Békés Megyei Népújság, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-06 / 160. szám

«* • % i1988ij^ius6;jszerda Eredményes első fél év után Igazodás és átrendeződés Nőtt a tőkés export a hűtőipari vállalatnál Bővül a derelyeválaszték a házai üzletekben és külföldön, mivel az eddigi kétféle ízzel töltött csemege mellé, újabb kétféle ízesítésűt is gyártanak a Békéscsabai Hűtőipari Vál­lalatnál. A gyártott mennyiség meghaladja az 1000 tonnát. Ehhez a teljesítményhez a gépsort folyamatosan, télen, nyáron üzemeltetik. Valkovszki Andrásné és Plombás Já- nosné leszedi a szállítószalagról a gyorsfagyasztásra előké­szített csemegét Fotó: t>. k. Az év elején lett önálló a Békéscsabai Hűtőipari Vállalat, amely a megszűnt Magyar Hűtőipari Vállalat­ból vált ki. Most fél év el­teltével arra voltunk kíván­csiak, sikerült-e az önálló­ság adta előnyöket kihasz­nálni az élelmiszer-feldolgo­zó üzemnek. Béres Mihály főmérnök így fogalmaz: — Az az igazság, hogy ta­nulóidő volt számunkra ez a fél év. Bár a keretek ki­alakultak, nagyon sok utána­járást igényel az önállósodás. Gondoljunk csak a cégbe­jegyzésre, a különböző bé­lyegzők átalakítására. Mind­emellett pénzügyi, hitelezési gondok is nehezítették a munkát. Annyi bizonyos, örülhetünk annak, hogy már évek óta tőkés piacra ter­melünk, mindez megtanított bennünket a minőségi ter­melésre. A kapitalista nem kérdezi, hogy mi a vállalat neve, csupán az időbeli szál­lításra. kiváló minőségre, megfelelő csomagolásra he­lyezi a fő hangsúlyt. Ügy gondolom, a második fél­évben már könnyebben bol­dogulunk, hasznosítva az el­ső hat hónap tapasztalatait. — A rövid bevezető után kérem, mutassa be a válla­lat első féléves termelését. Hogyan alakult a legfonto­sabb készítmények, termé­kek piaca, mennyi árut szál­lítottak a tőkés országokba. — A gyorsfagyasztott ter­mékeknél 25 százalékkal bő­vítettük az elmúlt év ha­sonló időszakához viszonyít­va termelésünket. Elsősor­ban a már három hete tartó borsófeldolgozási szezon se­gített a jó eredmények el­érésében, mivel az idén ki­váló minőségű ez a fontos éleim iszernö vény. Emellett hagymából is megfelelő volt a termelés. A kertészeti nö­vények termesztésének ed­dig kedvezett az időjárás, re­méljük, így lesz ez a jövő­ben is, s akkor egy igazán eredményes zöldségszezonról adhatunk számot. Másik fontos részlégünk az étel- üzem, amelyben a szilvás­gombócot, _ a túrótortát, a milánói makarónit, valamint az 1986-ban BNV-nagydíjat kapott derelyecsalád tagjait készítjük. Az év első felé­ben 900 tonna ételt állítot­tunk elő, s szerencsére min­det értékesíteni is tudtuk a hazai piacon. Ez azért fon­tos, mivel az áremelések mi­att több hazai előállítású élelmiszer fogyasztása visz- szaesett 1988-ban. Ami a tőkés exportot ille­ti, sikerült teljesíteni ter­vünket. Tavaly több mint tízezer tonna árut szállítot­tunk Nyugat-Európába, az idén eddig mintegy 5 ezer tonna hagyta el a gyárat. Legjelentősebb partnereink az NSZK-ban és Svédország­ban vannak. Elsősorban sár­garépát, hagymát, borsót és különböző vegyes főzeléke­ket szállítottunk tőkés pi­acra. Összességében termelé­si értékünk 30 százalékkal magasabb a tavalyi hasonló időszakéhoz viszonyítva. — Az idén változtak a szabályozók. Az új adórend­szer milyen hatással volt a termelésre, a gazdálkodásra? — Bár még nem látjuk' pontosan az új szabályozók hatását, annyit már tudunk, ha így alakul év végéig az alapanyag-ellátás. kedvező fesz a piaci helyzet, eredmé­nyünk jobb lehet, mint ta­valy volt. Az önállóság azt is magával hozta, hogy fej­lesztésre több pénzt tudunk fordítani. Pillanatnyilag a hagymafeldolgozó vonal re­konstrukciója folyik, erre a beruházásra mintegy 70 mil­lió forintot fordítunk export­bővítő hitelekből. Fontos fel­adat a hűtőgépházban a gépcserék megvalósítása. Minderre az elkövetkezendő három évben összesen mint­egy 60 millió forintot fordí­tunk. — Milyen a kapcsolatuk a termelő üzemekkel, hogyan alakítják ki a felvásárlási, illetve értékesítési árakat? Tudnak-e fizetni a mező- gazdasági termékekért a nagyüzemeknek? — Szerződéssel biztosítot­tak a szükséges termék- mennyiségek. A nyersanyag­árakat nem kívánjuk emelni, a szerződésben meghatáro­zottélőírásokat alkalmazzuk. Mivel kedvezőek a termés- kilátások, biztosítottnak lát­szik a kapacitások lekötése. Ha mindez így lesz, akkor nem tervezünk áremelést a hűtött, zöldségféléknél. Mi is bevezettük a váltót azoknál a gazdaságoknál. amelyek nem tartottak igényt a kész­pénzre. A zöldborsóátvétel­nél fizetési kötelezettségeink felét váltóval oldottuk meg. A főmérnöktől azt is meg­tudtuk, hogy július 1-től mintegy 10 százalékos bér­emelésit hajtottak végre a Békéscsabai Hűtőipari Vál­lalatnál. Ezzel várhatóan az egy dolgozóra jutó éves ke­reset megközelíti a 90 ezer forintot. Az első fél év biz­tató eredményei megfelelő alapot nyújtanak ahhoz, hogy év végéig teljesíteni tudják a tervben megfogal­mazott célokat az önállóso­dott békéscsabai vállalatnál. V. L. Mindentudó mikroprocesszorok Szerényen megbúvik az apró ikis mikroprocesszor (az integrált áramkörök mi­niatűr szövedéke) a készülé­kek belsejében, teljesítmé­nyével azonban elkápráztat­ja nézőit, hallgatóit. Alkal­mazása új távlatokat "hyit a szórakoztató elektronikában, miközben mind minőségi jellemzőikben, mind pedig szolgáltatásaikban egyre tö­kéletesebb rádiók, televízi­ók, lemezjátszók, magneto­fonok, videorekorderek lát­nak napvilágot. A parányi beépített mik­roprocesszoroknak köszön­hetően a* legkorszerűbb rá­diókészülék már szinte min­dent tud: önműködően ke­resi az adókat, megjegyzi a helyüket, s a vett frekven­ciák mellett rftég az állomás rövidített nevét is felvillant­ja kijelzőjén. Mert a moz­gatható (s onnan oly gyak­ran „elmászó”) mutatókat hiába is keressük a legújabb műsorvevőkön, helyüket fénykibocsátó, diódás, folya­dékkristályos kis képernyők­nek adták át. E készülékek­nél a hangolással sem kell sokat vesződni : ötletes elekt­ronikus áramkör gondosko­dik a hajszálpontos frekven­ciakeresésről és -tárolásról. De van olyan megoldás is, hogy a mikroprocesszor „megjegyzi” a kedvenc állo­mások frekvenciáját, illetve az ahhoz rendelt betűket. Nem kell tehát fejben tarta­ni a többszámjegyes mega­hertzértékeket, betűhívásra behangolódik a venni kívánt állomás. Egy-egy „Okos” ma­sina akár 20-30 állomás frekvenciájára is emlékezik, s egy beépített kis akkumu­látor még arról is gondosko­dik — hálózati készülékek­nél —, hogy ez a memória- áramkimaradás esetén se szenvedjen csorbát. Képünkön egy cigarettás­doboznál alig nagyobb vi- lágvévő rádiókészüléket lát­hatunk, a Sony cég egyik új termékét. A digitális frek­venciakijelzővel ellátott, 12 hullámsávos miniatűr rádió a 'világ valamennyi nagy adóállomásának műsorát venni tudja, teljesen auto­matizált keresőrendszere se­gítségével. A készülékben tíz állomás programja tárolha­tó. (MTI Külföldi Képszerkesztöség) Újra több a kisiparos Átmeneti visszaesés után újra nőtt a kisiparosok szá­ma. Jelenleg összesen 154 ezren dolgoznak, közülük 84 ezren főállásban, 52 ezren munkaviszony mellett, 18 ez­ren pedig a nyugdíjukat egé­szítik ki a kisipari tevékeny­ségből származó jövedelem­mel. így most az év elejinél kétezerrel, az áprilisinál azonban hétezerrel többen dolgoznak magánvállalkozó­ként. Mint azt a Kisiparosok Országos Szervezetében el­mondták, igen nagy azonban a fluktuáció. Januártól má­jus végéig több mint 18 ez­ren adták vissza iparengedé­lyüket, ugyanakkor csaknem húszezren váltottak újat. Mindez kedvezőtlenül befo­lyásolja a szolgáltatások színvonalát, hiszen a lakos­ságnak nyújtott szolgáltatá­sok felét a kisiparosok vég­zik. Kedvezőtlenül alakul a kisiparosság szakmai össze­tétele is: egyre több úgyne­vezett hagyományos szak­mában dolgozó mesterember — mint amilyen a női-férfi méretes szabó, az órás, a fodrász, a cipész, bádogos — adja vissza iparát, és helyet­tük építőipari tevékenység­re, illetőleg személyszállítás­ra és teherfuvarozásra kér- ftek engedélyeket. Elsősor­ban a fővárosban és a na­gyobb városokban vállalkoz­nak szívesen a kisiparosok, a kistelepüléseken sorra ad­ják vissza az engedélyeket. a VII. Tessedik Sámuel tiszántúli mezőgazdasági tudo­mányos napok plenáris ülésén elhangzott első előadás széleskörű áttekintést adott a piaci igényekhez igazodó termelés lehetőségeiről, s az ezzel összefüggő tudományos ku­tatásról. Raisz Gusztáv, MÉM-miniszterhelyettes hallgató­sága körében azért szerzett elismerést, mert a tudományos napokra Szarvasra sereglett kutatóintézeti professzorok, és a mezőgazdasági termelést közvetlen szervezők figyelmét a mából az ezredforduló várható igényei felé fordította, de talán még tovább, egészen a 2020-as évekig. Minderre azokból a trendekből következtetett, melyeket csíráiban a világ ma már hordoz. Féltve őrzött titkok megszerzésének lehetősége és újabb titkok megteremtése, kialakítása, a tudományos munka iránya olyan szinten fo­galmazódott meg, mint évtizedekkel ezelőtt, az ezredfor­dulóra felkészülés jegyében. Ma senki sem vitatja, hogy az 1950-es évek végén meg­fogalmazott és megvalósított intézkedések, termelésfejlesz­tési irányok milyen jótékonyan hatottak a hazai mezőgaz­daság mai színvonalára. A világ szemében érdemeket sze­reztünk az akkor igen korszerűnek mondott termelésünkkel. De a világ is segített, mert olyan növény- és állatfajtákat, technológiai eljárásokat bocsátott rendelkezésünkre, melyek a magyar ugaron továbbtermékenyültek és a garantált eredményeknél többet hoztak. Az itt folyó gazdálkodásban mindig volt egy parányi többlethozam, jöjjön a technika, technológia bárhonnan. A magyar példa megmutatta a vi­lágnak, hogy az egy főre jutó gabona- és hústermelésben, de az ipari és kereskedelmi növények előállításában is ké­pes egy fajtából a maximumot kicsikarni. Ma, amikor a világ a békés egymás mellett élés keretei közé rendeződik, keressük a magyar mezőgazdaság helyét, várható szerepét, s a hely és a szerepkör hozzák legmél­tóbb betöltésének módját. Ilyen előzmények után gondolat­ként vetődött fel: az utóbbi évtizedekben oly sok jót kap­tunk a világtól, de most már a világ is vár tőlünk. Igen, vár tőlünk új, olyan növényfajtákat, melyek sajátos minő­ségükkel és bő termőképességükkel egyedülállóak, alkalma­sak speciális igények kielégítésére. Nem titok, hogy valamikor a bánkúti búzát a párizsi vi­lágkiállításon acélossága, magas sikértartalma következté­ben megcsodálták, jutalmazták. A két világháború között, sőt azon túl is jelentős búzaexportot bonyolított az ország. A búza most is jó exportcikk, de már nem a bánkúti faj­ták minőségi szintjén, hanem az újabb igényeknek megfe­lelő normatívák alapján. Ma Európa nagyobb részében már minden állam képes megtermelni az ellátáshoz szükséges kenyérgabonát, s mert a kenyérkészítés technológiája többé nem privilégium, az önellátást is biztosítják. Tudomásul kell vennünk, hogy a magyar búzák iránti kereslet csök­kenő pályán mozog. Éppen ezért szükséges rendeződnünk, hogy Európát és a világ más részeit a jó kenyérhez szük­séges vetőmaggal ellássuk. És mi lássuk el! Van is ilyen irányú érdeklődés hazai dolgaink iránt. Sőt, vannak ígére­tes búzafajtáink is, melyeket a világ megkedvelhet, mint a bánkúti fajtákat. Várható tehát, hogy a gabonatermesztés súlypontja a közeli jövőben áthelyeződik. A kommersz árutermelésből felszabadult területen a hektáronkénti 16-18 tonnát termő kukoricáé és az olajosmagvú. fehérjét adó növényeké lesz az elsőbbség. s­De hol vannak azok a növények, melyek 16-18 tonna kukoricatermést biztosítanak, vagy a jelenleginél kétszerte több napraforgót és szóját garantálnak a termeléshez ma használt műtrágyamennyiség alig 20 százalékos növelésével? Ez a kérdés! S itt jutottunk el a kutatók, a növényneme- sítők feladatköréhez, mert az újabb célok eléréséhez szük­séges fajtákat tőlük és nem a világtól várjuk! Ahhoz, hogy az ország mezőgazdasága az európai és a világméretű piaci versenyben talpon maradjon, a következő évezred első év­tizedeiben, most szükséges erre gondolni és felkészülni. n z a sok minden, ami itt az utóbbi években kinőtt a föld­ből — műtrágyatárház, agrokémiai telep, szakosított ál­lattenyésztő telep, gabonatárházak, silók, takarmányke­verők — és amit a földbe építettünk a meliorációs program keretében, vagy a szuperintenzív öntözés megvalósítása, mind-mind az ezredforduló gazdasági megalapozását szol­gálja. Ezekkel a fejlesztésekkel azonban csak akkor leszünk képesek megőrizni eddigi jóhírünket, eredményeinket, ha az évszázad utolsó évtizedében mind a kutatásban, mind a termelésben, mind a feldolgozásban és értékesítésben a mi­nőség, a piaci igények kielégítésére felkészülünk. Jó, meg­alapozott gondolatokat adott ehhez a most végétért tiszán­túli mezőgazdasági tudományos napok rendezvénysorozata Szarvason. Dupsi Károly Szakosodé állattenyésztési szervezetek Sorra alakulnak az állat- tenyésztő szakmai közössé­gek, amelyektől a szakem­berek azt remélik, hogy si­kerül elejét venni egyebek között a szarvasmarha-állo­mány csökkenésének, és si­kerül biztosítani a tenyész­tésben és az értékesítésben egyaránt a kellő érdekeltsé­get. Legutóbb a Magyar He­reford Tenyésztők Egyesüle­tét hívták életre, vidéki székhellyel. Az állattenyésztési egye­sülés létrehozói ezúttal egy olyan fajta meghonosítására, tenyésztési és tartási ered­ményeinek javítására és az értékesítésben való érde­keltség fokozására fogtak össze, amely világszerte el­terjedt. A Hereford-fajta mindenekelőtt jó hústerme­lő képességéről ismert, és arról, hogy képes alkalmaz­kodni a különböző környe­zeti adottságokhoz. Az egye­sülést a Balatonnagybereki Állami Gazdaság hozta létre további kilenc közreműködé­sével. A Balaton-parti nagy­üzemben 1400 Hereford-te- henet tartanak, mintegy 3500 hektáros legelőn. Az egyesü­letnek két agrárkutató fej­lesztő vállalat, hat állami gazdaság, egy termelőszövet­kezet, és egy állattenyésztési vállalat a tagja, ám rövide­sen várhatóan újabb tagok kérik felvételüket. Az egyesülés a szakmai munkát segíti azzal, hogy úgynevezett tenyészellenőr- zést végez, és ivadékvizsgá­latra is vállalkozik a jobb eredmények biztosítására. Feladata lesz a törzskönyve­zés és az úgynevezett külle- mi bírálat, ez utóbbi az egy­öntetű állomány kialakításá­hoz is szükséges. A szakmai szervezet széles körű szol­gáltatásokra is elkötelezte magát. Keretében bizottsá­gokat alakítanak a szakmai teendők jó ellátására. % fi

Next

/
Thumbnails
Contents