Békés Megyei Népújság, 1988. szeptember (43. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-17 / 223. szám
NÉPÚJSÁG 1988. szeptember 17., szombat A Mezőberényi Vas-Fémipari Szövetkezetben a Belügyminisztérium megrendelésére ezerszámra készülnek a rendszámtáblák Fotó: b. o. Rehabilitációs tevékenység Mezőkovácsházán Az Egészségügyi és Pénzügyminisztérium együttes rendelete szabályozza a baleset, a betegség, vagy egyéb ok miatt megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásával kapcsolatos feladatokat. Cél az orvosi rehabilitációt kővetően az egészségi állapotnak, szakképzettségnek megfelelő munkakör biztosítása. Bős-Nagymaros Ezzel ,a munkaterülettel Mezőkovácsházán az 1984 márciusában, a tanács szervezetén belül alakult helyi rehabilitációs bizottság foglalkozik. A rendeletek kimondják, hogy a dolgozók foglalkoztatása annak a munkáltatónak a feladata, ahol a dolgozó munkaviszonyban állt. Ha erre nincs mód, akkor a tanácsi szerv segíti elő az ellátást. Ez a munka rendkívül nagy körültekintést, tapintatot és sokrétű szervezési feladatot jelent. A mezőkovácsházi bizottság térségi feladatokat lát el. Állandó kapcsolatot tart a társadalombiztosítási igazgatósággal és a megyei tanács egészségügyi osztályával. Havonta rendszeresen ülésezik, és pontos nyilvántartást vezet a betegek ellátásáról. Az életkort tekintve a legtöbben 45-55 éves nők kerültek a bizottság elé. A betegségcsoportokat vizsgálva megállapítható, hogy a legtöbb a mozgásszervi megbetegedés, de nagyon sok az idegrendszeri betegségek száma is. Szociális járadéEgyedülálló csoportot hozott létre — Magyarországon elsőként — az I. Számú Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika intenzív újszülöttosztályának orvoscsoportja: Perinatológiai Kutatásokat Támogató Egyesület (PKTE) néven. Céljuk a születési időszak körüli (perinatalis) magzati, újszülöttellátás biztonságossá tétele, a súlyosan beteg koraszülöttek szállításának megoldása, s az, hogy a szülészeti klinikán világ- rajöttek adatait számítógépes rendszerbe tárolják. A részletekről dr.m Kiszel János professzor, a PKTE elnöke, dr. Machay Tamás docens, főtitkár és dr. So- mogyvári Zsolt tanársegéd, menedzser-titkár tájékoztatta az MTI munkatársát. Hazánkban ismeretesen magas a születéskori halálozás, s évek óta tízszázalékos'a koraszülés. A ’70-es években kialakított Perinatalis Intenzív Centrumok akkoriban szinte világszínvonalúvá emelték a klinika e munkáját. Azóta azonban az orvosi eszközkészlet korszerűtlen lett, és a kutatások támogatása is nagymértékkot az ügyfél egészségi állapota miatt 19-szer javasoltak, míg rehabilitációs munkakör hiányában 119 esetben, vagyis hatszor gyakrabban. Több mint elgondolkodtató, hogy 236 embernek majdnem a fele azért részesül az ellátás valamely formájában, mert megfelelő munkakört nem találtak a számára. A gazdálkodó szervezetek foglalkoztatási hozzájárulást kötelesek fizetni, ha nem alkalmaznak kellő számú, megváltozott munkaképességű dolgozót. Ügy tűnik azonban, hogy szívesebben kifizetik a „büntetést”, mint hogy a foglalkoztatásról gondoskodjanak. Persze ebben nem egyedül a munkáltató vétkes. A mai gazdasági helyzetben egyszerűen nem éri meg az ilyen irányú foglalkoztatás. A rendelet alapján állami dotációban részesül a vállalat, ha megoldja a dolgozók elhelyezését. Ilyen igénnyel a körzetből a bizottság csak a Me- zőhegyesi Mezőgazdasági Kombinát és a Dombegyházi Petőfi Tsz esetében taben beszűkült. Ennek ellen- súlyozására hozták létre e csoportot. Az egyesület működőképességéhez természetesen pénzre van szükség, minden forint, amelyet magánszemélyek vagy intézmények küldenek részükre, sokat jelent. Alapcéljuk: kutatóbázis és referenciaközpont létrehozása a budapesti klinikán, amely 1—1,5 éves próbaidő után a magyarországi és a külföldi társintézményekkel is együttműködne. A kutatások támogatása nyilvánvalóan a gyakorlati ellátás erősítését is jelenti. Ami a konkrét célokat illeti: a légzészavarban szenvedő újszülötteknek az eleddig nem lévő feltételeket kívánják megteremteni; a mostanáig gyakori szövődmények jelentős csökkenését váltja majd ki az a berendezés, amelyet az USA-beli MAS cégtől kapott a klinika. A PEDS UNIT a legkorszerűbb készülékek egyike, az újszülött légzésfunkciós paramétereit méri, kompu- terizált, vagyis az eredmény azonnal megismerhető. (A gépi lélegeztetés helyes irálálkozott. Más szervek nerft kezdeményeztek felülvizsgálatot, vagy esetleg nem jelezték a bizottságnak. Tényekkel bizonyítható, hogy ahol van üzemegészségügyi szolgálat, ott van rehabilitáció is. Békés megyében a foglalkozási rehabilitáció elsősorban a főfoglalkozású üzemorvosokkal rendelkező üzemekben tekinthető megoldottnak, 91 százalékos, a részállású üzemorvosok tevékenységének ilyen irányú hatásfoka alacsonyabb, 61,5 százalék. Ahol nincs üzemorvos, ez a szám még az utóbbinál is kisebb. A bizottság munkájához tartozik a munkahelyek ellenőrzése, de a nagy terület, a bizottság kis létszáma és a munkaidő beosztása körüli nehézségek miatt ez csak szűk körre korlátozódik. A bizottság tagjai társadalmi munkában tevékenykednek. Több gondot és problémát fel lehetne sorolni, de talán a leglényegesebb a térségi szociális foglalkoztatók hiánya. Elkészült a város középtávú szociálpolitikai programja, melyben a foglalkoztató létesítése is szerepel, s bár a segítőszándék helyben megvan, a mai árak mellett belátható időn belül kétséges a megvalósulása. Addig is igyekeznek munkájukat jogszabályszerűen és a humanitás szellemében folytatni. Halasi Mária nyitása válik általa lehetővé, ami eddig részben tapasztalati úton történt.) A légzésélettani feltételekhez kapcsolódnak az új típusú lélegeztetési módok: gyakorlatilag magas frekvenciás lélegeztetéssel — bizonyos betegségcsoportban — a gyógyulást adják. A KFKI-val együttműködve alakították ki a komplex komputeres betegellenőrző rendszert. A berendezés a koraszülöttek légzéskimaradását — s egyéb fontos szervi bajokat — azonnal felismeri. A légzéskimaradás megszüntetését szolgáló gyógyszerek rendszeres ellenőrzését végzi a HPLC nevű magasnyomású, folyadék- krcmatográfia. Nagy érdeklődésre tarthat számot az a kezdeményezésük, amely egy, a hazánkban 15 éve megoldatlan gondot, a isúlyosan beteg koraszülöttek szállítását kívánja enyhíteni. A leendő szállitó- járművet felszerelik minden olyan korszerű készülékkel, amely a pár órás, vagy néhány napos csecsemők életben tartásához szükséges. Vágás István, az Átikövi- zig mérnök főmunkatársa, a műszaki tudományok doktora. A vízlépcsőről új szempontokat is felvető gondolatait az alábbi beszélgetésben adjuk közre: — Végül is mi épül, és miért, a Dunán? — Egy szakmailag összetett vízi létesítmény. Duna- kilitinél egy tározó, Bősön — a szlovákiai Gabcsikovón — egy vízierőmű, mely tizenkilenc méteres szintkülönbséget hasznosít, a két helység között egy üzemvíz- csatoma, melybe a Dunát terelik, valamint Nagymaroson egy nyolcméteres esés- különbségfet hasznosító vízlépcső. Az .energia biztosításán túl feladat a folyó egy méterrel magasabb, összesen három és fél méteres hajózási vízszintjének biztosítása, a folyamszabályozás és az árvízvédelem megnyugtató megoldása. — Miért van szükség az oldalvíz-, vagy üzemvízcsatornára? — Azért, mert a Dunát az oldalvízcsatorna nélkül lényegesen kisebb esésben lehet csak „vezetni”. A csatorna medre aszfaltos, a Dunáé vízáteresztő, ezért is kell a mesterséges meder. — Miként oldódik meg a Szigetköz árvízi biztonságának kérdése? — Nagyon egyszerűen szólva: két Duna lesz, s ezekbe Feloldották a tilalmat, s az Országos Széchényi Könyvtárban kortörténeti ikülön- gyűjteményként valamennyi olvasó és kutató számára hozzáférhetővé tették azoknak a dokumentumoknak a túlnyomó többségét, amelyeket korábban az úgynevezett zárolt anyagok tárában őriztek. Juhász Gyula akadémikus, az OSZK főigazgatója Tóvizi Piroskának, az MTI munkatársának elmondta: ezeknek a kiadványoknak — könyvek és periodikák — egy része olyan 1919 és 1945 közötti magyar, illetve idegen nyelvű dokumentum, amelyeket még a felszabadulást követő legelső hónapokban nyilvánítottak zárt anyaggá, elsősorban fasiszta és jobboldali szemléletük miatt. Más részük — ezek az 1945 utáni kiadványok — a felszabadulást követő évtizedek mindenkori társadalmi-politikai felfogásának, ideológiájának alapján minősültek a szélesebb nyilvánosság számára nem kívánatos olvasmákétszer annyi víz fér el, mint eddig. — Hogyan lehet hasznosítani egy lassú folyót? — Ez a térképolvasó tévedése, mert azt lehet hinni, hogy kicsi esése van a Dunának. Pedig a folyó természetes esése 40-45 centiméter kilométerenként, míg a Tiszáé csak 3-4 centiméter. Olyan nagy a Duna esése, hogy a fölfelé hajózás mind ez idáig komoly nehézségeket okoz, gyakran pótvontatóhajót használnak. Ugyanakkor kicsi a vízmélység, ezért csak állandó — drága — kotrással lehet folyamatosan hajózhatóvá tenni. Ennek a gondnak a végleges kiküszöbölését a nagymarosi vízlépcső fölépítésével érhetjük el. — Sokan érvelnek a bősi erőmű csúcsüzeme ellen ... — ... erre én azt mondhatom, hogy Kisköre is csúcsra van állítva, s Szegeden észre sem vesszük, amikor lejön a víz. — A környezetvédők szerint az üzemvízcsatorna miatt pocsolya lesz az öreg Duna. — Amennyiben 'a Tiszát pocsolyának lehet nevezni. Ugyanis a Duna vízhozamának 8-10 százaléka marad csupán a régi mederben, ám ez pontosan annyi, amennyi nyaranta a Tiszán lefolyik. — Azt is mondják, hogy elszennyeződik a víz. nyokká. Az így létrejött zárt gyűjtemény mintegy 4 ezer, 1945 előtti és több mint ezer- háromszáz 1945 utáni kiadású könyvet, 3800 idegen nyelvű, magyar vonatkozású anyagot és mintegy ezer időszaki kiadványt tartalmazott. E dokumentumokat az elmúlt időszakban — a legutóbbi, 1976-os miniszter- tanácsi rendeletnek megfelelően — csak azok a tudósok és kutatók használhatták, akik kutatási témájuk pontos megjelölésével, előzőleg ehhez intézményüktől engedélyt kaptak. Tekintettel arra — mondta a főigazgató —, hogy a felszabadulást követően meglehetősen gyorsan, s gyakran az alaposabb elemzést is nélkülözve összeállított lista tételei négy évtized történelmi távlatából már sokkal inkább kortörténeti dokumentumnak, mint „veszélyes irodalomnak” számítanak, s mert tudományostörténeti elemzésük cikkek, tanulmányok formájában ma már bárki számára hozzá— Olyan folyóval még nem találkoztam, amely a duzzasztás miatt szennyeződik. Az az igazság, hogy az osztrákok, a csehszlovákok, és mi magunk is, mindent „elkövettünk”, hogy szennyezett legyen a víz. Ez a vízlépcső riélkül is igy van. Hála ennek az ügynek, épülnek a tisztítóművek, a Duna tisztább lesz ezután. — A nyugatiak véleménye szerint eddig sem volt különösebben nagy forgalom a Duna felső-magyarországi szakaszán, tehát nem volt szükség erre a beruházásra. — így viszont hajózható lesz a Duna, és nem kerülnek el bennünket a szállítók. Ennek anyagi haszna lesz. Be kell látnunk, hogy nekünk, magunknak kell fölnyitni a vasfüggönyt. — összességében tehát? — A korábbi sajtóembargó a vízügyi szakmának ártott a legtöbbet. Nem tudhatta meg a lakosság, hogy mi már az ötvenes években foglalkoztunk a vízlépcsővel, hogy csehszlovák kollégáink 14, mi, magyarok 12 tervet készítettünk, s közösen is tízet, melyekből három a kormányok elé került. S ha valaki azt mondaná, hogy „De milyenek ezek a tervek!”, akkor szakmai önérzettel felelek: a magyar vízimérnök százötven éve felelősséggel szolgálja ezt a népet. A Tisza szabályozását országépítésnek nevezték. Ne mondják hát pusztításnak a Duna alakítását! Dlusztus Imre férhető: az OSZK vezetése úgy gondolta, indokolatlan az eredeti kiadványokat a szélesebb közönség, az egyetemisták, a diákok, a történészszakemberek elől elzárni. Hasonló szemlélettől vezérelve kezdődött meg a közelmúltban az OSZK-ban az 1945 utáni, zártnak minősített anyagok felülvizsgálata és feloldása is. Ezek közé — a minisztertanácsi rendelet alapján — azok az anyagok sorolhatók, amelyek úgymond sérthetik a Magyar Népköztársaság állami, társadalmi, gazdasági rendjét és ikülipoliitikáját, továbbá idetartoznak a szocialista erkölccsel ellentétesnek (például pornográfnak) minősített, illetve a művelődési miniszter külön intézkedésével zártnak nyilvánított dokumentumok. Az előző két kategóriába tartozó kiadványok körének megállapítását egy 1981-es miniszteri utasítás már az ilyen gyűjteményekkel rendelkező könyvtárak: vezetőinek hatáskörébe utalta. A Kőbányai Sörgyár és a Tót- komlósi Haladás Tsz sörpalackozójában jelenleg óránként háromezer palackot töltenek meg a közkedvelt Kőbányaival. Ennek többszörösére is szükség lenne, ezért határoztak úgy, hogy nagyobb teljesítményű palackozó- üzemet létesítenek. A Rövidesen átadásra kerülő üzemben óránként 12 ezer palackot töltenek meg a korszerű NDK gépsoron * Fotó: Béla Ottó Rz I. számú női klinika kezdeményezése Zárolt anyagokból Kortörténeti gyűjtemény az OSZK-ban
