Békés Megyei Népújság, 1988. október (43. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-22 / 253. szám

1988. október 22., szombat Az országgyűlési képviselők és tanácstagok választásáréi szélé tőrvény médosításának társadalmi vitája Békés megyében Megyénkben is október 24-től november 20-ig rendezik meg az országgyűlési képviselők és tanácstagok választásá­ról szóló törvény módosításának társadalmi vitáit a HNF- bizottságok szervezésében. Az ehhez szükséges javaslatok valamennyi népfrontbizottság titkáránál megtalálhatók. A törvénytervezetet és a módosításra vonatkozó tudnivalókat a Magyar Nemzet október 17-i száma közölte, a főbb gon­dolatokat tartalmazó információk pedig a Békés Megyei Népújság aznapi számában jelentek meg. A népfront arra kéri az állampolgárokat, hogy aktívan vegyenek részt a mó­dosítással kapcsolatos társadalmi vitákban. Idelye Helye Vitavezető OKTÓBER 24., HÉTFŐ 18 óra Békés, Dózsa u. 36. I. k., dr. Dér Lászlóné 18 óra Békés, Rákóczi u. 33. II. k„ dr. Veres Mária 18 óra Békés, Nyíri u. 1. III. k., dr. Komáromi Sándor 17 óra Orosháza, költségvetési üzem, ebédlő, dr. Román Zsuzsa 17.30 Gerendás, pártház, Kossuth u. 22. 18.30 Kétsoprony, Műv. Ház, megyei OKTOBER 25., KEDD 14 óra Tarhos, Alt. Iskola, Fazekas Gáborné 17.30 Orosháza, Szentetornya, Tsz-kultúrház, dr. Bereczki István OKTÓBER 26., SZERDA 14 óra Békésszentandrás, pártszékház Szécsi András 15 óra Sarkad, Lenin tér 4., dr. Sipos Lajos 15 óra Szarvas, DATE-főiskola, »-Szabadság út 1—3. dr. Gyalogh Sándor OKTÓBER 27., CSÜTÖRTÖK 16 óra Szarvas, SZÁT kultúrterme, Szabadság út 30. dr. Molitórisz Pál 17 óra Orosháza, AKG, Téli utca, ebédlő, dr. Román Zsuzsa OKTÓBER 31., HÉTFŐ 18 óra Tarhos, ifjúsági ház, Fazekas Gáborné 16 óra Medgyesegyháza, pártszékház, Serfőző Sándor 18 óra Orosháza, Rákóczi-telep, pártház, dr. Bereczki István 18 óra Békés, Babilon sor 7., dr. Tarkovács Márta 18 óra Békés, Csabai út 37., dr. Daróczi Mária 18 óra Békés, Piactér 3., dr. Varga Imre Képek egy Erdély-sorozatból A Körös-part, magányos tanyáik, erdők, fák, vizek, futó kis patakok 'láthatók a kiállításon, melyet a békés­csabai belvárosi iskola au­lájában, nyitottak Virág Éva képeiből, köztük egy eddig szokatlan festői megnyilvá­nulás: egy készülő, nagyobb lélegzetű Erdély-sorozat hat festménye, a Kádár Kata, az Elindultam szép hazám­ból, a Megmaradt emlék, a Felszállott a páva, a Ra­gaszkodás és az Országalma. Valami egészen új ez Virág Éva eddigi munkásságában; változatlanul szépen és meg? kaipóan áldoz tájaknak, az alföldi világnak, ez a soro­zat azonban egyfajta nyi­tottságot és mára érzékeny­séget is felmutat. Nehéz a hat képből ki­emelni, drámai hangvételük a sötét,ebb tónusokban is megnyilvánul, habár ez sem mindig iiglaz, hiszen a Meg­maradt emlék székelykapuja és a Ragaszkodás — is a nap színeivel ragadja meg a szemlélőt, nem véletlenül a drámai hatás fokozására. Sok és mély gondolat ölt testet a Bartók-képen, melyet El­indultam szép hazámból cím jellez és egy múltból felköd- !ő Bartók-portré, akár egy látomás. Az Erdély-sorozatot körül­ölelő többi kép között is ta­lál a szemlélő figyelemre méltókat, a Leányfej tiszta­sága iglencsak emlékezetes, hangulatos és csak itt szü­lető hangulatot kelt a Kö­rös-part, a Vihar előtt, az Ősszel sárguló fái, 'melyek ha csalk annyit susognak, hogy nyugalom, harmónia: már -megtették dolgukat. Szépek a miniatűrök is, fák, tanyák, mezők, régi kutak, egy-egy darab az el­múló és a soha el nem mú­ló viliágból. A képeket novemberben, a Medosz kulturális napok ke­retében több városban és községben is bemutatják. (s. e.) Virág Éva: Ragaszkodás. Kép az Erdély-sorozatból unokája. Természetesen meg­ígértük, hogy megkeressük. Mondtuk: kár, hogy a fele­ségét nem hozta el, szívesen megismerkedtünk volna ve­le is. Szó se lehet róla! — csattant fel —, az asszony­nak otthon a helye, és az a dolga, hogy ringassa a gyere­ket — mutatta két karjával, hogyan — és várja őt haza, ha pedig megjött, egyfolytá­ban cirógassa, simogassa. Ezen olyan jót derültünk, hogy a környékbeliek is mind odafigyeltek. Nosza, felpattant a bakui, össze­szedte a szomszédos, aszta­loknál ülő lányokat, a vázá­ból a virágokat, s mindeze­ket az asztalunkhoz hozta. A lányokat is percek alatt el­kápráztatta, most már tízen hahotáztunk életfilozófiáján. Pezsgőt rendelt — és ka­pott! —, miközben arról be­szélt, hol járt a világban. Prága, Berlin, Párizs, Buda­pest, sorolta. A lányok cso­dálkozva hallgatták, aztán táncra perdültek vele. Másnap cirkuszba vittek vendéglátóink. Az első szám volt az övéké. A bakui ugyanabban a matrózcsíkos pólóban állt a manézs köze­pén, mint amiben előző este a ‘parkett közepén. Úgy tűnt, nem vett észre bennünket. A szünetben az igazgatói iro­dába voltunk hivatalosak — a cirkusz ugyanis nem sá­torban, hanem, ikőépületben működik" — és legnagyobb meglepetésünkre ott várt a bakui is. Széles mosollyal üdvözölt bennünket, és úgy mutatott be az igazgatónak: ezek itt a magyar barátaim. A kávé és az üdítő után be­vitt a kulisszák mögé. Bol­dogan mutatott be kollégái­nak, ugyancsak, mint ma­gyar barátait. A bohóc ki­csit zord volt, a légtornász viszont nagyon vidám. A legmókósabb a kis póniló vélt, amint aiz edzőterem kö­zepén pukedilizett a tisztele­tünkre. A bakui szemmel láthatóan élvezte — hogy mi élvezzük ezt a helyzetet. Hamar vége lett a szünet­nek, mentünk a helyünkre, s csak úgy, a biztonság ked­véért megjegyeztük, hogy az előadás után várjuk. Legna­gyobb meglepetésünkre a bakui azt mondta, ma nem ér rá, men-mle kell haza, és karjával mutatta: ringatnia kell a gyereket... fl piknik Nyikolsizki látogatásunk végén búcsúzni készülünk a páirttitkártól. Szabadkozik, még ne, mert élkísér ben­nünket a jáeás határáig, és egy meglepetése van a szá­munkra. Az előttünk haladó Niva egyszer csak letér egy ösvényre. Utána eredünk a miiikrobusszal, és az úttalan erdei úton döcögünk pár száz métert. Megállunk egy tisztás közepén, kiszállunk, körbenézünk. Előttünk, kö­röttünk az orosz csoda, a nyírfaerdő. Kár lenne kí­sérletezni a leírásával, úgy­sem lehet visszaadni színe­it, hangulatát, levegője il­latát. Egy darabkát azonban mégis hazahoztunk belőle Pavel barátunk j óvói tálból (a második részben írtunk a festőről), s nekünk, akik lát­tuk ezt a csodát, a képek színei élnek, a fák levelei susognak és a képről is érez­zük a levegő tiszta illatát. Gyorsan kipakolunk, kísé­rőink pokrócot terítenek a földre, erre üLünk majd. Kenyér, felvágott, paprika, paradicsom kerül elő, samíg mi ezen csodálkozunk, és arra gondolunk, hogy bírunk majd enni1, hiszen alig két órája álltunk fel az asztal^ tói, nos addig barátaink mindent felszeletelnek, meg­terítenek a földön, amúgy erdei módon. Amikor elké­szülnek, a nyikolszki párt- titkár rámutat a csendélet­nek is beillő képre, és szé­les mosollyal mondja: pik­nik. Meg kell mondani, rég nem uzsonnáztunk ilyen jó étvággyal... Ismét az flrbaton Hazafelé jövet van még egy napunk Moszkvában, Is­mét jön elénk a fekete Vol­ga (most nem az a pilóta) a Kuznyecki pályaudvarra, ahová á Szura expresszel ér­kezünk. Hamar túljutunk az embertömegen, és suhan ve­lünk a Volga Moszkva su- gárútjain, Az úticél szállás­helyünk, ugyancsak a kül­földieket fogadó-ellátó köz­pont, a külügyminisztérium mögött, de az előzőnél ki­sebb épület, ami azért még ípv is egy tisztességes mé­retű ötcsillagos szállodának felel meg. A hallban távol­keleti, afrikai, indiai és még kii tudja hányféle náció, egy színes kavalkád. Elhelyezke­dünk a szobákbám, rövid pi­henő, és kísérőnk, Szása máris tudakolja, hová sze­retnénk menni. Természete­sen megint az Arbatra, ami alig 200 méterre van innen. Besötétedilk, az eső sze­merkéli, de az Arbat megint tele van. A házak csende­sek, fény sehonnan sem szű­rődik ki. Most tatarozzák az épületeket, és erre az időre kiköltöztették a lakókat. Az utca közepén szép lámpasor, de fényük nem világít a ka­pualjakig. Pedig ott izgal­mas igazán az élet! Festők, iparművészek árulják alko­tásaikat, odébb tangóharmo- nika szól, termetes asszony­ság játszik rajta édes-bús orosz dalokat. Aztán patto­gósra vált, cingár fiatalem­ber ugrik elé, és ropni kez­di a táncot. A nézők körbe- állUlják, tapsolják. Nem mesz­sze tőle egy deszkafalon (építési területet zár el) ver­sek, anekdoták olvashatók. Nem szelídek, inkább tüze­sek. Szemben két színészfor­ma szaval, túlfűtött indulat­tal1. Aztán a legfurcsább lát­vány: egy állványzaton, mely ugyancsak tatarozás alatt álló épületet ölel kö­rük vagy két emelet magas­ságban, a homályban egy fiatalember ül zord néma­ságban. Melltette, háttal a tö­megnek piros kabátos nő. Percekig nem történik sem­mi. Megkérdezünk valakit a tömegből, miért ülnek ezek ott fenn? Tiltakoznak — hangzik a válasz. Mi ellen? A katonai szolgálat ellen.. A fiú most kapott behívót, a menyasszonya szolidaritás­ból ment fél vele. Hitetlten- kedve állunk a dolog előtt. Fenn a fiatalember egyszer csak elővesz a belső zsebé­ből egy papírt, és olvasni kezd. Arról szónokol!, hogy a katonaságnál még ma is a régi módszerek uralkodnak, nem humánus az újoncokkal való bánásmód:, ez ellen til­takozik, ezért nem akar be­vonulni, és erre biztat má­sokat is. A szónoklat köz­ben szórványos taps hallat­szik. Körbenézünk, sehoil egy rendőr! Kísérőnk, Szása za­vartan pislog, elhúzkod on­nan bennünket, menjünk, menjünk, mondja, és órákig a jelenet hatása alatt van. Később mentegetőzve sum­mázza a látványt: — Hirte­len kapott demokráciát a .nép, és nehezen tud veié még bánni. — Először csak udvariasságból bólogatunk és mondjuk neki, lehet, hogy van benne valami! Aztán rá­jövünk, hogy nem csak ud­variasságból mondtuk — és gondolataink már itthon jár­nak ... (Vége) Seleszt Ferenc Őszi megyei könyvhetek Megnyitó ünnepség Szeghalmon Az idén — október 22. és 30. között — immár 28. al­kalommal rendezik meg az őszi megyei könyvheteket. A Békés megyei megnyitóra tegnap délután került sor Szeghalmon, a városi mű­velődési központban. Az ün­nepségre gyülekezőket a Szeghalom és Vidéke Áfész könyvvására fogadta. Vígh Györgyné, a műve­lődési központ igazgatója kö­szöntötte a meghívott ven­dégeket és az érdeklődőket, majd felkérte Bagi Sándort, a Mészöv titkárhelyettesét, tartsa meg megnyitó beszé­dét. Bagi Sándor a hallgató­ság előtt elmondta: — A szövetkezetek tevé­kenységében a gazdasági munka mellett lényeges sze­repet kapott a dolgozók és a tagság művelődési igényei­nek kielégítése. Ezen fára­doznak a szövetkezeti köny­vesboltok, .az áfészek és ta­karékszövetkezetek dolgozói, valamint a könyvbizomá­nyosok is. Megyénk fogyasztási szö­vetkezetei évről évre ki­emelkedő eredményeket ér­nek el a könyvterjesztésben. Az elmúlt évi könyvforgal­munk meghaladta az 53 mil­lió forintot és mintegy 18 százalékkal nagyobb az azt megelőző évinél. A forga­lom közel 40 százalékát a könyvbizományosok végzik. A könyvterjesztést 12 szak­boltunk szervezi, ezt a mun­kát a 296 könyvbizományos segíti. A ma induló könyvhetek ismét megfelelő keretet biz­tosítanak ahhoz, hogy a könyv betöltse hivatását, le­hetőség nyílik arra, hogy ta­lálkozzon az olvasó, a könyv és az író. Az utolsó gondolat jegyé­ben a megnyitó ünnepséget követően Horgas Béla író­val, a Liget című folyóirat szerkesztőjével találkozhat­tak az irodalomkedvelők. — ml — Befejeződött a gázvezeték-építés Végegyházán Örömhírrel jelentkezett szerkesztőségünkben Mikula Mihály, a Végegyházi Köz­ségi Tanács elnöke. Mint el­mondotta, két évvel a terve­zettnél korábban, az idei őszön befejezték a település gázvezeték-hálózatának ki­építését. A történet 1984-ben kezdődött, amikor a Dégáz Szegedi Igazgatóságának ter­vezői elkészítették társadal­mi munkában tanulmányter­vüket. A terv szerint 13 ki­lométer vezeték épül a köz­ségben, mintegy 5,6 millió forintos költséggel. A teljes beruházást négy ütemben kívánták megvalósítani a végegyháziak. Az első ütemben a Béke utcai vezetéket építették meg, amelyhez a tanács 211 ezer forinttal járult hozzá. A rnásodik ütemben a Vö­röshadsereg utcai vezetéket építették ki 1985-ben. Itt ut­catársulás alapján valósítot­ták meg a tervet. A har­madik ütemben három, Köz­társaság, József Attila és Kossuth utcában jött létre a vezeték 1986-ban. A negye­dik ütemben a Táncsics, a Petőfi utcákban és Árpád telepen épült meg a vezeték. Az idén a még hátralevő utcákat kötötték be a veze­tékes gázhálózatba. A terv szerint haladt a munka, ösz- szesen 12,9 kilométer utcai 1 fővezeték létesült, amelyre 469 rákötés történt. Az építési költség várha­tóan a terv szerint alakul. Nem szabad megfeledkezni a lakosság önzetlen társa­dalmi munkájáról sem, amely egymillió 400 ezer fo­rintot tesz ki. A szervezés­ben a tanácstagok, .a HNF- bizottság tagjai jártak az élen. A helyi Szabadság Ter­melőszövetkezet vezetői és dolgozói mint kivitelezők so­kat tettek azért, hogy a ter­vezettnél két évvel koráb­ban minden utcába eljusson a gáz. v. I. Böngészde a békéscsabai Radnóti Miklós könyvesboltban • Fotó: Veress Erzsi

Next

/
Thumbnails
Contents