Békés Megyei Népújság, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-10 / 190. szám
1988. augusztus 10., szerda NÉPÚJSÁG Olimpiai intézkedések A nagyvilág y hírei • NATO: NEGYEDMILLIÓ KATONA AZ ŐSZI HADGYAKORLATON A NATO nagy erőde- montsrációnak szánja idei őszi „Automn Forge” fedőnevű hadgyakorlat-sorozatát, amelyen a tagországok negyedmillió katonája vesz részt — közölte a NATO európai haderői főparancsnokságának szóvivője kedden a Belgium déli részén fekvő Le Gasitau-ban, a NATO európai haderőinek főparancsnokságán. A manőverek augusztus végétől november végéig tartanak. A hadgyakorlatsorozat színhelye Törökország keleti körzeteitől Észak-Norvégiáig terjed. A szárazföldi csapatmozgásokkal egybehangolt légi- és haditengerészeti gyakorlatok fő színtere a Földközi-tenger medencéje lesz. Az NSZK déli részében főleg légi- és szárazföldi egységek manővereznek, és jelentős gyakorlatokra kerül sor Norvégia sarkvidéki körzeteiben is. • LELŐTT SZOVJET REPÜLŐGÉP Szovjet hivatalos források kedden Kabulban megerősítették, hogy augusztus 5-én Afganisztán légterében, az afgán—pakisztáni határ térségében lelőtték a szovjet légierő egyik katonai*'gépét. A repülőgép pakisztáni területen zuhant le, a pilóta sorsa egyelőre ismeretlen. • VÉRES ÖSSZECSAPÁSOK BURMÁBAN Legalább harminchatan meghaltak, 92-en pedig megsebesültek kedden Burmában, ahol újabb tüntetések folytak. A fővároson kívül ezúttal további 26 város és környéke volit heves tiltakozások színhelye. Az államfő hatalmának megdöntését célként nyíltan zászlajukra író tüntetők közül mintegy ezerötszázat őrizetbe vettek a fegyveres erők. A hatóságok kedden további szigorításhoz folyamodtak: éjszakai kijárási tilalmat rendeltek el a fővárosban. • MEGHALT ANATOLIJ LEVCSENKO A TASZSZ hírügynökség kedden jelentette, hogy súlyos betegség következtében 47 éves korában augusztus 6-án meghalt Anatolij Levcsenko szovjet űrhajós. Anatolij Levcsenko 1987. decemberében részt vett a Szojuz TM—4 repülésében, amely a Mír űrállomás fedélzetére szállította az űrhajósokat. A KNDK indítványozta, hogy a szöuli olimpián való esetleges részvételéről és a Dél-Koreával kötendő meg nem támadási szerződés kidolgozásáról augusztus 17- én, a határmenti Panmin- dzsonban tartsanak megbeszélést a két ország parlamenti képviselői. Jang Hjong Szob, a Legfelsőbb Népi Gyűlés állandó bizottságának elnöke hangsúlyozta, hogy sürgős tanácskozásra van szükség. * * * A szöuli rendezők minden eddiginél nagyobb biztonsági óvintézkedéseket tesznek az olimpia elleni esetleges terrorakciók kivédésére. A Albert Klein erdélyi evangélikus (lutheránus) püspök bírálta a bonni kormánynak azt a törekvését, hogy felgyorsítsa a német nyelvű kisebbség kivándorlását Romániából. A Süddeutsche Zeitung című nyugatnémet lapnak adott interjújában az egyházi méltóság hangoztatta. hogy Bonn terve meggyőződése szerint „nemkívánatos és kivihetetlen”. Kifejtette, hogy a „tömeges kivándorlás azok ,számára is létesítmények kisebb erődítményekre emlékeztetnek, az olimpiai parkot hosszú ideje seregnyi rendőr őrzi éjjel-nappal. A versenyek idején 120 ezer állig felfegyverzett katona és rendőr tart szolgálatot, összesen 117 ezer fegyver áll rendelkezésükre, van többek közt különleges robbanóanyag-detektoruk és olyan fegyverük, amellyel át lehet lőni beton- falakat is. A 650 ezer fős hadsereg és a Dél-Koreában állomásozó 42 ezer fős amerikai haderő harckészültségben lesz, a partok mentén amerikai anyahajók cirkálnak majd. lehetetlenné tenné a maradást, akik tulajdonképpen nem akarnak távozni Romániából. Ebben az esetben egyik közösség a másik után válna életképtelenné”. Az NSZK belügyminisztériuma csütörtökön erősítette meg: a bonni kormány tárgyalásokat folytat Romániával arról, hogy a „lehető legtöbb romániai németnek a lehető leggyorsabban,, lehetővé tegye a kivándorlást. Burmái tüntetések A burmai hatóságok 822 személyt, köztük 11 fiatal buddhista szerzetest tartóztattak le Rangoonban a hétfői tömegtüntetésen. A burmai fővárosban hétfőn este 100 ezer ember tüntetett a kormány ellen, dacolva a múlt hét óta érvényben levő rendkívüli állapot gyülekezési tilalmával. Demokráciát és gazdasági reformokat követelve tüntetések voltak az ország 14 más városában is. Mandalay és Mergui városában két-két tüntető életét vesztette. Rangoonban a tüntetők szétoszlatására felvonuló biztonsági erők sörétes puskákkal a tömegbe lőttek. SAO PAULO KÖZPONTJÁBÓL KISZORULTAK A GÉPKOCSIK Sao Paulo, a legnagyobb brazil város központját (ösz- szesen 14 sugárutat az őket összekötő mellékutcákkal) lezárták a forgalom elől. Ez a három hónappal ezelőtt megindított kampány utolsó lépése, melynek célja, hogy emberségesebb körülményeket teremtsenek a központ lakosai számára. A döntést azért hozták, mert a Sao Paulo utain naponta végighaladó mintegy 4,5 millió gépjármű olyan légszennyeződést okozott, hogy egyes helyeken a járókelők már csak a szájukra és orrukra csavart kendőkön át lélegezhettek, és így közlekedhettek az utcán. Mint mondják, a legsűrűbb forgalmú utcákon már gyakorlatilag lélegezni sem lehetett. HOVÁ ÉS MIKOR CSAP LE A VILLÁM? Ezt a titokzatos jelenséget sikerült kiderítenie a Mete- orge francia vállalat szakembereinek. Komputerrel ellátott adóhálózat segítségével 800 kilométeres körzetben is észlelik a vihar közeledtét. Az adóhálózatnak egymástól 150 és 250 kilométeres távolságra 16 állomása van, amelyek óriás gombára hasonlítanak, mert mintegy 2 méter magasak. A szigetelt kupola alatt az antennák jegyzik a környékbeli elektromágneses hangokat. A vihart villám jelzi, azaz az elektromágneses hullám magas amplitúdója. Minden állomáson a komputerrendszer számolja ki a villám mozgási irányát, éspedig 1-3 kilométernyi távolságban. A folyamatos megfigyelés lehetővé teszi a rövid (fél órától három óráig) időszakra szóló időjárás- előrejelzést. Ez a néhány óra elegendő a védelmi intézkedés megszervezésére, hogy az építőhelyekről eltávolítsák a dolgozókat, leállítsák a gyúlékony vegyszerek raktározását, értesítsék a repülőtereket. SZIGORÚ, DE HUMÁNUS VEDEKEZES A közelmúltban meghalt az első bolgár AIDS-beteg, a fertőzöttek száma meghaladja a 80-at. Legutóbb két fiatal nőnél állapították meg a vírus jelenlétét, egyikük kórházi nővérként dolgozott tartósan Afrikában, a másik afrikai férfi felesége. Jelenleg egyetlen immunhiányos beteg van az országban — ez és a szeropozitívok száma is kedvező nemzetközi összehasonlításban. A kilátások azonban Bulgáriában sem jók: szakemberek fel- tételezése szerint egy-két éven belül a vírushordozók száma több száz, a betegeké több tucat lesz. Ennek egyik okát némelyek a szexuális élet korai elkezdésében, a fiatalok „modernkedésében”, egyszersmind tájékozatlanságában és gyanút- lanságában, a „szexuális turizmus” itt is növekvő fenyegetésében látják: ez utóbbi ellen propaganda indult meg az ifjúsági sajtóban. A veszélyeket nem becsülik le, a lehetséges védekezés szigorú, de humánus. Kötelező AIDS-szűrésnek vetik alá a terhes nőket, a házasulandókat, a véradókat, az egy hónapnál hosszabb időt külföldön töltő bolgárokat és Bulgáriában a külföldieket. A rizikócsoportok — homo- és biszexuálisok, prostituált nők, narkósok — ellenőrzése ismétlődő. (Érdekes módon e rizikócsoportok szűrése még egyetlen fertőzöttet sem produkált.) A cél 1990-re minden 18—70 év közötti bolgár állampolgár szűrésének elvégzése. FÖLDRENGÉSKOR több nő veszíti életét, mint férfi, állítják a japán tudósok. Állításukat arra alapozzák, hogy a földrengés első pillanataiban a nők először a háztartásról gondoskodnak, kikapcsolják az áramot, felkarolják gyermeküket és az öregeket, és csak ezután igyekeznek biztonságos helyet találni. Ezzel szemben a férfiak azon nyomban elhagyják a veszélyeztetett területet. A férfiak viszont sokkal inkább kiveszik részüket a katasztrófa utáni mentésben, a romok eltakarításában. A tokiói egyetem tudósai erre a következtetésre az utóbbi négy évtizedben Japánban észlelt három legerősebb földrengést tanulmányozva jutottak. Ma fog megszületni Születési helyét csak találgatni lehet: az 1104 millió lakosú Kína, a 818 milliós India, vagy a nem egészen 300 ezer fős Katar — ki tudja? Mint ahogy az sem sejthető, fiú lesz-e vagy lány. Az ázsiai népesedéssel és fejlődéssel foglalkozó tokiói parlamenti tanácskozás szakértői is csak annyit vélnek tudni, hogy most szerdán, augusztus 10-én fog megszületni. Arról az ázsiairól van szó, akinek világra jöttével eléri a 3 milliárdot a kontinens lakóinak száma. Születésnapját alighanem vegyes érzelmekkel fogják emlegetni Ázsia népesedéskutatói. Vegyesek voltak az érzelmek a tokiói tanácskozáson is: egyfelől büszkén emlegették (a sajnos sok ázsiai országban még mindig igen magas) gyermekhalandóságon aratott győzelmeket, a várható élettartam tetemes növekedését. E vívmányok a javuló orvosi ellátásnak és a terméshozamok növekedésének köszönhetők. Másfelől azonban — józan számítások alapján — óvták a földrész országait a túlnépesedéstől. Elvégre Ázsiát 1950-ben még csak 1,3 milliárd ember lakta; alig több, mint ma Kínát. A gyarapodási ütem 2,1 százalék — szemben a világ többi részének 1,9 százalékával. Ami önmagában még nem lenne baj, amennyiben a lakosság nemcsak létszámban gyarapodna, hanem anyagilag is. Sajnos a helyzet épp fordított: többnyire a legszegényebb országokban a legmagasabb a népszaporulat. Elrettentő példa erre Banglades a maga egy főre eső évi 150 dollár körüli nemzeti termékével és 4,5-esre becsült népszaporulatával. (Ez azt jelenti, hogy ezer lakosra évi 45 újszülött jut.) De nem megnyugtató a hasonlóan magas népszaporulat a gazdag, ám háború sújtotta Iránban sem. A konferencián jámbor óhajként elhangzott, hogy a szaporulatot 1 százalékosra kellene leszorítani, bár a földrész lakóinak száma az ezredfordulóra ez esetben is milliárddal növekedne. A tanácskozáson egyetértés született abban, hogy megoldást csak kétirányú erőfeszítések hozhatnak. Egyrészt — ahol szükséges — le kell fékezni a népszaporulatot, másfelől pedig fel kell tárni a mezőgazdasági tartalékokat és iparosítani kell. Az egyik gyógymód a másik nélkül hatástalan. Hiszen az iparosítás hiánya csak a meglevő nyomort konzerválja, a magas nép- szaporulat pedig „felfalja” a gazdaságfejlesztés eredményeit. Fontos az egészségügy további fejlesztése, hiszen az szükséges a fogamzásgátlás módszereinek hatásosabb terjesztéséhez, és mivel — egy bizonyos ponton túl — már gátolja a túlszaporodást. Ahogy a szakértők megfogalmazták: a cél az, hogy ne szülessenek többen, mint ahányan megélhetnek, de akik megszülettek, azok élhessenek emberhez méltó életet. Erdélyi püspök bírálata nPABAfl írta: A háború előestéjén... „A megbocsáthatatlan balfogások fő oka a diktátori egyeduralomban gyökerezik” OLVASÓINK FIGYELMÉBE AJÁNLJUK EZT A DMIT- RIJ VOLKOGONOV VEZÉREZREDES SZTÁLINRÓL SZŐLŐ KÖNYVÉBŐL, A „GYŐZELEM ÉS TRAGÉDIÁ”-BÖL ÁTVETT RÉSZLETET, MELYBEN A NAGY HONVÉDŐ HÁBORÚ ELŐZMÉNYEIRŐL VAN SZÓ. A fővárosra ráborult a legrövidebb éjszaka leple. A dolgozó Moszkva nyugtalanul aludt. Csupán itt-ott, a népbiztosságok épületeiből, a vezérkarnak a Ljubjankán lévő hatalmas, dobozszerű épületéből szűrődtek ki gyenge fények az elfüggönyözött ablakok mögül. A politikai bizottság, a népbiztosok, a katonai vezetés, mint mindig, virrasztott. Joszif Sztálin katonai vezetőkkel tanácskozott, majd a szokásosnál korábban, éjszaka, két óra körül dácsájára hajtatott. Ezt megelőzően még egyszer megvitatta Molotovval a határon kialakult helyzetet. A helyzet fenyegető volt, de mindketten reménykedtek, hogy a legrosszabb nem következik be. A háborút megelőző két hónapban Sztálinhoz sok értesülés, jelzés, információ érkezett arról, hogy Németország nyíltan a Szovjetunió megtámadására készül. A figyelmeztetések a felderítés csatornáin a diplomatáiktól, a Szovjetunió barátaitól érkeztek. Amikor a töredékes információk végül fenyegető sorrá rendeződtek, Sztálin Molotovval folytatott tanácskozás után úgy döntött, ellenőrzi Berlin reagálását ezekre a tényekre. Döntés született, hogy tapogatózásképpen TASZSZ-közleményt adnak ki, átlátszó szemrehányásokkal az egyezmény feltételeinek Németország általi betartására vonatkozóan. A közlemény, amely gyakorlatilag felszólította Németországot arra, hogy kezdjen tárgyalásokat a kétoldalú kapcsolatok kérdéseiről, június 14-én jelent meg. Ugyanezen a napon Hitler, aki már tudott a közleményről, utolsó megbeszélést tartott a hadseregcsoport- és hadseregparancsnokokkal a Barbarossa-terv gyakorlati végrehajtásáról. Hitlernek jelentették, hogy május 22-től Németország vasútjait átállították gyorsított menetrendre, a csapatok összevonása július 19-én befejeződik, az első csa- páést mérő légierők kötelékei elhelyezkedtek a Visztulától nyugatra fekvő repülőtereken, és hogy a repülőgépek 21-én estére egyenként, kis magasságban repülve áttelepülnek a Szovjetunió határai közelében lévő repülőterekre... A támadásra való felkészülés ellenőrzése és a részletek pontosítása után a tervet csak annyiban módosították, hogy a támadás kezdetét június 22-e, 3.00 óráról 3.30-ra helyezték át. Sztálin és Molotov arra számított: ha Berlin beleegyezik a tárgyalásokba, akkor egy-másfél hónapig el lehet húzni őket, és ezzel a támadás kérdése ebben az évben lekerül a napirendről. Sztálin nem alaptalanul feltételezte, hogy Hitler a nyár végén nem fog háborút indítani, ősszel még kevésbé. És ez azt jelentette volna, hogy a Szovjetunió még 7-10 hónapot kapna az ellenállásra való felkészülésre. A TASZSZ-dokumentum békítőén kijelentette, hogy „tekintettel arra, hogy Németország épp olyan tántoríthatatlanul betartja a szovjet—német megnemtámadási egyezmény feltételeit, mint a Szovjetunió, szovjet körök véleménye szerint azok a híresztelések, melyek szerint Németország a szerződés megszegésére és a Szovjetunió megtámadására készül, minden alapot nélkülöznek .. Később, a háború után, egy felelős munkatárs a különös „közlemény” megjelenését magyarázva szokásos „diplomáciai tapogatózásnak” nevezte azt. Tegyük fel, hogy így van: de ugyanezt a közleményt a szovjet emberek milliói, a hadsereg és a flotta egész személyi állománya is olvasta! Ha erre a tapogatózásra szükség volt, akkor szolgálati csatornákon miért nem tájékoztatták a határ menti katonai körzetek vezetését? Moszkvában várták Berlin reagálását. A szovjet nagykövetségről érkező rejtjelzett táviratokban azonban ez állt: a hivatalos körök teljesen elzárkóztak a közleményre adandó válasz elől. Jegyzéket adtak át annak kapcsán, hogy a Luftwaffe egy repülőgépe megsértette az országhatárt. Berlin nem reagált. Akkor a szovjet népbiztos felkérte a német nagykövetet, fejtse ki Berlinnek a TASZSZ-közlemény- ben felvetett "kérdésekhez való viszonyát. Ezzel egyidejűleg a szovjet nagykövet Németország fővárosában megpróbált audienciát elérni Ribbentroppnál. Hiába! Berlinben már döntöttek. Az X nap elérkezett. Sem Sztálin, sem Molotov, akik a rettenetes inváziót megelőző utolsó napokban hiába várták, hogy Berlinben elhangozzék: „félreértésről” van szó, nem tudták, hogy Hitler este, a támadás előestéjén bizalmas levelet írt Mussolininek „az Oroszország likvidálására vonatkozó tervekről”. Íme egy részlet ebből a dokumentumból: „Duce! Abban a pillanatban írom önnek ezt a levelet, amikor a hónapokig tartó súlyos tépelődések és az örökös ideges várakozás életem legnehezebb döntésének meghozatalával végződött ... Ami a Keleten folytatandó harcot illeti, Duce, az bizonyára súlyos lesz. De pillanatig sem kételkedem a hatalmas sikerben. Még ha arra is kényszerülnék, hogy az év végére 60 vagy 70 hadosztályt hagyjak Oroszországban, ez csak egy része lesz azoknak az erőknek, melyeket jelenleg állandóan a keleti határon kell állomásoztatnom. Belül ismét szabadnak érzem magamat, miután meghoztam ezt a döntést.. A háború kapuja a támadás közeledtével mind szélesebbre és szélesebbre nyílt. A támadás kezdetén hatalmas volt: a Jeges-tengertől a Fekete-tengerig ért. "Lezárni már lehetetlen volit. Sztálin azonban az utolsó pillanatig bízott előrelátásában. Még eg,y hónappal a háború kitörése előtt bizalmaim® körben ezt mondta: — Az összeütközés jövő év májusában valószínűleg elkerülhetetlen lesz. Sztálin annak ellenére, hogy bízott a háború elodázásának lehetőségében, a háborút megelőző utolsó hónapokban idejének oroszlánrészét katonai kérdésekre fordította. A vezérkar külön utasítása értelmében a Sztálinnal folytatott tanácskozás után megkezdődött a csoportosításoknak és a kötelékeknek a belső körzetekből a határmenti körzetekbe való előretolása (16., 19., 20., 21., 22. hadsereg). A Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja Központi Bizottsága Politikai Bizottságának 1941. június 21-én hozott határozata értelmében e magasabb egységek nagy része a Főparancs nokság tartalékához tartozott volna. De már késő volt. A robbanásveszélyes helyzetre való tekintettel1 Sztálin jóváhagyta a katonai főiskolák képzési idejének lerövidítését. A fiatal parancsnokokat és politikai dolgozókat végzés után szabadság nélkül azonnal a csapatokhoz irányították, ahol nagy hiány volt belőlük. Sztálin hosszas habozás után olyain nagyszabású akcióra is elszánta magiát, mint körülbelül 800 ezer tartalékos behívása, akikkel a határ menti körzetek 21 hadosztályát töltötték fel. Sajnos, ezekre a lépésekre csak 2-3 héttel a háború kitörése előtt került sor. A honvédelmi népbiztos június 19-i hadparancsa elrendelte a repülőterek, telephelyek, támaszpontok álcázását, a repülőgépeknek a repülőtereken való széttagolását. De a parancs végrehajtásába éppen csaik hogy belefogtak . . . Mint ahogy a hadseregek tábori Irányítási pontjainak tePepítése is csak a támadás előestéjén kezdődött. A szükséges intéz- ked'ések elkéstek. De Sztálin még ezeket is igen kelletlenül hozta meg, és. gyakran ismételgette rögeszméjét: „ezek a lépések provokálhatják a német csapatokat”. Tyimosenkónak, ísukovnak néha kétszer-háromszor kellett jelentenie Sztálinnak, mire elérték egy-egy operatív jellegű intézkedés jóváhagyását. Sztálin, miiközben egyetértett a katonákkal1, a lelke mélyén remélte, sőt, hiltite, hogy Hitler nem fog két- fronfos háborút folytatni. Miiközben nyilvánvaló, egyenes- vonalú tagi-kát követett, -mélységesen tévedett. Mintha azt hitte volna, hogy ha ő nem kész a háborúra, akkor azt nem kényszeríthetik rá, Azt pedig,, hogy mi nem állunk készen, Sztálin megérezte, amikor a 19. pértértekezlet után külön meghallgatott néhány népbiztost a hadsereg átfegyverzésé- nek helyzetéről és menetéről. Például amikor azt mondták neki, hogy az új harckocsizó magasabb egységek feltöltéséhez 15 500 közepes és nehéz harckocsi, 43 000 (traktor, 300 000 gépkocsi hiányzik, nem hitte el. Hasonló volt a helyzet a légierőknél is. Az új repülőgépek, a harckocsikhoz hasonlóan, nem több, mint 10-20 százalékot tettek ki. Dmitrij Volkcgonov (Folytatjuk)
