Békés Megyei Népújság, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-29 / 180. szám
NÉPÚJSÁG 1988. július 29., péntek Grósz Károly az Egyesült Államokból Kanadába utazott (Folytatás az 1. oldalról) a magyar országgyűlés üzenetével. Ezt követően a magyar nagykövetség épületében tartott nemzetközi sajtókonferenciát Grósz Károly. Bevezetőben kijelentette: a Magyar Népköztársaság kormánya az Egyesült Államok kormányától, személy szerint Reagan elnöktől kapott meg- * hívást erre a látogatásra. E látogatás kapcsolatunk kiemelkedő eseménye — hangoztatta —, hiszen 42 év telt el azóta, hogy hivatalos magyar kormányküldöttség az Egyesült Államok földjére lépett. A sajtókonferenciát követően Grósz Károly részt vett azon a fogadáson, amelyet dr. Házi Vencel, hazánk washingtoni nagykövete adott a látogatás elkalmából. A fogadáson megjelent vendégek között volt William Verity kereskedelmi miniszter, John Whitehead, a külügyminiszter első helyettese. Rozanne Ridway külügyminiszter-helyettes és az amerikai kormány több más magas rangú képviselője. Ugyancsak megjelent az amerikai képviselőház számos tagja, több vezető üzletember, a magyar emigráció néhány neves képviselője. Grósz Károly a nap végén szívélyes hangulatú találkozón vett részt a Washingtoniban hivatalos kiküldetésben dolgozó magyarokkal. A washingtoni látogatás befejezéseként Grósz Károly csütörtökön reggel az arling- toni katonai temetőben koszorút helyezett el az ismeretlen katona sírján. A sírnál felsorakozott az amerikai fegyveres erők haderőinek díszalakulata. A washingtoni helyőrség parancsnoka fogadta a temetőnél a magyar kormányfőt. Miniszterelnökünk köszöntötte a tiszteletére felvont magyar nemzeti* zászlót. A katona- zenekar eljátszotta a két ország himnuszát, majd Grósz K Magyar Népköztársaság Országgyűlésének üzenete az Kmerikai Egyesült Államok Kongresszusához Tisztelt Kongresszusi Tagok.! A Magyar Népköztársaság Országgyűlése figyelemmel kiséri és nagyra értékeli azokat az erőfeszítéseket, amelyeket az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusa, a Szenátus és a Képviselőház tagjai fejtenek /ki :a Magyarországot közvetlenül is érintő kelet—nyugati kapcsolatok javításáért, a nemzetek közötti együttműködés elmélyítéséért. Állásfoglalásainak is szerepe van abban, hogy az egyes államok kedvezőbb nemzetközi légkörben építhetik kétoldalú kapcsolataikat, járulhatnak hozzá a globális és regionális problémák megoldásához. A magyar közvélemény, a magyar politikai és gazdasági vezetés érzékeli és méltányolja az országban kibontakozó reform- törekvések iránt az Egyesült Államokban is megnyilvánuló érdeklődést és rokonszenvet. Ennek az átfogó átalakulási folyamatnak meghatározó eleme 'a politikai intézményrendszer megújulása, s benne az Országgyűlés törvényalkotói, politikaformáló és a kormányzati munkát ellenőrző szerepének következetesebb érvényesítése. A képviselők egyidejűleg részt vállalnak a Magyar Népköztársaság külpolitikai irányvonalának kialakításában, annak még nyitottabbá tételében. Mindehhez jó alapot és lehetőséget biztosít, hogy a Magyar Népköztársaság nemzetközi tevékenysége és belső jogszabályai teljes mértékben összhangban vannak az emberi jogokat szabályozó nemzetközi egyezményekkel és normákkal, köztük a Helsinki ■Záróokmányban foglalt elvekkel és ajánlásokkal. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy az utóbbi években a Magyar Népköztársaság és az Egyesült Államok között a két kormány kölcsönös erőfeszítéseinek eredményeként kiterjedt, élénk, gyümölcsöző kapcsolatrendszer jött létre. A magyar kormány elhatározott szándéka, hogy e kapcsolatokat, a két nép közeledését tovább erősítse. E törekvésében építhet a magyar törvényhozók és a magyar közvélemény támogatására. Grósz Ká- rolynak, .a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkárának, a Minisztertanács elnökének egyesült államokbeli látogatása — hasonló amerikai szándék esetén — új, történelmi távlatokkal biztató szakaszt nyithat a két ország együttműködésében. A Magyar Népköztársaság Országgyűlése kész részt vállalni a magyar—amerikai kapcsolatok mindkét nép érdekeit szolgáló bővítésében, (az [ehhez szükséges bizalom építésében. Az Országgyűlés kívánatosnak tartaná, hogy a két ország törvényhozása ösztönző szerepet játsszon a politikai párbeszéd, a gazdasági, a tudományos és kulturális együttműködés, az emberek közötti kapcsolatok fejlesztése érdekében. Kész arra is, hogy a magyarországi politikai, gazdasági, társadalmi folyamatok és törekvések alaposabb megvilágítása céljából közvetlen párbeszédet folytasson az amerikai törvényhozókkal az Egyesült Államok Kongresszusában Magyarország kapcsán napirendre kerülő témákról, így az emberi jogok valamennyi kérdéséről is. Szükségesnek és hasznosnak tartja a rendszeres véleménycserét a nemzetközi helyzet legfontosabb kérdéseiről. A Magyar Népköztársaság Országgyűlése javasolja, hogy a két ország törvényhozásának kontaktusait helyezzük tartósabb alapokra. A 'jövőben rendszeresebb személyes kapcsolatok, munkabizottsági találkozók vagy más, kölcsönösen megfelelőnek ítélt formák keretében biztosítsuk a mindkét oldalon felvetődő általános, vagy egyedi kérdések, ügyek [megvitatását, a hatékony információ- és véleménycserét, s ezen keresztül a kölcsönös megértés erősítését. A Magyar Népköztársaság Országgyűlése reményét fejezi ki, hogy javaslata .egybeesik az Amerikai Egyesült Államok szenátusa és képviselőháza tisztelt tagjainak óhajával és törekvéseivel. Fontosnak és időszerűnek tartja, hogy a két ország törvényhozói választóik képviseletében az eddiginél aktívabb szerepet vállaljanak a Magyar Népköztársaság és az Amerikai Egyesült Államok közötti együttműködés továbbfejlesztésében, a magyar és az amerikai nép közötti kapcsolatok erősítésében. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGGYŰLÉSE NEVÉBEN: STADINGER ISTVÁN ELNÖK Károly az egyszerű kőtömbnél elhelyezte piros-fehér- zöld szalagos koszorúját. A magyar miniszterelnök megtekintette az emlékmúzeumot is. Az arlingtoni temetőből a küldöttség gépkocsikkal folytatta útját a főváros központjába, ahol a Washington Emlékobeliszk közelében George Shultz külügyminiszter vett búcsút az Egyesült Államok kormánya nevében Grósz Károlytól. Katonai tiszteletadás mellett szállt be a magyar kormányfő az elnöki helikopterbe, amely a Washington mellett lévő Andrews légitámaszpontra érkezett, innen pedig Reagan elnök különrepülőgépe vitte tovább az amerikai körút befejező állomására, Niagara Fallsba. Csütörtökön délután, hazai idő szerint az esti órákban, nemhivatalos látogatásra Torontóba érkezett Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Minisztertanács elnöke. A magyar kormányfő kanadai üzletemberek meghívásának tesz eleget, ma délelőtt találkozik Brian Mulroney kanadai miniszterelnökkel. A kanadai határon az ország külügyminisztériumának képviselői fogadták a magyar kormányfőt és kíséretének tagjait. Jelen volt Dr. Nagy Lajos, hazánk ottawai nagykövete. A magyar vendégek este — hazai idő szerint éjszaka — kanadai üzletemberekkel találkoztak. Ma reggel Grósz Károly felkeresi a torontói egyetem Hungarológiai Intézetét, majd Kanada miniszterelnökével, Brian Mulro- neyvel találkozik. Délben a Nemzetközi Kérdések Kanadai Intézete és az Empire Club, a vezető üzletembereket és befolyásos politikusokat egyesítő társadalmi szervezet díszebédjén vesz részt, ahol előadást tart hazánkról. Grósz Károly pénteken este, közép-európai idő szerint késő éjjel indul haza észak-amerikai körútjáról. KNDK—Dél-Korea Dél-Korea elfogadja a KNDK javaslatát, hogy a két ország parlamenti szintű tárgyalásokat kezdjen, és Szöul lehetségesnek tartja, hogy megvitassák Phenjan részvételét az ez évi olimpiai játékokon — jelentette ki szerdán a dél-koreai parlament szóvivője. A KNDK a múlt héten javasolta a szöuli parlamentnek, hogy kezdjenek tárgyalásokat megnemtámadási szerződésről, kedden pedig újabb levelet juttatott el Szöulba, amelyben indítványozta a Koreai Munkapárt és a dél-koreai pártok közötti kapcsolatfelvételt, másrészt bejelentette, hogy kész tárgyalni Szöullal az olimpián való részvételről. ítélet a ljubljanai perben A ljubljanai katonai bírósóig szerdán ítéletet hozott a titkos katonai dokumentumok megszerzésével vádolt Janez Jansa újságíró és három társa bűnperében. A jugoszláv büntetőtörvény- könyvinek a katonai titkokra vonatkozó paragrafusa alapján Ivan Borstner törzsőrmestert, a jugoszláv néphadsereg tiszthelyettesét négyévi, Jainez Jansa és Franci Zavri újságírókat 18 hónapi, David Tasic újságírót pedig öt hónapi börtönbüntetésre ítélték. Janez Janisát, a Mlad.ina szlovén ifjúsági lap munkatárséit, David Tasicot, a MlaTorinói lepel Még nem vezettek végső döntéshez az úgynevezett torinói lepel korának megállapítására szánt kutatások, de három rangos intézmény laboratóriumának tesztjei alapján az idén ősszel — Rómában vagy Torinóban — fogják bejelenteni: lehetett-e vagy sem Jézus halotti leple a torinói székesegyház egyik kápolnájában őrzött, s ekként számon tartott gyolcs. Dr. Robert Hedges, az oxfordi egyetem régészeti laboratóriumának csoportvezetője sokat sejtetően azt mondta: megvan a maga elképzelése, de nem áll szándékában ezt közölni. Elismerte, hogy a lepel igen meggyőző, de hozzátette: nehéz elképzelni, hogy ilyen sokáig fennmaradt. Az oxfordi kutatócsoport kormegdtiina szerkesztőjét, valamint Borstner törzsőrmestert május végén, illetve június elején tartóztatták le. Előzőleg a Mladina olyan értesülést közölt, hogy a néphadsereg a saját eszközeivel; akar fellépni a Szlovénia tagiköztársaságban végbemenő liberális folyamatok ellen. A hivatalos közlemény szerint azonban nem a Mla- diinában megjelent cikkek miatt tartóztatták le a tiszt- helyettest és az újságírókat, hanem a jugoszláv néphadsereg egységeinek harckészültségére vonatkozó dokumentum kiszivárogtatása miatt. állapító vizsgálata félúton van és — mint a tudós mondta — minden simán hala'd. Ez az utolsó laboratórium ama három közül, amelyeket megbíztak a kérdés eldöntéséhez szükséges tesztekkel. Dr. Hedges szerint ,,ha hamisítványról van szó, akkor az nagyon jó munka”. A korábbi, 15, illetve 10 évvel ezelőtt végzett vizsgálatok nem utaltak csalás nyomaira, s azt állapították meg, hogy a lepel Palesztinából származik — egyes kétkedők úgy vélik, hogy a keresztesek idejéből. A rendelkezésre álló tudományos módszer a pontos keletkezési időpontot nem teszi megállapíthatóvá, hanem csak néhány száz éves közelítést tesz lehetővé, tudniillik annak az időpontnak a hozzávetőleges megközelítését, amikor a lepel anyagához a lent learatták. A pozsonyi ÚJ SZÓ -bon olvastuk Hz 1968-as csehszlovákiai eseményekről 3. írta: Klois Indra, a CSKP KB Elnökségének tagja, a CSSZSZK Szövetségi Gyűlésének elnöke Egyes személyiségek . .. kétkulacsos politikát folytattak: más arcot mutattak, amikor hivatalosan tárgyaltak, mást, amikor a kollektíván kidolgozott politikát védelmezniük vagy megvalósítaniuk kellett.” Így az akkori „demokrácia” nagyon sajátos volt: azok vitték a prímet, akik gyalázták a kommunista pártot és annak történetét, és a szocializmusban semmi jót nem találtak; ez a kórus összecsengett a leplezetlen szocialistaellenes és szovjetellenes hangokkal. Csupán a szocializmus és a Szovjetunióval fenntartott szövetség védelmezőinek nem jutott valahogy hely; azok egyszerűen „konzervek”, „panoptikumfiguráik”, „dogmatikusok”, „szektánsak” stb. voltak. Az akkori fejlődéssel kapcsolatos aggodalmakat számos dokumentum fejezi ki (sőt, többnyire ilyen van). A CSKP Központi Bizottsága 1968-as áprilisi és májusi ülésének felszólalói is ilyen szellemben nyilatkoztak. Végső soron elég az újságokat fellapozni, hogy az ember meggyőződjön, milyen is volt az a „demokrácia”. Bizony nem „szélsőséges jelenségekről”, „spontán szélsőséges tendenciákról”, hanem céltudatos és egyre nyíltabb támadásokról volt szó a szocialista társadalmi rend, a kommunista párt és politikájának eredményei, a munkásosztály vezető szerepe, a szocialista állam és hatalmi eszközei ellen. »Meggyóntatták" a képviselőket A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom tevékenységébe egyre nyilvánvalóbban csempészték be a szindikalizmust; az egységes ifjúsági szervezetet atomizált érdekvédelmi csoportokkal helyettesítették. Hasonlóan csoportokra szakadtak a többé-íkevésbé ambiciózus egyének jóvoltából az egyes társadalmi szervezetek is. Egyre nyilvánvalóbb lett, hogy (függetlenül egyes politikusok szubjektív óhajától) létrejött a jobboldali szocialistaellenes erők blokkja. A kispolgári hangoskodás (ne feledjük, hogy február óta mindössze 20 év telt el!) a „nép támogatásaként” volt feltüntetve. Az akkori „demokrácia” anarchizmussá vált, és olykor egészein groteszk formát öltött. A CSKP KB 1968 áprilisi ülésén először alkalmazták a titkos szavazást a köztársasági elnök jelöltjének és a Központi Bizottság új elnöksége tagjainak megválasztásánál. És megtörtént az, hogy a köztársasági elnöki jelölt választásakor Josef Smrkovsky is kapott két szavazatot, ö elkezdett panaszkodni, hogy ezt a bizalmatlanság jeleként fogja föl — és így közfelkiáltással, minden előkészület nélkül megválasztották a Központi Bizottság Elnöksége tagjának. Ehhez már nem volt szükséges a titkos választás ... Vagy más, nagyon jellegzetes esemény. 1968. július 10-én a Nemzetgyűlés képviselői megválasztották az újonnan alakult Csehszlovák Nemzeti Tanács tagjait. A szavazás titkos volt. Az eredményből kitűnt, hogy a javasolt jelöltek közül Pavel Kohout és Jiri Hanzelka nem kapták meg a szükséges szavazatokat (és kevesen tudják, hogy O. Sik megválasztásakor meghamisították a szavazás eredményét!). Ebben a pillanatban „a demokraták” idegei felmondták a szolgálatot: Pelikán, Smrkovsky, Kriegel és Polednák a parlament fórumáról öntötték ki dühüket, minősíthetetlen szavakkal vádolták a képviselőket, hogyan engedhették meg a „cseh kultúra két kiváló képviselőjének a meg nem választását”! Először a titkos szavazásért mennydörögtek, majd az újságírók „meggyóntatták” az egyes képviselőket, hogy kire szavaztak! Másnap — július 11-én — a jobboldaliak ismét megpróbálkoztak a Nemzetgyűlés lejáratásával, a nemzeti bizottságok országos konferenciáján (a megjelent tisztség- viselők becsületére legyen mondva, itt nem értek célt). A demokráciát csak úgy ismertek el tehát, ha a jobboldal várakozásainak megfelelő eredményt hozott. Az akkori „demokráciáról” végtelen sok példát hozhatnánk fel. Talán demokratikus volt megtagadni a kommunistáktól a publicitást és azoktól az állampolgároktól, vagy más politikai pártok képviselőitől, akiknek nézetei ellenkeztek az akkori „divattal”? Demokratikus volt hallgatni a Népi Milicia összejöveteleiről, beleértve a prágai aktívát is, amelyen a CSKP KB jelenlegi főtitkára tartotta a főbeszámolót? Demokratikus volt nyilvános hecckampányt indítani a Praga autógyár 99 dolgozója ellen, akik a Szovjetunió iránti bizalom kinyilvánításával „vétettek” csupán? Vagy talán demokratikus volt a „2000 szó” nyilvánosságra hozatala, amely nyílt felhívás volt az ellenforradalomra? És tagadhatatlan tény az is, hogy A. Dubcek „demokratikusan” megtiltotta az SZLKP KB májusi ülése határozatának közlését. Tipikus megnyilvánulása volt az akkori „demokratizmusnak” a párt és az állami tisztségviselők tömeges „kivégzése”. Nem, egyáltalán nem a profanizált egyének, a dogmatikusok, a hatalommal visszaélők leváltásáról volt szó. A jobboldaliak és szocialistaellenes erők elképzelése szerint mindenkinek távoznia kellett, aki elkötelezte magát a CSKP és a Nemzeti Front február utáni politikájának — kivéve természetesen azokat, akik „időben kedvező szelet fogtak” és a támadókhoz csatlakoztak. Végső soron a „leghaladóbbak” között nem kevés volt olyan, akik annak idején dog- matizmussal és szélsőséges szektássággal tűntek ki. Nem egy ezek közül a jelesek közül annak idején tevékeny szervezője volt a szocialista törvényesség megsértéseinek, vagy kiszolgálta azt. Főleg a Központi Bizottság 1968 májusi ülésén és néhányszor az Elnökségben azok a megengedhetetlen módszerek, amelyeket a „káderpolitikában” követtek el, napirendre kerültek. A Központi Bizottság Elnökségének 1968. július 3-án tartott ülésén a kormány akkori elnöke, O. Cernik mondotta : „A sajtó, a rádió, a televízió nincs a kezünkben, számolnunk kell ezzel a politikai realitással — a politikai légkört az emberek értékelésében mutatkozó szubjektivizmus jellemzi.” Hangsúlyozni kell azonban, hogy ennek a szubjektivizmusnak nagyon jól szervezett formája volt; nem spontánul nyilvánult meg, hanem bizonyos csoportok irányították. Fontos alkotórésze volt ez a hatalmi pozíciókért folytatott harcnak. A „legforradalmibbak” voltak épp azok, akik saját személyes ambíciójukat akarták kielégíteni. A Központi Bizottság Elnökségének említett ülésén A. Dubcek szó szerint ezt mondta: „Lelkileg tönkretesz engem, hogy ez az emberek ellen intézett hajsza az én vezetésem alatt folyik.” Remélem, hogy ez eléggé hiteles tanúság. Téves volna azonban azt képzelni, hogy az ilyen kijelentések után valami változott — a pártvezetés együttérző szavakon kívül nem tett semmit a becsületes emberek védelmére: ,/h boszorkányüldözés” inkvizítori légköre még sűrűsödött... H hazafiság karikatúrája A képmutatás tetőfoka az, amikor a ’60-as évek végének „reformátorait” valaki következetes „internacionalistának”, vagy a „Szovjetunió hű barátainak” nevezi. Ezek csupán hiú kísérletek arra, hogy üres szavakkal próbálják megcáfolni a korabeli tényeket. Túlságosan sok van „fekete-fehéren” ahhoz, hogy letagadható lenne a szovjetellenesség, amelyet a jobboldali tisztségviselők és a tömegtájékoztatás dolgozói a CSKP KB akkori első titkárának áldásával (vagy legalábbis energikus ellenállása nélkül) folytattak. Nem sok értelme van ezzel kapcsolatban az úgynevezett „Akcióprogram”-ra hivatkozni, amelyet a jobboldaliak „lesöpörtek az asztalról”, mielőtt még a Központi Bizottság ülése jóváhagyta volna. A jobboldal magatartását az avanturizmus, a határtalan nagy- zolás, a szocialista közösség stratégiai érdekeinek figyelmen kívül hagyása, a szövetségesek nagyképű kioktatása, a „szocializmus építéséről” osztogatott tanácsok, a marxista—leninista tanítás sajátosan eredeti magyarázata jellemezte. (Folytatjuk)
