Békés Megyei Népújság, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-13 / 193. szám

1988. augusztus 13., szombat Nukleáris kémkedés? A két ország megállapodá­sa által tiltott anyagokat akartak kicsempészni a Szovjetunióból amerikai szakértők, akik a szemipala- tyinszki szovjet nukleáris kí­sérleti telepen dolgoznak a közös megfigyelés mellett el­végzendő kísérleti robbantás előkészítésén. A The Wa­shington Post jelentése sze­rint a Szovjetunió hivatalo­san tiltakozott emiatt az Egyesült Államoknál. A Lap értesülése szerint az amerikai személyzet tagjai július 17-ikén megkíséreltek kijuttatni az országból föld- mintákat, továbbá a nukleá­ris kísérleteknél használt szerszámokat és kábeldara­bokat. A földminták alapián a szakértők állítólag követ­keztetéseket tudnak levonni a szovjet nukleáris kísérle­tek fontos részleteiről. A kö­zösen ellenőrzött nukleáris kísérletekről létrejött szerző­dés tiltja az ilyen anyagok gyűjtését. Amerikai részről tagadják, hogy a csempészési kísérletet hivatalos utasításra hajtot­ták volna végre. A jelentés szerint szovjet ellenőrök az amerikai szakértői csoport egy tagjának, továbbá az amerikai fél által megbízott és a kísérlet ellenőrzésének előkészítésével foglalkozó vállalat két alkalmazottjá­nak elszállításra előkészí­tett személyi holmija között találták meg a tiltott min­tákat A mintákat tartalmazó lá­da az amerikai csoport ál­tal hazaküldésre szánt fel­szerelések között volt. A szovjet illetékesek csupán azért ellenőrizték az elszál­lításra szánt ládákat, mert az amerikai fél korábban hasonló intézkedést léptetett életbe a nevadai amerikai kísérleti telepen dolgozó szovjet szakértőkkel kapcso­latban. Bz amerikai szenátus és Románia Az Egyesült Államok sze­nátusa csütörtökön határo­zatban ítélte el Romániát az emberi jogok módszeres és durva megsértése miatt. Az ellenszavazat nélkül elfogadott és nem kötelező erejű határozat felszólítja Reagan elnököt: közölje Ro­mániával, hogy az Egyesült Államok részéről mindaddig nem számíthat kedvező ke­reskedelmi feltételekre, amíg nem tesz „egy sor lépést” az emberi jogok romániai hely­zetének javítására. A csütörtöki határozat rá­mutat, hogy Románia „mód­szeresen és durván visszaél az emberi jogokkal”. Példa­ként hozza fel a kivándor­lások engedélyezésének megtagadását, és a „nemzeti kisebbségek életének szétzi­lálását”. Nyomatékosan fel­hívja a figyelmet arra a ro­mán tervre, hogy hétezer fa­lut bulldózerekkel a földdel tesznek egyenlővé és helyü­kön állami tulajdonú mező- gazdasági üzemeket létesíte­nek. Nehru-békeNlj az ENSZ főtitkárának A Nehru-békedíjat az idén az indiai kormány Pérez de Cuellar ENSZ-főtiitkárnak ítélte oda. Radzsaninath Gharekhan indiai ENSZ- nagykövet csütörtökön New Yorkban közötte: a kitünte­tést „a nemzetközi együtt­működéshez és megértéshez való kiemelkedő hozzájáru­lásért” adományozzák a vi­lágszervezet főtitkárának. Az 1965-ben alapított, In­dia néhai elnökéről, Dzsava­hairlal Nehruról elnevezett békedijjaL együtt 1,5 millió rúpia pénzösszeg jár. Az eddigi kitüntetették között van U Thant volt ENSZ-fő- titkár, Martin Luther King amerikai polgárjogi harcos, . Yehudi Menuhin hegedűmű-^ffc. vész, Jonas Salk tudós, a gyermekbénulás elleni szé­rum feltalálója és Bruno Kreisky volt osztrák kor­mányfő. Lengyel-görög turisztikai ellentét A lengyel külügyminisztéri­umba kérették Görögország var­sói ideiglenes ügyvivőjét, és éles hangú tiltakozást jelentettek be amiatt, hogy a bolgár—görög határon diszkriminatív bánás­módban részesítik a Görögor­szágba beutazni szándékozó len­gyel turistákat: a görög vámo­sok külön sorba állítják a len­gyel autókat, több órás vára­kozásra kényszerítik a turistá­ké, és a korábbi lengyel tilta­kozás ellenére a lengyel útleve­leket vámdeklarációként hasz­nálva, abba jegyzik be az or­szágba bevitt ingóságokat. A lengyel külügyminisztérium konzuli osztályának vezetője a megalázó megkülönböztetés azonnali megszüntetését köve­telte a görög nagykövetség kép­viselőjétől, és hasonló tartalmú jegyzéket juttatott el az athéni lengyel nagykövetség is a gö­rög külügyminisztériumhoz, a bulgáriai lengyel követség kép­viselői pedig a görög—bolgár határra utaztak, hogy a hely­színen tájékozódjanak, és igye­kezzenek segítséget nyújtani a rászorulóknak, mindenekelőtt az időseknek és a gyermekeknek. A PAP lengyel hírügynökség értesülése szerint a lengyel ha­tóságok a görög—lengyel két­oldalú turistaforgalom felfüg­gesztését mérlegelik, amennyi­ben rövid időn belül nem vál­tozik meg kedvezően a jelen­legi helyzet. A lengyel televízió beszámo­lója szerint a görög—bolgár ha­tár bolgár oldalán több száz lengyel személygépkocsi és au­tóbusz várakozik a bebocsátás­ra, miközben a tűző napon a legelemibb egészségügyi és tisz­tálkodási feltételek sincsenek biztosítva. Az athéni hivatalos szervek azt vetik a lengyel turisták sze­mére, hogy üzletelés céljából nagy mennyiségű árut visznek be az országba, majd az ezért szerzett keményvalutával távoz­nak. Azt is kifogásolják a gö­rögök, hagy sok lengyel feke­temunkát vállal Görögország­ban, és ott akarja kivárni, amíg kanadai, ausztráliai, vagy egyesült államokbeli beutazási engedélyt kap, ami azonban je­lenleg akár több évig is el­tarthat. A lengyel külügyminisztérium mindamellett megerősítette kész­ségét a kétoldalú kapcsolatok további kedvező alakítására. A most kiújult turisztikai vita, ami egyre inkább politikai kö­vetkezményekkel is fenyeget, annál is váratlanabb, mert a lengyel—görög kapcsolatok ki­emelkedően jójt voltak ebben az évtizedben. Görögország az egyetlen NATO-tagállamként nem csatlakozott a lengyelelle­nes gazdasági és politikai szankciókhoz a lengyelországi szükségállapot bevezetése, 1981 után. MEGENGEDETT SEBESSÉG KÉTSZERESÉVEL Nem kevesebb, mint órán­ként 237 kilométeres sebes­séggel száguldott a francia országutakon egy nyugatné­met állampolgár. A kasseli illetőségű Hans Seibert dok­tor teljesítménye rekordba illő, hiszen több mint két­szeresen túllépte a Francia- országban engedélyezett 110 kilométeres sebességet. A francia rendőrség elő­ször csupán pénzbüntetést akart kiróni a magát forma 1-es versenyzőnek érző Sei- bertre, de miután a francia autósok tiltakoztak, hogy a „külföldiekkel kesztyűs kéz­zel bánnak”, két hónapra kitiltották autójával együtt az országból és bevonták a jogosítványát. TURISTÁNAK ÖLTÖZÖTT RENDÖRÖK Turistának öltözött rend­őrök igyekeznek lefülelni a zsebtolvajokat Rómában. Megállapították, hogy az ügyes kezű bűnözők elsősor­ban a japánokra és a nyu­gatnémetekre specializálód­nak. Az olasz fővárosban naponta 150-200 idegent lop­nak meg. A múlt héten 19 zsebmetszőt és utcai tolvajt sikerült elfognia a rendőr­ségnek. VISSZATARTÓ ERŐ Az AIDS sem tartja vissza az embereket a gyakori partner- cseréktől — állítja a londoni családkutató központ nemrég közzétett Jelentése. Szerzői sze­rint a hatvanas évek adatai szi­lárdabb erkölcsről tanúskodnak, mint a napjainkban összegyűj­töttek. 1960 és 1964 között a 25 éven aluli lányoknak csak egy százaléka élt együtt partnerével a házasságkötés előtt, ma 24 százalékuk. 1961-ben Angliában 27 ezer volt a válások száma, 1971-ben 80 ezer, 1986-ban pedig 168 ezer. 1961-ben a gyermekek hat százaléka született házassá­gon kívül, 1966-ban már több mint egyötödük. MERGEZO ANYAG AZ IVÓVÍZBEN Mérgező vegyi anyagokkal szennyezett az Ivóvíz az NSZK Baden-Württemberg tartomá­nyában. A szakemberek 200 község ivóvizét vizsgálták meg, és az eredmények alapján a gyomirtók és a permetezőszerek radikális csökkentését ajánlot­ták az egész körzetben. Ugyan­is a vízmintáknak 35 százaléka tartalmazott növényvédő szert, s a szerek közül több rákkeltő hatású. AZ ALKOHOL IS RÁKKELTŐ HATASÜ Dr. Takesbi Hirayama, a to­kiói rákmegelözésl intézet igaz­gatója nemrég arra hívta fel a figyelmet, hogy a rendszeres alkoholfogyasztás az emésztő­szervek rákos megbetegedését Idézheti elő. Hosszas kísérletei során a japán tudós arra a kö­vetkeztetésre jutott, hogy a szesz rákkeltő anyagokat visz az emberi szervezet különböző szö­veteibe. Egy tanulmányban ki­fejti, hogy a rendszeres italo­zóknak 2,93-szor nagyobb esé­lyük van a gégerákra, 2,56-szor a szájrákra és 2,18-szor a nyelő­csőrákra, mint az alkalmi sze­szesital-fogyasztóknak. Hiraya­ma arra is figyelmeztet tanul­mányában, hogy a dohányzó és erős italt is fogyasztó személyek esetében még rosszabb az arány, 6,3-szer nagyobb a veszélye a nyelőcsőráknak. írta: A háború előestéjén... 4. „R megbocsáthatatlan balfogások M oka a diktátor! egyeduralomban gyökerezik” Míg a külpolitikai és hadműveleti stratégiai területen el­követett hibákat — enyhítvén azok súlyát — „Sztálin téve­déseinek” nevezzük, cselekedetei személyi téren egyszerűen bűncselekmények voltak. Az üldözésiek hatalmas méretei azért váltak lehetségessé, mert a „vezér” kiváltotta az erő­szak társadalmi tehetetlenségét, mely feljelentéseket, elvte- lenségeket, rágalmazást, tömeges hazugságot szült. A hazug­ságnak akkor nincsenek esélyei, amikor a telikiiismeretteil szövetséges igazság áll vele szemben. Már 'tudjuk, hogy ha a teliki,ismeret azokban az években gyakran hallgatott, ak­kor mindenekelőtt azért, mert nem volt mellette az igazság. 1939 végén Sztálin tájékoztatást kért a hadsereg és a flot­ta parancsnoki állományának minőségi elemzéséről. Sokáig némán vizsgálta a kimutatásokat, táblázatokat, melyekben fukar számok árulkodtak az állomány igen „zöld” életkorá­ról. A hadsereg és a flotta parancsnoki állományának kö­rülbelül 85 százaléka fiatalabb volt 35 évesnél. Sztálin egye tton szó nélkül1 lapozott a jelentésben. Talán eszébe ju­tott, hogy a három marsall és az első- és másodosztályú had'senegiparancsnokok csoportja mellett az ő akaratából más tehetséges hadvezérek is eltűntek? Közülük néhányan ki­nevezésükkor iitt voltak, az ő dolgozószobájában... Talán eszébe jutott Vorosilov beszéde 1938. november 29-én a honvédelmi népbiztos katonai tanácsában? A népbiztos ak­kor, mint valami nagy eredményt jelentette: !rA Vörös Had­seregben az 1937—1938-as években végrehajtott tisztogatás során több mint 40 ezer embert szűrtünk ki... 1938 tíz hó­napja alatt több mint 100 ezer új parancsnokot neveztek ki. A korábbi katonai tanács 108 tagja közül csak 10 ember ma­radt.” Miit érezhetett a vezér a parancsnoki testület rései láttán? Senki nem tudná megmondani. Csak az ismeretes, hogy a parancsnoki állomány „üresedéseit” látva azt java­solta, hogy növeljék az akadémiákon a létszámot, hozzanak létre új tanintézeteket. Már a következő évben, 1940-ben 42 új katonai tanintéze­tet hoztak (létre, csaknem megkétszerezték a katonai akadé­miák hallgató Írnak sízámát, számos alhadnagyképző tanfolya­mot indítottak. Sztálin siettetett, siettetett... A megpróbál­tatások órájáig, azonban katasztrofálisan kevés idő maradit. Egy szakaszparancsnokot 6 hónapos tanfolyamon is fel lehet készíteni. De egy körzet- vagy hadseregparancsnokot? 1939 első felében, végre kezdett alábbhagyni a „nép ell1- tonségei” és Tuhacsevszkij, Jakir, Ulborevics, más ártatlanul elpusztult hadvezérek „elvbarátai” keresésének hulláma. De még 1939. június 14-én is V. Ulrih, aki sehogysem tudott megálltai, ezt jelentette Sztálinnak: „Jelenleg nagy mennyiségű kivizsgálatlan ügy van jobb- oldali-trockista, burzsoá-nacionalista és kémszervezetek résztvevőiről: A moszkvai katonai körzet 800 ügy, az észak-kaukázusi körzetben 700 ügy, a harkovi katonai körzetben 500 ügy, a szibériai katonai körzetben 400 ügy. Javasoljuk, hogy a titkosság miatt a bírósági ülésekre vé­dőket ne engedjenek be. Utasításokat kérek. V. Ulrich katonai jogász" nPABAfl Talán most először Sztálin nem írta rá a szokásos döntést: „Egyetértek’', hanem rendelkezést adott ki, hogy ellenőriz­zék ezeket az ügyeket „a hibák feltárása” tárgyában'. Nem, nem Sztálin áLlítóttá meg, a tébolyt. Az értelmetlen véres terror elérkezett ahhoz a határhoz, amely már magáinak a rendszernek a működését fenyegette a súlyos megpróbálta­tások küszöbén'. Két évvel a háború előtt, mely egyre köze­lebb került az ország határaihoz, az ország kivérzett. Persze, füstölögtek a gyárak és üzemek kéményei, a síne­ken vonatok dübörögtek, a diákok egyetemekre jártak, az emberek a jobb jövőben reménykedtek. De az „eterötlen.e- dettség” nemcsak abból fakadt, hogy zsúfoltak voltaik* mun­katáborok, emberek százezrei tűntek el nyomta larJni. meg­ritkultak a hadsereg sorai, hanem főleg abból, hogy meg­alázták a nagy eszmét. Sztálin azzal, hogy fizikai gaztetteket követett el a nép elten, a gondolat élten is bűncselekményt követett el. A katonai szakértők hatalmas' hiányát, mely etekben az években alakult ki, legfeljebb 5-7 év alatt lehetett volna megszüntetni. 1941 nyarán a parancsnokok körülbelül, 75 százaléka, a politikai dolgozók 70 százaléka nem egészen egy éve volt tisztségben ... Sztálint aligha gyötörte a történtek miatt ltelkiismaretfurdálás és megbánás, ő nem volt ilyen „erényekké!” megverve, de egy világos: a háborút megelőző egy-másJfél évben' a „vezér” görcsös igyekezettel mindent el­követett a káderínség megszüntetése vagy legalább enyhí­tése érdekében. Ez a motívum nyilvánvalóan kiérződött a Munkás-Paraszt Vörös Hadsereg katonai akadémiái végzős hallgatóinak avatásakor, 1941. május 5-én a Kremliben mon­dott beszédéből is. Ki tudhatta, hogy ez a beszéd másfél hó­nappal a rettenetes háború kitörése előtt hangzik el és vaj­mi keveset tud változtatni...? Sztálin, akinek rövidesen vállalnia keltett a fegyveres erők főparancsnokságát a háborúban, nem ismerte a hadtu­dományt. VorosiiLov, akii hosszú ideig népbiztos volt, szintén „nem kedvelte” sem az elméletet, sem a teoretikusokat. És ilyenek, köztük igen kiemelkedőek is, mindig voltaik a Vörös Hadseregben. Közéjük kell! sorolni mindenekelőtt a kivég­zett Tuhacsevszkij t, aki még 1936-ban a Szovjetunió Köz­ponti Végrehajtó Bizottsága ülésén mondott beszédében elő­relátóan. figyelmeztetett arra, hogy készen keli állnunk a német hadsereg hirtelen támadására. A harmincas évek közepétől Tuhacsevszkij, Jegorov, Sa- posnyikov sürgetésére megkezdték „A parancsok könyvtá- rá”-nak kiadását. El kelll ismerni, hogy ebben a több tucat kötetes^ egyedülálló sorozatban, mind szovjet, mind külföldi katonai teoretikusok eredeti munkái szerepeltek. De kitűnt terjedelmével J. Vorosilov „A Szovjetunió védelme” című apologetikus könyve is. A könyvben a népbiztos „a szocia­lista forradalom első marsalljának, a polgárháború frontjain aratott győzelmek nagy marsalljának...” nevezi Sztálint, ö „a kommunizmus valódi marsallja”, „mindenki másnál jobban tudja, mit kell tenni ma, hogy győzzünk holnap és örökre..." A jövendő háborúban, elkerülhetetlenül győzni fogunk, bizonygatta Vorosilov, mégpedig „kis véráldozattal, minimális eszközráfordítással” fogunk győzni. Amint már csak a háború után ismeretessé vált, Hitler, akii tudott a Vörös Hadseregben az 1937—1939-es években elszabadult megtorlásokról, jelentést kért felderítő szerveitől a Munkás-Paraszt Vörös Hadsereg parancsnoki állományán nak minőségéről. A háború kezdete előtt másfél hónappal Krebs ezredesnek, Németország szovjetunióbeli katonai at­taséjának jelentése és más adatok alapján jelentették a Führemek: az orosz tiszti testület nemcsak számbelileg, ha­nem minőségileg is meggyengült. „Rosszabb benyomást kelt, mint 1933-ban. Oroszországnak évekre van szüksége, hogy elérje korábbi színvonalát..Az ellénség nem alaptalanul sorolta a Németország számára rendkívül kedvező tényezők közé a katonai rendszer egész láncszemeinek lecserélését új vezetőkkel. A világtörténetemben nehéz példát találni arra, hogy az egyik fél a haliálos összecsapás előestéjén meggyen­gíti önmagát. Ez nemcsak ösztönözte, hanem szinte taszítot­ta Hitlert az események meggyorsítása felé. A politikai hatalom egyetlen ember kezében, való össz- pontosulása oda vezethet, hogy az az erkölcsi, akarati, in­tellektuális hiányosság, mely az egyszerű, hétköznapi em­bernél pusztán személyes gyengeség, az olyan jelentős veze­tőnél, amilyen Sztálin volt, sorsdöntő jelentőségűvé nő. Bár azokat a poli tikai, katonai-stratégiai balfogásokat, melyeket Sztálin a háború előestéjén és a háború folyamán elkövetett, végső soron, a szovjet nép és hadserege emberfeletti áldo­zatok árán ki tudta „javítani”, tehát azt mondjuk, hogy ebben ismét a néptömegeknek a történelmi, folyamatban ját­szott döntő szerepe nyilvánult meg. Jóval ritkábban elemez­zük, milyen áron- érvényesül' ez a szerep. A Hitlerhez való viszonyban Sztálin túlzott óvatossága végső soron ellenkező eredménnyel járt. A nagy politikai já­tékban Hitler gyakorlatilag túljárt Sztálin eszén a támadás időpontjára és legközelebbi szándékaira vonatkozólag. Sztá­lin olyan állhatatosan küzdött a „provokációk” lehetősége ellen., hogy ezt észrevették Berlinben, és levonták belőle a következtetéseket. A napról napra pimaszabbá váló Hitlerre serkentőleg hatott és a Szovjetunió gyengeségéről győzte meg Sztálin óvatossága ési az, hogy nem reagált kellőképpen a megkötött megállápodások Németország általi megsérté­seire. A Munkás-Paraszt Vörös Hadsereg: parancsnokságainak keze meg volt kötve a védelmi intézkedések szabad megvá­lasztásában. Az óvatosság, mint dlyan tulajdonság, melyre a politikusnak szüksége van., átváltozott túlbiztosítássá és ugyanakkor a saját kívánság, — nem engedni a háborút — teljesíthetőségébe vetett mániákus meggyőződéssé. Ezért a magabiztosságért végül súlyosan keltett bűnhődni.. Sztálinban még az utolsó órákban is, amikor a német ha- digépezet rugója, a végzetes csapásra készen, pattanásig fe­szült, pislákolt a remény, hogy a .rettenetes összecsapást si­kerül. elkerülni. De Berlin hallgatott. Ott úgy döntöttek, hogy a diplomáciai beszédek ideje lejárt. * * * Sztálin, miután, dácsafoéii dolgozószobájában, ahol dolgoz­ni és pihenni is szokott, a díványon ágyat vetett magának, már szendergett, amikor óvatosan kopogtak az ajtón. A kopogás fájdalmasan, visszhangzott a szívében,: Sztálint soha nem ébresztették fel. Valószínűleg bekövetkezett a tegrosz- szabb. Csak nem számította el: magát? Sztálin megigazította pizsamáját és kiment. Az őrség pa­rancsnoka jelentette: — Zsukov hadseregtábornok halaszthatatlan ügyben a te­lefonhoz kéri önt, Sztálin elvtárs! A főtitkár odament a készülékhez. — Tessék ... Zsukov, amint a háború után elmondta, jelentést tett az ellenséges légierő Kijev, Minszk, Szevasztopol1, Vitoius és más városók elleni támadásáról'. A jelentés után. a vezérkar főnöke megkérdezte Sztálinit: — Megértett engem, Sztálin elvtárs? A főtitkár nehezet sóhajtott a telefonba és nem válaszolt. Bénító, óriási, fantasztikus siúljy nehezedett válllaiira, és tu­datáig alig hatolt el Zsukov kérdése. Tatáin felötlött agyá­ban annak az üdvözlő táviratnak a szövege, melyet Hitler küldött 60. születésnapjálra: „loszif Sztálin úrnak. Kérem, 60. születésnapja alkalmából fogadja legszívélye- sebb üdvözletemet, s egyúttal jókívánságaimat, önnek sze­mélyesen jó egészséget, a baráti Szovjetunió népeinek pedig boldog jövőt kívánok .. .” Sztálin hallgatott. — Sztálin elvtárs, megértett engem? Végre megértette. A földi .istenek tévedhetnek, és hibáik ára fantasztikusan magas. Ezerkilencszáznegyvenegy június 22-e, hajnali 4 óra volt. Dmitrij Volkogonov (Vége)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents