Békés Megyei Népújság, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-17 / 196. szám

1988. augusztus 17., szerda Hz elöadásszám marad — a bérletár emelkedik Új évad előtt a filharmónia Amikor a San Franciscó-i leánykar énekelt a csabai nagy­templomban . . . Fotó: Fazekas László Csillag Áruház, Orosháza Munkahelyi művelődés Péntek délután 2 órakor, amikor először kerestem vol­na telefonon az orosházi Csillag. Áruház vezetőit, kide­rült, hogy ebben az időpontban ebédszünet miatt zárva tart az áruház. Az igazgatóhelyettes, Benkő Kálmánné aztán személyes találkozásunkkor így magyarázta meg ezt a mai váro­sokban már kissé szokatlan helyzetet: — Volt olyan időszak, amikor próbálkoztunk a déli nyitva tartással, de minthogy a forgalom minimálisnak bizonyult, hát visszatértünk a régi formához. így pél­dául délután fél 3-tól 6-ig dolgoznak (aiz élelmiszerrész­leg kivételével) az eladóink. Sajnos, ez a munkaidő nem­igen kedvez az úgynevezett munkahelyi művelődésnek. Hat után mér mindenki hazafelé siet, és azt hiszem, ez érthető is, hiszen dolgozóink zöme nő, feleség, édesanya, akiknek még otthon is rengeteg a tennivalójuk. És eh­hez rögtön hozzá. kell tegyem azt,, hogy ez az időbeosz­tás sokkal súlyosabb gondok elé is állít bennünket, minit a munkahelyi művelődés kérdése. Sok kismama éppen emiatt nem tér vissza a gyes után ide, hiszen képtelen megoldani, hogy 5-kor elmenjen a gyereként a bölcső­débe, vagy az óvodáiba.. . Ezért van aztán az, hogy vi­szonylag sok képzettség nélküli kiszolgálót is fel kell vennünk. A szakképzettség megszerzésére azonban min­denkit ösztönzünk, aki itt megállja a helyét. . . A munkahelyi művelődésről szólva a továbbiakban Benkő Kálmánná elmondta, hogy ebben az évben a leg­fontosabb kérdésnek a továbbképzést tartja. Az új gaz­dálkodási feltételek olyan szövevényesek, hogy ha abban nem tanulnak meg eligazodni az áruház, és ezen belül is az osztályok vezetői1, komoly gazdasági következmé­nyei lehetnek . . . — Az Orosháza és Vidéke Áfész, ahová áruházunk is tartozik — folytatta az igazgatóhelyettes —, számos tan­folyamot, tájékoztatót tartott a januárban életbe lépő olyan új fogalmakról, mint a megváltozott számlaké­szítés, a készpénzfizetési jegyzék, vagy az átárazás rend­szere. Ez most mindenki számára olyan szükségszerű „munkahelyi művelődés” volt, ami alól egyikünk sem bújhatott ki... A hagyományos művelődési lehetőségek zömét az áfész-központ művelődési bizottsága irányítja, amely­nek áruházuk egyik alkalmazottja is tagja. — Sajnos, azonban ő most szülési szabadságon van — mondta Benkőné —, így a közvetlen kapcsolattartásunk a központtal megnehezült. .. Ha mégis van valami megmozdulás, az inkább a KISZ-eseknek köszönhető. Bár manapság már KISZ-esnek llenni sem olyan nép­szerű .. . Marad tehát a kérdés: van-e és milyen a munkahelyi művelődés ebben a nagy, orosházi áruházban? —ria Akarjuk, nem akarjuk, hamarosan beköszönt az ősz, s ezzel együtt megkez­dődik az Országos Filhar­mónia újabb évadja. A ko­moly zene kedvelői már vé­gigböngészhetik az idei programot, sőt, ha a kíná­lat elég vonzó számukra, meg is vásárolhatják bérle­teiket. Mert ezúttal a szo­kottnál is korábban állt össze a műsor. Hogy minek köszönhető mindez? Erről beszélgettünk a közelmúlt­ban dr. Ambrus Z oltóimé­val, a filharmónia megyei kirendeltségének vezetőjé­vel. — Sajnos nem csak arról van szó, hogy a lehető leg­hamarabb programot akar­tunk bérleteseink, s az ér­deklődők kezébe adni. A si­etségnek ennél van egy sok­kal prózaibb oka is. Évek óta nem volt áremelésünk. Most országosan magasab­bak lettek a bérletárak, ezért amolyan várakozó ál­lásponton van mindenki. A műsorokat igyekeztünk mi­nél körültekintőbben és mi­nél hamarabb összeállítani: propagandaanyagainkat is szétküldjük a napokban. így. ha baj van, ha kevés bérlet kel el, még mindig futja az időből valamiféle „tűzoltó- munkára”. — Miért volt szükség erre az áremelésre? És egyálta­lán, mennyi lesz most a bérletek ára? — Előbb a kérdés máso­dik felére válaszolnék, hi­szen ez az egyszerűbb. A legdrágább felnőttbérlet ed­dig 340 forint volt, most 390 lett. Az ifjúsági hangver- sorozat négy előadásáért a múlt évben 60 forintot, most 80-at kérünk. Hoigy miért? Eddig olyan alacsonyak voltak az áraink, hogy kép­telenek voltunk kompenzál­ni előadásaink megnöveke­dett költségeit. Objektuma­ink nincsenek, így minden városban meg kell fizetnünk a terem díját, a kiszolgáló- személyzetet ... Szóval az emelkedő árak mellett is b iz tosi tan ú rak kell a ha n g­versenyek megfelelő körül­ményeit. És akkor az elő­adók gázsijáról még nem is beszéltem. Leihet, hogy nem helyes, de próbálunk csök­kenteni a propagandakölbsé- géken is. Kevesebb szóróla­pot, plakátot nyomatunk, de azt a lehető legszebb kivi­telben készíttetjük el, hogy aki kézbe veszi, elolvassa, ne csalódjon. Ez a szemlé­let hatja át műsorpolitikán­kat is. Ha az emelt bérleti árakért nem is tudunk több előadást tartani, a meglévők­re igyekszünk „nagy neve­ket” hívni, és színvonalas, vonzó programot nyújtani. — Ahogy elnézem a mű­sortervet, választékban nincs hiány. Itt van például a békéscsabai program. Már az október 3-ai nyitó elő­adás igazi, zenei esemény­nek számít. A Szegedi szim­fonikus zenekar Verdi Requiemjét adja elő az evangélikus nagytemplom­ban. Aztán Békéscsabán mu­tatkozik be először a helyi szimfonikus zenekar új kar­nagya, Leonid Gorelik. És ígéretes az Amadinda ütő­együttes műsora, csakúgy, mint az Állami Hangver­senyzenekar fellépése, vagy Ránki Dezső zongoraestje .. . Más városokban is ilyen bő­séges a kínálat? — Úgy gondolom, igen. Bánki Dezső például Oros­házán és Gyulán is dobogó­ra lép. Szarvason sem akár­kik lépnek közönség elé, hi­szen januárban a budapesti vonósokat, februárban .pedig a Keller-vonósnégyest hall­hatják a zenekedvelők, hogy csak néhányat említsek az előadók közül. — És Békés? Ha jól tu­dom, néhány esztendeje a zeneiskola nagytermében rendeznek előadásokat. — így van, s ezúttal sem csalódik, aki Békésen zenei élményhez szeretne jutni. Biztosíték erre a Kellér-vo­nós négyes, a Budapesti fú­vósegyüttes és Falvai Sán­dor zongoraművész egyaránt. — Lehet, hogy ilyen kíná­lat mellett még nyereségesek is lesznek? — Azt azért nem hiszem. Az elmúlt évben egyetlen előadás volt, ami nem volt veszteséges, Lehotka Gábor orgonaestje. (De az akkor fellépő San Franciscó-i le­ánykar költségeit más szer­vek vállalták!!!) Szóval nem vagyok túlzottan derűlátó. Arról nem beszélve, hogy mindent nem vihetünk be a nagytemplomba. Pedig nem mindegy, hogy ezer vagy négyszáz a hallgatók szá­ma .. . — Hagyjuk egyelőre a pénzkérdést. Beszéljünk in­kább a szervezésről, hiszen mégiscsak az a fontos, hogy minél több embernek nyújt­sanak zenei élményt. Ha egyáltalán eljönnek a hang­versenyre . . . — Tíz éve dolgozom itt, így alapos . tapasztalatból mondhatom, egyre nagyobb erőfeszítésbe kerül megtar­tani hangverseny-látogatóin­kat. Pedig akad segítőnk bő­ven, A városokban, s a ki­sebb településeken pedagó­gusok, népművelők fáradoz­nak azon, hogy minél több embert megnyerjenek az ügynek. Van, ahol olajozot­tan megy a dolog. Szarva­son, Orosházán, Békésen nem olyan nehéz a szervezés, mint például Gyulán, ahol bizony kétszer annyi ener­giába kerül becsalogatni hangversenyeinkre a közön­séget. — És a megyeszékhelyen? — Régi bérlőinket, akik körülbelül 240-en vannak, ilyenkor megkeressük, hogy jöhetnek, vihetik bérletei­ket. Ök feltétlen elsőbbséget élveznek. Van, aki évek óta ugyanahhoz a helyhez ra­gaszkodik, kérését tisztelet­ben tartjuk. Sok közöttük a fiatal házas, és a nyugdíjas, ezért részletre is vásárolhat­ják a bérleteket. Az persze más kérdés, hogy a múlt év óta megoszlanak a lehető­ségek, hiszen hagyományos bérleti hangversenyeink mellett, tavaly óta kamara­bérleti hangversenyeket is rendezünk a zeneművészeti szakiskola Bartók termében, s a kínálat bizony ott ,is von­zó. — Ha már itt tartunk. A Bartók teremben kik lépnek fel az idén? — Az első előadáson- Dé- csi Zsuzsa mélyhegedűn, Nagy Csaba oboán és Vég­vári Csaba zongorán játszik. Ezt követően rendezzük meg a bolgár Georgi Badev he­gedűestjét, majd Falvai Sándor zongoraestjét. Aztán, hogy megoszliik-e a közön­ség, vagy mindkét bérletet megveszi, ki tudja? Min­denesetre igyekszünk össze­hangolni ezeket a progra­mokat. — A befogadó városok száma Békéssel már emel­kedett. Várható-e további bővülés? — Valamikor volt Szeg­halmon is felnőtt bérleti hangversenysorozatunk, jó lenne ezt a hagyományt to­vább folytatni.. . Sok he­lyen érdeklődnek ifjúsági hangversenyeink iránt, de sajnos szervezésüket nem tudjuk vállalni anyagiak hí­ján. Ha kifizetnék,. amibe kerül... De ezt ők sem bír­ják. Úgyhogy marad any- nyi', amennyit a korábbi években rendeztünk . . . — Terveik mégis, a jövőre nézve? — Mondhatnám, hogy mi mindent szeretnénk, és hogy mit kellene tenni... De úgy hiszem, akkor vagyok iga­zán őszinte, ha bevallom, egyelőre más vágyunk nincs, minit hogy az eddigi támo­gatásokat megkapjuk, hogy partnereink ne kérjenek csillagászati árakat, s hogy meg tudjuk tartani a néző­számot. — Szóval a túlélés . . . — Valahogy így. . . Sze­retnénk átvészelni ezt a ne­héz időszakot. A legfonto­sabb. hogy legyen pár sike­res, teltházas hangverseny, aztán majd csak lesz vala­hogy ... Nagy Agnes Korszakváltó Országos játék középiskolásoknak Országos történelmi-politi­kai játékot rendez a táboro­zó középiskolás diákoknak a hét végén a KISZ Központi Bizottsága: augusztus I9-én, pénteken 16 helyszínen zaj­lik majd az István király­évfordulót köszöntő ifjúsági mozgalmi rendezvény. A vetélkedő jellegű játék címe: Korszakváltó — órán­ként százzal. Ennek megfe­lelően pénteken 10.00 órakor a játék helyszínein István ki­rály megkoronázásának évét, 1000-et írnak majd, s min­den órában egy újabb évszá­zadba lépnek a vetélkedő résztvevői. A történelmi-politikai já­ték pénteken az esti órák­ban, a XX. századba érkezve ér majd véget. A győztes a balatonszemesi, a balaton­füredi, a kecskeméti, a ceg­lédi, a velencei, a zalaeger­szegi, a tatai, a nagykőrösi, a salgóbányai, a békéscsabai, a kalocsai, a csopaki, a debre­ceni, a szolnok-tiszaligeti és a siófoki helyszíneken vetél­kedő csapatok közül kerül majd ki. Öregek otthona lesz a kastély Medgyesegyházán Ivanus Illés: Hitszegő vagy vértanú?* 3. Valamikor Medgyesegyhá- za egyik szép épülete volt a Telpisz-kastély. Park vette körül, s az árnyas fák alatt nyugalmas csend honolt. Amikor középület lett, tet­te a dolgát tovább, csak hát elérte más kastélyok végzete ezt is: lepusztult, szinte el­vesztette eredeti arcát. Leg­utóbb szülőotthon volt ben­ne, és amikor ezt megszün­tették, merült fel a javaslat: legyen öregek otthona. Per­sze, ehhez igen sok pénzre volt szükség, és Medgyesegy- háza nagyközség tanácsa nem rendelkezik sok pénzzel. Tárgyalta az ügyet (több al­kalommal is) a nagyközsé­gi tanács ülése, és helyeselte az elgondolást, miszerint a megyei tanács vegye gondo­zásába az épületet, legyen itt olyan öregek otthona, mely­be máshonnan is jelentkez­hetnek lakók. Miután a me­gyei tanács azt äs vállalta, hogy anyagiakkal támogatja az orvosi rendelők bővítését, pénzt ad a kastély átalakí­tására is, a munkát meg­kezdhették. A tervek szerint — egye­lőre — 30 öregnek nyújt majd kényelmes otthont a medgyesegyházi, egykori Telpisz-kastély, melyet (né­mi átalakítással, bővítéssel ugyan) eredeti formájában állítanak helyre. Már elké­szült a kerítés is, pontos má­sa a réginek, beépítik a te­tőteret, stílusosan. Az 5,5 millió forintos (ha­bár már nem valószínű, hogy elég lesz) munkát a Generál Ipari Szolgáltató Szövetkezet mezőkovácsházi építő részlege vállalta, egy­ben azt is, hogy szeptember 1-jéig elkészülnek. Mint minden hasonló esetben, ez a szeptember 1. — miként arról Serfőző Sándor, a med­gyesegyházi tanács vb-titká- ra tájékoztatott — nem lesz tartható, különböző okok miatt. Azzal is számolnak, hogy csak 1989-re érkezhet­nek meg a kastélyba az első lakók.. . Amikor felvételünk ké­szült, nagy meleg volt, és igencsak nagy csend az épü­let körül. Az idő azért hala- doz, meg nem állítható. A Telpisz-kastély átépítése is része az időnek, melynek ré­sze még a bizakodás is, hogy egyszer, azért birtokba vehe­tik majd az öregek, megér­demelt nyugalmuk színterét. (S—D) Fotó: Gál Edit Másnap kora reggel már ott volt a vár főkapuja előtt Radovics Márk, a horvát származású jászául tiszt Per- taf megbízásából, és azt ki­áltotta : — Kerecsényi, légy nyu­godt, még ma megkapod a választ. E szavak hallatára mintha reménysugár hatolt volna a romhoz hasonlító vár falai közé. A mozogni tudó kato­nák és polgárok összeölel­keztek örömükben. A végte­len szép élet új reményeket csíráztatott szívükben. A tisztek többsége üdvkiáltás­sal fogadta a főkapitány ha­tározatát. Csak egy kisebb csoport jelent meg Kerecsé­nyi előtt, hogy számonkérje tőle, kinek a megbízásából merte ajánlatát megtenni az ellenségnek. Ennek az elszánt csoport­nak a vezérei Jász Lukács és Géczy János hadnagyok vol­tak. Figyelmeztették, hogy az esküszegés a főkapitányra is éppen úgy vonatkozik, mint a többi védőre, márpe­dig az eskü úgy szól, hogy •Részlet a szerző azonos cí­mű kisregényéből, melyben a gyulai vár 1566. évi ostromának és feladásának történetét dol­gozta fel. harcolnak az utolsó csepp vérig. Kerecsényi türelmesen hallgatta a szemrehányó sza­vakat, majd a végén kijelen­tette, hogy erre a döntő lé­pésre a rendkívüli állapot - kényszerítette, és kérte a kö­rülötte állókat, vonuljanak a tanácsterembe és ott dönt­sék el, jól cselekedett-e vagy sem. Néhány óra elteltével a vár déli oldalán levő emeleti nagyterem tele volt néppel. Minden tiszt, közkatona és polgár, aki úgy érezte, hogy neki is van véleménye az ügyben, odatódult. A nagy­teremben hosszú tölgyfából készült lócák voltak és egy nagy asztal. Kerecsényi az aszfalton ült Melich és Bethlen Farkas közt. Arca fáradt volt, gond­terhes, haja csapzott, bajusza borzas. Kerecsényi beszélni kez­dett: — Sorsdöntő napokat élünk. Éppen ezért elvárom, hogy mindenki úgy beszél­jen, ahogy érez. Én a ma­gam részéről mindent meg­fontoltam, minden lehetősé­get számításba vettem, és ar­ra a következtetésre jutot­tam, hogy az egyetlen bölcs cselekedet részünkről az el­lenséggel való alkudozás le­het. — Helyes, éljen! — kiál­tották többfelől, de nem ma­radt el az ellenérvelés sem. — Soha! Mi nem vagyunk árulók, nem bocsátkozunk velük alkudozásba. Aki gyá­va, menjen közéjük! — Losonczy István esete intő példa, hogyan jár, aki hisz a pogánynak — egészí­tette ki Géczy Jász Lukács szavait. — A mi helyzetünk más: mi feltételeket szabhatunk. Mi csak megfelelő kezeske­dés mellett állunk ki egyez­kedni velük — érvelt Kere­csényi, de ellenfelei máris le­torkolták. — Minek vállalkozott had­vezérnek az, aki gyáva? Az ilyen gyászvitézek csak szé­gyent hoznak a magyar név­re. Mi akkor sem adjuk fel a várat, ha százszoros túlerő­ben van a pogány. Inkább meghalok itt a vár védelmé­ben, mintsem a história hit­vány emberként említse a nevemet — ordította Géczy. A virtus szellemében ne­velt tisztek soraiban e sza­vak visszhangra találtak, de szólni senki sem szólt, hagy­ták a riválisokat csatázni, majd elválik, kinek lesz iga­za.

Next

/
Thumbnails
Contents