Békés Megyei Népújság, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-06 / 187. szám

■ 1988. augusztus 8., szombat CSALÁD - OTTHON Előítéletek az egyedülálló nőkről Az egyedülálló nők társa­sági életével kapcsolatban általában két végletes véle­mény alakult ki. Az egyik szerint a magányos nő sza­bad préda, ezért jól teszi, ha óvakodik mindenféle társas összejöveteltől. Más véleke­dések szerint az egyedül élő nő csakis azért jár társaság­ba, hogy ismerkedjék. Vajon mi rejlik e. vitatha­tó nézetek, megkövesedett előítéletek mögött? Mert bi­zonyos, hogy a közhiedelem­nek mindig van valamilyen igazságmagva. Mindenki hallott már tár­sasági botrányokról, „elcsá­bított” férjekről, vagy ,„el- csábult” asszonyokról. E tör­ténetek főszereplője szinte kivétel nélkül a magányos nő. Nem tagadható, hiszen valóban előfordul, hogy né­melyik egyedülálló nő szinte kapva kap egy-egy meghívá­son, abban a reményben, hátha „véletlenül összehozza a sors valakivel”. Különösen áll ez azokra, akik túlságo­san régen elszigetelődtek. A társaság és a társ utáni vágy fokozottan munkál bennünk, és nem akarnak elszalasztani egyetlen kínálkozó lehetősé­get sem. A magány valóban gyötrő állapot, s természetes, hogy mindenki igyekszik kilábal­ni belőle. Nem mindegy azonban, hogyan. A baj ak­kor kezdődik, amikor a ma­gányosság megszüntetésére csak egyetlen lehetséges utat, az intim kapcsolat lé­tesítését tudjuk elképzelni. Vitathatatlan, hogy a nők­nek sokkal inkább szükségük van gyengédségre, megértés­re, támaszra, mint a férfiak­nak. Táján ezért fakad fel bennük könnyebben és sür­getőbben a panasz, hogy egyedül vannak, hogy nincs hova járniuk, hogy szoronga­nak a magánytól. Az ilyen asszonyi panaszkodást a fér­fiak közül sokan kihívásnak érzik, és szinte lovagias kö­telességüknek tartják, hogy megvigasztalják boldogtalan ismerősüket. Az érdeklődést, a megértést a nők olykor in­dokolatlan hálával viszonoz­zák. Előfordul, hogy zakla­tott érzelmi állapotukban könnyebben engednek a kí­sértésnek, anélkül, hogy a következményekkel számol­nának. Egy kis figyelem, tö­rődés, megértés, s lám, a vi­gasztaló szavaktól új re­ményre gyűlt asszony köny- nyen válhat valóban szabad prédává. Az egyedül maradástól va­ló félelem nagy úr! A nők közül sokan, miközben jo­gosnak érzik — és hangoz­tatják is —, hogy „nekem is jogom van a boldogsághoz”, „mégiscsak tartozni kell va­lakihez”, egy idő után el­veikkel együtt feladják hiú reménynek hitt • házassági vágyukat is, s a várakozásba belefáradva előbb-utóbb beé­rik egy-egy hosszabb-rövi- debb kapcsolattal, vagy futó kalanddal. Az alkalmi part­nereknél pedig nemigen nyom a latba, hogy nősek-e, vagy sem. Az ideig-óráig tar­tó látszatmegoldások hajszo­lása szinte észrevétlenül oda vezet, hogy a magányos nő valóban partnervadásszá lesz. A megkövesedett előítéle­tek hátterében tehát valós tapasztalatok állnak, még­sem indokolja semmi az ál­talánosítást, hiszen az egye­dülálló nőket — kevés kivé­teltől eltekintve — nem az alkalmi ismerkedés, a pár­szerzés lehetősége űzi az em­berek közé. Őket is, éppen úgy, mint minden egészséges embert, elsősorban a társas­élet nyújtotta élmények utá­ni vágy sarkallja. El kell fogadni, hogy az egyedülálló nőben — éppen mert kevesebb lehetősége van arra, hogy napi gondját, örömét megossza valakivel — mohóbb kívánság él arra, hogy társaságban beszélges­sen. Tudnia kell azonban, hogy a vele szemben élő, előítéletekből táplálkozó ide­genkedést avval tudja a leg­inkább feloldani, ha mérték­tartó, és nem árasztja el köz­lendőivel — hányatott ma­gánéletének és csalódásainak részletes ecsetelésével — a társaságot. Annál nagyobb az esélye arra, hogy szívesen fogadják őt a társaságban, minél kevésbé mámorosodik meg attól, hogy végre mód­ja nyílik „kiönteni a szívét”, s legalább annyi figyelmet és érdeklődést tanúsít mások iránt, amennyit önmaga szá­mára óhajt. Dr. Flamm Zsuzsa A macska és az ember A házi macska őse a nú- biai vagy kaffermacska, amely több változatban ma is elterjedt Afrikáiban. Való­színűleg az V. dinasztia ide­jén (i. e. 2500 táján) jutott Egyiptomba, itt szelídítették meg, sőt szent állattá lett, és a Mau nevet kapta; Basz- tot vagy Bubasztiszt, a Hold, a gyönyör és a termékeny­ség istennőjét macskafejjel ábrázolták. A számos szent­ként tisztelt állat közé be­vonult a macska is, templo­mokban nevelték, sérthetet­lenné lett, fülönfüggőt és nyakörvet viselt nemesfém­ből. A macskák elsősorban mint az egerek és patkányok pusztítói biztosították a ga­bonatermést, de táplálásukra halastavakat is tartottak fenn, a hal azóta is kedvenc eledelük. Elpusztulásuk után múmiaként bebalzsamozták, Berni Hasszánnál 300 ezer macskamúmia temetőjére ta­láltak rá, s mert már a mú­zeumok is telítve voltak ve­lük, eladták mázsájukat 4 fontért Angliába műtrágyá­nak. Szomorú vég olyan szent állatok számára, me­lyek megöléséért halál járt, nemcsak a fáraók idejében, de még Kleopátra korában is. A legenda szerint egy római kereskedő kocsijával átgázolt egy templomi macs­kán, mire a tömeg a keres­kedőt megölte, szétszaggat­ta, s ez adott diplomáciai ürügyet Caesarnak Egyiptom meghódítására. Az minden­esetre biztos, hogy a macska halálát a szemöldök lenyírá- sával illett meggyászolni (Hérodotosz), és kivitelük az országból tilos volt. De a ka­tonáik, matrózok mégis ki­csempészték őket, így ju­tottak el Görögországba, sőt a Nyugat-Mediterránba is. Mind a görögöknél, mind a rómaiaknál a macska a szabadság jelképe volt. Az V—VI. évszázadban jutottak el a macskák Perzsiába, 1000 körül Kínába és Japánba. Itt 999-ben jött világra az első macskacsalád a császá­ri palotában. Nyugat- és Észak-Európá- ba több úton terjedtek el. A monda szerint a görög Galthelus egyiptomi hadve­zér Scofa nevű feleségével a mai Portugáliába menekült egy vesztett csata után, és fáraómacskát vitt magéval. Majd ezer év után késői le­származottja, I. Fergus, Skó­cia alapítója és első királya vitte magával a macskát északra, ahol a hős fogal­mának jelképe lett. A skót nyelvben a cát szó ma is mind a két fogalmat jelenti. A macskakultusz pedig természetesen az idők folya­méin alábbhagyott, de ma is sokan kedvencüknek tekin­tik e szép állatokat. Képünkön: szépségének teljes tudatában néz szem­be a. kamerákkal Bajazzó, a kétéves, Golden Shaded faj­tájú kandúr a müncheni nemzetközi fajmacska-kiál- lítás sajtóértekezletén. Maradék fonalból Nem mindig tudjuk jól ki­számítani, hogy mennyi fona­lat vegyünk egy pulóverhez, s bizony, idővel zsákra való ma­radék gyűlik össze. Ezt a tü­relmes és ügyes anyukák szí­nes csíkos, vagy norvégmintás mellénynek kötik meg a gye­reknek. de még mindig marad egy-két szín, amit sehogy sem lehet feldolgozni. Mentőötlet: homlokpánt, nyakpánt. A kü­lönböző méretű kötött hurkákat nyakban, hajban viselhetjük, mindkettő divatos. És jó arra, hogy miközben készítjük, ki­próbálhassunk néhány új bor­dás, lyukacsos vagy csavart mintát, a következő nagyobb kötött holmihoz. P. J. Ősi magyar galambfajták Magyar hegyes A leghosszabb és egyben a legrégibb magyar galambfaj­ták egyike, 55-60 cm hosszú. Nagy begyet fúvó fajta. A he­gyes galambok a beszívott le­vegőt tulajdonképpen vissza­tartják, s ezt a csodálatos mutatványt „fúvás”-nak ne­vezzük, mely főleg a hímek jellemzője. Fúváskor a torok, valamint az alsó csőrkáva nem látszik. Igen rövid lábú, nyújtott törzsű fajta; feje sima, a hom­lok középmagasán domboro­dik. Repülése nehézkes. Sima felületű szemgyűrűje keskeny. Csőre erős és hosszú, enyhén lefelé hajló. A nyak hosszú, a begy gömb alakú, a kard alakú szárnyak szintén hosszúak, melyek fesztávolsága 110-130 cm is lehet, s a számyhegyek egy­mást keresztezik. Színgazdag fajta, az egyszí- nűeken kívül kovácsoltak, tar­kák és deresek fordulnak elő. A fajta ma nem éli fényko­rát; különleges minőségű te­nyészetéből ugyan találunk még néhányat környékünkön is, a vérfrissítés lehetőségei azonban ennek ellenére kezde­nek beszűkülni. Talán Békés­csaba az, ahonnan a legjobb minőségű egyedek kerülnek ki, s ez külön említésre érdemes. A Magyar begyes mentette meg a kiveszéstől az önémet be­gyes fajtát, amely tényt a né­met szakirodalom is elismeri. Az évszázadokon át tenyész­tett fajtánkat megőrizni, tu­lajdonságait megtartani köte­lességünk. Hunyadvári Árpád Nyári „veszedelmek” A nyári rovarcsípések el­lem védekezésre és a csípé­sek kezelésére nagy gondot kell fordítanunk. Jó időben sokat tartózkodunk szabad­ban, a kellemes időtöltést igen gyakran megzavarják a különböző rovarok támadá­sai. Leggyakoribb „támadó” — a szúnyog. (Szerencsére a legveszedelmesebb szúnyog- fajtákból nálunk kevesen vannak.) A szúnyogcsípés a bőr irhájáig hatol, és a vele bejutó szúnyognyá'l miatt vörösödiik a bőr, duzzad és erősen viszket. Ha a csípés helyét fellvakarjuk, könnyen elfertőződhet és nagyobb baj származhat belőle. A szépsé­günket sem emeli, ha szú­nyogcsípte piros foltokkal jelenünk meg, A rovarok tá­madása ellen védekezzünk szúnyogriasztóval (Szuku, Anomars). Ha mégis meg­csípett a szúnyog, ne vakar­juk, hanem hűsítő mentolos ecseteléssel, gyógyszertárban kapható rázókeverékikel, Irixszel, hintőporral vagy almaecetes lemosással eny­híteni lehet a fájdalmat. Egy kis idő múlva megszű­nik a kellemetlen viszketés, a csípés helye hamar gyó­gyul, ha nem gyötörjük va­karással. FILBTÉLIO „Récék” elnevezéssel július 29-én öt címletű, 18 forint össz- névértékü bélyegsorozatot és 20 forintos blokkot, valamint hatvan forint névértékű bé­lyegfüzetet jelentetett meg a A méhcsípés már komo­lyabb következményekkel járhat. A méhméreg bonyo­lult szerves vegyi anyag, amely egészségügyi panaszo­kat és allergiát okozhat. A csípés helye erősen megduz­zad. Első teendő: a fullán­kot óvatosan távolítsuk el, utána tegyünk hidegvizes borogatást vagy alkalmaz­zunk kloroformos bedörzsö- lést, majd szórjunk a csípés helyére hintőport. Ugyanígy járjunk el, ha pók, vörös­hangya, vagy vérszívó rova­rok (bökőlégy, tetű stb.) csípnék meg. Ezekben az esetekben is a helyi pana­szokat kell megszüntetni. Mossuk le a csípés helyét alkohollal, jódoldattal vagy egyéb szeszes fertőtlenítő szerrel, utána tegyünk rá hidegvizes borogatást. Ab­ban az esetben, ha fejfájás, hányinger, hányás, légszomj, láz, szívpanaszok lépnek fel, azonnal forduljunk orvos­hoz. Szabadban védekeznünk kell a kullancs támadása el­len i®. Köztudott, hogy az igazi veszélyt nem a fcul­posta, amelyek Varga Pál gra­fikusművész tervei alapján — a bélyegek 433 ezer 300 fogazott és 4 ezer 700 fogazatlan, a blokk 241 ezer 300 fogazott és 5 ezer 200 fogazatlan példány­ban —, többszínű ofszetnyom­tatással az Állami Nyomdában készültek. A bélyegfüzet ma­gyar-angol, illetve magyar- német nyelven a bélyzetsorozat két címletéből tíz-tíz fogazott bélyeget, illetve hat különle­ges vadkacsa-ételreceptet tar­talmaz. A bélyegek az alábbi récefa­jok rajzát ábrázolják: csörgő réce (Anas crecca) és kerceréce (Bucephala clangula) — 2 fo­rintos ; fütyülő réce (Anas pe- nelope) és üstökös réce (Netta rufina) — 4 forintos; kender- magos réce (Anas strepera) — 6 forintos. A blokkon egy tő- késrécepár (Anas platyrhyn- chos) rajza kapott helyet. A bélyegsor 1990. december 31-ig mindenfajta postai külde­lancs jelenti, hanem az ál­tala — szerencsére ritkán — terjesztett betegség. A kul­lancs vérszívó rovar, a nö­vények levélzetének fonák­ján, tisztások aljnövényzeté­ben fordul elő leggyakrab­ban. Tulajdoniképpen a test- szag készteti támadásra. Minden elővigyázatosság ellenére előfordulhat, hogy kirándulás után veszélyes „vendéget”,- kullancsot fe­dezünk fel a bőrön. Nem szabad ettől kétségbeesni, hanem azonnal el kell távo­lítani. Következőképpen: étert, körömlakik-lemosót, kölnit, ha egyik sincs kéz­nél', akkor étolajat csepeg­tessünk vattára és ezt he­lyezzük a kullancsra -körül­belül 5 p>ercig. Ettől az élős- di rovar elkábul vagy el­pusztul. Ezután csipesszel megfogjuk és óvatos, az óra­mutató járásával ellenkező irányban történő csavaró mozdulatokkal könnyen el­távolíthatjuk a bőrből. A kullancsot nem szabad erőszakkal kitépni, mert a feje a bőrben marad, és gyulladást okozhat. Kevéssé ismeretes, hogy a betegséget okozó kulllancscsípést az Ál­lami Biztosító balesetként kezeli, és a biztosítottnak baleseti kártérítést fizet, amennyiben orvos igazolja, hogy 'betegsége a kullancs csípésétől keletkezett. Fási Katalin mény bérmentesítésére, a blokk pedig 1989. július 31-ig értékle­vél kivételével szintén minden egyéb postai küldemény bér- mentesítésére korlátlanul fel­használható. Rövidesen, au­gusztus 16-án bo­csátja ki a pos­ta a „450 éves a Debreceni Református Kol­légium” elne­vezésű négy fo­rintos bélyegét, amely Vertei József grafi­kusművész ter­ve nyomán egymillió 101 ezer 300 fogazott és négy ezer 700 fogazatlan példányban, több színű ofszetnyomtatással ugyancsak az Állami Nyomdá­ban készült. A bélyeg mindenfajta postai küldemény bérmentesítésére korlátlanul felhasználható; áru­sítása 1990. december 31-ével szűnik meg. Jó vágással, szép frizura Azoknak is ajánlható, akiknél nem valami szép a homloknál a haj kiindulása, vagy túlsá­gosan magas a homlokuk. Ez a frizura kortól függetlenül sok archoz illik, lágyan kere­tezi az arcot, fiatalos, csinos, és könnyű kezelni. Erős és vékony szálú haj­ból egyaránt jól fésülhető, de a vágásnak nagyon sikerültnek és lépcsőzetesnek kell lennie. Hátul a nyaknál spiccben vég­ződik, akinél ez nem oldható meg, annál félkör alakban vág­va. A frizura asszimetrikus. Mosás után felül csavarókra tekerjük a hajat, a frufrut, a homlok fölött ferdén fésüljük, és csipesszel tűzzük meg, s csi­pesszel rögzítjük berakáskor hátul a nyak tájékán is a ha­junkat, mint a rajz mutatja. B. K.

Next

/
Thumbnails
Contents