Békés Megyei Népújság, 1988. szeptember (43. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-09 / 216. szám
1988. szeptember 9., péntek o Munkásör-parancsnoki szemlegyakorlat Szövetkezetek és a társasági törvény Borbély Sándor, a munkásőrség országos parancsnoka elismeréseket ad át Kiskunhalason a közéletben, a fegyveres szolgálatban és a társfegyveres erők, testületek együttműködésében kiemelkedő eredményeket elért alegységek parancsnokainak, illetve tagjainak A „Bugac ’88” országos munkásör-parancsnoki szemlegyakorlaton mutatták be az újdonságnak sasámító, bárhol telepíthető lőtér tartozékait, felszereléseit Fotó: B. I. II több lábon állás kockázatát vállalni kell — vallják a mezöberényi áfésznél Az idei üzletpolitikai terv szerint 640 millió forint értékű árbevétel és 15 miliő forint nyereség teljesítése vár a Mezőberény és Vidéke Áfész dolgozóira, irányító apparátusára — olvasom abból a jelentésből, mely a szövetkezet első félévi áru- forgalmazását elemzi. Ebből az írásos anyagból derül ki az is, hogy az év első hát hónapjában 348 millió forintos árbevételről és 7 millió 315 ezer forint összegű nyereségről adhatott számot az igazgatóság, mely meghaladja a bázisidőszak teljesítményét. Következett ez mindenekelőtt a kiskereskedelmi ágazat forgalmi dinamikájából, mely meghaladta a megyei szövetkezeti átlagot. Ezt követte a felvásárlási tevékenység ugrásszerű fejlődése, mely az idei első félévben 60 millió 236 ezer forint nagyságrendű árbevételben realizálódott. Ez idő alatt — hogy csak a jellemzőbbeket említsem — vágóiibát 4 millió 412 ezer, vágósertést 17 millió 392 ezer, vágóbaromfit 3 millió 923 ezer forint értékben vásárolt fel a szövetkezet. Az első félévi felvásárlási árbevétel akkor tűnik igazán jelentősnek, ha azt is tudjuk, hogy 1987. hasonló időszakában alig több mint 24 millió forintra tehető árbevételről adhatott számot ez az ágazat. Jóllehet, ennek több ismert, a kisállattenyésztést Mezőberényben és környékén is hátrányosan érintő összetevője volt. Ebből következett, hogy a szövetkezet a felvásárlási ágazat idei árbevételi tervét 70 millió forintban határozta meg. Ugyanakkor számbavették az új lehetőségeket. Hogyan is mondta Vincze Miklós, az áfész elnöke? „Manapság a hosszabb távon talpon maradáshoz a kiskereskedeiem és a vendéglátáson túl elengedhetetlen egy sor más tevékenység. Ilyen mindenekelőtt a kisgazdaságok útján történő termeltetés, mely nem egy esetben meghatározóvá léphet elő az éves árbevételi terv teljesítésében, s ezáltal a nyereség kedvező alakulásában. Ez jelenti nálunk a több lábon állást. Az új tevékenységek bevezetése viszont nem mentes a kockázattól. Mi ezzel mindenesetben számolunk ...” Bizonyára ez a szemlélet teremtett olyan helyzetet, hogy az útkeresés a vártnál is jobban sikerült. Ugyanis az 1988-ra tervezett éves fel- vásárlási árbevételt kevés híján már az első hat hónapban teljesítették. S a szövetkezet elnöke bízik abban, hogy ez az ágazat az év lezárásakor a tervezett 70 millióval szemben 110 millió forintra tehető árbevételről ad számot. Az idei első hat hónapi, de a várható egész évi'fel- vásárlási eredményhez azonban meg kellett teremteni az alapokat. Ez azzal kezdődött — újságolta Balogh József, a felvásárlási osztály vezetője —, hogy erre az évre 35 ezer húsliba -leadására kötöttek szerződést a háztáji kistenyésztőkkel, s ez csaknem kétszerese a múlt évi mennyiségnek. Ez viszont több tollat is eredményez, ami fontos exportcikk. Májra hízott libából az idén mintegy 25-30 ezerre számít az áfész, ami ugyancsak mintegy kétszerese a tavalyi mennyiségnek. Űj ágazatként vezették be az év elején a bérhizlalást: ebben az évben 4 ezer sertés felvásárlására számít, az áfész. Hasonlóan új kezdeményezés a pulykatartás, illetve -hizlalás. Az év végéig 2700 pulyka leadását várja a szövetkezet. Egy további vállalkozás, a bárányfelvásárlás, melyet először a múlt évben kezdeményeztek. Az 1987. évi 2 ezer bárány értékesítése eredményes volt. Az idén 3 ezer bárány felvásárlása és továbbértékesítése látszik lehetségesnek. A nyúl- és galambtenyésztés, valamint a szakcsoporti tojástermelés a Mezőberény és Vidéke Áfész működési területén is visszaesett. Az említett termékek kiesésének ellensúlyozására indította be az áfész a múlt évben az étkezési vöröshagyma termeltetését, amiből 70-100 vagon mennyiségre számítanak, s amit feldolgozás után exportáruként értékesítenek. Szintén tavaly kezdeményezte a szövetkezet a kistermelők körében a takarmányozásra alkalmas Hibár cirokmag termesztését. Tavaly ebből 10 vagonra tehető mennyiséget vásároltak fel. Az idén 50-70 vagon Hibár cirokmagra számítanak. Szintén újnak számít az idén először „kipróbált” éticsiga- felvásárlás. Ugyanis az ösz- szegyűjtött 100 mázsa éti csiga 800 ezer forintot hozott a szövetkezet kasszájába. Jövőre ezzel is intenzívebben akarnak foglalkozni. A felvásárlás korábbi és új lehetőségei persze nem véletlenül hoznak ilyen eredményeket. A Mezőberény és Vidéke Áfész a kistermelést évről évre mintegy 8 millió forint összegű előleggel segíti és ösztönzi. Meg úgy is, hogy nagy mehnyisé- gű — csak az év első hat hónapjában 22 és fél millió forint értékű — táppal segíti kistermelőit a szövetkezet. Balkus Imre II tag legyen tulajdonos Javában tart az új társasági törvény vitája. Milyen legyen az ipari szövetkezetek, és a leendő társasági törvény viszonya? Az előkészítő vitákban gyakran elhangzott az a kérdés, helyes-e, hogy a készülő törvény nem foglalkozik szövetkezetekkel, pedig a gazdasági társaság szinte klasszikus formája a szövetkezet. Többszöri megújulása és tartalmi lehetőségei ellenére a szövetkezet, mint forma kimerülőben van. Az évtizedek során a tagok tulajdonosi tudata „bérmunkásérzetté” kopott. A szabályozó rendszer által nem kívánatosnak minősített önrendelkezés inkább csak papíron létezik. A tényleges kisszövetkezetek megjelenése és növekedése óta az oszthatatlan vagyon pedig már inkább csak ellentéteket, ellentmondásokat szül, s nem jogi egyetértést és biztonságot. Az elmúlt néhány évben, aki csak tehette, kisszövetkezetté alakult át, hogy legalább a működés feltételei legyenek egyszerűbbek, s élhessenek a bér- szabályozás nagyobb lehetőségeivel. Megyénk szövetkezetei közül az elmúlt évben többen kisszövetkezetté alakultak át. A Békési Start Sportszergyártó és Fémipari Szövetkezet is ilyen „feketebárány”. — A társasági törvény és az azt követő változások megszüntethetnék ezt a bélyeget — mondja Balikó György, a Start elnöke. — Ha ugyanis valamely szövetkezet a mozgásterét, és számításait eddig más formában találta meg, azt könnyen spekulációnak minősítették. Pedig, úgy vélem, ésszerű és logikus döntés volt, hogy kisszövetkezetté alakultunk. Nap mint nap hallom a szövetkezetben, hogy a tagságot leg inkább az foglalkoztatja: md lesz a munkabér-szabályozással ? Ha a béreket netalán központilag fogják szabályozni, az azt jelenti majd, hogy a tag tulajdonosi szemlélete még inkább csökkenni fog. Amikor tavaly december közepén kisszövetkezetté alakultunk, akkor mindenki egy második havi részjegyet jegyeztetett, amit már tör- lesztenek is. Akkor merült fel az az igény, hogy többen nagyobb összeget is fordítanának, úgynevezett célrészjegyre. Ám ez a kedv mára lelohadt, éppen a bizonytalan helyzet miatt. A szövetkezeti megújulás kulcskérdése — véleményem szerint —, hogy a szövetkezet tagjait érzékelhető módon tegyük érdekeltté a szövetkezeti vagyon létrehozásában, a felhalmozásában, s annak hatékony működtetésében. Ügy vélem, hogy a szövetkezeti formát a tulajdonosi jogok helyreállításával!, az önrendelkezési jog biztosításával a legkedvezőbb társasági formává lehetne tenni. Azt várjuk a társasági törvénytől1, hogy a mozgalom igaizi szövetkezeti mozgalom lehessen, s a tag ne csak a munkabérét tekinthesse sajátjának. * * * Az OKISZ álláspontja szerint a szövetkezetek arra törekszenek, hogy működésüket megújítsák, és sajátos társulási formaként a tagok számára még vonzóbbak legyenek. A társasági törvény elősegítheti az állami és magántőke beáramlását a szövetkezetekbe, és a szövetkezeti vagyon meghatározott hányadának jövedelmezőbb társaságokba való bevitelét. A szövetkezet nemcsak vagyoni társulás, amely a tagok jólétének megteremtését segíti elő, hanem egy-* ben társadalmi, személyi társulás is. A szövetkezet tehát tartalmában több, mint egy vagyoni alapú üzleti vállalkozás. Ezen túlmenően olyan közös vagyont is képez, amely segíti a tagok egymáshoz kötődését, persze más kérdés, hogy a közös vagyon és a saját tagi vagyon aránya az idők folyamán a helytelen szemlélet miatt eltorzult, s ezen változtatni kell. — A mi álláspontunk szerint, ha egy szövetkezet bármelyik társaságba lép be, mint tulajdonos, tartsa meg szövetkezeti jellegét. A tulajdonlás alatt a meglévő eszközeimmel való szabad rendelkezést, a jövedelmem szabad felhasználását értem, természetesen egy meghatározott mértékű adózás után. Leegyszerűsítve ez azt jelenti, hogy a társaságok tulajdonosai a jövedelmen nem osztoznak az állammal, csak az állami tulajdonú vállalatnál merülhet fel ez a kérdés. Tehát nemcsak elvi, hanem gyakorlati szempontból is valljuk a szövetkezet társaság jellegét. A szövetkezet tagsága, ha a társaságba való belépésről dönt, akkor az oda bevitt vagyonrészét nagyobb haszon reményében kockáztatja, s rábízza a bevitt vagyon működtetését a társaságra — mondja dr. Vgrai András, az Ipari Szövetkezetek Békés Megyei Szövetségének titkárhelyettese —, de az így befolyt jövedelem fel- hasizmáfllásáról maga kíván dönteni. Az átalakulásról is törvény készül, ám ennek konkrét tervezetét még nem ismerjük. Az átalakulási törvény egyébként nemcsak a társasággá való átalakulást kell hogy szabályozza, hanem a nem társasággá való átalakulást is, ha a szövetkezeteket és a különböző vállalati formációkat nem számoljuk ide. Tehát azt is, hogyan alakulhat át szövetkezet állami vállalattá, állami vállalat szövetkezetté, vagy mondjuk a részvény- társaság szövetkezetté. Átalakulás esetén a szövetkezet tagságának az előzőekben említett jövedelemszerzéssel összefüggő tulajdonlási viszonyról kell dönteni, amelyet ma még bonyolít az osztható és oszthatatlan vagyonról kibontakozó vita. Az értesüléseink szerint az átai’laku'iási törvényt a téllii ülésszakon szeretnénk az Országgyűlés elé terjeszteni. Mindenképpen magas szintű jogi szabályozás szükséges, mert az alacsony szintű jogszabályok a folyamatot eltorzíthatják. A félelem még így is jogos, mert ha a szabályozórendszert valóban rendszerként fogjuk fel, már rájöhettünk volna arra, hogy a különböző elemek hatással vannak egymásra és az egészre, esetünkben például elég csak a vállalkozói adóra, keresetszabályozásra, export-import liberalizálásra gondolni. A társasági törvényt így mindenképpen összhangba kell hozni a szövetkezeti törvénnyel. Talán szerencsésebb lett volna magában a társasági törvényben szabályozni a szövetkezetek létét. A szövetkezetek is a piacszabályozás irányába mutató intézkedéseket várnak. A társasági törvény működése ugyanis, egy piac által vezérelt gazdaságot feltételez. Lehetővé kell tenni a szövetkezetek számára is a plusz tőke bevonását* melynek kiforratlanságára mondok egy példát. Az egyik megyénkben szövetkezetnek egy NSZK cég felajánlotta, hogy másfél millió márkával csendestársként beszáll az üzletbe, s a nyereségen osztoznának. Ám ez jelenleg megoldhatatlannak látszik, hiszen egyrészt erre nincs „letisztázott” jogi lehetőség, másrészt az osztalék esetleges kifizetése is bürokratikusam áttételes. A társasági törvény tulajdonképpen arra szolgál majd. hogy tőkésítse a meglévő eszközöket, s emellett újabb tőkét vonjon be a termelésbe, és ez az, amiből nem maradhatnak ki a szövetkezetek szövetségünk szerint. A szövetkezet az a szocializált tulajdon, amely eddig is mozgékonynak bizonyult, és megszemélyesíthető tulajdonnal rendelkezik. Ez rohamos átalakulásokat legfeljebb a magánszférában okoz, vaalmint olyan valós, vagy óriássá vált kisszövetkezeteknél — de ez más magánkezdeményezésekre is igaz —, ahol korábban a lehetőségek híján választották a kisszövetkezeti vagy más kisvállalkozási formát. A tulajdonos tisztázása mellett egyéb vonatkozásban is csak akkor van értelme, ha az az átalakulás — mint mondottam — plusz vagy hatékonyabb tőkéhez juttatja a tulajdonost, így nem nehéz megjósolni az átalakulás korlátáit. A most folyó jogalkotási folyamatban mindenképpen meg kellene valósítani az érdekképviseleték azon nem újkeletű elképzeléseit, hogy egy szövetkezet, ha eleget tett az állami költségvetési befizetéseknek, saját maga döntse el, hogy mire fordítja jövedelmét. Vagyis azt, hogy a tulajdonosi jellegből adódóan az önkormányzat döntse el, hogy a teljesítményhez igazodva milyen legyen a jövedelemfelhasználás, azt az állam csak jogilag garantáltan monetáris eszközökkel befolyásolhassa. A társasági törvényen kívül eső szervezeteknél — lásd állami vállalat — élhet az állam tulajdonosi jogaival. A vállalatok és szövetkezetek „egyenrangú” kezelése az elmúlt időszakban ennek megfelelően már inkább hátrány volt, mint előny — foglalta össze véleményét a Kiszöv tisztségviselője. Hornok Ernő Hatékonyabb tűzvédelem Az ipari vállalatoknál, a különféle középületekben, egészségügyi, kereskedelmi s egyéb létesítményekben az év első felében csaknem 1400 tűzeset történt, több mint 173 millió forint kárt okozva. Ezt több tízmillió forinttal tovább növeli a Rákóczi téri vásárcsarnokban történt tűz, amelynek kárfelmérése még tart. A jelentős tűzkárok tanulságai hozzájárultak ahhoz, hogy a szakemberek nagy érdeklődéssel fogadták a Budalakk Festék- és Műgyantagyár új tűzvédő bevonatrendszerét, amely a korábbiaknál hosz- szabb ideig, hatékonyabban képes meggátolni a tűz el- harapódzását. Az Építésügyi Minőségellenőrző Intézettel közösen kifejlesztett új égésgátló festék körülbelül egy órán át kellő védelmet biztosít a különféle acél- és alumínium tartószerkezeteknek a tűzzel szemben, s ugyanennyi ideig távol tartja a lángnyelveket a falba beépített különféle energia- ellátó, hírközlő, riasztó vezetékektől is, megőrizve működőképességüket. A Multi- protekt nevű bevonatrendszer előnye a hagyományos égésgátló festékekkel szemben, hogy nem az általában alkalmazott módszerrel, a felszabaduló, nem egyszer mérgező gőzök vagy gázok segítségével zárja el az oxigént a tűz elől, hanem a hő hatására a bevonat felhabo- sodik, s hőszigetelő rétegként védi a mögötte levő szerkezeti anyagokat.
