Békés Megyei Népújság, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-01 / 182. szám

V

1988. augusztus 1., hétfő

Az MSZMP főtitkárának értékelése az elmúlt tizenegy nap tapasztalatairól

(Folytatás az 1. oldalról)

toltam, hogy Reagan elnök rendkívül tájékozott hazánkról, életünkről. Sok igazság van abban, hogy az amerikaiak nem tudják, hoil van Magyarország, de a vezető politikusok, különösen az elnök, jól ismeri azokat a kérdéseket, amelyek itthon napirenden szerepelnek, amelyek foglalkoztatnak bennünket. A négyszemközti és a hivatalos tárgyalásokon egyaránt nagyon konstruktív volt.

— Ismeretes itthon is, hogy az Egyesült Államok választás előtti heteket, hónapokat él át. Véleményem szerint ez nem jelentett hátrányt a látogatásnak, bizonyos szempontból szélesebb körűvé tette ismerkedésünket. A két elnökjelölttel történt találkozók is meleg hangúnk voltak. Dukakisz úr ugyan nem rendelkezik any- nyi ismerettel Magyarországról, mint George Bush, bár — mint erre külön is utalt — feleségét rokoni szálak fűzik hazánkhoz.

Grósz Károly a program során több alkalommal találkozott a sajtó képviselőivel, valamint a magyar emigráció tagjaival. Az e találkozókon szerzett tapasztalatairól kifejtette: — Itthon „borítékoltam” nyolc olyan kérdést, amiről biztosan tudtam — mint ahogy így is történt —, hogy feltesznek. Ezek között szerepelt az erdélyi magyarság problémája, 1956, a Nagy Imre-évfordulóhoz kapcsolódó tüntetés kezelése, a szovjet csapatok kivonása, a Mihail Gorbacsovval folytatott tárgyalás eredménye. Volt, ahol a válaszomat elfogadták, volt, ahol megfagyott a levegő. Ez együttjár a politikával. Nem azért mentem, hogy mindenki egyetértsen velem.

Egy kérdésre válaszolva Grósz Károly kijelentette: tudomása van róla, hogy itthon többen nem értenek egyet azzal, hogy külföldi tőkeérdekeltségű vállalatok

működjenek hazánkban. Ezután így folytatta:

— Emlékeztetni szeretnék arra, hogy a kormányprogramban ezt leírtuk, «csak az „tolvajnyelven” van megfogalmazva. Tavaly ezt a vitát lefolytattuk, s úgy határoztunk: a magánbefektetések arányát növelni kell a termelésben. Aki egy kicsit is ismeri a magyar valóságot, az tudja, hogy a lakosságnál nincs megfelelő felgyülemlett magántőke, ki kell tehát nyitnunk a kapukat a külföldi működő tőke előtt. Ehhez természetesen törvényes garancia kell a partnerek számára is, s ezt biztosítja majd várhatóan a társasági törvény. Az országot nem akarjuk kiárusítani — hívta fel a figyelmet.

— A kormány persze nem ad el gyárat, részvényt — nem ez a dolga. Gazdaságszervező szerepét kívánja erőteljesebbé tenni.

A sűrű program kellemes állomása volt Disneyland. Az itteni megbeszélésekről a miniszterelnök tájékoztatásként elmondta: megtekintette a meseországot, s megbeszéléseket folytatott Amerika első számú vidámparkjának vezetőivel. Megállapodtak abban, hogy amennyiben megkapjuk az 1995-ös' világkiállítás társrendezésének jogát — erről februárban döntenek —, a különböző létesítmények építésénél Disneyland is szerepet kap. A részletek megtárgyalására a közeljövőben kerül sor Magyarországon.

Az amerikai, illetve kanadai fogadtatásról érdeklődő kérdésre a főtitkár úgy nyilatkozott: — Nagyon jó hangulatú fogadtatásban részesültem a kint élő magyarok körében is. Néhány helyen szerveztek ugyan kisebb tüntetéseket, amelyeken feliratokat lobogtattak. Amikor alkalmam kínálkozott rá, meg lis mondtam: tudom, hogy nem szeretnek bennünket, vezetőket valamennyien, de az országot szeressék, ne minket. Ro- konszenvvel, örömmel fogadtak Torontóban is, ahol ellátogattunk a Hungarológiai Intézetbe, találkoztunk a magyar nyelvű lapok szerkesztőivel. Az volt a benyomásunk, hogy ezt jónéven vették, beletartozónak abba a politikai nyíltságba, amit meghirdettünk. A bennünket körülvevő kedvező légkör abból is lemérhető — mint ahogy nagykövetünk tájékoztatott róla —, hogy a Magyar Népköztársaság nagykövetségének fogadásán korábban ennyi neves közéleti személyiség nem vett részt. Ez annak a nemzetközi közeledésnek az érdeme, amky a Gorbacsov— Reagan találkozó következménye. Óriási az a szerep, amelyet a Szovjetunió és az Egyesült Államok a közepes és kis országok közeledésében betölt. Ez a nemzetközi folyamatnak egy eleme, ezt így kell kezelni — mondotta végezetül Grósz Károly.

• A PÁRTAPPARÁTUS ÁTSZERVEZÉSE

A SZOVJETUNIÓBAN

Az SZKP 19. országos konferenciája döntéseinek megfelelően alapjaiban át kell szervezni a párt egész tevékenységét, a pártszervek munkamódszereit összhangba kell hozni a párt szerepéből adódó feladatokkal — hangsúlyozzák az SZKP KB határozatában, amelyet

szombaton hoztak nyilvánosságra Moszkvában.

„A pártapparátus átalakításának fő irányai” címet viselő, a pénteki KB-ülésen elfogadott dokumentumban rámutatnak: pontosan és

következetesen el kell határolni a pártbizottságok funkcióit az állami, gazdasági szervekétől, munkájukban fel kell számolni a párhuzamosságot és egymás helyettesítését, s alapjaiban kell megváltoztatni a pártapparátus szerkezeti felépítését, minőségileg javítva munkáján.

• IRAK RAGASZKODIK . A KÖZVETLEN

TÁRGYALÁSOKHOZ

Szombaton sem jártak eredménnyel az ENSZ főtitkárának azok az erőfeszítései, amelyek azt célozzák, hogy mihamarabb tűzszünet jöjjön létre Irak és Irán között. Perez de Cuellar azonban, mint nyilatkozatában hangsúlyozta, még mindig bízik abban, hogy a most kezdődő héten bejelentheti a tűzszünet kezdetét.

A főtitkár szombaton az ENSZ székhelyén ismét találkozott Ali Akbar Velajati iráni külügyminiszterrel, immár ötödik alkalommal. Hétfőre újabb találkozót tűztek ki.

Az iraki küldöttség megerősítette: Bagdad ragaszkodik ahhoz, hogy közvetlen iraki—iráni tárgyalások legyenek még a tűzszünet kihirdetése előtt, mert meggyőződése szerint ez az iráni szándékok próbára tételének leghelyesebb módja, a valódi, átfogó és tartós béke gyors megteremtésének egyedüli helyes eszköze.

• GORBACSOV— GENSCHER-TALÁLKOZO

A Szovjetunió és az NSZK vezetőinek közeljövőben esedékes kölcsönös látogatásai erőteljes lendületet adhatnak a Szovjetunió és az NSZK közötti kapcsolatok fejlesztéséhez — fejezte ki reményét Mihail Gorbacsov és Hans-Dietrich Genscher szombati találkozóján. A Kremlben megtartott eszmecserén mindketten annak a meggyőződésüknek adtak hangot, hogy a szovjet—nyugatnémet viszony alakulása jelentős hatással van a nemzetközi helyzet egészére.

• A SZERB KISEBBSÉG HELYZETE ROMÁNIÁBAN

Románia nem hajlandó a területén élő szerb kisebbség helyzetét megvitatni Jugoszláviával. Erről számolt be Belgrádban Franc Se- tinc,' a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége (JKSZ) elnökségének tagja sajtóértekezletén. Ez volt az első eset, hogy magas rangú jugoszláv tisztségviselő nyilatkozott e kérdésről a nyilvánosság előtt.

„Román tisztségviselőkkel tartott megbeszéléseinken többször is felhívtuk figyelmüket a jugoszláv kisebbségek helyzetére. Elutasító válaszuk mindig úgy hangzott, hogy Romániában megoldották a nemzeti kérdést. Ez azonban nem felel meg a tényeknek” — mondotta Se- tinc.

A jugoszláviai statisztika kimutatása szerint mintegy ötvenezer szerb él Romániában, elsősorban Temesvár környékén.

Ronald Reagan üzenete a magyar néphez

A Tv-híradó stábja, amely Grósz Károly főtitkár-miniszterelnök amerikai útjáról tudósított, magával hozta Ronald Reagan- nek, az Egyesült Államok elnökének a magyar néphez intézett szavait is. Az üzenet a szombat esti Tv-híradóban hangzott el.

— Köszönöm a lehetőséget, hogy Grósz Károly pártfőtitkár egyesült államokbeli útja alkalmából szólhatok a magyar néphez — mondotta elöljáróban Ronald Reagan. — Nemcsak Grósz úr látogatása jelent számomra különös örömet, hanem az is, hogy útja során találkozott az amerikai nép legkülönbözőbb képviselőivel, és az Egyesült Államok több tájára is eljutott. Önök is tudják: az amerikai—magyar kapcsolatokban tekintélyes múlt előzte meg a viszony jelenlegi javulását. Az amerikaiak rendkívül sokat köszönhetnek a magyar bevándorlók tevékenységének. Az Egyesült Államokban a magyarok bizonyságát adták tehetségüknek és zsenialitásuknak. Említsük meg Solti Györgyöt és Ormándi Jenőt a zenében, vagy a Nobel-dí- jas tudósok között Szentgyörgyi Albertet és Wigner Jenőt. Nem sokkal ezelőtt mély benyomást tett rám, hogy láttam Bartók Béla hamvainak hazatérését Budapestre. Megtiszteltetésnek veszem és büszke vagyok, hogy a nagy Bartók Bélának Amerika nyújthatott menedéket a második világháború idején. Ma azonban helyesebb ha előretekintünk.

— Az Egyesült Államokban nagy érdeklődéssel figyeljük azokat a bátor gazdasági reformokat, amelyek a vezetők nagyobb egyéni felelősségét célozzák, szélesebb teret biztosítanak a magánvállalkozásnak, és segítik az erősödő versenyt a vállalatok között. Üdvözöljük azt a nemrég tett bejelentést, hogy lehetőség nyílik közvetlen külföldi befektetésekre a magyar cégeknél. Mindkét fél világosan felismerte a kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködésben rejlő lehetőségeket. Meggyőződésünk, hogy a piacorientált gazdaság irányában történő határozott előrehaladás jobb esélyeket biztosít a magyarok számára. A magyar vezetők kifejtették, hogy a gazdasági reform nem lehet eredményes politikai reformok nélkül. Ezt a nézetet mi teljes mértékben osztjuk.

— Üdvözöljük, hogy Magyarországon egyre nyíltabb eszmecsere folyik a demokratizálásról, a pluralizmusról, a parlament és a sajtó nagyobb szerepéről. Várjuk e fontos reformok teljes megvalósulását, mert tudjuk, hogy az emberi jogok és a demokrácia megbecsülése kulcs a békéhez és a boldoguláshoz. Kétoldalú kapcsolataink az elmúlt években, számos területen, folyamatosan fejlődtek.

Csupán ennek az évnek az első felében 30 százalékkal növekedett a magyaroknak kiadott amerikai vízumok száma. Ez is tisztán mutatja az üzleti és turistaforgalom fejlődését országaink között. Reméljük, még többen jönnek majd el hozzánk, hogy saját szemükkel lássák az Egyesült Államokat. Üdvözöljük azokat a magyar utazási könnyítéseket, amelyek következtében egészen biztosan sokkal több amerikai is ellátogat majd Magyarországra a következő években. Véleményünk szerint még többet is lehetne tenni ezekben a dolgokban.

— Grósz Károly főtitkár ígéretes periódusban tett látogatást az Egyesült Államokban. Biztos vagyok benne, hogy egy sor fontos kérdésben kitűnő lehetőség nyílik a kapcsolatok fejlesztésére. Magyarország mindig is értékes szerepet játszott és játszhat továbbra is a széles értelemben vett kelet-nyugati viszonyban. Reméljük, hogy kapcsolataink a magyar néppel tovább gazdagodnak, és sikereikhez a legjobbakat kívánjuk. Köszönöm, és isten áldja önöket! — zárta szavait az elnök.

A pozsonyi ÚJ SZÓ -bon olvastuk

Hz 1968-as csehszlovákiai eseményekről 5.

Irta: Alois Indra, a CSKP KB Elnökségének tagja, a CSSZSZK Szövetségi Gyűlésének elnöke

Sokat írtak „a párt — állítólagos — hallatlan aktivitásáról”, a kommunistáik valódii elkötélezettségéről 1968-ban. Miind ez ideiig azonban senki1 sem adott választ arra a kérdésire, hogy a Központi Bizottság miért nem reagált azoknak • a leveleiknek az ezreire, amelyekben a funkcionáriusok és az egyszerű párttagok bírálták a január utáni fejlődést és kifejezték aggodalmukat a szocializmus sorsa- iránt? (Az „egyszerű emberek” nézetein a jobboldali elit mindig túltette magát!) Vajon mivel magyarázható, hogy a „hallatlan aktivitás” időszakában a csehországi kerületekben a tagsági gyűléseken, amelyek a rendkívüli járási pártkonferenciáik küldötteit választották, az elmúlt néhány év legkisebb részvétele volt? Vagy talán az aktivitás bizonyítókának tekinthető, hogy a CSKP rendikívüli kongresszusára választott küldötteknek mindössze 17,4 százaléka volt munkás? A párt életében ez először, és remélhetőleg utoljára fordult elő. A 'jobboldal tipikus és mesterien alkalmazott módszerére jellemző volt a CSKP KB 'tanácskozása a szövetséges országok képviselőinek varsói leveléről. A Központi Bizottság ülésére minden kerületből meghívták a XIV. kongresszusra megválasztott küldöttek csoportját — a teremben több volt az újságíró, mint a KB tagja és póttagja együtt. Az átgondoltan szervezett „munkásküldötték” minden pillanatban egyenként az előcsarnokba hívták ki a „prágai tavasz férfiait”, hogy „támogatást nyújtsanak” számúkra. Ez már nem hasonlított pártszerv tanácskozásához, inkább valamiféle sihowműsor volt, annak minden' kellékével.

Nem toporogtak egyhelyben

A mindenféle külföldlii újságíró és a „prágai tavasz férfi®” számára 1969 áprilisában befellegzett. Az ő viszonyúk a pánt politikájához és a népnek az utóbbi 20 évben tett erőfeszítéséhez kimondottan nihilista — egyszerűen „minden rossiz”. Mindent „romokban” látnak: a pártot, a gazdaságot, a tudományt és a kultúrát. Ez válóban tipikus példája azon materialista tézis értelmezésének, hogy a lét meghatározza a tudatot. Hogy is lenne valami jó, amelynél épp ők nincsenek jelen.

Hiszen „megjósolták”, hogy a CSKP 1969 után sohasem ocsúdik fel, hogy nem nyerd meg az ifjú nemzedéket, hogy a Szovjetunióhoz fűződő barátság mindörökre elveszett. De mégiscsak megszilárdította a CSKP eszmei és szervezeti egységét és akcióképességét. És 1971-ben már meg tarthatta XIV. kongresszusát. (Tehát csupán egy évvel később, mint ahogy

azt a pártalapszabályzat előírja!). Ez utáni a kongresszus után, 1976. április elsejéig 330 ezer tagjelöltet vettek föl a CSKP-ba (ennek 60 százaléka munkás volt, több mint 9Ö százaléka 35 éven aluli)! Meggyőző bizonyítéka volt ez a kommunista párt politikája vonzerejének.

Az 1969 áprilisában megválasztott pártvezetés, élén Gustav Húsúkkal, nem' toporgott' egy helyben. Nem esett önelégültségbe, 'idejében figyelmeztette erre a pártot és a társadalmat. Már a XV. kongresszus előtt, a CSKP KB 1974. novemberi ülésén .kritikai igényességre és az ehhez szükséges légkör megteremtésére szólított fel. Még a gazdaságpolitika terén elért sikerek sem tették bennünket elibizakodottá — még ha a nemzeti jövedelem az 5. ötéves terv éveiben 31 százalékkal növekedett is.‘Nem becsültük le a világpiac alakulását és hatását, nem kis energiát fordítottunk saját lehetőségeink és erőnk mozgósítására, beleértve a népgazdaság irányításának és tervezésének hatékonyságát is. (Lásd „Az intézkedésék rendszere...”) A politikai rendszer fejlesztésében erőnket a Nemzeti Front kihasználására összpontosítottuk és az emberek politikai aktivitásának növelésére. A CSKP egész tevékenysége bebizonyította., hogy a Tanulságok nem vesztette érvényét, hogy a drágán megszerzett tapasztalatok alkotó tevékenységre ösztönöztek bennünket.

Az ellenvélemény még nem ellenzékiség

A Központi Bizottság 7. ülésén (1987. december) ismét rendkívüli hangsúlyt kapott a szocialista demokrácia elmé- lyítésénék jelentősége, mint a társadalom átalakításának alapvető feltétele. Milos Jakes a CSKP politikájának lényegét fejezte ki, amikor azt mondta, hogy senkit sem, tartunk távol magunktól, minden, becsületes embert együttműködésre szólítunk. A Nemzetni Front aktivizálását kívánjuk és az egész politikai rendszer fölélénkítését; az az érdekünk, hogy e politika megvalósításában és ellenőrzésében alkotó módon részt vegyenek a többi politikai pártok, társadalmi' és érdek- védelmi szervezetek.

Azzal számolunk, hogy politikánk koncepciója, .gyakorta' az egész társadalom és természetesen a tudomány részvételével alakul és valósul meg. Tudatosítjuk,, hogy a párbeszédnek csak akikor van értelme, hogyha megjelenik benne a feltárt ellentmondás, hogy ha a felmerült problémák megoldásának különböző változatait vizsgálják meg.

Nem szűnünk meg azonban hangsúlyozná, hogy számunkra a szocialista demokrácia fejlesztése fontos., amely nem lehet sem formális, sem pedig tartalmában, hasonló a burzsoá demokráci ához.

Az eszmecsere, a vita, az ellenvélemény nem ugyanaz, mint a legalizált politikai ellenzék. Ezeket a fogalmakat valóban nem keverhetjük össze. Épp a demokrácia zárja ki, hogy bárki jogot formáljon magáinak a „mindentudásra”, 'hogy monopolizálja a „tudományosságot, a tévedhetetlen politika koncepciója meghatározásának képességét”. Mi, kommunistáik mindig egyetértettünk azzal a nézettel, hogy a hatolom birtoklása nem jelenti azt, hogy feltétlenül igazunk van. Nem kevésbé érvényes az, hogy a hatolom elvesztése sem jelenti azt, hogy a veszteseknek mindenben igazuk van.

A Tanulságokkal egy időben — azt kell mondanunk, hogy 'elválaszthatatlan részeként — 1970 decemberében a Központi Bizottság jóváhagyta (és később a kongresszus megerősítette) A pártegység időszerű kérdéseinek kiáltványa című dokumentumot. Benne ils helyet kaptak a partéiét alapelvei, a párton belüli demokrácia és a demokratikus centralizmus alapelvet, amelyek semmit sem vesztettek időszerűségükből. Íme egy idézet e kiáltvány befejező részéből:

„A pártegység szilárdítása végett, az eszmei, szervezési alapelvekkel együtt, ugyanúgy kötelező az illetékes pártszervek eljárásának megtartása:

* a jóváhagyott eljárás be nem tartása, induljon ki türelmetlenségből, kispolgári radikalizmusból, a tömegek tapasztalatainak figyelmen kívül hagyásából, az elkerülhetetlen fejlődési szakaszok átugrása vagy az opportunista kivárás, megbontja a párt akcióegységét és káros;

* az eljárás be nem tartása talajt teremt a csoportosulásoknak és a frakciós tevékenységnek.

Óvakodni kell mindentől, ami ellentétben a párt legjobb hagyományaival és a jelenlegi politikával, a szektás bezárkózás kezére játszik. A párt ereje a tömegekkel fenntartott kapcsolatában, a gottwaldi jelszó: „Arccal a tömegek felé!” következetes megvalósításában van.”

* * *

„A pártban és a társadalomban bekövetkezett válság tanulságai” az igazság fényszórója, amelynek fényében bármelyik király és császár meztelennek tűnik, mégha abban, a bitben él is, hogy szilárd vértezet takarja testét. Nem valla- ha kommunista módszerre, ha a Tanulságokat statikusan értelmeznénk. (Csak a római katolikus egyház tekinti dogmáit megbonthatotlanokmiak — és mégsem „szór hamut a fejére” !)

Az utóbbi 20 éviben a CSKP nem tévesztette össze a politikai elvszerűséget a mozdulatlan dogmatiizmussal vagy szek- tás&álggal; bel- és külpolitikája a társadalmi' haladást szolgálta. A társadalom szükséglete és lehetősége megismerésének foka azonban, fejlődik, nem hagyható figyelmen kívül a Világban végbement fejlődés — így ,ma sokkal igényesebbek vagyunk;, mint voltunk tegnap, sókkal élesebben látjuk saját kudarcainkat. De a tapasztalatok, amelyeket a CSKP, munkásosztályünk és a csehszlovák nép gyűjtött, nem merülhetnek feledésbe; épp ők teszik lehetővé?, hogy a szocializmus építésében eredményekre támaszkodhassunk és bátrabban valósíthassuk meg az átalakítás politikáját.

(Vége)

n nagyvilágpírei