Békés Megyei Népújság, 1988. május (43. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-04 / 105. szám
1988. május 4„ szerda o Segítőkész névtelenek?! „Tisztelt adófeliigyelőség...” A történelmi sorsfordulók tapasztalatai alapján terjedt el rólunk a nem túl hízelgő megállapítás, miszerint: feljelentő nemzet vagyunk. Többnyire névtelen levelekben szeretjük a hatóságok tudomására hozni szomszédaink, közelebbi és távolabbi ismerőseink . viselt dolgait. Az adóreformmal, a személyi jövedelemadó bevezetésével kapcsolatban is úgy jósoltunk: a lakossági bejelentések megkönnyítik majd az edóellenőrök dolgát. Nem tévedtünk. Az APEH főigazgatójának tegnap reggeli rádiónyilatkozatából kiderült, valóban igen sok, főként névtelen bejelentés érkezik az adófelügyelőségekre. Persze, ne gordoljuk azt, hogy napi rendszerességgel özönlenek a levelek. Ahogy az APEH Békés megyei igazgatójától, dr. Orosz Tivadartól megtudtuk, szó sincs arról, hogy mindenki mindenkit feljelentgetne. Az adóhivatal a bejelentésekből nem él meg, és nem is szeretne. De nézzük a házi statisztika adatait. Az egységes adószervezet, az APEH megalakulásától, tehát 1987. június 1-jétől az év végéig összesen 17 bejelentés érkezett a megyei igazgatóságra. Ebből 13 névtelenül, kettő pedig hamis névvel. Az idei esztendő első négy hónapjában 24 levelet (köztük 21 névtelen) kaptak. Az adófelügyelőségen egyetlenegy levelet sem dobnak a szemétkosárba, hanem megvizsgálják a leírtakat, megállapítják, alapos, vagy alaptalan bejelentésről van-e szó. A tavalyi 17 ügyből 10, az idei 24-ből 20 bizonyult alaptalannak. Ez valamelyest érzékelteti, hogy inkább vesztenek (idő, munka), mint nyernek (használható információk) a lakossági jelzéseken, melyek töbnyire nem azokról a területekről érkeznek, ahol gondjaik vannak az adózókkal. A sejthetően, közismerten nagy vagyonosokkal kapcsolatban például egyetlenegy bejelentés sem érkezett. Milyen ügyekkel foglalkoznak akkor a bejelentők? Esy kis ízelítő a névtelen levelek természetrajzából: általában kis ügyekre, ami természetesen a bejelentő szemében nem az. hívják fel az adóellenőr figyelmét, hogy például X. Y. fusizik, kevesebb bevételt mutat ki, mint amennyi valójában van, vagy engedély nélkül végez valamilyen tevékenységet, három házat tart fenn stb. A levélíró iskolázottságának fügvényében, ideológiai töltete is van a leveleknek, utalva arra, hogy miért kell fellépni az ilyen jelenségek ellen. Gyakori a nép- gazdasági érdekre való hivatkozás: jól jön a költség- vetésnek egy kis év végi pénz. Nem hiányzik a finomabb, vagy erőteljesebb fenyegetés sem, hogy ameny- nyiben az adófelügyelőség nem jár el a jelzett ügyben, panaszt tesznek a főigazgatóságon .. . A nevét (egyébként diszkréten) elhallgató bejelentő általában kéri, hogy levelét diszkréten kezeljék. Az adóellenőrök ezt respektálják is, a célvizsgálatok során nem derül ki, hogy arra bejelentés miatt került sor. A bejelentések személyes indítéka azonban mindig kidomborodik. Ez lehet gazdasági érdek, például gyakran jelentik fel a konkurenciát, többször szerepelnek a bejelentettek között bizonyos szakmák, fuvarozók, festő- mázolók, fodrászok. S lehet az ok egyszerű személyes gyűlölködés a szomszéd, sőt olykor (sajnos égy re gyakrabban) valamely családtag, sógor, válófélben lévő férj, ritkábban feleség ellen. Van, aki rendszeresen levelezik a felügyelőséggel, konstatálja a történteket, újabb tippeket, adatokat ad. Az aláírások közt a leggyakoribb: egy becsületes adófizető állampolgár, akinek sajnos a bejelentése körülbelül annyi hasznos információt tartalmaz, mint ez az aláírás.. . — szatmári — Kettős ünnep a Kondorosi Takarékszövetkezetben „Most ünnepeljük takarék- szövetkezetünk megalakulásának harmincadik évfordulóját.” Závogyán János, a Kondorosi Takarékszövetkezet elnöke kezdte így számvetését azon az ünnepi termelési tanácskozáson, melyet a napokban tartottak, s ahol átvehette e pénzintézet kollektívája a pénzügyminiszter, a SZÖVOSZ és a KPVDSZ elnöksége által adományozott dicsérő oklevelet. A szövetkezet 1987-ben átlagon felüli eredményt ért el. Betét- és részjegyállománya 16,9 százalékkal emelkedett. Vagyis több mint 10 százalékkal volt nagyobb a megyei átlagnál. Jelentősen nőtt az ifjúsági-, az átutalási- és a . bankszámla betéteinek száma is- A kifolyósított kölcsön 59 százaléka pedig építési célt szolgált. Ennek eredményeként épült fel a szövetkezet segítségével 14 új családi ház és 229 esetben adott kölcsönt a szövetkezet gázbevezetéshez, valamint családi otthonok felújításához, korszerűsítéséhez. Ugyanakkor 93 lakást vásárolt Imeg, illetve értékesített a szövetkezet. A rövidlejáratú kölcsönök 40 százalékával viszont a mező- gazdasági kisárutermelés fejlesztését segítette. Közben jelentősen bővült a pénzintézet megbízásos pénzügyi kapcsolata. Mindez — és még számos tényező — együttvéve eredményezte, hogy a szövetkezet 1987. évi nyeresége meghaladta a 9 millió forintot, ami 81,1 százalékkal volt magasabb az előző évinél. —Balkus— fl bátrat kisorsolták Ritka eset, évek óta nem volt rá példa: a nagyvezérkar tagjai ott lesznek a gyár ösz- szevont termelési tanácskozásán. A vállalati központ vezetőit emlegették így, a nagyvezérkor tagjaiként a gyárakban. A megígért részvételnek híre ment, eljutott a gyár szerszámüzemébe is. Az üzem erős, hosszú esztendők óta szilárd magját az a huszonhárom tagú szocialista brigád adta, amely a hír hallatán — jön a nagyvezérkor! — gyorsan összeült. Úgy döntöttek, elmondják, ők miként látják, miért került a nagy- vállalat nehéz helyzetbe. Egy sapkába dobáltak be huszonhárom cédulát, akinek a nevét kihúzzák, az szólal fel a brigád nevében. Pici fintor a demokrácia oly szívesen mosolygósra rajzolt arcán ez a sorshúzás? Annak tűnhet. Valójában azonban a brigádnak gazdag tapasztalatai voltak arról, mekkora a távolság a hirdetett és a gykorolt, a gyakorolható demokrácia között. S mert ezt a távolságot nagynak érezték, jól ráéreztek arra is: kockázattól nem mentes a tervezett, elhatározott véleménynyilvánítás. A véletlenre bízták tehát, ki legyen a bátor, aki vállalja a nyílt szó keltette, várható szélvihart. Szándékuk nem a „majd most jól beolvasunk!’’ ingeréből táplálkozott, sokkal inkább a tehetetlenséggé keseredő hadakozások során erősödött meggyőződéssé: ez így tovább nem mehet! Szóltak ők tízszer, százszor, minden lehetséges helyen és alkalommal. Mögöttük hátországként nem állt más, mint kiemelkedő színvonalú munkájuk. Ami azonban gyakran kevésnek bizonyult ahhoz, hogy igazuk igazság lehessen. Kerüljük a szépítgetést, ez tipikus helyzet. A termelői szervezetben nyújtott teljesítmény nem elegendő a hierarchia mindenhatóságának még a csökkentésére sem, nemhogy az ellensúlyozására. Természetesen keli hierarchia; okos működése nélkül megbénulna a szervezet. A sok áttétellel működő irányítás azonban törvényszerűen kitermeli a maga vadhajtásait. A túlzott presztízst, a papírrendet, a szabályzatok testes iratkötegeiben létező, de a valóságban csak nyomokban fellelhető szervezettséget. Időről időre éppen ezért elemezni, korszerűsíteni kell a hierarchia működését, ami a cégnél (és nemcsak ennél a cégnél) elmaradt. A megmerevedett szervezet már- már önmaga fenntartásáért létezett, s a kritika, amit azért még közvetítettek a demokratikus fórumok, támadásnak látszott „a vezetés’’ ellen. Holott éppen a vezetésnek, a gyárinak is, a nagyvállalatinak is, mint érzékeny műszerre, úgy kellett volna figyelnie a kritikákra. Ezek ugyanis jelezték a feszültségek növekedését, a bajok sokasodását. Amikor egy szervezeten belül bárkiknek is bátorságra van ■szükségük a feszültségek, a hibák, a munkát nehezítő akadályok megjelöléséhez, akkor ott a bajok már tanyát vertek. A kritika ugyanis természetes eleme minden szervezetnek (tehát a termelői szervezeteknek is), s ha ez az elem nem működik (nem működhet) normálisan, akkor a szervezet egészének a működése is fokozatosan eltorzul. Az abnormálisán, azaz kiszámíthatatlanul mozgó, reagáló szervezetben azután valóban bátorság kell már ahhoz, hogy valaki azt mondja, ezek és ezek azok a pontok, amelyek miatt akadozik, erőlködik, képességei alatt teljesít a szervezet. Az aprónak látszó eset, a sorshúzás valójában már vészjelzés, olyan, mint beteg testben a láz, jelentkezése természetes, de a természetelleneset tudatja, arra figyelmeztet. Túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítanánk egy villanásnyi eseménynek, a sapkákba került huszonhárom cédulának? A baj az, hogy a közélet szinte minden területén az ilyen, villanásnyi eseményeknek csekély, vagy semmilyen jelentőséget nem tulajdonítanak az érzékelésre, a következtetések levonására illetékesek. A maguk teendőivel, bajaival vannak elfoglalva, s nem veszik észre, bajaik azért sokasodnak, mert jelzőrendszerük eltompult, mert örökösen késve kapnak észbe, holott időben átláthatták volna a helyzetet, ha figyelnek a jelzésekre. Tévednénk, ha azt hinnők, a demokrácia illemszabályai sürgetik, követelik ennek a figyelemnek, érzékenységnek a meglétét. A szervezet fennmaradása és fejlődése, azaz önérdeke diktálja ezt. Mészáros Ottó A technológiai fegyelem még nem az igazi. „Hordja a szél a szőrt” — panaszkodik a bácsi, aki a trágyadombtól néhány méterre lévő tanyában lakik si költséget fedezné. Ezzel szemben a válogatás, a szárítás és a csomagolás költségét a kombinátnak kell fizetnie. Ennél még mindig olcsóbb, ha a szőrt megsem- misíltetjük. Maradt tehát a pankotai szabadalom, amelynek megvalósításához társat keresett a húskombinát. Ez év elején felkeresték a Gyulai Munkácsy Tsz vezetőit, ám a tárgyalások még nem vezettek eredményre. Ennek ellenére február közepétől a szövetkezet vezetőinek egyetértésével a kombinát már hordja a szőrt a tsz új- kígvósi út mentén lévő területére. De mi ez a keratintrágva? A szabadalmi leírás szerint a keratintrágya az istállótrágyával szemben tízszeres mennyiségű nitrogént tartalmaz, s emellett jelentős a foszfortartalma is. Éppen ezért egységnyi területre ebből kevesebb mennyiséget kell kiszórni, mint az istállótrágyából. A „szőrös trágya” nyolc éven át folyamatosan adja le nitrogéntartalmát, s a szakemberek szerint öt évig nem kell nitrogén műtrágya a keratintrágyával kezelt területekre. A már említett vegyszer egy fertőtlenítő hatású készítmény, amely a három hónapos érési folyamat mellett a trágya fertőző hatását hivatott semlegesíteni. Ily módon „patogén fertőző ágensek a trágyával a szántóföldre már nem kerülhetnek ki” — olvasható a szabadalmi leírásban. — Szeretnénk megegyezni a Munkácsy Tsz-szel abban, hogy a húskombinát megvásárolja a 300 ezer forintos szabadalmat. vállaljuk a szőr kiszállításának költségét a tsz területére. Ezenkívül a pankotaiak által forgalmazott vegyszert is mi vásárolnánk meg. A trágyatelep köré építendő kerítés költségeit is álljuk, s a keletkező trágyát pedig a termelőszövetkezet ingyen megkapná. Hogy mi ebben az üzlet? Ha nem számoljuk az egyszeri alkalommal fizetendő 300 ezer forintos szabadalmi díiat. akkor a szőrrel kapcsolatos költségünk évente körülbelül 500 ezer forint lenne. Ez az összeg pedig csak a fele annak, amit a szőr megsemmisítéséért fizettünk — tájékoztat a műszaki főmérnök. Az együttműködési szerződést még nem írták alá az érdekelt felek. A Munkácsy Tsz egyelőre óvatos, de talán érthető is. hiszen az újfajta trágyát először a gyakorlatban kellene kipróbálni. Homok Ernő „Szór elsődleges feldolgozása. A vágás során kinyert ser- téstestszőrt a vértől, bőr- és zsírmaradványoktól megtisztítják. Ez a művelet langyos vizes mosásból, centrifugálás- sal végzett víztelenítésből, esetleg savas és lúgos kezelésből, újabb vizes kimosásból és szárításból állhat. Az így kezelt testszőrt kalaptompipar, a pokróckészítő ipar, a kárpitosipar használja, ma már egyre csökkenő mennyiségben.” (Mezőgazdasági Lexikon) A Gyulai Húskombinátban évente 500-600 tonnányi nedves szőr és köröm halmozódik fel. Néhány évvel ezelőtt még nem volt gond, ugyanis az egyik dunántúli feldolgozó cég vásárolta meg. Két évvel ezelőtt aztán megszűnt az átvétel, s ily módon egyetlen megoldás kínálkozott, a megsemmisítés. A hódmezővásárhelyi ATEV szállította el Gyuláról és semmisítette meg a sertések kopasztása után képződő szőrt. Mindezért a húskombinát évente mintegy egymillió forintot fizetett. Igaz, korábban a szőr értékesítéséből sem gazdagodott meg a kombinát. — Igyekszünk a legjobb megoldást megtalálni mondja Szabó László, a húskombinát műszaki főmérnöke. — A Pankotai Állami Gazdaság melléktermékhasznosító gazdasági társaságától kaptuk az egyik ajánlatot. A társaság által szabadalmaztatott technológia alapján a szőrt marhatrágya közé kell keverni, azaz 40-50 centiméteres rétegben egymásra helyezni, s közben egy, a társaság által forgalmazott vegyszerrel permetezni. A három hónapos érlelés után szórható ki a szántóföldre az úgynevezett keratintrágya. A másik ajánlat a Húsipari Kutató- intézettől érkezett. Eszerint a körmöt és a szőrt szét kell válogatni, s a megszárított szőrt csomagolva Nagytéténybe szállítani, ahol kilóját 4 forintért vásárolják meg. Ezt a szőrt egyébként az osztályozás után külföldön értékesítenék. A kutató- intézet ajánlatát elvetettük — hiszen a 4 forintos kilónkénti szőrár csak a szállítáNaponta 4, évente 500-600 tonna szőr gyűlik össze a húskombinátban Fotó: Veress Erzsi Keratintrágya „Szőrösödik” a gyulai határ
