Békés Megyei Népújság, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-31 / 208. szám

Parabolaantennák árusítását kezdi meg a Centrum Áruházak Vállalat Hz egészségügyről tanácskozott az MTT 1988. augusztus 31., szerda Finn vendégek érkeztek Békéscsabára Dr. Gally Mihály a vendégekkel Fotó: Fazekas Ferenc A Centrum Áruházak Vál­lalat megkezdte a Dyras NSZK-beli cég által gyártott parabolaantennák árusítá­sát — jelentették be a vál­lalat képviselői keddi sajtó- tájékoztatójukon a Fórum Szállóban. Elmondták: ezek a para­bolaantennák egyaránt al­kalmasak távközlési és köz­vetlen műsorszóró holdak adásának vételére. A be­rendezések 49 programot ké­pesek venni egyszerre. A Centrum Áruházak Vállalat 35 fővárosi és vidéki áruhá­zában árusítják az anten­nákat. A antennákat minta után értékesítik, darabon­ként 185 ezer forintért. Az antennák egyedi vételre al­A Garancia Biztosító Rt. megkezdte országos hálóza­tának kiépítését. A tervek szerint az idén és jövőre az ország valamennyi megyé­iében egységet hoznak létre azért, hogy a lakosságnak, a kisvállalkozóknak, a kisipa­rosoknak és az állami cé­geknek helyben is szolgál­tatást tudjanak nyújtani — jelentették be kedden Bu­dapesten. a Váci utcai ke­reskedelmi központban tar­tott sajtótájékoztatón. * * * Nagy Tibor, a Garancia Biztosító Rt. Békés megyei vezérképviselőie a követke­zőkkel, egészítette ki a buda­pesti sajtótájékoztatón el­hangzottakat. — A közelmúltban a Nép­újság már hírül adta, hogy kalmasak, vagyis egy-egy családnál biztosítják az an­gol nyelvű Sky és Super Channel, valamint a francia TV—5 adások vételét. Az idei negyedik negyedévben egy újabb közvetlen műsor­szóró holdat állítanak pá­lyára, s akkor annak vétele is lehetővé válik a parabo­laantenna által. A berendezés üzembe he­lyezését a Ramovill végzi. Mivel ezek az antennák nem mindenütt biztosítanak meg­felelő vételi lehetőséget, így a Ramovill arra is vállalko­zik, hogy még a vásárlás előtt felméri: a meghatáro­zott helyszínen üzembe he­lyezhető-e a parabolaanten­na. Békéscsabán a tervek sze­rint szeptember elsején hi­vatalosan is megnyílik — a Gvóni Géza utca 3. szám alatt — a Garancia ügyfél- szolgálati irodája. A tényle­ges munkához azonban már augusztus első napjaiban hozzákezdtünk Békésben. Nálunk is lehet kötni egy­szerű kezesi biztosítást, ma­gánvállalkozók biztosítása­it, valamint hitelfedezeti nagy életbiztosítást. Szeret­nénk. ha leendő ügyfeleink — különböző gazdálkodó szervek, vállalatok, szövet­kezetek, kisszövetkezetek, magánvállalkozók — lenné­nek mindazon termelő egy­ségek, amelyek eredmény­érdekeltségben dolgoznak. — Is — A megyei Népi Ellenőrzési Bizottság tavasszal vizsgál­ta, az egészségügyi dolgozók megyei szakszervezete napo­kon belül tárgyalja, a Me­gyei Társadalombiztosítási Tanács pedig tegnap délelőtt elemezte a megyei tanács testületé elé szeptemberben kerülő „életbevágóan” fon­tos témát; a megyében mű­ködő kórházak helyzetét, az egészségügyi ágazat gép- és műszerellátottságának, anya­gi és eszközgazdálkodásának alakulását. A megyei főor­vos, dr. Rácz László szóban kiegészítette az írásos beszá­molót, majd a társadalmi testületek képviselői mond­ták el véleményüket. — A bőség és a szegény­ség egyaránt jelen van az ágazatban — hallottuk. — Bizonyos területeken szó sincs takarékosságról, mert sem az egészségügyiek, sem a betegek nincsenek tisztá­ban a vizsgálatok és Szolgál­tatások értékével, költségei­vel. A külföldiek gyógykeze­léséből és a magánorvosok által, vizsgálatra utalt bete­gek anyagi ellenszolgáltatás sából egyelőre szinte sem­mit nem profitál a megye egészségügyi élete. A kórhá­zak, egészségügyi intézmé­nyek műszerellátottsága szélsőségesen különböző. Az egészségügyi dolgozók és a kiegészítő területeken fog­lalkoztatottak (nővérek, szakdolgozók, karbantartók,, műszakiak, élelmezési dol- gozk) munkabére elképesz­tően alacsony. Emiatt az egészségügyi dolgozók han­gulata és a közérzete rossz, semmi nem ösztönzi őket az egészségügyi ellátás színvo­nalának javítására, sőt még a szintentartásra sem. El­képedve hallottuk a má,s megyében megtörtént példát (amellyel szerencsére nálunk , még nem találkoztunk): az adóügyi ellenőrök a nővérek munkahelyén a helyszínen számolták, hány csokor vi­rágot kapnak betegeiktől, és ezt „adóalapnak” tekintet­ték. A vita vezetője dr. Varga Imre, az MTT .elnöke, a kö­vetkező ötéves terv előrejel­zésének, okulásra szolgáló tapasztalatának nevezte a felmérést, és kérte a társa­dalmi önkormányzati szer­vet, hogy az egészségügyi helyzetről összegzett vélemé­nyét a megyei tanácsülésen is -hozza nyilvánosságra és juttassa el a legfőbb orszá­gos fórumokhoz. A Közlekedési és Szállítá­si Dolgozók Szakszervezeté­nek megyei ágazata beszá­molt a munkahelyi társada­lombiztosítási tanácsok mű­ködéséről, a nyugdíjasokkal való törődésről, a szociális ügyintézésről. A KSZDSZ központi vezetőségének tit­kára, dr. Papp Béla is részt vett a tanácskozáson. Gácsi Istvánná MTT-tag állította össze a tájékoztatót, amely több mint kétezer, megyénk­ben dolgozó ember életét be­folyásoló társadalombiztosí­tási tevékenységről szólt. Az ágazati szakszervezethez tar­tozik a békéscsabai és a gyulai autójavító vállalat, a Békés Megyei Közlekedési Felügyelet és a tanintézet, valamint a Körös Volán. Be­széltek a nyugdíjba vonulók felkészítéséről, a kapcsolat- tartásról, az egészségügyi és beteglátogatási albizottság munkájáról, a segélyezésről. A megváltozott munkaképes­ségű dolgozók elsősorban a gépkocsivezetők közül ke­rülnek ki. akiket érrendsze­ri bántalmak, reumatikus betegségek sújtanak. őket sem hagyhatjuk magukra, megfelelő munkahelyet, se­gítséget kell nyújtanunk ne­kik — mondták a szakszer­vezet képviselői. B. Zs. Tavaly békéscsabai egész­ségügyi delegáció járt a me­gyeszékhely finnországi test- vérvárosában, Mikkeliben, az idén finn lőarátaink jöt­tek hozzánk. Tegnap, au­gusztus 30-án Békéscsabán, a városi tanács elnöke, dr. Gally Mihály, dr. Juhász Ist­ván városi főorvos, dr. Si­mon Mihály, az igazgatási osztály vezetője és a terület más vezető képviselői fo­gadták a hat tagú finn egész­ségügyi küldöttséget. A szo­ciális és egészségügyi érdek­lődésű delegáció, amelynek vezetője Tuulikki Saarinen szociális igazgatóhelyettes, tagjai között pedig sebész, orvos, kórházigazgató, kór­házvezető nővér, szociális titkár és óvodavezető ismer­kedik a város egészségügyi ellátásával. A városi tanács­nál tájékoztatót hallgattak meg a város egészségügyi életéről, majd Vozár Imre városi főépítész vezetésével sétáltak Békéscsabán. Ellá­togattak a tanítóképző főis­kolára, a Sportcsarnokba, az autóbusz-pályaudvarra. Ma, a békéscsabai városi kórház­ban ismerkednek az intézet munkájával és áz osztályok életével. Csütörtökön a köz­ponti fogászati rendelő, a belvárosi bölcsőde, az ötödik kerületi- idősek klubjának vendégei lesznek. Pénteken üzemlátogatáson vesznek részt. A szombati szabad- programot követően vasár­nap vesznek búcsút váro­sunktól a finnek. B. Zs. II Garancia Biztosító sajtótájékoztatója Eltűntnek nyilvánítva... Mi történt Claybury-ben? Majdnem 50 évet töltött egy nő Claybury-ben egy pszichi­átriai kórházban ... mert nem tudott angolul beszélni. Tandi Máriát — magyar —, aki most 78 éves, 1939-ben vették fel, mert depresszióban szenvedett. Sohasem hívtak tolmácsot hozzá, az orvosi feljegyzések elvesztek, s róla tel­jesen megfeledkeztek. A tragikus eset csak azért derült ki, mert a kórház be­zárására készülnek és a betegeket a hozzátartozóknál — már, akinek van — kívánják elhelyezni. „Felháborító” — mondta Carolyn Clark, a Waldham Fo- rest-i egészségügyi tanács titkára. Kétségei vannak afelől, hogyan kaphattak az idegbetegek megfelelő orvosi kezelést, amikor ilyen nyelvi korlátok voltak. Malcolm Scott, a kórházi betegek igazgatója elismerte, hogy már évekkel ezelőtt kellett volna egy tolmács. Viszont „Máriát bent tartani alapjában véve emberi cselekedet volt” — írja az Ilford Recorder című angol lap ez év május 25-i számában. Mária nem beteg Sípos Tas Töhötöm gyo- maendrődi tisztelet,es aíz el­múlt év közepén egy furcsa 'tevéiét kapott Angliából. A feladó dr. Intze-Trak Gyu­láné. „Kedves Tiszteletes Úr! Sajnos nem tudom a ne­vét, csak így szólíthatom meg. Harminc éve élek Ang­liában, 25 éve Woodford Greenben ... Húsvét körül megkért az egyik helyi or­vos, aki tudta, hogy magya­rok vagyunk, meglátogat- nék-e egy magyar asszonyt, aki az ő kórtermében van? Nem sokat beszél angolul, magyarul sem tudja, meny­nyit tud még. 1939 óta van ebben a kórházban. Elme­gyógyintézet ez, azaz, egy nagyon nagy bolondok háza. Az orvos, dr. Orton kb. 9 hónapja van itt. Megnézte a régi kórlapokat, ezután el­határozta, hogy utánanéz, mi történt itt. Mária nem el­mebeteg, az biztos. Megláto­gattam Máriát háromszor. Először lassan beszélt, ki­csit idegenkedett tőlem. Ma már várt. A következőket tudtam meg tőle: Tandi Má­ria, született Gyomán, Bé­kés megyében, 1910-ben. Re­formátus. Apja neve Tandi Lajos, anyja neve Tuba Ró­za. Hét leánygyermek a családban: Róza, Mária, Ju­liska, Margit, Erzsébet, Te­réz, Eszter. Mária felkerült Budapestre 18 éves korában, mint háztartási alkalmazott. Körülbelül kilenc évig volt itt... 1937-ben 50 fiatal ma­gyar lánnyal kijött Angliá­ba. Mária Wales-be került Captain Douglashoz, mint szakácsnő. Egy évig volt ott. Ez idő alatt meghalt az édes­anyja, Tandi Lajosné, Gyo­mán. Kitört a háború, Má­ria nem tudott hazautazni, ideg-összeroppanást kapott. Felutazott egyedül London­ba, ott egy Weiss Marika nevezetű asszony elhozta ide a kórházba. Azóta min­denki elfeledkezett róla ... Nagyon szeretném megkér­ni, megérdeklődné-e, él-e még valami rokona ott, Gyo­mán? A kórház itt bezár a következő egy-két évben. A betegeket családoknál pró­bálják elhelyezni. Dr. Orton szerint Mária nem beteg, ö azt szeretné, hogy magyarok között töltse el utolsó éve­it... Még ha a válasz ne­Tizennyolc évesen ... ... és ötven év múlva újra itthon Fotó: Fazekas Ferenc gatív is lenne, akkor is len­ne olyan kedves, írjon. Hon­fitársi üdvözlettel, dr. Intze- Trak Gyuláné. A gyülekezetben azonnal hozzákezdtem a nyomazás- hoz — emlékszik vissza az elmúlt év májusára Sípos Tas Töhötöm. — Kérdez­gettem az Itteni „tudós” embereket, hogy ismernek-q egy Taindi Mária nevű asz- szonyt. Az első hetekben neim jártam sikerrel’. Még a hajdaoi Zöldfa utcáira sem emlékezett senki. Néhány hét múltán egy 80 éves né­ninek — Izsó Anitáiménak — gyanús 'lett a dolog, és más­nap egy idős asszonnyal ér­kezett hozzám, aki — mint elmondta — Tandii Máriá­val együtt nőtt fel Gyo­mán. Elő is került a rokon­ság, többek között a hat le­ány testvér, és Hornok Má- téné, Erzsiké is, akinek Má­ria néni az egyik nagynén­je. Beszélni is elfelejtett — Amikor tavaly meghal­lottuk a hírt, hogy Mária él1, nem is akartuk elhinni — mondja a 85 éves Róza, Má­ria egyik testvére. Szegény Teréz testvérem már nem találkozhatott Mániával, ment tavaly március végén maghalt. Évekkel ezelőtt ke­restettük Máriát a Vöröske­reszttel is, de azt válaszol­ták, hogy ahol Mária élt, azt a házat a JI. világhábo­rúban bombát á.madiás érte, s az otitlllaikókról azóta semmi hír nincs, Máriát eltűntnek nyilvánították . . . Initzie-Trak Gyuláménak (Zsuzsának) köszönhetően si­került elintézni a hazat-ele- pülésiti. Zsuzsa a kórházban nap minit nap látogatta és taniítgaitta a magyar szavak­ra Máriáit, aki az intézetben eílitöltött fél évszázad alatt beszélni is elfelejtett. An- goiltul még nem tudott, ami­kor oda került, magyarul pedig kihez is szólhatott volna. Látogatója nem volt, a kórházból1 ki nem enged­ték, fevetet nem írhatott, s hogy ki is ő vallójában, csak akikor derült ki, amikor elr- dőHt, hogy a kórházat gíaz- diasáigi okok miatt felszá­molják. Intze-Trak Gyuláné tlawaly július 9-én kelt tevé­iében bizakodva .számoll be a hazatelepüíliés lehetőségé­ről. „Mária jól van. Látoga­tom rendszeresen. Írni is alkart, elkezdte, de sajnos az angollá! keverte. Azt is fo­netikusan írta te. Ennyi idő után, évtizedek után nagyon nehéz Máriának magyarul írni, vagy beszélni... Feli­hívtam a magyar követsé­get, hogy segítsenek Máriát hazatelepíteni. A kérvényt már benyújtottam. Viszont kidlHiene egy 'anyakönyvi ki­vonat, mert a jogi helyzet szerint Mária néni nem léte­zik, eltűnt, senki sem ke­reste. A régi papírjai mind elveszitek. Az útlevele, ami- vell jött, a háború alatt el­tűnt ... A betegségből fel­épülvén senki sem kérte ki a kórházból. Pedig semmi heiiye nem volt a bolondok­házában. önéletrajzot is kell írni. Ezt majd én megírom, és Mánia néni aláírja ...” Egy másik levélen Mária néni írt néhány sort az itt­honiaknak. Még egy szívet is rajzolt a papírlapra. „Ked­ves nővéreim! Sokat gondo­lok rátok. Az idő nagyon lassan múlik. Még nem tud- juk, mikor megyek Gyomá­ra. Nehezen megy az írás. Régen nem írtam leveleket. Jól vagyok. Sokszoor csóko­lok mindenkit. Maria Tan­di.” Újra meg kell tanulni az életet Zsuzsa idén június 18-án írt tevelében már az érkezés időpontját közli a gyoma- endirődi rokonsággal. „Ma­lév 611 géppel! érkezik 16.15 órakor — július 15-én. Nagy az izgalom mér, olyan fáradt vágyók a sóik rohangálástól, hogy minden rendben men­jen. Éjjel a gondoktól' 'alig tudok aludni. A kórház sem­mit nem csdmáJL Még a nyugdíjügyet 'is én' intézem, pedig nekik keltené...” ötVan év után végre eljött a inalgy nap, a tallálkoozás pillanata. Július 15-én- dél­után 4.40 órakor Ferihegy ll-n 'leszállít a repülőgép, és hozta Miáriát. A teraszon várakozó rokonság lesietett a folyosóhoz, hogy ott le­gyenek, lássák, amikor Má­ria kilép az ajtón. És Mária megérkezett. 50 év után újra itt van, Magyarországon. A repülőtéren még interjút adott az angol és- a magyar tévéseknek, majd gépkocsik­kal elindultak haza, Gyoma- endrődre. Másnap megke­resték Máiriáék szülőházát, a Zöildfa utcában. (Ma Hámán Kató utca.) Mária «sok régi épületre emlékszik még: Hornok Máténé taní-tgatja magyar szóra Máriát, aki legszívesebben kötöget. Má­ria néni magyarul még nem -tud beszélgetni, de ha Er­zsi kéri, akkor jó néhány magyarnótáit etilénekéi. Az ötven év alatt nem felejtette el a Himnusz, a Szózat és a Nemzeti dal szövegét sem. Emlékszik a budapesti ud­varlójára is, akiit Vass Sán-, dórnak hívtak, festő volt és Kispesten lakott. Hogy él-e még, kti tudja? — Megvizsgálta Máriát az orvos, aki azt mondta, hogy Mária egészséges és a nyug­tátokat sem kell neki adni. így aztán el is tettem azo­kat a tablettáikat, amit még Angliában a kórházban ka­pott hazautazásakor. Mosta­nában nagy nálunk a forga­lom. Szeptemberben1 újra el- jönimék hozzánk a Thám-es Television munkatársai. Má­ria némi itthoni életét sze­retnék néhány éven át nyo­mon követni. Zsuzsa, Mária néni „felfedezője” és angol- barátai fogadtak egy ügyvé­det is. Azt mondják, nem árt utánanézni annak, hogy mi is történt valójában ab­ban -a kórházban ... — mondja Homok Máténé. * * * A -testvéreknek, rokonok­nak újra kell ismerkedniük Mániával1, akinek most, 78 évesen isimét meg keli ta­nulnia az életet, igaz, most már -itthon, a szülőhelyén-, a családja körében-. S remél­hetőleg egyszer — lehet, hogy néhány hónap, vagy tegy-két év múlva — effime- siéli, hogyan is .veszett el ez,az ötven esztendő... Hornok Ernő

Next

/
Thumbnails
Contents