Békés Megyei Népújság, 1988. május (43. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-10 / 110. szám

o iznaukTiia 1988. május 10., kedd Tomi, te csillag ü minőségről tárgyilagosan Naponta bosszankodunk az üzletekben. Olykor a silány, fonnyadt zöldségért, gyü­mölcsért is annyit kérnek, mint a friss, viruló, tetsze­tős áruért. A kereskedők el­feledkeztek arról, hogy osz­tályba sorolás is van a vi­lágon. Nézzük csak meg jobban a polcokat, a gondo­lákat, a címkéket: talá­lunk-e könnyűszerrel jól látható, elkülönített, minő­ségileg másod- vagy har­madosztályú cikkeket. Per­sze, erre lehet olyan választ is adni, hogy a magyar ipar és a mezőgazdaság csupa el­ső osztályú termékeket gyárt. De ki hiszi ezt el, amikor ötven-hatvan forin­tos dezodor nem permetezi, hanem csorgatja a tartal­mát. Éppen a napokban ol­vashattuk a hírt: a Keres­kedelmi Minőségellenőrző Intézet megtiltotta a Buda- lakk Adhezor elnevezésű fehér és barna színű aerozo- los festékének az árusítását, mert a tartályból nem szór­ja ki a festéket. Hátrább az agarakkal? Ilyenkor az ember vér­nyomása annyira felszökik, hogy ez az erő elegendő len­ne a festék kiszorítására a palackból. De a vevőnek nem szabad heveskednie, hideg fejjel, tárgyilagosan kell mérlegelnie. A legtöb­ben előveszik a papírt és a ceruzát. Számolnak. Megen­gedhetjük-e magunknak, hogy adózott jövedelmünk egy részét kidobjuk az ab­lakon. Ugyanis a használha­tatlan piperecikk, bútor, építőanyag, ruhanemű mindannyiunk pénztárcáját apasztja. Engem még az sem vigasztal túlságosan, hogy többnyire meghallgatják a panaszomat, a boltban azon­nal elintézik a reklamáció­mat. Csöppet sem vagyok büszke magamra, mert ha­tározottan kiálltam fogyasz­tói jogaim mellett, és a hi­bás termék helyett kaptam egv hibátlant. Igazán jó ér­zéssel az töltene el, ha selej­tes holmi egyáltalán nem kerülne a vásárlók kezébe. Az igazi érdekvédelem a munkapadok mellett, a gyártósorokon kezdődik, az üzletekben már csak folyta­tódik a vita, a csatározás. A kereskedő általában megér­tő és türelmes, mert nem szeretné elveszíteni a vevők bizalmát. Dicséretes törek­vés! De ehhez az is kell, hogy a saját lehetőségeit, módszereit felhasználva őrködjön a minőség felett, ne kerüljön a fogyasztóhoz rossz minőségű áru, illetve ha valamilyen oknál fogva csökkent egy-egy portéka ér­téke, ez tükröződjék az ár­ban is. Hátrább az agarakkal! — figyelmeztetne a mindig óvatos és megfontolt bará­tom. Az kétségtelen, hogy a minőség és az ár alapkérdé­se a fogyasztói érdekvéde­lemnek. Ugyanakkor a mi­nőségen a kereskedelem már nem javíthat, az eldőlt a termelés folyamatában, a technológiai előírások, a szabványok megtartásakor, vagy azok megsértésekor. Igen ám, de nézzük meg: milyenek a gazdasági körül­mények és feltételek, az ér­dekviszonyok, miként gon­dolkoznak és cselekszenek a minőségről az ipari és a ke­reskedelmi vállalatok irá­nyítói. Izgalmas, elgondol­koztató olvasmány ebből a szempontból a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság jelen­tése. Ebből is látható, hogy az utóbbi időben még job­ban előtérbe került a fo­gyasztói érdekvédelem, amelynek közérzetjavító szerepe is van. Különösen fontos ez most, amikor az árak 80 százaléka szabad áras kategóriába tartozik. A nehezebb körülmények között mindenki érzéke­nyebb, jobban megnézi, mi­re adja ki a nehezen meg­keresett pénzét. Nem túlzás, ha azt állítom: a gazdaság, a fogyasztás, a vásárlói ér­dekvédelem összefüggései mindinkább a politika rang­jára emelkednek. Téglakemény valóság Ezért örültem az átfogó ellenőrzésnek, amely ele­mezte, feltárta a minőségi munka feltételrendszerének fogyatékosságait, a hibák ki­javításának lehetőségeit. Csak mellesleg említette az egyik népi ellenőr, hogy tud olyan megyénkben ipari szövetkezetről, ahol nincs hivatásos minőségellenör. Ezt a munkát alkalomszerű­en a művezetők és a műsza­ki vezető gyakorolja, a fém- tömegcikkek gyártásánál pe­dig a csomagolok minősítik a végterméket. A selejtről semmiféle kimutatást nem vezetnek, az okokra sem kí­váncsiak, nincs felelősségre- vonás. A vizsgált gépipari vállalatok közül mindössze egy akadt, amelyik saját el­határozásából szigorította a minőségi ellenőrzést. A könnyűipari termékeket elő­állító üzemek a monopol­helyzetben levő alapanyag- gyártókra panaszkodnak, hiszen a rossz minőségű fo­nal és méteráru, a kellékek gyakori hiánya kihat a kész­termékekre. Ezek ellenére nem foglalkoznak különö­sebben termékeik piaci fo­gadtatásával, mert áruik ígv is keresettek. Ügy látszik, hogy néhol baj van a minőségellenőrzé­si gyakorlattal is. A Dél-al­földi Tégla- és Cserépipari Vállalatnál az Építési Minő­ségellenőrzési Intézet mun­katársai két év alatt 24 al­kalommal vizsgálták a tégla és a cserép minőségét. Eb­ből hat esetben találtak osz­tályba sorolási, illetve szab­ványosítási kifogást. Szép­séghibája az egésznek, hogy az intézet vizsgálati ered­ménye 2-3 hónap múlva ér­kezett meg a vállalathoz. A téglát és a cserepet viszont az eredeti osztályba sorolás­sal és szabványos áruként, magyarul: drágábban érté­kesítették. Vajon volt-e ér­telme az ellenőrzésnek a vá­sárló szempontjából? Ugyanakkor az egyes ter­mékek fontosabb tulajdon­ságairól, felhasználhatósá­guk módjairól, műszaki pa­ramétereiről, a reklamációk intézéséről a vevőket nem tájékoztatják. Igaz, a fo­gyasztó örül, ha hozzájut az áruhoz, esze ágában sincs ezekkel bíbelődni, a túlke- reslet miatt a gyengébb mi­nőségű anyagot is elfogadja. A vállalat alkalmazza ugyan a minőségi bérezést, a mu­lasztókat itt-ott meg is bün­teti, de a nagy kereslet és a létszámhiány miatt nem él­nek eléggé ezzel a lehetőség­gel. Szigorú házi szabvány Szerencsére a Kermi min­denre gondol. Még arra is, hogy a Kiváló Áruk Fóru­mán díjat nyert termékek minősége, külleme megfe­lel-e a követelményeknek. A Körösladánvi Metakémia Ipari Szövetkezetei sem kí­mélték tavaly és azelőtt. A Tomi csillag textilöblítőtől megvonták a KÁF-jelet a korszerűtlen csomagolás mi­att. Erre az öblítőszer eltűnt az üzletekből. A vásárlók ar­ra gondoltak: megsértődött a szövetkezet, abbahagyta a gyártást, hiszen megteheti. Nem így történt! A terméket új illattal, szebb köntösben hozták forgalomba. Csak az a baj, hog.v ez a szemlélet még nem általános. Ezért kell tapsolnunk az ilyen megoldásoknak, remélve: nem csupán átfutó csillag lesz a magyar gazdaság meg­lehetősen borús égboltján. Bár itt is vannak hiányos­ságok, mégis figyelemre méltó a technológiai fegye­lem megtartása, a minőség állandó javítása. Az sem el­hanyagolható: minden ter­mékükről úgynevezett házi szabványt készítenek, amely általában szigorúbb, mint az állami előírás. És mit tesz a kereskede­lem? Semmit? Inkább nem sokat. Minőségrontásért még sohasem kezdeményeztek gazdasági bírságot, a szállí­tási szerződések nagy részé­ben meg sem említik a mi­nőségi követelményeket, leg­feljebb utólag reklamálnak. Van mit. A békéscsabai áfész a vizsgált időszakban 523 alkalommal jelentett be minőségi kifogást, ebből 355 a Skála Divatsarok üzletét terhelte. Ennek 80 százaléka cipő- és csizmareklamáció volt. De még ez sem készte­ti a vállalatokat, a szövetke­zeteket arra, hogy éljenek kölbérezési jogukkal. Nem is nagyon akarnak, mert fél­nek a termelővállalatok re­torziójától, az áruhiánytól. A kör bezárult? Lehet, de ne feledjük: a tét most már nag.vobb! Egységes fellépés­re van szükség a tisztesség­telen gazdálkodást folyta­tókkal, a monopolhelyzettel visszaélőkkel, a piaci ver­seny korlátozóival, a minő­ségrontókkal szemben. A fogyasztók védelmében. Seres Sándor Dr. Sal.v Ferenc, a Központi Népi Ellenőrzési 'Bizottság fő­osztályvezetője mondta: — Az országos Vizsgálat sok mindenre fényt derített. A la­kosságnak kiküldött kérdőivek tanúsága és a »szociológiai fel­mérések tapasztalatai szerint érdekes módon kevesen forszí­rozzák az áruk 'minőségét. A márkás cikkekhez azonban a meg­kérdezettek 60 százaléka ragaszkodik, amely azt mutatja: mégis (Odafigyelnek arra, hogy tartós és esztétikailag kifogás­talan cikkekhez jussanak. Enyhén szólva ellentmondásos a vállalatok saját minősítése is. A Lehel Hűtőgépgyár például évente 1,5 százalékra teszi a hibás termékek arányát, ,» Ker­nt inéi ugyanez a szám 5-6 .százalék. Gondoljuk meg: a legyár­tott bútorok 98 százaléka első osztályú, mire az üzletbe ér a 60 százaléka minőségi kifogás alá esik. Ez azt jelenti, hogy a szállításra, a raktározásra is jobban oda kellene figyelni. Eladásra vagy lízingre felkínáljuk az alábbi új, illetve felújított kemencéket: KERÁMIAÉGETŐ KEMENCÉK: hátoldalról villamos ellenállással fűtött (új): hasznos méretek: 800x1000x100(1 mm — 2 db 1200 Celsius-fok üzemi hőmérsékletű — 1 db 950 Celsius-fok üzemi hőmérsékletű — 1 db 750 Celsius-fok üzemi hőmérsékletű. IPARI HŐKEZELŐ KEMENCÉK: villamos ellenállású fűtéssel: 5 db — kamrás kemence, KCA—120 jelű (felújított), 1 db — sófürdős thermál edzőkemence, SCT—90 jelű (felújított), 1 db — sófürdős thermál edzőkemence SCT—120 jelű (felújított), 1 db — sófürdős elektródás fűtésű SHO—50 60 jelű (felújított), 1 db — aknás, légkavarásos, megeresztő, ACOL—85 100 (felújított), 1 db — aknás, légkavarásos, megeresztő ACOL—40/60 (felújított), 2 db — aknás, retortás gázcementáló ACGL—75 180, cementáló folyadékadagolóval (felújított), IPARI HŐKEZELŐ KEMENCÉK (KAMRÁS) GÁZTÜZELÉSSEL: 1 db — KH jelű, 90 köbméter h, gázfogyasztással (felújított), 2 db — KH jelű, 30 köbméter h, gázfogyasztással (felújított), 1 db — DEGUSSA VKUQgr 50 25 50 típusjelű, fekvő vákuumkamrás kemence, 1350 Celsius-fok üzemi hőmérsékletre. Végső vákuum a hideg, tiszta kemencében jobb mint 1x10 Torr, (felújított). FESTÉKBEÉGETŐ SZÁRÍTÓSZEKRÉNY: 1 db — FLWA SzL—180 jelű (felújított). TÉGELYES ALUMÍNIUMOLVASZTÓ KEMENCE, villamos fűtéssel: 150 kg olvadt fém befogadására: 3 db — ALÓ—150 jelű (új). Vállaljuk a fenti kemencék szállítását, helyszíni szerelését és üzembe helyezését is. Vállaljuk továobá: egyéb ipari hőkezelő és olvasztókemencék gyártását, felújítását, rendszeres műszeres felülvizsgálatát, karbantartását. ) IPARI SZERVIZ Kohászati Karbantartó Kisszövetkezet, 1203 Budapest XX., Téglagyár tér 9. Telefon: 278-277, 479-815. Ügyintéző: Fejér Gábor. KÉT KICSI KECSKE... Foto: Fazekas Ferenc Teriiletgazdálkodás magasabb (okon Az Építésügyi és Város- fejlesztési Minisztérium az irányítás korszerűsítése so­rán szervezetét is átalakítot­ta. Az egyik leglényegesebb változás az, hogy a telepü­lésfejlesztés iránti erős tár­sadalmi igénynek megfele­lően létrehozta a település­fejlesztési és kommunális el­látási főosztályt. Ennek leg­fontosabb feladatairól és je­lenlegi munkáiról Laczkó László főosztályvezető tájé­koztatta az MTI munkatár­sát. A főosztály fontos felada­ta, hogy teremtse meg a te­lepüléseken fellelhető sza­bad területekkel való terv­szerű gazdálkodás feltételeit. Eddig a tanácsok ötletsze­rűen gazdálkodtak ezekkel a területekkel, s a rendezési tervek alapján hozott dönté­seik sem lehettek kellően megalapozva, mert a telkek értéke, valamint a telek­használati és igénybevételi díjak nem értékarányosak. A területhasználat költsége nem ösztönöz arra, hogy pél­dául az űzetnek ne vegyenek igénybe az indokoltnál na­gyobb telket. Hasonlóképpen célszerűtlen, hogy a helyes ösztönzés hiányában raktá­rakat telepítenek a település értékes belterületére. Ezért a minisztérium most arra vállalkozott, hogy kidolgoz­za a településen belüli te- lekérték-kataszter összeállí­tásának módszerét, s ezt a helyi tanácsok rendelkezésé­re bocsátja. Ebben egyebek között a telek fekvése, inf­rastrukturális ellátottsága, a település fejlesztésében ter­vezett szerepe, és sok más feltétel szerint határozhat­ják meg az adott terület va­lós értékét, amely a terület­gazdálkodás alapja lehet. A főosztály előreláthatóan az év végére dolgozza ki eze­ket a javaslatokat. A területgazdálkodás so­kat vitatott kérdésében, a zártkertek felhasználásában is az eddiginél ésszerűbb rend megteremtésére törek­szik a főosztály. A jelenlegi alapvető ellentmondás az, hogy sok helyen nem a ren­deltetésének megfelelő me­zőgazdasági művelésre, ha­nem üdülési célra használ­ják a zártkertet, s ezzel a környezetet is károsítják. Másutt a mezőgazdasági fel- használást korlátozza a je­lenlegi szabályozás. mert csak kis alapterületű szer- számoskamra vagy egyéb lé­tesítmény építését engedi. Az elképzelés az, hogy a mi­nisztérium a tájegységek he­lyi adottságaihoz és a hasz­nálat céljához igazodó új szabályozást dolgoz ki, amely a zsúfolt beépítési te­rületeken szigorú követelmé­nyeket határoz meg; ahol azonban nem feltétlenül szükséges, ott nem korlá­tozza az építmények mére­teit.

Next

/
Thumbnails
Contents