Békés Megyei Népújság, 1988. június (43. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-25 / 151. szám

1988. június 25„ szombat Magyar származásúak tüntettek Washingtonban Segítséget kértek az erdélyi menekülteknek Az amerikai képviselőház három tagja is felszólalt azon a tiltakozó tüntetésen, amelyet magyar származású amerikaiak tartottak Wa­shingtoniban. Ed Feighan clevelandi képviselő az ame­rikai törvényhozás épülete előtt megtartott gyűlésen kö­zölte: a képviselőház tagjai hétfőn levelet intéznek George Shultz külügyminisz­terhez és felkérik, hogy az Egyesült Államok kormánya nyújtson segítséget az erdé­lyi menekülteknek. A cleve­landi képviselő elmondotta: a levelet a 435 tagú képvi­selőház 255 tagja már alá­írta, de hétfőig még újabb aláírások várhatók. A mintegy ötszáz fő rész­vételével lezajlott tüntetés csütörtökön a Fehér Ház előtt kezdődött. Ezt követő­en az ország számos városá­ból érkezett magyar szárma­zású amerikaiak, akikhez Kanadából érkezők is csat­lakoztak, petíciót nyújtottak át a washingtoni külügymi­nisztériumban. A petícióban Richard Schifter, az emberi jogokért illetékes külügyi államtitkár közreműködését, az Egyesült Államok kor­mányának hivatalos közben­járását kérték ahhoz, hogy megakadályozzák Romániá­ban, így Erdélyben is, a fal­vak, városok tervezett le­rombolását, az évszázados történelmi és kulturális em­lékek, a történeti és művé­szeti értékek elpusztítását. Ezt követően tartottak gyű­lésit a törvényhozás épülete, a Oapitolium előtt. A gyűlésen Tom Lantos képviselő kijelentette: az amerikai törvényhozás lépé­seket fog tenni a települések megsemmisítésének meg­akadályozására. John Porter képviselő, az emberi jogok­kal foglalkozó bizottság társ­elnöke ugyancsak a törvény- hozás lépését helyezte kilá­tásba, mind a települések kérdésében, mind pedig a menekültek segélyezésének ügyében. A tüntetés a washingtoni román nagykövetség előtti tiltakozó felvonulással ért véget. . „ Megállapodás a legnagyobb kedvezmény megvonásáról Az Egyesült Államok és Ro­mánia megállapodást írt alá arról, hogy az Egyesült Álla­mok ezentúl nem részesíti a román árukat a legnagyobb kedvezmény elve szerinti elbá­násban. A megállapodást szer­dán írták alá Bukarestben, s erről az amerikai külügymi­nisztérium csütörtök este tett bejelentést. A megállapodás ér­telmében július 3-ától kezdve az Egyesült Államokba irányuló román exportot nagyobb vámok fogják terhelni. A lépést Bukarest maga kez­deményezte, nehogy az ameri­kai törvényhozás fossza meg Romániát a legnagyobb kedvez­ményezett státusától. Ma aláírják az EGK és a KGST együttműködési nyilatkozatát Ma írják alá Luxemburg­ban a közös piaci tanácsko­zásoknak gyakran otthont adó „Európa-iközpontban” az Európai Gazdasági Közösség és a KGST közös nyilatkoza­tát, amelyben kinyilvánítják a kölcsönös elismerést és készségüket az együttműkö­désre. A Közös Piac vezető tiszt­ségviselőinek körében igen nagy jelentőségűnek tartják az Okmányt. Hangsúlyozzák: ezzel véget ér az az anak­ronisztikus korszak, amikor Európa két nagy gazdasági tömörülése nem ismerte el egymást, s kezdetét veheti az össz-európai gazdasági együttműködés, amely ked­vezően fog hatni a politikai és a katonai enyhülésre is, Európában és az egész vilá­gon. Teljesen egybehangzó az a vélemény, hogy az évekkel ezelőtt megkezdett, de az­tán megrekedt, s végül két évvel ezelőtt KGST-kezde- ményezésre felújult tárgya­lásokat a gorbacsovi reálpo­litika gyorsította fel, az eredményesség az általános enyhülésnek köszönhető. II. János Pál a darázsfalvi (Trausdorf) mise előtt különleges autóján, a „Pápamobilon” végigjárta a résztvevők sorait, és áldását adta az őt üdvözlő sokaságra. nEH3EHCKAH A # nPABflA írta: A múltba tekintve Több mint 3200 kommunista „tűnt el” Penzában Penza alapításának 325. évfordulójára készülve, az ün­nep előestéjén tudósítónk, M. Sz. Polubojarovnak, a Penzai Állami Egyesített Helytörténeti Múzeum igazgatójának egy sor olyan kérdést tett fel, amelyek a város múltjára vonat­koznak. — Mihail Szergejevics, a helytörténészek kutatásai ré­vén most már tudjuk, hogy 1663-ban alapították Penzát, de kevesek előtt ismert, vajon ki adta meg elsőként ezt a dátumot? — Bárki lehetett; híres, vagy kevésbé híres ember. A tör­ténelemtudományban a felfedezések rendszerint nem egyet­len személyhez kötődnek. Ugyanis ezeket kutatók számos nemzedékének munkája előzi meg. Itt is így van. V. H. Hohrjakov penzai helytörténész nagyapja, aki századunk elején a Penzai Tudományos Levéltári Bizottságot vezette, rengeteg dokumentumot áttanulmányozott, és arra a követ­keztetésre jutott, hogy Penza 1666 előtt keletkezett. A nagy október után A. L. Hvoscsov professzor pontosította az év­számot: a város magja, a penzai erőd 1663/64-ben épült. Végül 1980-ban napvilágot látott egy dokumentumgyűjte­mény. „A penzai táj a XVII. századtól 1917-ig” címmel, és ebben találkozik először a széles olvasóközönség azzal a feljegyzéssel, amely száz kard kiadásáról szól- Jurij Kot- ranszkij csapata részére, őket küldték „a lomovi határvona­lon túlra, a Penza folyóhoz azzal a paranccsal, hogy ott vá­rost építsenek”. Ezt 1663. május 3-án jegyezték fel.. . — Azt jelenti-e az utolsó írásos lelet, hogy pontot lehet tenni az ügy végére; azon a helyen, ahol Kotranszkij erődítményt épített, nem volt semmilyen település sem? — Nos, természetesen nem. Először: amíg nem kerül elő a legfontosabb okirat — Alekszej Mihajlovics oárnak a Penza folyónál alapítandó várossal kapcsolatos parancsa. Pedig az ilyen ukáz létezésének bizonyítékai már megvan­nak. Másodszor: nem egészen világos a cserkaszi börtön története; az erődnél korábban, avagy egyidőben létesült-e vele? Ami a városépítés előtti lakosságot illeti, úgy vélem, már élhették ott emberek. De ez semmit sem változtat a tényéken. Itt a következőkre kell gondolni. A város nem a feltételezett, előző népességből keletkezett és fejlődött ki, hanem a cserkaszok és kozákok bejövetele révén. Tehát, ez az utóbbi körülmény, és nem a folyó menti legrégibb tele­pülési pont megléte (ha egyáltalán volt ilyen) szolgáltatta a fő okot a város keletkezéséhez. — A központi lapok és folyóiratok sok olyan anyagot kö­zölnek, amelyek elfelejtett, vagy féleg-meddig elfelejtett emberekről; a forradalom, a polgárháború és a szocialista építés résztvevőiről szólnak. Ám mégsem érződik a penzai helytörténészek aktivitása a történelem „fehér foltjainak” felszámolásában. Mivel magyarázható ez? — Én nem értek egyet az ilyen állítással. Megjelentek publikációk Ausztriáról, Koszarjovról, Bubekinről, a Ku- tozov fivérekről... Természetesen, mindez kevés, és a róluk közölt információk hiányosak. De hát, amint mondják, mi­nél gazdagabb a ... Nem a helytörténészek a hibásak. Egyelőre nem tudnak hozzáférni azokhoz az archiv anya­gokhoz, amelyeket úgynevezett speciális helyen őriznek. De, hogy miféle „titkok” vannak ott — ez érthetetlen! Kik elől, és miért kell rejtegetni őket? Sokat megtudott Sztálin és környezete bűneiről a mi népünk, amely nem lett rosszabb. S miért nincs joga tudomást szereznie a kormányzóságban elkövetett gaztettekről? Hallgatni róluk annyi, mint meg­bocsátani. Nyissa csak ki „A penzai pártszervezet számok­ban és tényekben” (Szaratov, 1979) című kiskönyvét. A vá­rosi pártszervezet létszámáról készült táblázatban. — ha belegondolunk — szörnyű adatok találhatók. Penzában 1933. január 1-jén 7144 kommunista volt, de 1939 ugyanazon hónapjában és napján — 3909. Hová oszlott szét ez a több mint háromezer ember? „Eltűntek” a városi pártbizottság titkárai: lljin, Murafer, Muszulbász, Sztárosztyin; a kerék­párgyár igazgatója, Rosál, és párttitkára, Levin. Továbbá munkások, a penzai szovjet hatalom megalapítói; Jakovlev, Ljubakov, Jemelin és mások (V. V. Kurajev „ellenforradal­márhoz” fűződő kapcsolataik miatt). De városunkban van­nak a megtorlások konkrét elkövetői. Nyilvánosságra kell hozni nevüket. — De van értelme az igazság állandó felidézésének? Sok letartóztatott nem bírta elviselni a kínvallatásokat és más, teljesen ártatlan embereket is „bemártott”. — Nos ezért kell egymástól különválasztva megvizsgálni minden egyes esetet. Ügy gondolom, szükségtelen elítélni túl szigorúan azokat, akik nem tartottak ki és megtörtek. Más dolog kétségbeesni a fasiszta kínzókamrákban — valla­tásnál nem lehetnek enyhítő körülmények —; és más dolog vizsgálat alatt állni a „saját oldalon” ... A pszichikum meginog, amikor az ember idegen jelenségekkel találja ma­gát szemben, s ezekről nem rendelkezik ismeretekkel. A za­varodottság, a pánik innen ered. Könnyű elítélni másokat, semmit sem kockáztatva, és erkölcstelen is ez az eljárási mód. — Most, amikor a penzai forradalmárok nevei örökre be­vésődnek a honfitársaik emlékezetébe, úgy véli ön, hogy a helytörténészek teljesítették kötelességüket? — Az áldozatokkal szembeni adósságunk megfizethetet­len, és a forradalom, a polgárháború történetét rosszul is­merjük. Vegyük a penzai bolsevikok akcióját a fehér cseh lázadás napjaiban. Egyetlen könyv sem szól erről az ese­ményről. És a 20. penzai lövész hadosztály, az első kommu­nista rohamezred története, meg az újjáalakult szovjet szer­vek működése, mindez hol van? — Milyen „fehér foltokról” tud a legkevesebbét a megye lakossága? — Mi soknemzetiségű országban élünk ..., megyénkben is vannak oroszok, mordvinok, tatárok, csuvasok ... Nem fé­lek, ha hibázok. Mégis azt mondom, hogy a többség egyál­talán nem ismeri a szomszédos kisebbségek történetét. Én magam is találkoztam sok olyan emberrel, akik meg voltak győződve például arról, hogy a penzai tatárok Dzsingisz kán leszármazottai és Ázsiából jöttek. Sőt, még nem is hal­lottak a Volgái Bulgáriáról, ahonnan a mi tatáraink érkez­tek, és ugyanazoknak a keleti török támadásoknak az ál­dozatai voltak, mint az oroszok. Az iskolások mindenféle történelmet tanulnak: az ókori Egyiptomét és Görögor­szágét; Rómáét és a keresztes hadjáratokét... De hol van a tatár, mordvin, csuvas falvak, meg a Penza-vidék histó­riája, és azOké a népeké, amelyekkel a mostani diáknak holnap együtt kell élnie és dolgoznia. Egymás megismerése közelebb hozza az embereket, a meg nem ismerése pedig eltávolítja őket. Hegyi Karabah után ezt mindenkinek meg kell értenie. Ügy tűnik, minden nép ösztönösen vonzódik egymáshoz, harmóniában és békében kíván élni szomszédai­val. Vajon, nem bámulatos-e az a tény, hogy itt a penzai táj egész ismert történetében — nacionalista talajon — nem volt egyetlen egy összeütközés sem a forradalom előtt, sem pedig azt követően. A barátság, kölcsönös tisztelet, az együttes munka és haditett három évszázada ragyogó pél­da arra, hogyan kell megalapozni bolygóméretekben a né­pek közötti kapcsolatokat. Fordította: Bukovinszky István AZ IZRAELI REPÜLŐTÁRSASÁG NEM SZÁLLÍT DISZN ÓHÜST Az El A1 nevezetű izraeli légitársaság elutasította, hogy gépei 12 tonna disznó­húst szállítsanak Ameriká­ból. Ennek vallási okai vannak. A társaság képvi­selője kijelentette, hogy eze­ken a repülőgépeken az uta­soknak nem szolgálnak fel disznóhúst, és ezért ilyen húst nem hajlandók szállí­tani sem. MILÁNÓBAN MEGSZAPORODOTT AZ AIDS-BETEGEK SZÁMA Minden 30. milánói polgár meg van fertőzve az AIDS vírusával, a város ebben a tekintetben Európa rekorde­révé vált. Az AIDS burján­zásának oka a sok kábító­szerélvező (25 ezren vannak regisztrálva); 70 százalékuk fertőzött. Az AIDS-betegek számára a kórházakban csak 170 ágy van fenntartva. Az év elejétől Milánóban 33 ember betegedett meg AIDS-ben, és ugyanebben az időszakban a városban 200 ember halt meg narkománia következtében. A SZERENCSEHOZÓ 13-AS Hogy a 13-as szám nem mindenkor jár szerencsét­lenséggel, azt bizonyítja a következő példa. A francia Jean Calment június 13-án pontosan 113 éves és 113 na­pos volt, és feljegyezték a Guinness rekordkönyvébe, mint a legöregebb embert a világon. Az újságíróknak el­mesélte, hogy legkedvesebb emléke 1938-hoz fűződik, amikor vízre bocsátották az utolsó szénüzemeltetésű ha­jót a világon, amelyet apja épített. A legizgalmasabb él­ménye az volt, amikor az ember a Holdra lépett. AZ IRASTUDATLANSAG NEM AKADÄLY A GAZDAGSÁG „ELLEN” Befejezte a gimnáziumot, a főiskolát, több millió dollárt ke­resett és nem tudott írni egy amerikai üzletember. Mint di­ák, állandóan cserélte az isko­lákat, mert szülei gyakran köl­tözködtek. Egyik Iskolában sem maradt annyi ideig, hogy meg­tanulja az ábécét, vagy hogy ta­nárai rájöjjenek tudatlanságá­ra. Igen figyelmesen hallgatta az előadásokat, nagyon jó fele­leteket adott, ezért mindig ki­tűnő osztályzatokat kapott. El­kerülte azokat a tantárgyakat, amelyeknél írásbeli vizsgákat kellett tenni. Később ingatlan- kereskedéssel foglalkozott, saját vállalatot alapított, és alkalma­zottaival körülvéve titokban tartotta azt, hogy írástudatlan. Két évvel ezelőtt, 50 éves korá­ban, amikor vállalata pénzügyi nehézségekkel kezdett küszköd­ni, el kellett bocsátania sze­mélyzetének nagy részét, és 14 hónapos keserves tanulás után végre megtanult írni és olvasni. VÉDEKEZÉS A TELEFONBETYÁROK ELLEN Hogyan védje ki valaki a telefonzaklatásokat? A kér­désre a Sony cég új készü­léke ad megoldást. Áz önvé­delmet a telefonba betáp­lált, előre rögzített válaszok biztosítják, amelyeket a ké­szülék billentyűinek lenyo­másával lehet kiválasztani. A bizalmas ajánlatokat te­vő ismeretlentől gombnyo­másra félelmetes férfihang kérdezi meg: „Mit akar?”. Egy másik billentyű 100 de­cibeles, dobhártyaszaggató lövéshangfelvételt indít el. Egy újabb gombnyomásra a tolakodó fülébe a lehető leg­trágárabb szózuhatag ömlik. Az újdonság 17 iezer jenbe (körülbelül 130 dollárba) ke­rül. ÖVODAGONDOK JAPÁNBAN A japán társadalom egyre na­gyobb problémája, bogy a böl­csőde- és óvodarendszer nem tud lépést tartani a nők fog­lalkoztatásának terjedésével: az illetékes minisztérium kimu­tatása szerint csak minden ötö­dik hat éven aluli gyermek el­helyezése biztosított. A hagyományosan a férfi munkaerőre és egy keresőre berendezkedett társadalomban komoly feszültséget okoz, bogy miközben már egyre kevésbé tudják nélkülözni a női munka­erőt, az egyik legfontosabb kérdést, a gyermekelhelyezést nem oldották meg. Japánban ma 16 millió nő dolgozik — a munkaerő 36,4 százalékát teszik ki —, 58 szá­zalékuk férjezett. A dolgozó nők közül nagyon sokan anyák: 1,4 millió hat éven aluli gyer­mek él olyan családban, ahol az édesanya is pénzkereső. A dol­gozó anyák száma tízszer any- nyi, mint 1955-ben volt. Még azok a szülők sem gondtalanok azonban, akik tanácsi vagy magánbölcsődébe, óvodába el tudják helyezni gyermeküket, délután ötkor ugyanis minden intézmény bezár, többségük pe­dig eleve csak fél napra vállal­ja a gyerekeket. A PISAI FERDE TORONY TOVÁBB FERDÜL A pisai ferde torony az el­múlt 12 hónapban tovább ferdült — közölték Pisában. Az olasz város egyeteme minden évben június 21-én megméri, hogy a márvány­torony mennyivel dőlt to­vább. A mostani mérés 1,29 milllmiéternyi — átlagosnak mondható — eltérést mutat az egy évvel ezelőtti álla­pothoz képest. A torony gondnoka sze­rint, ha az épület továbbra is ilyen ütemben hajlik ol­dalra, száz éven belül le­dől. A Pisa központjában levő 56 méter magas épület a kö­zeli katedrális harangtor­nya. Tavaly mintegy 800 ez­ren másztak fel a tetejére vezető 294 lépcsőfokon.­Hz Orosházi Üveggyár formagyártás területére, heti ötnapos foglalkoztatás és három műszakos munkarend mellett • " % esztergályos, marós, lakatos szakmunkásokat vesz fel jó kereseti lehetőséggel. Jelentkezés: a gyár felvételi irodájában. OROSHÁZI ÜVEGGYÁR

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents