Békés Megyei Népújság, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-11 / 164. szám

1988. július 11-, hétfő Megkezdődtek a próbák a szegedi Dóm téren Nyitott egyetem — a közéletiség jegyében Művésztábor Kétegyházán Modell, mű, alkotó ... Fotó: Gál Edit Statisztaválogatással kez­dődtek meg vasárnap dél­előtt a Szegedi Szabadtéri Játékok Dóm téri színpadán a próbák. A július 21-i nyi­tó darab, a Szakcsi Lakatos Béla és Csemer Géza „Bes­tia” című új rockoperájának statiszta-szereplőit válogat­ták ki a rendezők. Ugyanakkor a hatezer sze­mélyes nézőtér felújításának utolsó munkálatait végezték az asztalosok, az ácsok, a lakatosok. A villanyszerelők a föld alatt húzódó kábel- alagutakban mintegy 30 ki­lométer hosszú vezetékrend­Az országban eddig 24 nagy üdülőkörzetet alakítot­tak ki, ezek összehangolt fejlesztésére hosszú távú terveket készítenek. A fel­mérések szerint a települé­sek közül minden harma­dig, tehát a háromezerből ezer rendelkezik valamilyen üdülési, turisztikai adottság­gal, s ezeknek fele jelen­leg is figyelemre méltó üdü­lőforgalmat bonyolít le. A fejlesztés további, távlati célja, hogy a zsúfolt üdü­lőkörzetek tehermentesítésé­re elsősorban a nagyvárosok közelében, az egyórás utazá­si távolságon belül levő te­lepülések üdülési és idegen- forgalmi lehetőségeit bővít­sék. Az idegenforgalom ará­nyosabb térbeli elosztását szolgálta az a kormányzati döntés, amellyel a Sopron— Kőszeghegyalja térség is a kiemelt üdülőkörzetek — Balaton, Velencei-tó, Duna­kanyar és Mátra—Bükk — sorába lépett. Távlati fej­lesztési programja új lehe­tőségeket tár fel a Fertő-tó magyar—osztrák vízterüle­tének fokozott üdülési hasz­nosítására. Ennek az együtt­működési feladatnak a meg­oldásában a magyar—oszt­rák területrendezési és -ter­vezési bizottság is részt vesz. A Velencei-tavi, a Duna­kanyar és a Mátra—Bükk üdülőkörzetben megkezdő­dött a ’60-as évek végén és a ’70-es évek elején elkészí­szer átvizsgálását fejezték be, hogy biztonságosan üze­meltethessék a világosító tornyok reflektorait. A né­zőtéren levő háromezer hangszóróból csaknem ezret kicseréltek. Ahogy közeledik a szabad­téri játékok nyitásának idő­pontja, egyre inkább ünnepi küftőt ölt a Tisza-parti vá­ros. Virágpompába öltöztet­ték a héthektáros Széchenyi teret, más parkokat, sétá­nyokat; homlokzatfelújítást végeztek több régi műem- lékjellegű házon. tett hosszú távú üdülőterü­let-fejlesztési programok fe­lülvizsgálata és korszerűsí­tése. A tervezők a zsúfolt­ságot igyekeznek elkerülni, az idegenforgalom arányo­sabb elosztásához szükséges szálláshelyek, panziók, kem­pingek, első osztályú szállók — valamint a vendéglátó- ipari és kereskedelmi háló­zat —, továbbá a kulturális és sportszolgáltatások fej­lesztési lehetőségeinek feltá­rásával. Alapvető cél az is, hogy ezekben a körzetekben lényegesen javuljon a terü­letek beépítésének módja és a környezet kulturáltsága. A fejlesztés fő irányai már kialakultak, és eszerint gon­dos ágazati, tanácsi és társa­dalmi koordinációval dol­gozzák ki a részleteket. A korszerűsített új programok a jövő év első felében ke­rülhetnek a kormány elé. Az Építésügyi és Városfej­lesztési Minisztérium viszont még az év végéig beszámol a kormánynak a balatoni üdülőkörzet környezeti hely­zetéről, a forgalom teher­mentesítésére tett intézkedé­séről, az építési korlátozá­sok tapasztalatairól és a ti­lalom differenciált feloldá­sának lehetőségeiről. A hazai üdülési lehetősé­geket bővítik a Vízituriz­mussal is. A fejlesztési el­képzelések már körvonala­zódtak. A Tiszán a kiskörei tározót és a nagyobb holt­ágakat veszik számításba. Nyitott egyetem elneve­zéssel 11 évvel ezelőtt szer­veztek először olyan prog­ramsorozatot Magyarorszá­gon, melyen akkor pedagó­gusjelöltek, művészeti főis­kolások vettek részt. Azóta tágult a kör, az évenkénti nyári rendezvényeken bár­milyen egyetemi, főiskolai képzésben részt vevők je­len lehetnek, s fiatal diplo­mások is látogatják a nyi­tott egyetemet. Az idei nyá­ri kurzusnak több mint száz hallgatója van. Szegeden kezdték a munkát július 2- án, majd másnap — Hód­mezővásárhely érintésével — este érkeztek Szabadkígyós­ra. Azóta ott dolgoznak, s különböző munkacsoportok­ban járják a megye telepü­léseit. terepmunkát végezve a neves előadókkal való be­szélgetések, viták mellett. Amióta létezik a nyitott egyetem, valamilyen formá­ban e nyári programokban részt vett Poszler György egyetemi tanár, aki most, 11. alkalommal egyben igazga­tója is a rendezvénynek. Vele beszélgettünk az egye­tem két előadása közötti szünetben. — Milyen célok vezérelték a szervezőket, amikor az első nyitott egyetem prog­ramján gondolkodtak? — Egy mondatban talán úgy lehetne megfogalmazni, hogy az értelmiségi létre való felkészítéshez szeret­tünk volna, szeretnénk hoz­zájárulni e szabadabb for­mában. Akik ebben részt ve­szünk, úgy gondoljuk, hogy olyan értelmiségiekre van az országnak szüksége, akik az egyetemi képzésben a szak­mai felkészítést megkapják, lépést tudnak tartani a to­vábbiakban szakmájukkal, s ezentúl szakemberként a közéletben is részt tudnak venni. — Minden eddigi nyitott egyetemnek volt egy vezér­gondolata. Az ideinek mi a fő témája? — Most a magyarországi szellemi műhelyek problé­mája köré szerveződtek a programok, de az elmúlt évek művészeti eseményei, kérdései szintén szerepeltek különböző fórumokon. Olyan közéleti emberekkel is ta­lálkozhattak a hallgatók, akik bizonyos értelemben az utóbbi időkben kockázatot vállaltak, vállalnak munkás­ságukkal, véleményükkel. 1Xf — A programot áttekintve, úgy tűnik, a közéleti és más reformok szellemében állí­tották össze azt. — Tulajdonképpen mi már az első egyetemünket is a reformgondolatok jegyében szerveztük, akkor, amikor még nem tudhattuk, hogy milyen esélyei vannak a re­formgondolkodásnak. Az volt a célunk, mint most: minél több, a reformoknak elkötelezett fiatal értelmisé­gi dolgozzon, s munkájával, szemléletével hasson. Most jó esély van arra, hogy egy egészséges szellemi pezsgés kialakuljon. Igaz, a koráb­bi években is mindig biz­tatták a fiatalokat, mondják el véleményüket, s őszintén. Ám amikor ezek a vélemé­nyek nem egyeztek a hivata­lossal, akkor legjobb eset­ben is ledorongolták, avagy helyreigazították azokat. Azt hiszem, ennek az ideje le­járt. Hiszen gondoljuk csak el, ha minden nemzedék ugyanazt mondta volna, mint az előző, akkor nem lett volna történelem sem. Ha azt akarjuk, hogy a fia­taloknak véleményük legyen a dolgokról, akkor erre meg kell adni az esélyt, s támo­gatni, segíteni kell ebben őket. E rendezvényünk is végeredményben ezt, a köz- életiségre való felkészítést szolgálja. Pénzes Ferenc Hőség, tűző napfény, le­vél sem rezdül a park fáin, egy lelket sem lehet látni a község utcáin. Tulajdonképpen még sze­rencsénk is van, a tikkasztó meleg elől a műtermeknek kinevezett apró szobácskák- ba behúzódva, serény mun­kába merülve bukkanunk rájuk. Művésztelep az or­szág végén, Kétegyházán — de kik a lakói? Hazánk legtávolabbi hely­ségeiből — Szombathelyről, Pécsről, Szegedről, Buda­pestről, s persze a megyé­ből, s Békéscsabáról is — érkeztek. Egy dolog fűzi őket szorosan össze: a mű­vészet szenvedélyes szerete- te. Belépünk a legnagyobb te­rembe — a Képzőművészeti Főiskola egyik műtermében érezheti magát az ember —: festői rendetlenségben ecse­tek, tubusok, drapériák, rajzbakok között félig vagy egészen kész rajzok, festmé­nyek aktról, tájról, csend­életről. Az utolsó munkana­pon, szombaton érkeztünk, így akár értékelhetnénk is az elmúlt két hetet a látot­tak alapján. Magas színvo­nalú, értékes alkotómunka folyt itt — nem amatőr szinten! Nyolcadik éve működik Kétegyházán, a művelődési házban az amatőr képzőmű­vészeti tábor a Békés Me­gyei Tanács Művelődési Osz­tálya, az Eötvös József Ala­pítvány és a kétegyháziak anyagi, szellemi támogatá­sával. Rajzolnak, festenek, mintáznak, rézkarcolnak az idejelentkezett tanárok, ta­nárjelöltek, középiskolások saját kedvükre, mások örö­mére. A tábor fiatal/lelkes vezetői — Novák Attila és Kolarovszky Zoltán rajzta­nárok — mindent megtesz­nek, hogy a program izgal­mas és változatos legyen: színházba Gyulára, kiállítás­ra és hangversenyre a me­gyeszékhelyre jártak. Remé­lik. jövőre még többen lesz­nek és több időt tölthetnek együtt. Kívánjuk, hogy így legyen. V. F. Üdülőterületi fejlesztések Hiánylistán a citrom és a papírzsák — Pihéző nyárfák — Féltengelytörés a Kölcsey utcában — Szórakozóhely-állapotok Békésen — Robbanó vízvezetékek Vonalban voltunk Legutóbbi telefonos szolgáltatásunk alkalmával so­kan hívták szerkesztőségünket jogi problémákkal, személyes jellegű panaszokkal. Olvasóink többsége választ kapott a felmerült kérdésekre. ígéretünkhöz híven, ezúttal a közérdekű bejelentéseket, észrevéte­leket és az illetékesek válaszait tesszük közzé. Medovarszki Andrásné Békéscsabáról, az ör utcából telefonált; bosszantó hiány­cikkekre hívta fel a figyel­met, miszerint nem lehet kapni citromot és porszívó­ba való papírzsákot. A Kunság Füszért techni­kai igazgatóhelyettese, Lő- rincz Lajos elöljáróban el­mondta, hogy éppen a na­pokban érkezett meg a jú­niusi citromrendelés. A mi­nőségi ellenőrzés után azon­nal az üzletekbe kerül a szállítmány, ami nem sok, hiszen a vidéki boltok is kapnak belőle, így várható­an egy hét alatt elfogy a hűsítő déliigyümölcs. A Bé­késcsaba és Vidéke Áfész osztályvezetője, Sándor Bé­la sajnálattal közölte, hogy a Füszérttől megrendelt mennyiséget nem kapták meg), így a citrom több mint egy hete hiányzik a boltok­ból. Kapható viszont natúr citromlé az áfész-üzletekben — többek közt a Kakas ABC-ben —, amivel pótol­ható a déligyümölcs. A Zöl- dért-től már jó híreket kap­tunk: a vállalat nagyobb üzleteiben — Így a Tanács­köztársaság úti boltban — jelenleg is árusítanak citro­mot. Hiánycikk a papírzsák is — erősítették meg telefoná­lónk észrevételét a Piért te­lekgerendást lerakatában. Sajnos, sem az első, sem a második negyedévi rende­lést nem igazolta vissza a papírgyár, és nincs remény arra, hogy a közeljövőben érkezik a kedvelt termék­ből, Békéscsaba papírbolt­jaiban is nemleges választ kaptunk, egyedül a Szarvasi út sarkán lévő üzletben kap­ható még Hajdú típusú por­szívókhoz. A megyeszékhely másik nagy problémájáról is szólt Medovarszki Andrásné: ar­ról az autótengerről, amely piaci napokon ellepi a piac­tér környékét és a környező utcákat. A városi tanács műszaki osztályán megtudtuk, hogy a piac bővítésére rendezési terv készült, melynek meg­valósítása elsősorban anya­gi nehézségekbe ütközik. Addig is ideiglenes terület- bővítésekkel Igyekeznek eny­híteni a gondokon. Telefonálónk harmadik kérdésére szintén a műsza­ki osztályról kaptunk vá­laszt. A Kulich-lakótelepen minden évben szóba kerül­nek a „pihéző” nyárfák. Több vélemény ütközik ez­zel kapcsolatban: egyesek a fák mielőbbi eltávolítását szorgalmazzák, mert vi­rágzáskor elviselhetetlen helyzetet teremtenek maguk körül. Mások a megmenté­sükért kardoskodnak, mond­ván: sokkal több hasznot hajtanak árnyékukkal, kár lenne bántani őket. Fehér Lászlóné főmunka­társ elmondta, hogy 1986 óta folyamatosan vágják ki az elöregedett fákat a vá­rosban. Az ör utca környé­kiek ugyan még nem értek meg a kivágásra, néhány éven belül azonban rájuk is sor kerül. A sorsukról je­lenleg is közvéleménykuta- tást végeznek az érintett családok körében, s ennek az eredménye meghatároz­za a nyárfák jövőjét. Ugyancsak a műszaki osz­tálytól kértünk és kaptunk választ Márton György be­jelentése nyomán, aki a 28- 118-as telefonszámról hívta szerkesztőségünket. Kérdé­se: mikor javítják meg a Kölcsey utcán az úttestet? A közelmúltban autójának féltengelye tört ketté, ami­kor belehajtott az egyik gö­dörbe. Kmetykó János osztály- vezető főmérnök elöljáró­ban az útkorszerűsítések legnagyobb gondját, a pénz­hiányt említette. A Kölcsey utca teljes korszerűsítésének elmaradása is ezzel magya­rázható, viszont a jelenlegi állapota már balesetveszé­lyes, ezért a legszükségesebb javításokat (kátyúk betömé­sét, foltozást) a közeljövő­ben elvégzik. (További két, járdával és kerékpáirúttal kapcsolatos panaszt a városgazdálkodási vállalat közterületkezelési osztályához továbbítottuk. A választ levélben küldjük el telefonálóinknak, Gálik Já­nosáénak és Szarvas LászIó­nénak.) Vass Albert Békésről tele­fonált. Többek között azt ki­fogásolta. hogy a települé­sen egymást érik az italmé­rő üzletek (presszók, büfék, kocsmák). Sem az idegen- forgalom, sem a helyi igé­nyek nem alapozzák meg azt, hogy lépten-nyomon ilyen szórakozóhellyel talál­kozzon az ember. Nem kis problémát okoz az is, hogy a szórakozóhelyek különbö­ző időpontban zárnak — 22- 23 órakor, vagy éppenséggel hajnali kettőkor —, és az egyik kocsmából a másikba vándorló vendégsereg gyak­ran háborgatja a pihenni, nyugodni tért lakókat. A Békési Városi Tanács termelés-el látásfelügyeleti osztályáról Kiss Sándor el­mondta, hogy a városban a szórakozóhelyek száma nem haládja meg a hasonló tele­pülésekét. A kérdéssel kap­csolatban egyébként eltérő a lakosság véleménye: a fia­talok keveslik a szórakozási lehetőségeket, többet, job­bat, színvonalasabbat sze­retnének, míg az idősebb korosztályok kevesebbel is beérnék. Arról, hogy a zár­órák nem egySégesek, az il­letékes megjegyezte: ez még nem okozott problémát a városban, sőt, kiegyensú­lyozott, stabil a közbizton­ság. Kisebb rendbontások bizonyára már előfordultak, de ezeket nem lehet teljesen kiküszöbölni: Amennyiben a kö'znyugalmat zavaró ese­tekről tudomást szereznek, azonnal kivizsgálják, és megteszik a szükséges lépé­sekét, hiszen a cél, a közér­dek szolgálata, sohasem hagyható figyelmen kívül1. Telefonálónk másik beje­lentésével1 a Békés Megyei Víz- és Csatornamű Válla­lat szakembereihez fordul­tunk. A vandháti kutak gyűjtőrendszere által érin­tett tanya világ lakói a kö­zelmúltban felszólítást kap­tak: lakásukban nem hasz­nálhatják a vezetékes vizet, mert olyan magas a gáztar­talma, hogy zárt területen robbanásveszélyes. Ezért csak az udvari kifolyóból engedhetik a vizet, s a la­kásba tartó vezetéket mi­előbb le kell zárni. Akik ilyen levelet kaptak, úgy vélik, tévedés történt. Eled­dig nem észleltek gázt a vízben (nem „tejesedett”) és 'tudomásuk szerint Nagyré­ten volt robbanás, de ott máshonnan kapják a vizet. A vízmű szakemberei min­denekelőtt leszögezték: nincs szó tévedésről, aki kapott felszólítást (körülbelül 120- an), a saját érdekében mi­előbb cselekedjék! Az érin­tettek ugyanis a vandháti kutak gyűjtővezetékéről közvetlenül kötötték be a vizet, (Ez a víz nyers, nem érinti a vízműtelepet, ahol a gáz elvonása történik, ép­pen ezért veszélyes.) Annak idején a vízmű csak udvari kifolyó létesítését engedé­lyezte, így is szólt a megál­lapodás a vállalat és a fo­gyasztók között. Később, a tanyabővítések, átalakítá­sok során többen engedély nélkül, szabálytalanul ve­zették a vizet a lakásba, fürdőszobába. (A robbanás is egy ilyen bekötés követ­kezménye.) Most a vízmű- vállalat felszólítása a sza­bálytalan bekötések meg­szüntetésére vonatkozik, vagyis az udvari kifolyótól az épületbe vezető szakasz­ra. A víz gáztartalma egyéb­ként szabad szemmel nem mindig észlelhető, ráadásul gyakran változik, éppen ezért rendkívül veszélyes. Csávás Imre békéscsabai telefonálónk azt kifogásolta, hogy a gyulai Várfürdő mel­letti kerékpár megőrző csu­pán a kétkerekűek elhelye­zését szolgálja, de az őrzés­ről nem gondoskodnak. Köz­tudottan megszaporodtak a kerékpárlopások, így az őr­zésről mielőbb gondoskodni kellene. A Gyulai Városi Tanács műszaki osztályának vezető­je, Becsyné dr. Szabó Már­ta válasza megnyugtató: a tanács egészségügyi osztá­lyának önálló intézménye, a szociális foglalkoztató fel­ügyelőt állít a kerékpár- megőrzőbe, aki helypénz el­lenében vigyázza majd a bi­cikliket. A probléma tehát megoldódik, várhatóan egy­két héten belül. László Erzsébet ■Vi' •ff

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents