Békés Megyei Népújság, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-10 / 190. szám
1988. augusztus 10., szerda o EQ2ÜSS A megye fontosabb gazdasági jelzőszámai, 1988. 1. félév (Az előző év azonos időszakának %-ában) SZOCIALISTA IPAR A termelés volumene: Nehézipar 100,6 Ezen belül: gépipar 102,8 építőanyag-ipar 105,2 Könnyűipar 103,2 Egyéb ipar 97,7 Élelmiszeripar 107,8 Szocialista ipar összesen 103,1 Ezen belül: állami ipar 103,4 szövetkezeti ipar 101,8 A foglalkoztatottak száma 98,3 Az egy foglalkoztatottra jutó termelés 104,9 A fizikai foglalkozásúak havi átlagbére 105,5 KIVITELEZŐ ÉPÍTŐIPAR Az építőipari termelés volumene 106,8 A foglalkoztatottak száma 96,1 Az egy foglalkoztatottra jutó építőipari termelés 111,1 A fizikai foglalkozásúak havi átlagbére 108,4 FELVÁSÁRLÁS A fontosabb vágóállatok és állati eredetű termékek értékesített mennyisége: vágómarha 85,9 vágósertés 102,9 vágóbaromfi 107,6 tehéntej 102,5 tyúktojás 70,3 BELKERESKEDELEM A kiskereskedelmi forgalom folyóáron 108,9 Ezen felül: bolti élelmiszerek és élvezeti cikkek 110,6 vendéglátás 106,4 ruházati cikkek 101,8 vegyes iparcikkek 109,9 A foglalkoztatottak száma 97,6 A fizikai foglalkozásúak havi átlagbére 105,8 1988 első félévében az állami iparvállalatok és ipari szövetkezetek termelésének volumene 3,1 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit. A növekedés üteme a II. negyedévben csaknem minden fő ágazatban mérséklődött az I. negyedévhez képest, de a félév során elért termelésnövekedés még így is jóval kedvezőbb az országosnál. A termelés emelkedését gyakorlatilag az élelmiszeripar és a könnyűipar biztosította, mivel a nehézipar termelése alig nőtt, az egyéb iparé pedig csökkent. A nehéziparon belül a bányászat termelése visszaesett, a gépiparé pedig csökkent. A nehéziparon belül a bányászat termelése visszaesett, a gépiparé kismértékben, míg az építőanyag-iparé dinamikusan emelkedett. A könnyűipar alágazatai közül a fafeldolgozó-, a bőr-, szőrme- és cipőipar, valamint a kézműés háziipar termelése az átlagosnál jobban, a textiliparé annak megfelelően emelkedett, a textilruházati iparé pedig kismértékben csökkent. Az élelmiszeripar jelentősebb nagyságrendet képviselő szakágazatai közül — a gabona- és a sütőipar kivételével — mindegyikének jobban nőtt a termelése az átlagosnál. Közülük is kiemelkedő a tartósítóipar, amely az előző év azonos időszakában termelt mennyiségnek egynegyedével többet állított elő. A megyei székhelyű szocialista ipar saját termelésű értékesítése mindenkori eladási árakon 19,1 százalékkal, összehasonlító árakon 3,4 százalékkai volt több az egy évvel ezelőttinél. Ez utóbbin belül a belföldi értékesítés volumene 1,6, az exporté 9,4 százalékkal bővült. Kedvező, hogy a nem rubel elszámolású export az átlagost meghaladó mértékben nőtt. A szocialista ipar (telepekkel, gyárakkal együtt) az év első hat hónapjában folyóáron 18,9, összehasonlítható árakon 18,9 százalékkal többet exportált, mint egy évvel korábban. Ezen belül mindkét relációban nőtt a kiszállítás volumene, nem rubel viszonylatban valamelyest jobban. Ebben meghatározó szerepe volt az élelmiszeripar exportjának. A szocialista ipar 1988 első félévében átlagosan 51 778 főt foglalkoztatott, 1,7 százalékkal kevesebbet, mint az előző év azonos időszakában. Az egy foglalkoztatottra jutó termelés 4,9 százalékkal emelkedett. A kivitelező építőipar termelése összehasonlítható árakon számítva, 6,8 százalékkal volt több, mint egy évvel korábban. A megyei székhelyű kivitelező szervezetek a félév során 299 lakást adtak át a megrendelőknek. A megye félév végi állat- állománya minden fontosabb állatfajnál csökkent: tyúkfélékből 8,5, sertésből 2,9, szarvasmarhából 2,1 százalékkal volt kevesebb, mint egy évvel korábban. Az elmúlt év végihez viszonyítva azonban az előbb említett állatfajok mindegyikében növekedés tapasztalható. A fontosabb vágóállatok és állati eredetű termékek felvásárlása együttesen 2,7 százalékkal emelkedett. Vágóbaromfiból 7,6, vágósertésből 2,9, tehéntejből 2,5 százalékkal többet, vágómarhából 14,1 és tyúktojásból 29,7 százalékkal kevesebbet adtak el, mint 1987 első felében. A kiskereskedelmi forgalom fogyasztói folyóáron 8,9 százalékkal nőtt, amely kisebb ütemű az országosnál, összehasonlítható árakon számítva viszont — az országos 17,2 százalékos kiskereskedelmi áremelkedést figyelembe véve — 7,1 százalékkal csökkent az értékesítés. A forgalom volumene mindegyik árufőcsoportban elmaradt az egy évvel korábbitól, különösen a vendéglátás és a ruházati cikkek esetében szembetűnő a visszaesés, igaz az áremelkedés ezen árufőcsoportokban volt a legmagasabb. A ruházati cikkek forgalma még folyóáron is alig haladta meg a tavalyit. Az idényáras cikkek bolti árszínvonala és a piaci felhozatal árszintje együttesen a korábbi évek növekedése után minimális mértékben csőkként. Békéscsaba. 1988. aug. 8. KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL Békés Megyei Igazgatósága Sn* «§S M— x';'-v:: „Gerendás megyénk uborkaitermesztésének a bázisa” — mondotta Bene Lajos, a Békéscsabai Konzervgyár termelési osztályvezető-helyettese. Azt már László Jenőné, az Orosháza és Vidéke Áfész gerendási felvásárló telepének vezetője újságolta, hogy ez év első hónapjaiban is 130 községbeli kistermelő kereken 90 vagon uborka leadására kötött szerződést. A napokban Gerendáson jártunk, ahol július 8. óta tart az uborkafelvásárlás dandárja, melyről e képösszeállítás is tanúskodik. Amikor ott jártunk, Priskin Jánosné, a Békéscsabai Konzervgyár minőségi ellenőre kicsit szomorkásán jegyezte meg, hogy az év elején leszerződött 90 vagon uborkát nem tudják felvásárolni. Ennek azonban nem a gerendási kistermelők az okai, hanem a heteken át tartó nagy szárazság, az esőhiány. És ez a megyeszékhelyi konzervgyárnak is hátrányos helyzetet teremt. Ugyanis a gerendási kistermelők által leszerződött, leadott uborkát feldolgozás után Angliába és Svédországba exportálja a békéscsabai gyár. Nem mindegy tehát, hogy milyen mennyiségű uborkát tudnak leadni a gádorosi kistermelők, Kép) szöveg: Balkus Imre így látják a magánvállalkozók Izzó hangulatú eszmecsere színhelye volt Nagyréde, s ehhez az időjárás és a téma egyaránt hozzájárult. Igazi aratóidőben ötszáz hazai magánvállalkozó gyűlt össze a MEGAMORV frissen elkészült üzemcsarnokában, hogy dacolva a harmincöt fokos hőséggel, kora délelőttől az estébe nyúlóan eszmét cseréljen a vállalkozás kérdéseiről. Az MTESZ és a MEGAMORV tulajdonosa, Morvái Ferenc volt a szervezője — az utóbbi a házigazdája is a tanácskozásnak —, amelynek célját úgy fogalmazták meg, hogy „Az egyéni munkavégzés, értékének megfelelő, demokratikus elismeréséért küzd.” A fórumon húsz olyan hozzászólás hangzott el, amely a hazai magánvállalkozás általános tapasztalataival foglalkozott, javaslatokat tartalmazott a vállalkozók érdekképviselete, a különféle hatóságokkal való viszonya, társadalmi jogállása, adózása kérdésében. Szeretjük a lángost Botond módjára betörjük a vállalkozásokat manapság akadályozó 'kapukat, vagy inkább türelmesen keressük a hozzájuk való kulcsokat? — tette fel a kérdést mindjárt az első felszólaló, s ez a szemléletes példázat jószerivel az egész tanácskozást végigkísérte. Botond módszere mellett voksolt mindenekelőtt Morvái Ferenc, aki elmondta, hogy a tanácskozás színhelyéül szolgáló üzemcsarnok — amelyben 40 ember évi 200 milliós értéket állít elő — hat hónap alatt épült fel, de a mai napig nem sikerült megszerezni hozzá az építési engedélyt. Négy hónapig „fektették” a postánál Morvái telexvonal-kérelmét, ezért kénytelen volt másfél millió forintért közvetlen műholdas kapcsolatot kiépíteni, hogy létrejöhessen a számára létfontosságú kommunikációs összeköttetés. A nagyrédei vállalkozónak ugyanis kínai, malaysiai és egyesült államokbeli kereskedelmi partnerei is vannak. Sok ehhez hasonló tartalmú hozzászólás erősítette meg azt a véleményt, hogy a magánvállalkozások társadalmi környezete ma még korántsem olyan pozitív, mint amilyen a hivatalos megnyilatkozások, állásfoglalások' alapján elvárható lenne. Vannak ennek természetesen jogi, intézményi okai is. ezért várnak különösen sokat a magánváMal- kozók a társasági törvénytől. Vannak persze olyan akadályok, amelyeket egyedül a megváltozó jogszabályok nem tudnak elhárítani. Ezek közé tartozik a magánvállalkozással és általában a gazdagodással kapcsolatos közfelfogás. A közvélemény ambivalenciája — „szeretjük a lángost, de nem szeretjük a lángossütőt” — főleg abból a több évtizeden át ható politikai, ideológiai feltevésből táplálkozik, hogy az egyenlőségeszményt és az áru- és pénzviszonyokat lehetséges egyidejűleg érvényesíteni. Napjainkban különösen élesen vetődnek fel ezek a kérdések, hiszen Grósz Károly amerikai útja során jelentette ki: „Arra számítunk, hogy az elkövetkező években a gazdasági fejlődés finanszírozásában a hazai és a külföldi magántője részesedése eléri a 25 százalékot.” Mi ösztönzi a rablógazdálkodást? Érthető módon a magán- vállalkozást körülvevő köz- gazdasági környezetről esett a legtöbb szó a nagyrédei fórumon. A szabályozás számukra legfontosabb eleméről, az adórendszerről szólva a házigazda Morvái Ferenc úgy fogalmazott: „Minden vállalkozónak garanciákat kell kapnia arról, hogy a ma elültetett almafájának tíz év múlva várható terméséből mennyi illeti őt és mennyi az államot.” Az adózás kiszámíthatóságát más összefüggésben fis kulcskérdésnek minősítették a résztvevők, nevezetesen az olyannyira kívánatos innováció, a hosszú távú műszaki-fejlesztési szemlélet és a korszerű technológiák meghonosítása kapcsán. Amíg a szabályozás, az adórendszer évente akár többször is — nem ritkán visszamenőleges hatállyal — módosul, aligha várható el, hogy a vállalkozók hosszú távra gondolkodjanak. A kiszámíthatatlan gazdasági környezet a rövid távú, spekulációs mentalitás, a gyors meggazdagodás és a tőkeberuházások minimalizálása irányába hat. Sok hozzászóló bírálta az exportált áruk utáni deviza-visszaigénylési rendszert, amely olyan kevés konvertibilis valutát hagy a termelőnél, hogy abból érdemi műszaki fejlesztésre, a korszerű technika behozatalára nem futja. Mindezeket a problémákat az ajánlás így foglalja össze: „Az adórendszer serkentse a műszaki fejlődést, új munkahelyek teremtését, tegye lehetővé a beruházások, a szakmai önképzés és a vállalkozók létfenntartási kiadásainak költségként való elszámolását.” Nagyobb önállóság - nagyobb kockázat A nagyrédei fórumon a vállalkozók érdekvédelmével kapcsolatos kérdések is jócskán felkorbácsolták a kedélyeket. Többen szóvá tették: mindmáig tisztázat- lat, hogy a magánvállalkozásban miként alakul a szakszervezet szerepe, jogállása. Egyáltalán, melyik szakszervezetbe lépjenek be? Tartozhatnak egy szak- szervezetbe a vállalkozótulajdonosok és alkalmazottaik? A hozzászólók szerint a vállalkozók fontos, közös érdeke, hogy a mainál sakkal több hazai és külföldi szakmai, üzleti információ álljon a rendelkezésükre. Többen elmondták, hogy információk hiányában ugyanazzal a műszaki problémával párhuzamosan sokan foglalkoznak még ebben a kis országban is, nem beszélve a világpiacról, ezért kezdeményezték egy külpiaci és hazai információkat tartalmazó lap megindítáást. Persze az érdekek és azok képviselete korántsem konfliktusmentes folyamat, hiszen a vállalkozók végeredményben konkurensei egymásnak és a többi gazdálkodónak is. Sokan kifogásolták például, hogy nincs lehetőségük előzetesen tájékozódni arról, milyen árukat importál a külkereskedelem, holott szerintük a behozott termékek jelentős részét a hazai vállalkozók is elő tudnák állítani. Erre többen joggal reagáltak úgy, hogy az importverseny korlátozása, az autarchia nem érdeke a magyar gazdaságnak, ez épp az olyannyira szükséges technológiai megújulás útjába állna, és ezt csak a kényszerűség, a devizahiány indokolhatja. A piac szelektál, és „igaz- . ságtalan” döntéseket is hoz. Ha a vállalkozók a nagyobb önállóságot követelik, akkor a növekvő kockázatot is tudomásul kell venni. Ezek a dilemmák szorosan kapcsolódnak az üzleti élet tisztaságához, amelynek védelmében többen is szót kértek. Az elfogadott ajánlás külön pontban is foglalkozik ezzel a kérdéssel: „A fórum résztvevői szorgalmazzák az elterjedt korrupció felszámolását, pártolják az üzleti tisztességet, a gazdasági etikai kódex megalkotását.” Pusztai Éva Gerendás! uborkások
