Békés Megyei Népújság, 1988. június (43. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-21 / 147. szám

1988. június 21., kedd TUDOMÁNYOS magazin ■JgimJl-fíTd Egyre pontosabb órák Arany a természetben Rohanó korunkban, amió­ta az idő értéke oly határta­lanul megnövekedett, hoz­zánk nőtt az időmérés esz­köze, az óra. Ha egy nap el­felejtjük magunkhoz venni, ezerszer akarjuk megnézni, tudni, mennyi az idő. Az óra története tulajdon­képpen a mechanikus órák megjelenésével kezdődött, 1300 körül, ebben az időben készítettek először kerekes órát. Ezt megelőzően a nap-, víz-, homok-, tűz- stb. óra volt használatos. Üjabb fej­lődési lépcsőt jelentett az 1400-ban feltalált rugómeg­hajtású óra, majd az 1510- ben a nürnbergi Heinlein nevű lakatos által feltalált hordozható óra (nürnbergi tojás). Ez időtől kezdve gyors fejlődés indult meg: 1674-ben Huigens feltalálta a hajszálrugót, 1676-ban Hook a horgonygátszerkeze- tet (ankeróra), 1695-ben az angol Tompion a hengerjá­ratot (cilinderóra), 1715-ben Graham a róla elnevezett, és ingaóráknál még ma is használatos gátszerkezetet, ugyancsak ő használt elő­ször (1721-ben) hőkompen­zált ingát is. 1842-ben Phi­lipp feltalálta az azóta is al­kalmazott remontoira felhú­zó szerkezetet. A 19. század második felétől kezdve az óra korszerűsítésekor első­sorban a szerkezet pontossá­gát növelték, és a méreteit csökkentették. A mai, de hagyományos szerkezetű órák közül a svájci horgonygátszerkezetű óra felépítésére jellemző, hogy a rugómeghajtású ke­rékrendszer tengelyei kő­csapágyakban futnak, a bil­legő szabályozó általában hőkompenzált és antimagne- tikus. A balansz csapágyazá­sa ütésbiztos. Modernebb változata középmásodperc ­mutatós, automatikus felhú­zású. Vagyis 6 órai kézen hordás 36 óra járást bizto­sít. Üjabb változat az auto­matikusan váltó dátummu­tatás óra, amely az időt már napokban is mutatja. A ma egyre jobban terjedő kvarc­óra elektromos időmérő be­rendezés, amely a váltakozó elektromágneses térben egyébként állandó fizikai kö­rülményék között elhelyezett kvarckristálynak az elektro­mos tér változását igen nagy­fokú állandósággal vezérlő tulajdonságán alapszik. A jó kvarcóra napi járásának egyenetlenségei kisebbek öt- milliárd másodpercnél. Képünkön: egy essen! (NSZK) órásmester mester­műve az az óra, amely az elkövetkező 25 000 évben nemcsak az időt, hanem a nap, a hold és a bolygók ál­lását is mutatja. Az óra, amelyen a mester 30 évig dolgozott, legfeljebb 10 000 év múlva fog egy másod­perccel eltérni a pontos idő­től. (MTI Külföldi Képszerkesztőség) Az arany mindenütt itt van körülöttünk a Földön, a kőzetekben, sőt, a vízben is, csak igen kis mennyiségben, így például a földkérget leg­nagyobb 'tömegben felépítő gránit tonnája átlagban 0,5 gramm aranyat rejt magá­ban, 1 köbméter tengervíz­ben pedig mintegy 0,01 mil­ligramm arany mutatható ki. Az ilyen finom eloszlás­ban található arany kinye­rése nem gazdaságos, az em­ber ősidők óta csak azt az aranyat ismerte, amelyet a természeti erők a geológiai folyamatok során nagy kon­centrációban felhalmoztak. Százalékban kifejezve: az arany az egész földkéreg fél- milliomod százalékát teszi ki, de hasznos kitermelése csak azokból a kőzetekből történhet, amelyeknek leg­alább a 20 ezred százalékát arany alkotja. Az arany a koncentráló­dásra hajlamos, úgynevezett „vasbarát” fémek közé tar­tozik, s felhalmozódó tulaj­donsága elektronszerkezeté­ből következik. Az arany igen sok elektronnal rendel­kező atomja nehezen ioni­zálható, ezért a természet­ben többnyire termésálla­potban, azaz színfémként je­lentkezik. Ez teszi érthető­vé, hogy az arany a meteor­vasban és a nagy vastartal­mú magmából megszilárdult kőzetekben halmozódik fel. A meteorvasak átlagban tonnánként 4 gramm ara­nyat tartalmaznak, szemben a 3 milligrammos magmás- kőzet-átlaggal. Az arany gazdaságosan is kinyerhető mennyiségben a nátriumgazdag gránittípusok megszilárdulásának v|gter- mékedben, a íkvarctelérekben található. A geológusok ezt a megjelenési típust „idős” aranynak nevezik. Az elne­vezés magyarázta, hogy a gránit nagy mélységben kristályosodik ki, és csak ak­kor bukkan a felszínre, ha az évmilliók során a felszíni pusztító erők a több 10 kilo­méter vastag fedőréteget el­hordták felőle. Az ilyen aranylelőhelyek keletkezési kora százmillió évekkel mérhető. Az arany legnagyobb kon­centrációi világviszonylat­ban az andezitnek nevezett vulkáni kőzetekben találha­tók, mégpedig az eredeti vulkánoknak mintegy 1000 méterre a felszín alatt lévő zónájában. Mivel az 1000 méter vastag kőzetanyag a mindig pusztító erőknek né­hány évmilliós harapnivalót jelent csupán, a geológiailag fiatal, néhány millió éves vulkáni működés alapján ezt az aranytípust „fiatal” aranynak nevezzük. Felszíni mállás során szinte érintet­lenül visszamarad az arany, és a kőzetek legellenállóbb ásványaival együtt az úgy­nevezett toriatokban felhal­mozódik. Az aranyásók több­nyire ezeket a laza, egyszerű eszközökkel szétbontható mállás! maradékokat kutat­ták át, s igen tiszta arany­Ki ne örülne ennek a lelet­nek? Egy ausztrál gyümölcs- termelő boldogan tartja ke­zében azt az ötkilós arany­rögöt (— értéke mintegy 70 000 amerikai dollár —, amelyre nemrégiben kertjé­nek ásása közben bukkant. (Telefotő — MTI Külföldi Képszerkesztőség) pikkelyeket találtak. Szeren­csés esetben a toriatok alján többkilós aranyhömpölyök is előbukkantak. Az arany biológiai szere­pe jelentéktelen. Annál na­gyobb jelentősége van az az emberiség történelmében. Az aranynak a társadalom­ban levő különleges szerepe visszahat a természeti elosz­lására is. Az emberiség által eddig felhalmozott arany mennyisége azonban a Föld egész aranykészletének csu­pán mintegy ezred százalé­ka. Szuperbiztos ajtózár Lódarázs fészke egy padláson Darázsfészek Noha magányosan élő da­razsak is ismertek, inkább jellemző rájuk a társas élet­mód, bár ezek „államai” fej­lettségükben általában nem érik el a méhek vagy a han­gyák szervezettségét. A da­razsaknál is kialakulnak bi­zonyos munkamegosztási kasztok (királynő, hím és dolgozó), és vannak közöttük szállítók, gyűjtögetők, anyag- mozgatók, gondozók. A kö­zösség legtöbb tagja táplá­lékot gyűjt és szállít, a, zsák­mányt pedig feldarabolva és előrágva adják át a belső ,, szemé 1 y zetne k’ ’. Fészküket sajátos módon építik. Általában növényi anyagokból, elsősorban fa­rostból készítik, amelyet a darazsak deszkákról, karók­ról rágcsálnak le. Különösen kedvelik az elszürkült, tisz­ta cellulózt tartalmazó öreg fákat. A megfelelő anyagon hátrafelé haladva rágóikkal ide-oda szántva lazítják fel sorra a szálakat, közben nyá­lukkal itatják át a rosto­kat. De lerágják a darazsak a fák ágainak a kérgét is, a lágy szárú növények kiszá­radt szárát, száraz levele­ket, mohát stb. Nyálukkal azután kis gombóccá dolgoz­zák egybe, s repülnek vele a fészekbe. Ráfüggeszkedtek a fészek még be nem feje­zett, lecsüngő peremére és a papírmasészerű golyócskát vékony szalaggá kihúzva ra­gasztják rágóikkal a falra. Ha az építőanyag nem egy­nemű, a fészek falazata rendszerint jellegzetesen csí­kos, szalagos lesz. Természe­tesen nemcsak a fészek fa­lát hanem a lép sejtjeit is ugyanebből az anyagból ké­szítik. A legegyszerűbb fészek egy vagy több sorban elhe­lyezett, hatszögletű sejtekből áll; ez az ún. lépesfészek. A sejtek lefelé nyílnak, s így nem csorog beléjük az eső. A bonyolultabb fészkek készítésekor az állat több sorban emeletet rak, majd kupolát készít a fészek fö­lé. A fészek kialakítása a nőstény tevékenységével kez­dődik. A megtermékenyített nőstény fészkelésre alkalmas helyet keres, s elsőnek csu­pán néhány sejtet készít. Ezek a legmegfelelőbb hely- kihasználást biztosító, és a legkevesebb anyagot igénylő hatszögekből állnak, ame­lyeket a nőstény közös fa­lakkal ragaszt egymás mel­lé. Az első lárvákból kikelő darazsak fokozatosan átve­szik a nőstény építőmunká­ját, s a fészket fokozatosan nagyobbítják. A fészek első, legbelső terében így eleinte egy lép van, és amikor az már nem bizonyul elegendő­nek, másodikat készítenek mellé. így azután tovább mind nagyobb területet épí­tenek be. A függőleges sej­tekben a lárvák feje mindig lefelé néz. Ebben a helyzet­ben táplálni is könnyebb őket, és nagyobb biztonság­ban vannak. Érdekesen oldatták meg a darazsak a fészek hőszabá­lyozását. A fal többrétegű, közöttük légkamrácskák van­nak, így a szigetelés kitűnő. Nyári melegben 30 Celsius- fok felel meg legjobban a lárvák fejlődésének. Ha ez alá száll, az állatok testük melegével fűtik a fészket. Ha melegebb a levegő a kel­leténél, szárnyaikkal ven­tillátorként mozgatják a le­vegőt. De a beszállított víz­zel is befolyásolják a fészek hőmérsékletét. Kísérletkép­pen megmérték — azonos helyen — a lakott és a la­katlan fészek hőmérsékle­tét: a lakatlanban 55, a la­kottban 37,5 fokot mértek. A biztonsági zárak csúcsát napjainkban a nyugat-ber­lini Zeiss Ikon cég Ikotron zára képviseli. Ez egyesíti a mikroelektronika és a fi­nommechanikai zártechnika eddig ismert előnyeit. Az új rendszert úgy alakították ki, hogy az kombinálható a gyár meglévő és új záraival. A megoldás lényege a má- solhatatlan, felismerhetetten, gyáron kívül nem azonosít­ható kódolású kulcsban van (képünkön). A kulcs fejébe egy mikroprocesszoros fix- táras modul van beépítve. Ezt a zárkódot hasonlítja össze a zárban lévő elektro­nika az ott tárolt azonosító jelekkel. Csak akkor szaba­dítja fel az elektronika a Indiai kutatók hét egy­formán erős és magas ter­metű teherhordóval egy-egy, azonos súlyú terhet, zsákot vitettek egy kilométeres tá­volságra. A» kísérleti szemé­lyek a zsákokat különböző módon vitték: az egyik a fe­jén, a másik a hátán, a har­madik a vállán, a negyedik hátizsákban, az ötödik fa- válljármon, a hatodik úgy­nevezett nepáli módon (a hátán lógó zsákot a homlo­kát átszorító hevederrel tart­va), végül a hetedik a kar­ján. Annak a munkásnak, aki a vállán vitte a súlyt, terhét két egyforma, kötél­lel összekötött zsákban osz­mechanikai zár útját, ha a kulcs képe megegyezik a zárban tárolt kóddal! Ha nincs kód, vagy az nem azo­nos. akkor blokkolja a zá­rat. A kód leolvasása érintés nélkül történik a zárban. Ennek eredményeként kopás, oxidáció, vagy az érintkezők beszennyeződése miatt mű­ködési zavar nem léphet fel. Minden egyes kulcs kódját a gyártó egyszer és minden­korra meghatározza. Ez az­után se nem törölhető, se meg nem változtatható. Másola­tot csak a gyár ad, és ehhez a biztosítási kötvény bemu­tatását is kéri. A kulcs egyébként nem igényel tották el. A célba erő teher­hordónak elkészítették a kardiogramját, egy különle­ges műszer pedig megálla­pította, hogy mindegyikük mennyi energiát használt el. Kiderült, hogy a legköny- nyebb és a legpraktikusabb a vállon való teherhordás, vagyis az, amikor a súlyt két csomagra osztják; leg­nehezebb pedig a terhet ka­ron vinni. Az afrikai nők sokszor hatalmas, saját testsúlyuk­nak akár a 70 százalékát ki­tevő terhet is elvisznek a fejükön. Kenyai szakembe­rek azt vizsgálták, hogy mi­képp alakul az ekkora ter­het hordó nők energiafo­gyasztása. Abból indultak ki, hogy ez arányos az oxigén­fogyasztásukkal. Ezért kísér­leti személyeket teherrel és teher nélkül egy taposómal­mon járattak, miközben azt mérték, hogy mennyi oxi­génre volt szükségük. Ha testtömegüknek csak a 20 százalékát hordták a fejü­kön, oxigénfogyasztásuk nem lett nagyobb. Ellenben a sa­ját testsúlyuk 70 százaléká­val megrakva oxigénfogyasz­tásuk 50-60 százalékkal is növekedett. A szakemberek szerint a dolog nyitja az, hogy a fejükön gyermekko­ruk óta terhet hordozó nők szervezete alkalmazkodik e feladathoz, s ennek ered­ményeképpen a munkabírá­suk nagyobb, s egyszersmind gazdaságosabb. Képünkön egy, a fején je­lentős súlyt vivő zulu nőt láthatunk. energiaforrást, nem kell benne telepet cserélni. A zárszerkezet cilinderé­ben vannak — a mechani­Érdekességek CSILLAGSZÜLETÉS A esti lagszü letés fólyama- tai egyformák az egész Uni­verzumban — erre adnak közvetlen bizonyítékot ausztrál csillagászok leg­újabb megfigyelései. Az ausztrál kutatók protocsiilla- got — születőben levő csil­lagot — figyeltek meg: leg­közelebbi galaxisszomszéd- ságunkban, a Nagy Magel­lan Felhőben. Méréseik alap­ján a születő csillag 150 ezer fényévnyire van tőlünk, ezerszer nagyobb, mint a mi Napunk, és ezerszer fénye­sebb is. A környező gáz és por megakadályozza közvet­len megfigyelését, de élet­korát százezer évnél keve­sebbre becsülik. Születő csil­lagot két évtizeddel ezelőtt figyeltek meg először a Tej- útrendszerben, s azóta már több tucatot felfedeztek. NŐK ÉS A SZÍVINFARKTUS Ausztriában régebben a szívinfarktusos betegek négyötöde férfi volt, az el­múlt tíz évben azonban meg­változott a helyzet : ma már az ilyen betegeknek csak­nem a fele nő. Kainál bécsi szívgyógyász professzor ezt az arányváltozást a nők meg­változott életmódjára, és az ezzel járó, végül infarktust okozó úgynevezett kockázati tényezők erőteljesebb érvé­nyesülésére vezeti vissza. Közöttük első helyen a fo­kozott dohányzás, a magas kai biztonsági zárakban szo­kásos cilinderek szerkezeti elemei —, valamint a leol­vasó fej, és a zár elektro­nikájához vezető kábelcsat­lakozó aljzata. Maga a zár tartalmazza a vezérlési és kiértékelő elektronikát, ame­lyek egy programkulcsra és 17 használói kulcsra készül­nek. Előnye, hogy a nyelv elektromágneses kireteszelé- se még a cilinder eltávolítá­sa után sem lehetséges. A hálózati egységhez 5 méter hosszú kábellel csatlakozik, táplálása 12 V egyenáram. A hálózati tápegységet olyan kivitelben is szállítják, amelynek feszültségmentes riasztókontaktusa van, és a riasztást elektromechanikus kulccsal lehet élesíteni, illet­ve hatástalanítani. vérnyomás, és az erek anyagcseréjének zavarai áll­nak. A dohányzó nők tíz­szeresen nagyobb valószínű­séggel kapnak szívinfark­tust, mint azok, akik nem cigarettáznak! OROSZLÁNOK EURÓPÁBAN A görög cserépvázák élet­hű ábrázolásai arról valla­nak, hogy az ókori Görög­országban ismerték az orosz­lánt. Vajon egykori világjá­rók figyel ték-e meg, vagy állatkertben láthattak orosz­lánt? A sokkal egyszerűbb magyarázatot egy nyugatné­met kutatócsoport találta meg. Az időszámításunk kezde­te előtti 1200 körül még él­tek oroszlánok Európa dél­keleti részén, az ember pe­dig vadászott rájuk — és meg is ette őket! Már 1978- ban rábukkantak az ásatá­sok során egy oroszlán sa­rokcsontjára, 1980-ban pedig megtalál ták egy oroszlán el­ső lábcsontját egy hulladék- gödörben olyan állatok (ju­hok, sertések, szarvasmar­hák, szarvasok) csontjai kö­zött, amelyek az ember táp­lálékául szolgáltak. Ezen a csonton felfedezték a vágó- szerszám félreérthetetlen nyomait is, ami arra vall, hogy az elejtett oroszlánt feldarabolták, és nyilvánva­lóan elfogyasztották. Ez a 'lelet új megvilágításba he­lyezi a görög mondákat is, amelyek szerint Akhilleuszt például oroszlán csontvelő­jével és belsőségeivel nevel­te fel nevelőapja. Praktikus teherhordás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents