Békés Megyei Népújság, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-20 / 199. szám

1988. augusztus 20., szombat T NÉPÚJSÁG Egyre több gyermek kap allergiás kiütéseket bizonyos élelmiszerektől, különösen csecsemőkorban és az első években. Az ilyen allergia hátterében az a körülmény keresendő, hogy a szervezet nem termel elegendőt az emésztőnendvek némelyiké­ből, de szerepe van ebben az emésztőrendszer sajátossá­gainak is, meg annak is, hogy bizonyos élelmiszereket túl korán iktat be az anya a csecsemő étrendjébe. Bizonyos élelmiszerek gyakrabban idéznek elő al­lergiát: a tojás, a hal, a csir­kehús és a sertéshús, a gyü­mölcsök közül a földieper, a kajszibarack, a körte, to­vábbá a' dió, a mandula, a mogyoró, ezenkívül a kakaó és a csokoládé. Van olyan gyerek, aki veleszületett túl­érzékenységben szenved, az ilyen gyerek családjában ál­talában valaki asztmában, ekcémában szenved, gyakran kap csalánkiütést. Tehát ha van valaki a családban, aki szintén túlérzékeny, még na­gyobb óvatossággal kell ösz- szeállítani a csecsemő, a kis­gyermek étrendjét. Az emésztőrendszer nyálkahár­tyája ugyanis átengedi az élelem kevésbé megemésztett részeit is, és ez az anyag a vérbe kerülve allergiát vált ki. Mivel a gyümölcs a leg­gyakoribb allergiakeltők kö­zé tartozik a csecsemők és a kisgyermekek esetében, ügyelni kell, hogy ne ha­markodjuk el az étrendbe való beiktatását, különösen az első hat hónapban le­gyünk nagyon elővigyázato­sak. Az ilyen korú csecsemő legfeljebb almapépet és al­malevet, vagy citromlevet, narancslevet és banánt kap­hat. Hat hónapon túl már megkínálhatjuk más gyü­mölcsből készült kompóttal is, és egyéves kora táján kap­hat nyers nyümölcsöt. Le­gyünk azonban nagyon elő­vigyázatosak a földieperrel, sárgabarackkal, a körtével és az őszibarackkal, az ilyen gyümölcsöt legjobb megfőz­ni, mert főtt állapotban rit­kábban okoz allergiát. A húskészítmények — virsli, szalámi, párizsi — szintén allergiát okozhatnak, mégpedig a fűszer miatt, csecsemőnek, kisgyermeknek tehát ajánlatosabb kerülni az ilyen élelmiszer adását. Tojást csak a 10. hónap táján kaphat a baba, rhivel korábban nem képes meg­emészteni a fehérjét és emi­att allergiás kiütéseket kap­hat, a sárgáját korábban eheti. A csokoládé is gyakran okoz allergiás kiütést, külö­nösen a mogyorós csoki, na­gyobb mennyiségben fo­gyasztva. Az élelmiszer által kivál­tott allergia leggyakoribb megnyilvánulási formája a kiütés a bőrön, de erre utal­hat a gyakoribb székelés, hasmenés- is. A kiütés vagy viszkető pattanások, vagy csalánkiütés formájában je­lenik meg, de esetenként megdagad a szemhéj, a felső ajak, vagy valamelyik más testrész, életveszélyes elvál­tozások is bekövetkezhetnek. Nagyon fontos tehát az elő­vigyázatosság, a csecsemő­nek és a kisgyermeknek csak olyan élelmiszert kínáljunk, amit könnyen megemészthet, ügyeljünk arra, hogy ne egyen túl sokat egyfajta élel­miszerből. Ezzel ugyanis elejét vehetjük annak, hogy kialakuljon az egyes élelmi­szerek iránti túlérzékenység, így sok gondot, kellemetlen­séget előzhetünk meg, hiszen nem könnyű megállapítani, hogy melyik élelmiszer vált­ja ki az allergiát, márpedig az egyetlen védekezés mód­szer törölni az étrendből az allergiakeltő élelmet Divat — kánikulában Amikor hétágra süt a nap, lekívánkozik szinte minden holmi az emberről, s csak a legszükségesebb marad raj­tunk. Három olyan divatöt­letet rajzoltunk le, amelyek a nagy melegben kellemes viseletét nyújtanak. O Nadrághoz, sorthoz, szok­nyához jól Illik a hátul mélyen kivágott, elől masnira csomózott napozómellény. A nagy gallér variálható elütő színű és mintájú kelméből, pél­dául a nadrág vagy szoknya anyagából. O Fiataloknak ajánlható az érdekes szabású, vászon­ból, frottírból készült, egybesza­bott strandruha, hozzáillő sap­Szegedi magasszálló keringő Nagy múltú fajta, mely szinte minden tenyésztői igényt kielégít: szép alakot, változatos színt, továbbá' kával. Ha föléje szoknyát, hosszú- vagy bermudanadrágot húzunk, utcai viseletként is al­kalmas. O A mélyen kivágott, divatos kánikula-felsőrész bármi­még rajzot is; valamint a röp- sport kedvelői is tenyésztik. Lebegő röpmodorú fajta, igen közkedvelt. Testmagas­sága közepes, széles mellű. Fejsíkja lapos, a homlok kö­zépmagas. A tarkót szép kör­fésű díszíti, s a fésű fültől fülig terjedve félkör alakban „fülrózsát” alkot. A szem középnagy, a szemgyűrű hal­ványsárga színű és kétsoros. A csőr és a szivárványhártya színe a galamb színétől füg­gően változik. Szárnyai na­gyok, a test oldalaihoz szo­rosan záródnak. Színgazdag fajta. Az egy- színűeken kívül megkülön­böztetnek szívhátúakat feke­te, vörös, kék és sáiga szín­ben, s egy sajátságos változat lyen jól mosható, vasalható nyári anyagból készülhet. Ha szép színű vagy mintájú sely­met választunk hozzá, még esti alkalomra is viselhető; például hosszú szoknyával. B K is található e fajtánál, az örvös. Talán ennél a fajtánál kell a legjobban a fajtaleírást szem előtt tartani, mert a magasabb teljesítményekre való törekvés mellett a faj­ta tisztaságáról sem szabad megfeledkezni. A Szegedi magasszálló ke­ringőbői alakult ki 60 évvel ezelőtt a Makói keringő, mely névadó városában rendkívül népszerű, s külle­mében csak kismértékben tér el az alapfajtától. Kie­melendő, hogy a versenyben szerepelt falkákat a ver­senyt követően egy szakértő bizottság véleményezi a faj­ta jellegének megőrzése ér­dekében. A fajta igen fontos az örvös színváltozat gene­tikai alapjának fenntartásá­ban is. Hunyadvári Árpád Ősi magyar galambfajták i A konyha higiénéje A sütés-főzés, valamint az élelmiszerek kezelésének, előkészítésének közegészség- ügyi szabályait csak a kö- zületek — ma már magán­iparosok — konyháiban ké­rik számon az illetékes Kö­jál ellenőrzése során. Saj­nos, a sok millió háztartás konyhájának célszerű beren­dezését, az ott végzett mun­ka egészségvédelmi kérdé­seit jószerivel csak a vélet­len szabályozza. Pedig ép­pen ezen szabályok be nem tartása, illetve ismeretének hiánya okozza, hogy évről évre nő az ételmérgezések száma. Mi tehát a teendő? Az ép­pen aktuális betegség jelle­gének megfelelően védekez­zünk a fertőzés ellen. HasL menés, esetén ne csak egy­szerű kézmosással kezdjük a konyhai teendőket, hanem megfelelő fertőtlenítőszerrel — például Neomagnol tab­lettát oldjunk fel vízben, és ebben mossuk meg a kezün­ket. Ha úgy érezzük, hogy náthás, torokfájós napok kö­vetkeznek, konyhai teendő­ink elvégzése előtt fertőtle­nítő oldattad gargalizáljunk (a gyógyszertárban vény nél­kül kapható), emellett kös­sünk fel egy gézből készült maszkot a szájunk-orrunk elé. A legcélszerűbb termé­szetesen az lenne, ha ágy­nyugalomban tölthetnénk el azt a 2-4 napot, amíg a be­tegség heveny szakasza le­zajlik. Hozzátartozik a konyha higiénéjéhez, hogy mielőtt ételhez nyúlunk, hajunkat lekötjük, körmünket kefével kitisztítjuk, és tiszta mun­karuhát (kötényt) veszünk. Befőzés előtt különösen fon­tos a teljes mikrobiológiai tisztaság, ha azt akarjuk, hogy amit él-rákunk, ne ro­moljon meg! Az állott nyersanyag nem mindig válik veszélyessé, sokszor csak csökken az él­vezeti vagy a tápértéke. A fonnyadt zöldség vagy gyü­mölcs még nem okvetlen mérgező; a liszt is felhasz­nálható, ha kissé csomósabb. Kellő előrelátással azonban ezek a veszteségforrások ki­kerülhetők. A már elkészült ételek tá­rolásánál figyelembe kell venni, hogy a kórokozók az emberi test hőmérsékletén, vagy ahhoz közeli hőn sza­porodnak a legjobban. A hűtés (a hűtőszekrény kb. 5—8 C-fokos hőmérsékletét értjük alatta) ugyan a leg­több élelmiszert konzervál­ja, de a benne már meglé­vő kórokozókat nem pusz­títja el, csak megállítja a szaporodásukat. Ha az ilyen élelmiszer újra szobahőmér­sékletre jut, akkor a bakté­riumok addig elfojtott sza­porodása rövidesen megin­dul. Ezért a legcélszerűbb, ha az ételt újra hőkezeljük: például, ha a levest felfőz­zük, a benne lévő kóroko­zók elpusztulnak. A hűtő- szekrény normál terében egyébként sem tárolható az élelmiszer jórésze egy-két napnál tovább. Vannak olyan élelmisze­rek, amelyek nem forralha- tók fel, ha kivettük azokat a hűtőből. Ilyen például a párolt rizs, a burgonya, a főtt tészta, a galuska stb. Ezeket ne tároljuk; csak annyit készítsünk, amennyi valóban el is fogy. A húsfélék egy része át­süthető, felforr ósí tható. A legtöbb gond azokkal a hús- készítménnyekkel van, ame­lyeknél a húst előzetesen megőröltük (fasírozott, da­rált, töltött ételek, hideg- konyhai készítmények). En­nek az az oka, hogy a da­rálóssal a hús sejtjei elron­csolódnak, az ép sejthár­tyák pedig valamennyire fé­keznék a kórokozók tovább­terjedését, elszaporodását. A hidegkonyhai. készítmények majd mindig tartalmaznak zselatint, amely különlege­sen jó táptalaja a kóroko­zóknak. Ugyanez vonatkozik azokra a cukrászati termé­kekre, amelyek tejet, illetve tojást tartalmaznak, mint például a krémes, a madár­tej, a tejes fagylaltok. Nem véletlenül tilos az egyszer felolvadt fagylaltot újra le­fagyasztani, hiszen a felme­legedett élelmiszerben igen gyorsan elszaporodnak a kórokozók; a hűtés pedig ezeket nem képes elölni, el­pusztítani. Dr. Kempler Kurt Tökéletes sterilezés A sterilezés olyan művelet, amellyel az anyagokat mentesítik a mikróbáktól, telje­sen megszabadítják minden élő, minden szaporodóképes csírától. Fertőtlenítő vegy­szerekkel minden mikróbát elpusztítani, majd utána az ártalmas vegyszert az anya­gokból eltávolítani a gyakorlatban csak rit­kán lehet, ezért. a vegyszeres sterilezés csak igen kivételesen jöhet szóba. Legmeg­bízhatóbb és legfontosabb sterilezési eljá­rás a magas hőmérséklet alkalmazása. Pasteur óta közismert, hogy mikrobákat már 60-70 Celsius-fokos nedves melegben el lehet ölni. Koch Róbert a múlt század vé­gén igazolta, hogy 100 Celsius-fokos forró vízben a legtöbb kórokozó pillanatok alatt elpusztul, de megállapította ugyanakkor, hogy ellenálló spórák ezt a hőmérsékletet akár 10-20 percig is kibírják. Sőt, vannak hőrezisztens spórás mikrobák, melyek 100 Celsius-fokos vízen órákat, vagy napokat kibírhatnak. A lobogó vízben való kifőzés tehát (fertőtlenítésre) megbízható, sterile- zésre azonban nem alkalmas. Száz Celsius- foknál magasabb hőmérsékletre hevített, túlnyomás alatt lévő vízben, vagy telített gőzben azonban a mikróbaölő hatás ugrás­szerűen emelkedik. Az erre alkalmas au- toklávozás csak a 20. század határán ala­kult ki, s csak lassan fejlődött a mai tech­nikai szintre. Forró levegővel is lehet sterilezni, de a mikrobák dőléséhez lényegesen magasabb hőmérséklet szükséges, mint a gőzben, a levegő ugyanis jó hőszigetelő. Forró leve­gőben, 160 Celsius-fok körül csak egy óra alatt halnak el azok a baktériumok, ame­lyek 100 fokos vízben vagy gőzben percek alatt elpusztulnak. A hőérzékeny műanya­goknál, az összeszerelt optikai műszereknél stb. hideg sterilezésre van szükség. Ennek egyik formája a gázsterilezés, leginkább az etilénoxid és a formaldehid terjedt el e cél­ra. Helyiségek levegőjében az ultraibolya­sugárzás sterilező tulajdonságai hasznosít­hatók. Képünkön egy korszerű kórházi sterilező autoklávot láthatunk (MTI-Press) Értekezleten valaki oda­súgja az igazgatónak: — Szepetneki kartárs, a hátsó sorokban néhányan el­kezdtek ultizni! — Tudom, de most nem mehetek oda. Még válaszol­nom kell a felmerült kérdé­sekre! * * * A riporter arról faggatja a munkást, hogyan készül az alagút? — Hát két oldalról kezd­jük a fúrást — hangzik a tájékoztató —, és ha minden jól megy, akkor néhány cen­ti eltéréssel középen találko­zik a két fúrópajzs. — És ha nem megy jól? — Akkor túlteljesítettük a tervet, mert két alagutat fúr­tunk! * * * — Tanácselnök elvtárs, ta­nácselnök elvtárs! Azonnal jöjjön velem! Az állomás mellett találtam egy zugbo­rozót, egy bögrecsárdát! — Ne haragudjon, Pista bácsi, nem megyek. — De miért nem jön? — Tudja maga nagyon jól, hogy munkaidőben én nem szoktam inni. Hűtőszekrény, fagyasztóláda A nyaranta növekvő mértékben előforduló hasmenések, gyomorrontások, ételmérgezések azt sejtetik, hogy háztar­tások sokaságában hibásan használják a hűtőszekrényeket. Hibás ugyanis az a feltevés, hogy a szekrény hidege el­pusztítja az élelemben keletkező baktériumokat, illetve a hidegben el sem kezdődnek vagy megállnak a bomlási­romlási folyamatok. A helyes használat lényeges eleme, hogy mit, hová he­lyeznek el a hűtőben. Miután a magasabban fekvő polcok erősebben hűtenek, ide kell csoportosítani az ételmaradé­kokat, felvágottakat, tejjel készült ételeket. Ezek alá ke­rüljenek a tartósabb tejtermékek: joghurt, kefir, tejföl, krémsajt, vaj, továbbá — tojástartó híján — a tojás, és az aznap, legkésőbb másnap feldolgozásra kerülő nyersanyag. Legalulra jön a zöldség- és gyümölcsféle, illetve ott en­gedjen ki a hamarosan fogyasztandó, a mélyhűtőben ke­ményre fagyott hús, egyéb ételnemű. Fontos a különféle élelmek zárt edényekben való teljes elkülönítése. Takaratlanul, födetlenül semmi se kerüljön a Szekrénybe. Erre nemcsak azért kell ügyelni, hogy egyik étel át ne vegye a másik szagát, egymást össze ne kenje, hanem azért is, mert például a nyers hús levének egy csepp je a tésztán elegendő a szalmonellás fertőzéshez, és hasonló veszéllyel jár más élelneműk elegyedése is. A gyümölcsöt, zöldségfélét megmosva, megszikkasztva te­gyük a hűtőbe. Több napra beszerzett gyümölcsöt csak a fogyasztás előtt szabad megmosni, nehogy az a nedvesség­től rohadni kezdjen, A sörös, boros üvegek, tejeszacskók gondosan megtörülve kerüljenek a polcra, illetve a szek­rény oldalába. Melegen, még párolgó állapotban nem szabad az ételt betenni. Nyáron, amikor minden gyorsabban romlik, a ké­sőbbre szánt ételt ajánlatos hideg vízben gyorsan lehűteni, és úgy a szekrénybe tenni. Sokan nincsenek tisztában a mélyhűtőrekesz helyes hasz­nálatával; nem értik, mi baj származhat a félig kiengedett áru „visszafagyosztásából”. Ezért, ártalmatlan eljárásnak vélik, hogy a több étkezésre vásárolt nagy darab húst egy­ben teszik be a mélyhűtőbe, és amikor használni akarnak belőle, akkor a darabolhatóságig kiengedik, a tovább őrzött darabot pedig visszafagyasztják. -Nos, a felengedéssel pár­huzamosan a húsban, csakúgy mint akár a gyorsfagyasz­tott áruban, a bomlási folyamat azonnal megindul, és a fa­gyasztástól megrepedt sejtfalak kiengedik a levet. Vissza- fagyasztáskor tehát részint a már megindult bomlás „kon­zerválódik”, részint a táperőt és szaftosságot adó lé élfo­lyásával a hús szikkadta, rágóssá válik. A helyes eljárás az, ha a húst vagy bármi fagyasztásra szápt ennivalót egy­szeri felhasználáshoz adagolva tesznek a hűtőbe. Fagylal­tok, mirelite-árufc nyári hazaszállításához kívánatos a hű­tőtáska használata. Bárniennyire lefedve, dobozolva, megmosva kerül is min­dén a hűtőbe, el nem mulasztható teendő a szekrény — legalább havonta egyszeri — leolvasztása, kitakarítása. Végül szólni kell a mind nagyobb számban forgalomba kerülő fagyasztókról. A fagyasztóláda fontos szerepet játsz­hat például a kiskerttulajdonosok, gyümölcstermelők, kony­hakertészetek életében. Terményeiket frissiben, adagokba rendezve, üdén tehetik el télire. Szükségük van fagyasztó­ládára azoknak is, akiknek nehézségeik vannak a hús be­szerzésével, és a fagyasztó ad módot arra, hogy huzamo­sabb időre elláthassák vele háztartásukat. Nyerges Ágnes Allergia élelmiszerre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents