Békés Megyei Népújság, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-23 / 201. szám
\ 1988. augusztus 23., kedd o £\C1 Nyugdíjasokról — nyugdíjasoknak Nagyon nehezen szakadtak el a gyökerek Petes Gyulát és családját 1947-ben telepítették át Csehszlovákiából Magyarországra. A Pozsony megyei Alsószeli- ről indult velük a vonatszerelvény. 29 éves volt akkor. 1973- ban tsz-elnökként vonult nyugalomba. Hogy sikerült a beilleszkedés az új hazában, erről szól írásunk. — Nem csak én születtem Alsószelin, az őseim visszamenőleg több évszázadon át. Ott voltam gyermek, ott le- génykedtem, oda kötött ezernyi szál, az ismerős lányok, fiúk, jó barátok, az emlékek. Édesapám 21 holdas jó gazda hírében álló középparaszt volt. Hárman voltunk testvérek, bennünket is az anyaföld, a jószág és a munka szeretetére nevelt. Amikor megjöttem hadifogságból, mint derült égből a villámcsapás ért a hír: mi is rajta vagyunk a kitelepítettek listáján. — Iszonyú érzés volt, ott kell hagyni mindent; ahol eszméltünk, ahol járni, írni, olvasni, majd később dolgozni tanultunk. De nem volt apelláta. Az volt a baj, hogy nem egyszerre vagon íroztak be bennünket, így szétszóródott a család. Elsőnek a húgom jött a Nyírségbe, aztán a bátyám Baranyába, majd édesapámékat velünk együtt Hartára irányítottak. Fehér lapot kaptunk, mely szerint a magyar kormány védnöksége alatt állunk. — Édesapám nem akart a kitelepített svábok helyére menni, azt mondta: inkább menjünk szlovák községbe. Nagybánhegyesre irányították, de ott sokan voltak már, egy kicsi házacska jutott volna nekünk. Az öregem alaposan szétnézett a környéken, mi 3 napig várakoztunk Békéscsabán a vagonban, míg végre Gerendást alkalmasnak találta a letelepedésre. Szép lovakat, több szarvasmarhát hoztunk, szénát, szalmát, takarmányt és a holmikat, ami a lakásba kellett, felszerelést a föld műveléséhez. — Tizenöt hold földet kaptunk — úgy tudom, akkor ez volt a maximum —, s elkezdtünk csendesen dolgozni, mint odahaza megszoktuk. Nem bántott minket senki, mégis nagyon idegennek éreztük magunkat. Én nagyon sokat és sokáig gondoltam haza. Vágytam vissza szűkebb hazámba. De nem csak én voltam így. Sok áttelepült jött: „Mit gondolsz, mikor mehetünk haza.:.?” Aztán lassan minket befogadtak, mi pedig beilleszkedtünk ... — A legrosszabb időben, 1952 őszén léptem be a Petőfi Tsz-be. Elnöknek választottak. Minden felnőtt emlékszik arra az időszakra, jószág volt, kenyér nem volt. Emlékszem, a sertéseknek makkot hordtunk távolabbi erdőből. Zsámbékra küldtek tanulni. Elnök voltam egészen az 1956-os eseményekig. Sok volt akkoriban a zűrzavar, megpróbál-, tam ismét egyedül gazdálkodni, de nem sokáig. Visz- szaléptem tagnak, de tanácselnöknek választottak. Ekkor végeztem a tanácsakadémiát. Most utólag is sokat elgondolom: nagyon jólesett a falu népének bizalma. Mégsem voltam számukra idegen. — Nagyon lassan, de mégis elszakadtak azok a bizonyos gyökerek, hogy itt Gerendáson még mélyebbre hatoljanak, az új haza földjébe. Alsószelin felnőtt egy új generáció, azok már nem is ismernek, itt vagyunk már itthon. — Hogy került vissza a termelőszövetkezet élére? — Felkerestek a járástól 1960-ban, megkértek, hogy a 3004/2. kormányrendelet alapján menjek vissza a Petőfi Tsz-be elnöknek. Három évig kapok állami dotációt. Szükségük van a szaktudásomra, emberismeretemre. Hát így történt. . r- És a család? — Édesapám meghalt, édesanyám még él, 93 éves. Mi a feleségemmel négy gyermeket neveltünk. A nejem a gyerekektől nem járhatott dolgozni, így egy nyugdíjból élünk. Amikor nyugállományba vonultam, 3200 forintot kaptam havonta, most 5500-at. 10 évig még a tsz-szövetség megbízásából áruátvevő voltam a Békéscsabai Konzervgyár részére. Nem panaszkodom, a háztájiban még termelünk hibrid kukoricát, paszternákot, pótoljuk a nyugdíjat. Mi megvolnánk, de nincs nagyobb öröm számunkra, mint a hat unokának időnkint adni valamit. * — Negyvenegy éve élünk itt, meghonosodtunk, úgy érzem, becsülnek bennünket ma is. A baráti kapcsolat is kialakult. Üdülni mehetünk, Gyulára, Debrecenbe, Hajdúszoboszlóra, Miskolctapolcára. Egy a lényeg: bárhol él az ember a világban, becsületesen dolgozzék és éljen, mert ahol a kenyér, ott az élet. Nekünk sikerült. Ilyen nyugodt idős kort kívánok mindenkinek. Ary Róza Medgyesi dinnye az NSZK-ba, vöröshagyma Svédországba Nagyüzem a Csabai Húsker telepén Nagyüzem van ezekben a napokban a Csabai Húsker med gyesegyhá zi k i ren delts é- géri. Az elmúlt hetek aszályos időjárása „összehozta” a két fő növény, a dinnye és a vöröshagyma érését. LaukdPlstván, a Csabai Húsker medgyesegyházi kirendeltségének vezetője június vége- óta munkatársaival együtt mindennap dolgozik. — A tavalyihoz képest három héttel jött előbbre a vöröshagyma- és a dinnyeszezon. A hétvégeken is dolgozunk, hiszen csak így tudjuk biztosítani az exportmennyiséget a Hungaro- fructnak. Vöröshagymából 2500 tonnára van szerződésünk, elsősorban a környező szövetkezetekkel. Végegyházán, Nagykamaráson, Kun- ágotán, Medgyesbodzáson -nagy hagyománya van e fűszernövény termesztésének. Augusztus közepéig a dug- hagymából származó termés zömét, mintegy 1400 tonnát már feldolgoztuk. Várhatóan 600 tonna kerül tőkés piacokra. Legnagyobb partnereink az NSZK-ban vannak, de eljut a medgyesi vöröshagyma Svédországba, Angliába és Dániába is. Sajnos az idén vöröshagymából romlottak a nemzetközi piaci pozícióink. Csökkent az ár. Jó az idei hagyma minősége, a szárazságot kiválóan tűrte a fűszernövény. Közepesnek mondható a hektáronkénti termésátlag — mondta a kirendeltség vezető.A Csabai Húsker néhány évvel ezelőtt kezdte meg a dinnye exportálását. Jelentősebb része demokratikus piacra kerül, elsősorban Csehszlovákiába és az NDK- ba. Vagonokba rakják a közkedvelt görögdinnyét, így jut el a baráti államokba. Ebben az évben több mint 1100 tonnát szállítanak a két szocialista országba. Csomagolva 2,5-3 kilogrammos diny- nyéket szállítanak kamionnal az NSZK-ba. Nagy kézügyességet igényel a kirendeltségen dolgozó lányoktól- asszonyoktól ez a munka. Az ízléses papírdobozokban mintegy 600 tonna medgyesi dinnye jut majd el az NSZK-ba. örvendetes, hogy emelkedett a tavalyihoz képest a dinnye ára, így nagyobb jövedelmet hoz a Csabai Húsk ennek. Bár az aszály némileg megviselte a dinnyét, ennek ellenére igen jó a minősége. Naponta 40-50 tonnát csomagolnak és szállítanak külföldre a kirendeltség dolgozói. Igen szigorúak a követelmények, ennek ellenére eddig még nem volt minőségi reklamáció a Medgyesegy- házán csomagolt dinnyével kapcsolatban. A dobozokon külön jelölni kell a méretet, a helyszínt és a darabszámot. A kirendeltségen harminchármán dolgoznak, ebből húszán közvetlenül a diny- nye és vöröshagyma csomagolását végzik. Mivel korábban kezdődött a szezon, így a befejezés is előbbre jön 3-4 héttel a megszokotthoz képest. Várhatóan szeptember végére befejeződik mindkét termék feldolgozásának csúcsidőszaka. A termelők szerint további csapadékra lenne szükség ahhoz, hogy a még apró görögdinnyékből ízletes gyümölcs legyen. Néhány kistermelő megpróbálkozik a csepegtető Öntözéssel, de köztudomású, hogy ez drágítja a termelést. A medgyesegyházi kistermelők amiatt is panaszkodnak, hogy az idén összeért az országban a sok dinnye, így 4-5 forintra csökkent augusztus elejére-közepére a dinnye ára, szemben a tavalyi 8-10 forinttal. Az elmúlt évihez képest várhatóan 60- 70 százalékos árbevételt érnek el a dinnyések. Kedvezőtlenül érintette őket az ÁFA bevezetése a közúti fuvarozásban^ Ebben az évben 15 százalékos ÁFA terheli a fuvart, ami szintén jövedelemcsökkentő tényező. Az elmúlt években egyre több terméket exportál a Csabai Húsker. Eddig a vöröshagyma és a dinnye is jó üzletnek bizonyult a szövetkezeti kereskedelmi vállalat számára. A jövőben még inkább arra törekszenek, hogy korszerű csomagolással1, a minőségi követélmények betartásával, a pontos, időbeli szállítással eleget tegyenek a külföldi partnerek igényeinek. Jól tudják, a nemzetközi piacon csak így állhatnak helyt. v. I. Körösladányi sütőüzem „Eltűnt” egy részleg A Körösi Sütő- és Édesipari Vállalat 13. számú kö-, rösladámyi üzeme elsősorban a községet látja el többféle kenyérrél és péksütemény- nyél, dé augusztusban — a gyomaendrődii üzem felújítása idején — Gyomaend- rődire és hétvégeken rendszeresen Dévaványára is szállít. Az üzem édesipari részlegét, amelyben kilenc dolgozó.egy műszakban sós teasüteményeket gyártott, leállították. Miért került erre sor, és várható-e újabb leépítés az üzemben? Telefonon kerestük meg Gyomaendirődön Szabó Bélát, a szeghalmi körzet termelésvezetőjét. Megtudtuk tőle, hogy a sós teasütemény gyártása gazdaságtalanná vált. A terméket drágította az alapanyag Gyomaendrőd- ről Körösladányba, és a kész termék visszaszállítása, továbbá a felhasznált sajt árának emelkedése és az ÁFA is. így a megrendelések száma visszaesett, és a dolgozóknak hosszú- távon nem lett volna folyamatos munkájuk. Áprilisban arról tájékoztatták a részleg dolgozóit, hogy szeptember 30- ig csak félmunkaidőben tudják foglalkoztatni őket, ezt követően pedig semmilyen formáiban. A vállalat szeptember 30-ig ki akarta futtatni a terméket, azaz ekkorra fogyott volna el a már legyártott csomagolóanyag. Mi lett a kilenc dolgozóval? Hatan nem várták ki a szeptembert, még áprilisban — ebben a volt munkaadójuk is segített — egy másik vállalatnál helyezkedtek el. Az egyikük az itteni üzemből a vésztőibe ment át, a másik még rövid ideig itt maradt, de azóta már ő is odóbbállt. A volt részleg kilencedik munkása még mindig az üzemnél van, de sokáig őt sem tudják foglalkoztatni. Szabó Béla tájékoztatása szerint további leépítés nem várható. KörösLadányban most már csak hagyományos kenyereket és péksüteményeket gyártanak, ezeknek biztos piaca van, és előállításukhoz szükség van a megmaradt dolgozókra. — ml — Kemencébe vetik a községben leginkább kedvelt háromkilós fehér cipót Fotó: Oravszki Ferenc Alapkutatás és műszaki fejlesztés K ibontakozásunk egyik alapvető feltétele a műszaki fejlődés, ennek sikeréhez a természet- tudományok fejlett művelése is szükséges. Ismeretes, hogy fejlett tudományos bázis nélkül nem jöhetnek létre azok az új megoldások, találmányok, amelyek egyre fejlettebb műszaki hátteret adnak az iparnak és a mezőgazdaságnak. A kutatások, különösen az alapkutatások nem kellő színvonala viszont azt is eredményezheti, hogy a külföldön létrejött tudományos újdonságok befogadása veszélybe kerül. Különösen fontos ezt hangsúlyozni most, amikor az általános pénzszűke miatt a tudományos 'kutatásokra jobbára csak az úgynevezett maradvány elv szerint jut pénz, mintha valamiféle luxus, presztízs vagy éppen nélkülözhető befektetés lenne az ide szükséges tőke. Az alapkutatások nem szolgálják olyan közvetlenül a gyakorlatot, mint az alkalmazott kutatások, ezért ez utóbbiaknál előbb fogalmazódik meg a kutatási cél, és ehhez igazodik a többé-ke- vésbé sikerrel kecsegtető kutatómunka. Az alapkutatásokat olykor-olykor a külső szemlélő egyenesen céltalanoknak tekinti. Ebben annyi az igazság, hogy az alapkutatás sohasem valamilyen kitűzött célt szolgál. Amikor például a fizikusok alfa részecskékkel különböző atomokat bombáztak, nem azért tették, mert atomreaktort vagy atombombát akartak létrehozni. Ök csak magreakciót vizsgáltak, azt kutatták, hogy milyen feltételekkel mennek végbe. A tudományt és a technikát előre vivő felfede-_ zések nem mindig nőnek ki a korábbi eredményekből. Hiába tökéletesítették volna végletekig mondjuk a telefont és a telefonhírmondót, sohasem alakult volna ki olyan fejlett elektronikus íömeg- és egyéb kommunikáció, mint abból az alapkutatásból, amely során felfedezték a rádióhullámok keltésének módját. Vagy hiába hoztak volna létre a legkorszerűbben kifejlesztett elektroncsöveket, ha nem találják fel a tranzisztort, s tranzisztorok segítségével sem lehetne manapság olyan berendezéseket létrehozni, mint a chipekkel. Más kérdés, hogy egy gazdaságilag közepesen fejlett kis ország nem képes olyan mértékű alapkutatásokra, amelyek a teljes tudományos skálát átfogják. Olyan témákat kell kiválasztani, amelyeken világ- színvonalon dolgozhatnak a kutatók, míg a többi területen a külföldi tudományos eredmények hasznosításától várhatunk sikereket. Fontos tudománypolitikai döntés annak megállapítása, hogy mely kutatások tartozhatnak egyik, s melyek a másik csoportba. Az alkalmazott kutatásokban pedig még inkább fontos a válogatás. A hajdani, a teljes önellátást szolgáló szemlélettel szemben — amelyik mindent saját erőből kívánt létrehozni, s amelynek jellemző példája az egyik magyar filmszatírában fogalmazódott meg: a magyar „narancs” kicsi is, savanyú is, de mi hoztuk létre — ma az a helyes elv járja, hogy nem szabad nekünk feltalálni azt, amit a világon máshol már feltaláltak. A licencek. know- how-k vásárlásából is kinőhet világszínvonalú műszaki fejlesztés. Részben úgy, hogy azokat továbbfejlesztik, részben pedig úgy, hogy alkalmazásuk közben a kutatók, technikusok fölfejlődnek ahhoz a színvonalhoz, amelyet az adott szellemi termék képvisel. Ne felejtsük el, annak idején Japán is úgy kezdte, hogy a világ legnagyobb licencvásárlójá- vá vált, s szakemberei kezéből sohasem hiányzott a kamera, mindent lefényképeztek, mindent tudni akartak. Talán az első megdöbbenést akkor élte át a világ műszaki közvéleménye, amikor a japánok előbt? gyártottak sorozatban ' autót Waflikel- motorral, mint a németek, akik feltalálván az újfajta konstrukciót, licencét eladták a távol-keleti országnak. P ersze hiába vannak az alapkutatásból, alkalmazott kutatásból kikerülő jó eredmények, ha azok nem táplálják a műszaki fejlődést. Más megfogalmazásban: nerri jó, ha nincs meg a kellő kapcsolat a kutatás és a műszaki fejlesztés között. Ez viszont csakis a közös érdekeltség talaján alakulhat ki. Ebben elég nagy utat tett meg eddig mindkét fél. A vállalatok műszaki fejlesztéssel foglalkozó mérnökei és például a tudományegyetemek kutatói között sokkal szorosabb kapcsolatok vannak, mint korábban. A vállalati kutatók közül gyakorlattá fejlesztett tudományos eredmények révén sokan jutottak el a tudományos tevékenység világába, s a kutatóhelyeken dolgozók is szerepelnek a vállalati fejlesztésekben létrejött szabadalmak tulajdonosai között. Ennél azonban manapság jóval többre van szükség, s ezt a többletet valósítják meg a tudományos-műszaki parkok, amelyek az alapkutatási eredményeket egy érdekeltségi szervezet révén hasznosítják egészen a termékek kialakításáig. E parkok tagja lehet kutatóintézet, egyetemi kutatóhely, vállalat, s a fejlesztések során mindegyik résztvevőnek egy az érdekeltsége: a felmerült ötletek, tudományos eredmények minél hamarabb gazdagítsák mindennapi életünket. Egy-egy kutatás menedzsere ügyel arra, hogy a különálló területek gazdái szót értsenek egymással. így a gazdasági sikerek újabb és újabb tudományos gondolatokat értékesítenek a gyakorlatban. Gőz József FELVÉTELBE KERESÜNK lehetőleg mélyépítési gyakorlattal, középfokú végzettséggel rendelkező GÉPÉSZ SZAKEMBERT, valamint korszerű hidraulikus kotrógépeinkre építőipari NEHÉZGÉPKEZELŐKET. Jelentkezni lehet: Keviép főépítésvezetőség, Békés. Verseny u. 4. szám, alatt személyesen. Békés Megye Tanácsa V. B. szervezési és jogi osztálya 1988. szeptember hó 1. napjával kezdődően JOGÁSZT KERES FELVÉTELRE. ÁliLamigazgatási gyakorlattal rendelkezők előnyben. Fizetés: megegyezés szerint. Jelentkezni lehet dr. Sós Sándor osztályvezetőnél.
