Békés Megyei Népújság, 1988. május (43. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-25 / 124. szám
1988. május 25., szerda Mozart vagy Depeche Mode? Énekoktatásunk vlszontagsá gai ról kát helyszínen Minden szentnek maga felé hajlik a keze, mindenki a maga terhét érzi — tartják a mondások, í£y valószínűleg akármelyik pedagógus be tudná bizonyítani, hogy a saját szakterülete az egyik legfontosabb eleme az általános műveltségnek. Az alapfeltételek hiányosságairól, az anyagi megbecsülésről szóló panaszosok között ott a matematikus, a történész, a testnevelő és még sorolhatnánk. Mostanában azonban, úgy tűnik, a legnagyobb port az ének-zene oktatásunk verte fel, így ma a leghangosabb panaszosok az énektanárok. Az 1988/89-es tanévben a minisztérium — mint utólag megtudtuk, a tantestületek döntésére bízva — új óraterv bevezetését javasolta az általános iskoláknak, amelyben hetedik és nyolcadik osztályban heti egy órára csökkenne az énekórák száma. A tantestületek döntése abban áll tehát, hogy maradnak-e a régi tíznapos tanítási ciklus mellett változatlan órafelosztással, vagy belevágnak az újba. Az új „menetrendnek” bizonyára az alapkészségek (magyar, matematika) tanárai örülnek a leginkább, hiszen ott — mondjuk az énekórák rovására — nő az órakeret. De mit szól ehhez a „megkárosított” énektanár? Ezzel kapcsolatban kerestük fel a muronyi általános iskola zenepedagógusát. Kökéndy Józsefet. — Az igen enyhe -kifejezés. hogy ' az énekoktatás manapság leértékelődött — mondta. — Az általános iskolák jó részénél még szakos énektanár sincs. Szerencsére az idei tanévtől kezdve ismét visszaállították a tanítóképzős felvételin az ének-zenei alkalmassági vizsgát. De hány ezren kerülitek ki már az elmúlt években, ki tudja milyen ének-zenei, szinten, az ország általános iskoláiba! Magam is hallottam, hogyaz ének-zenére kevésbé „érzékeny” tanítók egyszerűen olvasást, vagy matematikát tartanak énekóra helyett. Így aztán felsőbe kerülve a szakos énekitanár (ha van ilyen), kezdheti az alapoknál ennek a tárgynak az oktatását. És hogy mit szótok a heti egy órához? Képtelenségnek tartom! Rossz viccnek. Éneket tanítani, lemezt hallgatni, zenetörténettel foglalkozni negyvenöt perc alatt...?! Persze lehetne érvelni, hogy aki többet akar, iratkozzon zeneiskolába. Nincs mindenhol zeneiskola! És hogy a sort tovább folytassam, a gimnáziumokban, amelyek éppen arra lennének hivatottak, hogy szilárd általános műveltséget adjanak diákjaiknak, csak első, második és harmadik osztályban van énekoktatás, az is heti egy órában. Ez pedig — nyugodt lelkiismerettel állíthatom — nem elegendő például egy tanárképzős énekfelvételihez. És akkor még a szakmunkásképzőkről nem is beszéltem, ahol egyáltalán semmilyen formában sincs énektanítás . .. Akárhogy is, a muronyiak szerencsés helyzetben vannak. Kökéndy József, aki egyébként a békési zeneiskola ' igazgatóhelyettese is, évek óta fáradhatatlanul ingázik Békés és Murony között azért, hogy a szakosel- látottság megoldódjon a faluban. Varga Ottó igazgató meg is jegyezte: — Fogalmam sincs, mi lenne nélküle az énekoktatással. Nem valószínű, hogy bárkit is vonzanának az itteni körülmények. Messze a nagyvárosoktól, a szolgálati lakásunk sem egy huszadik századba illő, és a fizetés is gyenge... * * * Amikor először telefonon kerestem meg a kétegyházi mezőgazdasági szakmunkás- képző intézet igazgatóhelyettesét, Bencze Lászlót, igen elcsodálkozott kérésemen. Szakmunkásképzőt keresnék fel az énekoktatással kapcsolatban? De hiszen náluk sose volt tantárgy az ének! Kérésemhez ragaszkodva azután néhány nap múlva személyesen üdvözölt a hajdani Almássy-kastélyban berendezett iskolában. — A szakmunkásképzés és az énekoktatás... — meditált rögtön a témára térve. — Nem mondom, hogy lehetetlen összeegyeztetés, sőt egy ezzel kapcsolatos kétéves kezdeményezésről is beszámolhatok. Mivel fiúiskoláról van szó, ez is szép eredménynek számít. A több mint húsz tagot számláló hajdani énekkarunkról beszélek. Kezdetben nagy volt a lelkesedés, de a végén már úgy kellett a kastélyparkban összefogdosni a fiúkat, amikor elkezdődött az óra. Az a véleményem, hogy ha vannak ének-zene iránt érdeklődők, sok mindent meg lehet szervezni^ de sajnos legtöbbjüknél már az alapokkal baj van. Ezen úgy próbálunk segíteni, hogy évente egy alkalommal TIT- szervezésben és ugyancsak egyszer osztályfőnöki óra keretében! foglalkozunk a zenével. Igaz, ez nem sok, de az óriási tantervi anyag bennünket is köt... Ezek után Makovei Jánosáé osztályfőnök segítségével a harminc fiút számláló I/A osztályban ének-zenével kapcsolatos felmérést készítettünk, amelynek során kiderült, hogy a tanulók több mint fele nem szerette az általános iskolában az énekórákat. Az indoklások között leggyakrabban azt találtuk, hogy „unalmas és nem szeretek énekelni”. meg azt, hogy „nem fiúnak való”. Ugyancsak ennyien érezték úgy, hogy felesleges lenne tantárgyként bevezetni a szakmunkásképzőkben, hiszen „egy szakmunkásnak úgysem lesz rá szüksége”, „hülyeség traktorosnak éneket tanulni”, no meg „énekelni se tudok”. Tizennégy gyereknek nincs kedvenc zeneszerzője, és tízen is csak könnyűzenei példákat írtak. A legtöbb fiatal a gitárt, a dobot és a szintetizátort jelölte meg kedvenc hangszeréül. A felmérés szerint a szülők nagy része is elsősorban a könnyűzenét, illetve a lakodalmas rockot, vagy a magyar nótát kedveli. Érdeklődtünk az iránt is, vajon mit hallgat ma az ifjúság a legszívesebben a rádió műsorai közük Az eredmény: Reggeli csúcs, Kívánságműsor, Ötödik sebesség, Poptarisznya, sport, kabaré... Tíz gyerek még sohasem volt komoly zenei koncerten, húSzan is csak iskolai szervezésben. Huszonkilencen nézik rendszeresen Juhász Előd Zenebutik című műsorát a televízióban, s a legtöbbjük sokallja a komoly A kisiskolások még szeretnek énekelni... Fotó: Gál Edit zenei betétet, vagy a műsorvezető szöveges magyarázatát. Arra a kérdésre, hogy mi a különbség a komoly és a könnyűzene között, ilyen válaszok születtek: „A könnyűzene fiatalosabb”, „a komoly zene egyhangú, a könnyű zene ritmusos, színes, változatos”, „a könnyűzene vidámabb, a komoly zene szomorúbb”... Az osztály több mint fele nem tudta, kik azok a bécsi klasszikusok, ketten] eltalálták, a többiek csak részben. A hibás megoldások között találtuk B. Tóth Lászlót, a Poptarisznya zenei szerkesztőjét, vagy Shakes- peare-t, mint bécsi klasszikust. Az „Írj össze annyi népdalcímet, ahányat csak tudsz” — feladatra a legtöbben kettőt, hármat gyűjtöttek, de hatnál több dalcím senkinél sem született. A legrészletesebben a pop-rock énekeseket, vagy együtteseket, s azok zeneszámait felsorolandó kérdésre válaszoltak. Az Eddától a Depeche Mode-ig igen gazdag skálán mozgott a könnyűzenei életet érintő tájékozottságuk. S jóllehet, a komoly zenét többen írták pontos j-vei, a legcifrább külföldi együttes nevét sem tévesztették el. Volt, aki egyenesen angolul sorolta fel kedvenc számainak címeit. Az általános műveltség meghatározásánál már többen voltak gondban. Volt, aki „szakszerűen” próbált definiálni: „Az általános műveltség olyan társadalmi, vagy réteg, ami az emberi kialakulást, fejlődést köti össze”, volt, aki szerint az általános műveltség nem más, mint „ illemtudás, emberhez méltó viselkedés”. Mindössze hárman voltak, akik nemcsak ráéreztek, de ki is tudják fejezni gondolatukat: „Mindenkinek mindenhez legalább egy keveset értenie kell...” Arra nem vagyunk hivatottak, hogy eldöntsük, ki a hibás az ének-zenei oktatás jelenlegi helyzetéért, de egy biztos: amíg a minisztériumban és másutt vitatkoznak, kísérleteznek és időt húznak, nemzedékek nőnek fel úgy, hogy kimarad valami az életükből. Talán örökre... Magyar Mária Orosháza, Unicon Munkahelyi művelődés Május elsején értékelték a békéscsabai Unicon Ruházati Vállalat orosházi üzemében az elmúlt egy év brigádmozgalmát, A két és fél száz dolgozót foglalkoztató üzem 11 brigádja közül kilenc kapott valamilyen elismerést eredményes munkájáért. Vajon mi tartozik bele az „eredményes munka” fogalomkörébe? •— érdeklődtünk Molnár Gyuláné szb-titkártól, aki egyúttal a vállalat közművelődési felelőse is, — Minden — mondta. — A termeléstől kezdve a köz- művelődésig. A kitüntetett brigádok legtöbbje rengeteg társadalmi munkát is végzett. Ha rangsorolni kellene a vállalásokat, azt mondhatnám, hogy az utóbbit végezték a legszívesebben. Amikor például babaruhákat varrtak óvodáknak vagy egyenblúzt énekkarosoknak, korábban jöttek dolgozni, vagy éppen később mentek haza. Szívesen tették. Ennél sokkal nehezebb a „mozgósítás” egy- egy esti programra. Hazamenni, átöltözni, visszajönni.. . Tapasztalataim szerint ilyenkor már sokkal több rábeszélésre van szükség. Gyakran még tíz mozi- vagy színházbérletnek is gondot jelent gazdát találni. A miértnek sok oka lehet. Dolgozóink zöme nő. Nyilván otthon még várja őket a család, a háztartás és persze a televízió is elkényelmesít... . Szombat, vasárnap pedig tele van a város pótkocsis autóval. Ki ezt szállít, ki azt, mindenesetre látszik, nemigen érnek rá az emberek. És eb ben ^ á mi dolgozóink sem kivételek. Mindenki azon igyekszik, hogy megtartsa a korábbi életszínvonalát. .. Ennek ellenére van néhány olyan hagyományos rendezvényünk, ami a mai napig megőrizte népszerűségét. Elsősorban az üzemi sportnapra gondolok, ahová eljönnek a férjek, gyerekek is. Az egész napos sportfoglalkozás bográcsos vacsorával, táncmulatsággal zárul. Hagyomány az üzem születésnapja is, amelyet az Alföld Szállóban szoktunk ünnepelni. Az idén november 7-én lesz 30 éve, hogy megkezdődött a munka vállalatunknál, s ezért szeretnénk most különösen nagy gondot fordítani erre az ünnepre. Kicsit félünk is, nehogy a magas árak érdektelenséget-váltsanak ki dolgozóinkból. Ezt követően Molnár Gyuláné az oktatás helyzetéről beszélt. Elmondta, hogy jelenleg 118 szakmunkás dolgozik üzemünknél, s ez 26-tal több, mint a betanítottak száma. Természetesen örülnének, ha minél többen szereznék meg a szakmunkás-bizonyítványt, ennek érdekében anyagi ösztönzést is bevezettek, de ehhez a dolgozónak vállalnia kell a munka melletti egyéni felkészülést. Egyelőre hat jelentkezőjük van . . . —ria— Népdalkörök találkozója Május 28. és 29-én rendezi meg a sarkadi Bartók Béla Művelődési Központ a népdalkörök és népzenei együttesek megyei minősítését és találkozóját. A kétnapos rendezvényre — melyet mindkét nap Kovács László, a városi jogú nagyközség intézményirányítási osztályának vezetője nyit meg — mintegy 30 népdalkört és citerazenekart várnak. A résztvevők produkcióját három tagú zsűri kiséri figyelemmel, melynek tagjai: Fasang Árpád karnagy, Pécsik Dezső citeraművész és Sebestyénné Farkas Ilona, a Kórusok Országos Tanácsának Békés megyei itnácsának Békés megyei titkára. A bemutatók reggel 9 órakor kezdődnek. Természetesen a találkozó résztvevőinek nem csak a megmérettetés a célja azzal, hogy részt vesz a rendezvényen, hanem a tapasztalatgyűjtés is, melyre ugyancsak lehetőségük nyílik Sarkadon. Vásárhelyi festő Nagyszénáson A festőművész olajképein, melyekkel nagyszénási kiállítására érkezett, a valóság realitásai és az érzékeny lí- raiság egyformán jelen van. Hogy elbűvölten szereti az Alföld tájait, hangulatát, az itt élő embereket, életük megörökítésre méltó, sokféle pillanatát, az nem kétséges. Csikós Miklós sok évtizede jelen van a magyar piktorában, miujáin elvégezte a Képzőművészeti Akadémiát (Aba-Novák és Domanovsz- ky tanítványaként) egyike FIGYELEM, Áramszünet! Értesítjük t. fogyasztóinkat, hogy' hálózatépítési munkák miatt áramszünetet tartunk Békéscsabán, 1988. május 26-án, 7.00—13.00 óráig, a Franklin u.—Jósika u.— Tavasz u.—Kolozsvári u.— Rózsa F. u.—Könyves u.— Tompa u.—Táncsics u.— Pajtás sor által határolt területén, kivéve a Könyves u.—Jósika u.—Bessenyei u. .Tompa u. felől táplált hálózat mentén. Hálózati berendezéseinket "az áramszünet ideje alatt is feszültség alatt állónak kell tekinteni 1 DÉMASZ ÜZEMIGAZGATÓSÁG i BÉKÉSCSABAI KIRENDELTSÉGE lesz azoknak, akik megszervezik 1945-ben az első pesti kiállítást a Fővárosi Képtárban. Két évtizedes budapesti tartózkodás után költözik vissza Hódmezővásárhelyre, ahol 16 évig a városi képzőművészeti kör vezetője. A nagyszénási művelődés! házban nyitott kiállítása szinte egész életművéről keresztmetszetet ad, az eddig felsorakozó életműből, melynek minden darabja lélekkel telített, gondolatokkal terhes. Rajtunk, képnézőkön áll, hogy megértjük-e, miről beszél, mint mond a Körtvélyesi komp alkonyi fényekben fürdőző fáival, a víz tükrös csillanásával, vagy a Bélacigány üteg jókedvű hangulatával, és mit egyik torokszorító képével, melynek Susáni vakköz címet adta. és amelyen a meszelő asszonyok bizonyos, hogy régi-régi legendák tudói arról, ami az emberrel történt abban a furcsa kis utcá- “ban . .. Csikós Miklós nem tagadja, hogy képein a múlt jelenléte fontos számára, bizonyítva ezzel, hogy gyökerei mélyek, hogy kerüli a felszínes megoldásokat, hogy tudja: múltismeret nélkül nincs megalapozott jövendő. Jó volt a találkozás Nagyszénáson egy vásárhelyi festőművésszel, gki meghatóan őrzi az élet örömpillanatait, melyek a reménnyel és a bizalommal azonosak, ha a világ változásait látjuk is magunk előtt. Csikós Miklós Tanya című képe Sass Ervin
