Békés Megyei Népújság, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-20 / 199. szám
1988. augusztus 20., szombat NÉPÚJSÁG Grósz Károly az NDK-ba látogat Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára,. a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke Erich Honeckernek, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága főtitkárának, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsa elnökének meghívására szeptember 8—9-én hivatalos baráti látogatást tesz a Német Demokratikus Köztársaságban. Tovább terjed a sztrájk Lengyelországban II tűzszünet küszöbén Tovább terjed a sztrájkmozgalom a sziléziai bányavidéken. A PAP lengyel hírügynökség jelentése szerint a hét eleje óta sztrájkoló „Manifest Lipcowy” és „Morcinek” bányák mellett az ottani munkabeszüntetés támogatására sztrájk kezdődött a „Manifest Lipcowy” bánya melletti,' ugyancsak Jastrzebie- Zdroji „Moszczenica” bányában. Részlegesen megszűnt a munka a „Jaszirzebie” és az „Andaluzja” nevű bányákban. A lengyel hírügynökség szerint a szolidaritás jelleggel indult munkabeszüntetéseket, amelyek valamennyi esetben illegálisak és törvényellenesek, az egykori „Szolidaritás” aktivistáinak nyomására üzemfoglaló, okkupációs sztrájkokká szélesítik ki. Ezzel egy időben a PAP kommentárt szentel a bányászok eddig ismertté vált követeléseinek, amelyek egy részét indokoltnak és érthetőnek tartja, de politikai kalan- dorságnak minősíti az egykori „Szolidaritás” legalizálásának követelését. A PAP szerint reformellenes a bányászok követelése, hogy az ország minden boltjában egyazon terméket azonos áron árusítsanak, a bányászok fizetése 2,2-szerese legyen az országos átlagfizetésnek, a föld alatt dolgozókhoz hasonló prémiumot kapjanak a felszíni alkalmazottak, a két csoport fizetése közötti különbséget csökkentsék, fizessék ki a sztrájk idejére járó béreket, egységesítsék a bányászatban dolgozók nyugdíjait. A PAP szerint jogos a bányászoknak az a követelése, hogy szüntessék meg a szombati és a vasárnapi műszakok vállalásának kényszerét. A bányákban működő munkásönkormányzat tevékenységének kritikájaként értelmezi a lengyel hírügynökség a bányászok követelését az anyaggal, a gépekkel való gazdálkodás, a beruházáspolitika javítására, a bányaüzemek adminisztratív személyzetének csökkentésére. A szczecini kikötőben kezdődött sztrájk is okkupációs sztrájkká alakult át. összesen 16 hajó be- és kirakodását függesztették fel. Ä városi autóbusz-közlekedés változatlanul szünetel. A garázsokat a dolgozók megszállva tartják. Tárgyalások jelenleg nem folynak, a követelések bér- és politikai jellegűek. A szakszervezet 'állásfoglalása szerint rontja a dolgozók hangulatát, hogy a reform eddigi eredményei messze elmaradnak az ígéretektől és a várakozástól. Az eddigi intézkedések sem a /dolgozók, sem a nyugdíjasok életszínvonalát nem Őrizték meg, s nem javították az ország gazdasági helyzetét. A kormány eddigi politikája — állítja a szakszervezet — az árak emelésében és látszatcselekvés-, ben merült ki. Az ENSZ csaknem összes megfigyelője már megérkezett az iraki—iráni frontvonalra, ahol ma reggel lép életbe a fegyvemyugvás. A frontvonalról pénteken sem jelentettek semmilyen harci tevékenységet. „A dolgok, úgy tűnik, simán mennek” — mondotta az ENSZ-erők egyik tisztje a Reuter tudósítójának. A megfigyelők 95 százaléka már a helyszínen van, s nagyon jó az együttműködés mindkét szemben álló féllel — közölte az ENSZ békefenntartó akcióit összehangoló titkárság. Pénteken mintegy 100 megfigyelő foglalt állást az iraki határ (mentén, ahol a 150 fős ENSZ-alakulatot V. M. Páti! indiai tábornok vezeti, míg egy ír főtiszt lesz a parancsnok az iráni oldalon. Teheránból is elindultak Dezfulba az ENSZ-megfi- gyelők. A kéksapkások csaknem fele Bászra környékén kapott feladatot — a háború idején itt voltak a leghevesebb harcok. SZUPER FELHŐKARCOLÓ Máj na-Frankf urtbam a nemzetközi vásárok színhelyéül szolgáló komplexumban megkezdték a legmagasabb európai épület építését. A 254 méter magas felhőkarcolót három év múlva adják át. Tetejére kristálykúpot helyeznek. A szuper felhőkarcoló építési költségei 500 millió márkát tesznek ki előreláthatólag. TŰZ A LA MANCHE- ALAGŰTBAN Több mint két órán át küzdöttek a lángokkal a tűzoltók, amíg a La Manche- csatorna alatt vezető alagút brit szakaszán kitört tüzet eloltották. Ez az első komoly baleset az alagút építésének megkezdése óta. A helyzet sokkal súlyosabb lehetett volna, ha a tűz mélyebben ütött volna ki — vélik „angol hidegvérrel” a tűzoltók. AUTÓBUSZTOLVAJ RENDŐRFŐNÖK A 23 éves houstoni rendőrfőnöknek meglepő szenvedélye volt: autóbuszokat lopott. 1986-ban kezdett hódolni hobbijának, és rövid idő alatt száz autóbusszal gazdagította gyűjteményét. A megszerzett autóbuszokról jó mesterként gondoskodott, javította a járműveket, karbantartotta, időnként rövi- debb körútra indult az eltu- lajdonítoott autóbuszokkal, de Houstontól legfeljebb csak 100 kilométerre távolodott el. ISMÉT AZ ÓZONPAJZSRÓL! 1989. január 1-jén az amerikai NASA űrkutatási hivatal kutatási kampányt indít az Északi-sark felett levő ózonpajzson feltételezett repedés felkutatására. Az ezzel kapcsolatos hírt Róbert Watson, a NASA egyik igazgatója közölté egy washingtoni sajtókonferencián. A 45 napos kutatómunka célja felderíteni, milyen nagy az ózonpajzson levő „hasadás”. marihuanaültetvEnyt fedeztek fel egy settle-i (USA) raktárban. E raktárban több mint 200 négyzetméteren mintegy 2,5 ezer ültetvényt találtak, melyeket a legkorszerűbb agrotechnikai módszerekkel ter- •mesztettek. A folyamat teljes egészében automatizált volt, aminek köszönhetően évente négyszer „arattak”, azaz 10 ezer növényt szedhettek le, melyeknek piaci értéke egyenként 3 ezer dollár. GÁZFELHŐ AZ M—82-BEN Két amerikai csillagász az egyik galaxisban felfedezett egy óriási gázfelhőt, amely másodpercenként 240 mér- földes sebességgel változtatja helyét — hangzik a brit tudományos kiadvány, a Nature cikke. A jelenséget a csillagászati térképeken M— 82-vel jelölt galaxisban figyelték meg, amely a Nagy Göncöl irányában, mintegy 60 ezer milliárd mérföldnyi távolságra van a Földtől. Az amerikai kutatók véleménye szerint a főleg hidrogénből álló gázfelhő egy szupernóva ismételt robbanásainak hatására változtatja helyét. A tűzszünet életbe lépése előtt Echevaria argentin alezredes (J) és egy kanadai kollégája. Az ENSZ-csoport két tagja a térkép előtt A csehszlovákiai ÚJ SZÚ ban olvastuk Alexander Dubcek útja a tragédiától a komédiáig 2, Demokrata vagy kis Napóleon? Semmit sem ismételgettek 1968-ban olyan gyakran, miint a demokráciára vonatkozó szólamokat. A demokratizálás ma is valóban az átalakítás kulcsa. Ösztönzi az emberek kezdeményezőkészségének, a kritikának a fejlesztését,'"kikényszeríti a jobb tájékoztatást, megteremti a nézetek nyílt , ütköztetésének feltételeit. Közvetlenül összefügg azzal, amit a glasiznoszty fogalma takar. Hogyan bántak 1968-ban a demokráciával Dubcek és hívei? A múlt bírálata valóban „szabad” volt, nem volt szükség erkölcsi gátlásokra, sem az igazságra. Vonatkozott ez az olyan állításokra is, melyek szerint a szocializmus nálunk nem oldott meg egyetlen emberi problémát sem. Vonatkozott ez február, az egész haladó gottwaldi hagyomány elutasítására. Minden hibát és a múlt népszerűtlen intézkedéseit a Szovjetunió számlájára írták, nyíltan elutasították a leniniizmust, mint állítólag pusztán orosz, s csak az adott korban érvényes elméletet. Szabadon lehetett eszményíteni a bur- zsoá köztársaságot, annak politikusait, felélesztették az „oroszországi légionáriusoknak, a bolsevik ok elleni hősi hadjáratáról” szóló legendát. A sajtóban, is igyekeztek mentegetni még az olyan társadalomellenes bűncselekményeket is, mint a szabotázsakciók, a kémtevékenység és a babicei nemzeti bizottság tanácsa tagjainak a meggyilkolása volt. „Szabadon” lehetett lejáratni a becsületes kommunistákat és a haladó gondolkodású embereket, akik nem tettek semmi rosszat, de kiálltak a szocializmus mellett. A tömegtájékoztató és propagandaeszközök átvették a Tégi antikommunista eszméket, többek között a Jan Masaryk ’egykori külügyminiszter meggyilkolásáról szóló állításokat. A levelet a zsebében hordta Gyakorlatilag az önkénnyel ért fel az a „szabadság”, amellyel korlátlanul rendelkeztek a Jezdinskyhez, Volnyhoz, Hochmanhoz, Winterhez, Schultzhoz és másokhoz hasonló típusú felelőtlen újságírók — néhány hónappal később a Szabad Európa munkatársai lettek —, akik rágalmazták a közéleti személyiségeket, a rendőrség munkatársait, a bírákat és az ügyészeket. A megrágalmazott és megtámadott emberek azonban nem szólalhattak meg. Nem volt hol. Számukra nem volt hely az újságokban, a rádióban, a televízióban. A jobboldal egy időre ellenőrzése alatt tartotta a Rudé Prá- vó szerkesztőségét is. Csak „illegálisan” volt mód a marxista—leninista álláspont védelmezésére, ilyen módon adták ki és terjesztették a Zprávy című folyóiratot, s szervezték a Vltava rádióállomás adásait. Hogyan felelt meg ez az állapot a demokráciának, amelyről Dubcek nagy hangon 'beszélt és beszéli! ma is? Ma azt hangoztatja, hogy 1968-ban követett politikája a pálrt Központi Bizottságának politikája volt. Hogyan viselkedett akkor a valóságban ő és bizalmas barátainak csoportja — Smrkovsky, Kriegel, Cernik, Mlynár, Cisar, Slavik, Spacek — a CSKP Központi Bizottságával szemben? Óvatosain és elutasítóan. Azt állították, hogy a Központi Bizottság elveszítette a bizalmat, nincs „mandátuma”, hogy „Novotny emberei” a tagjai. De mélyen érv volt ez? Hiszen Novotny- nak, az egykori első titkárnak nem voltak nagyobb kedvencei, mint éppen Siki, Smrkovsky, Kriegel, Slavik, Vaculik. És mit lehet mondani Dubcekról? Novotny „Szásáját” forrón ajánlotta 1963-ban az SZLKP (szilovák — a szerk.) KB élére, s 1968 januárjában önmaga helyett éppen ő javasolta a CSKP KB első titkárává. Ha a párt Közíponti Bizottsága 1968-ban útjában állt ezeknek az embereknek — akik szívesen nevezték magukat „Január férfiainak” —, akkor ez azért volt, mert a KB még mindig nagy tekintélyére támaszkodó szerv volt, amelyben túlnyomó többségében becsületes kommunisták kaptak helyet. Dubcek ezért tudatosan- kerülte meg a Központi Bizottságot, nem tájékoztatta a testületet, nem. terjesztette elé az olyan sorsdöntő kérdéseket sem, mint amilyen a testvérpártoknak a Csehszlovákiában fokozódó jobboldali veszéllyel kapcsolatos állásfoglalása, vagy a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületé drezdai tanácskozásának az eredményei voltak. A Központi Bizottság tudomása nélkül a CSKP nevében elutasította a részvételt a szocialista országok pártvezetőinek varsói értekezletén. Nem hívta össze a Központi Bizottságot az Ágesemyőn (Cierna nad Tisou) és Bratisla- vában lezajlott tárgyalások után sem, márpedig ezek a tárgyalások a legfeszültebb helyzetben, 1968. júliusának végén és augusztusának elején, tehát a huszonnegyedik órában zajlottak le. Sőt mi több, Dubéek a Központi Bizottság elnökségét sem tájékoztatta az igazságnak megfelelően és nyíltan ezekről a sorsdöntő tárgyalásokról. A nemzetközi tárgyalások csehszlovák résztvevőit többször hallgatásra kötelezte, hogy mások előtt a saját szubjektív és teljesen elferdített magyarázatát adja a dolgoknak. így a párt Központi Bizottsága elnökségének néhány tagja sem tudta meg az igazságot legközelebbi szocialista szövetségeseiknek a csehszlovákiai fejleményekkel kapcsolatos kritikus álláspontjáról. Dubéek az elnökség számos tagja előli eltitkolta a testvéri szocialista országok vezetőitől kapott leveleket, amelyekben az ellenforradalom növekvő veszélyére hívták fel a figyelmet, határozott intézkedéseket sürgettek és segítséget ajánlottak feli. Csak azon az augusztus 21-i sorsdöntő éjszakán ismerte be. a Központi Bizottság elnöksége tagjainak, hogy már augusztus 17-e óta a zsebében hordja az SZKP KB Politikai Bizottságának. sürgető levelét. Dubcek sírva fakadt Dubéek nem a demokratikus szabadságjogok úttörője volt, hanem felelősség terheli a példátlan tekintélyuralmi módszerek elterjedéséért. Kisajátította magának a jogot ahhoz, hogy a legsorsdöntőbb pillanatban az egész párt nevében döntsön. Olyan veszélyes csoportra támaszkodott, amelynek tagjait a revizionista nézetek, a jobboldali politikai opportunizmus és a kielégítetlen személyes ambíciók kötötték össze. Tulajdonságai közé tartozott a komolyság jelentős hiánya. Egyik nap azt ígérte, hogy a pártot és a szocializmust támadó tömegtájékoztató és propagandaeszközök területén rendet teremt, másnap meg támogatta a legreakciósább újságírókat. Egyik nap sírt, önkritikát gyakorolt, és váltig ígérgette, hogy a pártot a szocializmus védelmére aktivizálja, de rögtön azután elfogadta a reakciósok hódolatait, és további elvi politikai engedményeket tett nekik. Sok rosszat okozott azzal is, hogy szüntelenül félrevezette legközelebbi külföldi szövetségeseinket. Arról biztosította őket, hogy intézkedéseket teszünk az ellenforradalom felszámolására, ám a gyakorlatban ennek az ellenkezőjét cselekedte. Komolytalansága miatt a pártvezetés elvesztette megbízhatóságát, és a testvéri szocialista országok vezetői már nem hittek abban, hogy meg tudjuk oldani az egyre romló helyzetet. Dubcek nem egyszer lavírozott, köpönyeget forgatott. Volt-e egyáltalán saját politikai arculata? Gyakran igazodott az éppen időszerű széljáráshoz. Ez nem volt amolyan ártatlan dolog. Vegyünk sorra néhány konkrét esetet. A kerületi és járási párttitkárok értekezletén 1968 májusában a jobboldali veszélyt jelölte meg legfőbb fenyegetésként, s a szocialista vívmányok védelmének szükségességéről beszélt. (Beszédét Z. Mlynár írta, aki furcsa módon ma nem dicsekszik ezzel az érdemével.) A rá következő napokban azonban kisujját sem mozdította, amikor az Elkötelezett Párton- kívüliek Klubja — gyakorlatilag illegális politikai párttá vált — kiadta atikommunista programnyilatkozatát, vagy amikor F. Kriegel találkozott a szociáldemokrata párt újra- megalakítása céljából létrejött illegális előkészítő bizottsággal, amikor a B. Simon körül tömörülő prágai csoport előállt jobboldali opportunista koncepciójával, amely leplezetlenül hirdette, hogy létre kell hozni a párt központi bizottságát ellensúlyozó frakciót. Dubéek kétszínűségének további bizonyítéka a CSKP KB 1968 novemberi ülésén hozott határozattal kapcsolatos álláspontja. Ezen az ülésen leleplezték a szocialistaellenes erők szerepét, és a jobboldali opportunizmust a párton belüli legfőbb veszélyként jellemezték. Dubcek egyetértett ezzel a dokumentummal is, amely tulajdonképpen megalapozta a szocialista politikai konszolidáció programját. A legfelsőbb pártvezető tisztségében azonban nemhogy semmit sem tett e határozat életbe léptetéséért, hanem minden erejével, egész befolyásával és még megmaradt tekintélyével elősegítette azt is, hogy a párt és a közvélemény bizonytalanságban, ideges légkörben, feszültségben éljen. Állami díj vécéfeliratért Igen, Dubcek sokszor lavírozott, szélkakasként forgott, de végül is politikai iránytűje mindig ugyanarra mutatott. Az egyértelműen jobboldali opportunista erők pártját fogta, az ő politikájukat érvényesítette, számukra ő volt a vas a tűzben. Hogyan támogathatja ma a glasznosztyot, a nyílt politikát az az ember, aki oly cinikusan félrevezette a pártot, * legközelebbi elvtársait, az állampolgárok millióit, akik hittek neki, a szövetségeseket, akik a legnehezebb pillanatban felajánlották segítségüket? Hogy hová jutott Dubcek vezetése alatt a „demokratizálás”, az különösen augusztus 21-e után mutatkozott meg. Dühödt uszító kampány bontakozott ki azok ellen, akik vették a bátorságot, és nyíltan kiálltak a szocializmus és a proletár internacionalizmus eszméi mellett. Kassán (Kosice) a csőcselék ekkor lincselte meg egy pártfunkcionárius feleségét. Bűnöző elemek kommunisták lakásait zúzták szét, szadisták azoknak a gyermekeit kínozták lelkileg és fizikailag, akikre valaki ráakasztotta a „kollaboráns” jelzőt. „Kollabo- ráns” volt az, aki hű maradt az internacionalizmushoz. Amikor 1968 őszén megjelent a „Fekete Könyv” — az uszító rádió- és tévéműsorokból, rágalmakból, koholmányokból, s szó szerint átvett trágár vécéfeliratokból összehordott fércmű — ezért a „tudományos műért” Josef Ma- cek akadémikus Dubéek áldásával magas állami díjat kapott. A szónak és a tudománynak akkor ezek voltak a normái. A mindezért felelős ember vajon összehasonlíthatja-e ezeket a képtelenül durva dolgokat a demokratizálás és a glasznoszty elveivel anélkül, hogy elpirulna? (Folytatjuk)
