Békés Megyei Népújság, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-30 / 181. szám
NÉPÚJSÁG 1988. július 30., szombat Grósz Károly Tóróntóban tárgyal (Folytatás az 1. oldalról) magyar gazdasági fejlesztési programok végrehajtásában, az infrastruktúra bővítésében. A magyar kormányfő a személyes találkozókon tájékoztatást kíván nyújtani az új 'lehetőségekről, a gazdaság fejlesztésének terveiről. Egyúttal tájékozódni kíván arról, milyen együttműködésit kínálnak a kanadai vállalatok, ezért több olyan vállalatot is felkeres, amely már üzleti kapcsolatban áll magyar partnerekkel. Brian Mulroney kanadai miniszterelnök közölte: szívesen találkoznék Grósz Károllyal, aki örömmel elfogadta a megbeszélést ajánlatot. Brian Mulroney kanadai miniszterelnökkel találkozott pénteken Torontóban, Ontario tartomány fővárosában Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Minisztertanács elnöke. Grósz Károly előzőleg felkereste a torontói egyetemet, ahol jelentős hungarológiai tanulmányokat folytatnak, Magyar Tanszék és Magyarságkutató Intézet működik, emellett a történettudományi és közgazdasági karon is oktatnak Magyarországgal kapcsolatos ismereteket. Az egyetem tanárai között sok a magyar származású. A miniszterelnököt Joan Foley, az egyetem elnökének helyettese köszöntötte a patinás tanácsteremben. A magyar tanszék munkájáról — a budapesti tanulmányúton levő Bisztray György professzor helyett — Paul Gooch professzor adott tájékoztatást. A tanszéken jelenleg a nyelven kívül oktatják a magyar irodalmat, a magyar dráma és a filmművészet történetét, emellett prosztgraduális képzés is folyik. A tanszék felállítását a kanadai magyarság kezdeményezte, amely 600 ezer kanadai dollár adománnyal járult hozzá ehhez. A szövetségi kormányzat hasonló ösz- szeggel támogatta a tanszék felállítását. Az 1978 óta működő tanszéken nemcsak magyar származású kanadai fiatalok tanulnak, hanem sok más nemzetiségű diák is. A tanszék kiadásában, félévenként megjelenő hungarológiai tanulmánygyűjtemény a nyugati világban a maga nemében egyedülálló. A Magyarságkutató Intézet tevékenységéről Simon László professzor adott tájékoztatást. A két éve működő intézet a kanadai magyarság körében megkezdte az elmúlt évtizedek történetének feldolgozását, mind hazai, mind kanadai vonatkozásban. Tervezik, hogy a Magyar Tudományos Akadémiával együttműködve angol nyelven is kiadják Erdély történetét. Emellett az intézet irodalmi és zenei esteket, ismeretterjesztő előadásokat is tart. Az egyetem képviselői beszámoltak a más tanszékeken Magyarországgal kapcsolatos kutató- és oktatómunkáról is, hangsúlyozva, hogy igen jó az együttműködés a magyar tudományos és kormányzati intézményekkel, tudósokkal. Magyar részről gazdag lehetőségeket biztosítanak a kanadai kutatóknak. Grósz Károly a tájékoztatást megköszönve rámutatott: hazánkban nagyra értékelik azt a kutatómunkát, amely a külföldi egyetemeken, így Torontóban is folyik Magyarországról, a külföldön élő magyarság életéről, helyzetéről. A magyar kormány a maga részéről minden lehetőséget megteremt az ilyen munka segítésére, feltételeinek megjavítására. Ugyanakkor szeretnénk, ha az itt folyó valóságfeltáró munka jobban megfelelne a történelmi tényeknek, ha nem csupán egyoldalú, hanem átfogó ismeretforrásokra támaszkodna, mert az egyoldalúság köny- nyen eredményez téves következtetéseket. A miniszter- elnök leszögezve: senkit sem kívánunk befolyásolni ab- banT hogy kutatásai során milyen következtetésekre jut, a tudományos alkotómunka szabadságát tiszteljük, hazánkban támogatjuk. Szeretnénk azonban, ha az ilyen kapcsolatok intézményesülnének, és nem egyes személyekre szűkülnének le. Grósz Károly köszönetét mondott a kanadai kormánynak az országban folyó magyarságkutatás támogatásáért, a kutatóknak pedig fontos munkájukért, és sok sikert kívánt annak folytatásához. Grósz Károly és Brian Mulroney rendkívül szívélyes hangulatú megbeszélést folytatott egymással pénteken Torontóban. A magyar miniszterelnök külön megköszönte kanadai kollégájának, hogy Torontóba repült, kifejezetten erre a m eg beszé lésre. A találkozó elején a kanadai miniszterelnök adott tájékoztatást országa helyzetéről. Mint elmondotta, Kanada gazdasági fejlődése az elmúlt években folyamatos volt. Szólt a küszöbönálló választásokról, és tájékoztatta a magyar kormányfőt a hét vezető tőkés ország nemrég Torontóban megtartott gazdasági csúcsértekezletéről. Grósz Károly elmondotta: maga is eredményesnek tekinti útját, mind az Egyesült Államokban, mind Kanadában nagy érdeklődést tapasztalt hazánk iránt. A magyar reformtörekvések nemzetközi feltételei most kedvezőek. A magyar kormányfő tájékoztatást adott Mihail Gor- bacsovval Moszkvában folytatott tárgyalásáról, illetve a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó testületének legutóbbi üléséről. Leszögezte: álláspontunk szerint jelentős változásra van szükség a szocialista országokban, nem csupán a gazdaságban, hanem a politikai területen is. Más viszonyt kell teremtenünk a világgal, nyíltabbnak kell lennünk, és a katonai vetélkedés helyett a gazdasági együttműködésre kell törekednünk. Grósz Károly hangoztatta: az ilyen kapcsolatok feltételeinek megteremtéséhez természetesen időre van szükség, de Magyarország megteremti a szükséges körülményeket. Nemzetközi 'kérdésekről szólva Grósz Károly elmondotta : Magyarország érdekelt abban, hogy folytatódjon a helsinki folyamat, a leszerelés a hagyományos fegyveres erők és fegyverzet terén is megvalósuljon. Ugyancsak fontos érdekünknek tekintjük, hogy a bécsi utótalálkozó eredményesen fejeződjön be. A két ország kapcsolatait mindkét kormányfő igen jónak, értékesnek, fejlődőnek tartotta. Egyaránt megállapították, hogy a kapcsolatok bővítése előtt nincsenek akadályok. Grósz Károly megerősítette a kormányfőnek korábban megküldött, magyarországi látogatásra szóló meghívást. Brian Mulroney a meghívást köszönettel elfogadta. A kanadai kormányfő a magyarországi meghívásról szólva elmondotta: szívesen és mihamarabb eleget tesz annak — feltéve, hogy pártja sikeresen szerepel az idei választásokon. Magyarország helyzetéről, terveiről tartott nagy sikerű előadást pénteken délben Torontóban a kanadai külpolitikai társaság és az Empire Club által rendezett ebéden Grósz Károly. A magyar kormányfő beszédét több mint félezer vendég hallgatta és tapsolta meg: politikusok, külpolitikai szakértők, üzletemberek, gazdasági vezetők — köztük nagy számban magyar származású kanadaiak is. A miniszterelnök találkozott még R. Franklinnal, a magyar energetikai iparral is kapcsolatban álló nagy torontói energetikai vállalat elnökével. Grósz Károly hazai idő szerint a késő esti órákban nemzetközi sajtóértekezletet tartott, majd találkozott a kanadai magyar nyelvű sajtó képviselőivel. Kormányfőnk kanadai látogatása végén felkereste az amerikai kontinens egyik legjelentősebb telekommunikációs vállalata, a Northern Telecom székhelyét, és megbeszélést folytatott a cég vezetőivel. A kormányfő és kíséretének tagjai közép-európai idő szerint mára virradó éjszaka indultak visz- sza Budapestre. SZKP KB-iiiés Pénteken Moszkvában ülést tartott az SZKP Központi Bizottsága. Az ülésen a XIX. országos pártértekez- let határozatainak megvalósítása érdekében folytatott gyakorlati munka kérdéseit tekintették át. Erről a kérdésről Mihail Gorbacsov főtitkár tartott előadói beszédet. Az ülés résztvevőinek lehetőségük volt _ előzetesen megismerkedni az SZKP KB PB áltál kidolgozott dokumentumtervezetekkel, amelyeket a pártértekezlet állás- foglalásai alapján dolgozott ki a Politikai Bizottság. Az ülés zárszavát Mihail Gorbacsov mondta el. A KB ülése a megvitatott kérdésről határozatot fogadott el, amelyet a sajtóban közzé tesznek. Ezután a Központi Bizottság határozatot fogadott el a pártszervezetek beszámolóiról és választásairól, valamint a pártapparátus átalakításának alapvető irányairól. Agráripari központok A román sajtó legutóbbi írásai arról tanúskodnak, hogy az országban előtérbe került az új agráripari központok erőteljes ütemű fejlesztése. Erről hozott határozatot az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottsága is, amely legutóbbi ülésén az egráripari központok helyzetéről tárgyalt. A testület utasítása szerint az általános helységfejlesztési és -korszerűsítési program keretében augusztus 15-ig minden megyében ki kell jelölni azokat a településeket, amelyeket agráripari városokká fejlesztenek. Ismeretes, hogy Nicolae Ceausescu kérésére Giurgiu megyében szigorúbb terveket dolgoznak ki a beépíthető terület korlátozása és csökkentése érdekében. Te- mes megyében — mint arról A Hét című hetilap legújabb száma beszámol — a tervek szerint 20-22 agráripari központ létesül. Ezek közé tartozik többek között Nagyszentmiklós, Temesré- kás, Facsád, Gátalja, Széphely, Bethlenháza, Üjpécs, Varjas, Nagytopoly, Perjá- mos. fl Német Szakszervezeti Szövetség küldöttségének látogatása A Szakszervezetek Országos Tanácsának meghívására július 26—29. között látogatást tett hazánkban a Német Szakszervezeti Szövetség (DGB) küldöttsége Ernst Breit elnök vezetésével. A delegáció megbeszéléseket folytatott Nagy Sándorral, a SZOT főtitkárával és a titkárság több tagjával. Ennék keretében a vendégek és a házigazdák kölcsönösen tájékoztatták egymást a hazájukban működő szak- szervezeti mozgalom tevékenységéről, törekvéseiről, véleményt cseréltek nemzetközi kérdésekről és tárgyaltak a kapcsolatok bővítéséről. A DGB küldöttsége ellátogatott a győri Rába Magyar Vagon- és Gépgyárba, ahol az ipari nagyüzem gazdasági és szakszervezeti tevékenységével ismerkedett. A DGB küldöttségével találkozott Gáspár Sándor, a SZOT nyugalmazott elnöke is. Látogatásának befejeztével a Német Szakszervezeti Szövetség delegációja pénteken sajtótájékoztatót tartott a SZOT Szállóban. A pozsonyi UJ SZÓ olvastuk Hz 1968-as csehszlovákiai eseményekről 4. írta: Alois Indra, a CSKP KB Elnökségének tagja, a CSSZSZK Szövetségi Gyűlésének elnöke Számtalanszor bebizonyosodott, hogy a pártvezetőség milyen érzéketlen volt a szövetségesek gondjai iránt, hogyan titkolta el minden találkozás eredményét az illetékes pártszervek előtt. A szövetségesekkel való egyenjogúságot senki sem magyarázhatja úgy, mint nézeteik semmibevételének jogát, vagy a kölcsönös érdektelenséget a szocializmus sorsa iránt az egyes országokban. Egyenest a Központi Bizottság Elnökségében egyes funkcionáriusok megengedték maguknak azt, hogy sértően beszéljenek az SZKP-ról és annak vezetőiről — és mindezt jóval augusztus előtt! (Vagy ezt Z. Mlynár le akarja tagadni?) És az első titkár ettől nem határolta el magát, más elvtársaknak kellett azt megtenniük. A „csehszlovák külpolitika egyéni arculata” kialakítása ürügyével lazították a szövetségesi kötelékeket, tekintet nélkül a saját biztonságunkra. A szövetséges országok képviselőivel történt varsói találkozás után az Elnökségben végső soron „anonim” javaslat vetődött föl azokra az intézkedésekre vonatkozóan, ha „megtörténik a Szovjetunióval való szakítás”. Igaz, egyes elvtársak tiltakozása miatt levették a napirendről, de az a tény, hogy kidolgozták és előterjesztették, jellemző! A történelem bizonyítja, hogy a CSKP mindenkor hazafias párt volt, mégpedig a leghaladóbb értelemben. A saját -múlt iránti tisztelet, és tekintettel a jelenlegi és a jövő társadalmi fejlesztésére, érdeke volt és marad az öntudatos szocialista hazafiság elmélyítése. De az, amit 1968-ban a különféle „néptribunok” élesztgettek és a végsőkig fokoztak, annak semmi köze nem volt a szocialista hazafisághoz, csupán annak karikatúrája volt. Az egész a „szovjet modell” mechanikus átvételének észrevétlen karikatúrájával kezdődött, annak hangsúlyozásával, hogy tiszteletben kell tartani a csehszlovák sajátosságokat a szocializmus építésében (e tekintetben egyébként nyitott kapukat döngettek). A folytatás egyre nyíltabb szovjetellenesség volt, amely egyes tisztségviselők fellépésében, újságírók politikai kommentárjaiban és írók publicisztikai munkáiban kapott hangot. A varsói találkozó után és az ágcsernyői (Cierna nad Tisou) tanácskozás előtt a sovinizmus, a „szakszervezetiek” jóvoltából, tömeges ámokfutássá vált (legalábbis abból ítélve, ami a televízió képernyőjén, a rádióban és az újságok hasábjain folyt). Fr, Kriegel és Josef Smorkovsky a különböző spontán mitingeken a Gyermekotthon előtt elbizakodottan kijelentette, hogy „tizennégymillió szív egy ütemre dobban”. És aki Ágcsemyőn „kitér a sorból, az a nemzet árulója”. Az ágcsernyői találkozó időpontja nem volt hivatalosan nyilvánosságra hozva. De a „hazafiak” egész héten aláírásokat gyűjtöttek, és a találkozó előestéjén a televízió kamerái előtt adták át a Központi Bizottság első titkárának „üzenet a CSKP KB Elnökségének” címmel a sovinizmussal átitatott irományt. A közvélemény hallatlan manipulálásának következményeiről van szó és a kispolgári hisztéria felkorbácsolásáról. Ez azonban, szerencsére, korántsem vette el valamennyi állampolgár és kommunista józan ítélőképességét, nem fosztotta meg őket attól, hogy osztályszempontból ítéljék meg a fejlődést és nem estek az „ideális nemzeti egység” illúziójába. Egyes politikusoktól és segítőiktől azonban ez a viselkedés a legmesszebbmenően felelőtlen volt. A vezető erő nem vezetett A szocializmusban állandó érvényű, hogy amilyen a kommunista párt, olyan, a társadalom is. A párt egységét, akcióképességét elsősorban vezető szervei befolyásolják — a kongresszusok közti időszakban a Központi Bizottság, annak elnöksége és titkársága. A Tanulságokban a pártvezetés 1968 januárja utáni tevékenysége meggyőzően van értékelve — a Központi Bizottság, -elnöksége és mindenekelőtt akkori első titkára nem mentesülhetnek a felelősség alól azért, hogy a párt nem állít feladatai magaslatán, hogy elvesztette a politikai kezdeményezést, és megszűnt politikai vezető erő lenni. A jobboldali támadók és a szocializmus ellenségei „támogatták Dubceket”, a valóságban azonban felforgató tevékenységük szimbólumává tették. Naív dolog azt állítani!, hogy a CSKP (legalábbis 1968 februárjának és márciusának határán) valamit „irányított”. A Központi Bizottság elnöksége végtelen „generális” vitákat folytatott — legtöbbször konkrét határozat nélkül; ha mégis valamilyen határozatot hoztak, azt nem respektálta még az elnökség minden tagja sem, még kevésbé a tömegtájékoztatás és a propaganda eszközeinek dolgozói. J. Pillér 1969. szeptember 17-én a Rudé Právóban megírta- az igazságot: „A párt minthogyha valamiféle egyletté alakult volna. Az elnökség egyes tagjai nem tartották magukat az elfogadott határozatokhoz, azt csinálták, amit jónak láttak, ami hasznukra volt, ami elősegítette népszerűségüket, tekintet nélkül arra, hogy ez a pártnak ártott-e. Így a keletkezett káoszban a pártvezetőség hibájából a párt lépésről lépésre bomlott fel.” Súlyos volt a helyzet a fegyveres erőkben- is. A hadsereg jelentős mértékben paralizálva vólit az által a kritika által, amely a vele való visszaélés miatt érte a Központi Bizottság első titkára t.isizt-ségében történt változással és a „heremag- generális”. Sejna-üggyel kapcsolatban-; politikai apparátusában túlsúlyba jutottak a jobboldali erők; a hadsereg kommunistáinak országos értekezletén, július 8-án Bnatisla- vában „saját csehszlovák katonai doktrína” kidolgozásáról jelentek meg nézetek. A biztonsági szervek — főleg az ál~ lambiztonsá-g — meg volt bénítva az ’50-es évek törvénysértései miatt rájuk zúduló kritika által, de J. Pavel belügyminiszter likvidátort nézetei miatt is. Csak illusztrációképpen: amikor Fr. Kniegél a vezető titkárok országos értekezletén (május 12—13-án a Cerní-n-palotában) kijelentette, hogy „minden hatalmi eszköz a kezünkben van”, a résztvevők ironikus nevetésben- törtek ki. A demokratikus centralizmus fogalma a pártéletben szégyenletes fogalommá vált, a jobboldaliak egyszerűen igno- rálták. Csupán néhány példa. A pnágai rendes konferencián (1968 áprilisában.) a Központi Bizottság küldöttségének tagjait Dubceket, Cern.í-ket és Smrkovskyt ovációval fogadták — de a konferencián (a KB határozatával ellentétben) megszavazták -a rendkívüli kongresszus összehívásának szükségességét. Milyen volt -tehát az első titkár személyi -tekintélye — vagy tán nem harcolt a Központi Bizottság álláspontjáért? Miért tűrte el a pártvezetőség, hogy az úgynevezett „Akcióprogramot” a jobboldaliak figyelmen kívül hagyják? Azt mondták róla, hogy „elkéste a fejlődésit”, senki sem folytatott szervezőmunkát -teljesítéséért. A politikát valóban nem lehet a szubjektív elképzelések szerint megítélni, hanem- kizárólag a konkrét eredmények alapján. Amikor a Központi Bizottság májusi ülése a jobboldali veszélyt fő veszélynek minősítette, az egész publicisztika münden fegyveréből össztüzet zúdított „a dogmatikosokra és konzervatívokra”. A pártvezetés tétlenül hallgatta a támadásokat, hogy „meghátrál a konzervatívok nyomása előtt", hogy nálunk „káderezésre kerül sor”, hogy a „giomulkai útra” akarunk térni stb. A „2000 szó” ellenforradalmi kiáltvány közzététele körüli események (1968. június 27-e) egyenesen iskolapéldái voltak a pártvezetés alkalmatlanságának, és a CSKP KB első titkára ingadozásának. Még a KB Elnöksége (nagyon óvatos) elutasító határozata-, a kormány és a Nemzetgyűlés állásfoglalása sem kényszerítette a tömegtájékoztatásban és a propagandaeszközökben dolgozó kommunistáikat arra, hogy legalább mérsékeljék a publicisztika jobboldali hangnemét. Smrkovsky, aki az Elnökség ülésén- még a „2000 szót” ellenforradalminak minősítette, nem sokkal később nyilvánosságra hozta- a maga békülékeny és magyarázkodó „1000 szavát”. Az Elnökség feladatul adta -az első titkárnak, hogy 1968. június 28-ai televíziós beszédében- ítélje el ezit az ellenforradalmi felhívást. A. Dubcek azonban ezt a feladatot nem teljesítette, erről az eseményről nem szólt egy szót sem. Mindez a rendkívüli járási konferenciák előestéjén- volt — mit gondolhattak ezék küldöttei, miihez kellett igazodniuk? (Folytatjuk)
