Békés Megyei Népújság, 1988. május (43. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-05 / 106. szám

1988. május 5., csütörtök Kádár János fogadta Obe Sintarót Grősz Károly Londonba utazott Grósz Károly, a Minisztertanács elnöke Margaret Thatcher kormányfő meghívására szerdán hivatalos látogatásra Nagy- Britannia és Észak-írország Egyesült Királyságba utazott. A miniszterelnök kíséretében van Kapolyi László, a Miniszter- tanács kormánybiztosa, Bartha Ferenc kereskedelmi állam­titkár, Kovács László külügyminiszter-helyettes, Rátkai Fe­renc művelődési miniszterhelyettes, Beck Tamás, a Magyar Gazdasági Kamara elnöke. Domokos Mátyás, a Magyar Népköztársaság londoni nagykövete Londonban csatlakozik a küldöttséghez. Grósz Károlyt és a kíséretében levő személyiségeket a Ferihegyi repülőtéren Marjai József, a Minisztertanács el­nökhelyettese, kereskedelmi miniszter és Várkonyi Péter külügyminiszter búcsúztatta. Jelen volt Peter Harborne, Nagy-Britannia és Észak-lrország Egyesült Királyság buda­pesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. A magyar kormány különgépe helyi idő szerint 18 órakor szállt le. A Heathrow repülőtéren Grósz Károlyt és a kísé­retében levő személyiségeket David Mellor külügyi állam- miniszter üdvözölte, majd szálláshelyükre kísérte a brit kormány magyar vendégeit. A hivatalos program csütörtökön reggel kezdődik. n nagyvilág híréi ' la _____ • ÜJ vezérigazgató A WHO ÉLÉN A japán Nakadzsima Hi- rosit választották meg szer­dán öt évre az Egészségügyi Világszervezet (WHO) új ve­zérigazgatójává. Elődje, a dán Halfdan Mahler másfél évtizeden át töltötte be ezt a tisztséget. Genfben, a WHO évi köz­gyűlésén részt vevő 157 tag­ország képviselője egyhan­gúlag választotta meg Naka­dzsima doktort. (Az Egész­ségügyi Világszervezetnek összesen 166 tagja van.) Na­kadzsima az első japán, aki az ENSZ valamely szakosí­tott intézményének élére ke­rült. Július 21-én veszi át hivatalát. • FRANCIA V \l> VSZGÉP LEZUHANÁSA Lezuhant a francia légi­erő egy Mirage—F 1 típusú vadászgépe szerdán Korzi­kán a solenzarai támaszpont közelében. Mint a légierő pa­rancsnoksága jelentette, az eset lőgyakorlat közben tör­tént, s a pilótának sikerült katapultálnia. Az okok egye­lőre nem ismeretesek . • NOW A HUTA-I SZTRÁJK A Nowa Huta-i Lenin ko­hóműben változatlanul tart a sztrájk. A szerda reggeli lengyel rádiójelentés szerint a sztrájkolok egy kisebb, ag­resszívebb részének nyomá­sára a dolgozók nem vették fel a munkát a gyár igazga­tója által megszabott reggel 4 órás határidőig. Amennyi­ben addig munkába álltak volna, á kohómű vezetése el­tekintett volna minden fe- lelősségrevonástól. Egyelőre nincs hír arról, milyen újabb intézkedéseket tervez a kohó vezetése, és arról sincs, folynak-e a tár- gv ni ás ok. • SZOVJET KÍSÉRLETI ATOMROBBANTÁS A Szovjetunióban, a sze- mipalatyinszki kísérleti tele­pen szerdán, moszkvai idő szerint hajnali öt órakor ka­tonai célú kísérleti nukleáris robbantást hajtottak végre. A robbanás ereje — a kísér­letről kiadott TASZSZ-jelen- tés szerint — 20 és 150 kilo- tonna közötti volt. Az Országgyűlés vendége­ként — parlamenti delegáció élén — szerdán Budapestre érkezett Abe Sintaro, a Japán Liberális Demokrata Párt főtitkára. A vendéget a Ferihegyi repülőtéren Sarlós István, az Országgyűlés elnöke fogad­ta. Jelen volt Ryozo Mogi, Japán budapesti nagykövete. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt fő­titkára, az Elnöki Tanács tagja a késő délutáni órák­ban a Parlament Nándorfe­hérvár termében - fogadta Abe Sintarót, valamint a kí­séretében levő vezető japán kormánypárti politikusokat. A megbeszélésen a nem­zetközi élet kérdései mellett összeült szerdán Rómában az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottsága, hogy megvitassa az új olasz kor­mány gazdaságpolitikájával, a köztársasági intézmények reformprogramjával kapcso­latos kérdéseket, valamint az olasz baloldalnak az „új po­litikai szakaszban” teendő kezdeményezéseit. A párt főtitkára, Alessandro Natta nem volt jelen az ülésen, to­vábbra is a perugiai klini­kán kezelik, ahová szomba­ton szállították be őt eny­he szívinfarktussal. Az ülést így Achille Occhetto főtit­kárhelyettes nyitotta meg majd Aldo Tortorella, a vezetőség és titkárság tagja, a párt intézményi ügyekért felelős bizottságának a ve­zetője terjesztette elő beszá­molóját. Ebben bírálta az újonnan megalakított ötpárti kormánykoalíciós formát, de nagy súlyt kaptak a magyar —japán kapcsolatok témái is. Külön kiemelték, hogy rendkívül fontos a gazdasá­gi együttműködés tartós szálainak kiépítése. Hangsú­lyozták, hogy az ehhez szük­séges politikai légkör to­vábbi javítása igényli a magas szintű politikai érint­kezés folyamatosságának fenntartását. A találkozón jelen volt Sarlós István, Györke Jó­zsef, a Központi Bizottság külügyi osztályának helyet­tes vezetője, valamint Ryozo Mogi. Este Sarlós István vacso­rát adott Abe Sintaro tisz­teletére a Parlament Gobe­lin-termében. kedvezően értékelte a kor­mánynak az „intézményi re­formokról” szóló elképzelése­it. Tortorella bírálta a keresz­ténydemokrata Ciriaco De Mita kormányát. Elavult koalíciós formának minősítette az ötpárti szö­vetséget (kereszténydemok­raták, szocialisták, szociál­demokraták, republikánusok és liberálisok), nehézmé- nyezte, hogy azt „előzetes szövetkezés” alapján hozták létre (vagyis eleve kizárták más — baloldali — erők részvételének a lehetőségét). Külpolitikai témákra át­térve Tortorella sürgette, hogy Olaszország tegyen lé­péseket a PFSZ elismerésé­re, és szorgalmazza, hogy Nyugat-Európa hatékony szerepet vállaljon az Izrael által megszállt területek helyzetének javításában. ÁPRILISI TRÉFA SVÉDORSZÁGBAN Svédországban április el­sején 4 ezer ember kapott levelet igen csábító ajánlat­tal. Hat héten át ingyen kap­nak pálinkát — így írta a levélíró — azzal a feltétel­lel, hogy az Állami Alkohol- ellenes Intézetben kísérle­teknek kell alávetniük ma­gukat. A levélben hat bőn volt, amelyet egy bizonyos cégnél pálinkára válthattak be. Amikor a bánt értékesí­teni akarták, az üzletekben közölték velük, hogy erről nem tudnak semmit. Így jöt­tek rá, hogy áprilisi tréfa volt az egész. BRAZÍLIÁBAN IS VAN EGY BERMUDA-HÁROMSZÖG Brazíliának is van Ber- muda-háromszöge, amelyben titokzatosan eltűnnek a ha­lászbárkák és az emberek. Ez a körzet Rio de Janeiro és Espirito Santo között van, itt az elmúlt 14 hónapban 170 halásznak nyoma ve­szett. A halászok szakszer­vezete megkérte a mezőgaz­dasági minisztériumot és a tengerészetet, hogy gondos­kodjanak jobban a halászok biztonságáról. SZEMÉREMÖVET KÉSZÍTETT EGY OLASZ SZOBRÁSZ Angelo Camerimo olasz szobrász acéllemezekkel ját­szadozva csupán időtöltésből szeméremövet készített mű­termében. Egy calabriai ke­reskedelmi utazó meglátta és megrendelt egyet feleségé­nek. Ezután még négy meg­rendelés érkezett. Comerimo sajnálja, hogy ily módon ju­tott népszerűséghez, de a megrendeléseket nem utasít­ja el. Egy szeméremövet kétmillió líráért árul. EMBEREVÖ TIGRISEK A tigrisek az idén már legalább ötven favágót és halászt téptek szét Bangla­des egyik mangrove erdősé­gében — közölték Dakká- ban. A királytigriseket a felté­telezések szerint az egyre szaporodó vadorzók teszik agresszívvá. A nagymacská­kat és más ritka állatfajokat 1982 óta védi ugyan a tör­vény, de ennek nem tud­nak érvényt szerezni. Vám- tisztviselők szerint Szinga­púrban egy kicsempészett tigrisbőrért 1600 dollárt fi­zetnek. A Sunderbans-erdőben kö­rülbelül hatszáz tigris él, kö­zülük a becslések szerint másfél tucatnyi kapott rá az emberhúsra. Az elmúlt két évben közel száz embert öltek meg. REPÜLÖGÉPAJTÓ A KERTBEN Egy londoni elővárosi la­kóház kertjében találtak rá az illetékesek egy Reykjavik —London járaton közlekedő Boeing 737-es gép egyik aj­tajára. A repülőgép hétfőn a brit főváros Heathrow re­pülőterére való leszállás közben vesztette el ajtaját. A gépen lévő 76 utas, va­lamint a pilóta nem érzékel­te a hirtelen előállt hiányos­ságot — közölte a londoni repülőtér szóvivője. Tart a vizsgálat annak kiderítésé­re, mi okozhatta a 35 kilós ajtó leszakadását. NÖKERESKEDELEM KÍNÁBAN Kína egyes tartományai­ban dívik a nőkereskedelem. A lányok az arra kijelölt helyen alsóneműben sétál­nak és a hátukon számok vannak, valamint az árukat is feltüntetik. Szecsuán tar­tományban a hivatalos ada­tok szerint 1986-ban 323, Hu­bei körzetében pedig 132 nőt adtak el. A nőkereske'delem az elmaradott falusi környe­zetekben virágzik, ahol a férfiak nem tudnak normá­lis úton nőhöz jutni. Összeült az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottsága A pozsonyi ÚJ SZÓ -bon olvastuk Emlékek II. Ilndrej Gromikónak, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének memoárja Mi történt Teheránban? Gromiko, mint a Szovjetunió egyesült államokbeli nagy­követe személyesen részt vett a „nagy hármas” valamennyi konferenciájának előkészítésében — Teheránban, Jaltában és Potsdamban —, s az utóbbi kettőn jelen is volt. Emlék­irataiban fellebbenti a fátylat ezekről a találkozókról. Pél­dául a teheráni találkozóról így ír: „A nyugati szövetségesek (főleg Churchill) feltűnés nél­kül el akarták temetni a hitleri Németország elleni máso­dik front megnyitásának gondolatát. Ehelyett azt javasol­ták, hogy délről indítanak hadműveletet — Olaszországban, a Balkánon, Romániában, vagy másutt. Amikor Sztálin többször is hiába követelte a konkrét választ arra a kér­désre, hogy megnyitják-e a szövetségesek a második fron­tot Franciaországban, féláillt a karosszékéből és Vorosiilov- hoz meg Molotovhoz fordulva ezt mondta: „Túl sok mun­kánk van otthon ahhoz, hogy feleslegesen vesztegessük az időt. Ahogy látom, itt úgysem születik semmi hasznos”. Churchill megijedt, hogy a konferencia kudarcba fulladhat, és kijelentette: „Sztálin marsall rosszul értett engem. Kö­zölhetem az invázió pontos dátumát: 1944 májusa”. Levegőben lógott az a kérdés is, mi lesz a háború után. Roosevelt és Churchill nem volt felkészülve a válaszadás­ra. és Németország több kisebb államra való felosztását ja­vasolta. Sztálin azonban hangsúlyozta, hogy a háború utáni Németországnak fasizmustól mentes, egységes, demiliitari- zált és demokratikus államnak kell lennie. Sztálinról A jaltai, és később a potsdami konferencián Gromiko Sztálin közelében dolgozott, és visszaemlékezéseiben nagy figyelmet szentel neki. Egyik személyes visszaemlékezése a jaltai konferencia napjaihoz kötődik. „Roosevelt a konferencia idején megbetegedett és Sztálin, akit Molotovval együtt elkísértem, meglátogatta őt. Az el­nök fáradt volt, a súlyos betegség szemmel láthatóan kime­rítette őt. Sztálin vagy húsz percet beszélgetett vele az idő­járásról és a Krím szépségeiről, majd elmentünk. Kinn Sztálin elővette zsebéből a pipáját, megtömte, és csendesen, mintegy csak magának azt mondta: „Hát mond­ják, miért bünteti úgy a természet ezt az embert?” Majd hozzáfűzte: „Az élnök állítólag nem angol származású, de ahogy kifejezi magát és a viselkedése is inkább vall angol­ra, mint Churchillé. Churchill sokkal kevésbé ellenőrzi ér­zéseit. Ellenben Roosevelt maga a megtestesült határozott­ság és tömörség”. Másnap Roosevelt, mint ember, nagyon rokonszenves volt, és ezt világosan kifejezésre is juttatta, amikor betegségéről beszélt. Sztálin csak nagyon ritkán érzett rokonszenvet más társadalmi rendszer valamely képviselője iránt, és még rit­kábban beszélt erről. Mi volt az, ami először feltűnt Sztálint figyelve? Min­denekelőtt az a felismerés, hogy a gondolatok embere. Nem emlékszem, hogy valamikor is mondott volna valamit, ami nem vonatkozott a tárgyalások témájára. Nem szerette a hosszú bevezetőket, és a terjedelmes kijelentéseket. Hara­got váltottak ki belőle a tartallmatlan beszédek, olyanok, melyekből nem lehetett megérteni, hogy miről van szó. Potsdamban már Truman elnök képviselte az Egyesült Államokat. Sztálin számára ő ismeretlen személy volt. Amikor Babelstoergből, ahol a szovjet küldöttség lakott, Sztálin Cecilienhofba, a tárgyalásokra utazott, gyakran meghívta gépkocsijába Molötovot vagy Gromikót. Feltette nekik azokat a kérdéseket, melyekre a választ kereste. Kö­zelebbről akarta megismerni Gromiku véleményét az elnök­ről és az amerikai politikai körök hangulatáról. A konferencián megmutatkozott, hogy Truman nagyon jól megérti magát Churchill brit kormányfővel. Gromiko több fejezetben visszatér a potsdami konferen­ciához. Megemlékezik például arról, hogy Truman milyen türelmetlenül várta az amerikai nukleáris kísérlet eredmé­nyeit. Ez 1945. július 16-án valósult meg, egy nappal a kon­ferencia megnyitása előtt. Az amerikai kormány éppen ezt az ütőkártyát akarta kihasználni a tárgyalásokon arra, hogy nyomást gyakoroljon a Szovjetunióra. Gromiko leírja azt a speciális forgatókönyvet, melyet az amerikai és a brit küldöttség készített elő, hogy Sztálin tudomására hozza: az amerikaiaknak van atombombájuk. A július 24-i ülés után Truman úgymond bizalmas közlés­sel fordult Sztálinhoz: az USA-nak új, nagy pusztító erejű fegyvere van, amelyet be akar vetni Japán ellen-. Sztálin nyugalommal fogadta az információt, s mint később ki­derült, ez az amerikai elnök számára nagy csalódás volt. A beszélgetés után Truman elmondta a türelmetlenül vára­kozó Churchillnek, hogy Sztálin egyetlen kérdést sem tett fel neki, és csak megköszönte a tájékoztatást. Mint ismere­tes, Truman nem emlékezett erre a beszélgetésre. Sztálin állítólag Potsdamból haladéktalanul utasította Kurcsakov szovjet fizikust, hogy gyorsítsák meg a munkát a szovjet atombomba kifejlesztésén. A Szovjetunió kényszerítve volt erre a lépésre — írja Andrej Gromiko. Az Egyesült Államok volt az első ország, amely fegyverzetébe sorolta a nukleáris fegyvert. Elsőként is ő alkalmazta. Éppen az Egyesült Államok kezdte el azt a fegyverkezési versenyt, amely ma az egész emberiséget fenyegeti. Nehéz beszélgetés Kennedvvel 1946-bam Gromiko hazatért az Egyesült Államokiból, és külügyminiszter-helyettes lett. 1957-ben lett külügyminisz­ter, és ebben a tisztségében részt vett minden további leg­felsőbb szintű szovjet—amerikai találkozón, ö maga kilenc amerikai elnökkel találkozott, Roosevelttől Reaganig. Amerikai elnökkel folytatott legfontosabb beszélgetésének azt tartja, amelyre 1962. október 18-án került sor az ún. kubai válság idején. Gromiko azt írja, hogy éles fordula­tok jellemezték beszélgetését John Kenmedyvel a Kubával kapcsolatos kérdésekről. Az elnök nyilvánvalóan ideges volt, bár ezt igyekezett leplezni. Ellentmondásos kijelenté­seket tett. A Kuba címére intézett fenyegetéseket követően nyomban azt bizonygatta, hogy Washingtonnak nincsenek semmilyen agresszív szándékai a szigetországgal szemben. Kennedy elismerte, hogy az ellenforradalmárok 1961-es Disznó-öbölbeli inváziója hiba volt. Gromiko szerint a be­szélgetések során sem Kennedy, sem utána Dean Rusk kül­ügyminiszter egyetlen egyszer sem tett közvetlenül említést arról, hogy szovjet rakéták vannak Kubában. Gromiko tolmácsolta Kennedynek a szovjet vezetés ja­vaslatát, hogy tartsanak egy szovjet—amerikai csúcstalál­kozót, amelyen megtárgyalnának minden vitás kérdést. Bár Kennedy akkor pozitívan reagált erre a javaslatra, Wa­shington még ugyanazon a napon bizonytalan időre elna­polta a találkozó megtartását. Ugyanabban az időben, amikor Kennedy hangsúlyozta, hogy kormányának nem áll szándékában megtámadni Ku­bát, legközelebbi mukatársai teljes titokban a Kuba elleni amerikai invázió különböző változatait készítették elő — állapítja meg Andrej Gromikó. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents