Békés Megyei Népújság, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-26 / 177. szám
1988. július 26., kedd Rockopera a Dóm előtt: A bestia Nem tudom, miért siránkozott Csemer Géza, a Szegeden megjelenő Csongrád Megyei Hírlap hasábjain arról, hogy „Szörnyű a pénztelenség a kultúrában, egyszerűen nevetséges, hogy egy ekkora „attrakciónál’’, mint a szegedi szabadtéri játékok, gondot jelentsen hatvan, pár csizma beszerzése. Nincs rá pénz”. Más helyütt: „Ja, kérem^-manapság nem divat a kontaktus a rendező és a szerző között, de folytathatnám, hogy a szerző, meg a színházak között sem”. Ha úgy vesszük (és csak „úgy” lehet venni): kemény szavak. Kérdés: mennyi közöttük az igazság fedezetével megtámasztott, és mennyi a szubjektivizmus ezért vagy azért, esetleg éppen azért, mert „manapság nem divat a kontaktus a rendező és a szerző között”. Hozzá kell tennem az egészhez, hogy részese lehettem a múlt csütörtöki, évadnyitó premiernek, mely számomra éppen és kifejezetten a rendező, Sík Ferenc érdemeitől, fantáziadús, nagyon színházi, nagyon reveláns rendezői gondolatmenetétől és azok megvalósításától vált hely- lyel-közzel megrázó, de mindenképpen nagy színházi élménnyé. Persze, benne van ebben az élményben magas fokon a zeneszerző, Szakcsi Lakatos Béla nem is annyira rockoperai, mint inkább „hagyományos” operai zenéje, az érzelmek ilyen szélsőségeit, miként itt, A bestiában így kifejezni muzsikával: európai rangú teljesítmény. Tény, hogy a szövegíró. Csemer Géza is érdekes ötletekkel viszi Báthory Erzsébet, a csejthei várúrnő életét, életének tragikus változásait színre, néhány sora egészen megragadó, újszerű, tiszta és nagyon humánus. Az ötlet, hogy a kor birtokszerző pereit, az elit egymást kijátszó, bárdolatlan vagyon- éhségét egy szinte lehetetlen (de megtörténhető) fogással (ál-Báthory Erzsébet) még könyörtelenebbé és iszonyatosabbá fokozza: előny az egész történetépítkezés szempontjából, és úgy is, hogy a közönség (érzelmileg) azonnal részese a színpadi küzdelemnek, mely néhol már a horror hatásait súrolja. Ha most itt kezdeném ezt a kritikát, azzal kezdeném, hogy a szegedi szabadtéri játékok első premierjén, A bestia című rockopera ősbemutatója (itt is hangsúlyoznám) virtuóz rendezői segédlettel felvillantotta a reményt, hogy megszületett az István, a király után a második magyar rockopera, mely külföldi sikerre is joggal számíthat, ha azok-, akik egy-egy ilyen művet menedzselnek, jól teszik majd a dolgukat. Az izgalmas történet, a csejthei várúmő hírhedt orgiáinak (mondhatjuk) tömegeket mozgató megjelenítése már a bravúr határait éri, melyben itt (a rendező, Sík Ferenc mellett) a kiváló koreográfusé, Imre Zoltáné is az érdem. Hogy aztán zenés. „Éreztem, hogy a legszebb hivatást választottam...” Pedagógus panasz nélkül A szűz havában született emberekről a horoszkópjuk ezt írja: „Csendes, szerényen meghúzódó típus. Aprólékos, lelkiismeretes munka jellemzi őket, érzékenyen reagálnak a környezetük minden kritikai megállapítására. Szintetizálnak, rendszereznek, a dolgokat a helyére teszik. Tetteikben a fej az irányító ...” S ahogy egyre inkább belemerülünk dr. Nyéki Lajos- néval, a szeghalmi Péter András Gimnázium igazgató- helyettesével a beszélgetésbe, azt figyelem, vajon mennyi igaz ebből őrá vonatkozóan, aki szintén ennek a jegynek a szülötte. S bár Erzsiké nem hisz a babonákban, a horoszkóp megállapításai mégis — talán véletlenül —, de igaznak tűnnek. Valóban csendes természetű. Amikor öt évvel ezelőtt felmerült igazgatóhelyettessé választása, nem is vette komolyan. Aztán egy év múlva, amikor a tantestület valóban rászavazott, már nem volt ereje visszalépni. Ennyi kolléga, aki megbízik benne, aki hisz abban, hogy ő megfelelő vezetőjük lehet..., hát elvállalta. — Igaz, a tanítás a mai napig nagyon hiányzik — mondja —, hiszen hetente alig néhány órát tölthetek csak gyerekek között, a munkám többi része adminisztráció és szervezés. És azért az igazi sikerélményt mégiscsak az oktatás jelentette nekem ... A 21 évvel ezelőtt végzett tanárnő matematika és ábrázoló geometria szakos. Hogy lelkiismeretesség és aprólékosság jellemzi, az abból látszik, ahogyan a munkájáról beszél. Együtt örülni a diákokkal, ez a lényeg... Fotó: Béla Ottó — Nekem mindegy, hogy szakközépiskolást vagy gimnazistát tanítok, esetleg fakultációt vezetek. Igaz, mindegyik csoport más módszereket igényel, de nekem nem okoz gondot az alkalmazkodás. Egy a lényeg: érezzem, hogy a diáknak sikere van, és akkor vele örülök én is. A más jellegű problémáimat — ha vannak —, a küszöbnél leteszem, és az osztályban már csak a gyerekek léteznek, meg én . . . A szaktanácsadónk ötlete alapján már második éve vezetek iskolánkban egy matematika szakkört, ahová Szeghalomból és a környező falvakból a tantárgy iránt érdeklődő nyolcadik osztályosok járhatnak. Megható volt számomra, hogy a füzesgyarmatiak a legnagyobb hóvihar idején is bejöttek a szakköri foglalkozásra. Akkor úgy éreztem, a legszebb hivatást választottam ... De nemcsak a hivatása, a környezete, az otthona is aprólékos, lelkiismeretes emberre vall. Vakáció lévén, ugyanis nem az iskolában, hanem a Péter András úti lakásukban kerestük fel. A nappaliban, ahol beszélgetésünk folyik, a legutolsó dísztárgyig minden a helyén van, akár egy múzeumban. Büszke az új kertes házukra. — Tudja, ha öt évvel ezelőtt jönnek, még egy kétszobás tömblakásban találnak. Nem mondom, hogy könnyű volt eljutni idáig. Amikor pályakezdőként a férjemmel Szeghalomra kerültünk, egyből kaptunk szolgálati lakást. Igaz, komfort nélkül, de mi akkor annak is örültünk, és legalább gyűjteni tudtunk. Ezután egy újabb szolgálati lakás következett, mire végre egy sajátot tudtunk vásárolni. Sajnos, a szüléink egyik részről sem tudtak segíteni, hiszen mi hárman, a férje- mék négyen voltak testvérek, és már annak is örültünk, hogy kitaníttattak bennünket. . . De az kétségtelen, hogy az akkori lakás- viszonyokat össze sem lehet hasonlítani a maival. Az akkori 140 ezer forintos peda- góguskölcsönből már majdnem egy az egyben meg tudtuk venni a 159 ezer forintos lakást. Szóval, nem irigylem a mostani pályakezdő kollégáimat, az biztos. Szinte megfizethetetlenek a lakásárak, és ma már pedagógus- kölcsön sincs .. . Nem beszélve a pedagógusfizetésekről. Mi is csak 21 éves munkaviszony után tudjuk elmondani, hogy nagyjából mindenünk megvan. De ez műről van szó, illő megjegyezni, hiszen a színlap is említi, hogy hárman is — Németh Zoltán, Krúza Richárd és Kalmusz Pál — végezték a hangszerelést (ez is a siker egyik kulcsa, lám, mennyi kell hozzá!); a karmester, Makláry Zoltán nélkülözhetetlen közreműködése ugyanúgy. És akkor még nem is szóltunk a játszó személyekről, a Rock Színház kitűnőségeiről és a vendégekről. Első helyen kettős szerepében (Báthory Erzsébet és Zsorka, a színésznő) a kétségtelen főszereplő, Nagy Anikó. Szinte nem volt olyan pont az alakításában, énekében, amelyről ne lehetne felsőfokokban szólni, borzasztó energiákat vonultatott fel ebben a nagy próbát jelentő szerepben, pillanatnyi megingás nélkül. Olyannyira, hogy démoni pillanatait a „nagy orgiában” nehéz lesz túlszárnyalnia másnak. Thurzó nádor szerepében Vikidál Gyula újból a tehetség és a művészi alázat példája, Kaszás Attila m. v., a Kakastollas lovag, a „hitszegé« és a csalás” mestereként kitűnő, Malek Andrea (Dorica) és Sasvári Sándor (Akáciusz) szerelmes kettőse ebben az operában a tisztaság, a szépség, az „isten mosolya”. Bibe, a város bolondja (Csuha Lajos), a Kolduló barát (Szombathy Gyula mv.) egyszerűen maga a tökély. És a kar, amelynek látványos (de tartalmat hordozó!) jeleneteiben egyáltalán nem látható, miszerint „nevetséges, hogy ekkora attrakciónál..., gondot jelentsen hatvan pár csizma ...” Lehet, hogy a szövegíró gondolataiban másként forogtak az elkölthető milliók, mint a Játékok igazgatójának és az előadás rendezőjének, én, a néző, csak abból ítélek, amit láttam. Egy minden részletében európai színvonalú operabemutatót, csak azért nem „világsztár” énekesekkel, mert magyarok. Sass Ervin Fotó: Nagy László nem egyik napról a másikra jött. Az egyik fizetésből állólámpát vettünk, a másikból egy centrifugát, és közben teltek az évek. Most 46 évesen jöttem rá, hogy a lányaink lassan felnőnek, és nekik sokkal nehezebb lesz... Itt már végleg a családra terelődik a szó. Kiderül, hogy ezekben az években a család valamennyi tagja számára központi helyen áll a Féter András Gimnázium. A szülőknek a munkahelyet, a lányoknak a középiskolát jelenti. — Igaz, Nóra még csak most jön elsőbe — mondja —, de ahogy őt ismerem, neki könnyebb lesz átélni, hogy a „szüleim iskolájában tanulok”. Gabi, a nagyobbik lányunk, érzékenyebb típus, olyan, mint én. Igaz, én nem tanítottam, de a férjem igen, minthogy nincs több földrajz szakos a gimnáziumban, és bizony benne nehezebben kopott meg az érzés, hogy most apa áll a katedrán. Talán azért is, mert egy-egy olyan apró megjegyzés az osztálytársak részéről, hogy „könnyű neked”, sokáig nem engedték feledni ezt. Néha sóhajtozott is: „Ha tudnák, mennyivel nehezebb ...” — Azt hiszem, elégedett vagyok. A magánéletem biztonsága mindig erőt adott ahhoz, hogy megfelelő lendülettel végezzem a munkám. Itthon soha senki nem várta el tőlem, hogy csak háziasszony legyek, sőt, ha kellett, bármiben segítettek nekem. S bár annak idején kicsit félve vállaltam el az igazgatóhelyettesi beosztást, az idén júniusban kapott elismerés (Kiváló pedagógus kitüntetés — a szerk.), valahol azt igazolta, hogy a kollégáim, a feletteseim elégedettek velem. Hogy ezután még milyen álmaim vannak? Talán az, hogy a gyerekeinknek legalább ilyen egyenes ívű legyen a pályájuk, az életük ... ___ M agyar Maria KÉPERNYŐ A nyaralások időszakában a "televízió — a hiteles, pontos és friss tájékoztatás mellett — elsősorban szórakoztató feladatokat lát él. Il'liettve ezt várják el tőle a nézők, így hát az elmúlt hetet igyekeztem ebből a szemszögből nézni, ám túl elégedett nem lehetttem. Egy-két kivételtől eltekintve a televízió szerkesztői nem nagyon vették figyelembe a nyarat, a nyaralókat, de a kánikulában dolgozni kényszerülők, kikapcsolódási igényét sem. A Cigánylány című francia filmet kivéve nem láthattunk könnyed és szórakoztató, filmes bohóságokat. átkeresztelt táncdalfesztivál De kikapcsolódásra és elmélkedésre egyaránt jó volt a régi, és botrányba fulladt nemzeti táncdalfesztiválok utóda, az lnterpop-fesztivál névre keresztéit nemzetközi dalverseny. A tehetségkutatónak szánt versenyen bizony olyan produkciót is láthattunk, amely mind a versenyző, mind a közönség szempontjából hasznosabb telit volna, ha még legalább egy évig érlelődik... De hát a „tehetség” ki akar törni, s ha nem mondják meg neki az előselejtezőn, hogy egy dalfesztiválon nem elég a színpadképes megjelenés, a jól koreográfáit mozgás, hanem ének- tudás, s uram bocsá’, slágerízű zene is kell, akkor a „tehetség” túl is becsülhéti magát. De ne beszéljünk rébuszokban. Nem haraptam citromba, hiszen elismerem azt is, hogy a fesztiválon voltak nagyszerű számok, válóban ügyes, magával ragadó előadó-egyéniségek, s a fiatal műsorvezetők, Palcsó Brigitta és Geszty Péter is megálltak a helyüket, sőt egyéni ízt is beloptak ebbe a meglehetősen nehéz műfajba. A leginkább mégis — nem a dalok, a hangszerelések, a makacskodó számítógép, vagy a gomolygó füst, hanem — a fantáziadús nevek tetszettek. Mert ugye, milyen ötletes művésznév az, hogy Gyuri, Doktor, netán Castro. No, de voltak igazán figyelemre méltó fantáziát feltételező kitalációk is. Ügy mint Fan-Fan, gondolom, a Tulipános elspórolásábói, vagy hogyaszongya: Kabalababa, Rózsaszín Bombázók, Minimál (annyi is volt), vagy éppen a Padödö. Nevet tehát már tudunk válaszitani, amihez már csak jó zenészek, egy-egy sikerszám és legfeljebb énekhang szükségeltetik a szólistának. Ilyen is akadt, csak éppen az egyik ilyen nagynyertes véletlenül éppen az egyik zsűritag, egyébként valóban jó számát adta elő. Hát ez malőr volt a javából, bár megértem a szervezők gondjait, mert a nyaralások idején biztos nagyon nehéz lehet zsűritagokat találni... Volt tehát két elődöntő, egy döntő, valószínű, az egyszerűségre törekvő rendező, Dessewffy Zsuzsa már kívülről fújta a nótákat, volt rengeteg díj, csak zenei színvonal nem. Szép, amatőr játék Bár a kritikusok csak hallgassanak, mert lehet, ^ hatvanas években a Ki mit tud?-okon kiugrott tehetségekről is írt valaki ilyesmit. S az illetők azóta nagy művészek lettek. Idézgetjük is a múltat eleget, nem is tudom, hányszor láttam már e „nagyokat” pályájuk indulásakor. A Metrót, Zoránt, Szörényi Leventééket, Koncz Zsuzsát, Gálvölgyi Jánost. És mindlig szívesen. Ahogyan most is, szerdán, amikor Antal Imre faggatta az egykori versenyzőket a Ki mit -tud?-előzetesben. Jó volt figyelni rájuk. Benkó szép, amatőr játéknak nevezte a Ki mit tud?-ot és a profi művészet híve, Gálvölgyi János is úgy fogalmazott, hogy akkor tölti be hivatását ez az országos játék, ha megmarad játéknak. Legyen igazuk, s várjuk ezt a nagy tehetségkutató műsorunkat is, amihez ízléses kedvcsináló volt a Vadkerty Tibor rendezte műsor. Új és jé hullám Mindenkinek van kedvenc vagy a többinél kedveltebb műsora. Nekem ez az Ablak és az Űj hullám. Ez utóbbi ugyan jóval fiatalabb, mint pénteki torsa, s ritkábban' is jelentkezik, de a fiatal szerkesztőgárda mindig friss, újszerű, ugyanakkor izgalmas témákat dolgoz fel. Most, csütörtökön Feyér Zoltán szerkesztő vezette a Márton István rendezte műsort, amelyben a mindennapok gondjai mellett szó volt művészetről, művészetpoli- tikáról és politikáról is. Már csak egy mondat az új, politikus stílusról készült riporthoz. A mégszólaltatott politikus „új” volt, mert fiatal, de az új stílus még, úgy érzem, hiányzott mondanivalójából. Lehet, az volt a gond, hogy a politikai csúcstechnológia még nem igazán kidolgozott nálunk... B. Sajti Emese A Mezőhegyesi Mg. Kombinát felvételt hirdet répamagtermesztö-szaktanAcsadöi munkakör betöltésére. Feltétel: felsőfokú szakirányú végzettség legalább 3 éves szakmai gyakorlat, saját gépjárműhasználat. Fizetés: megegyezés szerint. Békés megyeiek előnyben. Jelentkezés: ’ személyesen a személyzeti osztályon._______' É pítkezők, figyelem! Telepünkön kaphatók: fenyődeszka, hajópadló, lambéria, tetőszerkezethez 6, 7, 8 fm-es gömbfa, cserépléc, E7—36, 42, 48, 54-es vasbeton gerendák. CÍMÜNK: TSZKER FA- ÉS ÉPÍTŐ AN YEG TELEPE, Békéscsaba, Bokor u. 22. sz.
