Békés Megyei Népújság, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-26 / 177. szám

í NÉPÚJSÁG Nyugdíjasokról — nyugdíjasoknak Ne szégyelljük bevallani, hogy elfáradtunk 1988. július 26., kedd „Nem késtünk az exporttal” Párttaggyűlés a Bekötnél Sarkadon Kedves házaspárral talál­koztam a minap a Gyulai Vérfürdőben. Gyenge Ká­rollyal, az MSZMP Fejér Megyei Bizottságának nyu­galmazott titkárával és fele­ségével. Melegség öntötte el szívem tájékát, amikor sző­kébb hazámról, Szabolcs- Szatmár megyéről, az ott élő emberekről szeretettel be­széltek Gyengéék. — Hogy kerültek Szabolcs­ba? — Hosszú volt az út odá­ig — emlékezik Gyenge Ká­roly. — Aradon születtem, Csorváson nőttem fel Kraj- csovics István nevelőapám­nál. A házaspár jól bánt Vélem, emberséget, a mun­ka szeretetét és becsülését tanultam tőlük. Emlékszem, még gyermék voltam, ami­kor Nyisztor György több­ször megfordult Cser vésőn. Szászéknál gyülekeztek a baloldaliak, én a nevelő­anyámmal az ablakon át le­selkedtem. Ne higgye, hogy 16-17 éves fejjel tudatos kommunista lettem volna, de olyan közegben éltem, hogy tudnom kellett, hová tartozom. 1927-ben, 17 éve­sen, kerültem Budapestre. Apám politizáló suszter vő- je fogadott be angyalföldi baraklakásába. Kifutófiú- kénit kezdtem, de hamaro­san a csavarárugyárba ke­rültem tanulónak. Vasmun­kás lett belőlem, érthető, hogy a párttagságom kelte több mint fél évszázados, a szakszervezeti vezetőképző iskolán Kádár Jánossal, Ma­rosán Györggyel és mások­kal ismerkedtem meg. A munkaszolgálatból meg­szöktem, így Pest felszaba­dulása után azonnal bekap­csolódhattam a pártmunká­ba. Akkoriban nem könyö­rögtek, hogy volnál szíves elfogadni ezt vagy azt az ál­lást: ide mész, oda mész és azt csinálod, amit kell! — Így kerültem előbb a Hajdúságba, majd a Nyír­ségbe. Segítettem a föld­osztásnál, erőnkhöz mérten védtük a kastélyokat, a ben­nük levő kincsieket.' Bizony előfordult, hogy késve ér­keztünk. Köztudott, a sza­bolcsi szegény családokban mindig gazdag volt a gyer­mekáldás. Családszerető, be­csületes, jó dolgos emberek­ként ismertem meg őket. Ér­zelmükben azonban kettős­ség dúlt: gyűlölték a földes- urakat, mégsem akarták so­kan elfogadni a földet, fél­tek, ha visszajönnek az urak, még cselédnek, nap­számosnak sem fogadják be őket és akkor honnan lesz kenyér? Küzdelmes, de na­gyon szép időt töltöttem Szabolcsban, aztán elvezé­nyelitek Baranyába, majd a gépállomások szervezésekor Budapestre az FM-be. Erdei Ferenc volt akkor a minisz­ter, nagyon okos és ember­séges volt — De jó, hogy most errqjr beszélgetünk, oly sok min­den eszembe jut, többkötetes regényre való élmény, öröm, bánat, siker. Utolsó munka­helyem volt a székesfehér­vári pártbizottság, ott 16 évig dolgoztam. Végigvittük a feleségemmel a mezőgaz­daság szocialista átszervezé­sét, mert ő mindig minden­hová velem jött. Az ő meg­értő szeretető, türelme nél­kül nem tudtam völna any- nyi programot végigcsinálni. Képzelje el, fiatal házasok voltunk, az illegális párt- munka sokszor elszólított hazulról éjszaka is. Tudta, hogy nem szabad megkér­dezni, hova megyek, mikor jövök haza, mert lebukás esetén őt is „vallatják”. Ilyesmiben is volt részem, egy időben Kulich Gyulával voltam börtönben. — Mikor ment nyugdíj­ba? — Pontosan 60 éves ko­romban. A pártközpontban kértek, hogy maradjak még pár évet, de én azt mond­tam: nem kell azt szégyell­ni, hogy elfáradtunk. Időben át kell adni a stafétabotot, annak, aki jobban bírja a strapát. A pártmunkáról persze nem mondtam le, tagja vagyok a megyei párt-i bizottságnak, elnöke a fe­gyelmi bizottságnak. Az az elvem: a fegyelmik osztoga­tása helyett előzzük meg a bajokat. Senki nem született bűnözőnek, de az apparátus­ban ,is emberek dolgoz­nak, egyet-kettőt közülük is elragadhat a gyors meggaz­dagodás vágya. Vigyázzunk egymásra, hogy a nép be­csű lését el ne veszítsük. Igaz, vagyont nem szereztem, bér­házban lakom, nincs se ker­tem, se autóm, de nyugod­tan hajtom álomra a fejem. Legdrágább kincsünk a leá­nyunk, a vőnk és a mérnök unokánk. — Mivel telnek nyugdíjas- napjaik? — A társadalmi tevékeny­ség sok időt elVesz. De egész­ségesek vagyunk, minden évben elmegyünk üdülni, az­előtt nemigen jutott rá idő. Sokat utazunk, kedves isme-1 rősökkel találkozunk, be­szélgetünk a régi szép idők­ről. Fejér megyét megsze­rettük, nem kívánkozunk onnan elköltözni, de Csor- vásit soha nem feledem, szí­vesen látott vendégek va­gyunk ott is. Tucatnyi kitüntetéséről mélyen hallgat, felesége árul el egyet-kettőt, pl. azt, hogy férje a Szocialista Ha­záért Érdemrend, a Magyar Népköztársaság Érdemrend­je, a Vörös Zászló Érdem­rend birtokosa többek kö­zött. Ary Róza Műszakváltás van az „üvegházban”. így nevezik a sankadi Béköt-telep műhely- csarnokát a benne dolgozó asszonyok. Télen hideg, nyá­ron meleg a jól megvilágí­tott, tágas üzem. Évek óta külföldre, exportra gyártják a frottírköntösöket, örömük telik a szép kelmék, divatos •formák varrásában, bár könnyűnek, s bőven fizetett­nek nem lehet mondani a munkájukat. — Nem késtünk az export­tal, miattunk még nem kel­lett a Békéscsabai Kötött­árugyárnak határdőt imódo- sítani, tudomásom szerint — tájékoztat ,a telepvezető Vin- cze Rozália. — Számítani le­het ezekre az asszonyokra, persze vannak gondjaink is bőven. Hallottunk is ezekről a pártalapszervezet taggyűlé­sén. A telepvezető az elmúlt félév termelési eredményei­ről tartott rövid tájékozta­tót. Azért rövidet, mert a következő héten minden dol- dolgozó hallja majd a részle­tes adatokat a termelési ta­nácskozáson. A rendszeresen megtartott tanácskozásokon a békéscsabai anyavállalat képviselői mindig jelen van­nak, így azonnal válaszolhat­nak a felvetődő kérdésekre. Varga Károly né párttitkár, valamint a sarkadi pártbi­zottság munkatársa, a patró- nusuk, Horváth Lászlóné is hallgatja a problémafeltáró beszámolót, s a lassanként szórafakadó, de vitába tor­koló véleményeket a pártta­goktól ; „Sóik volt az elmúlt félév­ben a hulladék, az utolsó hónapban szerencsére jelen­tősen csökkent. Nagyobb fi­gyelemmel, a kelme tisztasá­gára jobban ügyelve kellene szabni, vrrmi, jó minőséget előállítani. Ha a szabászok szépen dolgoznak, szebb lesz a varrónők gépéről lekerülő konfekció is. Jó a technoló­gia és a munkafegyelem, de mindenki úgy adja ki a ké-* szét a kezéből, mintha ma­gának varrta volna! Sok a hiba a kelmevégekben, elő­fordul lukas, vagy írott anyag, s ez is jelentősen nö­veli a hulladékszázalékot!” Ezek a problémák foglal­koztatják a munkásnőket, s a gondok bizony nem újak. Élesen vetődött fel a túlórák kérdése is. Egyre többen nem a túlóra kifizetését ké ­rik, hanem a lecsúsztatás le­hetőségét. A jövedelem emel­kedésével, több megy az adóba, s alig marad valami­vel több a zsebükben. Az át­lagkereset 4900 forint körüli, s ha valaki megkeresi az 50G0-et, inkább lecsúsztatja a túlórát és otthon dolgozik a háztájiban. Igen ám, de amikor az exporthatáridő sürget, kell a munkáskéz. S hiába dolgozik valaki többet az egyik héten, ha a mási­kon csúsztat, csak hiányzik a munkája. Hatalmas méretű köntösö- söket, nem apró darabokat varrnak a konfekcióban, ne­hezebb a kelme illesztése, több hulladék marad ki az anyagból. Ennek centiméte­reit is igyekeznek felhasz­nálni, megvarrják törölkö­zőnek, 20X20 cm-es kiskoc­kának. Erre is van vevő. Ab­ban közösen megegyeznek, hogy bizony a jelenleginél lehet lelkiismeretesebben ügyelni a hulladékcsökken­tésre, s arra, hogy a varrott munkadarab ne lógjon a burkolatra. Minőségi szalag- jelzést kell varrni minden­kinek a maga gyártotta da­rabra, s ha valamit elron­tott, növeli a javítások szá­mát, rontja az egész munka- csoport, „a blokk” teljesít­ményét. A betanulási idő 4 hét, s 1-2 hónap alatt vég­képp kiderül, érdemes-e varrnia az új dolgozónak, vagy más területre, esetleg munkahelyre pályázzon. — Sarkadon 19 éve van ez a telep — mondja Vincze Rozália. — Azóta itt dolgo­zom én is, s a 120 asszony mintegy negyede törzsgárda- tag. Sok a fiatalunk, de min­dig van felvétel is. Egy mű­szakban dolgoznak a kis­gyermekesek, ezért is nem mennek el tőlünk, összessé­gében jónak ítélem a telep munkáját, nem rossz mun­kaerők az itteniek. — Megint nagyon elszalad­tatok a termelési gondokkal — mosolyog Horváthné a taggyűlés után. — Igaz, az asszonyokat ez foglalkoztat­ja, ez az életük és ez is poli­tika. Kevesebbet szólnak a nagy politika kérdéseiről, a helybeli gondokat jobban érzik. A községfejlesztési té­mákkal azonnal jönnek hoz­zánk, akkor is ha jó ötle­tük, vagy valami bajuk van Most a teleionihálózat-f ej- lesztésről és a parabolaan­tenna felszereléséről beszél mindenki. Hiába, itt is na­gyot haladt a világ! Bede Zsóka N gabonaváltóról II gazdaságok szemszögéből A mezőgazdasági szövetkezetek elnökei sok mindent mondanak magukban ‘és hangosan is, miközben mos­tanában kezükben forgatják fa papírt, azaz a váltót, amelyet a frissiben csépelt (gabonáért »cserébe kaptak. A váltó betört, vagy inkább belopakodott '.a gazdasági élet itthoni gyakorlatába — hiszen előzetes propagan­dája jóformán alig volt — és a szövetkezeti vezetők most összehúzott szemmel méricskélik. Gyanakvásuk nem alaptalan. Moteleket épít a Ramovill Ez a mezőgazdasági váltó már megint egy amolyan magyar specialitásnak lát­szik. Olyan váltó kerekedett ki ugyanis belőle, amelyik eléggé nehezen változik át forintra. Kevesebbre való hát annál, mint ami ennek a pénzt helyettesítő fizető- eszköznek — amelynek alap­jaként az eladó és a vevő tárgyilagos megállapodása szolgál (?) — rangban du­kálna. Persze egy normális piacon, valós piaci viszo­nyok között. A pénzszűkítő pénzpoliti­ka az idén egyszer már eléggé nagy zavarokat oko­zott a mezőgazdaságban, amikor tavasszal — mint is­meretes — korlátozták a fölvehető hiteleket. Lett nagy fölzúdulás a dologból, mivel a gazdálkodók éppen akkor kapták a szabályozás eme váratlan fordulatát, amikor náluk köztudottan éppen a nagy anyagi befek­tetések ideje volt. Mivel a mezőgazdász köztudottan nem a naptári évvel számol, hanem a biológiai évvel: eh­hez igazítja életét, és a vál­lalati pénzforgalmat egy­aránt. Az év nála tavasszal kez­dődik, egy alapos pénzügyi hullámvölggyel, hiszen ilyenkor mindegyikük csak költ és költ. Emiatt üres is a pénztár. A hullámhegynek éppen a gabona betakarítá­sakor kell(ene) eljönnie, amikor jönnek a bevételek, és ebből a sorban álló hi­telezőket, külső szállítókat, forgalmazókat ki lehet fi­zetni. Szóval a jelek szerint éppen erre a „hullámhegy­re” lovagolta föl magát a mostani — alapjában véve egyébként nem helytelen! — pénzforgalom-korlátozó dön­tés, amely a forró nyárban hideg zuhanyként érte a termelőket. Főként a válto­zás nagyságrendje miatt — a gabona feléért váltót ad­nak az idén — és azért is, mert az nem volt tekintet­tel a termelőszövetkezeti kör jelentős részére — ta­lán már 40 százalékára —, amely a nyári bevételek ide­jén is súlyos likviditási gon­dokkal küzd. Ennélfogva ma olyan fizetőeszközt kap kéz­hez. amellyel nem lehet adózni és bért fizetni sem, és többnyire az ÁFOR, a MÁV, a termelőeszköz-el­adók, áramszolgáltatók sem fogadják el. A gazdaságirányítás a ter­melőket érthető okokból ar­ra akarja rászorítani, hogy pénzforgalmukat kezdjék el a tényleges hatások alapján és korrekt módon tervezni. A likviditás viszont csakis akkor képzelhető el, ha a megfontolt kiadásokkal szemben a megfelelő idő­pontban, időre és helyre időzített bevételek állnak. A mezőgazdász az idei évet arra állította be — a mér­legben is így kellene lennie —, hogy tíz napon belül készpénzt kap a gabonájá­ért, nem pedig egy olyan fi­zetési ígéretet, amely papír létére is nehezen akar föl­röppenni, odébb vitorlázni egy vagy két házzal. Oda, ahol a téesznek éppen tar­tozásai vannak, és nem is saját hibájából, hanem azért, mert a mezőgazdasági termelés velejárója, hogy pár hónappal korábban, sok­szor hitellel, a biológiai évet megalapozó eszközöket, gé­peket és anyagokat vesz át és azokat maga is „befek­teti”. Amúgyis talán túlságosan is sok mindent fektet be ma az agrártermelő. Partnerei általában nagyságrendekkel nagyobb vállalatok — sok­szor monopol helyzetben —, és ezek egy része olyan ipa­ri üzem, amely nem túlsá­gosan jeleskedik saját ter­mékeivel. A beszállító téesz- üzemág emiatt csakis ak­kor juthat terméke ellenér­tékéhez, ha az ipar készáru­ja végre kikerül a raktár­ból és a gyártónak magának is sikerül pénzre szert ten­nie. Addig viszont a ter­melőszövetkezet mintegy fi­nanszírozza a nagy partnert és a gazdasági együttműkö­dés sírva-nevetéséből ilyen­kor számára többnyire az előbbi jut ki. Megtehetné a gazda azt is, hogy termékével másho­vá fordul, másutt keres ve­vőt, és így próbál meg a váltó helyett ‘ forinthoz jut­ni. Ám ezt sem teheti meg, mivel a fölvásárlók, a fel­dolgozók többsége monopol­helyzetben van és ráadásul őket is fizetési gondok szo­rítják; így hát az agrárter­melő értékesítési pályái csakis egyfelé fordulhatnak. (Például a kalászos gabona vagy éppen a növényolaj­ipari termékek esetében.) Mivel mozgástere igen kor­látozott, kénytelen elfogad­ni a váltót, és ezzel — leg­alábbis részben — újabb terhet vállal föl: akarva akartlanul finanszírozza a gabona további útját, egé­szen az értékesítésig, tehát az utolsó szakaszig. Sokak szerint a mezőgaz­dászt azért is szorítják, mert a vagyonmérleg alapján fel­tételezhető, hogy az ágazat alapjában véve nem is áll olyan rosszul. Hivatalból ez ugyan nem hangzik el, és ennélfogva nem is igen illő beszélni róla, ám az újabb pénzügyi akciókból valami­képpen erre lehet következ­tetni. A helyzet igazából az, hogy a gazdaságok csupán 10-20 százaléka rendelkezik anyagi tartalékokkal, olykor nem is kicsinyekkel. De az is, hogy legalább egyharma- duk egyik napról a másik­ra él, ami szintén nem tit­kolt fejleménye mezőgazda­ságunk aránytalan növeke­désének. Ám azt is tudják a Termelőszövetkezetk Orszá­gos Tanácsánál, hogy a ter­melői vagyon az év végéig mérlegben nagyon is kézzel- foghatatlanul értékelődik föl, mivel az elmozdíthatókon kívül az ott levő javakat, ál­lóeszközöket eladni nemigen lehet, legfeljebb elkótyave­tyélni. Valós értékük tehát nem olyan, hogy azzal egy újabb pénzügyi hullámvöl­gyet.át lehetne hidalni. Jászonyi Ferenc Üj vállalkozásba, motelek építésébe kezdett a Ramovill Szolgáltató Szövetkezeti Vál­lalat. Az eredetileg háztar­tási és szórakoztató elektro­nikai cikkek javítására spe­cializálódott cég ma már igen szerteágazó tevékenysé­get folytat, vállalatokkal és szövetkezetekkel társul azért, hogy befektetett tőké­jét minél előnyösebben ka­matoztathassa. Most a szövetkezeti válla­lat — főként autószervizek mellett — motelhálózatot kí­ván létrehozni. A nagyobb szervizek ugyanis rendelkez­nek az ehhez szükséges in­frastruktúrával és a főútvo­nalakon viszonylag nagy az átmenő forgalom. A világ- kiállítás megrendezése ese­tén pedig jelentősen megnő a szállást keresők száma. Az első motelt Budaörsön építik fel, de terveznek to­vábbiakat Gyulán, Pápán, Sopronban és másutt is. Az épületek várhatóan 60-80 személy befogadására lesz­nek alkalmasak, szolgálta­tásuk, színvonaluk a három- csillagos minősítésnek felel majd meg. Az első budaörsi építkezést már az ősszel el­kezdik. A motellánc kialakí­tására vegyes vállalatot hoz létre a Ramovill, erről több nyugat-európai partnerrel is tárgyal. fl Mecseki Ércbányászati Vállalat, Pécs, 39-es dandár út 19. Telefon: (72) 15-856 bányamunkára felvesz 18—30 éves férfiakat a következő munkakörökbe: éves kereseti lehetőség vájár 190—260 ezer forint, segédvájár 150—220 ezer forint, szállító csillés 95—100 ezer forint, villanyszerelő 96—110 ezer forint, a gyakorlattól, illetve a teljesítménytől függően. — Bányászati szakképzés, — családosoknak albérleti hozzájárulás, — kedvező lakásjuttatási lehetőség, — vidékieknek kényelmes munkásszálló, — 25—44 nap évi szabadság. Felvételi feltétel: egészségi alkalmasság, büntetlen előélet. JÖJJÖN DOLGOZNI AZ URÁNIPARBA, MEGTALÁLJA SZÁMÍTÁSÁT! Levélbeni érdeklődés a fenti címen.

Next

/
Thumbnails
Contents