Békés Megyei Népújság, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-25 / 203. szám

1988. augusztus 25., csütörtök Szovjet—amerikai-indiai megbeszélés Az Egyesült Államok, a Szovjetunió és India képvi­selői áttekintették a Dél- Ázsiában Ziaul Hakk pa­kisztáni elnök halála követ­keztében kialakult helyzetet — jelentette be Wa­shingtonban Ben Justesen külügyminisztériumi szóvivő. A tárgyalások érdemi ré­széről semmit sem közölt, de azt ezúttal is megerősí­tette, hogy az Egyesült Álla­mok „létfontosságú érdeké­nek” tekinti Pakisztán biz­tonságát. Az arlingtoni temetőben hétfőn eltemették Arnold Raphel amerikai nagyköve­tet, Herbert Wassom dan­dártábornokot tegnap he­lyezték végső nyugalomra. Mindketten a pakisztáni el­nöki gép szerencsétlensége során vesztették életüket. HI I) nagyvilág hírei • RÉSZVÉTTÁVIRAT Grósz Károly, a Miniszter- tanács elnöke táviratban fe­jezte ki részvétét Radzsiv Gandhi indiai, illetve Maries Man Szinigh nepáli minisz­terelnöknek, az országukat sújtó természeti katasztrófa kapcsán. • SZÖULI ÉSZAK—DÉLI TÁRGYALÁS Pénteken ismét tárgyaló- asztalhoz ül a KNDK és Dél- Korea küldöttsége Panmind- zsonban. Erről sikerült egyezségre jutnia szerdán a delegációk vezetőinek a már- már kudarccal fenyegető megbeszélések után sebtében megtartott magántalálkozón, a demílitarizált övezeti ha- tárfaliuban. A phenjani rádió szerint a KNDK kész engedményekre a két ország közös parla­menti konferenciájának na­pirendjét és összetételét ille­tően egyaránt. Szöulból származó értesü­lések szerint nincs érdemi közeledés az álláspontokban, ugyanis a KNDK a két or­szág törvényhozása vala­mennyi tagjának bevonásá­val szeretné Phenjanban megtartani azt a konferen­ciát, amelyen a meg nem tá­madási szerződés kérdéseit vitatnák meg, míg Dél-Ko- rea első lépésként a 20-20 fős parlamenti csoport fela­datának csupán azt szánná, hogy a KNDK olimpiai rész­vételéről tárgyaljon. • AZ AFGÁN KÜLÜGYMINISZTER LÁTOGATÁSA Dr. Várkonyi Péter kül­ügyminiszter meghívására hivatalos látogatásra csü­törtökön hazánkba érkezik Abdul Vakil, az Afganisztá­ni Köztársaság külügymi­nisztere. • KEREKASZTAL- KONFERENCIA A LESZERELÉSRŐL Augusztus 30-án és 31-én a Magyar Külügyi Intézet nemzetközi kerekasztal-kon­ferenciát rendez a hagyo­mányos leszerelésről. A ta­nácskozáson a Varsói Szer­ződés és a NATO 5-5 tagál­lamának néhány politikusa, katonai vezetője és tudósa, vitatja meg a témával kap­csolatos legfontosabb kérdé­seket. Kerekasztal-beszélgetés az egykori tudósítókkal Az 1968-as csehszlovákiai események alapvetően az or­szág gazdasági problémáiból fejlődtek ki. 1965-re ugyan­is megérett a helyzet a cseh­szlovák gazdaság fejleszté­sének intenzív szakaszra történő áttérésére, ám ez különféle politikai és ideo­lógiai ellentéteket idézett elő. — Röviden így össze­gezték az 1968-as eseménye­ket kiváltó Okokat azok a szovjet újságírók, akik a szóban forgó időszakban Prágában dolgoztak tudósí­tóként, és akiket a Mosz­kovszkije Novosztyi című hetilap hívott meg kerek- asztal-beszélgetésre az ese­mények 20. évfordulóján. — A csehszlovák gazdasá­gi reformöt nem kísérte a politikai megújulás. Az eb­ből fakadó politikai feszült­ségek erősödését segítette elő az a folyamat is, amely a ’40-es, ’50-es évek tör­vénysértéseinek körülmé­nyeit vizsgálta. Ennek egyik következménye volt, hogy kialakult az az ellenzék, amely egyaránt tömörített becsületes kommunistákat és olyanokat is, akik nyíltan a rendszer ellen voltak. Az egykori prágai tudósí­tók szerint a szovjetellenes- ség erősödését egyebek kö­zött az idézte elő, hogy szá­mos politikai és gazdasági problémáért — minthogy Csehszlovákiában ez idő tájt a többi szocialista or­szághoz hasonlóan a szovjet modell másolása folyt — a sztálinizmust, a Szovjetuni­ót tették felelőssé. Az ilyen tendenciákat pedig csak erő­sítették az olyan esetek, ami­kor kdlerült, hogy a Szov­jetunióból hibás termék, alapanyag érkezett a cseh-- szlovák üzemekbe. A Prágában dolgozó tudó­sítókat mindez igen nehéz feladat elé állította — derült ki a beszélgetésből. Ezért aztán nem is volt véletlen, hogy 1968 februárjában Prá­gában Brezsnyevnek is fel­tették a kérdést: hogyan ír­ják ezt meg? A válasz: „Az igazat írják meg.” Majd a tanácsadójára mutatva, hoz­zátette: „egy példányban és neki címezve”. Erről még el­mondták: a szovjet sajtóban előfordultak túlkapások is a csehszlovákiai események bemutatásakor. Az egyik tu­dósító szerint az 1969-es esz­tendő jóval drámaibb volt az előzőnél: több volt a rendbontás. Az országon a teljes apátia lett úrrá, a gaz­daság 40 százalékos haté­konysággal működött. A tanulságokat levonva' a szovjet újságírók megállapí­tották: a szocialista orszá­gok kapcsolataiban nem for­dulhat elő olyan helyzet, amikor az egyik jogot for­mál a másik sorsának eldön­tésére. Ennek az elvnek az érvényesítése a szavatosság arra, hogy ne fordulhassa­nak elő az 1968-as.hoz ha*- sonló események. lapán miniszter lemondása Lemondott a japán nem­zetvédelmi hivatal állammi­nisztere. Kavara Cutomu szerdán nyújtotta be lemon­dását, nymodon vállalva fe­lelősséget azért a balesetért, amely 30 ember életét kö­vetelte. Mint emlékezetes, július 23-án a tengerészeti védelmi erők tengeralattjá­rója összeütközött egy sport- horgász-hajóval, amely fel­borult a Tokiói-öbölben. Takesita Noborü kormány­fő Kavera lemondását elfo­gadta és a. 70 éves Tazava Kicsirót nevezte ki állammir niszteri rangban a Nemzet- védelmi Hivatal vezérigaz­gatójává. KINCSEK A TENGERBŐL Mintegy 900 ezüstérmét, két aranygyűrűt és egyéb műtárgyakat emelt ki leg­utóbb Nel Fisher, az ismert kincsvadász egy 1715-ben, Florida partjainál elsüllyedt spanyol vitorlás roncsaiból. Az érmék 4—500 dollárt ér­nek darabonként, míg a gyűrűkért néhány ezer dol­lárt adnak. Fisher és part­nerei tovább folytatják a ku­tatást Florida atlanti part­jainál egy minden eddiginél nagyobb lelet reményében. 1964 és 1970 között 20 mil­lió dollár körüli értékben hoztak fel kincseket a ten­ger mélyéről a floridai par­toknál. A kincsek a Nuestra Senora de la Regla nevű zászlóshajóról származtak. E hajó vezette azt a nyolc ha­jóból álló flottát, amely 1715 júliusában indult a mexikói Vera Cruzból Spanyolország­ba. Florida megkerülése köz­ben azonban egy hurrikán elsüllyesztette a flottát, 700 emberrel a fedélzetén. Az állam és a megtalálók között még folyik a vita a kincsek végső felosztásáról. Az Egyesült Államok igényt tart az amerikai partok mentén talált, és történelmi értékkel bíró leletekre. A VILÁG LEGNAGYOBB KÖNYVTARA ÉPÜL FRANCiAORSz Ágban Mitterrand francia elnök Je­lentette ki a minap a francia tévének adott nyilatkozatában, hogy azt szeretné, ha Francia- ország felépíthetné a világ leg­nagyobb és legkorszerűbb könyvtárát, amely összekötte­tésben állna minden nagyobb európai egyetemi központtal. Sörivás „sógoréknál” Az általánosan elterjedt hiedelemmel ellentétben az osztrá­kok sokkal inkább sörivó, mint borivó nemzet. Az évi 116 li­teres lejenként! fogyasztás & világon a legmagasabbak közé tartozik, és csupán kevéssel marad el a 130 literes fejenkénti tejfogyasztástól. A 30 literes évi fejenkénti (borfogyasztás nem­csak ezektől az értékektől marad el Jócskán, de még az 50 li­teres világátlagot sem éri el. A sörfqgyasztás területi eloszlása mindamellett meglehetősen egyenlőtlen: a legtöbben Tirolban thódolnak a sörivás szenve­délyének, ahol az éves fejenkénti söradag — a csecsemőket is beleszámítva — 169 liter /(eszerint legalábbis a napi korsó sö­rét itt mindenki megissza). Tirolt iSalzburg és Karintia követi, végül a sort Burgenland zárja szerény '84 literrel. Bécsben már a XIV. században is voltak sörházak, hivatalo­san pedig 1384-ben említenek egy bécsi sörfőzdét először. A XV. század végén kezdték meg a fenékerjesztésű sör gyártását. A sör igazi idiadalmenete azonban ‘a XIX. /század második felében kezdődött Anton Dreherrel, aki 1841-ben jelent meg világos, fenékerjesztésű ászajksörével a piacon, és aki később tevékeny­ségét (Kőbányára is kiterjesztette. Az osztrák sörgyártás nemcsak a saját tekintélyes szükségle­tét látja el, Ausztria 1981 óta nettó ,sörexportőr, bár sörexport­ja a múlt évben 19 százalékkal csökkent. így is azonban még 361 ezer hektoliter jutott külföldre 1987-ben. Ennek mintegy fe­le Olaszországba került, utána az osztrák sör importjában mind­járt Magyarország (következik, majd — erősen leszakadva — Svájc és az Egyesült Államok. Az osztrák sörexport mindazon­által erősen elmarad laz itteni sörgyártás tradícióiban rejlő le­hetőségektől. Az osztrák sör minőségét jelzi, hogy az Ottakrin­ger Gold-Fassl egy 1202 sörfajtára kiterjedő, egész világot át­fogó tesztben a nyolcadik helyre került. Magyar—szovjet sajtóvita 1, Moszkovszkije Novosztyi: Románia—Magyarország Mi történik? A szocialista magyar sajtó és a szovjet újságírás történe­tében eleddig páratlan vita van kibontakozóban a két or­szág két vezető hetilapja között. A polémiát az Űj Tükör szerkesztősége kezdte azzal, hogy élesen reagált a Mosz­kovszkije Novosztyinak a magyar—román viszonnyal fog­lalkozó összeállítására. A dr. Kun Miklós tollából származó cikkhez, mely Nyílt levél Jegor Jakovlevhez (a moszkvai hetilap főszerkesztőjéhez — a szerk.) alcímmel jelent meg a hazai kulturális hetilapban, a főszerkesztő, Fekete Sándor szerkesztőségi megjegyzést fűzött. Mivel a nyílt levél és a kommentár hangos visszhangot váltott ki megyénkben is, az alábbiakban közöljük az előzményt, a Moszkovszkije No­vosztyi cikkét, majd folytatásokban az Üj Tükör reagálását. Hogy az induló vitában kinek van igaza, annak eldöntését az olvasóra bízzuk. A szerkesztőség A sajtó világszerte kiemelt helyen foglalkozik a Magyar- ország és Románia közti viszonnyal. Ennek legfőbb oka a romániai faluk felszámolására indított program, amely új mezőgazdasági területek megnyerésére irányul. Magyaror­szágon, Budapesten és más városokban állampolgárok ezrei tiltakoztak a romániai intézkedések ellen. Hogy az olvasók képet kapjanak a két ország közt kialakult helyzetről, az alábbiakban olyan információkat közlünk, amely Románia és Magyarország hivatalos hírközlő szerveitől származnak. A Magyar Távirati Iroda június 22-én közölte: májusban a Román Kommunista Párt levelet küldött a Magyar Szo­cialista Munkáspárthoz. Ebben az ellen tiltakoztak, hogy Magyarországon olyan hírek láttak napvilágot, melyek sze­rint Romániában meghamisítják a történelmet, illetve az ottani állami intézkedéseknek nacionalista1 és az emberi jogo­kat sértő jellege lenne. A Román Kommunista Párt arra a következtetésre jutott, hogy mindkét párt főtitkárának ta­lálkoznia kell abból a célból, hogy rendezzék kapcsolataikat. A levél nem tér ki a Magyarország által korábban tett javaslatokra. Az MSZMP válaszolt a Román Kommunista Pártnak. Ebben a dokumentumban megerősítik a román kommunistákat afelől, hogy a továbbiakban is számíthat­nak az MSZMP-re, mint konstruktív partnerre kereskedel­mi és egyéb jellegű'együttműködésben, a problémák közös megoldása és a kétoldalú kapcsolatok fenntartása érdeké­ben. Az eszmécserék, amelyekhez mindkét oldalról készségü­ket nyilvánították, nem jöttek létre. „Június 27-én este békés felvonulást tartottak Budapes­ten. 25-30 ezer ember vonult a Hősök terére, hogy memo­randumban tiltakozzon a romániai falufelszámolási prog­ram ellen, mert a tervezett rombolással veszélyben láttak közös európai kulturális értékeket. Este 8 óra után a fel­vonulók égő gyertyákkal és fáklyákkal a román követség elé vonultak. Megkísérelték, hogy átadják tiltakozó doku­mentumukat, de a Román Szocialista Köztársaság szóvivője visszautasította a tiltakozók fogadását...” (MTI) Ugyanezzel a felvonulással kapcsolatban a Népszabadság a következőket írta: „Nagyon is meg lehet érteni a.szom­szédos országból érkező hírek által kiváltott megmozdulást”. Csakhogy „tiltakozásokkal nem lehet szuverén államok po­litikáját megváltoztatni”. Vajon miben áll a Romániában élő magyarok felelőssé­ge? A TASZSZ jelentése szerint a Romániában élő magyar kisebbség etnikai tanácsa plenáris ülést tartott Bukarestben, amelyen „mereven visszautasítottak minden olyan kísérle­tet, amely külső körökből érkezik, és országuk belügyeibe avatkozna be, s amely aláásná a szocialista Románia dol­gozó népének egységét, valamint az anyaország szuvereni­tását és függetlenségét...” És mit gondolnak a magyar vezetők erről a problémáról, amely nem könnyen orvosolható. Grósz Károly, az MSZMP főtitkára a közelmúltban egy interjúban nyilatkozott ezzel kapcsolatban. Kérdés: Az ön számára komoly probléma az erdélyi ma­gyarok sorsa? Válasz: minden magyar sorsáért felelősek vagyunk, füg­getlenül attól, hogy Magyarországon élnek-e, vagy sem. Természetesen minden ország saját politikájának része a határain kívül élő etnikai kisebbség is. Ha nem tudunk se­gíteni, akkor is el kell mondani a véleményünket. A hely­zetet nem akarom súlyosbítani, de annyi bizonyos, hogy sokkal könnyebb nyilatkozatokat tenni Budapesten, mint ott élni, azok között a körülmények között. S mindenki tudja, milyen nehéz megmagyarázni azt, amit az ember önmaga sem ért. Egyébként, amikor a propagandaosztály vezetője voltam, megpróbáltam magyarázatot .találni ... Azt akarjuk, hogy az erdélyi magyarok ott éljenek, ahol megszülettek, ahol családjaik és barátaik élnek, és nem akarjuk, hogy el­költözzenek onnan ide ... Mindenesetre a párbeszéd mellett vagyunk. Bukarest is készségét hangoztatta a párbeszédet illetően. Június 28-án a Román Kommunista Párt Központi Bizott­sága Nicolae Ceausescu vezetésével plenáris ülést tartott, erről az Agerpnws román hírügynökség az alábbiakban tu­dósított: „A Román Kommunista Párt Központi Bizottsága szük­ségesnek tartotta, hogy felhívja az MSZMP Központi Bi­zottságának figyelmét a két párt és a két ország közötti vi­szony megromlására és bizonyos tényekre, a magyar sajtó­ban vezető politikusok által hangoztatott kijelentésekre, amelyek Romániával, a szocializmus és hazánk érdekeivel szemben ellenségesek, és arra, hogy a belügyeinkbe való beavatkozást megengedhetetlennek tartjük ... Javasoltuk, hogy pártunk delegációi találkozzanak, és vizsgálják meg a helyzetet, valamint dolgozzanak ki olyan javaslatokat, ame­lyek megszüntetik ezt a negatív jelenséget, és amelyek meg­mutatják a további együttműködés lehetőségeit pártjaink és népeink számára. Körülbelül hat héttel később érkezett vá­laszlevél az MSZMP Központi Bizottságától. Ebben közlik, hogy Románia problémáit egyedül a Román Kommunista Pártnak kell megoldania. Ügy gondoljuk, ebből a kijelen­tésből le kell vonni a megfelelő következtetéseket.” „A magyar elvtársak is hangsúlyozták, hogy egyetérte­nek egy államszintű találkozással, amelyen a két párt és a két ország közti problémákról eszmecserét folytathatnak. De néhány nappal azután, hogy a levelet megkapták, egy újabb soviniszta, nacionalista, románellenes és antiszocialista jel­legű megmozdulásra került sor, és június 27-én, hétfőn újabb felvonulást szerveztek, amelyet, magyar hírforrások szerint, a párt és más állami szervek is támogattak.” „Felvetődik a kérdés, hogy egyáltalán ilyen körülmények között adottak-e a szükséges feltételek a budapesti román nagykövetség normális működéséhez... Ami minket illet, arról akarom megerősíteni a Központi Bizottság plenáris ülésének minden résztvevőjét és egész népünket, hogy mi mindent megteszünk, amit csak tudunk, a pártjaink és or­szágaink közti fejlődés, a szocializmus és a béke érdeké­ben ...” Július 1-jén a magyar ■ országgyűlés elfogadott egy doku­mentumot, amelyet elküldték a román nemzetgyűlés címé­re, és amelyben arra kérik Romániát, hogy változtassa meg tervét a kis faluk felszámolásával kapcsolatban, amely el­sősorban a magyar és német kisebbség sorsát veszélyezteti. A dokumentum arra is kitér, hogy március elején a Szo­cialista Román Köztársaság hivatalosan nyilvánosságra hoz­ta nagyszabású területrendezési programját, amelyet e szá­zad végéig akar megvalósítani. Ez a program a település- szerkezet modernizálására irányul, el akarja törölni a kü­lönbséget város és falu között, és újabb mezőgazdasági te­rületeket akarnak így nyerni. Terv szerint a jelenlegi 13 ezer falúból 5 ezer marad meg. A Magyar Népköztársaság hangsúlyozza reményét afelől, hogy a Román Szocialista Köztársaság kormánya felülvizsgálja tervét. ^Meggyőződésem, hogy a magyar országgyűlés kezdemé­nyezése messzemenőkig elősegíti a párbeszéd folytatását — mondotta Grósz Károly, az MSZMP főtitkára. — A Magyar Népköztársaság elismeri a Román Szocialista Köztársaság politikájának eredményeit, és hisz abban, hogy Románia fejlődése a jövőben is folytatódik... Mi is több esetben hangsúlyoztuk, hogy békében, barátságban akarunk élni ro­mán szomszédainkkal, és soha nem gondoltunk a határkér­dés felülvizsgálatára. Másfelől viszont -kértük, és nem elő­ször, hogy Románia segítse az ott élő magyarokat abban, hogy Magyarországon élő rokonaikkal ápolhassák kapcso­latukat.” „Nem hiszem, hogy más szocialista országokat bele kell keverni. A hasonló problémákat, nemzetiségi kisebbségeik ügyeit, a lenini elvek szerint,. saját politikájuk résziéként oldják meg.. Sok pozitív példát sorolhatnánk ezzel kapcso­latban. Például a csehszlovákiai nemzetiségi politikát. Tud­juk, hogy Jugoszláviában a magyarok beépültek a Jugoszláv Szocialista Köztársaság szociális, politikai, gazdasági életé­be és teljes jogú, független állampolgárok. Ugyanezt lehet elmondani a szovjet-ukrajnai magyarságról.” Fordította: Niedzielsky Katalin

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents