Békés Megyei Népújság, 1988. június (43. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-21 / 147. szám
1988. június 21., kedd JgHaüwnci SPORT SPORT SPORT OB — konzerves sikerekkel Balogh—Lipták, ifj. Balogh a dobogón A serdülő fiúpáros eredményhirdetése. iKözépen az első helyezett Pázsi, Bátorfi (BVSC), balra az ezüstérmes Varga, Pagony (BVSC) és jobb oldalt a bronzérmes békéscsabai Lipták, Balogh ikettős A Budapest Sportcsarnokban rendezték meg az asztali teniszezők legrangosabb utánpótlásversenyét, az újonc, serdülő- és ifjúsági országos bajnokságot. Ezúttal a serdülő fiúpárosban született figyelemre méltó békéscsabai siker. A rendkívül erős mezőnyben a Balogh—Lipták páros (Bcs. Konzerv) a Rácz—Marsi (BVSC), a Limdler—Plutzer (BVSC, CBSE) és a Bp. Spartacus legjobb párosa, a Mercz—Hoffmann kettős ellen is nyerni tudott, és a legjobb négy közé jutott. A döntőbe jutásért a válogatott Pagonyi—Varga (BVSC, Bp. Spartacus) duó volt az ellenfelük. A két konzerves fiú egymást múlta fölül, és a döntő játszmában még 16:4- re vezettek, de végül is a nagyobb tapasztalat az ellenfél győzelmét hozta. A bronzérem azonban nagyszerű siker. * * * Az ország legjobb 25 újonc korú versenyzője — felső korhatár 13 év — kapott meghívást a Postás SE asztalitenisz-versenyére. Ifj. Balogh József és Sándor Roland (Bcs. Konzerv) korábbi eredményei alapján vehetett részt az igen rangos utánpótlás-viadalon, ahol öt selejtezőcsoportban kezdődtek meg a küzdelmek. A csoportok 1—2. helyezettjei az A-Tizekiben, a 3—4. helyezettek a B-Tizekben folytathatták a játékot, míg az utolsó helyezettek kiestek. Balogh először Éliás (Tatabánya), majd Dévényi (BVSC), Jánosi (Medicor) és Bencsik (iKskunfélegyháza) legyőzésével csoportgyőztesként került az A-Tizek mezőnyébe. Sándor — József (BVSC), Kovács (KSI), Kiss (Bp. Postás), Bátori (CVSE) ellen nyert, ezzel csoportgyőztes lett, bekerült az A-Tízek mezőnyébe. Baloghnak sikerült jobban a folytatás, csupán Bíró és Guba ellen veszített, s így végül a 2. helyen végzett. Sándor játéka kellemes meglepetés volt, a legjobbak ellen is minimális különbséggel veszített, korszerűen játszott. Az elért 7. helye nagyon szép eredmény országos szinten. A Bcs. Konzerv szakosztályában folyó munkát minősíti, hogy az ország legjobb 10 versenyzője között két békéscsabai is található. Két keréken a föld körül Az elmúlt év egyik nagy sportszenzációja volt, hogy két magyar sportember — Fa Nándor és Gál József — a Szent Jupát vitorlás fedélzetén megkerülte a földet. Ogy látszik, vállalkozásuktól mások Is kedvet kaptak a világ körüli úthoz, Fáy Dániel és Fáy Zsolt — 21 éves unokatestvérek — kétüléses kerékpáron (tandem) szeretne föld körüli utat tenni. — Első komolyabb kerékpáros túránknak 1985-ben vágtunk neki, akkor a Bécs— Stuttgart—Budapest 2200 kilométeres útvonalat tettük meg két különálló kerékpáron — számolt be Fáy Dániel. — Most júliusban következik az újabb erőpróba, s ezt már tandemmel szeretnénk teljesiteni. Lyonig — ahol a speciális gépünket átvesszük — autóstoppal megyünk, csak ott ülünk nyeregbe. A tervek szerint megfordulunk Angliában, Franciaországban, Belgiumban, Hollandiában,, az NSZK-ban, az NDK-ban és Csehszlovákiában, összesen több mint 5000 kilométert hajtunk majd. Ezt tekintik a világ körüli út főpróbájának? — Igen, s elsősorban nem magunkat teszteljük, hanem a gépet. Csak akkor merünk ugyanis nekivágni a földgolyó megkerülésének, ha a kerékpár minden szempontból alkalmasnak látszik erre a nem mindennapi feladatra. Mikorra tervezik az indulást? — Az még sajnos, messze van, elképzeléseink szerint 1991-ben vágnánk neki, amikor befejezzük a tanulmányainkat, unokatestvérem a Műszaki Egyetemen, én pedig az Ybl Miklós Épitőipari Műszaki Főiskolán. Ízelítőül elmondaná a föld körüli út néhány állomását? — Terveink szerint minden földrészt érintenénk. Európából előbb észak- és Dél-Ameri- kát, majd Ausztráliát járnánk végig. Azután következne India, a Közel-Kelet, egy kitérő Afrikába, s végül Olaszországon keresztül haza. A teljes útvonal, amelyet a nyeregben kellene végighajtanumk, mintegy 30-40 ezer kilométer lenne. Sárkányrepülés Szarvason, a SZÁT rózsás! repülőterén rendezték meg az első Szarvas Kupa segédmotoros siklórepülő versenyt. Az időjárás a kisebb záporoktól eltekintve kedvezett a rendezvénynek. A három nap folyamán a résztvevők navigációs, gyorsasági ós időtartam-repülésben, valamint ügyességi versenyszámokban mérték ösz- sze tudásukat. Eredmények. 1-es kategória: 1. dr. Bajusz Huba (Szegedi SRK) 1925 , 2. Molnár (Debreceni SRK) 1572, 3. Frankó (Szarvasi SRK) 1521 ponttal. 2-es kategória: 1. Gödöllői Gedeon (Gyáll SRK) 1815, 2. Kökény (Szentesi SRK) 1107 ponttal. Szirén-siker az Okisz Kupán Békéscsabán rendezték meg az Okisz Kupa női és a 35 éven felüld férfi kispályás labdarúgó-bajnokság országos döntőjét. A mérkőzéseket három helyszínen — az iskolacentrum, a 611. Sz. Szakmunkásképző Intézet és a vendéglátóipari szakközép- iskola bitumenes pályáin — bonyolították le, melyen 190- en léptek pályára. Jól szervezett, sportszerű döntő volt, külön említést érdemel, hogy a két nap alatt egyetlen labdarúgót sem kellett kiállítani ... és az is, hogy a gyomaendrődi férficsapat ezüstérmes, a szarvasi női gárda pedig kupagyőztes lett. A végeredmény. Nők: 1. Szarvasi Szirén, 2. Tatabányai Delta Szöv., 3. Lenti Fém- és Faipari Szöv., 4. ,,Boni” Cipőipari Kisszövetkezet, Bonyhád, 5. Kisújszállási Bőr- és Textilipari Szöv., 6. Gyöngyösi „Kékes” Cipő- és Textilipari Szöv. Férfiak: 1. Nyíregyházi Építő és Szolgáltató Kisszövetkezet, 2. Gyomaendrődi Fa-Építők Szöv., 3. Mátravidéki Építő és Szakipari Kisszövetkezet, 4. Szombathelyi Építőipar, 5. Hűtőtechnikai Ipari Szövetkezet, Tata, 6. Szentesi Építőipari Kisszövetkezet, 7. Balmazújvárosi Építő- és Faipari Kisszövetkezet, 8. Budapesti Híradástechnikai Kisszövetkezet. Felvételünk az előcsatározások során, a Szarvasi Szirén—Gyöngyösi ,.Kékes” Cipő- és Textilipari Szövetkezet összecsapásán készült. A mérkőzést, majd az országos döntőt a sötét mezes szarvasiak nyerték Fotó: Gombkötő János „II szívem még háborog...” — vallja Paolo Rossi Pablitóbój signor (Rossi lett! Ha nagyon 'tömören akarjuk összegezni a történteket, akkor elég ez a rövid mondat is. Miért vonult vissza Paolo Rossi, a spanyolországi VB gólkirálya, a világbajnok „azzurri 11” középcsatára. I A választ egyenesen Paolo Rossitól kértem meg. A telefonszámát első kérésre megadta egyesülete, de öt már nehezebb volt elérni. A válasz többször is ez volt: „Pablito nincs itthon!” Aztán egy kora reggelen ő vette fel a telefont... — Az érdekli, hogy miért vonultam vissza? Ez komoly, vagy valaki viccel? ... — kételkedett a vonal túlsó végén. — Szóval, miért vonultam vissza? Azért, mert összeszo- rított fogakkal nem lehet sokáig játszani. Még kevésbé gólokat lőni. Pedig tőlem gólokat vártak, és talán várnak ma is. .. A térdem azonban más véleményen van, nem tűri a folytonos terhelést. Márpedig az olasz bajnokságban még a száz- százalékos futballisták helye is naponta inog, ezt elhiheti nekem. S hol vagyok én százszázalékos...? Csodacsatár Rossi szavai megeredtek, s közben eszembe jutott csodálatos játéka 1982-ben a brazilok ellen, majd a világbajnoki döntő a nyugatnémetekkel. Ö volt a sztár! Pedig milyen nehezen indult az a világbajnokság Olaszország számára... A sajtó Enzo Beairaot szövetségi kapitány fejét követelte, mert a selejtező csoportból hajszál híján kiestek. Sőt, nyeretlenül kerültek be! A „csodacsatár” — ez volt Paolo Rossi — nem találta az utat az ellenfél hálójába. — Évek óta térdsérüléssel játszom. Ezért kerültem el a Juventusból is. Nem akarták elhinni, hogy valóban fáj a lábam ... Pedig én végigjártam az összes specialistát. Röntgeneztek, szurkáltak, mozgattak, áztattak, vágtak és futtattak, de semmi nem segített. Egy darabig úgy éreztem, hogy rendbe jön a térdem, bátran rajtoltam a labdáért, s aztán egyszerre csak beleny,ila.lt, s többé nem mertem futni... Hát ebből elég! Ennyi az egész! — Paolo Rossi-hívő vagyok, s még innen a távolból is nehezen tudom elhinni, hogy többé nem játszik. A brazilok elleni 3—2-es meccset, amíg élek, nem felejtem el!... — Igen, három gólt lőttem nekik ... Szép volt, rég volt. De még emléknek is szép... Életem legszebb napja volt. Tudja, hogy milyen napot írtak ? Én megjegyeztem: 1982. június 5-e volt! Nincs számomra kiút Próbálok visszaemlékezni, s miközben beszélek vele, a spanyolországi világbajnokságról készült csodálatos kivitelű olasz fotóalbumot lapozgatom. Paolo Rossi itt is, ott is. S az öröme! Ahogy ökölbe szorított jobb kezét a magasba lendítve rohan társai felé, mint aki azt kiáltja: sikerült! Gól! Győztünk! Szavai közben próbálom elképzelni, kihez is hasonlítható a játéka? Senkihez! Hihetetlen gólérzéke, robba- nékonysága és szemfülessé- ge, csodálatos tempóérzéke, szinte szemvillanásnyi idő alatt lőtt góljai utánozhatatlanok. Igen, őt csak saját magához lehet hasonlítani. Senki máshoz. Arca? Hamiskás, kicsit gunyoros mosoly, mindig udvarias, csendes hang jellemezte egész pályafutása alatt. Azokban a nehéz időkben is, amikor a híres-hírhedt olasz totóbotrányba belekeveredett. Máig is emlékszem egyik nyilatkozatára: „Ha valaki feltételezi rólam, hogy pénzért eladtam egyetlen gólszerzési lehetőséget is, az nem ismer engem! De valóban tudtam arról, hogy valami készül, csak éppen nem akartam tudomást venni róla, s azért hagytam rájuk mindent. Nem a beleegyezésemet adtam, csak szabadulni akartam szavaiktól... Drágán fizettem érte!” — nyilatkozta valamelyik olasz lapban. S én hiszek neki, mert láttam játszani, gólt is lőni, és örülni! — A szívem még mindig háborog, nehéz a józan eszemet követni, elfogadni, hogy reggel nem kell edzésre menni, hanem ráérek bármi mást csinálni. Pedig van elfoglaltságom, nem ez a baj. De a tények azok mindig tények maradnak! Fáj a lábam, ez tény! S ha most azt kérdezné tőlem, hogy ki rúgott meg, senkit sem tudnék megnevezni. Talán elkapott valami belül, vagy tényleg egyszer valaki megrúgott, de az is lehet, hogy kifordult a térdem, s akkor, amikor még nem is sejtettem, akkor pecsételődött meg a sorsom .. . Beszél, nem is kell kérdeni, időnként ő szólít, hogy vonalban vagyok-e még. Sí, signor , Rossi, ott vagyok... — Az életemben, a családomon kívül mindent, ami szép volt, ami jó volt, a fut- balltól kaptam. Nagyon nehéz elképzelni, hogy soha többé nem lépek pályára. Előbb megbeszéltem otthon, s csak aztán hoztam nyilvánosságra az elhatározásomat. Hét hónap telt el az utolsó térd műtétem óta, de azóta se jöttem rendibe. Már szégyelltem magam a többiek előtt. S naponta olvasni, hogy Rossi sérült, Pablito már csak Paolo, és így tovább. Szóval, idegileg is felőrlődtem ebben a tehetetlenségben. Égbe tárt karokkal — Nem akarok búskomorságba esni, s ezért határoztam így. Azt akarom, ha kimegyek az utcára, az emberek ne azt kérdezzék tőlem, hogy fáj-e még a Lábam, s mikor lövök újra gólokat, hanem arra a Paolo Rossira emlékezzenek, aki azúrkék mezben, égbe tárt karokkal rohan a boldogságtól megré- szegülten a társai felé. — Nem gondolt arra, hogy megmaradjon a labdarúgás világában — kérdeztem meg, titokban reménykedve, hogy hátha marad egy nyitott kiskapu, ahol visszatérhet — esetleg edző, vagy szaktanácsadó. — Nem. Se edző, se szak- tanácsadó nem leszek! Erre már eddig is többször felkértek : sőt, egyesületemben is ezt ajánlották nekem, de én tudom, nem bírnám ki azt, hogy csak beszélek. Ez a szerelem véget ért! Ettől még az élet megy tovább ... Persze, ha a válogatotthoz hívnának, mondjuk az olasz- országi világbajnokság népszerűsítése érdekében, az első szóra mennék. Az más! Itt megint az azúrkék mezről van szó! De különben ... És egyébként se hívtak, nem is várom. Paolo Rossit azonban nem felejtették el Olaszországban. A lapok oldalas cikkeket, dicshimnuszokat írtak róla, s ahogy én, úgy mások is felhívják, s Ö készségesen nyilatkozik. — Nézze, én mindent megkaptam a futballtól, amit csak ez a játék nyújthat egy embernek. A lekötelezettje vagyok, s nem sajnáltatom magam. Igyekszem felnőtt módjára tudomásul venni, hogy vége — nem játszom többé! Itt egy kis szünet következett. s egy pillanatra azt hittem, megszakadt a vonal. De nem, csak ő vett egy mély lélegzetet... S nekem megint az ugrott be, hogy milyen lehet most az arca. Milyen is volt Rossi? De inkább azt tudnám elmondani, hogy milyen nem volt. Hiányzott belőle Cruyff fizikuma, Dirceu mozgékonysága, Gerd Müller játékdühe, nem volt kiemelkedően jó fejjátéka, távoli lövésre alig vállalkozott, s akrobatikus megoldások se tarkították játékát. Ha csak nem a világbajnoki döntőben, a madridi Bemageu stadionban a sorsdöntő fejesgólja ... Ö Paolo Rossi volt! — Nem szeretek hátranézni, csak előre! Hát ennyit tudtam elmondani, remélem, megelégszik vele ... (A Magyar Szó nyomón.) (F. B. P.) BÉKÉS MEGYEI iziáiiurara Az MSZMP Békés Megyei Bizottsága és a Békés Megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: Arpási Zoltán. Főszerkesztő-helyettes: Seleszt Ferenc. Szerkesztőség: Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Tel.: 27-844, főszerkesztő: 21-401. Kiadja a Békés Megyei Lapkiadó Vállalat, Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Telefon: 27-844. Felelős kiadó: Csata János. Telefon: 26-395. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hiriapkézbesitő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: egy hónapra 43 Ft, egy évre 516 Ft. Kner Nyomda lapüzeme, Bcs., Lenin út 9—21., 5600. Vezérigazgató: Háromszéki Pál. ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és .nem küldünk vissza.
