Békés Megyei Népújság, 1988. június (43. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-21 / 147. szám

1988. június 21., kedd NÉPÚJSÁG Párt- és állami vezetttk fogadták a finn politikai küldöttséget Ali Lutfi elutazott Budapestről Vgfc II nagyvilág hinti ______ • LIZZANI — BUHARIN Az oroszországi bolsevi­kok egyik vezetőjéről, a Pravda egykori főszerkesz­tőjéről, Nyikolaj Buharinról forgat filmet Carlo Lizzani, olasz filmrendező. A film címe: Kedves Gorbacsov! A Pravdának adott nyilat­kozatában az olasz kommu­nista rendező elmondta, hogy a film alapötletéül Buharin özvegyéinek tavaly Mihail Gorbacsovhoz írott levele és Buharin nyilvánosságra ho­zott politikai végrendelete szolgált. Lizzani először színpadi művet írt, de ké­sőbb nem akadt színház, ahol lehetőséget kapott volna a darab színre vitelére. Ekkor kereste meg őt Bandini filmproducer, és tett aján­latot a Buharin-darab meg­filmesítésére. A főszerepet Flaminia Liz­zani (a rendező lánya) és Harvey Keitel amerikai szí­nész játssza. • BRITEK IRÁNBAN Négytagú brit parlamenti küldöttség érkezett hétfőn Teheránba, hogy iráni po­litikusokkal tárgyaljon a két országot érdeklő problémák­ról. A brit alsóház két kon­zervatív és egy munkapárti képviselője, továbbá a Lor­dok Házának egy tagja al­kotja a küldöttséget. Érkez- tekor iráni külügyi és par­lamenti tisztviselők üdvö­zölték a delegációt. Magyar péirt- és állami ve­zetők fogadták hétfőn a VIII. magyar—finn barátsági hét rendezvénysorozatára ha­zánkba érkezett finn politi­kai küldöttséget. A finn po­litikai, gazdasági és kultu­rális élet képviselődből álló delegációt Ilkka Kanerva ál- laimmiiiniszter vezeti. Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt fő­titkára, a Miniszter tanács el­nöke kötetlen eszmecserét folytatott a finn vendégek­kel' a Parlamentben. A de­legáció tagjait köszöntve a Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt el­nöke, az Elnöki Tanács tag­ja hétfőn délután dolgozó­szobájában fogadta Otto Wolff von Amerongent, az NSZK-bali Német Gazdaság Keleti Bizottságának, elnö­két, akii a Financial Times budapesti szimpóziumán vesz- részt. A szívélyes légkörű meg­beszélésen áttekintették a két ország közötti kapcsola­tok helyzetét, különös te­kintettel a gazdasági együtt­működés elmélyítésének le­míndenekeliőtt a Magyaror­szágot és Finnországot ösz- szekötő hagyományosan jó kapcsolatokat méltatta-. Em­lékeztetett arra, hogy a kap- csollaitépítés kiemelkedő álL lomésa voüt a közelmúltban Mauno Koivisto köztársasá­gi elnök budapesti látogatá­sa. A finn delegáció nevében Ilkka Kanerva köszönetét mondott az őszinte hangú tájékoztatásért. Hangsúlyoz­ta: Finnországban nagy ér­deklődéssel és mély rokon- szerwvei kísérik Magyaror­he tőségei re, valamint érin­tették a nemzetközi élet né­hány kérdését. * * * A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Otto Wolff■ von Amerongennek, a Né­met Gazdaság Keleti Bizott­sága elnökének, a Német Kereskedelmi és Iparkama­rák Szövetsége (DIHT) volt elnökének a kelet—nyugati gazdasági kapcsolatok fej­lesztése és a magyar—NSZK együttműködés elmélyítése érdekéiben kifejtett tevé­kenységéért a Magyar Nép­szág építőmunkáját, illetve azt a szabad szellemi 'lég­körit, amelyet Grósz Károly szavai is tükröztek. A finn politikai küldöttsé­get a nap folyamán' a Par­lamentben fogadta Traut- rnann Rezső, az Elnöki Ta­nács^ helyettes elnöke és Sarlós István, az Ország- gyűlés elnöke. A magyar ve­zetők tájékoztatást adtak az Elnöki Tanácsi, illetve az Or­szággyűlés tevékenységéről, majd időszerű belpolitikai és nemzetközi kérdéseket te­kintettek át. A megbeszéléseken részt vett Garamvölgyi József, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára és Arto Mansala, a Finn Köztársa­ság budapesti nagykövete. A finn vendégek délután eszmecserét folytattak Vár- konyi Péter külügyrninisz­köztársaság aranykoszorű- val díszített Csillagrendjét adományozta. A kitüntetést Beck Tamás, a Magyar Gaz­dasági Kamara elnöke hét­főn adta át. * * * A vendéggel hétfőn meg­beszélést folytatott Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, Marjai József, a Minisztertanács el­nökhelyettese, kereskedelmi miniszter és Fekete János, a Magyar Nemzeti Bank eL ső elnökhelyettese. Otto Wolff von Amenongen elnö­ke annak a nemzetközi szimpóziumnak, amelyet a Financial' Times rendez a ■kelet—nyugati gazdasági együttműködés kérdéseiről Budapesten, június 21-én és 22-én, Dr. Ali Lutfit, az Egyip­tomi Arab Köztársaság el­nökhelyettesét, az egyiptomi parlament Súra Tanácsának elnökét hétfőn az Ország- házban fogadta dr. Trautt- mann Rezső, az Elnöki Ta­nács helyettes elnöke és Grósz Károly miniszterel­nök. A megbeszéléseken részt vett Fouad Hamdy. Ab­dul Fattak, az Egyiptomi Az NDK fővárosában hét­főtől a világ 113 országából több mint ezer személyiség folytat eszmecserét az atom­fegyvermentes övezetek meg­teremtésének lehetőségeiről. A háromnapos találkozót Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK Ál­lamtanácsának elnöke kez­deményezte. 84 ország hiva­talos állami delegációt kül­dött Berlinbe. A magyar küldöttséget Szűrös Mátyás, az MSZMP KB titkára ve­zeti. A lehetséges közép-európai katonai incidensek megaka­dályozása és a válsághelyze­tek békés rendezése érdeké­Arab Köztársaság budapesti nagykövete és Péter János, az Országgyűlés alelnöke. Hétfőn elutazott hazánk­ból az egyiptomi parlament Súra Tanácsának dr. Ali Lutfi vezette küldöttsége, amely Sarlós Istvánnak, az Országgyűlés elnökének meghívására tett látogatást Magyarországon. ben Prága—Berlin—Bonn közötti forró drót létesítését, valamint a Varsói Szerződés és a NATO választóvonala mentén zajló katonai műve­leteket állandóan figyelem­mel kísérő közös testület fel­állítását javasolta Erich Ho- necker, az NDK vezetője. Honecker beszédében rá­mutatott arra, hogy ezek a javasolt bizalom- és biz­tonságerősítő intézkedések jelentősen növelnék a stabi­litást a két katonai szövet­ségi rendszer választóvonala mentén, s egyben javítanák a közép-európai atomfegy­vermentes folyosó megvaló­sításának lehetőségeit. Magyar tiltakozások - a román településátalakítási terv ellen terreL. Kádár János fogadta Otto Wolff von Amerongent Berlini tanácskozás Újabb rehabilitálások a Szovjetunióban Hz igazság elévülhetetlen A SZOVJETUNIÓ LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA HA­TÁLYTALANÍTOTTA AZOKAT AZ ÍTÉLETEKET, MELYEKET A 30-AS ÉVEKBEN A BOLSEVIK PÁRT ÉLHARCOSAIRA, LENIN EGYKORI MUNKATÁRSAI­RA. ZINOVJEVRE. KAMENYEVRE, PJATAKOVRA, RADEKRE ÉS TÁRSAIKRA MONDTAK KI. Lapozzunk vissza a törté­nelem e hosszú időn át sa­játosan írt eseményeihez. 1934 januárjában Moszk­vában ünnepi külsőségek kö­zött megnyílt a bolsevik párt XVII. kongresszusa, amelyet Sztálin a győztesek tanácskozásának nevezett el. Hosszan tartó, ütemes taps közepette méltatták a szó­nokok az iparosítás, a kol- lektivizáció, a tudomány, meg a kultúra fejlődése te­rületén elért eredményeket. S közben az októberi forra­dalom és a polgárháború szá­mos vezetője, köztük Zinov- jev, Kamenyev, Buharin, Ri- kov, Pjatakov és mások re­megő hangon gyakoroltak önkritikát. A kikényszerített szavakkal bizonygatták: a párton belüli korábbi viták idején nem nekik, hanem Sztálinnak volt igaza. Az or­szág, úgymond, virágzik, s a pártdemokrácia jobban ér­vényesül mint valaha. A ta­nácskozás szervezőinek te­hát a párt egységét kifelé sikerült demonstrálni. D? nem annyira befelé. A szovjet társadalom különbö- , ző rétegeit és nemzedékeit képviselő küldötteket már kevésbé lehetett meggyőzni a főtitkár csalhatatlanságá- ról, mindenre kiterjedő is­mereteiről. Az ország ugyan­is nehéz gazdasági időket élt át. Az erőltetett kollektivi- záció kiváltotta éhínség mil­liószámra szedte áldozatait, a városok egy részében élel­miszerjegyeket vezettek be, az értelmiség nagy hányadát megtizedelték az 1930-as évek eleji koncepciós perek és a Szovjetunió a nemzet­közi életben is egyre inkább elszigetelődött. Lehetetlen volt már szemet hunyni efe­lett. A sztálini elnyomógé­pezet azonban már annyira megerősödött, hogy minden­kit felmorzsolt, aki csak megkérdőjelezte a Népek Nagy Tanítójának érdemeit. Paradox helyzet jött te­hát létre a XVII. pártkong­resszuson. Ugyanazok a de­legátusok, akik felszólalá­suk elején és végén hosszan éltették Sztálint, különmeg- beszéléseiken úgy határoz­tak, hogy megpróbálják el­mozdítani a főtitkári poszt­ról. Többen felvetették, hogy Szergej Kirov, a leningrádi pártszervezet titkára a leg­méltóbb erre a tisztségre. Ez a vélemény megmutat­kozott a szavazásban is. A mindenki által hőn szeretett pártvezető kapta a legtöbb ellenszavazatot (több mint 300-at), Kirov ellenben mindössze hármat. A szer­vezeti szabályzat szerint Sztálinnak nemcsak a titkár­ságból és a Politikai Bizott­ságból, de a Központi Bi­zottságból is 'ki kellett volna buknia. Mégis győztesen ke­rült ki ebből az ütközetből, hiszen a kongresszus pilla­natában az ő kezében volt a központi pártapparátus. En­nek tagjai megsemmisítették a szavazócédulákat, és a zá­rónapon közölték, hogy Sztá­lin mindössze három ellen- szavazatot kapott. Az így újjáválasztott főtitkár ször­nyű bosszút forralt: az el­következő központi bizott­sági tagok túlnyomó részét fizikailag megsemmisítette. Elsők közül a rendkívül népszerű Kirovót gyilkoltat- ta meg Sztálin a Szmolnij folyosóján, 1934. december 1-én. Az első napokban a sajtó még fehérgárdista ösz- szeesküvést sejtetett a me­rénylet mögött. Majd őri­zetbe vettek néhány régi párttagot — Grigorij Zinov- jevet, a kommunista világ- párt, a III. Internacionálé egykori elnökét, a leningrá­di pártszervezet volt vezető­jét (kevesen tudják, hogy az ő javaslatára változtatták meg Pétervár nevét Le- ningrádra), Lev Kamen ye- vet, a moszkvai pártszerve­zet régebbi vezetőjét, Lenin egykori általános elnökhe­lyettesét, a fehérek egyik legyőzőjét, Ivan Szmimovot (a polgárháború idején Szi­béria Leninjének nevezték őt a kortársak), a pétervári munkást, Grigorij Jevdoki- movot, a bolsevik párt egy­kori titkárát és másokat. Súlyos fizikai és pszichés megdolgozás után a börtön­be került pártvezetők beis­merő vallomást tettek sírról, hogy egykori pártellenzéki tevékenységük „objektíve” előidézője volt a Kirov el­leni merényletnek. De ma­gáért a merényletért, vala­mint a gyilkossal és a „fel­bujtókkal” való kapcsola­tért egyikük sem volt haj­landó akkor még felelni. A beismerés és a konkrét bi­zonyítékok hiánya ellenére 1935. január 16-án az első nagy koncepciós per vád­lottal közül Zinovjevet tíz­évi börtönbüntetésre, Ka- menyevet öt, a többi vádlot­tat öt és tíz év közötti bör­tönre ítélték. Országszerte pedig ezzel párhuzamosan több tízezer egykori ellenzé­kit 'kizártak a pártból, nagy részüket be is börtönözték. A megfélemlített embere­ket pedig nagygyűlésekre te­relték, ahol lelkes távira­tokban üdvözölték Sztálint, és átkokat szórtak a nép el­lenségeire. A főtitkár azonban keve­sellte a megtorlásokat. Üjabb — egészen barbár — rendelet szerint a halálbün­tetés alsó határa a 12 éves kor lett. Betiltották a régi illegális bolsevikokat tömö­rítő társaság működését. A könyvtárakból bevonták az egykori ellenzékiek írásait. 1935. június 27-én Kame­nyev büntetését tíz évre emelték, már azzal a váddal, hogy „latolgatta” egy Sztá­lin elleni merénylet tervét. A történethez hozzátarto­zik még, hogy 1936. június 18-án — amint napjainkban olvashattuk a szovjet sajtó­ban — máig tisztázatlan kö­rülmények között meghalt Makszim Gorkij. A világhírű író néhány éve még elérte, hogy a kegyvesztett Kame- nyevet kinevezzék az Aca­demia nevet viselő kiadó igazgatójává. Ha életben ma­rad, aligha nézi tétlenül, hogy újabb, Immár a máso­dik koncepciós pert rendezik legközvetlenebb munkatár­sai ellen. 1936. augusztus 19- én pontosan délben a szak- szervezeti centrum oszlop- csárnakos termében ismét ott ült a vádlottak padján Zlnovjev, Ivan Szmirnov, Jevdckimov, a polgárháború bátor hadvezére, Mracs- kovszkij, a pétervári mun­kásmozgalom veteránja, Ba- kajev, valamint a kitűnő marxista teoretikus, Tér-Vá­gányán. S hogy a tárgyalás olajozottabban peregjen, a rendezők néhány agent-pro- vocateur-t is odaállítottak „koronatanúként” a többi vádlott mellé. Ez a tárgyalás Sztálin eredeti elgondolása értelmében már csakis halá­los ítélettel végződhetett. De még azt is kimondatták a kivégzés küszöbén a vádlot­takkal, hogy végig kapcso­latban álltak az 1929 óta külföldi kényszerszáműze­tésben élő Trodkijjal, vala­mint az októberi forradalom jó néhány további, s már régóta kegyvesztett szereplő­jével. Az utóbbiakat így azután a harmadik monstre kon­cepciós tárgyalás vádlottai- ként áldozták fel az enge­delmes bírák. Volt köztük nemzetközi hírű politikus, olyan, mint Kari Radek, ki­tűnő újságíró, gazdasági ve­zető, Juríj Pjatakov, a szov­jet nagyipar egyik legfonto­sabb irányítója, neves dip­lomata, mint Grigorij Szo- kolnyikov, egykori londoni nagykövet. Mindannyian szintén Lenin közvetlen is­meretségi köréhez tartoztak, úgyhogy joggal állapította meg néhány éve az életben mardt . kortárs Jelizaveta Drabkina Budapesten: Sztá­lin ezeket a pereket Lenin emléke ellen rendezte meg. Az 1937. január 23-án kez­dődő tárgyalás főszereplői éppen úgy nem voltak jelen sokáig a tankönyvekben, a szaikmonográfiákban, mint Zinovjev és Kamenyev. Nem változtatott sokat ezen sajnos, az SZKP nevezetes XX. kongresszusa sem. Azok az emberek, akik annyi át­kot szórtak egykor az ártat­lanul elítéltek fejére, még mindent megtettek befolyá­sos posztjaikon, hogy az Igazság sohase derüljön ki. S valóban az új gondolkodás időszaka kellett eljöjjön ah­hoz, hogy sorra kimondas­son róluk, igaz, megkésve és haláluk után: nem bűnösök. Kan Miklós Hétfőn újabb magyar tár­sadalmi szervezetek, szak­mai szövetségek tettek köz­zé állásfoglalást a Romániá­ban meghirdetett település- átalakítási politikával kap­csolatban. Megyeri Károly, a Magyar Újságírók Országos Szövet­ségének főtitkára nyilatko­zatában közölte, hogy a szö­vetség vezető testületéit és az egész magyar újságíró társadalmat mélységesen nyugtalanítják azok a ter­vek, amelyek a Romániában élő magyarság és más nem­zetiségek településeinek fel­számolására irányulnak. Minden újságíró erkölcsi kö­telezettsége az emberi jogok és az egyetemes emberi ér­tékek védelme — hangoz­tatta a nyilatkozat. A főtitkár utalt arra, hogy az MSZMP KB és az RKP KB titkárainak tavaly jú­niusi találkozóján román részről indítványozták, majd később megerősítették: a ma­gyar újságírók egy csoport­ja tanulmányozza a helyszí­nen a román nemzetiségi po­litikát. A MUOSZ a Román Újságíró Tanácsnak küldött korábbi, és most megismé­telt üzenetében bejelentette, hogy a magyar újságírók csoportja kész Romániába utazni és mielőbb megkez­deni a munkát. Az üzenet­re eddig nem érkezett vá­lasz. A Magyar Film- és Tv- művészek Szövetsége felhí­vással fordul a világ film- és televíziós művészeihez, szervezeteihez és a televízi­ós társaságokhoz, hogy a közvélemény hiteles tájékoz­tatásával emeljék fel sza­vukat a romániai falvak megsemmisítése ellen. Mil­liókat űznének el szülőhe­lyükről, otthonukból, s kény­szerítenének új lakóhelyek­re. Az érintett települések valamennyi lakosának életé­ben mindez jóvátehetetlen emberi tragédiákhoz vezet. A romániai nemzeti kisebb­ségek, köztük a legnagyobb lélekszámú erdélyi magyar­ság elvesztené etnikai meg- őrződésének minden esé­lyét. A szövetség ezért fel­hívással fordul a Magyar Népköztársaság kormányá­hoz és a Magyar Szocialista 'Munkáspárt Központi Bi­zottságához, hogy az ENSZ- ben és a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testü­letének soron következő ülé­sén, valamint más nemzet­közi fórumokon szorgalmaz­za a kérdés napirendre tű­zését. Tegyen meg mindent a Romániában élő magyar­ság kisebbségi jogainak vé­delme és sorsának enyhíté­se érdekében. A településszerkezet eről­tetett, józan ésszel nem ma­gyarázható, és gazdasági előnyökkel nem járó átala­kítása szembeállítja a ro­mán állampolgárokat és az ott élő nemzetiségeket, po­litikai és anyagi károkat okoz az egész országnak — hangsúlyozza a Műszaki és Természettudományi Egye­sületek- Szövetsége Országos Elnökségének állásfoglalása. A magyar reálértelmiség az összefogás, az együttműkö­dés, a demokrácia, a szocia­lizmus megújulásának párt­ján áll, ahol a többség biz­tosítja és tiszteletben tartja a nemzeti kisebbség jogait. A magyar alkotó, szakmai _ értelmiség tapasztalata és meggyőződése, hogy a szo­cialista társadalom lényegé­hez tartozik az építés, és idegen tőle az értelmetlen pusztítás. Az MTESZ Országos El­nöksége tiltakozó állásfog­lalását eljuttatja a Szocia­lista Országok Mérnökszer­vezeteinek Szövetségéhez, a Tudományos Munkások Vi­lágszövetségéhez és a Mér­nökszervezetek Világszövet­ségéhez. A magyar ipari szövetke­zeti közvélemény mély meg­döbbenéssel értesült a Ro­mániában tervbe vett „tele­pülésrendezési tervről”, amelynek részeként» el akar­ják törölni a föld színéről az erdélyi magyar népi kul­túra tárgyi emlékeit is, fel akarják számolni annak le­hetőségét, hogy ez a kultú­ra — együtt a román és a szász népi kultúrával — to­vább éljen, és hagyományo- zódjék az ott élő nemzedé­kekre — hangoztatja az Ipa­ri Szövetkezetek Országos Tanácsának állásfoglalása. Az országos tanács tiltako­zik az általános emberi jo­gok, ezen belül a magyar nemzetiség jogainak durva megsértése, az egyetemes emberi és a magyar kultú­rát veszélyeztető intézkedé­sek ellen. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents