Békés Megyei Népújság, 1988. szeptember (43. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-12 / 218. szám

1988. szeptember 12., hétfő II nagyvilág hírei . . • BÚCSŰLÁTOGATÁS Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Minisztertanács elnöke, Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke és Stadinger István, az Ország- gyűlés elnöke búcsúlátogatá­son fogadta Olivier Jamas Cordeilt, Ausztrália ma­gyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, aki a közeljövőben véglege­sen elutazik hazánkból. • TEAM WORK ’88 Az Atlanti-óceánon, vala­mint az Északi- és a Balti­tengeren egyszerre folyik kétszáz hadihajó és ötszáz repülőgép részvétele mellett a szombaton kezdődött NA- TO-hadgyakorlat, a Team Work ’88. A légi- és tengeri hadgya­korlat szeptember 21-ig tart és azon kilenc tagország fegyveres erői vesznek részt, összesen 45 ezer katona, ten­gerész, illetve pilóta. A had­gyakorlat egyik célja annak kipróbálása, miként adhat­nának az európai szövetsé­gesek jobb védelmet az USA-ból Nyugat-Európába „erősítésre” átdobott csapa­toknak. Ezt elsősorban a hadgyakorlatnak az a része szolgálja majd, amelynek során nyolcezer tengerész- gyalogos partraszállására ke­rül sor, Narvik közelében. • NEMZETKÖZI Díj GORBACSOVNAK ÉS REAGANNEK A „Háború nélküli világ” elnevezésű szervezet által létrehozott díj 1988. évi ki­tüntetettjei Mihail Gorba­csov, az SZKP KB főtitkára és Ronald Reagan amerikai elnök. A nemzetközi díjat évente ítéli oda a szervezet azok­nak a politikai vezetőknek, közéleti személyeknek és ál­lamoknak, amelyek a leg­többet tették a béke erősí­téséért és a háborús veszély elhárításáért. Megnyílt a zágrábi nemzetközi vásár R aif Dizdarevics, a JSZSZK Elnöksége elnöké­nek ünnepélyes megnyitójá­val vasárnap délelőtt kezde­tét vette a zágrábi nemzet­közi őszi vásár, amelyen a vendéglátó országon kívül 75 állam képviselteti magát. A jugoszláv és külföldi ki­állítók összlétszáma megha­ladja a háromezret. A nehéz- és könnyűipart egyaránt reprezentáló árube­mutatón 14 vállalat képvi­seli a magyar színeket — a Hungexpo szervezésében. Magyarország és Jugoszlá­via áruforgalma tavaly 504 millió dollár értékű volt, ezen belül az export és az import részaránya nagyjá­ból megegyezik. A két szom­szédos baráti ország erőfe­szítései jelenleg arra irá­nyulnak, hogy kereskedel­münk visszanyerje azt a di­namikáját, amelyet a ’80-as évek eleje, közepe felé el­vesztett — a partnereknél egyaránt jelentkező gazda­sági gondok,, a kereslet visz- szafogása miatt. A pozitív változásokat szolgálják a Magyar Kereskedelmi Mi­nisztérium ez év január 1- jével bevezetett relációs könnyítései. A hangsúly most a tartós termelési tí­pusú kapcsolatokon van, ezek lehetnek gazdasági együ ttműköd ésünk jellemzői, és egyben meghatározó sze­repet játszhatnának árucse­rénk növelésében. A magyar—jugoszláv ke­reskedelem fontos része a két ország határmenti for­galma, együttműködésünk példamutató eleme. A szomszédságunkból fakadó úgynevezett komparatív elő­nyöket azonban célszerű a mostaninál sokoldalúbban kihasználni. Román álláspont a bécsi találkozóról A román lapokban' több utalás azt kívánja érzékel­tetni, hogy Románia a bécsi utótalálkozó sikeres befeje­zéséért fáradozik. A Scinteiában megjelent Nicolae Ceausescu román ál­lamfő tanzániai hivatalos baráti látogatása alkalmából Dar es Salaamban elmon­dott pohárköszöntőjének szövege. Ebben Ceausescu hangsúlyozta: Románia kö­vetkezetesen fellép a bécsi össz-európai konferencia si­keres befejezéséért, a gazda­ságii, műszaki-tudományos és más területekre kiterjedő együttműködés széles körű és akadálymentes fejleszté­séért. Ezenkívül a központi ro­mán lapok közük — a bécsi találkozóval összefüggően a román álláspontra való uta­lásként — azt a közleményt, amelyet az RKP KB Politi­kai Végrehajtó Bizottságá­nak legutóbbi üléséről adtak ki. A közlemény szerint a testület, amely az RKP és Románia nemzetközi tevé­kenységének egyes kérdése­it vitatta meg, hangsúlyoz­ta Románia elhatározását, hogy „fokozza az európai ál­lamok közötti gazdasági, műszaki-tudományos és más területeken való együttmű­ködés fejlesztését, cselekvő­én hozzájárul a leszerelési békepolitika érvényesítésé­hez, beleértve az európai bi­zalomerősítő, együttműködé­si és biztonsági bécsi össze­jövetel sikeres lebonyolítá­sát is”. Tüntetés Chilében Több tízezer chilei tünte­tett szombaton Santiagóban a Pinochet-rendszer ellen, a demokratikus jogok helyre- állításáért. Külföldi újságírók szerint közel százezren tiltakoztak az október 5-re tervezett el­nökválasztás megtartása el­len, amelynek egyetlen je­löltje Pinochet tábornok, a jelenlegi államfő. A hatósá­gok ugyanakkor 30 ezerben jelölték meg a tiltakozók számát. A tüntetés szervezői han­gosbeszélőkön bejátszották a 15 évvel ezelőtt katonai puccsal megbuktatott chilei elnök, Salvador Allende utolsó rádióbeszédét. A szep­tember 11-i államcsíny kez­detén a lakossághoz intézett felhívást az összegyűlt tö­meg néma csendben hallgat­ta végig, majd a diktátor le­mondását és a demokratikus szabadságjogok helyreállí­tását követelő jelszavakat kezdett skandálni. A négyórás megmozdulás alatt ezúttal nem voltak összecsapások a tüntetők és a rendőrség kivezényelt egy­ségei között. II. János Pál pápa afrikai körúton öt országot érintő, kilenc- . napos afrikai körútra indult szombaton II. János Pál pá­pa, s még aznap megérke­zett útjának első állomásá­ra, a zimbabwei fővárosba, Harareba. A pápát a város repülőterén Robert Mugabe államfő üdvözölte. Zimbabwe után a pápa Botswanába, Lesothóba, Szváziföldre és Mozambikba megy. A kilenc nap alatt összesen húszezer kilométert tesz meg. Egyházfői minőségében II. János Pálnak ez a 39. kül­földi utazása, és a negyedik olyan, amelyet Afrikában tesz. A mostani látogatások során felvetődő főbb témák a faji elkülönítés dél-afrikai rendszere, az emberi jogok ügye, a menekültprobléma és a fejlődő országok segé­lyezése lesz. FIGYELMEZTETÉS A tokiói sajtóklubban be­mutatták Kazuo Kuroki Reg­gel című filmjét. A Nagasza- ki — 1945. augusztus 8. cí­mű, a katasztrofális atom­bombarobbanásról szóló re­gény nyomán készült film megható védőbeszéd az élet, a humanizmus mellett. Az abszurd és pusztító háború valamennyi következményét megismerheti a néző egy fia­tal család mindennapjainak révén. A mondanivaló vilá­gos: a nagaszaki és a hirosi- mai tragédiának soha nem szabad megismétlődnie. ÉRETTSÉGI 80 ÉV UTÁN Tess Twietmeyer 94 éves ko­rában tette le az érettségit az amerikai Kansas City városá­ban. A szorgalmas idős hölgy csak hosszas huzavona után ve­hette át az érettségi bizonyít­ványt. A gimnázium számítógé­pe ugyanis csak az e század­ból való születési dátumokat dolgozta tel. Tessie mama neve nem szerepelt a listán. Az 1893-ban született hölgy 16 éve­sen betegség miatt hagyta abba tanulmányait, de végleg sosem mondott le az érettségi ok­mányról. Mint a bizonyítvány is tanúsítja, a csaknem 80 éves kihagyás sem jelentett akadályt a 18-szoros nagymamának. HA RÉZHIÁNY VAN A SZERVEZETBEN A szervezetünkben nyo­mokban előforduló réznek fontos szerepe van egészsé­günk védelmezésében. A pajzsmirigy a réz felhaszná­lásával olyan hormont ter­mel, amely az immunrend­szert erősíti, s ezzel a szer­vezetet a fertőzésekkel szem­ben ellenállóképessé teszi. A rézhiány oka lehet számos fertőzésnek, a kézfej és a lábízületek duzzadásának, az állandósuló fáradtságérzet­nek, vagy a gyakori hasme­nésnek is. A rézhiány — ha már hosszú ideje tart és nagymértékű — a fehér és a vörös vérsejteknek az el­fajulását okozhatja (vérsze­génység), sőt a csontok • is felritkulhatnak miatta. Egye­bek között a következő élel­miszerekben van viszonylag sok rész: sárgabarack, ba­nán, szilva, brokkoli, paraj, zöldborsó, máj, gabonacsíra, kakaó. Am vigyázat! A túlzott C-vitaminfogyasztás csökkenti, „felemészti” a szervezet réztartalmát, ezért is mondják, hogy a citrom „réztolvaj”. TERHESSÉG ELLENI VÉDŐOLTÁS Rákos megbetegedések gyógyításában is hatásos a terhesség elleni védőoltás — állítják a delhi Szövetségi Immunológiai Intézet szak­emberei, akik előzőleg kikí­sérletezték az említett védő­oltást. Állításuk szerint, a terhesség elleni védőoltás igen hathatósan alkalmazha­tó a prosztata-, a méh- és a mellrák gyógyításában. A kísérleteket egyelőre csak állatokon végzik, ám ha be­bizonyosodik, hogy embere­ken is alkalmazható, gyár­tása 2-3 éven belül megkez­dődhet. Szélerőmfierdő az NSZK-ban. A szélerőműerdő az Északi-tenger partján látható. A 25 szélerőmfl összteljesítménye 1000 kilovatt Telef otó : MTI Külföldi Képszerkesztőség Az ttt&fbT-ban olvastuk A legfontosabb az igazság fl szovjet—lengyel kapcsolatok „fehér Ionjairól” A szovjet—lengyel viszony több kérdése évtizedeken át tabunak számított a történészek, írók, újságírók számára. És ismét bebizonyosodott az a régi igazság, hogy a probléma elhallgatása nem jelent megoldást. Nemrégiben a két or­szág közötti kapcsolatok „fehér foltjainak” tanulmányozá- siára közös szovjet—lengyel bizottság alakult. A lap tudósí­tója V. Parszadanovával, a történelemtudomány doktorával, a bizottság tagjával folytatott beszélgetést. — Mi tette szükségessé a szovjet—lengyel bizottság létre­hozását? Hiszen azok a fehér foltok, melyek tanulmányozá­sával foglalkozik, nem új keletűek és az emberek többsége már régebben is hallott róluk egyet, s mást. — Bizottságunk azután alakult, hogy Mihail Gorbacsov és Wojciech Jaruzelski közös nyilatkozatot írt alá a szovjet— lengyel ideológiai, tudományos és kulturális együttműködési­ről. A nyilatkozat feladatul tűzte ki azt, hogy a jelenleg rendelkezésre álló dokumentumok alapján rajzoljuk meg a két ország kapcsolatai történetének hű képét, legyen szó akár a bonyolult, nehéz időkről, akár a „felhőtlen” fejeze­tekről. A bizottság létrehozásának indítékairól szólva vélemé­nyem szerint ezekből több is volt. Az egyik kétségtelenül az országunkban elkezdődött átépítéssel, és mindenekelőtt a történelemtudomány átépítésével függ össze. Hiszen a pan­gás éveiben, akár szándékosan, akár nem, de egyszerűen megfeledkeztünk sok fontos kérdésről. Így például a szov­jet—lengyel kapcsolatok jelentős problémáit taglaló legutób­bi tanulmányok az 1964—1965-ös években íródtak. A hetve­nes években csupán egy-egy újabb munka látott napvilá­got. Ha pedig mi hallgatunk, akkor nyomban hallatják hangjukat ideológiai ellenfeleink. Mégpedig azzal az űrügy- gyei: „Ha hallgatnak, akkor vaj van a fejükön”. A másik indíték az, hogy a lengyel ellenzéki sajtóban a '80-as évek elején tombolt a szovjeteilenesség, ami jelentős kárt okozott a társadalmi tudatban, eltorzította az országa­ink közötti kapcsolatok történetéről alkotott elképzelése­ket. Eljött hát az ideje, mint azt a nyilatkozat is megfogal­mazza, hogy „gyermekeinknek és unokáinknak ne hagyjunk örökül megoldatlian problémákat”. — A lengyel sajtóban időről időre megjelennek olyan cik­kek, melyek a bizottság lassú munkája miatti elégedetlen­ségnek adnak hangot. — Valóban. Lengyelországban főként azok az emberek sürgetik a bizottságot, akik nem érdekeltek e problémák megoldásában. Hagy minél teljesebben eleget tegyünk a ránk háruló feladatoknak, úgy döntöttünk, az egyes prob­lémáik szerint munkacsoportokat állítunk feli és tevékenysé­günk részeredményeit iközzétesszük. De szeretném hangsú­lyozni, hogy a sietség ebben az esetben sem helyénvaló. — Most pedig szeretnék áttérni a konkrét kérdésekre. Mi­lyen „fehér foltok” vannak a szovjet—lengyel kapcsolatok­ban? — Főképpen a XX. századi eseményeket tanulmányozzuk. Nevezetesen az 1917—1921. évi szovjet—lengyel viszonyt, a Lengyel Kommunista Párttal és a Komintermnel kapcsola­tos problémákat, a második világháború kezdetével, és a háborúval összefüggő kérdéskört, és végül a deportálások, a varsói felkelés, a szovjet—lengyel harci együttműködés problémáit, az SZKP és a LEMP internacionalista együtt­működését. — A lengyel lakosság Nyugat-Belorusziából és Nyugat- Ukrajnából történt deportálásával kapcsolatos kérdésekre is keresik a választ. Mit sikerült kideríteni eddig? — Lengyelországban sokan azrt állítják, hogy a kiteliepí- tésmek nacionalista jellege volt. A deportálások nemcsak a lengyeleket, hanem ukránokat, beloruszokat, más nemzeti­ségieket is érintették, mivel az az osztályharc következmé­nye volt, és a szovjethatalom építésének bonyolultságával magyarázható. A háború előtt a kitélepítéseket „Aki nincs velünk, az ellenünk van!" jelszóval hajtották végre. Ennek az lett a következménye, hogy a szovjethátalom ellenségei közé nemcsak azokat sorolták, akik fegyverrel a kezükben harcoltak ellene, hanem sokakat azok közül is, akik lojális magatartást tanúsítottak irányában, akik végeredményben elfogadták volna, csupán a módszereket kifogásolták. A meg­torlások a hivatalnokok, a rendőrök, az értelmiség ellen irányultak. De kiterjedtek a demokratikus, forradalmi be­állítottságú emberekre is. A törvényeket megszegték, az em­beri jogokat lábbal tiporták. Tervet dolgoztak ki például arra:, hogy egy bizonyos időn belül egy meghatározott vi­dékről 1118 családot utasítanak ki. Az akkori időből szár­mazó dokumentumokban pedig elragadtatással számolnak be a terv túlteljesítéséről és 1670 (!) család kitelepítésérőL — Hogyan alakult ezeknek az embereknek a sorsa? — Pontos adatokkal egyelőre nem rendelkezünk, de min­denesetre több százezer emberről van szó, akik Szibériába, Kazahsztánba, a Távol-Keletre szögesdrót mögé, táborokba, a hozzátartozóktól messzi településekre kerültek. A len­gyel fél által a deportáltak körében készített szociológiai felmérés szemléltette, hogy ezeknek az embereknek a 98 százaléka meleg fogadtatásra talált a szovjet emberek ré­széről, akik segítették őket abban, hogy túléljék a megpró­báltatásokat. Szeretném megjegyezni, hogy ezek a lengyel állampolgá­rok országunk kelleti és északi vidékein számottevően hoz­zájárultak a Szovjetunió erőfeszítéseihez: a kolhozokban és szovhozokban, gyárakban és üzemekben dolgoztak, aranyat és kőolajat termeltek ki. — Még egy kérdés, mellyel kapcsolatban gyakran meg­fellebbezhetetlen nyilatkozatokat tesznek. Az 1944. évi var­sói felkelésre gondolok. Azt mondják, hogy a Vörös Hadse­reg a város falainál várta, míg a fasiszták vérbe fojtják a felkelést... — Nemcsak a szovjet, hanem a lengyel történészeknek is jelenleg az a véleményük, hogy az akkori körülmények kö­zött csapataink nem tudták volna bevenni Varsót. Erről ta­núskodik a harcok dinamikája, az alakulatok száma, az, hogy a hitleristák friss erőket vetettek be, de ezt bizonyít­ják a veszteségre, a lőszerhiányra vonatkozó adatok is. És igazolja a Sztálin és Bierut között e kérdésről lezajlott be­szélgetés, melynek szövegét a lengyel történészek közzétet­ték a sajtóban. Egyebek között arról volt szó, hogy a szov­jet partizánoknak és az illegalitásban ténykedőknek betil­tották a felkelést a szovjet hadsereg megérkezéséiig, mivel a polgári lakosság szempontjából rendkívül veszélyes, kato­nai téren pedig eredménytelen lett volna. Egy időben azt állították, hogy a Szovjetunió betiltotta aiz hmerikai „repülő erődítmények” csónakakcióit, amelyek során a felkelőknek fegyvert és lőszert dobhattak volna le. Ám az egyetlen, e nehézbombázók fogadására alkalmas bá­zis Poltava alatt abban az időszakban gyakorlatilag romok­ban hevert egy fasiszta légitámadás következtében. Hely­reállítása után rögtön leszállhattak a B—1^-esek. — A szovjet hadifoglyok sorsáról eddig megjelent publi­kációk szerint 3,9 millió embert pusztítottak el a fasiszták a Szovjetunió területén. És csak nemrégiben láttak napvilágot azokról a milliókról szóló hírek, akik más országokba kerül­tek. Többek között azt állítják, hogy Lengyelország terüle­tén 800 ezer szovjet hadifogoly vesztette életét. — Igen, eddig úgy tartottuk, hogy lengyel földön 600 ezer szovjet katonát temették el, akik Lengyelország felszabadí­tásakor haltak meg. Az itt kivégzett hadifoglyok kérdését előbb a lengyel, majd pedig nemrégiben a szovjet sajtó is felvetette. Ezt a kérdést is tanulmányozni kell. Személyes véleményem szerint az elpusztult hadifoglyok tényleges szá­ma sokkal nagyobb. Hiszen Lengyelországban több fasiszta koncentrációs tábor működött. K. Novikov

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents