Békés Megyei Népújság, 1988. június (43. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-25 / 151. szám

IJUilUKtitá 1988. június 25., szombat Múltról valló tárgyaink Újkígyóson KÍGYQSI HÍRDDÚ t &i iw&rós* im üZfM %*píá , ?, mm Ez volt az első! Zsótér Józsefről illik tudni, hogy a község történetének lel­kes kutatója. Ö volt a szerkesztője az ország első önálló ter­melőszövetkezeti lapjának, a Kígyósi Híradónak, amely ha­vonként jelent meg 1961. januárjától példányonként ötven filléres áron Vágási engedély és cseréppipa Szántó Béla nyugalmazott igazgató-tanító két megtö­mött táskával keresett fel bennünket a művelődési házban. Az egyik családja történetének gonddal megőr­zött, rendbe szedett emlékeit tartalmazta, amely példázza a községét is. Zömében e századiak, de a fiatalabbak számára (is) sokatmondó- ak. Mindegyikhez fűződik valami történet. A sárga ser­tésvágási engedély (ilyene­Rejtvénynek is bediene: mi látható a képen? Közöl­jük a megfejtést is: hagy- mákapának hívják, s Gera Vera őrizte meg az utókor számára ezt a kéziszerszá­mot. két az ötvenes években ál­lítottak ki), a szürke be- szolgáltatási jegy, a halvá­nyuló fotók, a felszabadulást követő napokban kiállított orosz—magyar nyelvű iga­zolványok, az Apáti tanyá­kon huszonéve bezárt kul­túrterem működési engedé­lye, a Kisfaludy színjátszó csoport előadásplakátja, no és a 60-100 éves térképek sok mindenről meséltek. A másik táskából másfajta kincsek kerültek elő: sok száz darabos képeslapgyűj­temény, Kossuth-bankók, Nagy Lajos király korából származó fejsze, egy szakál­las puska golyója, amely egy ásatás során került elő egy csontvázból, szkíta orsóne­hezékek, no és temérdek cseréppipafej — a legöre­gebbet a dohány európai el­terjedésének időszakában ké­szíthették. Mennyi egy numerus? Bizonyára nem mi va­gyunk az ■ egyetlenek, akik eleddig nem tudtak választ adni a címben feltett kér­désre. Aki részletesen, s egyben a múlt század elején alapított község történetét is elmondta, idősebb Bozó Jó­zsef volt. Nos, a Wenckheim család grófi uradalmát öt kisholdas portákra telepítették; az ide költöző magyar és katolikus vallású családok elsősorban dohánykertészkedéssel fog­lalkoztak. (Csupán ennek a kultúrának a jövedékéből lehetett törleszteni a közter­heket.) Éppen 104 évvel ez­előtt fizette ki a falu az ura­dalmat, váltotta meg a föl­deket. A belső területek érintetlenül hagyása mel­lett osztott újabb parcellák­kal majd tizenegy kisholdat jelentett hát az egy numerus. Később persze ez is válto­zott; az első világháborút követő „földreform” 15 hold­ra egészítette ki a leszerelt katonák „birtokát”; a csa­ládosok 3, a család nélküli­ek kettő, az iparosok pedig egy holdat kaptak a kígyósi határban. A hagyományos termelési mód következtében azonban mind kevesebbet hozott a föld. Akkoriban valóban állt a mondás: a mezőgazda­ság teljesen az időjárásnak kiszolgáltatott. Józsi bácsi volt az egyik szervezője az úgynevezett ezüstkalászos tanfolyamoknak, amelyből kettőt a felszabadulás előtt, egyet pedig azt követően tar­tottak meg. A tanfolyam hathetes volt a téli hóna­pokban; minden este tartot­tak foglalkozásokat a békés­csabai mezőgazdasági szak­iskola tanárainak közremű­ködésével. Az sem titok, hogy a mezőgazdaság kol­lektivizálásának időszakában az ezen tanfolyamon vég­zetteket kérték fel. bízták meg a közös gazdaságok irá­nyításával, szakmai vezeté­sével. A harmincas évek köze­pén történhetett. Jött a csa­bai szakiskola igazgatója, hogy tanulókat toborozzon. Két esküdt (ma tanácstag­ságnak felel meg. ez a tiszt­ség — a szerk.) rá is állt, hogy beadja a fiát. Eltelt egy év, a következő nyáron megint jön Kígyósra a di­rektor: íratják-e a második évre a fiukat? Az esküdtek bólintanak. Este otthon az egyik mondja a fiának: újra beírattalak. Ha megtette, apam, maga megy az isko­lába! — válaszol a fiú. Az­tán miért? — kérdez visz- sza az apja. Mert én hiába tanulok ott, maga nem hagy­ja, hogy csináljam is. Ha ideadja az ottlakai határban levő pár holdját, hogy ott a tanultak szerint gazdál­kodjam, akkor megyek. No, az apja beleegyezett. Elég az hozzá, a következő őszön az apa nem hitte el, honnét hordják be a portára azt a rengeteg kukoricát. Kiment, látta, hogyan is gazdálkodik tanult fia. A jövő évben már a kígyósi holdakon is asze­rint, intenzíven ment a mű­velés, a termelés. Sajnos, csupán a töredékét tudjuk most ezeken a hasábokon annak bemutatni, amelyet Újkígyóson láttunk, amit az ott élők be- és megmutattak, elmondtak nekünk. Nehéz volt a választás, hogy abból a tengernyi, tragikus, vagy éppen mosolyt fakasz­tó történetből mit is közöljünk, melyik „mesélő tárgy” fény­képét mutassuk be, mivel ismertessük meg az olvasókat. A kí­gyósi délelőtt Is azt bizonyította, még mindig nagyon sok ér­tékes, a múlt nem mindenki által ismert fejezeteiről valló tárgy, emlék lapul még a padlások, szekrények, ládák mélyén. Legalább feltalálási helyüket jó ismerni, ha még egyelőre nincs mód azok nyilvános bemutatására, feldolgozására. Minden segítőkész újkígyós! embernek ezúton is köszöne­tét mond Fazekas Ferenc és Nemesi László Öröklött kastélyok és kastélyparkok A kastély és a mára 15 hektárra zsugorodott park a község belterületén találha­tó. A geszti határ az 1400-as években a névadó Geszti családé volt. Több évi pe­reskedés után 1776 óta a bo- rosjenői Tisza család tulaj­donába ment át. Az eredeti lakosztály a kiskastélynak nevezett épü­letben volt. Ez a jelenlegi kastélytól kb. egy kilomé­terre van, a szérűskertben. Előtte áll a park legna­gyobb kocsányos tölgyóriása, melynek törzskerülete 5,1 méter. A jelenlegi kastély helyén földszintes, fazsinde­lyes, padlásszobás épület ál­lott. Innen irányították a 4121 kh kiterjedésű uradal­mat. Az 1770-es évtől kezdve 179 éven át a kastély apáról fiúra öröklődött, közel 30 évig épült kisebb-nagyobb megszakításokkal. Az első jelentős átalakítást Kálmán gróf végezte. Az építkezés­nél még olasz mesterek is közreműködtek. A fotó hát­terében látható zömök, eme­letes rész a kastély magva, a főszárny. Ezt egy jobb olda­li oldalszárnyrésszel bővítet­ték ki. A tervben szereplő bal szárny nem épült fel. Az épületegyüttes ekkor kapta mai „L” alakú formáját, az ívelt tetőzet pedig a bádog- és cserépborítást. Az épüle­ten copf és empire stílusele­mek keverednek. A szárazkapu főbejárat egykor az utca felé néző fő­homlokzat közepén, a kőer­kély alatt volt. Az udvar fe­lől található köríves tornác később készült, éppúgy, mint a falakat borító farácsper- gola, melyre egykor növé­nyeket futtattak. Gyönyörű ácsmunka a szárazátjáró, melyen az „inasok” jártak a kastélyba. Szép, a megoldá­sában is eredeti drótkerítés, mely az uradalmi kovácsok munkáját dicséri. A 24 szobás kastély 1944 őszén gazdátlanul maradt. A lakosság a berendezési tár­gyakat, a körtefából fara­gott bútorokat és a gazdag, közel 35 000 darabból álló könyvtárat széthurcolta, összetörték a velencei csi­szolt üvegből készült 15 má­zsás csillárt, a szobákban található fehér belga csem­pekályhákat (egy megma­radt mementónak). A kas­tély külső állaga ma is to­vább romlik. A sürgős tata­rozás nem a jelenlegi gaz­dák akaratán múlik. A kas­tély ma oktatási és művelő­dési célokat szolgál. A parkot egy itt talált ős­honos erdőből alakították ki. Meghagyták az eredeti faállomány legszebb kocsá­nyos tölgyeit, magas kőrise­it és juharfaféléit. Ezen fa­jok közül kerülnek ki az or­szágosan is nyilvántartott egyedek. A növényegyüttes fajokban nem gazdag. A 25­féle lombos fa, 7-féle örök- 0 zöld és a 6-féle cserje adja a mai populációt. Csak a helyét tudják megmutatni annak a 4 ágú akácfának, melyet Tessedik Sámuel evangélikus lelkész hozott Szarvasról egy alkalmi láto­gatásakor. A kastélypark mindig gondozott volt, melyre a kertészbojtárok ügyeltek. Az épület közvetlen környékén virágokat neveltek, a kör alakú medencékben teknő­söket gondoztak. A parkot kiépített csőhálózatból ön­tözték. Itt van a megye legszebb kúp formájú oszlopos töl­gye! Különlegesség az óvo­da udvarán álló hatalmas lombú páfrányfenyő és a sudár termetű oszlopos fe­hér akác, a szérűskertben lé­vő feketedió-fasor, a kerti­lak mögött a hatalmas koro- nájú vérbükk. Híres és vé­dett az iskolaudvarban ta­lálható tiszafasor és a kas­tély előtti két óriás platán. Csak az elismerés hangján lehet szólni' Bagdi Sándor nyugalmazott erdész és Ko­vács Gábor, a kastély volt kertésze parképítő munkájá­ról. ök ketten még 1964-ben ültették a főbejárat előtti lúcfenyőket — melyek mára kis erdőt alkotnak — és az út melletti oszlopos' kocsá­nyos tölgyeket! A park 1985 óta megyei védettségű. Busa László _ Fotó: Fazekas Ferenc Csendes évforduló Szeghalmon Kevesen vannak, ki.k Szeghalmon megfordulva nem ismernék fel a képen látható épületegyüttest. A Vígh Matild Általános Isko­la régi épületéről van szó. A fák árnyékában meghúzó­dió, szerény, egyszintes épü­letszárny ebben az évben- évfordiulót ünnepelhetne, ha készülnének ró a múltjukra oly büszke szeghalmiak. Homlokzatán a rendszeres és gondos tatarozások ellenére is olvasható a felirat: Szeg­halom Kaszinó. Igen. Ez az épület volt századunk első felében az „Űri Kaszinó” otthona. A „Casinói Olvasó Társu- lat”~ot 1857-ben Tóth Bálint kerékgyártó otthonában hív­ták életre, első elnöke Au- gusz János volt. Azonban megalakulása, hivatalosan 1858-ra datálható, mivel közgyűlés által ebben az esztendőben emelkedik a társadalmilag elfogadott és támogatott szervezetek so­rába. Céljaként széles tár­sadalmi rétegek átfogását, a magyar kultúra értékeinek terjesztését, valamint 1848 emlékének ébren tartását említhetem meg. E szerep­körét 1869-ig töretlenül megőrizte. Ekkor alakult ugyanis újjá a Polgári Ol­vasó Egylet, mely 1848 örö­köseként hamar megnyirbál­ta a kaszinó tekintélyét, megritkította tagjai sorát. A kaszinó az 1870-es években két ízben is kísérletet tett, hogy „riválisával” kompro­misszumra jusson:, s vezető kulturális szerepét megőriz^ hesse. Mindkét kísérlete si­kertelenül zárult. Az előbb leírtak következtében az 1880-as évektől a kaszinó ténykedése tartalmában mindinkább ellaposodott a polgár iásodó értelmiség, a nagygazdák és kereskedők szórakozási igényeinek ki­elégítésére korlátozódott, mely feladatnak a községi szállodával (a képen a két­szintes épületrész) karöltve tett eleget. A felszabadulást követően néhány hónapig még műkö­dött a kaszinó, de társadal- mii hátterének megszűnése miatt végül megszűnt. Épü­letét 1947 februárjában a Szociáldemokrata Párt he­lyi szervezete kapta meg. Történetének utolsó jelzőkö­ve, hogy 1948. áprilisában „Szeghalmi 48-as Társaskör” néven megkísérelték feltá­masztani, de a Belügymi­nisztérium jóváhagyása el­lenére ez a szándék is ku­darcba fulladt. Kele József U/s . G esz!

Next

/
Thumbnails
Contents