Békés Megyei Népújság, 1988. október (43. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-19 / 250. szám
1988. október 19. szerda lEHilUkfito fl vita hevében Mit mondanak a kereskedők?-------------------------------------—-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------M int ismeretes, a SZOT plénuma júliusban tagsági vitát kezdeményezett a szakszervezeti mozgalom megújulásáról, a bérreformmal kapcsolatos szakszervezeti állásfoglalásról és az üdültetés jövőjére vonatkozó elképzelésekről. Az országos .méretű párbeszéd szeptember végén lezárult. A tapasztalatokról tájékozódtunk a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének megyei bizottságán. Hankó György megyei titkár elmondotta, hogy a tagság egy része közömbös volt a vitát illetően, sokan el sem mentek az összejövetelekre. Arra hivatkoztak többek között: fásultak, semmi értelmét nem látják a bérreform vitájának, hiszen ennek a bevezetésére nem látnak lehetőséget. Közülük többen fontolgatják, hogy kilépnék a szakszervezetből. Ne csökkenjenek a reálbérek Akik viszont elmentek az eszmecserére, kifejtették: ' a kereskedelemben dolgozók kedvezőtlen helyzetbe kerültek a béraránytatanságok miatt. Nem kevesen vannak olyanok, akiknek a keresete a létminimumhoz se elég. Ezért a szakmájukat szerető szakemberek kénytelenek elhagyni a pályát. Bírálták az ágazati szakszervezet gyengeségét, mert a 42 órás munkahét bevezetése ellenére, az átlagosnál jelentősen alacsonyabb bérek vannak érvényben. Elmondották, hogy a SZOT sem képviselte megfelelően a kereskedelem érdekeit. Tény: ebben az ágazatban az elmúlt 25 évben semmiféle általános, központi bérrendezés nem volt. Gond, hogy sok a szakképzettén dolgozó, baj van az utánpótlással. Gyenge képességű fiatalokat kénytelenek beiskolázni, de ezek sem maradnak a kereskedelemben.. Az emberek túlterheltek, veszélybe került a vagyonvédelem. Az üzletek egy részénél korlátozni kellett a nyitva tartást, de nem ritka az ideiglenes és a végleges boltbezárás sem. Alapvetőnek tartják, hogy a reálbérek ne csökkenjenek. Elhangzott az is: az élő terjesztés nem teljesen felel meg a realitásoknak, hiszen ezek bevezetésére egyelőre nem kerülhet sor, a vita csak borzolja az emberek idegeit. Szükség van arra, hogy a bérpolitika ne csak szektor- és ágazatsemieges, hanem területsemleges is legyen. Szembeötlő, hogy megyénkben nem csupán az ágazat van kedvezőtlen helyzetben a béreket illetően, hanem ezen belül más földrajzi egységekhez képest is elmarad az átlagtól. A*m.inimállis bér színvonalával kapcsolatban megoszlottak a vélemények. Abban viszont mindenki egyetértett, hogy ne a létminimum legyen az alsó határ. Kívánatosnak tartották: a minimális bérszínvonalat a szak- képzettség szerint differenciálják. Aligha megnyugtató, hogy a segédmunkás, vagy a takarító keresete nagyobb, mint a szakmunkásé. Szét kell választani a bért és a szociálpolitikát, és visszaállítani a főmunkaidő becsületét — hangsúlyozták. Adják át a terepet a vállalatnak A vitában nagy teret szenteltek a béralkunak, a vállalati bérgazdálkodásnak. A jelenlegi béralku formája nem felel meg a mai követelményeknek, hosszadalmas és bürokratikus. Javasolták: az ágazati szakszervezetek előzetesen egyeztessék elképzeléseiket a különböző érdekképviseleti szervekkel, utána adják át a terepet a vállalatoknak, a szövetkezeteknek. A helyi, szakszervezeti bizottságok és a tisztségviselők viszont jobban készüljenek fel feladataik teljesítésére. De miként szüntessék meg a béraránytalanságokat, amikor kevés a pénz? Állami segítségre aligha számíthatnak. Ügy vélik, olyan labirintusba kerültek, amelyből nagyon nehéz kikerülni. A kormány a teljesítményelv megvalósítására törekszik, de ebben a csomagban a fogyasztás csökkentése is benne van. Ezt a kereskedelem szenvedi meg a legjobban. Ha visszafogják a fogyasztást, nincs teljesítmény, ha nincs teljesítmény, akkor nincs pénz bérre, fejlesztésre. ördögi kör. Tehát mindenképpen szükség lenne egy átfogó központi bérrendezésre, az adók csökkentésére, az árrések növelésére. A szakszervezet jogairól, lehetőségeiről szólva elmondották, hogy kevés eszköz áll rendelkezésre a közös akarat érvényesítésére. A sztrájkot legvégső eszköznek tekintik ebben a küzdelemben. Ezért mindenképpen időszerűnek tartják a ' szakszervezeti törvény mielőbbi megalkotását, amelyben feltehetően helyet kapnak az érdekegyeztetés jogi feltételei. Több családi beutalót Az üdüléssel kapcsolatos eszmecsere vegyes érzelmeket váltott ki a tagság körében. Felvetették: foglalkozzon e egyáltalán a szak- szervezet ezzel a kérdéssel, kinek az érdeke, hogy a dolgozók pihenhessenek? Egyöntetű volt a vélemény: kevés az üdülőjegyek száma. Ez az állapot több kárt okoz a mozgalomban, mint ameny- nyi hasznot hoz. Főlég a családos beutalókat hiányolták. Szorgalmazták a szövetkezeti és a vállalati üdültetés bővítését. Javasolták: változtassák meg a jelenlegi tagdíjfelosztási rendszert, az eddigieknél több pénz maradjon az alapszervezeteknél, amelyből jutna az üdültetésre is. Ugyanis ha a hozzájárulás mértéke nem változik, akikor továbbra is zömében a nagykeresetűek mennek el a SZOT-üdülőkbe, mivel a kiskeresetűek és a többgyerekes családok még ezt sem képesek megfizetni. Azokat az észrevételeket, amelyeket az alapszerveze- tek saját hatáskörben már nem tudnak megoldani, az ágazati szakszervezet központjába küldték. Ezek alapján a KPVDSZ-központban kialakítják a maguk álláspontját, meghatározzák tennivalóikat, testületi üléseken elemzik az elhangzottakat. Mindez alapot adhat a november 25—27-re tervezett országos szakszervezeti értekezlet megtartásához, ahol remélhetőleg olyan dokumentumot fogadnak el, amely a tagság egyetértésével találkozik, és a kérdésekre egyértelmű választ ad. (seres) kupékban, s aztán indulás az éjszakába. A vonat egyhangúan zakatol, körülöttünk mindent elilep a sötétség, csaik egy-'két óránként botlunk kivilágított pályaudvarokba. De eljön a reggel és megérkezünk Penzába, ebbe a hamisítatlan orosz, Szura-parti városba. Miásfél naptól meggyötörtén nyitjuk ki a vonat ajtaját és lépünk lé a peronra. Mielőtt felfognánk, hogy ez Penza, egy testes fotóriporter gyors tempóban kat- togtatni kezdi masináját, mellette egy operatőr filmfelvevő gépével pásztázza végig csoportunkat. Te jó ég! Hogy fogunk kinézni a filmeken! — viílllan át fejünkben a gondolat, de nincs idő a további morfondíro- zásra, mert a Pemzenszkaja Pravda főszenkesizitője, Vlagyimir Nyikolajevics Szad- csikov nyújt kezet a következő szavak kíséretében (természetesen mindezeket oroszul mondta): — Üdvözilöm magyar újságíró barátainkat Penzában, örülök, hogy szerencsésen megérkeztek. Itt vagyunk hát. Egy csepp Oroszország, egy csepp Szovjetunió nyitja ki előttünk képzeletbeli ajtaját. Amikor Mihail Bulgakov világhíres regényében a Sátán (Welland) Moszkvába érkezett, akkor arra volt kíváncsi, hogy a forradalom óta eltelt jó másfél évtizedben az emberek belülről mennyit változtak. Mi mindössze azt a célt tűztük ki magunk elé, hogiy benyomásokat szerezzünk a penzaiak elképzelé- seirőíl, mindazokról a politikai, gazdasági és társadalmi folyamatokról, amelyeket a világ a peresztrojka és glasznoszty• szavakkal jellemez. Az egyik legilttétékesebb, A. F. Kovljagin, a Penza megyei pártbizottság titkára a következő szavakkal fogalmazza meg a Penza megyében folyó átalakítást: 1 — Radikális reformot kell _ végrehajtanunk, egyfajta forradalmat. Nemrégiben jártam Magyarországon, lehetőségiem volt megismerkedni több megye gazdasági életével és az a meggyőződésem alakult ki, hogy hasonló problémákkal állunk szemben. A változások szükségességét már régebben megfogalmaztuk, de ma csak az átalakítás (kezdeténél1 tártunk! Az 1989-es terv készítéséhez hozzákezdtünik. Persze a tervezés az idén a szokásosnál nehezebb, mert a gyárak, termelőegységek közötti közvetlen kapcsolatoknak nagyobb szerep jut. És az átalakítás ilyen szempontból is nehezen megy. A mezőgazdáság súlyos gondokkal küzd és nem mond- Ihaitjuk, hogy ebben csak az 'időjárás játszik szerepet. Noha igaz: nyáron álig-alig volt eső és többször ‘mértünk 35 fokot, ezért a búza alig termett valamit. Az élelmiszer-választék nem mérhető például a magyarországival, de lehet kapni tejet, tejtermékeket, tőkehúst, baromfit — viszonylag olcsón. (A marhahús kilója 3 és fél írubel, a sertésé átlagosan 2 és fél.) A dolgozók sem a megye városai- bam sem a falvakban nem panaszkodnak az élelmiszer- ellátásra. Amikor Penza megyéről beszélünk, hajlamosak vagyunk a Magyarországon megszökött méretekre gondolni. Pedig nem árt tudni, hogy a megye 43 ezer négyzetkilométer területen fekszik, fele akkorán, mint Magyarország. Lakóinak száma másfél millió. A megye félét erdők borítják, a megyeszékhelyet, a 600 ezer lélekszámú Penza városát is gyakorlatilag erdők ölelik körül!. Városnézésünk során kísérőink nem is tudták pontosan megmutatni, hogy meddig tart a városszéli park, illetve hol1 kezdődik az erdő. Penzában az ipari és mezőgazdasági termelés egyaránt fejlettnek számít. A megyei pártbizottság titkára erről így beszél : — Több mint 3 milliárd rubelles termelési értéket állítunk elő, ipari termékeket 70 országba szállítunk, köztük tőkés országba is. Például kompresszorokat, ke- 'rékpárokat, órákat, különböző gépeket, technikai berendezéseket. Az, elmúlt évek--, ben iparunk relatív helyzete javult, tavaly a terveket 99 százalékra teljesítettük. A politikai élétben ugyancsak jelentős változások idejét élik a Szura partján. A párt apparátusát 30 százalékkal csökkentik, így a megyei pártbizottságon a jövőben 120 hélyett csak 80- an dolgoznak-. A politikai reform végrehajtása központi kérdés:. Három éve hirdették meg a Szovjetunióban az átalakítást, de hogy napjainkban hol tartanak, azt nagyon nehéz lenne pontosan rögzíteni. „Nincs mihez viszonyítanunk, hiszen, a lényeg — mi változott az emberek fejében — az nem mérhető” — mondja A. F. KoVlijagin, majd így folytatja: — Amikor Budapesten a televízióban jártam, személyesen tapasztaltam, hogy a magyarok önkritikája már rendkívül1 magas színtű. Á hiányosságokról kendőzetlenül1 beszélnek. Nos, nyilvánosság nélkül nálunk sem lehet orvosolni a gazdasági, politikai életünkben levő feszültségeket. Legkritikusabb maga a nép. A megújulás, a reform, az átalakítás az emberek bevonása nélkül üres jelszó marad. Ha nem tár- . juk fél őszintén a helyzetünket, akkor azt sem várhatjuk él, hogy az emberek mellénk álljanak. A következő időszak politikai feladatai mindezekből következnek. (Folytatjuk) Lovász Sándor Kialakul-e a munkaerőpiac? A Cummins amerikai nagyvállalat termékeihez Magyarországon, pontosabban a Győri. Vagon- és Gépgyárban készítik a motorokat. Élőmunka-igényes lévén a gyártás, azért döntöttek hazánk mellett, mert itt a nominal bőrszínt elenyésző százaléka a tengerentúlinak. Az önköltség mégis csupán 25 százalékkal kisebb az ottaninál1. Hogy miért? Ez az egyetlen példa érzékletesen tükrözi foglalkoztatáspolitikánk hibáit, gondjait, megoldandó feladatait. A gazdaság korszerűsítése és a munkaerő hatékony foglalkoztatása elválászthatatlan fogalmak. S hogy mit kell tennünk, hogy közelebb kerüljünk e célok megvalósításához, arról az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnökének, Halmos Csabának és a Magyar Közgazdasági Társaság elnökének, Csikós- Nagy Bélának a részvételével négy megye — Békés, Bács-Kiskun, Csomgrád és Szolnok — közgazdászai tanácskoztak az elmúlt hét végén Szolnokon, a hagyományosan megrendezésre kerülő dél-alföldi közgazdásznapok keretében. Valamennyi résztvevő egyetértett Halmos Csabának azon megállapításával, miszerint a múlt súlyos terheit, hibás gazdaságii döntések következményeit viseljük, egyre nehezebben. Az alacsony termelékenység, az állandósult munkaerőhiány és -kereslet hibás politikai és kormányzati döntéseken alapul. A munkanélküliség elvetése, a maximális foglalkoztatás — napjainkban a férfiak 97 százaléka, a nők 92 százaléka kényszerül arra, hogy dolgozzon — nem vívmány, hanem gazdasági bűn. A zászlóra a teljes és hatékony foglálkoztatás jelszavát írtuk, valójában egyik sem valósult meg. A ma regisztrált, nyillváinitartáisba vett (a valóságban ennél többen vannak) munkanélküliek száma 11-12 ezer. Ennyi alkalmi munkából, esetleges jövedelemből, ebből-abból élő állampolgárunk azonban mindig is volt. S persze, ne feledkezzünk meg a jól ismert kapun belüli munkanélküliségről sem. A termelést nem a határ- termelékenység szabályozza, tehát nem szerepel a szempontok között, hogy az utolsó, még alkalmazott munkás megtermelje önmaga költségeit és még legalább egy százalék hasznot hozzon. A foglalkoztatáspolitika más elveken működik, fenntartva a kapun belüli muinka- nélkülliséget, s itt gondoljunk vissza az induló példára, a Cummins—Győr kapcsolatra, s érthető máris, miiért dirága nálunk az olcsó munkaerő. A vállalatoknak olyan feladatokat kell ellátniuk, amivel igazság szerint aiz államnak kellene megbirkóznia. Ideje már nem, csupán elgondolkodni, hanem változtatni is azon, hogy egy túlad miniiS.ztrált rendszerben a bürokratikus folyamatok elburjánzásával foglalkoztassunk embereket. A közgazdasági társaság elnökének példája szerint a gyöngyösi erőmű ugyanazzal a rendszerrel, ugyanazt a munkát végzi, minit osztrák „társa”, csakhogy három és félszeres létszámmal. A század elején élő közgazdász, Franz Oppenheimer intelmét elevenítette fel előadásában Csi'kós-Nagy Béla, aki a következőket mondta a szocializmus születésének kezdetén: ha a szocialisták elfelejtik, hogy a munkaerő áru, könnyen abba a hibába esnek, hogy miközben elkergetnek egy kizsákmányoló réteget, a tőkéseket, létrehoznak egy újat. Ugyanis a lusták, a buták, a tehetségtelenek kizsákmányolják a szorgalmasokat, tehetségeseket. „Tény, hogy a piac an- tihumánus, ám nem mindegy, hogyan próbálunk humánus értékeket becsempészni a gazdaságba. Gazdasági kényszerrel-e, a piaci feltételek befolyásoláséval, vagy pedig fizikai erőszakkal, hatósági árak, bérek stb. megállapításával1. Piackonform intézkedésekre van szükség, ez kétségtelen, S hogy mit várhatunk e téren a foglalkoztatáspolitikától, az most körvonalazódik. A foglalkoztatáspolitika ma védekező jellegű, azaz a keletkezett probléma kezelését szolgálja. A jövőben aktív, megelőző jellegű, korlátozó, a munkanélküliséget korlátozó és a problémák kezelésére hatékony eszközrendszert alkalmazó, korszerű fogiáik oz- tatáspol'i'tiika megteremtése a cél. Legkésőbb jövő év április elsejétől szeretnék bevezetni a szigorúan biztosítási alápon működő munkanélküli segély rendszerét. Nem mondhatnánk, hogy osztatlan sikert aratott a közgazdászok körében az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnöke álltai ismertetett elgondolás, miszerint mindenki bérének 1-2 százalékát (még nem dőlt el a kérdés!) fizetné a munkanélküli-se- giéiy alapba. A munkanélkü- liseggel kapcsolatban egyér- 4é%rtű volt: vcj't. van és lesz. Azonban az a fajta, strukturális átrendeződést tükröző, tehát a szerkezet- váltás által1 motivált munkanélküliség. amit szívesen látnánk, még nem jelent meg A szerkezetváltás elmaradása a stagnálást még néhány esztendőre kitolja — ez a 'legnagyobb gond, s hogy kibírjuk-e? Szatmári Ilona /f------------------5 A Rutex Textilruházati Ipari Szövetkezet pályázatot hirdet főkönyvelői munkakör BETÖLTÉSÉRE. A munkakör betöltésének fettételei: — közgazdasági egyetemi vagy pénzügyi és számviteli főiskolai végzettség — erkölcsi és politikai feddhetetlenség — ötéves vezetői gyakorlat. A pályázat tartalmazza a pályázó — részletes önéletrajzát — eddigi munkaköreinek, tevékenységének felsorolását. A pályázatokat, melyeket bizalmasan kezelünk, a személyzeti vezető részére kérjük megküldeni. Cím: 5601 Békéscsaba, Csorvási út 15. Pf. 92. A pályázat beérkezési határideje: 1988. november 1. A megyei pártbizottság épülete
