Békés Megyei Népújság, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-30 / 181. szám

NÉPÚJSÁG 1988. július 30., szombat Nyolc büntetőből csak két gól... Jugoszlávia—Magyarország 23—20 (12-10) Nemzetek közötti válogatott férfi kézilabda-mérkőzés, Békéscsa­ba, városi sportcsarnoik, 1200 néző. V.: Bruziwal, Drabescb (oszt­rákok). Jugoszlávia: Basics — Smajlagics 1, Szaracsevics 1, Portner 7, Rnics 3, Vujovics 1, Holpert 1. Csere: Vellcs, Pusnik (kapusok), Puc, Perkovac 1, Jarak 1, Memics 2, Kuzmanovszki 2. Edző: Arsz- Ianagics Abas. Magyarország: Hoffman dr. — Iváncsik 7, Szabó E. 1, Kovács P., Kovács M. 1, Gyurka 1, Marosi 6,1. Csere: Oross (kapus), Csicsai 1, Kádár 11, Sibaiin 1, Bordás, Őri, Fodor 1. Edző: Mocsay Lajos. Hétméteresek: 2/0, ill. 8/2. Kiállítások: 10, illetve 8 perc. Az eredmény alakulása: 14. perc: 5—3, 17. perc: 5—5, 21. perc: 5—6, 28. perc: 10—8, 37. perc: 15—12, 46. perc: 19—14. 5 Elővételben több mint ezer jegy elkelt, mégis akadtak üres széksorok a csarnokban. Erre legfeljebb az lehet a magyarázat, hogy a televízió egyenesben köz­vetítette a találkozót és az „emeleten” szinte elviselhe­tetlen volt a hőség. Mert maga a találkozó eleve cse­megének ígérkezett, lévén, hogy a két évvel ezelőtti, Svájcban rendezett világ- bajnokság döntősei találkoz­tak! A himnuszok és a be­mutatások után a 2. perc elején Kovács P. büntetőt „csinált” saját kapuja előtt, de Vujovics elhibázta és az ellentámadásból Marosi megszerezte az első gólt. A gyors egyenlítés (Vujovics nevéhez fűződik) után egy eladott Kovács P.-labda kö­zepette az irányító Kovács Mihály máris megjegyezte: „Figyeljetek már egy ki­csit!”. De hiába. Kuzma­novszki ismét betalált. Ma­rosi majd Őri megint hetest hibázott, Portiner viszont akcióból betalált — 1—3. Változatos volt a játék, de elég sok hibával játszott mindkét csapat. A 14. perc­ben a mieink Hoffman dr. óriási bravúrja után kezd­tek felzárkózni; Iváncsik kétszer is gólt lőtt, a 17. percben pedig Marosi szép ejtése jutott a jugoszlávok kapujába, 5—5. Ekkor tom­bolt a B-közép. De a követ­kező hetes sem sikerült, még Iváncsiknak sem. A 20. percnél sem tartottunk és az ötödik büntetődobást hi­bázta el válogatottunk. Igen­csak negatív bravúr. Ennek ellenére a 21. percben — először a mérkőzés során — Szabó L. góljával 6—5-re vezetett Magyarország. Az­tán 6—6, 7—7, 8—7-re ala­kult az állás, a félidőben pedig 12—10-re vezettek a vendégek. A pihenő előtt egy sajnálatos sérülés történt: Memics egy szép ejtéses gól­ja után olyan szerencsétle­nül érkezett a parkettra, hogy — mint később kide­rült — orrcsonttörést szen­vedett. SZÜNET UTÁN tovább növelte előnyét a kékmezes jugoszláv együttes, majd Fo­dor kiállítását kihasználva, Portner lövése után 16—13 lett. És Kádár végre meg­törte a jeget; a 6. magyar büntetőből gólt szerzett... Ezzel azonban mintha el is lőtte volna puskaporát vá­logatottunk, egymás után háromszor a vendégek örül­hettek, s úgy tűnt, ezzel el is dőlt a találkozó sorsa. Már négygólos volt a kékek előnye, amikor az utolsó má­sodpercekben Iváncsik szé­pített. így alakult ki a ju­goszláv válogatott 23—20-as győzelme. Mint ahogy a szakvezetők előzőleg többször is hangoz­tatták: az olimpiai felkészülés kellős közepén tartanak, így a közel egyenlő játékerőt képvi­selő csapat közül az nyerhet, amelyik pillanatnyilag fris­sebb, jobban koncentrál. A ju­goszlávok a 61., egymás elleni találkozóra már úgy érkeztek, hogy a közelmúltban két tor­nán is részt vettek. Ezt játé­kuk is igazolta. Egyértelműen csiszoltabb volt csapatjátékuk, de ki tudja mi történik akkor, ha válogatottunk nem ilyen ritkán tapasztalható hibaszá­zalékkal értékesíti a hétmétere­seket? Ez a pénteki, a közön­ségnek összességében jó szóra­kozást nyújtó találkozó kap­csán már végleg nyitva marad, de a szegedi újabb „találka” talán megmutatja, a Mocsai- legénység most mennyivel tud többet. Mocsai Lajos a találkozó után így összegezte a látottakat: — Mi csak az első mérkőzést ját­szottuk, a jugoszlávok előrébb tartanak a felkészülésben, mint mi. Játékunk így érthető­en nem volt folyamatos, hely­zeteinket sem tudtuk igazán ki­használni. Megérdemelt a jugo­szlávok sikere. Segítője, Ador­ján János ezt a következőkkel toldotta meg: — Hiába készül­tünk fel a nyitott védekezés el­len, bizonytalanok voltunk, nem tudtuk eleget birtokolni a labdát. Az átlövők, de ide so­rolom Kovács Mihályt is, hal­ványabbak voltak a szokottnál, s utólag gondolva, talán a moz­gékonyabb Marosi—Kádár—Fo­dor trió többet tehetett volna a győzelemért. A jobbszélső Iváncsikon sem mi sem múlott — hét gólja közül itt az egyik, ejtéses talá­lata látható Fotó: Fazekas Fttenc na Úszó vidékbajnokság, Békéscsaba: Csizmadia Mariann „pillangógyőzelnie” az első napon Tegnap Békéscsabán az Árpád-fürdőben megkez­dődött az úszók orszá­gos vidéki bajnoksága. A nagyszabású seregszemlét Paluska Pál, a városi tanács ifjúsági és sportosztályának vezetője nyitotta meg, kö­szöntve a 22 szakosztályból érkezett mintegy háromszáz sportolót. Egyöntetű volt a vélemény, hogy a tavalyi, szászhalombattai versenyhez viszonyítva, most sokkal erő­sebb mezőny gyűlt össze, s egyik számban sem hiányoz­tak a bajnoki dobogóra esé­lyes úszók. A 200 méteres vegyesúszásban a békéscsa­baiak nagy „öregje", Nemes Zoltán, egyenletes úszással lett második, s kiszállva a vízből így kommentálta tel­jesítményét: — Az ezüst­érem volt a cél, úgy érzem, ez utólag is reális. Örülök, hogy sikerült megszerezni! A legnehezebben a nők 100 méteres gyorsúszódöntője kezdődött. miután három­szor is újra kellett indítani a mezőnyt. Végül is ezt a gyulaiak kitűnősége. Csiz­madia Mariann bánta, sza­bálytalan rajt miatt ugyan­is kizárták a fináléból. — Pedig direkt megfogtam a rajtkövet, hogy véletlenül se rajtoljak hamarabb. Egysze­rűen nem értem, mi történt — kesergett. Aztán 50 mé­ter pillangón elért győzelme sok mindenért kárpótlást je­lentett számára! A Békés megyeiek közül kiemelhető még a gyulai Braunsteiner Csaba 200 m- es mellúszásban szerzett bronzérme, valamint a bé­késcsabai Pusztai Anikó ha­sonló teljesítménye. A bé­késcsabai 4x100 méteres férfiváltó helyezése és az Előre Spartacus 4x100 m-es női vegyesváltójának 4. he­lyezése is dicséretes. Eredmények. Férfiak. 50 m gyors. Bajnok: Szűcs István (Debrecen) 25,58, 2. Csépányi (Dunaújváros) 25,59, 3. Busl (Szolnok) 25,68, ... 6. Nemes (Békéscsaba) 25,88. 100 m hát. B.: Csépányi András (Dunaúj­város) 1:01,83. 2. Szűcs (Debre­cen) 1:04,26, 3. Gimesi (Kapos­vár) 1:05,17. 400 m gyors. B.: Salamon Péter (Dunaújváros) 4:16.49. 2. Csépányi (Dunaújvá­ros) 4:20.34. 3. Kiss (Dunaújvá­ros) 4:20.93, ... 8. Zsilinszki (Békéscsaba) 4:41,40. 200 m mell. B.: vass Tibor (Debrecen) 2:31.07. 2. Bene (Dunaújváros) 2:32.53. 3. Braunsteiner (Gyula) 2:34,11. 200 m férfi vegyes. B.: Bene Károly (Dunaújváros) 2:12.37. 2. Nemes (Békéscsaba) 2:21,51. 3. Kiss (Dunaújváros) 2:22.71. ...5. Szabados (Békés­csaba) 2:26.59. 4x100 m vegyes­váltó. B.: Dunaújvárosi Kohász 4:13.15. 2. Debreceni Dózsa 4:18.32. 3. Bcs. Előre Spartacus (Szabados, Tóth, Nemes, Ka­tona) 4:19.52. Nők. 100 m gyors. B.: Varga Dóra (Dunaújváros) 59,14. 2. ötvös (Debrecen) 1:01.24. 3. Szabó (Pécs) 1:03.88. 50 m pil­langó. B.: Csizmadia Mariann (Gyula) 30.23. 2. Tóth (Szolnok) 10.32. 3. Alexa (Szeged) 30.39. . . 6. Szilvásy (Bcs.) 31.94, 7. Lázár (Bcs.) 32.45. 200 m hát. B.: Varga Dóra (Dunaújváros) 2:27.80. 2. Pintér (Szeged) 2:30.32, 3. Oláh (Szeged) 2:32,95. 4. Sel- meczi (Bcs.) 2:34.63. 100 m mell. B.: Kovács Judit (Pécs) 1:15,53, 2. Sütő (Debrecen) 1:18.97, 3. Pusztai (Bcs.) 1:19,44, 4. Zaho- rán (Bcs.) 1:21,86. 5. Milyó (Bcs.) 1 :21.95. 200 m vegyes. B.: Kovács Judit (Pécs) 2:27.88, 2. Tóth (Szolnok) 2:29.81.-3. Ven- czel (Dunaújváros) 2:29.88, ... 7. Szilvásy (Bcs.) 2:40.90. 4x100 m gyorsváltó. B.: Szeged SC 4:12.34, 2. Dunaújvárosi Kohász 4:14.63. 3. Debreceni Dózsa 4:20.90. 4. Bcs. Előre Spartacus (Lázár. Felegyi. Szilvásy, Pusz­tai) 4:23,62. 5. Gyulai SE (Csiz­madia. Dávid, Török M.. Török E.) 4:27,73. (gyurkó) Egy csipetnyi Amerika 6. A metropolisban Amíg az ember — főként messzire az otthon védelmé­től — meg nem pillantja vendéglátóit, egy kicsit min­dig nyugtalan. így voltunk a New York-i érkezés pillana­taiban is, ám a bújtatott két­ségek is hamar eloszlottak; látatlanul is fogadni mer­tünk volna, hogy az a jól megtermett, mosolyogva in­tegető a Bollok Feri, akinek felesége vezeti a Molnár Utazási Irodát. Vele együtt jött ki a reptérre Mersich Imre, a New York Hungária Sport Klub elnöke, a futball­edző Gyenis Gyula, és, ko­rántsem utolsósorban John Palotás, aki a Nagy Alma­városban — mert New Yor­kot így is számon tartják — óriási ismeretséggel rendel­kezik, főleg a Gosmos révén. Természetesen mindannyi­an lelkes sportemberek, ezért is lehetünk most a túra má­sodik felében segítségükkel turisták az óceán partján. Azaz, nem egészen csak tu­risták, hiszen még Manhat­tan szívébe sem ér a négy autó, már fix, hogy holnap nehéz meccset játszik a csa­pat a belváros szívében a Cosmopolitán Liga 12 éve­sekből álló váltogatottja el­len, két nappal később pe­dig egy hasonlóan izgalmas­nak ígérkező, immár záróta­lálkozó következik — Long Islandban —. szintén egy vá­logatott ellen. Jó kis prog­ram, persze, közben azért lesz idő néhány sétát tenni helyben is. Nem akármilyennek ígér­kezik az esti Broadway és a Manhattan körüli három­órás hajóút sem, és, ha ma­rad idő, beszállunk majd az Empire State Building tete­jébe repítő liftbe is, ha le­het, a World Trade Centeré­be ugyancsak. Egyelőre azon­ban — késő este lévén — a 82. utcába megyünk, a szálláshelyre. Itt, a Szt. Ist­ván Egyházi Kerületben és néhány háztömbnyi körben szinte mindenki fellelhető, akinek valaha, és ma köze volt hazánkhoz magyarként. Hivatalosan 1 millió 850 ezer magyart tartanak nyil­ván az Államokban, egy há­rom esztendővel ezelőtti sta­tisztikai adat szerint New Yorkban 66 ezren élnek kö­zülük. Megint mondhatnám, hogy kicsi a világ, a 3. su­gárút és 81-es utca sarkán percekkel az érkezés után összeakadok a buszmegálló­ban Csermák Andrással, aki Gyulán az Arád utcát is na­gyon jól ismeri, s kérdés nélkül mondja: „Ősszel me­gyek haza, jövőre meg vég­leg! Éppen elég volt har­minc év ebből itt." József atya a templom előtt este arról mesél: „Magyar iskola a mienk, de lassan már csak nevében. Egyetlen igazi ma­gyar gyerek tanul nálunk, de amikor a múltkor meg­kérdeztem, hogy hívják így válaszolt: ,Meder ...’ Talán Madár — igazítottam ki, $ valóban ez az eredeti, szép, magyar neve. Főként spa­nyol családok járatják a kü­lönben igen jó hírű magyar iskolába a gyerekeiket. Az egyházkerület közösségi éle­te természetesen ettől füg­getlenül igen élénk, szinte minden napra jut esemény. A táncestek, bingo-partik, különféle egyletek közgyű­lései rendre benépesítik a templom alatti színházter­met, amelynek különféle ki­szolgáló helyiségei ugyan­csak fontos funkciót töltenek be, hogy mást ne mondjak, az iskolapadok is itt sorakoz­nak. Megfigyeltem, aki csak pár sort is ír valamelyik újság­ban a világvárosról, a metrót biztos nem hagyja ki belőle. Pedig ez a mélyvasút nagy- jából-egészéből ugyanolyan. mint a többi, legfeljebb pisz­kosabb és melegebb. Egy jó­tanácsot azonban mostaná­ban többet hangoztatnak az ottaniak: „Ne állj szorosan a peron széléhez, mert köny- nyen az aknában találhatod magad!” Ez a világváros őrültjeinek egyik szórakozá­sa. A rendőrség szinte tehe­tetlen az üres tekintetű és hígagyú minden-mindegy emberekkel szemben. Amúgy a városban „nem kell félni, de nem árt az óvatosság!” — ez a megjegyzendő jelszó, főként az esti Brodway-n, ahol annyi nációt lát fél ut- cányi séta alatt az ember, hogy arra jelző nincs. Ezzel együtt is, egyedülálló él­mény ez az esti világ, alkal­mi fényképészeivel és fes­tőivel, játékközpontjaival, milliónyi kétlábas árudájá­val. Az üzletet remélők te­kintete éppúgy része az ut­caképnek, mint a szirénázó, eleve erősítéssel kiszálló rendőrautó. így teljes a világ, talán. Akkor tehát újra futball, amiről mi azt hisszük, el­marad. A kezdés előtt ugyanis olyan óriási zápor tör elő a felhőkarcolók kö­zül, hogy alig tudunk tető alá menekülni. Aztán eltelik szűk negyedóra, tovább tom­bol a nyár, a smaragdzöld műfűben eltűnik az utolsó csepp víz is. Az 1—O-ás győ­zelem igen értékes, büszkék is ránk a hirtelenjében szép számmal összegyűlt magya­rok, nem is sietnek összecsa­varni a piros-fehér-zöld zászlókat. A meccs után Palotás Já­nosnak hirtelen ötlete tá­mad: gyerünk az 53. utcába, a rádióba! Apatini Gyula, a szerkesztő ugyan kint volt a meccsen, tetszett is neki, de úgy lesz az igazi a beszá­moló, ha Varga Zoli és Sza­bó Feri is ott lesz a stúdió­ban. Az élőműsor vége felé övéké a szó, Huták Antal já­tékvezető pedig ügyes ötlet­tel arra használja fel az al­kalmat, hogy szponzorokat toborozzon egy esetleges kö­vetkező tornarészvétel segí­téséhez. Üjabb nap, újabb élmény — sétahajózás a Hudson- és az East Riveren, majd föl a mindent elbíró gránittala­jon, a szigeten majdnem leg­magasabbra törő, Empire State, Building kilátójába, 102 emelet, 380 méter. Ki­mondani is fantasztikus, (A befejező rész következik.) Fábián István Majdnem a világ tetején. Kilátás az Empire State Buildingből BÉKÉS MEGYEI Az MSZMP Békés Megyei Bizottsága és a Békés Megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: Arpási Zoltán. Főszerkesztő-helyet­tes: Seleszt Ferenc. Szerkesztőség: Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz.; 5601. Tel.: 27-844, főszerkesztő: 21-401. Kiadja a Békés Megyei Lapkiadó Vállalat, Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Telefon: 27-844. Felelős kiadó: Csala János. Tele­fon: 26-395. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: egy hónapra 43 Ft, egy évre 516 Ft. Kner Nyomda lapüzeme, Bcs., Szerdahelyi u. 2/A, 5600. Vezérigazgató: Háromszéki Pál. ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

Next

/
Thumbnails
Contents