Békés Megyei Népújság, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-02 / 157. szám

1988. július 2-, szombat

EmnHZs}

Kétszázmillióval kevesebb

— Nehéz, „.száraz” témának tartják általában a költségvetést, pedig közvetve- közvetlenül nagyon is érint bennünket, s azt hiszem, mostanában ezt azért egyre inkább tapasztalják az emberek — mondja Bereczki András, a Békés Megyei Tanács V. B. tervosztályvezetője. — Ami az 1987- es esztendőt illeti, már az indulásnál lehetett látni, hogy nagyon feszítettek a tervszámok, s hogy a költségvetési terv végrehajtása nem lesz, mint ahogyan nem is volt gond nélküli. Szigorító intézkedések váltak szükségessé, amelyek természetesen a tanácsi gazdálkodást is érintették.

k Békésnek 200 millióval kevesebb központi forrás jutott a tervezettnél. Az állami támogatás 88 millióval csökkent 1981-ben, a szabályozott bevételek — vállalati befizetések — pedig mintegy 107 millió forinttal kevesebbet tettek ki a tervezettnél.

— Sikerült-e ezt legalább részben ellensúlyozni?

— Enyhíteni mindenképpen sikerült a

bevételi kiesést, mégpedig az úgynevezett érdekeltségi bevétel növekedésével — például hitelekkel, lakossági befizetésekkel, kamatokkal. Ezekből a pénzekből tudták a tanácsok azokat a beruházásokat folytatni, illetve megvalósítani, amelyekről semmiképpen nem akartak, nem tudták lemondani. Az állami támogatás hiánya a működtetést, fenntartást érintette érzékenyen. Az intézményhálózat működését ugyan sikerült fenntartani, de ez nem kevés gonddal, feszültséggel járt, különösen az oktatás és egészségügy területén.

Mindent egybevetve, ahogyan országosan, nálunk is úgy alakult az elmúlt esztendő, hogy a tanácsok végül is többet ruháztak be, mint amennyit terveztek — csaknem 300 millió forint ez a plusz. S nyomban tegyük hozzá, a lakosság nem kis részt vállalt■ a településfejlesztésből, főleg az út- és a gázvezeték-építésből. Ami pedig a jövőt illeti, az első öt hónap alapján — az áfa, az áremelkedések, a várható bevételkiesések miatt — az 1988- as év sem mutatkozik könnyebbnek, sőt, azt hiszem, keményebb lesz, mint a tavalyi év volt.

Interpellációk és válaszok

(Folytatás a 2. oldalról)

levőknek, odaadó, tapintatos, felelősségteljes munkát végeztek. Ezért is kérte, hogy az állásfoglalásból az egyházak szerepére utaló gondolat ne maradjon' ki.

Barcs Sándor (országos lista), az MTI nyugalmazott vezérigazgatója, az Interparlamentáris Unió magyar tagozatának elnöke felszólalásában emlékeztetett a magyar—román kulturális

egyezmény 1948. január 30- án történt törvénybe iktatásának vitájára. Az akkori ülésszakon a koalíciós pártok nevében ő tartott lelkes előadói beszédet, amelyben a magyar és a román nép egymásrautaltságáról', a magyar nemzetiség jogegyenlőségéről, megnyílt kulturális fejlődési lehetőségeiről szólt. A Romániában élő magyarság életében a kedvező változások sora 1948 után is folytatódott: magyar autonóm terület létesült, magyar színházak működtek a nagyvárosokban, rádió- majd tévéműsorok szóltak magyar nyelven, irodalmi folyóiratok. folklórkutatások indultak meg. S aztán lassan, sorjában minden a visszájára fordult. Megszűnt a Bolyai Egyetem és a marosvásárhelyi magyar nyelvű oktatás az orvostudományi és gyógyászati intézetben, felszámolták a magyar nyelvű agrárképzést, töredékére csökkent a

magyar nyelvű rádió- és televízióadások időtartama, és iskolák egész sorát számolták fel. Az egyetemi képzésnél szigorúbb numerus cláusust alkalmaztak, mint a Horthy-rendszerben Magyar- ország. A magyar anyanyelv használata nemcsak hogy nem nyert hivatalos elismerést, hanem egyenesen nem kívánatosnak, hátrányosnak kezdett számítani. Ezek miatt értett egyet a képviselő a Magyar Országgyűlés állásfoglalásával.

Ezt követően Szűrös Mátyás mondott köszönetét a hozzászólásokért, és kérte az Országgyűlést, bízza meg a külügyi bizottság elnökét és titkárát, hogy az elhangzott javaslatok alapján véglegesítsék a szöveget, mutassák

be az Országgyűlés elnökének és adják át a sajtónak.

Szavazás következett: az előterjesztést, annak közzétételét a javasolt módosításokkal, s eljuttatását a Román Szocialista Köztársaság Nagy Nemzetgyűléséhez, az Országgyűlés egy tartózkodással elfogadta.

Pálfi Dénes (Zala m., 3. vk.), a Növénytermesztési és Minősítő Intézet fajtakísérleti állomásának vezetője még az elmúlt ülésszakon interpellált az Országos Árhivatal elnökéhez a lakossági elektromos áram fogyasztói árának egységesítése tárgyában. Az akkor kapott választ sem ő, sem az Ország- gyűlés nem fogadta el, így az interpellációval kapcsolatos vizsgálatot az Ország- gyűlés terv- és költségvetési,' valamint ipari bizottsága végezte el. Együttes jelentésükről határoztak most a képviselők.

A két bizottság az interpellációban foglalt kérdés megvizsgálására és a szükséges javaslat megtételére albizottságot hozott létre. E testület egyebek között megállapította-, hogy a jelenleg érvényben lévő tarifarendszer nem ösztönöz a villamos energia racionálisabb felhasználására. Ugyancsak megállapította az albizottság, hogy a mai helyzet — a területi differenciálás — nem felel meg az objektív követelményeknek, tehát az interpellációban felvetett rendezési igény jogos. Ezért az Országgyűlés felkéri a kormányt, hogy a szükséges feltételek megteremtésével, az általános árpolitikai intézkedések keretén belül rendezze a villamosenergia- tarifarendszer problémáit. A tarifarendezés előkészítését és a végrehajtását úgy javasolták,, hogy az új díjrend- szer fokozatos > bevezetése 1989-ben kezdődjön meg és 1991-ig fejeződjék be.

A jelentésben • foglaltakkal Pálfi Dénes képviselő és dr. Szikszay Béla, az Országos Árhivatal elnöke egyetértett. Pálfi Dénes ugyanakkor megjegyezte: bízik a kormányban, hogy 1989-ben az első lépést valóban megteszi ebben a kérdésben.

Kovács András (Heves m., 10. vk.), a Selypi Cukorgyár főmérnöke a tavaszi ülésszakon a mezőgazdasági üzemek hitelellátása tárgyában a Magyar Nemzeti Bank elnökéhez interpellált. Miután a választ a képviselők többsége nem fogadta el, az illetékes bizottság vizsgálatot végzett, s -arról jelentést készített. Ebben a bizottság azt javasolja a kormánynak, hogy a monetáris irányítás erősítésével biztosítsa a termelési-felvásárlási zavarok megszüntetését. Az MNB elnöke az érdekéit főhatóságokkal együtt tekintse át és javítsa a monetáris irányítás eddig kialakult -gyakorlatát.

A jelentést -kiegészítve Kovács András elmondotta: nem elégedett a bizottság állásfoglalásában megfogalmazottakkal. A finanszírozásban korábban tapasztalt feszültségek nem szűntek meg, csupán csökkentek. Javasolta, hogy a jelentést egészítsék ki a következőkkel: a Magyar Nemzeti Bank adjon egyértelmű -garanciát arra, hogy megteremti a feltételeket a felvásárláshoz szükséges források biztosítására; a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter pedig szorgalmazza azt, hogy az élelmiszer-gazdaság finanszírozását hosszabb távon kiemelten kezeljék.

Bartha Ferenc, a Magyar Nemzeti Bank elnöke biztosította a képviselőket arról, hogy a bizottság által készített jelentést elfogadhatják. Az abban leírtak szerint a harmadik negyedévre a kereskedelmi bankokkal megállapodtak a szükséges rövid lejáratú finanszírozás biztosításában. Tény, hogy a hitelkeretet csökkentették, de 15 milliárd forintot elkülönítettek a mezőgazdasági felvásárlás finanszírozására. Váltókkal kívánják elérni hogy a kereskedelmi bankok a számukra biztosított forrásokat a felvásárlásokra folyósítsák.

A terv- és költségvetési bizottság jelentését a mező- és élelmiszer-gazdasági üzemek hitelellátásáról, az Országgyűlés 24 ellenszavazat- tál és 26 tartózkodással elfogadta.

Hellner Károly (Budapest, 32. Vk.), a Magyar Gazdasági Kamara személyzeti és munkaügyi főosztályvezetője az új gépkocsik előjegyzésével kapcsolatban a pénzügy- miniszterhez és a kereskedelmi miniszterhez intézett interpellációt. Ebben arra hívta fel a figyelmet, hogy 1979 óta folyamatosan irritálja a gépkocsivásárlókat az esetenként hosszú évekre lekötött előleg nagy aránya s az alacsony kamatláb. A képviselő a vonatkozó rendelkezéseket javasolta felülvizsgálni, és indítványozta, hogy új gépkocsit vagy a más árukhoz hasonló feltételekkel lehessen megvásárolni, vagy — a jelenleginél1

korrektebb módon — a várakozási időtől függően, differenciáltan állapítsák meg az előleget és kamatot.

Villányi Miklós pénzügy- miniszter elmondta: egyetért a személygépkocsielőleg-fize- tési rendszer és annak feltételéire vonatkozó eddigi szabályok felülvizsgálatával'. Az interpellációban alternatív javaslatok hangzottak el, ezeket és esetleges további lehetőségeket alaposan meg kell vizsgálni. Kérte, hogy élhessen az Országgyűlés ügyrendjében meghatározott jogával, vagyis azzal, hogy az interpelláló képviselőnek és az Országgyűlés elnökének írásban ’ adhasson választ. Stadinger István bejelentette: az Országgyűlés tudomásul veszi, hogy a pénzügyminiszter élni kíván az ügyrendben biztosított jogával.

Dr. Horváth László (Bács- Kiskun m., 9. vk.) tiszaalpá- ri körzeti állatorvos az állatorvoslásban használatos gyógyszereknek az év elejétől kezdve krónikussá váló hiánya kapcsán fordult az ipari miniszterhez: vizsgáltassa meg, mi okozta a súlyos hiányt, s intézkedjen annak érdekében, hogy a magyar gyógyszeripar hiánytalanul teljesítse ellátási kötelezettségét. Amennyiben a hazai ipar egyes gyógyszereket nem tud előállítani, azokat importból pótolják folyamatosan,

Berecz Frigyes ipari miniszter hangoztatta: a képviselő létező, komoly gondra hívta fel a figyelmet, amelyről az interpellációt megelőzően' az Ipari Minisztériumnak nem volt tudomása. Az állatorvosi gyógyszerek négy minisztérium felügyeletével kerülnek a hazai felhasználókhoz. Az illetékes minisztériumokkal egyeztetett felmérés rávilágított, hogy a hazai gyártás sú állatgyógyszerek közül nyolc készítményből volt három hónapot meghaladó, to~

(Foltatás a 4. oldalon)

Munkában a tv egyik munkatársa, Medveczky László

Dőlt betűvel

A sémák

„Kész cirkusz Iaz egész” >— állapítja meg szomszédom az országgyűlési páholyban, amikor már közel egy órája folyik la vita arról, hogy ki is legyen az Országgyűlés új elnöke. Nyomatékként még hozzáteszi: „Olyan érzésem van, mintha egy rossz járási pártbizottsági ülésen lennék".

Szó ami szó — egykor volt járások, pártbizottsági ülések ide, vagy oda —, nem vált dicsőségére a Tisztelt Háznak a jelölés ürügyén ,elfecsérelt egy óra. Merthogy elfecsérelődött az a hatvan perc, iaz bizonyos, hiszen a képviselők ugyanoda jutottak el, ahonnan elindultak: végül egy jelölt „közül” választottak.

Igaz, azért lez az egész parlamenti eset nem tanulságok nélkül való ■— legalábbis a kívülállóknak, a személyi ügyeket előterjesztőknek, lés hiszem, a képviselőknek sem. Mert !sok mindenre rájöhetett itt a gondolkodó éí- me (akár az ülésteremből, akár a rádió, vagy televízió mellől kísérte végig a történteket). Például arra, hogy alig akadnak páran, akik tisztában vannak ázzál, ilyen esetekben mit ír elő az Országgyűlés ügyrendje. Vagyis, hogy kinek van joga javaslatot tenni az Országgyűlés elnökének személyére. Aztán pedig, ha már úgy van, hogy a párt Központi Bizottságának, a Népfront' Oxszá- gos Tanácsának és az lElnöki Tanácsnak együttesen, akkor vajon nem minősíthető-e úgy ez az ügyrend, hogy kissé túlhaladta az idő? De la vita során azt is megtudhattuk, hogy nemcsak pártfrakció (ezt régen, finomabban úgy mondtuk, hogy kommunista csoport) létezik, hanem párton kívüli frakció is (természetesen nem hivatalosan, iés lehet, hogy csak a retorika szintjén). 'Aztán (az is elgondolkodtató, hogy a képviselők egyike-má- sika ,a jelöltállítás elemi /szabályaival sincs tisztában. Különben, hogy fordulhatott volna elő, hogy olyan személyt ajánlottak a parlament elnökének, aki nem is képviselő. Lehet itt még elmélkedni arról is, hogy miért nem hallatta hangját a vitában a már említett pártfrakció, amikor előzetesen, megyei csoportüléseken egyetértett a személyi javaslatokkal (ráadásul olyan pártfrakció 'jött zavarba, amelynek elsöprő többsége van az ország házában). Az .is talány, hogy miért millenniumi színvonalú a parlament technikai berendezése, most, 1996-hoz, a tizenegy évszázados évfordulóhoz közel.

De hagyjuk la jelentéktelen (vagy kevésbé jelentős) ügyeket! Nézzünk messzebb! Nekem, ki vendégként ültem lőtt a parlamenti teremben, úgy tetszett, hogy a Magyar Népköztársaság Országgyűlésének történetében szerda reggel •egy szép, ide idejét múlt szakasz lezárult. Nem kell megtagadni, nem kell elfelejteni, de — mert az idő ezt követeli — újjal kell felváltani. Ez az Országgyűlés többé már nem fog egy jelöltet elfogadni. Ezek a képviselők a szó valós értelmében választani akarnak.

A „kérdés, észrevétel, más javaslat, ugye elfogadjuk elvtársak” egyszuszra elmondott megszólítás-megállapí- tás-szavazatszámlálás ideje lejárt. Űj, demokratikusabb időszak kezdődik, amely persze korántsem lesz könnyű, mégcsak egyszerűbb sem. Mert nem vagyunk rá felkészülve, is figyelemre méltó hagyományaink sincsenek e téren. Olyan időszak jön (kell, hogy jöjjön), amelyikben mindkét félnek meg kell tanulnia veszteni is. A dolgok jelenlegi állása szerint nemcsak a hatalomnak, hanem a hatalmat bírálóknak is.

Jó egy hónappal az országos pártértekezlet után újabb fórum nyilvánította ki — még ha csak egy személyi kérdés kapcsán is — eltökélt megújulási szándékát. (Mi mással lenne magyarázható, hogy a 351 képviselő 129 ellenszavazattal választott magának elnökeit.) Persze, úgy is lehetne szemlélni a történteket, hogy rövid másfél hónap .alatt immár másodszor „cincáltak” meg küldöttek (képviselők) fontos személyi előterjesztést. Az ok mindkét esetben ugyanaz (volt: ragaszkodás a régi sémákhoz. Hát igen, a sémák! Amelyeket végre mindenütt — fent is, lent is, mólunk is, másutt is t— végre lomtárba kellene rakni.

Papírból vagy anélkül

A hozzászólások gyorsan követik egymást. S bizony, a képviselők figyelme időnként, láthatóan lankad. Még az is előfordul, hogy némelyikük elszunnyad egy kis időre. S mi az, ami élénkséget kelt a teremben? Általában la szenvedély, az indulat, a rokonszenves elfogultság. Aki viszont így szól, iaz többnyire nem papírból olvassa hozzászólását. Persze, nem ilyen egyszerű az összefüggés, hiszen papírból is lehet érdekesen előadni, s anélkül is unalmasan, iA fontos ia figyelemfelkeltés, ' ehhez pedig elengedhetetlen az élvezetes stílus.

A parlament ■szerepe, súlya nő. Nem mindegy, hogy mit mondanak la képviselők, azonban az sem, hogy hogyan. Ne sikkadjon el a jó gondolat, ,egy monoton felolvasásban! A cél, Iazt hiszem megér egy kis retorikai gyakorlatot. ,Nem feltétlen la papír ellen vagyok, hiszen a rutintalanság miatt ez esetenként elengedhetetlen. Azonban ahhoz sem fér kétség, hogy honatyáinknak ma már (vagy ma is) hatásosan kell előadniuk mondandójukat. Ezt igazolja a csütörtök esti 21. felszólaló, dr. Vona Ferenc állatorvos, akinek igazán hálás volt az igencsak fáradt T. Ház, mert mondandóját humoros, egyedi és szemléletes idézetekkel tűzdelte tele.

A fejlesztésekkel kapcsolatban kifejtette, nem elég iegy- egy (részterületet fejleszteni, mert így mindig szűk kapacitások maradnak, s .ez olyan, mintha a tengerhez akarnánk utazni, de csak Mohácsig jutunk el, mert elfogy a pénzünk.