Békés Megyei Népújság, 1988. június (43. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-24 / 150. szám
1988. június 24., péntek Műszaki fejlesztés Kell-e az elefántnak biliárdozni? Ilj öntözőberendezés a végegyházi tsz-ben Tud-e az elefánt biliár- doznd? Természtesen nem. Ha megtanítják rá, nem több cirkuszi látványosságnál. Ahhoz, hogy az elefánt biliárdjátékos legyen, át kell változnia ügyes, játékos lénnyé. A magyar vállalat egyelőre olyan elefánt, amelyik mit sem tud kezdeni a műszaki fejlesztésnek nevezett dákóval, csak vaktában döfködi a játékteret. A gazdaság ma olyan piacokra figyel, ahol a műszaki fejlesztést nem értékelik, ahol a szellemi értéknek nincs ellenértéke. Magyarországon a gazdasági klíma — a kinyilvánított szándékokkal ellentétben — fejlesztésellenes, nincs a szabályozásnak, az adózásnak egyetlen olyan eleme sem, amely a műszaki fejlesztést ösztönözné. A KÖLTSÉGVETÉS, MINT MECÉNÁS A gazdaságpolitika ugyanis nem iparbarát. A pénzügyi megszorítás halmozottan hátrányos helyzetbe hozza azokat az ágazatokat, amelyek nem igazodnak az egyoldalú megkötöttségekhez. A költségvetésnek ma rövid idő alatt nagy bevételre van szüksége, s ennek az érdeknek homlokegyenest ellentmond a műszaki fejlesztés igénye, amely mindenképpen hosszú távú gondolkozásmódot feltételez. A pénzügyi megszorítás tovább súlyosbítja a helyzetet. Mindez azt eredményezi, hogy csak szóban ismerjük el a pénz jelentőségét, a valóságban a centralizált tervgazdaság kötöttségei érvényesülnek. Mi lehet a gazdasági környezet megváltoztatásának feltétele — tette fel a kérdést Angyal Ádám, a Ganz- Danubius vezérigazgatója azon a konzultáción, amelyet a műszaki fejlesztés ellentmondásairól a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége (MTESZ) tudománypolitikai bizottsága rendezett Budapesten. Szerinte olyan pénzügyi rendszer kellene, amely nem bünteti az állam szempontjából kedvezőtlen folyamatokat, hanem támogatja a piaci látószögből kedvező tendenciákat. A költségvetés a támogatás eddigi rendszerének megszüntetésével tartsa meg az ipar mecénásának szerepét oly módon, hogy mint állami vásárló jelenik meg a piacon. A kormányzati megrendelés jelentsen biztos üzletet a vállalatoknak, amelyekért érdemes versenyezni, s amelynek elnyeréséhez érdemes — sőt szükséges — a meglévő gyártmányait fejleszteni. Ilyen körülmények között az állam nem viszonzás nélkül támogatna egy- egy iparágat, hanem teljesítményekre ösztönözne, megújulásra sarkallna. A nyugat-európai országok Euréka programja, s valamennyi látványos fejlesztési szuperakció ilyen alapokon született meg. Az innovációt ösztönözné az is, ha például a költségvetés lemondana egy évre, vagy hosszabb időtartamra az adóról azoknál a vállalatoknál, amelyek különösen nagy erőket összpontosítottak a beruházásra, műszaki fejlesztésre. Gyakorlatilag ma is az történik, hogy az összegyűlt bevételt a kormányzat újra elosztja. Csak éppen a mai gyakorlat szerint a gyengébbeknek jut a jobbaktól behajtott többletjövedelem. Az adóelengedés viszont biztosítaná, hogy a nyereséget ott használják fel, ahol megtermelték. LEÉRTÉKELT MÉRNÖKÖK Keményebb feltételekhez kellene kötni a részvételt a kiemelt állami nagyberuházásokban. A jelenlegi gyakorlat szerint a pályázatoknak nincs különösebb jelentősége. Megtörtént például — mint az egyik résztvevő elmondotta —, hogy az egyik cég ugyanazt a pályázatot hat különböző helyre nyúj' tóttá be, s ebből négynél el is nyerte a támogatást. Ilyen körülmények között a kiemelt témák finanszírozására szánt pénzeszközök is szétfolynak, a támogatás messze nem hozza meg a várt hasznot. Akár a világbanki tenderek, akár a Soros-alapítvány pályázati ösz- szefoglalói is jelzik, hogy milyen szigorú követelményekhez kötik a nem állami megbízásoknál a pályamunkák megítélését. Az értékrendek eltorzult arányait elemezte Havas Miklós, a Számaik vezér- igazgatója. Ha egy fejlesztő- mérnök akárcsak három hónapra munkát vállal a határ túlsó oldalán, első havi fizetéséből vesz egy mikrokom- putert, utána egy japán kisautót. Ha Hegyeshalomnál a vámnál felbecsülik értékeit, már egészen más lesz az értékrend. A legértékesebb a japán kisautó, aztán jön a mikrokomputer, legutoljára jön a mérnök, aki egy évi fizetéséből sem tudja kifizetni a két tárgy vámját. S tegyük mindjárt hozzá: nem a vám sok. A teendő tehát csak egy lehet: az embert kell felértékelni a gépekkel szemben. EGY PÉLDA A MÚLT SZAZADBÓL A mai helyzetben aligha lehet csodálkozni azon, hogy a vállalkozók nem vállalják fel a fejlesztést. Elég csak az elvonás mértékét elemezni ahhoz, hogy kiderüljön, mennyire érdektelen a vállalat az innovációban. A Számaik például tudatos műszaki fejlesztésre szakosodott vállalat, amely ezzel a tevékenységével közel 2,5 milliárd forint árbevételt ért el. A különböző adók levonása után a vállalatnál 2,5 millió maradt fejlesztésire, egy újabb 2,5 milliárdos fejlesztési tartalmú forgalom fedezésére. Nem használ a „vállalkozókedvnek az sem, hogy szinte védhetetlen a szerzői jog, a szabadalom, hiszen egyik vállalkozói szférából a másikba vándorolnak az emberek, s ki tudja ellenőrizni, hogy ami a kezdeti stádiumban még vállalati szabadalom volt, nem jelenik-e meg egy kisvállalkozásban, mint egyéni lelemény. Az iparfejlesztés preferálására iskolapéldát majdnem egy évszázaddal ezelőtt Baross Gábor mutatott, amikor az elmaradt ipar megsegítésére egy infrastrukturális beruházásba kezdett: a vasút kiépítésébe. A vasútépítéshez acél kellett, s létrejött Diósgyőr, a sínekre vasúti kocsi, amelynek gyártására hatalmas vállalkozássá szerveződött a Ganz. De tegyünk mellé egy mai példát. Hogy az infrastruktúrák hiánya ne bénítsa meg a gazdaságot, 40 milliárd forintos beruházással korszerűsítik a postai hálózatot. A magyar vállalatok beszállása a nagyarányú vállalkozásba nem éri el a 35 százalékot. Kommentárra nincs szükség. Az elefántot nem elég tanítani a biliárdozásra Bán Zsuzsa — A Végegyházi Szabadság Mezőgazdasági Termelő- szövetkezetben már több éve gond az aszályos évszakokban az öntözési kapacitás. A meglevő berendezés kis teljesítményű és elhasználódott. Ezenkívül a nagy területek öntözése igen munkaigényes, mert a telepítés, a csőhordás időpazarló tevékenység — mondta Szénási Sándor, a szövetkezet elnökhelyettese. Ennek megoldására az év elején igénylést adtak be a szolnoki Mezővíznek egy új öntözőberendezés vásárlására. Május 15-én meg is kapták áz új osztrák Wald- hauser típusú automata esőztető berendezést. A li- cenc alapján vásárolt gép 2,5 millió forintba került. A konstrukció sokfélesége lehetővé teszi, hogy a berendezés a talajtípustól, tábla- alaktól és táblaméretektől függetlenül bármilyen körülmények között hatékonyan működhessen. A gépcsalád technikai paraméterei és teljesítményadatai széles skálán mozognak. Vízszállító A sikeres próbagyártást követően megkezdték a tetőtéri ablakok nagyüzemi előállítását Fertődön. A Velux rendszerű termék hazai gyártására Ferbau néven ve- gyesválJalatot alapított a Fertődi Építőipari Szövetkezet és a dán V. Kann Rasmussen Industri szerkezet- gyártó cég. A kft. megvásárolta a dán alapító leányvállalatától, a Velux Interna- tionialtól a Velux típusú tetőtéri ablakok gyártási engedélyét és technológiáját. A képessége 18—120 köbméter hektáronként, a szórófej hatósugara 25—70 méter, területteljesítménye pedig heti 25—90 hektár. Előnye még, hogy csak egyszer kell az év során kitelepíteni, mert egy erőgép segítségével önmagát húzza áff a kijelölt helyre. — Öntözni többnyire júniusban és augusztusban kell, mert a címerezéskor, a szemkötéskor és a szemfejlődéskor a legyízhiányosab- bak a növények. A szövetkezet érdeke mellett figyelembe vettük még a 40-50 hektárnyi háztáji növényeinket is (hagyma, paprika, magdinnye, kömény, cirok), amelyeket a jobb termés érdekében szintén öntözni szükséges — hangsúlyozta Szénási Sándor. Az idén 100 hektárnyi hibrid kukoricán próbálják ki a berendezést, amelynek egy részét már az esőzések előtt beöntözték. Jelenleg az időjárás kedvező, így leállhat- tak az öntözéssel, de többévi tapasztalataik alapján tudják, biztosan szükség lesz még rá az idén, (h. m.) 250 millió forintos alaptőkével induló vegyesvállalat a magyar fél generálkivitelezésében emelt egy gyártócsarnokot, a gépeket, a berendezéseket az NSZK-ból és Dániából szállították. Az üzem elsődleges feladata, hogy a hazai építkezőket ellássa ezzel a‘ termékkel: már az idén 20 ezernél többet állítanak elő a jól szigetelő ablakokból, melyeknek korszerű szerkezete jól megfelel a beépítés műszaki követelményeinek. Magyar—dán vegyesvállalat Fertődön ip® MP FOTO: VERESS ERZSI Űjkfgris ’88
