Békés Megyei Népújság, 1988. május (43. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-05 / 106. szám

o QH23B23 1988. május 5., csütörtök Kiosztották a tej- és hústermelési verseny díjait Nagydíjat kapott a Hidasháti Állami Gazdaság Kiemelkedő eredményt ért el tejtermelésben az elmúlt esztendőben a Hidasháti Ál­lami Gazdaság. Tavaly 873 Holstein-fríz tehenük 9191 literes laktációs termelésével országosan a tejtermelési verseny meghirdetése — több mint tíz év — óta a legmagasabb hozamot • pro­dukálta. A gazdaság 1498 laktációt zárt tehenének át­lagában a 290,8 kilogramm­os tejzsírtermelés is orszá­gos rekordnak számít. Még egy érdekesség a hidasháti­ak háza tájáról: a gazdaság 482 tehene termelt 10 ezer liter felett az elmúlt eszten­dőben. Az előző évi laktá­ciós termeléshez viszonyítva Holstein-fríz tehénállomá­nyuk átlagosan 1343 kilo­grammos termelésnöveke­dést produkált. Ezek után érthető, hogy a hidashátiak elnyerték az 1987. évi tej termelési ver­seny nagydíját. Hagyomány már, hogy minden évben az Álilatorvostudományi Egye­tem ad otthont az országos tej- és hús termelési verseny eredményhirdetésének. Az idén április 29-én, pénteken tartották a díjkiosztót, ame­lyen Raisz Gusztáv mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes adta át az okleveleket, serlegeket, jutalmakat. A hidashátiak mellett több Békés megyei siker született. A Mezőhe­gyest Mezőgazdasági Kombi­nát 7800 kilogrammos átla­gos laktációs tejtermelésével első díjat nyert az 500 darab feletti tehénállománnyal rendelkező Holstein-fríz ka­tegóriában. Az Orosházi Pe­tőfi Termelőszövetkezet Jersey keresztezett állomá­nyával 258 kilogrammos te- henenkénti laktációs tej- zsirtermeléssel lett a harma­dik. A Szarvasi Dózsa Tsz 494 tehenének 6674 kilo­grammos tejtermeléssel kü- löndíjban részesült. A kistermelők versenyé­ben Csiga Imre, szeghalmi termelő országos harmadik helyezést szerzett. Tavaly 36 tehene után 131 ezer 375 li­ter tóiét értékesített. A hi­dashátiak teljesítménye azért is figyelemre méltó, mivel a tehénállomány több mint 70 százaléka hazai te­nyésztésű tenyészbikától származik. A gazdaságban az állomány szaporodás­biológiai helyzete is igen jó­nak mondható. A két ellés közötti idő 390 nap. A ki­emelkedő teljesítmény a ge­netikai és környezeti ténye­zők igen magas színvonalú, hozzáértő . összehangolása eredményeként született. Nem szabad figyelmen kí­vül hagyni azonban a szak­embereket, az állatgondozó­kat, akik lelkiismeretes mun­kájukkal járultak hozzá a sikerhez. V. L. Talajvizsgálat, termésbecslés műholddal A közelmúltban a távérzé­kelésről tartottak hazánk­ban nemzetközi konferenci­át. Több hazai intézmény vesz részt ennek a techni­kának a fejlesztésében, és részben már a hasznosításá­ban is. Tény viszont, hogy igen kevesen tudják a szak­mabelieken kívül, hogy mi is az a távérzékelés. Ennek a fogalomnak a re­pülőgépről és a műholdról végzett speciális fényképes érzékelés felel meg — az előbbit légifényképezés gya­nánt ismerjük. Semmiféle kábelre, vezetékre nincs szükség ahhoz, hogy a ma­gasból a földfelszíni jelensé­gekről vagy a talaj egyes jellemző adatairól -képet kapjunk. A légi és az űrfel­vételek készítéséhez a nap által kibocsátott, a föld fel­színe által visszavert elekt­romágneses sugarak segíte­nek a pontos észlelésben. — A nagy távolságú fel­vételekkel -nemcsak a talaj termőképességére, humusz- és nyomelemtartalmára le­het következtetni, hanem például arra is, hogy mi­lyen a növénytakaró állapo­ta — mondja Várallyav György professzor, az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézetének igazgató­ja. — Hazánkban jelenleg a meliorációs munkálatok ter­vezésére hasznosítják a módszert, mivel a felvételek igen jól kimutatják a talaj- hibákat: a szikesedést, az eróziót, a láposodást és a homokot. Vagyis jelzik, hol rossz a talaj vízgazdálkodá­sa, hol, melyik táblán se­kély a termőréteg. Hazánkban jelenleg már folyik a nagy iéptékű talaj- térképezés, hiszen hamaro­san át kell -térni az arany­koronás jelzőszámról vala­milyen pontosabb mutató­szám alkalmazására. Ehhez is igen jól használható a távérzékeléses módszer. Az Egyesült Államokban olyan termésbecsléses mód­szert fejlesztettek ki, amely- lyel három-négv százalékos pontossággal megállapíthat­ják a legfontosabb gazdasá­gi növények hozamát. Mi ezt a módszert még nem al­kalmazzuk, ám a budapesti konferencián ismertették. Hazánk egyelőre a szov­jet, a francia és az ameri­kai műholdak felvételeihez juthat hozzá — nem olcsón —. s bizonyos lehetőség nyí­lik az Interkozmosz-egvütt- működés révén is a szüksé­ges felvételek megszerzésé­re. Ugyanakkor néhány ha­zai intézmény, így a MÉM Növényvédelmi és Agroké­miai Központ, valamint a Budapesti Műszaki Egyetem maga is készít légi felvéte­leket. A BME például a mik­rohullámú repülőgépes talaj­nedvesség-mérés módszereit sikerrel alkalmazza. Ered­ményesen hasznosítja a kor­szerű eljárást az Agrober a melioráció tervezésénél, a Környezetvédelmi és Vízgaz­dálkodási Minisztérium több intézménye, így a Vituki és mások a különféle vízügyi, illetve természetvédelmi munkáknál. Fehér István Kondoroson, a Takarmánykeverő Közös Vállalat különböző intézkedéseket foganatosított a takarmánykeverékek minő­ségének megőrzésére. Ezek közé tartozik a szójapelyhesítő berendezés is, melyet beruházási lehetőség híján lízing, gépbérlet útján szereztek be. A taggazdaságokban termett szóját három műszakban — szombaton és vasárnap is —, megállás nélkül dolgozzák fel. A pelyhesítés során alkal­mazott technológia a szóját takarmányozásra alkalmassá teszi. A feldolgozó vonalat bemutatták a Kondoroson ta­nácskozó TOT állattenyésztési bizottságnak. Képünkön Bagi Adám, a Csongrád megyei Teszöv titkárhelyettese a gép munkájával ismerkedik Fotó: D. k. D „Ruszlán” nemzetközi légi útvonalakon A szovjet AN—124, a ,.Rusz­lán'’ teherszállító repülőgép el­indult első üzleti útjára a transzszibériai útvonalon a moszkvai Seremetyevó repülő­térről. Ez a szuperóriás, amely 150 tonnát képes a levegőbe emelni, Vlagyivosztokba -juttat­ja el az NSZK, Franciaország. Luxemburg, Olaszország és más államok teherszállító konténe­reit, amelyek célállomása Ja­pán. Oda Vlagyivosztokból ten­geri úton jut el az áru. A transzszibériai útvonal használata 1970-ben kezdődött meg. Akkor az Aeroflot, a ja­pán JAL, a francia Air France és a skandináv SAS légitársasá­gok között létrejött megállapo­dás alapján rendszeres légi­közlekedés alakult ki London. Párizs, Koppenhága, Róma és Tokió között. 1984 óta az olasz A1 Italia légitársaság is rendel­kezik azzal a joggal, hogy a Nyugat-Európát Japánnal ösz- szekötő legrövidebb légi útvo­nalon szállítson. A szibériai tranzitjáratot Moszkva érintésé­vel bonyolítják. A „Ruszlán" bekapcsolása a nemzetközi szállításokba új le­hetőséget teremt e légi útvonal további fejlesztésében. Ez a lé­gi óriás, amelyik az orosz népi eposz hősének nevét kapta, Oleg Antonov szovjet légikonst­ruktőr utolsó modellje. A teher­szállító gépek családjában ez a repülőgép továbbra is a legna­gyobb. A múlt évben távolsági rekordot állított fel — 25 óra alatt 20 150 kilométert tett meg. (APN) Ráolvasással nem megy A z ember olvassa az újságokat, és nem érti, hogy miért talál mást a vezércikkekben és mást a gazdaság- politikai hírek között. Olvassa például, hogy milyen fontos nekünk a tudomány, hiszen ásványkincsünk alig van, bezzeg a magyar szürkeállomány ... Dagasztja az ember keblét a nemzeti büszkeség, mi­közben a méltán világhírű magyar tudó­sokra gondol. Azután hátrébb lapoz, ahol arról írnak: úgy lecsökkentették az alap­kutatásra szánt támogatást, hogy akadé­miai intézetek válnak működésképtelen­né. De talán másként lesz — gondolja, hi­szen egyre több szó esik a veszteséges te­vékenységek felszámolásáról, és arról, hogy a pénzt, a tőkét a hatékonyan dol­gozóknak kell adni. Ebből juthat a tudó­soknak — de mégsem! Mert utána ott egy hír, hogy több mint hatvanmilliárd fo­rint megy el az idén is a ráfizetés további fenntartására. De az ember bizakodik, és nem adja fel. Versenyhelyzetet kell teremteni, és győz­zön a jobb! Az kapja majd a megrende­lést, aki olcsóbban, gyorsabban, jobbat produkál. De lapozzunk csak arrébb, és ott arról olvashatunk, hogy fennmarad a gmk-kat sújtó, húszszázalékos büntetőadó. Verseny persze nem csak a gyártásban, hanem a kereskedelemben is vsfn. Egyér­telmű az állásfoglalás: a piaci folyamato­kat nem szabad eltorzítani, a vevőnek alapvető joga, hogy a pénzéért ott és azt az árut vegye meg, amelyik számára a legmegfelelőbb. Persze, süthetjük ezt a jogunkat, mert megjelent a „huszonötez­res” rendelet, és azóta nem az ár, nem a minőség dönt, hanem az importáló sze­mélye. A példákat még sorolhatnánk, de mi­nek? Ennyiből is látható, hogy egy kísér­tet jár közöttünk, és változtatja ellenté­tessé a gyakorlatot az elmélettel. De ez nem a kommunizmus kísértete, hanem Sztálin szelleme! Azé a Sztáliné, akiről nehéz eldönteni, mivel okozott nagyobb kárt: a személyi kultusz rémtetteivel, vagy gazdaságpolitikai dogmáival? A személyi kultusztól megszabadultunk — reméljük, örökre. A dogmákkal már bonyolultabb a helyzet. Igaz, nincs ma felelős ember, aki ne tagadná meg eze­ket, de itt is más az elmélet, és más a gyakorlat. Sztálin nem becsülte sokra az értelmiséget, ennek megfelelően is bánt velük. És ma, nálunk? Elvesszük a pénzt a tudományos kutatástól, rosszul fizetjük a mérnököket, orvosokat, pedagógusokat, és mindenkit, aki elég bolond volt ahhoz, hogy tanuljon, és csodálkozunk: miért csökken az értelmiségi pályák presztízse? A generalisszimusz — és legjobb ma­gyar tanítványa — azt is mondta, hogy szocialista tervgazdálkodásban minden vállalat automatikusan nyereséges — ez is jelzi fölényünket a kapitalizmussal szemben. Ma már ezt nem mondjuk, csak fizetjük a veszteségeket — mert a sok csődöt nem bírná cl a politika. És a sok kidobott pénzt elbírja? A maszekmunkát sem nézte jó szemmel a nagy vezér: aki egyénileg akart boldo­gulni, abban potenciális tőkést látott. Ma már erről szó sincs, csak büntetőadó van és a kisszövetkezeti vagyon „államosítá­sa”. Gazdaságpolitikai nézeteinek egyik „gyöngyszeme”, hogy értéket csak a fizi­kai munka hoz létre. Aki tehát úgy keres sokat, hogy nem lesz piszkos a keze és a ruhája, az ügyeskedő, és munka nélküli jövedelmet vág zsebre. Ma már mindenki tudja: ez kártékony és ostoba nézet, de azért megszületett a „huszonötezres” ren­delet, nehogy munka nélküli jövedelemre tegyenek szert a maszekimportőrök. Hi­szen ők csak a pénzüket kockáztatják, mert bizonytalan az értékesítés, az eszüket használják, hogy olyan árut találjanak, ami itthon jól eladható, az idejüket töltik az utánjárással, a kocsijukat koptatják, de nem koszolják össze magukat. Ez már gya­nús a nagy szellemnek! M eg kellene tehát szabadulnunk tő­le, de ez nem látszik egyszerű do­lognak. Egy temetői kísértet eseté­ben talán használ a ráolvasás, de Sztálin szelleme a fejekben vészelte át az 1953 óta eltelt évtizedeket. A tapasztalat sze­rint csak egy másik szellem tudja le­győzni — a mai kor szelleme. Lányai László Hz áfészek szervezésében Mezőgazdasági termékek tőkés exportra Békés tudvalevőleg mező- gazdasági megye, hiszen az ország összes mezőgazdasá­gi termelésének 8 százaléka innen származik. Ennek több mint egyharmadát a kister­melők állítják elő. Különö­sen az állattenyésztésben je­leskednek. Sertést, szarvas- marhát, baromfit és egyéb kisállatokat tartanak. A szervezésből, a termeltetés­ből és a felvásárlásból, va­lamint a feldolgozásból ki­veszik a részüket a fogyasz­tási és értékesítő szövetke­zetek. Tanai Ferenc, a Mészöv titkára elmondotta, hogy több mint negyvenféle, bél­és külpiacon jól értékesíthe­tő mezőgazdasági terméket forgalmaznak az áfészek. A felvásárlási ágazat árbevéte­le az utóbbi tíz évben emel­kedett, és az elmúlt eszten­dőben elérte az 1,5 milliárd forintot. Ugyanakkor szép eredmények születtek az ipari termékek feldolgozásá- * ban is. Ennek az árbevétele tavaly 600 millió forintot tett ki. Figyelemre méltó, hogy a felvásárolt termékek 70, az iparilag feldolgozott áruk 40 százalékát nem ru­belelszámolású piacokon ér­tékesítették. Az utóbbi időben bebizo­nyosodott: a forgalmat csak jól szervezett és irányított termeltetéssel, szerződések­kel lehet elérni. Ma már a kistermelők az áfészek által fenntartott 142 szakcsoport­ban tömörülnek. A szövet­kezetek évente 20-25 ezer termelővel létesítenek szer­ződéses kapcsolatot, és 50-70 millió forint kölcsönnel se­gítik a gazdálkodókat. Zöldségből és gyümölcsből, valamint burgonyából éven­te mintegy 15 ezer tonnát vásárolnak fel. A szervezeti forma jelentősen változott. Az ABC-áruházak és az élel­miszerboltok közvetlenül megveszik ezeket a cikkeket. Ennek is köszönhető, hogy jobb lett az áruválaszték, javult a minőség. A termel­tetett és a felvásárolt áru­kat Budapesten és a na­gyobb ipari városokban ér­tékesítik. Jó kapcsolatot ala­kítottak ki a békéscsabai, a szegedi, a nagykőrösi kon­zervgyárral. Egyre nagyobb szerepet tölt be a zöldségfé­lék feldolgozásában a békés­csabai áfész újkígvósi élel­miszer-feldolgozó leányvál­lalata és a gyulai áfész tar­tósítóüzeme. Figyelmet érde­mel a cirok, a gyógynövény, a méz és a szemes termé­nyek felvásárlása. Az el­múlt két évben kedvezőtle­nül alakult a cirok világpia­ci ára, ezért a mezőkovács­házi áfész a termeltetés csökkentésére kényszerült. Gyógynövényt évente mint­egy 50 millió forint értékben exportálnak, főleg a tótkom- lósi és a kondorosi áfész. A felvásárlás zömét az ál­latok teszik ki. Több májli­bát és brojlercsirkét vásá­roltak, a nyúltenyésztés és a tojástermelés viszont egy helyben topog, és kevesebb galambot tenyésztettek. A megye szövetkezetei évente 500 ezer máj libát értékesí­tenek, de jelentős a tollfel- vásárlás is. Ugyanakkor a feldolgozóipari tevékenység­nek a nagy része az állati termékek felvásárlásához kapcsolódik. A mezőkovács­házi áfész kisállat- és toll­feldolgozó, valamint paplan­készítő üzemének az alap­anyagát ezek a cikkek adják. Mezőberényben a szőrme- feldolgozás a hörcsögbőr fel­vásárlásán alapszik. Az átvett mezőgazdasági termékek többségét expor­tálják. Ezek 22 százaléka az áfészek saját feldolgozó- üzeméből kerül ki. Ilyen többek között az osztályozott toll, a cirokból készült ter­mékek, a baromfiak, a kis­állatok, a libamáj, a szőrme, a pehelypaplan. A többi ex­portképes termék közvetett módon jut el a külföldi ve­vőkhöz. Az értékesítés azon­ban nem mindig zökkenő- mentes. Az árak ingadozása feszültséget teremt a terme­lésben és a készletezésben. Hiányos az információ, nagy a termeltetési kockázat, amely befolyásolja a jöve­delmezőséget. A nem rubel- elszámolású exportot bér- preferenciákkal és jutalmak­kal ösztönzik. Tavaly három áfész kapott béremelési le­hetőséget az exportfeladatok teljesítéséért. Az ösztönző­rendszer hibája, hogy min­dig az előző évi teljesít­ményt veszi alapul, így a kis mennyiségben exportáló, de önmagához képest nagy fejlődést elérő áfészeknek kedvez, a folyamatosan nagy teljesítményeket elérő és megtartó szövetkezetek hát­rányba kerülnek. Megyénk áfészei a VII. öt­éves tervben a felvásárlás­ban 20, az ipari feldolgozás­ban 32 százalékos bővítést irányoztak elő. Az elmúlt két év számadatai azt mu­tatják, hogy az elképzelést sikerül teljesíteni. Több szö­vetkezetben megvan annak a lehetősége, hogy a nem ru­belelszámolású exportot 20 százalékkal növeljék. S. 8.

Next

/
Thumbnails
Contents