Békés Megyei Népújság, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-18 / 197. szám

1988, augusztus 18.. csütörtök KNiHH&Ttü Csehszlovákiai magyar és szlovák írók tiltakozó nyilatkozata Csehszlovákiai magyar és szlovák írók nyilatkozatban ítélték el a romániai „teie- p ü lésrendezési ’ ’ tervet. — Aggodalommal' to-lit el bennünket a Romániában élő nemzeti kisebbségek heLyzete — zsugorodó em­beri, nemzetiségi jogaik és újabban a készülő „telepü­lésrendezés” — áll az ille­tékes helyekre eljuttatott do- kumentumibam, amely a „fouldózerpolitikát” „Európa rémképének”, „a megsem­misítés politikájának” mi­nősíti. „Minden olyan terv és szándék, amely az ember létrehozta értékeket károsít­ja, megsemmisíti, szocialis­taellenes, emberellenes” — állapítják meg az írók, majd. állásfoglalásukban így foly­tatják : „Aggódunk azért a 8000, románok, magyarok, szá­szok, svábok, moldovánok, cigányok, törökök, tatárok, szerbek, horvátok, zsidók és szlovákok lakta településért, amelyek megsemmisítését a román vezetés elhatározta. Egy elvakult határozat olyan értékek szétzúzója lesz, ame­lyek • hosszú évszázadok em­beri, kulturális és nemzeti erőfeszítésének eredményei és tanúi.” „A politika minden olyan mozdulata, amely emberel­lenes, az országhatáron túl is súlyosbítja a terheket. Egész Európában^ az egész világon növeli a feszültsé­get. A Román iában élő nem­zeti kisebbségek ügye elve­szíti helyi, belpolitikai je­lentését ... Románia nem­zetiségi politikája európai feszültséggóccá válik. Mélyen átérezve azt a ki­szolgáltatottságot és tehetet­lenséget, amely nyelvétől, vallásától és nemzeti hova­tartozásától függetlenül min­den aggódó és igaz embert sújt ma Romániában, tilta­kozunk a román vezetés em­berellenes és nemzetiségel1- lenes intézkedései ellen, til­takozunk a megsemmisítés ellen, a buldózerek nemzeti­ségi politikája ellen!” — ol­vasható végezetül a nyilat­kozatban, amelyet harminc­hét csehszlovákiai magyar és szlovák író írt alá. Újabb vérbosszú Belfastban Ojabb halálos áldozata volt szerdán Belfastban az ír kato­likusok és a brit protestánsok félkatonai szervezetei között dú­ló bosszúhadjáratnak. Észak- Belfast protestáns lakónegyedé­ben két férfi lépett be egy zöldség-gyümölcs üzletbe, név szerint a tulajdonost keresték, s amikor az «lőjott egy hátsó helyiségből, agyonlőtték. A lo­pott járművön elmenekült tá­madók kiégett gépkocsiját ké­sőbb a katolikus negyedben ta­lálták meg. A meggyilkolt zöld­séges ismert tagja volt a betil­tott ulsteri önkéntes haderőnek (UVF). Ez a protestáns félkato­nai szervezet, legalább annyi polgári személy erőszakos halá­láért felelős, mint az ír kato­likusok nevében fellépő ír köz- társasági hadsereg. A pozsonyi UJ SZO-ban olvastuk Tartalék(osok) 3. Taskenti találkozó Afganisztán „veteránjaival” — Húsz gyerekkel kezdtünk, ma már kétezernél többen vannak — meséli Vlagyimir Gaszanbekov, aki ugyan nem járt Afganisztánban, de az internacionalisták egyik első klubjához csatlakozott, s kezdettől fogva tagja a tanács ve­zetőségének. Munkahelyén a Komszomol-szervezet titkára, így a Komszomol KB-n keresztül értesült az afgán vete­ránok kezdeményezéséről. Nem leltet abbahagyni — Ahogyan gyarapodott a klubhoz csapódott gyerekek száma, a Komszomol kénytelen volt figyelmet szentelni ennek a munkának. Azt nem lehet mondani, hogy az ifjú­sági szervezet kezdeményezte ezt a tevékenységet, de amikor látta, hogy jól megy a munka, a gyerekek szeretik csinálni, hát megpróbálta felkarolni őket. Kétezer gyereket nem le­het szélnek ereszteni, ezt már nem lehet abbahagyni. Nem is szólva arról, hogy sokkal több gyerekkel is tudnánk fog­lalkozni, ha némileg javulnának helyiséggondjaink, felsze­reltségünk, egyszóval, anyagi helyzetünk. — Amikor megalakult szervezetünk — folytatja —, már akkor a fiatalok honvédelmi-hazafias nevelését tartottuk legfőbb célunknak, felkészítésüket a normális életmódra. Ahogyan azt Lenin elképzelte. Nem mint más szocialisták, hanem úgy, mint Lenin. t Nagyon büszkék a fiúk arra, hogy a gyerekek többségét a szó szoros értelmében az utcán szedték össze, a csellengők közül, sikerült nekik értelmes elfoglaltságot adni, bevezetni őket a normális társas, baráti kapcsolatok világába, ahol az ember nemcsak magáért felelős, hanem másokért is. — Eredményeink sokkal jelentősebbek lehetnének, ha normalizálódnának körülményeink — mondja Vologya. — De hát eljön hozzánk egy gyerek, látja, milyen a helyzet, s hallja, hogy lesz ez jobb is. Aztán eljön másodszor, harmad­szor, és még semmi sem javult. Ügy érzi, becsapták. Nincs mit a szemére vetni, egy felnőtt már másodszor sem jött volna el. Tudatosítani kell, hogy a mai gyerekek műveltek, igényesek, sokkal szélesebb a látókörük, mint nekünk volt az ő korukban. Érdekesek, értelmesek, néhányukkal nem is olyan könnyű vitatkozni. Pedig szeretnek vitatkozni, egy sor dologról saját véleményük van, érdekli őket a politika, a filozófia. Éppen ezért nagyon nehéz, de nagyon szép foglal­kozni velük. Az ilyen gyerekeknek nem elég azt mondani: „Hurrá, gyerünk!” — érezniük kell a törődést, azt, hogy figyelnek rájuk. lldusz Samszulin, a Csilinzar egység vezetője 150 gyerek­kel foglalkozik. Életkora szerint három 50-50 tagú csoportra oszlik az egység. Ök a szerencsésebbek közé tartoznak, két tornatermet is használhatnak hetente háromszor, egy-egy es­tén pedig kölcsönkapják a nagy honvédő háború veterán­jainak egyik klubját, ahol a beszélgetések, az elméleti fog­lalkozások zajlanak, önvédelmi sportokkal, sporlövészettel, tájfutással, harci játékokkal foglalkoznak, a nagyobbak be­lekóstolhatnak az ejtőernyős sportba is. Az alapkiképzés megoldható a tornatermekben, a főfoglalkozások azonban a szabadiban zajlanak. Ehhez pedig utóbusz kell. A bérleti díjat a gyerekek rakják össze, s természetesen vezetőik. Repülőgép-szerencsétlenség áldozata lett a pakisztáni elnök Ziaul Hakk pakisztáni el­nök szerdán repülőgép-sze­rencsétlenségben életét ve­szítette. A pakisztáni rádió közlése szerint az elnök ka­tonai egységeket tekintett meg az ország Pandzsáb tar­tományában és úton hazafe­lé repülőgépe lezuhant. A gép fedélzetén tartózko­dott még rajta kívül Ahtar Abdul Rahman tábornok, a pakisztáni fegyveres erők egyesített parancsnokságának elnöke, Arnold Rapahel, az Egyesült Államok Iszlámá­bádban akkreditált nagykö­vete és több magas rangú pakisztáni katonatiszt. A szerencsétlenség rövid­del azután történt, hogy a repülőgép felszállt a Pan­dzsáb tartománybeli Bahá- valpurból. Az elnöki teendők ellátá­sát a szenátus elnöke, Gú­lám Iszhak Hán vette át. Az utolsó függő kérdésre is megadták a választ a Repub­likánus Párt elnökjelölő tanácskozásán. George Bush (jobb­ról), a párt elnökjelöltje az előzetesen közzétett dátumnál két nappal korábban közölte, hogy kit választ maga mellé alelnökjelöltül: Bush választottja Dan Quayle, Indiana ál­lam 41 éves szenátora, a párt konzervatív jobboldalának egyik prominens vezetője, aki azonban országosan kevéssé ismert politikus. Kiválasztása tovább erősíti azt a benyo­mást, hogy Bush a párt jobboldalának támogatását igényli elsősorban. Nagy bánatuk, hogy nincs egyenruhájuk. Pedig hogy élvez­nék a gyerekek, ha egyenruhában, feszes sorban vonulhat­nának a gyakorlatokra! Ez olyan katonás lenne, olyan igazi! — Néha már szégyelljük, hogy állandóan a pénzről be­szélünk — mondja lldusz Samszulin. — Pedig a lényeg nem pénzkérdés, csak éppen az anyagiak hiánya sokszor meg­akadályozza, hogy a lényegre összpontosítsunk. Csak lelkesedni nem elég Vlagyimir Gaszanbekov szerint néha valóban csak az if­jonti lelkesedés viszi őket előre. Senki nem vitatja, hogy amit csinálnak, az jó, az kell, az hasznos. De hogyan is csinálják, milyen körülmények között, milyen áron — az már nem fontos. — Minek is tagadnánk — folytatja —, a lelkesedés mú­landó. Letörik a kisehb-nagyobb kudarcok, de az életkor is. Az ember egyre többet foglalkozik a saját problémájával, a családjával. Én, például, már négy éve nős vagyok, a lányom kétéves. Egyre többet kell majd vele foglalkozni, s én alig vagyok otthon. Azt gondoltam, a feleségem már meg is szokta, de nem így van, néha szóba sem áll velem — mondja mosolyogva. — A munkahelyemen sem valami ró­zsás a helyzetem, s így van ezzel a többi fiú is. A tervet teljesíteni kell, néha túlórázni is kellene, de mi csak fu­tunk az ügyeink után. Ami természetes, hiszen, ötven gye­reket nem szabad megvárakoztatni. Meggyőződése Vologyának, hogy azok a problémás gye­rekek, akik hozzájuk kerülnek, egyszerűen csak kapaszodó- kat keresnek, mivel néha szinte elveszettnek érzik magukat a világban. Ezek a látszólag fegyelmezetlen és fegyelmezhe- tetlem gyerekek éppen azért vonzódnak a honvédelmi-haza­fias klubokhoz, mert — bármilyen furcsa — éppen a klu­bokban uralkodó katonás fegyelem vonzza őket, s a vágy, hogy a kemény testedzésben kipróbálják magukat. Szüksé­gük van rá, hogy valakire feltekintsenek, elfogadják a te­kintélyét. A klubokat vezető tartalékos katonák pedig edzet­tek, kemények, kitűnő lpvészek, és ismerik a közelharc minden csínját- bínját, ezenkívül műveltek, intelligensek, határozott a fellépésük. Ezek olyan tulajdonságok, melyekre a gyerekek felnéznek. Megegyezünk abban, hogy végeredményben a gyerekek­nek szükségük van valakire, akinek tekintélyét elismerik, akit néven nevezhetnek, s akitől kérdezhetnek, s aki őket is meghallgatja. Néha ez az igény viszi őket rossz útra. A fiúk felidézik, hogy a ’70-es és a ’80-as. évek fordulóján hir­telen megnövekedett a fiatalkori bűnözés. Lázasan keresték az illetékesek ennek az okait, míg kiderült: egy amnesztia nyomán kiszabadult bűnözők vonzották magukhoz a serdü­lőket. Sajnos, ezek a „nehéz fiúk” is az erőt, a tekintélyt jelentették a gyermekek számára. Most nagy, óriási jelentőségű változások kezdődtek a Szovjetunióban. Végigvinni ezeket éppen annak a korosz­tálynak lesz a feladata, amely most a serdülőkor nem köny- nyű időszakában keresi az azonosulási lehetőséget, keresi önmagát. S a tervek, a programok gyakorta éppen a fiata­lokról, a fiatalok igényeiről feledkeznek meg. Ezt ismerték fel a tartalékos katonák — hogy kiesett a figyelem köz­pontjából egy láncszem. Az egészen kicsi és az iskolás korú gyerekek is nagy figyelmet kapnak, a munkahelyek is igye­keznek odafigyelni a fiatal szakemberekre, de ami a két korosztály között van, az a háttérbe szorult. A fogékony, de nagyon sebezhető tizenévesek, az ő egészein sajátságos, a felnőttek számára legtöbbször érthetetlen problémái talál­nak meghallgatásra ezekben a kisebb-nagyobb közösségek­ben, melyek élén szintén fiatalok állnak. Még ők is küsz­ködnek, keresnek, de valami nagyon fontosat már találtak: hasznos, nemes elfoglaltságot. (Vége) MEDVÉK TÁMADTAK A BIRKÁKRA A Saar-hegységben legel­tető birkapásztorok felhívták a figyelmet a medvék gyako­ri támadásaira. A pásztoro­kat érő ilyen veszteségek a legnagyobbak Setole és Ro- gacevo falvak környékén. Az utóbbi 30 nap alatt ugyanis a medvék mintegy 100 bir­kát téptek szét. A Május 1. birkatenyésztő gazdaság dol­gozói ezért segélyért fordul­tak a tetovói és a szksosps- jei illetékes szervekhez, hogy engedélyt kapjanak a medvevadászatra, amit egyébként a törvény tilt. SZEMFÜLES VÁMOSOK 2080 gyémánt, egy Van Gogh- és két Utrillo-kép, két skorpió, 760 kilogramm szivar, 35 kg arany, 20 tonna békacomb, 273 ókori cserépedény, egy kobra, 47 kiló kaviár, 3 tonna hasis és több száz millió frank. Ez a tarka készlet a francia vámo­sok első félévi zsákmányának csupán töredéke. Nemrég a Pá­rizs—Lausanne vonaton egy fia­tal vámos „szúrt ki” egy ugyancsak idegesen viselkedő utast. Kábítószerre gyanakodott, ám amikor az utas táskáját ki­nyitotta, még a lélegzete is el­állt: 2 iguána, egy vipera, 2 skorpió, 5 tarajos gyík meresz­tette rá fagyos tekintetét. A Párizs és Amszterdam között közlekedő szerelvény első osz­tályú mosdójában 2080 apró gyémánt, 3 rubin, 3 smaragd és egy zafir várt gazdára — hiá­ba. A Párizs—Genf vonalon a vámosok két középkori gobe­linben, valamint Miro és Va­sarely festményében gyönyör­ködhettek. Egy Angliából érke­ző olasz kamion vezetői Van Gogh-, Utrillo- és Pissarro-ké- pekböl vásároltak be. A vámo­soknak sokszor elég egy apró­ságot észrevenni. Itt például a kocsi küszöbéről hiányzik egyetlen csavar, a küszöb alatt lapult a 35 aranytömb ... A LEGIDŐSEBB GRÜZ Grúzia legidősebb polgára, Mevlud Davitadze kedden ünne­pelte 131. születésnapját. A Kaukázuson túli szovjet köztársaság egyik hegyi falujá­ban élő aggastyán magas kora ellenére kiváló egészségnek ör­vend. Az öregúr eddig mind­össze egyszer volt beteg, ta­valy, amikor könnyebben meg- bűlt, a helyi orvosi rendelőben először vették fel adatait — ne­ve mindaddig nem szerepelt a kartotékon.' Természetesen őt is megkér­dezték arról, hogy mi a hosszú élet titka. Mevlud Davitadze szerint azért élhetett ilyen so­káig, mert mindig fizikai mun­kát végzett, sohasem dohány­zott, apróságokon nem bosszan­kodott, és minden egyes új nap­nak örült. Davitadzénak három fia, egy lánya, valamint 167 unokája, dédunokája és ükunokája van. Legidősebb fia most 98 eszten­dős. Legfiatalabb ükunokájának is kedden volt születésnapja, de ő még csak életének első esz­tendejét töltötte be. Grúziában jelenleg mintegy kétezer, életének századik évén túl járó személyt tartanak nyil­ván. PERESZTROJKA ÉS A NUDI... ... lehetne a címe annak a hírnek, mely a Szovjet­unióból érkezett, és a nudis­ták egy érdekes sikeréről számolt be. A Pravda írása szerint a helyi illetékesek nem engedélyezték néhány Ádám- és Éva-kosztümbe öltözött pár meztelenkedését a strandon, amire az elszánt nudisták egy buldózert bé­reltek, és a strand egy ré­szén homokfalat túrtak ösz- sze, hogy ezzel egy külön részt alakítsanak ki maguk­nak. Az illetékesek ebbe se nyugodtak bele, ám a kitartó naturisták ekkor egész sor panaszt és folyamodványt adtak be. Kérelmük eljutott Észtország legfelsőbb bírósá­gához, amely végül is enge­délyezte a nudizmust. HADIHAJÓ ÉS VITORLÁS. A vitorláshajók Amerikai Ku­pájának megszerzéséért küzdő Dennis Conner „Csillagos­sávos lobogó” nevű katamaránja elúszik a San Diego-i ki­kötőben veszteglő Belleau Wood amerikai csatahajó mellett FIGYELEM, Áramszünet i Értesítjük t. fogyasztóinkat, hogy Áramszünetet TARTUNK GYULÁN. az Engels u.. Jászai Mairi u.. Németvárosnak nevezett területen 1988. augusztus 18-án 8.00—12.00 óráig. Hálózati berendezéseinket az áramszünet ideje alatt Is feszültség alatt állónak kel® tekinteni. Démász Üzemigazgatóság, gyulai kirendeltsége HIRDETMÉNY Értesítjük a lakosságot, hogy Gyulán, a Virág u.-ban épített 20 kV-os leágazás,, transzformátorállomást és kisfesz, hálózatot 1988. augusztus 19-én FESZÜLTSÉG ALA HELYEZZÜK. A létesítményeken elhelyezett tárgyak érintése életveszélyes és tilos! Démász Üzemigazgatóság, hálózatszerelési osztály, Békéscsaba

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents