Békés Megyei Népújság, 1988. szeptember (43. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-22 / 227. szám

NÉPÚJSÁG 1988. szeptember 22., csütörtök fl kormány és a SZOT képviselőinek tanácskozása Nyílt levél a Magyar Oemokrata Fórumhoz és az Új Márciusi Fronthoz A KISZ Központi Bizott­ságának Egyetemi és Főis­kolai Tanácsa nyílt levelet intézett a Magyar Demok­rata Fórumhoz és az Üj Márciusi Fronthoz. A levél tartalmát szerdán ismertet­ték a sajtó képviselőivel. A dokumentum egyebek között üdvözli az új szelle­mi-politikai mozgalmak megalakulását, és kifejezés­re juttatja azt a vélemé­nyét, hogy a szocialista Ma­gyarország mélyreható át­alakításában a társadalom legkülönbözőbb csoportjai érdekeltek, önálló program­jaik alapján abban részt venni jogosultak. A KISZ KB Egyetemi és Főiskolai Tanácsa szükségesnek tart­ja minden olyan kezdemé­nyezés támogatását, amely a formálódó új alkotmányos­ság keretei között, a civil és politikai közösségekre építve, a magyar társada­lom demokratizálását tűzi zászlajára. Meggyőződésünk ugyanakkor, hogy a válság- elemekkel terhes magyar valóság a különböző tisz­tességes szándékú politikai erők nyílt politikai koalíció- fát, szövetségét igényli. A fővárosi Róbert Károly körúti Kórház üzemegész­ségügyi szolgálata több mint egy hónapon át vizsgálta a hivatásos autóvezetők köré­ben az új speciális védő- szemüveg hatását. A most befejeződött vizsgálatok azt bizonyítják, hogy a Com- puDrüg Műszaki Fejlesztő Kisszövetkezet által kifej­lesztett Mon—x márkanevű védőszemüveg valóban csök­kenti a szemre káros hatá­sokat. A kémiai szoftverek létre­hozásával foglalkozó kisszö­vetkezet a védőszemüveget eredetileg a monitorok előtt dolgozó munkatársai számá­ra alakította ki. A szemüveg lencséjét olyan különleges védőbevonattal látják el, amely a szemet erősen ter­helő ultraibolya sugárzások 99 százalékát kiszűri, csökr kenti a figyelemzavaró fény­visszaverődések mértékét, ugyanakkor a gyenge kont­rasztot erősíti. A látható fénytartományban ugyanis áteresztőképessége 90 száza­lék fölött van, ennek ered­„A Magyar Demokrata Fó­rum és az Üj Márciusi Front megalakulásukkal és műkö­désükkel hozzájárulhatnak a magyarországi szocializmus általunk is igényelt és sür­getett radikális és átfogó re­formjához. A programjaik­ban megfogalmazott társa­dalmi célok biztató alapot jelenthetnek a szervezeteink közötti párbeszédre; a közös célok megvalósítása érdeké­ben együttműködésünket ajánljuk. Együttműködésünk a kritikai szolidaritásra épül. Az Egyetemi és Főiskolai Tanács és az új szervezetek, mozgalmak között a válasz­tott eszközök, módszerek és utak tekintetében szükség­szerűen van és lesz külön­bözőség. Az ezek közötti tár­sadalmi választást segítheti elő a nyilvános párbeszéd, az egymást tiszteletben tar­tó, kizárólagosságra nem törekvő vita. Ennek szelle­mében politikai tanácskozást kezdeményezünk egy új, di­namikus társadalmi kon­szenzus megteremtésének esélyeiről, lehetséges útjai­ról” — záródik a KISZ KB Egyetemi és Főiskolai Ta­nácsa nyílt levele. menyeként gyenge világítá­si körülmények között vise­lése fényerősítő érzetet kelt. Erre pedig nagy szükség van a közutakon, éppen ezért ajánlják most a gyártók — a szemüveglencsét gyártó MOM és a CompuDrug, amely a különleges bevona­tot viszi fel a védőeszközre és a forgalmazó Ofotért — az autósoknak is a magyar szabadalomként bejegyzett új terméket. A Mon—x sorozatgyártá­sa már megkezdődött. Ed­dig 30 ezer darab készült el, és várhatóan az idén még ugyanennyit gyártanak. El­indultak az első próbaszál­lítmányok az Amerikai Egyesült Államokba és Ausztráliába is. Ha a kül­földi próbavizsgálatok ta­pasztalatai is kedvezőek lesznek, a magyar gyártók akár több milliós megrende­lésre is számíthatnak, mert az amerikai fél jelezte, hogy csak próbavásárlásként száz­ezer védőszemüveget ren­del. (Folytatás az 1. oldalról) ján hoznak döntéseket. En­nek messzeható következmé­nyei lesznek a választási és a képviseleti rendszerben, a döntési mechanizmusban. A főtitkár elképzelhető­nek tartja egy olyan szak- szervezeti modell kialakítá­sát, amelyben egyfajta plu­ralizmus van jelen, s már most is gyakorlati realitás­ként tekint a TDDSZ-re, amellyel a legutóbbi napok­ban a SZOT vezetői tárgya­lásokat folytattak. — A szakmai szakszervezeteken kívül szerveződő alternatív szervezeteket munkánk kri­tikájaként fogjuk fel — hangsúlyozta. A szakszerve­zetnek úgy kell dolgoznia, hogy mindenki megfelelően képviselve lássa az érdeke­it, s ne másutt keresse ér­dekérvényesítési lehetősége­it. Arra törekszünk, hogy tagságunkat megőrizzük, mégpedig azzal, hogy olyan feltételeket teremtünk, hogy itt találja meg mindenki a törekvését. Hangsúlyozta azt a meggyőződését, Hogy a SZOT és a kormány közötti kapcsolatok nemcsak fenn­tarthatok, de érdemben el­mélyíthető^ Az együttmű­ködés jó formájaként érté­kelte a testületi üléseken való kölcsönös részvételt, a munkaértekezleteket. Mint mondotta, szükség lesz arra, hogy az egyes szakmák, ága­zatok képviselői közvetlenül is találkozzanak állami, gaz­dasági partnereikkel, a Ka­mara tagozatainak szakem­bereivel. Az együttműködési for­mákon túl ebben az idő­szakban talán az a legfon­tosabb, hogy kölcsönösen tö­rekedjünk egymás vélemé­nyének figyelembe vételére — mondta Nagy Sándor. Mi, a szakszervezetek részéről nem hisszük azt, hogy té­vedhetetlenek vagyunk, hogy mindenről a lehető legpon­tosabb információval ren­delkezünk, s hogy minden elgondolásunk működőképes. De azt tudjuk, hogy olyan feszültségek alakultak ki, s vannak kialakulóban az or­szágban, amelyekért mi ko­moly felelősséget érzünk, s szeretnénk elkerülni, hogy azok nagyobb társadalmi megrázkódtatáshoz vezesse­nek — mondotta végezetül a SZOT főtitkára. Ezután Pozsgay Imre meg­jegyezte: elfogadja a Nagy Sándor által elmondottakat. A vitaindító előadásokat követően Csikós Pál, a SZOT titkára fejtette ki a Szakszervezetek Országos Tanácsának álláspontját az 1988. évi népgazdasági hely­zet alakulásával, illetve a szükséges intézkedésekkel kapcsolatban. Hangsúlyozta: a tervezettnél nagyobb inf­láció bekövetkezése miatt a SZOT arra a következtetés­re jutott, hogy szociálpoli­tikai, illetve bérintézkedé­sekre van szükség. Ezek­nek az összegszerű kihatása mintegy 1,2 milliárd forint. Elodázhatatlan a központi béremelés az egészségügy­ben, a postánál, a közmű­velődés, illetve a sajtó te­rületén. Az adórendszer mű­ködésével kapcsolatos gon­dokkal összefüggésben kifej­tette, hogy az eltérő munka- körülményeket honoráló pótlékok értékmegőrzéséről gondoskodni kell. Különös figyelmet érdemelnek ebből a szempontból a pedagógus- társadalom képviselői és az egészségügyben dolgozók. Villányi Miklós pénzügy- miniszter a kormány állás­pontját ismertetve kiemel­te: a teljesítmények emel­kedése nélkül nem képzel­hető el a jövedelmek növe­lése. Az alapvető célok kö­zé tartozik a külső és a bel­ső- egyensúlyi helyzet javí­tása, a szelektív fejlesztési politika megvalósítása. Az eddigi számítások szerint a külkereskedelmi áruforga­lom meghaladja a tervezet­tet, azonban a szerkezetát­alakítás lassan halad, ezért a népgazdasági egyensúly még mindig labilis. A költ­ségvetés hiányának tervezett csökkenése nem valósul meg. Az idén várhatóan 7,5-8 szá­zalékkal csökken a reálbér és 1 százalékkal a reáljöve­delem, a nettó keresetek pe­dig 1-2 százalékkal nőnek. A fogyasztói árszínvonal-növe­kedés a mai megítélés sze­rint 16,5 százalék körül alakul. A lakossági fogyasz­tás a tervezett mértéknek megfelelően csökken. A nem­zeti össztermék egyes szá­mítások szerint az alsó ha­táron, más becslések szerint pedig az alatt teljesül. Átfogó bér- és szociálpo­litikai intézkedések végre­hajtását a kormány nem tartja lehetségesnek. A pénz­ügyminiszter bejelentette, hogy a sajtó dolgozóinak, a szerkesztőségi alkalmazot­taknak a bérét 15 százalék­kal tervezik növelni. A pos­tánál várhatóan 5 százalé­kos, a közüzemi, víz-, csa­torna- és fürdővállalatok­nál, a sütőiparban, a kő- és kavicsbányáknál, valamint a megváltozott munkaképessé­gűeket foglalkoztató vállala­toknál pedig 10 százalékos központi bérfejlesztést haj­tanak végre. A tömegközle­kedési vállalatoknál gon­doskodnak arról, hogy a net­tó keresetek túlmunka ese­tén se csökkenjenek. A kormány a 70 éven alu­li nyugdíjasok illetményé­nek emelésére nem lát le­hetőséget, javasolja viszont, hogy jövőre módosítsák a nyugdíjak rendszerét. A családi pótlék további 100 forintos emelése helyett a kormány azt indítványoz­za, hogy 200 millió forinttal növeljék a tanácsok jutta­tási keretét. Az adórendszerrel kapcso­latos gondokról szólva ki­fejtette: a jelenlegi adó­rendszerben vannak joghé­zagok, a Parlament elé ter­jesztendő módosításokkal ép­pen ezeket igyekeznek meg­szüntetni. Nagy Sándor, a SZOT fő­titkára nyugtalanítónak mondotta, hogy a reálbér-, illetve a reáljövedelem-szá­mításokban nagy eltérések mutatkoznak. Javasolta, hogy a kormány tegyen határo­zott, garanciális ígéretet ar­ra vonatkozóan: az egész­ségügyben dolgozók bérének rendezése> jövőre az első he­lyen szerepel. Indokoltnak tartja a pedagógusok bér­bruttósításának a mainál igazságosabb megoldását is. Ügy vélekedett, hogy a mun­kakörülményi pótlékok ér­tékmegőrzését az adórend­szeren belül kell megoldani. Az elhangzottakra vála­szolva Villányi Miklós ki­fejtette: a jövő évi bérpoli­tikai intézkedésekre az idén nem vállalhat garanciát a kormány. Ugyanakkor egyetértett azzal, hogy az egészségügyben és a közmű­velődésben dolgozók béré­nek rendezése elodázhatat­lan. E gondolathoz kapcso­lódva Medgyessy Péter mi­niszterelnök-helyettes el­mondta : elképzelhető, hogy az egészségügy bérhelyzeté­nek javítására még idén 50 millió forintot irányoz elő a kormány. Halmos Csaba, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnöke véleménye szerint a személyi jövede­lemadó rendszere és a pót­lékok egymással összeférhe­tetlenek. Éppen ezért a pót­lékok 90 százalékát jövőre a kormány leépíti, illetve vállalati hatáskörbe utalja át. A vitát összefoglalva Pozsgay Imre államminisz­ter hangsúlyozta: a kor­mány elismeri, hogy a szak- szervezetek valódi, megala­pozott társadalmi szükségle­teket vetettek fel. Javasol­ta: az idei terv realizálásá­nak tényeit figyelemmel kí­sérve a kormány és a SZOT képviselői üljenek össze egy újabb megbeszélésre, s ha szükséges, a tanácskozást követően korrigálják a jövő évi tervvel kapcsolatos el­képzeléseket. Indítványozta, hogy a javasolt bérintézke­dések október 1-jei hatály- lyal lépjenek életbe. Egyet­értett azzal, hogy a tanácsi juttatási keretet 200 millió forinttal növeljék, s az egészségügy — egy megha­tározott körben dolgozók bé­rének emelésére — kapion október 1-jéig 50 millió fo­rintot. Nagy Sándor reményét fe­jezte kiii, hogy ez az 50 mil­lió forint egy jövőre folyta­tódó intézkedéssorozat első ■lépése lesz. Javasolta, hogy a munkakörülmény i eltéré­seiket honoráló pótlékok ügyében két héten béliül tárgyaljanak az ágazati szakszervezetek képviselői az érintett tárcák illetékesei- vell. A jövő évi népgazdasági .terv főbb vonásairól szólva Hoós János, az Országos Tervhivatal elnöke hangsú­lyozta: szigorú vásár lóerő- szabiályozásra lesz szükség, s ez a lakosságtól áldozatokat követeli. A népgazdaság nö­vekedési üteme lassú lesz, esetlég stagnálásra is szá­mítani kell A konvertibilis expoirt várható növekedése meUlatt a szocialista kivitéj- ben csökkenés következik be. Mindent összevetve a forrásnövekedés szerény mértékű lesz, ezért a bel­földi felhasználást — a la­kossági fogyasztást és a be­ruházást T- 1-2 százalékkal csökkenteni kell. A reáljö­vedelmek a számítások sze­rint három, a reálbérek hat százalékkal1 csökkennek, a (Lakossági fogyasztás egy szá­zalékkal mérséklődik. Annak ellenére, hogy a kormány igyekszik a lakosság terheit a még elviselhető mértéken tartani, az áremelkedés tel­jes körű kompenzáláséra és valamennyi társadalmi jut­tatás értékének megőrzésére nem llesz lehetőség. A leg­inkább rászorulók segítésé­re új rendszerű támogatá­sok keretében a családi tá­mogatások rendszerét szán­dékozza a kormányzat be­vezetni. Szó volt a sztrájkjogról, amelynek törvényszintű sza­bályozását a tárgyaló felek egyöntetűen szükségesnek tartják. Egyetértés volt ab­ban isi, hogy addig is, amíg a sztrájkról jogszabály szü­letik, hozzanak létre olyan megegyezést, amely a fo­lyamatokat áttekinthetővé, kezelhetővé teszi. Védőszemüveg autósoknak Miközben mindenféléről csevegtünk... ablakot mostam a benzinkútnál Szerkesztőségünk szokásos pénteki mun­kaértekezleteinek egyikén — amikor min­dig megbeszéljük a következő hét cikkek­ben feldolgozandó fámáit — vetődött föl, hogy érdekes riportot lehetne írni, ha egyikünk rövid időre valamelyik benzin­kútnál ablakmosóként dolgozna, s köz­ben a legkülönbözőbb dolgokról elbeszél­getne az emberekkel. Az első hallásra kissé abszurdnak tűnő ötletet végiggon­dolva rájöttünk, hogy ez lolyan fáma, amit nem lehet kihagyni. Ehhez azonban ter­mészetesen engedélyt kellett kémünk. Az Áfor munkatársainak — fokozatosan emelkedő rangsor szerint — beleegyezé­sét kértük, ám mindenki elutasított ben­nünket. Ekkor iiem .volt mit tenni, dr. Sokorai István vezérigazgatóhoz fordul­tunk, aki vkét napon belül megküldte te­lexen az engedélyt. Így nem ivóit akadá­lya, hogy Gyulán, a Lenin úti AG1P— Áfor-benzinkútnál „munkához lássak”. Gulyás Sándor, a töltőál­lomás megbízott csoportve­zetője készségesen fogad, s kitüntetésként értékelhetem, hogy egy vadonatúj „kezes­lábast” ad a kezembe. Miu­tán átöltöztem, Zsótér János „kutaskollégám” ellát a szer­számokkal, s beavat az ab­lakmosás tudományába. Bár az ilyen jellegű dolgokat ál­talában nehezen tanulom meg, úgy gondoltam, ebbe a munkába én is könnyen be­lerázódom. Négy óra lehet, amikor elkezdem. Világoskék 1500-as Lada érkezik. Szegény vezető nem sejti, hogy 6 az „első ese­tem”. Legalább nyolc percbe télik, de, — szerintem — tiszta tesz aiz ablak; — Nyaralni jöttek Ma­gyarországra? — kérdezem az egyik utast, amikor meg­látom, hogy a gépkocsi új­vidéki rendszámú. — Nem. Alkatrészt aka­runk vásárolni, úgy tudjuk, magúiknál minden kapható. Vannak' még naiv embe­rek ... Egy BH-s (Bihar megyei) piros Daciában négy romá­niai magyar Franciaországba indul a rokonaihoz. — Visszajönnek? A sofőr idegesen néz kör­be, s válasz nélkül elhajít. A külföldi gépkocsik kö­zül a több románon és ju- goszlávon kívül volt még nyugat- és keletnémet, francia, holland és csehszlo­vák is. A hetedik, vagy nyolcadik autót mosom, amikor már úgy érzem, a „mesterség” minden csínját-bínját nieg- tanultam. Am egy fehér Tnabantos lelohasztja büsz­keségemet. — Ezt még gyakorolnia kell magának! De nem baj, jövök holnap, vagy holnap­után is, akkorra biztosan ügyesebb lesz már — vi­gasztal. Egy magyar rendszámú Mercedes-tulajdonostól arról érdeklődöm, hogy a legújabb benzináremelés miatt keve­sebbet autózik-e. Fölényesen legyint egyet, és így szól: — Akinek ilyen autója van, mint nekem, annak benzinre is telik —, s köszö­nés nélkül elhajt. Fél hat lehet, amikor egy rövid pihenőt engedélyezek magamnak. Akkora volt a forgalom, hogy egy percnyi időt sem ácsorogtam. Sokáig nem lazsálhatok, fogom a vödröt. Egy Aranykereszt-taxisit faggatok, emelik-e náluk a közeljövőben a viteldíjat. — Nem tudok róla, de olyan kicsi a forgalmunk, hogy nem is érné meg. Egy fiatal hölgy a kutak- tól távolabb állt meg kocsi­jával, s odajön hozzám. — Két zsák virágföldet szeretnék venni. Először azt hittem, én hal­lok rosszul, de miután má­sodszor is elmondta kívánsá­gát, az volt a gyanúm, ő té­vesztette össze a benzinku­tat a virágbolttal. Ekkor azonban — látva értetlensé­gemet — odajön az egyik kutas, s tőle tudom meg, hogy bármennyire is furcsa, de lehet földet kapni náluk. Sőt, kiderül, hogy árulnak üdítőt, cigarettát, cserélnek gázpalackot, s volt rá eset, hogy hagymájuk is volt. CY-os, erősen viseltes barna Wartburg gurul a keverékhez. Odalépek a ko­csijához, de nem hagy doű- gozni, inkább azt. szeretné, ha beszélgetnék vele. — Mit szól az ElőréhfiZ? Jó kis csapat lett, mi? — Majd a bajnokságban kiderül. Egy norvég kupa­győztest nem nagy művészet kiverni — mondom kissé flegmán, s látom, a futball- drukkert kicsit elkedvetlení­tettem. — Szerintem a KEK-ben eljut a legjobb négyig. S még az is lehet, hogy dön­tőt játszik! — replikázik kissé sértődötten. Hatalmas tartálykocsi ér­kezik, ebből töltik fel a ku­takat, ezért néhány percre be kell zárni a „boltot”. Zsótér János és Csíki Attila kutasokkal kihasználjuk a rövid pihenőt és beszélge­tünk. — Igaz az, hogy nagyon jól lehet ebben a szakmában keresni? — A magyar átlagfizetés^ nél biztosan több a pénzünk, ám a közvélemény tévesen hiszi azt, hogy mi milliomo­sok vagyunk. Hát ettől azért nagyon távol állunk — vá­laszolja Csíki Attila. — S ebben szerintem lu­dasok a tévé, rádió, és az újságok is — szól közbe Zsó­tér János. — Nem is olyan régen jelent meg a—Magyar Nemzetben a benzinkutasok­ról egy cikk, amelyben tel­jesen elferdítve írtak a va­lóságról. Nem csoda hát, ha mindenki félre van infor­málva. Aki irigyel bennün­ket, annak azt tudom java­solni, jöjjön el ide, csinál­jon végig néhány műszakot velünk, s akkor meglátja, hogy mennyit kell dolgozni. Közben hosszú sorokban állnak már a várakozó gép­kocsik, s amikor a tartály- kocsi elvonul, egyszerre özönlenek a kutakhoz. Nincs mese, a saját magam áltat megállapított műszak végé­ig, este 7-ig, ismét nincs megállás. * * * Feltételezem, sokakat ér­dekel, hogy a három óra hossza alatt — lévén ez „borravalós” szakma — mennyi pénzt „kerestem”. Hozzávetőlegesen a tankoló gépkocsik háromnegyede kért ablakmosást, s ezek 90 százaléka adott 3 és 20 forint közötti összeget. (Érdekes, hogy a külföldi gépkocsik közül — bár más-más okból — nem kaptam egy vasat sem a kelet- és nyugatnéme­tektől és a románoktól. A többiek viszont egytől-egyig húszassal „hálálták meg” munkámat.) Egy gépkocsi ablakmosása pedig 5-6 per­cet vett igénybe. Ezekután — ha egy kis matematikai képességgel rendelkezik va­laki — könnyen kiszámítható a végösszeg. Bár azt még­sem tanácsolom, hogy az eredmény birtokában bárki is felmondjon a munkahe­lyén ... Bundula Csaba

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents