Békés Megyei Népújság, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-10 / 190. szám

1988. augusztus 10., szerda NÉPÚJSÁG Olimpiai intézkedések A nagyvilág y hírei • NATO: NEGYEDMILLIÓ KATONA AZ ŐSZI HADGYAKORLATON A NATO nagy erőde- montsrációnak szánja idei őszi „Automn Forge” fedő­nevű hadgyakorlat-soroza­tát, amelyen a tagországok negyedmillió katonája vesz részt — közölte a NATO eu­rópai haderői főparancsnok­ságának szóvivője kedden a Belgium déli részén fekvő Le Gasitau-ban, a NATO eu­rópai haderőinek főparancs­nokságán. A manőverek augusztus végétől november végéig tartanak. A hadgyakorlat­sorozat színhelye Törökor­szág keleti körzeteitől Észak-Norvégiáig terjed. A szárazföldi csapatmozgások­kal egybehangolt légi- és haditengerészeti gyakorlatok fő színtere a Földközi-tenger medencéje lesz. Az NSZK déli részében főleg légi- és szárazföldi egységek manő­vereznek, és jelentős gya­korlatokra kerül sor Norvé­gia sarkvidéki körzeteiben is. • LELŐTT SZOVJET REPÜLŐGÉP Szovjet hivatalos források kedden Kabulban megerősí­tették, hogy augusztus 5-én Afganisztán légterében, az afgán—pakisztáni határ tér­ségében lelőtték a szovjet légierő egyik katonai*'gépét. A repülőgép pakisztáni te­rületen zuhant le, a pilóta sorsa egyelőre ismeretlen. • VÉRES ÖSSZECSAPÁSOK BURMÁBAN Legalább harminchatan meghaltak, 92-en pedig megsebesültek kedden Bur­mában, ahol újabb tünteté­sek folytak. A fővároson kí­vül ezúttal további 26 város és környéke volit heves til­takozások színhelye. Az ál­lamfő hatalmának megdön­tését célként nyíltan zászla­jukra író tüntetők közül mintegy ezerötszázat őrizet­be vettek a fegyveres erők. A hatóságok kedden to­vábbi szigorításhoz folya­modtak: éjszakai kijárási ti­lalmat rendeltek el a fővá­rosban. • MEGHALT ANATOLIJ LEVCSENKO A TASZSZ hírügynökség kedden jelentette, hogy sú­lyos betegség következtében 47 éves korában augusztus 6-án meghalt Anatolij Lev­csenko szovjet űrhajós. Anatolij Levcsenko 1987. decemberében részt vett a Szojuz TM—4 repülésében, amely a Mír űrállomás fe­délzetére szállította az űrha­jósokat. A KNDK indítványozta, hogy a szöuli olimpián való esetleges részvételéről és a Dél-Koreával kötendő meg nem támadási szerződés ki­dolgozásáról augusztus 17- én, a határmenti Panmin- dzsonban tartsanak megbe­szélést a két ország parla­menti képviselői. Jang Hjong Szob, a Legfelsőbb Népi Gyűlés állandó bizott­ságának elnöke hangsúlyoz­ta, hogy sürgős tanácsko­zásra van szükség. * * * A szöuli rendezők minden eddiginél nagyobb biztonsá­gi óvintézkedéseket tesznek az olimpia elleni esetleges terrorakciók kivédésére. A Albert Klein erdélyi evan­gélikus (lutheránus) püspök bírálta a bonni kormánynak azt a törekvését, hogy fel­gyorsítsa a német nyelvű ki­sebbség kivándorlását Ro­mániából. A Süddeutsche Zeitung című nyugatnémet lapnak adott interjújában az egyházi méltóság hangoztat­ta. hogy Bonn terve meg­győződése szerint „nemkívá­natos és kivihetetlen”. Ki­fejtette, hogy a „tömeges ki­vándorlás azok ,számára is létesítmények kisebb erődít­ményekre emlékeztetnek, az olimpiai parkot hosszú ide­je seregnyi rendőr őrzi éj­jel-nappal. A versenyek ide­jén 120 ezer állig felfegy­verzett katona és rendőr tart szolgálatot, összesen 117 ezer fegyver áll rendelkezé­sükre, van többek közt kü­lönleges robbanóanyag-de­tektoruk és olyan fegyverük, amellyel át lehet lőni beton- falakat is. A 650 ezer fős hadsereg és a Dél-Koreában állomásozó 42 ezer fős ame­rikai haderő harckészült­ségben lesz, a partok men­tén amerikai anyahajók cir­kálnak majd. lehetetlenné tenné a mara­dást, akik tulajdonképpen nem akarnak távozni Romá­niából. Ebben az esetben egyik közösség a másik után válna életképtelenné”. Az NSZK belügyminiszté­riuma csütörtökön erősítet­te meg: a bonni kormány tárgyalásokat folytat Romá­niával arról, hogy a „lehető legtöbb romániai németnek a lehető leggyorsabban,, le­hetővé tegye a kivándorlást. Burmái tüntetések A burmai hatóságok 822 személyt, köztük 11 fiatal buddhista szerzetest tartóz­tattak le Rangoonban a hét­fői tömegtüntetésen. A bur­mai fővárosban hétfőn este 100 ezer ember tüntetett a kormány ellen, dacolva a múlt hét óta érvényben levő rendkívüli állapot gyüleke­zési tilalmával. Demokráci­át és gazdasági reformokat követelve tüntetések voltak az ország 14 más városában is. Mandalay és Mergui vá­rosában két-két tüntető éle­tét vesztette. Rangoonban a tüntetők szétoszlatására felvonuló biztonsági erők sörétes pus­kákkal a tömegbe lőttek. SAO PAULO KÖZPONTJÁBÓL KISZORULTAK A GÉPKOCSIK Sao Paulo, a legnagyobb brazil város központját (ösz- szesen 14 sugárutat az őket összekötő mellékutcákkal) lezárták a forgalom elől. Ez a három hónappal ezelőtt megindított kampány utolsó lépése, melynek célja, hogy emberségesebb körülménye­ket teremtsenek a központ lakosai számára. A döntést azért hozták, mert a Sao Paulo utain naponta végig­haladó mintegy 4,5 millió gépjármű olyan légszennye­ződést okozott, hogy egyes helyeken a járókelők már csak a szájukra és orrukra csavart kendőkön át lélegez­hettek, és így közlekedhettek az utcán. Mint mondják, a legsűrűbb forgalmú utcákon már gyakorlatilag lélegezni sem lehetett. HOVÁ ÉS MIKOR CSAP LE A VILLÁM? Ezt a titokzatos jelenséget sikerült kiderítenie a Mete- orge francia vállalat szakem­bereinek. Komputerrel ellá­tott adóhálózat segítségével 800 kilométeres körzetben is észlelik a vihar közeledtét. Az adóhálózatnak egymástól 150 és 250 kilométeres távol­ságra 16 állomása van, ame­lyek óriás gombára hasonlí­tanak, mert mintegy 2 méter magasak. A szigetelt kupola alatt az antennák jegyzik a környékbeli elektromágneses hangokat. A vihart villám jelzi, azaz az elektromágne­ses hullám magas amplitú­dója. Minden állomáson a komputerrendszer számolja ki a villám mozgási irányát, éspedig 1-3 kilométernyi tá­volságban. A folyamatos megfigyelés lehetővé teszi a rövid (fél órától három órá­ig) időszakra szóló időjárás- előrejelzést. Ez a néhány óra elegendő a védelmi intézke­dés megszervezésére, hogy az építőhelyekről eltávolít­sák a dolgozókat, leállítsák a gyúlékony vegyszerek rak­tározását, értesítsék a repü­lőtereket. SZIGORÚ, DE HUMÁNUS VEDEKEZES A közelmúltban meghalt az első bolgár AIDS-beteg, a fer­tőzöttek száma meghaladja a 80-at. Legutóbb két fiatal nőnél állapították meg a vírus jelenlé­tét, egyikük kórházi nővérként dolgozott tartósan Afrikában, a másik afrikai férfi felesége. Je­lenleg egyetlen immunhiányos beteg van az országban — ez és a szeropozitívok száma is ked­vező nemzetközi összehasonlí­tásban. A kilátások azonban Bulgáriá­ban sem jók: szakemberek fel- tételezése szerint egy-két éven belül a vírushordozók száma több száz, a betegeké több tu­cat lesz. Ennek egyik okát né­melyek a szexuális élet korai elkezdésében, a fiatalok „mo­dernkedésében”, egyszersmind tájékozatlanságában és gyanút- lanságában, a „szexuális turiz­mus” itt is növekvő fenyegeté­sében látják: ez utóbbi ellen propaganda indult meg az ifjú­sági sajtóban. A veszélyeket nem becsülik le, a lehetséges védekezés szi­gorú, de humánus. Kötelező AIDS-szűrésnek vetik alá a ter­hes nőket, a házasulandókat, a véradókat, az egy hónapnál hosszabb időt külföldön töltő bolgárokat és Bulgáriában a külföldieket. A rizikócsoportok — homo- és biszexuálisok, pros­tituált nők, narkósok — ellen­őrzése ismétlődő. (Érdekes mó­don e rizikócsoportok szűrése még egyetlen fertőzöttet sem produkált.) A cél 1990-re min­den 18—70 év közötti bolgár ál­lampolgár szűrésének elvégzése. FÖLDRENGÉSKOR több nő veszíti életét, mint férfi, állítják a japán tudó­sok. Állításukat arra ala­pozzák, hogy a földrengés első pillanataiban a nők elő­ször a háztartásról gondos­kodnak, kikapcsolják az ára­mot, felkarolják gyermekü­ket és az öregeket, és csak ezután igyekeznek biztonsá­gos helyet találni. Ezzel szemben a férfiak azon nyomban elhagyják a veszé­lyeztetett területet. A férfi­ak viszont sokkal inkább ki­veszik részüket a katasztró­fa utáni mentésben, a ro­mok eltakarításában. A to­kiói egyetem tudósai erre a következtetésre az utóbbi négy évtizedben Japánban észlelt három legerősebb földrengést tanulmányozva jutottak. Ma fog megszületni Születési helyét csak találgatni lehet: az 1104 millió lakosú Kína, a 818 milliós India, vagy a nem egészen 300 ezer fős Katar — ki tudja? Mint ahogy az sem sejthető, fiú lesz-e vagy lány. Az ázsiai népesedéssel és fejlődéssel fog­lalkozó tokiói parlamenti tanácskozás szakértői is csak annyit vélnek tudni, hogy most szerdán, augusztus 10-én fog megszületni. Arról az ázsiairól van szó, akinek világra jöt­tével eléri a 3 milliárdot a kontinens lakóinak száma. Születésnapját alighanem vegyes érzel­mekkel fogják emlegetni Ázsia népesedéskuta­tói. Vegyesek voltak az érzelmek a tokiói ta­nácskozáson is: egyfelől büszkén emlegették (a sajnos sok ázsiai országban még mindig igen magas) gyermekhalandóságon aratott győzelme­ket, a várható élettartam tetemes növekedését. E vívmányok a javuló orvosi ellátásnak és a terméshozamok növekedésének köszönhetők. Másfelől azonban — józan számítások alapján — óvták a földrész országait a túlnépesedéstől. Elvégre Ázsiát 1950-ben még csak 1,3 milliárd ember lakta; alig több, mint ma Kínát. A gya­rapodási ütem 2,1 százalék — szemben a világ többi részének 1,9 százalékával. Ami önmagá­ban még nem lenne baj, amennyiben a lakos­ság nemcsak létszámban gyarapodna, hanem anyagilag is. Sajnos a helyzet épp fordított: többnyire a legszegényebb országokban a leg­magasabb a népszaporulat. Elrettentő példa er­re Banglades a maga egy főre eső évi 150 dol­lár körüli nemzeti termékével és 4,5-esre be­csült népszaporulatával. (Ez azt jelenti, hogy ezer lakosra évi 45 újszülött jut.) De nem meg­nyugtató a hasonlóan magas népszaporulat a gazdag, ám háború sújtotta Iránban sem. A konferencián jámbor óhajként elhangzott, hogy a szaporulatot 1 százalékosra kellene le­szorítani, bár a földrész lakóinak száma az ez­redfordulóra ez esetben is milliárddal növeked­ne. A tanácskozáson egyetértés született abban, hogy megoldást csak kétirányú erőfeszítések hozhatnak. Egyrészt — ahol szükséges — le kell fékezni a népszaporulatot, másfelől pedig fel kell tárni a mezőgazdasági tartalékokat és ipa­rosítani kell. Az egyik gyógymód a másik nél­kül hatástalan. Hiszen az iparosítás hiánya csak a meglevő nyomort konzerválja, a magas nép- szaporulat pedig „felfalja” a gazdaságfejlesztés eredményeit. Fontos az egészségügy további fej­lesztése, hiszen az szükséges a fogamzásgátlás módszereinek hatásosabb terjesztéséhez, és mi­vel — egy bizonyos ponton túl — már gátolja a túlszaporodást. Ahogy a szakértők megfogal­mazták: a cél az, hogy ne szülessenek többen, mint ahányan megélhetnek, de akik megszület­tek, azok élhessenek emberhez méltó életet. Erdélyi püspök bírálata nPABAfl írta: A háború előestéjén... „A megbocsáthatatlan balfogások fő oka a diktátori egyeduralomban gyökerezik” OLVASÓINK FIGYELMÉBE AJÁNLJUK EZT A DMIT- RIJ VOLKOGONOV VEZÉREZREDES SZTÁLINRÓL SZŐ­LŐ KÖNYVÉBŐL, A „GYŐZELEM ÉS TRAGÉDIÁ”-BÖL ÁTVETT RÉSZLETET, MELYBEN A NAGY HONVÉDŐ HÁBORÚ ELŐZMÉNYEIRŐL VAN SZÓ. A fővárosra ráborult a legrövidebb éjszaka leple. A dol­gozó Moszkva nyugtalanul aludt. Csupán itt-ott, a népbiz­tosságok épületeiből, a vezérkarnak a Ljubjankán lévő ha­talmas, dobozszerű épületéből szűrődtek ki gyenge fények az elfüggönyözött ablakok mögül. A politikai bizottság, a népbiztosok, a katonai vezetés, mint mindig, virrasztott. Joszif Sztálin katonai vezetőkkel tanácskozott, majd a szo­kásosnál korábban, éjszaka, két óra körül dácsájára hajta­tott. Ezt megelőzően még egyszer megvitatta Molotovval a határon kialakult helyzetet. A helyzet fenyegető volt, de mindketten reménykedtek, hogy a legrosszabb nem követ­kezik be. A háborút megelőző két hónapban Sztálinhoz sok értesü­lés, jelzés, információ érkezett arról, hogy Németország nyíltan a Szovjetunió megtámadására készül. A figyelmez­tetések a felderítés csatornáin a diplomatáiktól, a Szovjet­unió barátaitól érkeztek. Amikor a töredékes információk végül fenyegető sorrá rendeződtek, Sztálin Molotovval foly­tatott tanácskozás után úgy döntött, ellenőrzi Berlin reagá­lását ezekre a tényekre. Döntés született, hogy tapogatózás­képpen TASZSZ-közleményt adnak ki, átlátszó szemrehá­nyásokkal az egyezmény feltételeinek Németország általi betartására vonatkozóan. A közlemény, amely gyakorlatilag felszólította Németországot arra, hogy kezdjen tárgyaláso­kat a kétoldalú kapcsolatok kérdéseiről, június 14-én jelent meg. Ugyanezen a napon Hitler, aki már tudott a közlemény­ről, utolsó megbeszélést tartott a hadseregcsoport- és had­seregparancsnokokkal a Barbarossa-terv gyakorlati végre­hajtásáról. Hitlernek jelentették, hogy május 22-től Né­metország vasútjait átállították gyorsított menetrendre, a csapatok összevonása július 19-én befejeződik, az első csa- páést mérő légierők kötelékei elhelyezkedtek a Visztulától nyugatra fekvő repülőtereken, és hogy a repülőgépek 21-én estére egyenként, kis magasságban repülve áttelepülnek a Szovjetunió határai közelében lévő repülőterekre... A tá­madásra való felkészülés ellenőrzése és a részletek ponto­sítása után a tervet csak annyiban módosították, hogy a támadás kezdetét június 22-e, 3.00 óráról 3.30-ra helyezték át. Sztálin és Molotov arra számított: ha Berlin beleegyezik a tárgyalásokba, akkor egy-másfél hónapig el lehet húzni őket, és ezzel a támadás kérdése ebben az évben lekerül a napirendről. Sztálin nem alaptalanul feltételezte, hogy Hit­ler a nyár végén nem fog háborút indítani, ősszel még ke­vésbé. És ez azt jelentette volna, hogy a Szovjetunió még 7-10 hónapot kapna az ellenállásra való felkészülésre. A TASZSZ-dokumentum békítőén kijelentette, hogy „tekin­tettel arra, hogy Németország épp olyan tántoríthatatlanul betartja a szovjet—német megnemtámadási egyezmény fel­tételeit, mint a Szovjetunió, szovjet körök véleménye sze­rint azok a híresztelések, melyek szerint Németország a szerződés megszegésére és a Szovjetunió megtámadására ké­szül, minden alapot nélkülöznek .. Később, a háború után, egy felelős munkatárs a különös „közlemény” megjelenését magyarázva szokásos „diplomá­ciai tapogatózásnak” nevezte azt. Tegyük fel, hogy így van: de ugyanezt a közleményt a szovjet emberek milliói, a had­sereg és a flotta egész személyi állománya is olvasta! Ha erre a tapogatózásra szükség volt, akkor szolgálati csator­nákon miért nem tájékoztatták a határ menti katonai kör­zetek vezetését? Moszkvában várták Berlin reagálását. A szovjet nagykö­vetségről érkező rejtjelzett táviratokban azonban ez állt: a hivatalos körök teljesen elzárkóztak a közleményre adandó válasz elől. Jegyzéket adtak át annak kapcsán, hogy a Luftwaffe egy repülőgépe megsértette az országhatárt. Ber­lin nem reagált. Akkor a szovjet népbiztos felkérte a né­met nagykövetet, fejtse ki Berlinnek a TASZSZ-közlemény- ben felvetett "kérdésekhez való viszonyát. Ezzel egyidejű­leg a szovjet nagykövet Németország fővárosában megpró­bált audienciát elérni Ribbentroppnál. Hiába! Berlinben már döntöttek. Az X nap elérkezett. Sem Sztálin, sem Mo­lotov, akik a rettenetes inváziót megelőző utolsó napokban hiába várták, hogy Berlinben elhangozzék: „félreértésről” van szó, nem tudták, hogy Hitler este, a támadás előesté­jén bizalmas levelet írt Mussolininek „az Oroszország lik­vidálására vonatkozó tervekről”. Íme egy részlet ebből a dokumentumból: „Duce! Abban a pillanatban írom önnek ezt a levelet, amikor a hónapokig tartó súlyos tépelődések és az örökös ideges vá­rakozás életem legnehezebb döntésének meghozatalával vég­ződött ... Ami a Keleten folytatandó harcot illeti, Duce, az bizonyára súlyos lesz. De pillanatig sem kételkedem a ha­talmas sikerben. Még ha arra is kényszerülnék, hogy az év végére 60 vagy 70 hadosztályt hagyjak Oroszországban, ez csak egy része lesz azoknak az erőknek, melyeket jelenleg állandóan a keleti határon kell állomásoztatnom. Belül ismét szabadnak érzem magamat, miután meghoz­tam ezt a döntést.. A háború kapuja a támadás közeledtével mind szélesebb­re és szélesebbre nyílt. A támadás kezdetén hatalmas volt: a Jeges-tengertől a Fekete-tengerig ért. "Lezárni már lehe­tetlen volit. Sztálin azonban az utolsó pillanatig bízott előre­látásában. Még eg,y hónappal a háború kitörése előtt bizal­maim® körben ezt mondta: — Az összeütközés jövő év májusában valószínűleg elke­rülhetetlen lesz. Sztálin annak ellenére, hogy bízott a háború elodázásának lehetőségében, a háborút megelőző utolsó hónapokban ide­jének oroszlánrészét katonai kérdésekre fordította. A vezér­kar külön utasítása értelmében a Sztálinnal folytatott ta­nácskozás után megkezdődött a csoportosításoknak és a kö­telékeknek a belső körzetekből a határmenti körzetekbe való előretolása (16., 19., 20., 21., 22. hadsereg). A Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja Központi Bizottsága Politikai Bizottságának 1941. június 21-én hozott határozata értelmé­ben e magasabb egységek nagy része a Főparancs nokság tar­talékához tartozott volna. De már késő volt. A robbanásveszélyes helyzetre való tekintettel1 Sztálin jó­váhagyta a katonai főiskolák képzési idejének lerövidítését. A fiatal parancsnokokat és politikai dolgozókat végzés után szabadság nélkül azonnal a csapatokhoz irányították, ahol nagy hiány volt belőlük. Sztálin hosszas habozás után olyain nagyszabású akcióra is elszánta magiát, mint körülbelül 800 ezer tartalékos behívása, akikkel a határ menti körzetek 21 hadosztályát töltötték fel. Sajnos, ezekre a lépésekre csak 2-3 héttel a háború kitörése előtt került sor. A honvédelmi népbiztos június 19-i hadparancsa elren­delte a repülőterek, telephelyek, támaszpontok álcázását, a repülőgépeknek a repülőtereken való széttagolását. De a pa­rancs végrehajtásába éppen csaik hogy belefogtak . . . Mint ahogy a hadseregek tábori Irányítási pontjainak tePepítése is csak a támadás előestéjén kezdődött. A szükséges intéz- ked'ések elkéstek. De Sztálin még ezeket is igen kelletlenül hozta meg, és. gyakran ismételgette rögeszméjét: „ezek a lé­pések provokálhatják a német csapatokat”. Tyimosenkónak, ísukovnak néha kétszer-háromszor kellett jelentenie Sztá­linnak, mire elérték egy-egy operatív jellegű intézkedés jó­váhagyását. Sztálin, miiközben egyetértett a katonákkal1, a lelke mélyén remélte, sőt, hiltite, hogy Hitler nem fog két- fronfos háborút folytatni. Miiközben nyilvánvaló, egyenes- vonalú tagi-kát követett, -mélységesen tévedett. Mintha azt hitte volna, hogy ha ő nem kész a háborúra, akkor azt nem kényszeríthetik rá, Azt pedig,, hogy mi nem állunk készen, Sztálin megérezte, amikor a 19. pértértekezlet után külön meghallgatott néhány népbiztost a hadsereg átfegyverzésé- nek helyzetéről és menetéről. Például amikor azt mondták neki, hogy az új harckocsizó magasabb egységek feltöltésé­hez 15 500 közepes és nehéz harckocsi, 43 000 (traktor, 300 000 gépkocsi hiányzik, nem hitte el. Hasonló volt a helyzet a lé­gierőknél is. Az új repülőgépek, a harckocsikhoz hasonlóan, nem több, mint 10-20 százalékot tettek ki. Dmitrij Volkcgonov (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents