Békés Megyei Népújság, 1988. szeptember (43. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-17 / 223. szám
1988. szeptember 17., szombat 0 (Folytatás a 12. oldalról) gaíimazzuk és egy, a mainál progresszívebb kádienszetekciót alkalmazzunk. Szeretnék utalni arra, amit Beck Tamás mondott tegnap. A támogatás mögött sok olyan, veszteségforrás van, amit a gazdaság- politika rak rá a vállalatra. Részben, hogy olyan feladatokkal :látja el, ami nem váli- ialati feladat, .részben olyan utasításokat ad, ami ráadiásul még nem is jogszerű és amelynek a kárpótlását elmulasztja megtenni. Arról1 iniem is beszélek, hogy amikor kezdő közgazdász voltam, akkor még úgy tanultam, hogy a költségvetésinek semmi köze azokhoz a lefölözésekhez, és. árnyereségekhez, amely a gazdaságban konjunkturálisán, jön létre, s amit árkasszaszerűen vezetnék. Nem lehet azt csi.náilmi, hogy azt .lefölözöm, és állami bevétel, a másik oldalon pedig támogatás az, ami egy kassza- szerű intézkedésinél a költségvetésen kívül rendeződik. Ameddig mi a költségben a fiskális politikával, a monetáris politikával és az árpolitikáival összefüggő alapszerű kezeléseket nem tesszük rendbe, nem látjuk igazán világosan, .hogy hol kell intézkedni S végül szeretnék ugyancsak Beck Tamásira, hivatkozni, a három piac összefüggésére. A magyar ipar olyan szervesen alakult és fejlődött ki a KGST-együttműködés rendszerében, hogy egy intenzív KGST- rendszer nélküli nem kezelhető a termelési szerkezetnek a problémája. Ezért alapvető érdekünk fűződik ahhoz, hogy a KGST-n belüli inltenzifikálás minden, lehetséges formáját támogassuk és ennek összefüggésében keressünk megoldást. II telteken a sor! Nem voltam jelen a IV-es szekció ülésén, die teljesen egyetértek azokkal, akik élesen felszólalnak az úgynevezett resiriktív monetáris politikával szemben. Hadd egészítsem k,i azt. amit Puiai Miklós mondott azzal, hogy akik a restrikció oldaléról kö- izellítenek, elfeledkeznek egy dologról: arról1, amit a gazdaságtanban múlt ipliká tor hatásnak neveznek. Ha valaki azt hiszi, hogy nekünk tegyük fel, 500 millió dollárunk hiányzik a tőkés fizetési mérlegből és ezt úgy lehet előterem,teni, hogy 25 milliárd forintot elvonok a belföldi forgalomból, és ebből félmiMiárd a tőkés export lesiz, az iratkozzon be újra a közgazdaságtani egyetemre! Elvtársafc! Még az NSZK-ban végzett számítások szerint is a belföldi elvonás fele tud konvertálódni a világpiacon. Hát még az olyan ország gazdaságában, ahol a tőkés exportot marginális ügyként kezelték a tervezésben, Nekünk nem restrikciós monetáris politikáról, hanem szelekciós monetáris politikáról! kell beszélni. Számomra teljesen érthetetlen, hogy ma, iparvállalatok nincsenek olyan helyzetben, hogy jónak minősített fejlesztésekhez hitelekét felvehessenek, — ott a dollar! —, mert nincs meg a belső forintjuk. Ha ehhez nincs pénz, akikor milyen alapon beszélünk mi itt egyáltalában szerkezetiátalakításról'. Számomra azok a gondolatok az érdekesek, amelyek a magyar gazdaság dinamizálásán, keresztül keresik a megoldást a fizetési mérleg problematikájára. Akik az iparra1! foglalkoznak, tudják, hogy van legr alább ' nyolcvan olyan iparválilall'at, amelynek termékei iránit a nyugati érdeklődés nagyobb, mint amennyinek eleget tudnak tenni. A munkaidőalap szűk annak a volumennek a kitermelésére, amelyre igény lennie. Én inkább azon törném a fejemet, miképpen lehet érdekeltségi, ösztönzési medhanizmusokkal ezekben a vállalatokban a- munkaidőalapot megnövelni úgy, hogy a tőkés expór.tunk volumenéit emelni tudjuk. A külföldi tőke .megítéléséiben iís teljesen egyetértek ázzál, amit Pulai Miklós szekciója dolgozott ki. Szeretném hangsúlyozni,, hogy a magyar gazdaság, problémáját megoldhatónak tartom, amennyiben sikerül a külföldi adióssá'giáilliományt egymilliárdos évi kamatteher mellett tartami. Semmi kü-' lönősebb probléma nincs abban., ha két-három éven belül a mi tőkés külkereskedelmi , mérlegünkét egymilliárdos aktív szaldóvá, céltudatos politikává fejlesszük, s ezen. túl inkább működő tőkét hozzunk az országbai, mint finánctőkét. Inkább engedjük be a multinacionális vállalatokat, s teremtsük meg az ehhez szükséges légkört, klímát az országban. Befejezésül engedjék meg, hogy Gyulavári Pál indító felszólalásához kapcsolódjak, aki Utalt rá, hogy a vállalati stratégia kérdését ez a megye másodszor tárgyalja. Az első vándorgyűlés is e témáról szóit. Azért örvendetes e téma, mert egy biztos: akármilyen bizonytalansággal tapogatózunk egy korszerű piacgazdaság nálunk .tehetséges modelljének kialakításéban, semmifajta hibát .nem követünk el, ha a vállalati stratégia racionális elveinek az útján alakítjuk és fejlesztjük tovább a mi irányítási rendszerünket. S ebből a szempontból: én örvendő tesineik 'tartom, hogy szaporodnak azok a kérdésiek, amelyben most máir lassan a vita lecsillapodik, a cselekvés szakaszába mennek át a dolgok. Gondolok itt a különböző vállalkozási formák kérdésére, az érés .bérrendszer körül kialakult vélekedésre, hogy egy piaci típusú ár- és bérrendszer tekinthető racionálisnak. Vetem egyes nemzeti bankosok — miután meg mertem bírálni a Nemzeti Bank .politikáját — újabban polémiát kezdtek, és hát ilyenkor a,z szokott lenni, hogy az árrendszer torzítására hívják fel a figyelmet. Elvtársiak! Minden hatósági árrendszer torz, egyszerűen egy árhatóság, nincs abban a helyzetben, .hogy racionális árrendszert teremtsen. Én, mégis árreform párti voltam mindig, mert miindian. árreform, — tessék leellenőrizni — egy 'lépés volt a piaci árrendszer irányába, és ebből az árrendszer- reformból annyi vollt érdekes, amennyit egy piaci árrendszer irányába meg, tudunk tenni. Amire vigyázni .keik .hogy ez a liberalizálás ne egy ár-, bérspirállá alakuljon át, ne csússzunk el a jugoszláv, vagy lengyel vonalon. Itt tényleg óvatosságra kell magunkat inteni, hogy magának a tervezésnek és az egész szabályozási rendszernek aiz egyensúly-követelményt úgy kel! megfogalmazniia, hogy kézben tartható tegyen, és, az infláció egy valóban alkalmazkodási politika ösztönzője tegyen, és ne egy irracionális magatartás megindítója. Megmondom őszintén, a külföldi tőke sem igen szereit bemenni egy olyan országba, ahol nem ellenőrizhető inflációs folyamatok indulnak meg, mert ez az egész racionális vállalati magatartásit rendkívüli módon megnehezíti. Ezek azok a kérdések, ahol úgy látszik, hogy egyetértés kezd kialakulni, am.i nagy jelentőségű. Arra a .három kérdésre szeretnék befejezésül rámutatni, amiben — ;az az érzésem — nincs még, ilyen tisztánlátás. Az egyik a szellemi tőkének a helyreállítása. Az iparban levő tőke részben fizikai tőke, részben szellemi és aki a modern, piacgazdaságot ismeri, az tudja, hogy igazán a szellemi tőke alapján minősítik a vállalatot. Lehetnek ott nagyon értékes gépek, lehet ott nagyon nagy befektetéssel működő árualap, és állóeszköz-állomány, ha azt nem tudják kezelni. Számomra a Ganz- probléma akkor kezdődött, amikor az ötvenes években — nem akarom megmondani, kicsoda — ebből az országiból! kizavarta a Jendrassik Györgyöt. Mert egy nagyvállalatnak a termelési kultúráját néhány ember fémjelzi. A Tungsram ott került „gaiyra”, amikor valaki — nem akarom nevén nevezni — kinyomta az országból a Bay Zoltánt, aiki a neonnak a felfedezője volt, s áki a Tungsram láboratóriumát vezette. Nem mindennap születnek ipari zsenik! Egy országot nagyon hamar le lehet ültetni azzal, hogy a legtehetségesebb kádereit kinyomják az iparból. Nekünk a kreatív munkát kell — nem a munkahelyet — megbecsülni. És ,olyan légkört teremteni, hogy az effajta tevékenység: ■megint fellendüljön az országiban. Mert hiszen, a nép tehetséges,, nem ezzel van a probléma, Hanem olyan feltételeket kell teremteni, hogy azt a munkát erkölcsileg ás anyagilag is meg tudjuk becsülni! A másik, amire szeretnék utalni, az a valuitakonveritibi l!tás. Legyen az ország bármilyen nehéz helyzetben, légyen az ország bármennyiire .eladósodva, nem vehetjük te a napirendiről a forint konvertibilitásának az ügyét. Anélkül' nincs igazi vállalkozás a nyitott gazdaságiban,, egy olyan országban, ahol minden beruházás, vagy importhelyettesítés, vagy export-előmozdító; ahol minden vállalati menedzserprobléma és mairke- tingioriientált probléma igazából1 annak az eldöntése, hogy a három piacon milyen irányban és összefüggésben fejlesszen,, és szolgáljon ki. Ehhez konvertibilis valuta kell, aminek egy elemében, úgy látszik, kialakul a vélemény-egyetértés, mégpedig abban,, hogy teremtsük meg egy racionális, liberális importnak a lehetőségét. Ez óriási jelentőségű abból a szempontból is, hogy van egy sor ár- és adóintézkedésünik, amelyet a nyolcvanas években kezdtünk ’ bevezetni, és ■amellyel tulajdoniképpen a kormány hivatalosan kiprovokálta a fekete forintot nyugaton. Különösen arra ptz intézkedésre gondotok, ami ’82-beni került kiadásra, miszerint a nyugatról behozott fogyasztási cikkeknél: 1 dolláréit 120 forintot kell elérni. Ez annak idején látszólag azt a célt szolgálta, hogy a nyugati fogyasztási cikkek iránti keresletet korlátozzuk. De hogy itt tulajdoniképpen a spekulációnak, a fekete árfolyamnak egy lavináját indítottuk el, arra kevesen gondoltak. Ezeket ki kel! iktatni a gazdaságiból, s a konvertibilitással kapcsolatban egy nagyon határozott programot ikéll kialakítani. Végül a harmadik: egy marketingorientált információs rendszernek a megalapozása. Ezt mii már évek óta mondjuk, kevés gyakorlati haszonnal. Meg kel! szüntetni a területi szervek információéhségét, ami sokszor csak formális, és, a válllálatokat arra kényszeríti, hogy nagy apparátust tartson fenni, különböző felügyeleti szervek részére szolgáltatandó adatok elkészítésére. Ugyanakkor a vállalati apparátus zavarba jön, vagy netán zaklatásnak veszi, ha valamit a vezérigazgató mer tőle kérni, nyilván azért, hogy egy racionális döntéshez megfelelő információs hátteret kapjon. Erre elvtársiak nem válasz az, hogy senki sem akadályozza meg a vállalatokat ilyen információs rendszer kialakításában. Nem mindenki Tatay Ilona, aki hajlandó volt két információs rendszert kiépíteni, eleget téve az állalmi és belső igényeknek. Kedves Elvtársaík! Azt .remélem, hogy ez a vándorgyűlés legalább egy építőkövet le tud tenni a gazdaságpolitika megújításához és segítséget adhat, hogy feloldódjon a közgazdászok körében^ az a .bizonyos kiilátás- talansági érzés, amely bénítja a kibontakozás erőit. Köszönöm a figyelmüket! Az Üjkígyósi Arany,kalász Mgtsiz 'kertészete eladásra felkínál jó minőségű zalagvöngye szőlőt Értékesítés 1988. szeptember 26-tól a vincellérháznál, naponta 8.00—18.00 között. Egységárak: I. o. 14,— Ft kg, II. o. 12,— Ft kg. Átlagár: 13,— Ft, kg. Várjuk kedves igénylőinket és Információval szolgálunk az 56-263-as sz. telefonon. Az Alföldi Kőolajipari Gépgyár A MÁV Szegedi Igazgatósága felvételre keres MUNKATÁRSAKAT KERES: — öntvénytisztító mozdonyvezető, vonatvezető, jegyvizsgáló, — lángvágó — hegesztő vonatfékező, váltókezelő, kocsirendező munkakörökbe. — formázó Bérezés: a MÁV kollektív szerződése szerint. — marós A dolgozó és családtagjai részére utazási kedvezményt * szak- és betanított munkásokat. biztosítunk, egy év után. külföldre is. Jelentkezni lehet: a munkaügyi csoportnál. Jelentkezés és felvilágosítás: a MÁV vontatási Orosháza, Bajcsy-Zs. u. 41—43. főnökségeinél, a körzeti üzemfőnökségeken. A Békés Megyei Állattenyésztő Állomás mérlegképes könyvelői képesítéssel A Rutex fiatal, ambiciózus munkatársat Ikeres Textilruházati Ipari Kisszövetkezet s nyugdíjazás miatt megüresedett középiskolai végzettséggel, irodavezetői textilkonfskció-kötő gyakorlattal rendelkező MUNKATÁRSAT KERES U (főkönyvelői) munkakörbe. GYÁRTMÁNYFEJLESZTŐI MUNKAKOR \v Érdeklődni személyesen lehet az állomás BETÖLTÉSÉHEZ. \\ igazgatójánál, Békéscsaba, Penza-ltp. 5. Érdeklődni: Csór vési út 15. \ Telefon: 27-458. Telefon: 28-844. \
