Békés Megyei Népújság, 1988. szeptember (43. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-06 / 213. szám

1988. szeptember 6., kedd e Egy elnökválasztás története hárem tételben Augusztus 19-én elnökválasztó közgyűlést tartottak a Szeghalmi Fehér Lajos Termelőszövetkezetben. A veze­tőség a választást megelőzően lemondott, a régi elnök nyugdíjazását kérte. A közgyűlés összehívását meglehe­tősen sok feszültség, ellentmondás előzte meg, s a vá­lasztás sem tanulságok nélküli. ELSŐ FEJEZETT (amelyből megismerhetjük az előzményeket, de nem ka­punk magyarázatot arra, miért csak elnökségének utolsó napjaiban döbben rá a régi elnök a szomorú valóságra?) Leköszönés A Szeghalmi Fehér Lajos Tsz a megye egyiiik legnagyobb, mindjárt tegyük hozzá, az egyik legrosszabb adottságú kö­zös gazdasága. Az államtól: ezért évente a termés mennyisé­gétől1 függően 8-12 millió forint árkiegészítést kap. A szö­vetkezetben nem utolsósorban ennek köszönhetően az utób­bi 8-10 évben kiegyensúlyozottá vált a gazdálkodás, s 1986- foan már 36 milllíió forintos nyereséget könyvelhettek el. Úgy tűnt tehát, hogy Szeghalmon minden a lehető legna­gyobb rendben megy. Az eredmények minden kétséget ki­záróan erről tanúskodtak, s a legpesszimistábbak sem mer­tek arra gondolni, ami egy évvel később valósággá lett. A közös gazdaság 1987-ben veszteséggel; zárta az évet, s a pénzügyi hiány rendezéséhez nem csak a belső tartalékok mozgósítására volt szükség, hanem hitelek felvételére is. Ma a szövetkezet tartozásai meghaladják a 70 millió forin­tot. Egy ekkora, jól gazdálkodó szövetkezet azonban, különö­sen, ha jó évek követik egymást, könnyen megbirkózik a szóban forgó hitelek visszafizetésével. Ám, és ezzel Szeghal­mon; is tisztában voltak, vannak, kevés csak a jó időjárásra hagyatkozni, miközben — legalábbis minden jel erre mu­tat — a támogatások mértékének csökkenésével kell szá­molni. Lényegében e felismerésnek tulajdonítható, hogy a szövet­kezet vezetése az elmúlt év szeptemberében figyelembe vé­ve a szükségleteket, mérlegelve a kialakult helyzetet, „ki­bontakozási ” programot dolgozott ki. Most ebből csak két, a hangulatot is befolyásoló megállapítást emelünk ki. A ve­zetőség elengedhetetlennek ítélte az irányítás áttételeinek túllszervezettségének megszüntetését, az ésszerű munkaerő­gazdálkodást, amely, ha megvalósítják, létszámcsökkenéssel1 járt volna. Az anyag készítője, Zsadányi Sándor közgazda- sági elnökhelyettes (aki azóta a Szeghalom és Vidéke Áfész elnöke lett) és Szabó Gyula termelési elnökhelyettes, az el­nöki szék későbbi várományosa, az egyik jelölt volt. Mindenki arra számított, hogy a program megvalósítását Lázár Lajos elnök irányítja majd. Csakhogy ő időközben korkedvezményes nyugdíjazását kérte. i ....' i ( Kiegészítő beszélgetés a kialakult viszonyokról Lázár La­jos döntésének jobb megértéséhez.) — ön, egy hosszabb ideig tartó megszakítással, 19 évig volt szövetkezeti elnök Szeghalmon. Mivel magyarázza mos­tani döntését? — Velem, egy időben, itt, a közös gazdaságban huszonket­tőn kérték korkedvezményes nyugdiíjaztatásuikat. A szövet­kezetben az utóbbi három évben kilemcvennel csökkent a dolgozó tagok, alkalmazottak száma. A kevesebb dolgozó irányítását is ugyanolyan összetételiben, és áttételen keresz­tül oldottuk meg, mint korábban, pedig a második vonalban sok a tehetséges fiatal vezető. Úgy éreztem, váltani kell, ezért éltem a korkedvezményes nyugdíjaztatás lehetőségé­vel!. Kétségtelen, hogy a tsz nehéz helyzete siettette elhatá'- rozásomat. — Nem félt attól, hogy ezt a lépését sokan megfutamo- dáisnak tartják? — Ha ez így lenne, ha ez az emberek hite, akkor az fáj­dalmasan érintene. Csakhogy meggyőződésem, egy ilyen döntésnél1 nem hallgathatunk az érzelmekre. Azt vallom, hogy új terveket, új megközelítési módokat, új cselekvése­ket, csak új emberektől várhatunk. Hogy jól döntöttem-e? Még nem tudom. De abban; bizonyos vagyok, hogy a fordu- latszámot nem lehet csökkenteni. Ehhez pedig a fiatalok energiája kell!. — Nemcsak az elnök, de a vezetőség is lemondott. Ezt mivel indokolja? — Az irányítás hatékonyabbá tétele érdekében javasol­tuk, hogy a korábbi három elnökhelyettesből csak egy ma­radjon. Mindemellett fontosnak tartottuk, hogy az új hely­zetben; választóik friss megbízatásával, új összetételű veze­tőség lásson munkához. Most mégis kissé nyugtalan vagyok, mert a gyűléseiken az emberek megkérdőjelezték vezetőik szavahihetőségét, vitatták, hogy jól1 vezettük-e őket. De ami ennél is nagyobb, baj, diplomásellenes légkör alakult ki. MÁSODIK FEJEZET (amelyből az olvasó megtudhatja, ki kit győzött le. A miértre azonban egyelőre nincs felelet.) Földindulás A feszültségek, ellentmondások késői felismerése azután sokak szerint a választás végeredményét is befolyásolta. A tsz pártvezetősége, Szabó Gyula személyében egyetlen jelölt .indítására tett javaslatot, s e döntésnek beláthatatlan követ­kezményei lettek. A pártvezetőség rövidesen kénytelen volt „visszavonulni”. így a legalkalmasabbnak, s legfelkészül­tebbnek, ítélt Szabó Gyula mellett új nevek bukkantak fel- a kívánságlistán. Hivatalos jelöltnek lenni ebben a helyzet­ben nem tűnt éppen előnyösnek. A heves csatározások és viták, a vezetőknek tett szemre­hányások jellemezték a választást előkészítő megbeszélése­ket. Szabó Gyula mellett Fehér László megbízott főkönyvelő került fél a jelölőlistára. A tagok mindkét jelölttől progra­mot kértek. A jelölés végeredményeinek ismertetésiékor derült ki, hogy a 37 éves Szabó Gyulára a megkérdezettek 46, a 49 éves Fehér Lászlóra a megkérdezettek 35 százaléka tett javasla­tot. Az augusztus 19—i közgyűlésen így mindenki két-, illet­ve többfordulós szavazásra számított. (Az első fordulóban a szavazatok 67, a másodikban 50 százalékát kell! megsze­rezni! az elnöki tisztség betöltéséhez.) A közgyűlésen Boros Balázs és Adamik István javasolta, hogy Dienes Istvánt, a szövetkezet általános elnökhelyettesét is vegyék fel a jelölő listára. Az elnökhelyettes azonban nem kívánt élni a lehetőséggel, mondván, akad a jelöltek között nála alkalmasabb, olyan, aki jó agrárszakember, ki­váló közgazdász és keménykezű vezető is egyben. A várakozással ellentétben azonban a közgyűlésen nem volt szükség a szavazás megismétlésére. (Csak az ellenőrző bizottság elnökére szavaztak másodszor). A gazdaság elnöké­ve óriási többséggel Fehér Lászlót, megbízott főkönyvelőt, végzettsége szerint mérlegképes könyvelőt választották. Ő 403, Szabó Gyula 62 szavazatot kapott. S itt a történet akár véget is érhetne, mi azonban kíváncsiak voltunk, hogy a sok, itt bizonyosság híján nem említett mende-monda, és a választások után hogyan folytatódtak a hétköznapok Szeg­halmon. HARMADIK FEJEZET (amelyben megismerhetjük az új elnököt, és a volt elnök- helyettes véleményét, de nem kapunk választ a legfontosabb kérdésekre.) Szembesítés Fehér Lászlót augusztus 23-án, kedden telefonon hívtuk fel. — Gratulálunk és sok sikert kívánunk munkájához. — Köszönöm. — Minek tulajdonítja nem várt, fölényes győzelmét? — Nehéz kérdés. Talán közelebb álltam az emberekhez, a problémáikat jobban megértettem, akinek anyagi és más ter­mészetű gondja volt, annak segítettem. Szeghalmon szület­tem, itt kezdtem dolgozni... — Szabó Gyulával beszélt? — Igen, s 6 azt a szándékát nyilvánította ki, hogy elmegy innen. — Próbálta marasztalni? , — Megmondom őszintén, nem. A helyében én is elmen­tem volna. — Mit csinált a választás óta eltelt rövid idő alatt? — Tájékozódtam, majd összehívtam a vezetőséget, és hoz­tunk néhány döntést. A vezetőség úgy foglalt állást, hogy Szabó Gyula munkájára nem tartunk igényt, s megbíztuk az általános elnökhelyettest a termelés irányításával. t~- —J • Szabó Gyula nem vállalkozott arra, hogy az elnöki szobá­ból, az elnök jelenlétében telefonon nyilatkozzon. Személyes találkozót beszéltünk meg. — Gratulált Fehér Lászlónak? — Igen, és sok sikert kívántam neki. — Tett olyan kijelentést, hogy ha Fehér Lászlót választ­ják meg elnöknek, ön elmegy a szövetkezetből? — Nem. — Akkor miért terjesztették ezt? — Nem tudom. — Ezek szerint szívesen maradna a szövetkezetben? — Maradnék. Fehér Lászlónak kedden, mert hétfőn senki sem állt velem szóba, megmondtam, ha a tudásomnak, kép­zettségemnek megfelelő beosztást kapok, nem megyek el.* — Erre milyen választ kapott? — Felajánlotta, hogy az üzemgazdasági osztályon dolgoz­zam beosztottként. A korábbi 19 ezer helyett havi 8 ezerért. Ez, mint látja egy olyan ajánlat, melyet nem lehet elfo­gadni. — Azt sem tudom, hogy tanácskoztak, így az ott elhang­zottakról is csak másod-, harmadkézből hallottam, de sze­rintem a vezetőség döntése szabályellenes volt. A feleségem­től, aki egyébként ágazatvezetőként dolgozik a szövetkezet­ben és persze még másoktól is, megvonták a gépkocsihasz­nálati díjat. — Minek tulajdonítja, hogy más eredmény született a je­lölések, és más a választás során? — Az emberek nem őszinték. Engem a pártvezetőség kért fel, induljak a választáson. Tisztában vagyok vele, hogy nem tartozom a legnépszerűbb vezetők közé. Erre nem is töre­kedtem különösebben, a munkámmal voltam elfoglalva. Az is igaz, hogy kevés vezető vállalkozik népszerűtlen dönté­sekre, én mégis rákényszerültem. Nem rosszakaratból, ha­nem azért, mert nem volt más választásom. — Mióta tart ön és Fehér László között az ellentét? — Közöttünk soha nem volt vita. Tudtommal eddig sem volt bajunk egymással, normális, kiegyensúlyozott volt kö­zöttünk a kapcsolat. S itt véget ért a második beszélgetés is. Gyanítjuk azon­ban, hogy a történetnek lesz még folytatása . . . Lapzárta előtt kaptuk a hírt, hogy a szeghalmi városi pártbizottságon valamennyi érdekelt fél részvételével meg­beszélést tartottak. Kerekes Kálmán, a városi pártbizottság első titkára tájékoztatásul elmondta: Szabó Gyula bejelen- ette, hogy a történtek után jobbnak látja, ha kéri tagsági viszonyának megszünetését és elmegy a szövetkezettől. — Az eseményeket elemezve az a meggyőződésünk ala­kult ki — hallottuk az első titkártól —, hogy ezen a válasz­táson a régi vezetés is vizsgázott, s szereplésükért aligha kaphatnak jelés osztályzatot. A szövetkezet pártbizottsága nem figyelt kellően a párttagok, a tsz-dolgozók véleményé­re, hangulatára, s csak később ismerte fel a kettős jelölés szükségességét. A jelölő bizottság sem végzett megnyugtató munkát, mert, mint az a közgyűlésen bebizonyosodott, an­nak ellenére, hogy a tagok 90 százalékává! beszéltek, a je­lölés és a titkos szavazás teljesen más eredményt hozott. Ekkorát tévedni nem lehet. Ha az előkészítő munka körül­tekintő, Szabó Gyula valószínű nem kerül emberileg ilyen nehéz helyzetbe. További elemzésre vár, hogy a közös gaz­daságban miért alakult ki a becsületesen dolgozó vezetőkkel szemben bizalmi válság. Nyomatékosan szeretném hangsú­lyozni, hogy a nép bölcsességét, a tagok döntését minden körülmények között tiszteletben kell tartani, mert azt nem feltételezhetjük, hogy ennyi embert manipulálni lehet. Ugyanakkor sajnálatosnak tartjuk, hogy a szövetkezet elve­szíti egyik legkiválóbb, legjobban felkészült szakemberét. Mindez körültekintő előkészítő munkával elkerülhet lett volna. Kepenyes János Hz első becslések Kisebb a téeszek nyeresége Hagyomány már, hogy au­gusztus végén — önkéntes adatszolgáltatás alapján —a Teszöv összeállítja a Békés megyei szövetkezetek, szö­vetkezeti közös vállalatok és szakszövetkezetek várható év végi eredményét. Abecs- lés nehéz, hiszen rengeteg a bizonytalansági tényező, azonban a tendenciát a ta­pasztalatok szerint jól tük­rözik eizek a jelzések. Nos, az idén a becslések szerint a közös vállalatok a tavalyihoz hasonló ered­ményt érnék él, a nyolcvan termelőszövetkezetben vi­szont összesen 700 millió fo­rintos nyereség várható az év végére, a tervezett 1 mil­liárd 24 millióval szemben. Fiz mintegy 30 százalékos csökkenést jelent az elkép­zelésekhez képest, noha már azok is számolták az új sza­bályozórendszer hatásából adódó nyereség csökkenésé­vé!). A kiesés oka egyértelmű­en a meleg, csapadék nél­küli nyár. 1983 óta állandó­an aszály sújtja megyén­ket. Ennek következtében például az elmúlt esztendő­ben 13 tsz lett veszteséges, kettő pedig nullára futott,' tehát sem eredményt, sem veszteséget nem produkált. A felmérés mindig nehéz volt a mezőgazdaság sajá­tosságai miatt, igen körül­ményes a költségek becslé­se. Az idén pedig az új helyzet, a gazdasági környe­zet is bonyolított a dolgon, a nyereség tartalma ma más, mint volt tavaly, az össze­hasonlítás nem megy si­mán. Mégis a becslésire, az információra szükség van, hogy ne érje váratlan meg­lepetés a gazdálkodókat. S persze, bizonyos kezdemé­nyezések elindítója lehet az első összesítés, hiszen az aszály okozta kieséseket je­lenleg nem minden szövet­kezet tudja önmaga rendez­ni külső segítség nélkül. Az idén egyébként mind­össze két közös gazdaság je­lezte, hogy várhatóan vesz- tesénes lesz. Ám a szakem­berek szerint ez meglehető­sen optimista várakozás. Az alaptevékenység árbevétele a mezőgazdasági üzemekben a tavalyi szinten — megle­hetősen rossz bázison —ala­kiul1. A növénytermesztés ár­bevétel-kiesését az állatte­nyésztés kompenzálja, azon­Cukorrépaföld ... Fotó: Fazekas Ferenc ban a nyereségkiesést már nem képes, hiszen ezen ága­zat jövedelmezősége csupán harmada a növénytermeszté­sének. A szóródás meglehetősen nagy. Szarvas és Gyoma- endrődi térségében például nő a nyereség a tavalyi gyengébb szinthez képest. Itt léptek legnagyobbat az öntözés terén;, ami nem vé­letlen. hiszen a Körösök át- meg átszelik a vidéket. A legnagyobb kiesés Oros­háza környékén mutatkozik, ahol az öntözési lehetőség nagyon szerény, Nagyszéná­son próbálkoznak csupán, a Idineárpirogrammal. A 'kar­doskúti, csorvási, tótkomlö- sdj, gádoros! tsz-ek nyeresége a 'tavalyi harmadára-negye- dére csökken előrelátható­lag. Az aszálykárok enyhí­tése csak külső segítséggel1 képzelhető el. — szatmári —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents