Békés Megyei Népújság, 1988. október (43. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-25 / 255. szám

1988. október 25., kedd A Dégáz Orosházi Üzemigazgatósága FELVÉTELKE KERES: GYAKORLATTAL RENDELKEZŐ PROGRAMOZÓT számítógép üzemeltetéséhez. Bérezés megegyezés szerint. Jelentkezni lehet személyesen Szabó István üzemigazgatónál, Orosháza, Fürdő u. 1. sz. alatt, munkanapokon 7—14 óráig. B kategóriás gépkocsi-vezetői tanfolyam indul az AUTÓKLUB szervezésében október 31-én. Jelentkezni lehet: Békéscsaba, Szarvasi út 82. Reggel 6.00—19.00 óráig. Sebes György iskola, Szeghalom „Szép szavakat hallottunk, pedig a cipőnk is ázott” Váradi Gyulámé, a szeg­halmii Sebes György Általa-, nos Iskola igazgatója kála-r uzolt végig bennünket az is­kola épületén. A legtöbbet az egyik matematika-teremben időztünk. A falban levő csa­padékvízelvezető csatorna mellett nagy foltokban mu­tatkozik a beázás nyoma. A padló nem vízszintes, ha esiik, tócsáikban áll a víz. Ez a . hadliállapot” nemcsak az iskola felső és alsó szintjére 'igaz, hanem a szomszédos úttörő és ifjúsági házra is. — Mióta szenvedőnek a csa­padékvíztől? — érdeklőd­tünk Váradi Gyulánétól. — Mióta az iskolát megé­pítették. A kivitelezést az Épszer kezdte el, majd az utódja, a Délép fejezte be. Az dskolaavató 1980. novem­ber 7-én volt, akkor is esett az eső. Az avatóünnepséget az előcsarnokban rendezték meg. Csak szép szavakat hal­lottunk, pedlig a cipőnk is ázott. Néhány építő kitünte­tést vehetett át, vajon mire kapták ? Hosszas tárgyalást folytattunk a Déléppel. Ki­jöttek., itt-ott javítgatták, de lényeges változás nem tör­tént. — A szeghalmi költségve­tési üzem 1985-ben dolgozott az épületen, pontosan mit végeztek el? — kérdeztük Kosaras Bélától, az üzem igazgatójától. — A tetőszigetelést javítot­tuk kii. A munkánkat befe­jezve a lefolyót betömtük és a tetőt elárasztottuk. Szivár­gást sehol nem tapasztal­tunk. Miikor a víz útjából az akadályt elvittük, ömlött az egész épületben. Ez azt jelentig hogy a falakba épí­tett belső csapadékvízelveze- tő-rendszerben van a hiba. — Hogyan lehetne az épü­let beázását végleg meg­szüntetni? — Több megoldás lehetsé­ges. Elképzelhető a belső összefolyórendszer teljes fel­újítása, vagy a csapadékvíz épületen, kívüli elvezetése. A tetőn a bádogszerkezet kija­vítása és a szigetelés fel­újítása szükséges. — Mennyibe kerülnének ezek a munkák? — Körülbelül félmillióba. Végezetül Baji Ferencet, a városi tanács pénzügyi osz­tályvezetőjét kerestük fel: — Van-e most a városi ta­nácsnak félmilliója a Sebes György Általános Iskolára? — Az idei tervünkbe az iskola vízelvezető rendszeré­nek a kijavítása nem fért belé. Ez évi felújítási kere­tünk már kimerült. Szerin­tem félmillió nem is lenne rá elég. Az iskola 1980-tól beázik. Nyolc évig nem volt mód a hiba kijavítására? Korábban talán nem félmillióba került volna . . . A beázás egyik oka a tető bádogszerkezete, ez is javításra vagy cserére szorul Fotó: Kovács Erzsébet más mellett. Sétánkat az észak-ameri­kai törpefenyő irányába foly­tatjuk. Van vagy hatvan­éves, cukorsüveghez hasonló koronája mégis a másfél métert alig éri el. Mellette csöppnyi épület. „Kertészeti múzeum1’ volt valamikor, ám vandál pusztítók cél­pontja lett, így már csak lomtárnak használják. —Sajnos, nemcsak jószán­dékú emberek járnak nálunk — zsörtölődik (joggal) Rá- gyónsizki János. — Felügye­let kellene a látogatókhoz, hiszen naponta 20—30 ember is megfordul itt és különö­sen ősszel, sok a lopás. Fantasztikus a látvány! Aki a természetet szereti, órákig elngyönyörködhet e különös „világtalálkozón.” Mert van itt kaliforniai és kínai mammutfenyő, Észak­afrikai atlaszcédrus, mangó- liák Kínából, Japánból, Ko­reából „érkeztek”. A görög jegenyefenyő, a karolinai bóbitacserje és az amerikai ámbrafa is részese e rend­hagyó összejövetelnek, s ak­kor még az iráni égerről, a japán somról, a himalájai borbolyáról, s a kaukázusi nyírről nem is beszéltünk ... De ne is próbálkozzunk azzal, hogy az összes nö­vényritkaságot felsoroljuk, hiszen a háromhektáros te­rületen mintegy 2 ezer nö­vényféleség díszük, dacolva a kemény telekkel, a száraz nyarakkal, több, kevesebb sikerrel alkalmazkodva a mi klímánkhoz. Többségük sok-sok eszten­deje itt van, már otthon ér­zik magukat a legkülönfé­lébb nációjú növények soka­ságában. Némán állnak, kúsznak, pompáznak, illatoz­nak, ámulatba ejtve szín- pompás leveleikkel, virá­gaikkal, terméseikkel az ar­borétum látogatóit. Mert — mint már bizonyára kitalál­ta a kedves olvasó — arbo­rétumban láttuk mindezt, az orosházi Rágyánszki-féle nö- I vénygyűjteményben. Igen I kevesen tudják: a 47-es szá­mú szegedi főközlekedési út mentén arborétumot alapí­tottak egykoron . .. — Édesapám 1952-ben te­lepítette a botanikuskert el­ső növényeit. Már ő is szé­les cserekapcsolatot épített ki a világ különböző arbo­rétumaival. Európában pél­dául elsők között kapott Kí­nából mammutfenyő magva­kat ... Telt, múlt az idő, a mag­vakból mára hatalmas fe­nyőóriások lettek. És a gye­rek, aki egykoron ott téblá- bolt édesapja körül, maga Is élethivatásául választotta a kertészetet. Volt hát, ki to­vább gondozza az elárvult kertet... Nem könnyű otthon talál­ni az arborétum mai tulaj­donosát. Jön-megy, szervez, ápolja kapcsolatait és növé­nyeit. Most, ezen a derűs, őszi délelőttön van egy ke­vés ideje, melyet ránk szán­hat. Jelenleg itthon vagyok, de lehet, ha egy óra múlva jön, már bakanccsal a lábunkon talál, a kertben az édes­anyámmal. Mert özvegy Rágyánszki Jánosné is osztozik fia örö­meiben és gondjaiban. Segi- ti odakint, de még inkább idebent, az adminisztrációs munkában. És elkel a segít­ség. — Egyre nehezebben élünk meg — tárja szét a kezét a házigazda. — Ez az adó ko­moly nehézségeket jelent. Ráadásul értékesítési gon­dokkal küszködünk — aztán elhallgat, lemondóan le­gyint: minek panaszkodni? Inkább a szabadba, igazi bi­rodalmába invitál. — Hosszú, céltudatos munka eredményét láthatja itt — mondja bevezetőül, miközben az örökzöldek „óvodája” felé irányítja lép­teimet. Facsemeték százai mellett visz az utunk. Rágyánszki János a jó gazda elégedett­ségével néz végig teremtmé­nyein. Mert neki, csakis ne­ki köszönhető egyikük-mási- kuk meghonosítása. És ma­gyaráz, egy népművelő szí­vósságával, s egy pedagógus türelmével. — Ez az ezüst színű boró­ka az USA-ból került hoz­zánk. Növénysláger lesz ha­marosan, biztos vagyok ben­ne — és megyünk tovább. — A kék borókák és a Japán­Ez még csak oltvány Aztán lassan felcseperedik Séta a mammutfenyök árnyékában — Ezek a növények há­roméves aklimatizációs meg­figyelés alatt vannak — ma­gyarázza a házigazda. — Tudja, az arborétumok cél­ja általában az, hogy lehető­leg minél több fajt és válto­zatot honosítunk meg. Itt kell a különböző fafajoknak klímaállóságukat bizonyíta­niuk. Csak azt szaporítjuk, amelyik bírja ezt az éghaj­latot. ból, Jokohamából származó törpe arany tu ják .is egyre népszerűbbek. Látunk még rakétafenyőt, kúszótuját, sárga gömbtuját, rácsodálkozunk a hamvaskék gömbciprusra és a dél-ame­rikai pampafűre, mely most bontogatja pompás virágait. Lassan sétánk végéhez érünk. Ládákban barack- magot látok, kérdőn nézek rá. — Említettem magának, egyre nehezebb fenntartani magunkat. Ez évtől gyü- mölcsfaoltványakkal is pró­bálkozunk. Évek múlva igazi faóriássá lesz... — Minden évszaknak meg­vannak a maga látnivalói — emeli rám tekintetét Rá­gyánszki János. — Ősszel az örökzöldek a legszebbek. Ha nyáron jött volna, a közel ezer fajtából álló rózsagyűj­temény ejti ámulatba... Most olyan helyre érünk, ahol ahány konténer — én, a Míg sártól elnehezült ci­pőmet tisztogatom, kérés nélkül is összefoglalja a lá­tottakat. — Itt mellettünk volt egy 10 hektáros terület, melyen szerettünk volna egy állami arborétumot kialakítani. Nem sikerűit. Már elkezdték ott egy lakótelep építését. Egyébként higyje el, leány- álom (lenne ez a hivatás, ha nem keltene nap mint nap viaskodni a bürokráciával. Sok mindenről szó esik ■még. Arról, hogy az itt szer­zett ismeretek elmélyítik a természet szeretetét, vala­mint arról, hogy e növény- gyűjtemény tudományos megfigyelések szempontjából is figyelemreméltó eredmé­nyeket hozhat. És persze a legifjabb, Rágyánszki nyolc­éves kisfia is szóba kerül. Talán ő lesz, aki folytatja apja, nagyapja munkáját. Mert a botanikuskertek ki­fejlődéséhez több emberöltő szükséges. Szépségeit csak a későbbi generációk élvezhe­tik igazán.. Nagy Agnes Fotó: Kovács Erzsébet Arborétum Orosháza szélén laikus, nagy cserépnek ne­vezném —, annyi féle örök­zöld csemete álldogál egy-

Next

/
Thumbnails
Contents