Békés Megyei Népújság, 1988. június (43. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-28 / 153. szám
WSSj^júnlusjaSjjjkedd o Arbocoop Gm, Szarvas „TISZTA UDVAR, RENDES UAZ”, KI ILEHETNE TENNI A TÁBLÁT A DEÁK FERENC UTCAI KAPURA, AHOL AZ ARBOCOOP GM MŰHELYE ÉS IRODÁJA TALÁLHATÓ. A MŰHELYBEN SZORGOS KEZEK SZERELIK ÖSSZE A BERENDEZÉSEKET, KEMÉNYÉAILLAT, FORGÁCSOK KÖZÖTT MÍVES MODELLEK KÉSZÜLNEK. Roszik Jánossal, a munka- közösség vezetőjével beszélgettünk az itt folyó munkákról, a lehetőségekről. — Mióta létezik ez a formáció és mi a profilja? — 1982-ben alakult, kis létszámmal, később az igények növekedésével bővült a létszám is, jelenleg 25 fővel dolgozunk, ezenkívül széles körű a kooperációnk, társ gm-ek, kisszövetkezetek, mint alvállalkozók dolgoznak be a rendszerbe. Profilunk rusztikus vendéglátóipari berendezésék, bárpultok, asztalok, ülőbútorok, bokszok és egyéb kiegészítők fából, rézből, nemes anyagokból. A párthatározat szellemében*, amely hadjáratot indított a lezüllött koszos kocsmák ellen, kulturált, esztétikus környezettel kialakítva az emberek viselkedését, mi is igyekszünk színvonalas sörbár- belsőket kialakítani önálló modelljeinkkel. — Milyen módon történik a megmérettetés, a modellek bemutatása? — Indító erő volt számunkra az 1982-es BNV, de részt vettünk a 84-es és a 86-os BNV-n is, ezenkívül több bel- és külföldi kiállításon (Bécs, Belgrád, Párizs) jó minősítéseket kaptunk, egyben sok-sok megrendelést. 1987-ben a berendezéseinket lezsűriztettük a Művészeti Alapnál, mely berendezés a margitszigeti Ra- mada Szálló sörözőjébe került osztrák megrendelésre. Tőkés megrendeléseink is vannak, ehhez igazodni méltó megmérettetés. — Hol találhatók az országban az Arbocoop modelljei? — 240 helyre szállítottunk Magyarországon, referencia helyeink többek között a margitszigeti Ramada Hotel sörözője, borozója, a Szegedi Szalámigyár sörözője, szabadidőközpontja, klubja. Balatonfenyvesen a lovasbár, a Hotel Sopron sörözője stb. Termékeink a belföldi szállításon kívül tőkés megrendelésre is készülnek. Elsősorban Finnországba, a híres Fazer cégnek magyaros jellegű sörözőket, éttermeket rendezünk be, május elején a harmadik berendezést szállítottuk részükre. A finn piac magas színvonalú, igényéhez igazítani kellett a miénket, ez fejlődést hozott a munkánkban. A finn megrendeléseken kívül szállítottunk már osztrák és francia megrendelésre is. — Mik a további munkáik? — Ősszel Párizsban veszünk részt kiállításon, készülünk szeptemberben a Hoventa szakkiállításra, majd október elején skandináv vendéglátóipari kiállításon Helsinkiben. Tárgyalásaink vannak Moszkvában discobár berendezésére, és természetesen a belföldi megrendeléseket folyamatosan elégítjük ki. — Mik a terveik a jövőre nézve? — Bővül a tevékenységi körünk, Csete György építész munkaközösségünk tagja június 1-jétől, így a magyar idegenforgalmi igényeknek jobban meg tudunk felelni az épülettervezéssel, átalakítással együtt. — Jó érzés, hogy egyre több szarvasi áru kerül a külföldi piacra, egy kisvállalkozásnál ez a tény még inkább ihízelgő az ott dolgozókra nézve, és a vezetőre. Mennyiben más egy kisvállalkozás, mint egy állami, ön szerint? — A kisvállalkozásnak abszolút receptje és modellje nincs. Minden kisvállalkozásnak a profiljának, tehetségének, gondolkodás- módjának és anyagi erőinek megfelelően kell dolgoznia, de csak eredményesen. Az utolsó emberig érdekelt mindenki anyagilag és erkölcsileg az eredményekben, veszteségekben. Kemények a feltételek, kemény a munka, így az anyagiakra is több lehetőség van. Egyszóval, aki a kisvállalkozásban dolgozik, csak teljes emberként vehet részt a munkában, nyolc óra alatt 8 órát kell dolgozni. — Mi adja a szarvasi jelleget ennek a vállalkozásnak? — Alakulásunk óta „Szarvasi bár”-ként ismerik itthon és külföldön. — A pénzügyi háttér megfelelő-e? — Gazdálkodásunkhoz 1982-ben nagyobb szükségünk lett volna hitelre, mint 1987-ben, amikor lehetőség nyílt a hitelfelvételre. Saját erőből valósítottuk meg a fejlődéshez szükséges pénzügyi feltételeket. Munkaközösségünk évről évre nagyobb eredményeket ért el, így a modernebb gépek vásárlásával könnyebben tudjuk munkánkat végezni. — Ügy hírlik, az Arbocoop a köznek is juttat (szociális célokra) a haszonból. Kiket támogat a szarvasi Arbocoop? — A szarvasi Mozgáskorlátozottak Egyesületét 1987- ben egy telefonkötvénnyel, 1988-ban két telefonkötvény összegéig gyógyeszközök, gyógyászati anyagok vásárlásával támogatjuk. A szarvasi kajak-kenu szakosztályt úgy segítjük, hogy minden évben egy csepeli K—1-es versenyhajót vásárolunk részükre, a Körös Kupa bajnokságot pedig ajándéktárgyakkal segítjük. Tekintettel, hogy kis cég vagyunk, ennyi az anyagi erőnk a szociális és sport- támogatásra. — A sokrétű tevékenység, a jó célok, iaz innovatív szemlélet eredményeket szült, ehhez kívánok további erőt, egészséget, jó munkát? Kántor Zsolt Budapest, Margitsziget, Ramada Szálló, söröző Biztonsági horony a szélvédőn Esős, ködös, csapadékos időben tisztábbak lesznek a személygépkocsik szélvédői, amennyiben tulajdonosuk igénybe veszi az Állami Biztosító, a Horony Gmk és az ÁB—MIKOPA által feltalált ablaktisztító-eljárás módszerét. Ennek az a lényege, hogy egy megfelelő műszerrel a szélvédőt tisztító lapátok alsó állása fölé két párhuzamos hornyot marnak, mely az ablaktörlő gumi lapátját feni, tisztítja ezzel tökéletes törlést biztosít. A tiszta szélvédőn javul a kilátás, növekszik a közlekedés biztonsága. Figyelemre méltó, hogy Finnországban, Angliában és az USA-ban már több százezer gépkocsit láttak el ÁB—MIKOPA biztonsági horonnyal, melyek ott beváltak, így most a hazai gépkocsikon a sor. Az eljárás mindkét típusú szélvédőn alkalmazható, melyhez a Közlekedési Főfelügyelet is hozzájárult. Békés megyében a Békéscsabai Generál Ipari Szövetkezet leányvállalata július elsejétől indítja be legújabb szolgáltatását. Mogyorós Gyula igazgató arról tájékoztatta szerkesztőségünket, hogy ezzel a szolgáltatással a megyében csak ők foglalkoznak. A művelet elvégzése egyáltalán nem időigényes, mert amíg egy kávét elfogyaszt a tulajdonos, a hornyokat bemarják, és az autós máris folytathatja tovább az útját. D. K. Meg tud-e fordulni a bika? Könnyen meglehet, pórul jár manapság az a nagyüzemi tehén, amelyik egy jóízű vakaródzás erejéig neki merészel dőlni az istálló vaskorlátjának. Mivel ez többnyire rozsdás, hamar kidől, s a jámbor jószág egykettőre lenn a puszta földön találhatja magát. És ez a „mélypont” nincs túlságosan messze attól a szinttől, amit a statisztikák is elárulnak állattenyésztésünk, és ezen belül a szarvasmarhatartás sanyarú állapotáról. Igaz ugyan, hogy az állattenyésztés évente még mindig képes 130-140 milliárd forintos bruttó termelési érték elérésére, ezt azonban egyre romló műszaki feltételek között teszi meg, és egy ugyancsak kusza érdekeltségi rendszerben, amelynek szálai gyakran nem az állattartók kezében vannak ... Csökkend szarvasmarha-állomány Az állattelepen mindig jó, ha az ember megnézi, hová lép, mostanában azonban kiváltképpen ajánlatos emí- gyen cselekedni. Annyira szűkösen csordogál a nyereség ezekre a telepekre, hogy nem futja az egyszerű állagmegóvásra sem, ezért hát nem ritkán hiányos a tetőzet, rozsdásodnak a vastartók, a farostlemezek nincsenek a helyükön, emiatt aztán úszik minden, és kátyúkat, gödröket kell kerülgetni. Négv-öt éves, tehát fiatal telepek is akadnak, ahová nem jut pénz kisebb reparálásokra sem, és a főkönyvelők a további kiadások megelőzésére jól látható, vastag piros vonalat húznak a telepek kiadás rovatainak már az elejére is. A nagyüzemek, bár maguk is tehetnek arról, hogy manapság nem kifizetődő a húsmarhatartás, és a tehenészetek fölött sem süt sokkal fényesebben a nap, alapvetően több oldalról bekerítve, korlátok közé szorítva tevékenykednek. Egy olyan érdekeltségi és kapcsolati rendszerben, ami számukra túlságosan sok jóval nem biztat. Az idei évre tervezett teljesítménynövelés, amely az állattenyésztésben kereken kétmilliárd forintot jelentene a tavalyihoz képest, a legfrissebb adatok szerint veszélybe került. A mezőgazdasági kormányzat előirányzatához képest hatvanezerrel kisebb a szarvasmarha-állomány, és tovább tart az az apadás is, amely a mező- gazdasági alaptevékenységen belül mutatkozik az állattenyésztés kárára, a növénytermesztéssel szemben. A statisztikai átlagok azonban még így is túlságosan elnézőek, mivel közelítik egymáshoz a szélsőségeket, és nem hagyják meg a maguk meztelenségében föltárulkozni az egyes területeken immár aggasztó jelenségeket. Egyes vidékeken, például Borsod-Abaúj- Zemplén megyében egy-egy korábbi járásnak megfelelő területen nincsen már hús- marhatartó nagyüzem, és hovatovább tehenészet sem, ennélfogva Nyíregyházáról, sőt Békéscsabáról literenként kétforintos szállítási költség mellett hoznak tejet erre a területre. Ahonnan az anyagi érdektelenség miatt „pusztult ki” a marha. Minimális a nyereség Egy kilogrammal csökkent a hazai marhahúsfogyasztás is, ami nem vonatkoztatható el attól, hogy tartósan szűkül az ágazat eszköztára. Nemkülönben visszaesésről ad számot a Terimpex Külkereskedelmi Vállalat is; eszerint évek óta, s az idén eddig is mintegy négy-öt százalékkal mérséklődik — alapanyag hiányában — az ország élőmarha- és marhahúskivitele. Különösen fájó, hogy a korábbinál kevesebb jó minőségű húst adó jószágot sikerült külföldön értékesíteni, de hát miképp is lenne ez másként, amikor az átvételnél csak pár száz forint különbség mutatkozik a jobb állatok javára, ami édeskevés ahhoz, hogy jobban fölkarolják az igényesebb magyartarkát, vagy a charolais-fajtát, netán a Li- mousint. A termelőszövetkezeteknek a maguk erejéből erre nem futja. Senyved ebben a termelői körben is a húsmarhatartás. De más ágazatokban sem tapsolnak a mérleg-főkönyvek láttán. Az arányok itt is egészen furcsák. Tessék csak meggondolni, hogy viszonyulhat az ötvenegy az egyhez? A tsz-ek állattenyésztésének bruttó termelési értéke ugyanis 51 milliárd forintot tesz ki, és ezzel szemben áll az évente egymilliárdos nyereség. Hogy miként apadhat el ennyire ez az összeg? Tetemesek az anyagköltségek, és más alapvető kiadások, úgyhogy a nettó termelés értéke csak 8,4 milliárd forint. Ebből a középszolgáltató szervek — termelési rendszerek, szolgáltató vállalatok, állategészségügyiek *— egyma- gukban „elvisznek” még vagy hárommilliárdot. Van azután a munkadíj és annak közterhei, aminek kifizetése után, a végelszámolásnál marad is valami, meg nem is. Beruházásra bizonyosan nem, felújításra is kevés, gyakran még az állagmegóvás is dühödt ellenkezést vált ki a nagyüzemi termelőkből, akik nagyobb nyereséget, bevételt szeretnének látni erőfeszítéseik ellenében. A piac egyre igényesebb A szabályozórendszer meglehetősen merev és kötött. Nem érződik belőle, hogy ez az ágazat azért is rugalmasabb elbánást igényel, mert kiszámíthatatlan anyaggal — biológiai „anyaggal” — dolgozik. Ehhez, s a vele elkötelezettekhez sem mindig jó — úgymond — kemény eszközökkel, hajthatatlan módszerekkel közelíteni. Ezt pedig a közgazdasági háttér némelykor bántó módon nem veszi tekintetbe. Nem csak az árak kezelésénél és a támogatások odaítélésénél. Néha látszólagosan kis kérdésekben sem, s emiatt azután tényleg fölkorbácsoló- dik a hangulat az állattelepek világában. Megütközést keltett például a Tsz-Tej Egyesülés taggazdaságai körében, hogy az öt évre meghirdetett üszőakciókból — amelynek keretében némi kedvezménnyel helyeznek ki a gazdaságokba jó képességű állatokat — még csak két év telt el, és központilag máris megváltoztatták a kamatvisszatérítés módját. Az újabb variáció szerint a tsz- ek az adóbefizetésből tarthatják vissza az üszőszerződések után felvett hitelek kamatait, márpedig ez a rendelkezés a rosszabb helyzetben lévő üzemeket még akkor is sújtja, ha teljesen eleget tetteik többlettej-le- adási kötelezettségüknek. Az érdektelenség elkedvetlenít, sokak szerint már el is jutott ide a szarvasmarha-ágazat sok résztvevője. A lejtőn lefelé köny- nyebb hajtani, ám visszafordítani az állatokat, s újra fölfelé vinni az ágazatot, már sokkal nehezebb. Amellett, hogy további központi intézkedéseknek is helye van, szükséges élni az újabb lehetőségekkel is. Részvénytársaságok életre hívásán gondolkodnak a partnerjelöltek, akik ily módon kívánják szorosabbra fogni soraikat. Kétségtelen, hogy táguló piaci körben mozognak az állattenyésztők. Ez azt is jelenti, hogy igényesebbeknek kell lenniük magukkal szemben: elfogadva a szakmai kihívásokat. Mert ez a piac ma kemény feltételeket diktál. Még azt is megmondja, hogy az exportált bikának akkorának kell lennie, hogy pontosan meg tudjon fordulni a tengeri hajók szűk belső terében, és a vasúti kocsikban is. Jászonyi Ferenc FÉLIDEJÉNÉL TART A ZÖLDBORSÓ FELDOLGOZÁSA a Békéscsabai Hűtőházban. Műszakonként 100-120 tonna árut készítenek elő gyorsfagyasztásra. A nagyüzemek tábláin aratott és csépelt borsósze meket a hűtőházi vonalakon tisztítják, mossák, előfőzik, fagyasztják és osztályozzák. E műveletek elvégzése után konyhakészre csomagolják, és máris mehet az üzletekbe, illetve a külföldi megrendelő címére. Horváth Imre igazgató szerint az idei tavasz kedvezett ugyan a borsó termesztésére, de a gyárat elsősorban a termés minőségének javítása foglalkoztatta. Az eredmény: a betakarított borsó minősége meghaladja a tavalyit, szinte kivétel nélkül „A” minőségű árut szállítottak a termelők. Képünkön Gaál Attila, a borsóvonal csoportvezetője és 'Mázán János gyártás-előkészítési csoportvezető a borsó előfőzését ellenőrzi Foto: d. k.
