Békés Megyei Népújság, 1988. június (43. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-04 / 133. szám

1988. június 4., szombat Olvasóink figyelmébe! Nagy munka Ikellős közepén tart a lapunkat előállító Kncr Nyomda. Néhány nappal ezelőtt Békéscsabán, a Szerdahelyi úti telepről megkezdődött a laprészleg át­költöztetése a nyomda központi üzemébe. A szedőgépek, a montírozók, a korrektorok már a múlt héten átköl­töztek, ám olvasóink ebből — a jól szervezett munka eredményeként — feltehetően semmit nem vettek észre. E hét végén azonban megkezdődik a svéd Solna nyo­mógép áttelepítése. Mivel ez szakaszosan, részegységen­ként történik, a gép teljes áttelepítéséig azon csak 8 ol­dalas lap nyomható. Így ma 16 helyett 8 oldalon jelenik meg a Békés Megyei Népújság. A nyomdagép áthelye­zésének legnehezebb művelete — az átszállított egysé­gek összeszerelése és üzembe helyezése — vasárnap ké­ső estére várható. Így teljes felelősséggel nem vállalható a Népújság hétfői megjelenése. Ezért arra ’kérjük olva­sóinkat, hogy ne számítsanak hétfői lapszámunkra. Ter­mészetesen nem éri Önöket károsodás, mert egy későbbi időpontban visszaadjuk az elveszett oldalakat, vagyis két alkalommal 8 helyett 16 oldalon jelenünk meg. Még annyit, hogy mai számunkból — a korai lapzárta miatt — néhány eseményről nem tudunk tudósítani, ezekre visszatérünk. Kérjük olvasóink szíves megértését. Szarvason adták át a díjakat A megyei tejtermelési verseny legjobbjai Az elmúlt évi tejtermelés! versenyben országosan a Hi­dasháti Állami Gazdaság ki­emelkedő teljesítményéért nagydíjat kapott. Megyénk­ből a Mezőhegyest Mezőgaz­dasági Kombinát Holstein- fríz tehénállományával első díjat, az Orosházi Petőfi Tsz Jersey keresztezett te­hénállományával harmadik díjat, míg a Szarvasi Dózsa Tsz magyar tejelő tehénállo­mányával különdíjat nyert. A kistermelők versenyében Csiga Imre szeghalmi lakos országos harmadik díjban ré­szesült, tavaly 131 ezer 375 liter tejet értékesített. A megyei versenyben a fekete-tarka Holstein-fríz kategóriában a Gyulai Mun­kácsy Tsz lett az első, 6308 kilogrammos átlagos laktáci- ós tejtermeléssel. A magyar tejelő kategóriában a Nagy- szénási Október 6. Tsz végzett az élen 5996 kilo­grammal. Második a békés- szentandrási Tessedik, har­madik az Orosházi Béke Tsz. Az egyéb tejtermelő ál­lományok versenyében az Orosházi Petőfi Tsz került az élre. A magyartarka-álilomány- nyal rendelkező nagyüze­mek között a Mezőhegyest Mezőgazdasági Kombinát lett az első, 5173 kilogrammos átlagos laktációs tejterme­léssel. A fekete-tarka Hols­tein-fríz 500-nál nagyobb ál­lományú kategóriában a Hi­dasháti Állami Gazdaság szerezte meg az első helyet, nemzetközi mércével is ki­váló, 9191 kilogrammos átla­gos laktációs termeléssel. A magyar tejelő, 500-nál nagyobb állománnyal ren­delkező üzemek versenyében a Szarvasi Dózsa Tsz került az élre, második a Békés­csabai Állami Gazdaság, harmadik a Szeghalmi Álla­Fogorvosok tudományos tanácskozása A balesetek következtében az arc- és állcsomtsérültek ellátása a hazai kórházak­ban egyre gyakrabban je­lentkező gond. Az egészség- ügyi irányítás szakmai el­képzelései között kiemelt helyet foglalt el a szájsebé­szeti kórházi ágyak számá­nak növelése. Erre azonban a korlátozott anyagi lehető­ségek miatt nem mindenhol nyílik lehetőség. Békés me­gye -mindhárom kórházában. Gyulán, Békéscsabán és Orosházán megfelelő kép­zettségű szakemberek állnak rendelkezésre az ilyen jelle­gű sérültek gyógyításáért. E témáról is tanácskoztak tegnap, június 3-án délelőtt Gyulán a megye fogszakor­vosai, akiket elsőként dr. Rácz László megyei főorvos köszöntött. Dr. Rück And­rás megyei sztomatológus szakfőorvos üdvözölte a ven­dégeket és irányította a tu­dományos ülés munkáját. A gyulai megyei kórház száj­sebészet! osztályának főor­vosa, dr. Gyarmati Sándor és a békéscsabai kórház traumatológiai osztályának szájsebésze, dr. Simon Fiala János filmvetítéssel illuszt­rált előadást tartott az arc- és állcsontsérültek ellátásá­ról. A témához hozzászóltak, tapasztalataikkal gazdagí­tották a hallottakat dr. Or­sós Sándor, a Központi Szto- matológiai Intézet, dr. Acker­mann Alajos, az Országos Traumatológiai Intézet ne­vében, valamint dr. Gyulai Miklós megyei traumatológus szakfelügyelő főorvos. '— A legfontosabb feladat, hogy jól informáljuk a köz­véleményt és az orvosokat az AIDS veszélyeiről ,is — tájékoztatott dr. Korchma Enikő, a Központi Sztomato- lógiai Intézetből. — Az orvosok körében sem egyér­telmű a tájékozottság e té­makörben, nemritkán páni­kot észleltünk a fogorvosok­nál. Pedig megfelelő felké­szültséggel, az óvintézkedé­sek betartásával nem kelle­ne félniük az AIDS-től. A tanácskozáson zárszót dr. Szepesvári Elemér, a Pándy Kálmán Megyei Kór­ház főigazgató főorvosa mondott. flz egész szezonban kedvezményes kempingárak Tolnában A Tolna megyei kempin­geket az egész szezonban kedvezményes áron látogat­hatják.a turisták. A megyei idegenforgalmi hivatal köz­lése szerint 20 százalékkal csökkentett, vagyis előszezo­ni árat kérnek a vendégek­től. Tolnában négy helyen van jól kiépített kemping: Dombóváron, Dunaföldvá- ron, Fadd-Domboriban és Szekszárdon. A dunaföldvá- ri vízparton levő kempinget most csónakházzal bővítik, hogy a vízi turizmus) lehe­tőségei javuljanak a Tolna megyei Duna-szakaszon. Ha­sonló létesítményen dolgoz­nak a folyó fadd-dombori kompkikötője mellett, ahol a kempingezők július elejé­től csónakkiemelő sólyát, ja­vítóműhelyt, továbbá 150 személyes éttermet is talál­hatnak. Dombóváron a gyógyfürdőjéről és szép strandjáról egyaránt I híres Gunarasfürdőn található a kemping; Szekszárdon pedig a város szélénél, ahol a jur­ta alakú faházak ablakai a szőlőhegyre tekintenek. A fogorvosok megnézték a megyei kórház szájsebészeti osz­tályát is. Képünkön az AIDS-szel kapcsolatos teendőkről be­szél dr. Korchma Enikő a békéscsabai szakrendelőben Fotó: Gál Edit Felvételi nélkül egyetemre — Elromlott az autóm. Fordulhatok hozzátok, meg tudjátok javítani? A két fiú összenevet, so­káig nem szólalnak meg, de aztán egyikük megtöri a csendet, — Hát... Mi még nem va­gyunk rutinos autószerelők, de lehet, hogy meg tudnánk birkózni a feladattal. Püski Attila és Jároli Ti­bor, a békéscsabai Kemény Gábor Szakközépiskola au­tószerelő osztályának negye­dik osztályos tanulói. Arról híresek, hogy az országos szakmai tanulmányi verse­nyen kiemelkedő eredményt értek el: Attila első, Tibor nyolcadik lett, így mindket­ten felvételi vizsga nélkül kerültek be a Budapesti Mű­szaki Egyetem közlekedési karára. — Hogyan zajlott le a ver­senysorozat?. — Az iskolai selejtezőből hatan jutottunk be a szom­bathelyi területi versenyre — kezdi Attila. — Az itteni hetven diákból pedig 21-et hívtak meg az országos dön­tőre, amit április végén itt, Békéscsabán az iskolánkban rendeztek meg. Ezen a leg­utolsó állomáson elméleti és gyakorlati feladatokat kel­lett megoldani, írásban és szóban. — Keményen készültetek a versenyre? — Tulajdonképpen már az első osztálytól kezdve tanul­ni kellett azokat a tantár­gyakat, amelyekből most összeállították a kérdéseket — veszi át a szót Jároli Ti­bor. — A verseny előtti na­pokban, hetekben az isko­lában a tanárok sokat fog­lalkoztak velünk, a tavaszi szünetben pedig otthon, ön­állóan készültünk. Legnehe­zebbek a szerkezettan-, ma­tematika-, mechanika- és a kémiafeladatok voltak. A fiúk még elmondták, hogy az egyetem sikeres be­fejezése után mindenképpen olyan, jól gazdálkodó válla­latnál, intézménynél szeret­nének elhelyezkedni, ahol önállóan dolgozhatnak és fi­gyelembe veszik ötleteiket, elképzeléseiket. Mint ahogy Püski Attila megfogalmaz­ta: — Ahhoz, hogy a magyar gazdaság eredményes le­gyen, szerintem szükség van arra is, hogy a fiatal mér­nökökre szakképzettségük­nek megfelelő munkát bízza­nak. • * * * Sebestyén Imre, a békési Fehér Lajos Mezőgazdasági Szakközépiskola negyedikes növényvédelmi szakos tanu­lója is kiváló eredménnyel büszkélkedhet. Szintén az országos szakmai tanulmányi verseny döntőjében ért el első helyezést, ezért ő is — felvételi vizsga nélkül — leendő egyetemistának vall­hatja magát. — Gondoltál arra, hogy megnyered a versenyt? — Azt mindenképp sze­rettem volna elérni, hogy az első három helyezett között legyek. Azonban azt nem reméltem, hogy én leszek a győztes. Pedig aki olyan sokat ta­nul, mint Imre. annak iga­zán nem lehet meglepetés a jó szereplés. Már elsős kora óta tagja a tudományos di­ákkörnek, s több pályamun­kát is készített. Az egyete­misták részére meghirdetett első országos környezettudo­mányi diákkonferenciára középiskolásként is meghív­ták. Kedvenc szakterülete a biológiai növényvédelem, sa­ját kutatásokat is végez ká­posztafélékkel. A Kertészeti Egyetem ter­mesztési karán folytatni sze­retné kísérleteit, s a diplo­ma kézhezvétele után . . . — ... az a vágyam, hogy valamilyen tudományos munkával, kutatással foglal- kozhassam. De ha ez nem is sikerülne, akkor sem fogok elkeseredni, hiszen szívesen tanítanék vagy dolgoznék olyan munkahelyen, ahol majd hasznomat veszik. Három értelmes, tehetsé­ges fiatal mutatkozott be. Ök még egyetemi éveik előtt állnak, tele vágyakkal, el­képzelésekkel. Néhány év múlva azonban átlépik a „nagybetűs élet” küszöbét, ahbl biztosan érik őket kel­lemetlen meglepetések, ku­darcok, de talán nem vesz­tik el hitüket, reményeiket, hiszen az országnak ilyen tettrekész fiatalokra van most szüksége. B. Cs. mi Gazdaság. Az egyéb tej­termelő kategóriában az 500-nál nagyobb állományú gazdaságok közül a Békési Egyetértés Tsz lett az első. A magyar tejelő (500-nál kisebb állomány) kategóriá­ban az Orosházi Dózsa Tsz végzett az élen, 240,4 kilo­gramm átlagos laktációs tej- zsírtermeléssel. Második a végegyházi Szabadság, har­madik a Mezöberényi Arany­kalász Tsz lett. A magyar tejelő kereszte­zett állományok versenyé­ben az 500-nál nagyobb ál­lománnyal rendelkező üze­mek közül a Kondorosi Egyesült Tsz szerepelt a leg­jobban, 226,3 kilogrammos átlagos laktációs tejzsírter- meléssel. Mögötte a második helyen az Orosházi Állami Gazdaság, a harmadikon a Szarvasi Állami Tangazda­ság végzett. A kistermelőknél a leg­több tejet Rúzsa László méh­keréki lakos értékesítette, több mint 95,5 ezer litert. Második lett Rónaszéki Já­nos biharugrai lakos, 86 ezer 817 literrel, míg a harmadik a békési Bállá András, 55 ezer 057 literrel. Az egy te­hénre jutó értékesített tej alapján Tóth Elemér bihar­ugrai lakos lett az első, 6680 literrel. A második helyen Tóth Dezső, a harmadikon Rózsa Ernő, mindketten bi­harugrai lakosok, végeztek. Az elmúlt évi tejtermelést versenybe megyénkből 26 nagyüzem és 70 kistermelő nevezett be. örvendetesen emelkedett a tejtermelés színvonala, ezt igazolja, hogy az állami gazdaságoknál 6744 liter az átlagos laktáci­ós termelés, míg a termelő- szövetkezeteknél 5422 liter. Szarvason tegnap, a Dózsa termelőszövetkezetben adta át a megyei tanács mezőgaz­dasági és élelmezésügyi osz­tályának díjait Antal József osztályvezető a legjobbak­nak. (verasztól Dőlt betűvel Az „ingyenesség” Nem tudom, olvasták-e a Piért illetékesének nyilatko­zatát a következő iskolaévi tanszerellátásról. Lapunkban jelent meg, a szerdai számban, és túlzás nélkül merem mondani — rövidsége ellenére is — izgalmas olvasmány. Helyzetképet kapunk belőle arról, mekkora távolságra is van nálunk az oktatás az ingyenességtől. Sőt, azt is meg­tudhatjuk, kinek mennyit ér ma a szociálpolitika, jelen esetben az iskoláztatás. Azok kedvéért, akik nem olvasták az említett cikket, hadd idézzem fel néhány, továbbgondolkodásra késztető megállapítását. Informál bennünket például arról, hogy egy leendő elsős kisdiák iskolai felszerelése — nem szá­mítva a nem papírboltból beszerezhető cikkeket, a kö­penyt, a tornaruhát és más kellékeket — „potom” 1500 forintba kerül. Táska, füzet, tolltartó, íróeszköz és egy­ségcsomag, nem is a különleges minőségű kínálatból ösz- szeválogatva. Amolyan visszafogott, 1988-as színvonalon „megrekesztve". Az is kiderül a nyilatkozatból, hogy ja­nuár elseje óta 80 százalékkal növekedett a füzetek ára (főleg a forgalmi adó és a dotáció változása miatt). S az iskolatáskák ára sem lefelé ment. Ez utóbbiak növekedé­sét egyébként a gyártók az alapanyagár változásával ma­gyarázták. Sok mindenhez, különösen nehéz idők szükségintézke­déseihez hozzászokott gondolkodásom nehezen emészti meg a fenti adatokat. Álmélkodva nézem a számokat, és közben töprengek. Egyszervolt — de napjainkra már el­múlt — tételen például, mely a bevezetőben is említett ingyenesség, hencegni való mítoszát sulykolta belénk. Hja kérem — nyugtatom magam — az idealisztikus, illúziók­ból épített szocializmusképtől etekintetben körülbelül ennyit, történelmileg rövid idő alatt szertefoszló ígéretet lehetett csak reálisan elvárni. Mert tudnivaló, a gazdasá­gi alapot nélkülöző ingyenesség előbb-utóbb légvárrá válik. Ennek ellenére elgondolkodtató, hogy az iskoláztatás költségei miként tükrözik a társadalom felelősségét gyer­mekei iránt. A megélhetés és a gyermeknevelés egyre dráguló terheit számba véve nem nehéz megállapítani, hogy szeptemberben mire lesz elég mondjuk a családi pótlék, ha az 1500 forintnyi tanszerek mellé szép köpenyt, tankönyvet és ilyen-olyan iskolai felszereléseket is kell vásárolni. Az új cipőről, az új ruháról, meg a különböző iskolai befizetésekről már nem is beszélve. A költségek lassan már követhetetlenné válnak, s egy ponton túl már nem is összegszerűségük izgat, hanem az, hogyan áll össze belőlük egy társadalmilag megkívánt ■ esélyegyenlő­ség. Hogy az iskolának egyforma feltételekkel és esély- lyel induljon neki minden gyerek, és legalább az általá­nos iskola elvégzéséig ne érezze magát egyikük sem hát­rányos helyzetűnek, vagy megalázottnak. Ennek a mi nagy történelmi küldetésünknek a sorsáról gondolkodva nem vagyok túl optimista. Mintha ebben a bajában is magára maradt volna az állam. Úgy járt, mint az a gyermek, amelyik magára rántotta a reggeli terítékkel megpakolt abroszt, s a har­móniát már nem képes helyreállítani. Megteremtette a tanszereknél is — miként nagy vihart kiváltó módon a csecsemő- és gyermekruházati cikkeknél — a ráfordítás­arányos árakat, de közben elfogyott az ereje. A dotáció megvonása, és a forgalmi adó bevezetése miatt megemel­kedett árakat nincs miből ellentételezni. A vállalatokra pedig — amint a bevezetőben említett tudósításból is ki­derül — nem számíthat. Azok az alapanyagárak emelke­désére hivatkozva — mai szóhasználattal élve — nem ta­núsítanak önmérsékletet. Ettől persze sem az iskoláztatás költségei, sem a gyer­meknevelés terhei nem kisebbednek. Csak az ingyenesség­től való távolság, no meg a gyermekek iránti társadalmi felelősség csökkenése miatti aggodalom nő. S ez utóbbi már nem csak a gyermekesek hitét kezdi ki, hanem a társadalom arculatán is maradandó nyomot hagy.

Next

/
Thumbnails
Contents