Békés Megyei Népújság, 1988. június (43. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-09 / 137. szám

o 1988, június 9„ csütörtök • MEDGYESSY PÉTER OLASZORSZÁGBA UTAZOTT Medgyessy Péter, a Minisz­tertanács elnökhelyettese Gianni De Michelis olasz miniszterelnök-helyettes meghívására szerdán hiva­talos látogatásra Olaszor­szágba utazott. A magas szintű találkozó a hagyomá­nyosan jó magyar—olasz kapcsolatok ápolását szolgál­ja, annak kíván újabb len­dületet adni. A vezető gaz­dasági szakemberekkel sor­ra kerülő megbeszélések cél­ja az együttműködés to­vábbfejlesztése, a sikeresen megvalósított olasz ipari struktúra-átalakítás tapasz­talatainak megismerése. • KGST—EGK- EGYí TTMÜKÖDÉS Megérkezett szerda este Moszkvába az az EGK szak­értői küldöttség, amely csü­törtök délután részt vesz a Kölcsönös Gazdasági Segít­ség Tanácsa és az Európai Gazdasági Közösség nyilat­kozatának a parafálásán. A közös nyilatkozat a két gaz­dasági szervezet közötti kap­csolatok felállítását szente­síti. 9 CASAROLI .MOSZKVÁBAN A szovjet fővárosba érke­zett szerdán Agostino Casa- roli bíboros, vatikáni ál­lamtitkár. Az ismert egy­házi személyiség az Orosz­ország megkeresztelkedésé- nek 1000 éves évfordulója alkalmából rendezett ün­nepségeken vesz részt. Moszkvai olasz források sze­rint Casarollt — aki a Vati­kán külügyeinek irányítója — június 13-án fogadja Mi­hail Gorbacsov. A találkozón Casaroli átadja II. János Pál pápa levelét a szovjet veze­tőnek. • ÜJABB ADATOK arzamaszbOl A legfrissebb adatok sze­rint 88-ra emelkedett a szombati arzamaszi szeren­csétlenség halálos áldozatai­nak száma. Mint arról be­számoltunk. a múlt hét szombatján a Gorkijtól nem messze fekvő, 110 ezer lako­sú város pályaudvarán 120 tonna ipari robbanóanyag robbant fel, mindeddig tisz­tázatlan körülmények között. A baleset után 700 személyt részesítettek elsősegélyben, közülük 229 személy még je­lenleg is kórházban van. Az elemi erejű robbanás 150 lakóházat romba döntött. 200-at megrongált. A robba­nás helyszínén 26 méter mély kráter keletkezett. A baleset okainak kiderítésé­re kormánybizottság alakult. • SZOVJET JEGYZÉK PAKISZTÁNNAK Pakisztánnak világosan látnia kell, hogy lehetetlen az a helyzet, amelyben a szovjet és az afgán fél pon­tosan eleget tesz az általa vállalt kötelezettségeknek, a pakisztáni fél ugyanakkor figyelmen kívül hagyja az általa vállalt kötelezettsé­geket, melyeknek el kell vezetniük ahhoz, hogy vé­get érjen az áfganisztáni belügyekbe való beavatko­zás. Ezt tartalmazza egyebek között a szovjet külügymi­nisztérium jegyzéke, amelyet szerdán adtak át Pakisztán szovjetunióbeli nagyköveté­nek. A jegyzék az utóbbi napok információi alapján megállapítja, hogy Pakisz­tán folytatja a genfi meg­állapodások durva megsér­tését. Váltig tart a fegyve­rek nagyszabású átdobása Pakisztánból Afganisztánba. Grósz Károly találkozója a finn köztársasági elnökkel Grósz Károly a Parlamentben találkozott Mauno Koivistóval (Folytatás az 1. oldalról) Finnország kapcsolatait, s megerősítette az együttmű­ködés fejlesztésére irányuló kölcsönös készséget. Mauno Koivisto finnorszá­gi látogatásra hívta meg Grósz Károlyt, aki a meg­hívást köszönettel elfogadta. A délelőtti órákban Mau­no Koivisto feleségével az Iparművészeti Múzeumba látogatott, s megnyitotta a Finn Forma című kiállítást. A múzeumból az Ország­házba vezetett a finn állam­fő útja: részt vett, és beszé­det mondott az Országgyűlés Külügyi Bizottságának ki­bővített ülésén, a Parlament kongresszusi termében. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt elnö­ke és felesége délben ebédet adott Mauno Koivisto és fe­lesége tiszteletére a kormány vendégházában. A finn államelnököt kí­sérő vállalatvezetőkből és üzletemberekből álló delegá­ció délelőtt a Magyar Gaz­dasági Kamarában kerek- asztal-megbeszélésen vett részt. Mauno Koivisto látogatása ünnepélyes búcsúztatással fejeződött be. A finn állam­főt Sarlós István, Szűrös Mátyás, Marjai József mi­niszterelnök-helyettes, ke­reskedelmi miniszter, Vil­lányi Miklós pénzügyminisz­ter, valamint politikai, gaz­dasági és kulturális életünk több más vezető személyisé­ge búcsúztatta a fellobogó­zott Kossuth Lajos téren, ahol felsorakozott a magyar néphadsereg díszegysége. A búcsúztatáson megjelentek a budapesti diplomáciai kép­viseletek vezetői és tagjai. Ott voltak a Finn Köztársa­ság budapesti nagykövetsé­gének diplomatái és a finn kolónia képviselői is. Mauno Koivisto Traut- mann Rezső társaságában fogadta a díszegység tisztel­gését, majd a finn államfő és felesége, valamint a kísé­retükben levő személyiségek díszmótorosok kíséretében a repülőtérre hajtattak. A Ferihegyi repülőtéren Trautmann Rezső, Katona Imre és felesége, valamint Horn Gyula kísérte a külön- géphez Mauno Koivistót és feleségét. A szívélyes bú­csúzást követően a kedves vendégek beszálltak a repü­lőgépbe, amely a késő dél­utáni órákban elindult Hel­sinki felé. AGYMŰKÖDÉS Az emberi agy működését megismerni, bizonyos neuroló­giai ismereteket szerezni óhaj­tók rendelkezésére állnak Az agy hihetetlen kalandja és Az álomképtől az ébredésig — az álom pszichológiai alapja című kötetek. Az elsőben alapfogal­makat magyaráznak meg a szerzők: mik az idegreceptorok, mi a szinoptikus áttétel stb. A második kötetben pedig többek között ez áll: az álomlátást a neurológia paradoxális alvásnak is nevezi. Az elektroencefalográ- fon alvás közben megjelenő rajz ugyanis igen hasonlatos az ébrenlét állapotában kijelzett görbéhez. Az álmodás tehát a szervezet nagymértékű ener­giafogyasztásával jár. A két könyv azonos következtetésre jut végül: az emberi agy nehe­zen fedi fel „tekervényes” tit­kait. PAPNŐK AUSZTRÁLIÁBAN Az ausztráliai anglikán egyház nemrég határozatot hozott arról, hogy nők is le­hetnek papok. A határozat valószínűleg az egyház zsi­natján, 1989 augusztusában lép életbe. A legutóbbi zsi­nat elvetette ezt a javasla­tot. Támogatói azt hangoz­tatják, hogy az ausztráliai anglikán egyház főnöke szintén nő, mégpedig II. Er­zsébet brit királynő. ELEKTROMOS ALTATÓ Svédországban elektromos altatógépet találtak fel kis­gyerekek számára. Az 1,5 kg súlyú villanymotor gyen­ge rezgéseket közvetít, ame­lyek elaltatják a gyerekeket. A feltaláló dr. Rosen gyer­mekorvos, aki sok álmatlan éjszakát töltött kisgyereke bölcsőjének riogatásával, mert az valamilyen betegség­ben szenvedett. A villany- motorokat két évig tanul­mányoznák, és arra a megál­lapításra jutottak, hogy az esetek 87 százalékában a kis­gyerekek sírását a napi hat óráról 1,7 órára csökkentik. DIJAK „GYERMEKTUDOSOKN \K” Washingtonban nemrég nyil­vánosságra hozták az évente ki­osztott Westinghouse-díjak nyerteseinek nevét, akik vala­mennyien serdülőkorú tudomá­nyos kutatók — a díjat egyéb­ként számukra alapították. A beküldött 1339 tudományos mun­ka közül a zsűri a 16 éves Che- tan Naya művét tartotta a leg­jobbnak : a gravitáció és az elektromágneses tér közötti kölcsönhatás matematikai mo­delljének kidolgozásáért. A má­sodik díj nyertese Janet Tzeg, 17 éves lány, aki tanulmányt készített egy parazitás gyo­mor- és bélfertőzésről. A har­madik Benjamin Abellalett, aki szintén 17 éves, és egy bizonyos baktérium fehérjetermeléséhez elengedhetetlen gének azonosí­tásáért kapta a díjat. „Településfejlesztés” Romániában A településfejlesztési progra­mok intézkedéseit „eltökélten végre kell hajtani”. Erről szóló határozatot tettek közzé szer­dán a román lapokban, a Scin- teia és a többi újság ismerteti a Dolgozók Országos Tanácsá­nak és a Mezőgazdasági Orszá­gos Tanács együttes ülésének dokumentumait. A két központi testület közös határozata szerint „az együttes ülés megfogadta, hogy a legha­tározottabban munkálkodni fog a településrendezési program célkitűzéseinek megvalósításá­ért”. A továbbiakban a doku­mentum hangsúlyozza: elvárják a Településrendezési Központi Bizottságtól, hogy mielőbb ki­dolgozza a szükséges intézke­déseket. A határozatokat „ele­mezni kell a megyékben és köz­ségekben a lakosokkal”, s en­nek alapján kell kijelölni az új agráripari központokat. A határozat gazdasági vonat­kozású részében az új ár- és díjképzési rendszer megtartását és ellenőrzését szorgalmazza. Az együttes ülés határozatá­ban felhívta a. figyelmet az energetikai és nyersanyagalap fejlesztésére. 1990-ig 35 száza­lékkal kell emelni a nyers­anyagok hasznosításának fokát, petrolkémiában pedig — úgy­mond — a termelést meg kell kétszerezni. ^Végül a dokumen­tum utal rá: fogyasztási cik­kekből gyártsanak többet és jobb minőségűt a lakosság ré­szére. Keralát. Ott az emberek 70 százaléka tud olvasni és ír­ni. a népességnövekedés 1,3 százalékra süllyedt, vagyis az óhajtott kínai norma alá. A felvilágosító kampány gyakran már az szubkonti­nens babilóniai soknyelvűsé­ge miatt szenved csorbát: a - 15 hivatalosan elismert fő nyelv és a több mint ezer dialektus következtében a központilag irányított pro­pagandaakciók csaknem eredménytelenek. Krisna Puri megemlít még egy másik akadályt, az or­szág vallási túlbuzgóságát: „A kínaiak kommunisták, ez­zel szemben mi elköteleztük magunkat isteneinknek, meg az egyházunknak.” A 642 millió hindus úgy hiszi, hogy egy gyermek megszületése isten ajándéka. Bár a nők esetében a törvény szerint 15-ről 18 évre emelkedett a házasságkötés alsó korhatá­ra-, számos fiatal lány már 14 vagy 15 évesen férjhez megy, s így hosszabb ideig maradnak ők, mint felesé­gek szülőképesek. Ámde semmi sem ártott jobban a családtervezés ügyének, mint a sterilizáci­ós program, amelyet Indira Gandhi, a volt miniszterel­nök és az 1980-ban elhunyt fia, Szandzsaj kíméletlenül tovább erőltetett. Csak a rendkívüli állapot idején. 1976 áprilisától 1977 áprili­sáig a hivatalos adatok sze­rint 7,9 millió férfit tettek nemzőképtelenné. A való­ságban viszont jóval 9 mil- rlió fölött volt azoknak a száma, akik közül sokat erő­szakkal kényszerítettek vagy ravasz módon rábeszéltek az operációra . .. Az Egészségügyi Miniszté­rium egyik tisztviselője re­zignáltam jegyezte meg: „Minden fáradozás gyakor­latilag meghiúsulásra van ítélve. Ez olyan, mintha te­áskanállal akarnák feltar­tóztatni az árvizet.” Fordította: Bukovinszky István Haris Khanna, a család- tervezési alapítvány ügyvi­vője Kínában megvizsgálta az ottani intézkedések ha­tékonyságát és jeLentős kü­lönbségeket álllapított meg: — Kínában a nők átlago­san 22, Indiában 18 éves korban mennek férjhez. — Kínában az állam egy, Indiában röviddel ezelőtt még három gyermeket pro­pagált. Most a kormány két gyermeket tart ideálisnak; a vidéki családok többsége azonban négy vagy több utó­dot nevel. Kínában a szüle­tési ráta 21 ezrelékre csök­kenhetett, míg Indiában az elmúlt tíz évben 33 ezrelék körül mozgott. Végered­ményben : az előbbi ország­ban 1,4. az utóbbiban 2,25 százalékos a népességnöve­kedés. Lala, az' Indiai Családter­vező Intézet főtitkára, a lé­gierő egykori altábornagya félve kijelentette: „Ha nem hozunk szigorú rendeleteket, akkor egy nagyon nagy ka­tasztrófa következik be”. Munkatársnője, Krisna Puri úgy hiszi: „A kínai módszer az egyetlen járható út, ha mi meg akarjuk menteni az országot”. Jóllehet az eltelt tíz esz­tendőben 30 millió indiai férfit sterilizáltak, de szo­kás szerint már három-négy, vagy több gyereket nemzet­tek, még mielőtt elvégeztet­ték volna a műtétet. Új-Delhi déli részén, egy családtervező klinika fogadóter- mében két kínai színes poszter függ a falon. Az egyik egy kisfiút ábrázol, aki tarka tollazatú kakassal játszik; a má­sikon egy csinos kislány látható ragyogó virágok között. Sok terhes nő tanácsadásra vár, s elbűvölten szemlélik mind a két képet. De Sarma, a klinika adminisztrációs hi­vatalának igazgatója, az indiai hadsereg nyugállományú dandárparancsnoka szigorúan felemeli mutatóujját és fi­gyelmezteti a leendő anyákat: „Két gyermek ellen nincsen semmi kifogás. Mégis jobb lenne, ha egyre szorítkoznának. Önöknek nem szabad vállalniuk olyan sok gyereket. Követ­niük kell Kína példáját.” Az asszonyok teljes rémü­letbe és zavarba esve, könnybe lábadt szemmel hagyják el a klinikát, mint­ha a férfi istenkáromlást követett volna el. Az egyko­ri tiszt, aki most az állapotos nők lelkére beszél, tudja, hogy minden erőfeszítés el­lenére a csata aligha nyer­hető meg. Indiában 27 mil­lió gyermek születik évente; csaknem minden másodperc­ben egy, s minden évben 11 millió ember hal meg, ami évi 16 milliós népességnö­vekedést jelent. Mind az indiai Egészség- és Családügyi Minisztérium jelentései, mind az Amerikai Statisztikai Szövetségi Hiva­tal előzetes számításai alá­támasztják, hogy a 800 mil­lió lakosú India nem sokkal a századforduló után a je­lenleg több mint egymilliárd lakosú Kínát, a Föld legné­pesebb országát túl fogja szárnyalni. Radzsiv Gandhit, a 43 éves miniszterelnököt, valamint tanácsadóit a gyer­mekáldás nagy aggodalom­mal tölti el. Ennek a prag­matikus kormányfőnek az az álma, hogy elmaradott ha­talmas országát egy „kvan- tumugrással” átvigye a 21. századba. A termelékenység növelése és a műszaki for­radalom a legfőbb prioritást jelenti számára. A túl sok gyerek viszont örökössé te­szi a szegénységet és az analfabétizmust. Ám Gandhinak meg kel­lett tanulnia, hogy ez az ál­lamkolosszus csak lassan változhat meg. India már évtizedekkel ezelőtt beveze­tett egy csaLádtervezési prog­ramot. Eközben nagyszabású infrastruktúra valósult meg: 12 ezer felső és 90 ezer alsó szintű egészségügyi központ létesült 40 ezer orvossal, 185 ezer ápolóval és 390 ezer ta­nácsadóval. A programot egy erőteljes felvilágosító kampány támogatja a tö­megtájékoztatásban. ' Valamennyi lehetséges fo­gást felhasználnak azért, hogy a kis család előnyeiről meggyőzzék az indiaiakat. Falvakon és városokon vo­nulnak keresztül az elefán­tok, amelyeket a családter­vezés szimbólumával', egy vörös háromszöggel és egy háromgyermekes házaspár képével díszítenek feli, s ezen rajta a hindu felirat: „Do ja bacscse bas”, ami azt jelenti, hogy „két vagy há­rom gyerek, több nem”. In­dia konzervatív vidékein, ahol az összes indiai három­negyede él, a felháborodott tömeg a propagandaelefán­tokat kövekkel dobálta meg. Elsősorban a szegény nép- rétegek; gyakorlatilag az in­diai lakosság fele zárkózik e! mindenféle családtervezés elől. Lala beismeri fárado­zásainak csekély eredmé­nyét: „A szegények nagy- családot akarnak, azért, hogy a gyermekek segíthes­senek megjavítani a családi jövedelmet. A falvakban kis­korúak dolgoznak a szántó­földeken; a városokban ház­tartási alkalmazottként, moz­gó árusként,, vagy cipőpuco­lóként, de még bolti és gyá­ri segédmunkásként is tevé­kenykednek. Ily módon 44 millió gyermek biztosítja a család életben maradásához szükséges kis mellékest. A családtervezők munká­ját az analfabetizmus nehe­zíti: az indiai lakosság két­harmada nem tud olvasni és írni. Krisna Puri ezt mond­ja: „Legfontosabb az okta­tás, hogy megvalósuljon a születésszabályozás.” Példa­ként felhozza a déli államot. Bőséges gyermekáldás Indiában. „A szegények nagycsaládot akarnak ..." DEH SPIEGEL-ben olvastuk: Indiának hamarosan több lakosa lesz, mint Kínának *** ■ / '

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents