Békés Megyei Népújság, 1988. május (43. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-17 / 116. szám
NÉPÚJSÁG 1988. május 17., kedd Reméljük, sikerült... Magyar irodalom írásbeli érettségi tételek KÉPERNYŐ Kalandozás a kettesen Ritkán szoktam a második csatorna gombját koptatni, annál inkább a műsorújságot, melynek nyomán álljt parancsolok magamnak. Hol teljes megnyugvással — hisz úgysem veszítek semmit —, hol némi bosszankodás közepette. Mint az elmúlt héten is, amikor jó lett volna a KEK-döntőt és a Kék rókát is látni, de az azonos időpont miatt nem lehetett. És ez nem véletlen, ha a műsorszerkesztő logikáját követem, valahogy így: a labdarúgás csak mérgeli a nőket, a színház pedig nem a férfiak vonzásterülete. Tehát mindenki jól jár, ha Herczeg Ferenc híres darabja a focival kerül szembe. És lehet is, hogy nagyjából ez a helyzet, de csak nagyjából, mert még a fehérnépek esetén sem biztos, hogy jó az érdeklődés ilyetén sarkításra. Nem tudhatom hányán választottuk a zöld gyep drámáját, én mindenesetre sajnálom, hogy a Bajor Gizi alakításával fémjelzett darabot mai szereposztásban nem láttam. De semmi vész, ezen a héten már pluszprogram is lesz, méghozzá csemegével. Minden napra jut egy-egy régi, nagy sikerfilm, aminek nem lehet ellenállni. Hogy pontosan mikor? Hát délelőtt tizenegykor! Talán — mint tanácsolták az ismertetésben — szabadságot is érdemes . lesz kivenni. Szép este volt A péntek aztán — bár 13-ára esett — mindent pótolt, mert tényleg a kettes kínált és nyújtott több élvezetet. Először is az Olvasólámpa, a harminc perc költészet. Igen jól szerkesztve, s Baranyi Ferenc értő és kellemes kalauzolásával. Bár a versekkel csínyján bántak, a hangsúlyt inkább a költőkre tették, valahogy így volt jó. Érdemes és érdekes volt megismerni a vietnami Le Xuan Giang-ot főleg mint a magyar irodalom fordítóját. Megtudni, hogy a Bánk bántól az Egri csillagokig mily sok mindent ültetett át vietnami nyelvre. S micsoda meglepetések vannak: Kosztolányi Néróját egy év alatt háromszor adták ki! A három bolgár költő kiválasztása is szerencsés volt. Rokonszenves egyéniségek, nem lobogó ifjak már, de őrzik a tüzet, s figyelni kellett arra, amit mondtak magukról, hazáról, barátságról. Így Nagy Lászlóról is. A magyar költészetet Kalász Márton képviselte, aki tízéves koráig csak németül beszélt, verset viszont csak magyarul ír. Két éve jelent meg a német nyelvű regénye, s most újabbra készül. Itt két rövid verse hangzott el, részletek egy ciklusból. Ezeket is, mint a többit, Hámori Ildikó és Erdélyi György tolmácsolta, vagyis 'hozta közelebb hozzánk. Egyébként az egész műsort ez a közeibe hozás jellemezte, tartózkodó szerénységgel, ám igen sikerültén. Ami nem kis szó. Roppant érdekes dokumentumokat — Dosztojevszkij rajzait — láthattunk a fentiek utáni szovjet kisfilmben. Nem az volt a meglepő, hogy az íróóriás grafikai készséggel is rendelkezett, hanem, hogy az szerepet játszott alakjai megformálásában. Mert a bemutatott regénytervezetek, munkapéldányok lapjaira „firkált” arcvázlatok ezt bizonyítják. Egy-egy figura arca, maga a jellem, s a folyó időben annak változása is. Számunkra észreható dolgok: beleláttunk, többet tudunk a zseni munkamódszeréből. Ugyanakkor megindító is. Különösen az önarckép — az egyetlen —, s ami ugyan élethű, mégis Mózesre emlékeztet. Az est főműsora — bár időben későbbre tolódott — a Kisdarázs című francia film volt. Viviane Villamont életrajzi ihletésű regénye alapján készült, a könyv nálunk Is nagy sikert aratott. Kit ne hatott volna meg a nyolcéves kislány testi-lelki kálváriája, majd az igazság győzedelme. Jóska Pilissy rendezésében filmen is hatá- sós volt, de a könyv ennél többet nyújtott. arckép, tanulsággal Szintén a kettes műsor adta — szombaton — a Bar- csay Jenőről készült portrét, Nádparipán címmel. A nemrég elhunyt nagy festőnket még 1975-ben kereste föl kamerájával Szabó István. A már akkor is öreg művész gyermekkorát idézte, a szerencsét említette, s egy keveset az alkotásról beszélt. Nem újság, de igaz, hogy a gyermekévek és a szülőföld meghatározóak, ő benne is az erdélyi Mezőség, a régi élmények valahol mindig ott munkáltak, belejátszottak a műveibe valamilyen formában. Jó volt hallgatni az egyszerű szavakat, de ha csak ennyi az egész, múló benyomás marad. Emlékezetessé az tette, amit a mester a fiatalokkal kapcsolatban mondott. Mindig szeretett tárlatra járni, a fiatalokéra különösen. Sokszor elragadta, amit látott, az a még tudás és tapasztalat nélküli, természetes merészség, a dolgok köny- nyed megoldása. Tőlük kapott ahhoz indítékot, hogy mindig merni kell. „ „ Verseghy nyelvművelő verseny Mint az elmúlt évben is lapunk ismét vállalkozó arra, hogy az érettségiző fiataloknak gyors segítséget, támpontotkat nyújtson előző nap megírt dolgozatuk értékeléséhez. A magyar irodalom tételeknél nem vállalkozhattunk arra, hogy egy- egy témát alaposan kidolgozva tárjunk az érdeklődők elé, ezért csak néhány fontos gondolatot fűzünk a gimnáziumi és szakközépiskolai magyar irodalmi írásbeli tételekhez. 1. Arany János művészi kompozíciói az Ágnes asszony és a Szondi két apródja című balladájában A címben jelölt két Arany-ballada megközelítése eltérő lehet. Az életút, a nagykőrösi időszak ismertetéséből, a kor erkölcsi kérdéseiből. a költői helytállásiból is kiindulhatnak, de — a cím alapján — elvághatjuk, hogy általánosabb, műfajelméleti vagy esztétikai kérdésekre építsék a vizsgázók gondolatmenetüket. A Szondi két apródja többszólamú, előrehaladó szerkezetű ballada. A történet egy feszültségekkel teli dialógusból bontakozik ki: az apró- dok a múltat, Szondi dicsőséges harcát adják elő, nem törődve csábítással, fenyegetéssel; a török szolga a jelen lehetőségeiről beszél. Az események tetőpontját a szöveg formálás, a belső rímek megjelenése is kiemeli, Érdemes kitérni a szóhasználatra, az atmoszférateremtés nyelvi eszközeire, a kihagyások szerepére. Az Ágnes asszony egyszó- lamú. körkörös felépítésű ballada. A verset indító kép visszatér a lezárásnál, de egészen más hatású. Három tömbszerű egységet különíthetünk el: az első rövid, a szituációt jelenetszerűen ismerteti; a második a legterjedelmesebb (a börtönbeli történések elbeszéléséből és a bíróság előtti párbeszédes jelenetből áll); a harmadik egység igen hosszú időszakot mutat be viszonylag rövid, az első részből ismert, de Ha bárki azt kérdezné; fe- leslegesek-e a mai Magyar- országon a népművelők, némi megbotránkozás meg- botránkoztatás után az a közmegegyezés születne, hogy semmiképpen sem! S mit mutat a valóság? Szükség van rájuk, de nehogy igazán dolgozzanak! Ez a tétel persze semmiféle magasabb határozatban, törvényben nem fogalmazódott meg, csupán a felerősödött antikulturális körülmények szentesítik. Könnyű és olcsó fogás lenne abból kiindulni, hogy üres bukszával nem telik nótaszóra. S mivel a kultúra is áruként viselkedik, fizessük meg az árát! Ezzel már a közvélemény, meg még a népművelők is torkig vannak. Évszázadok során a népművelésnek klasszikus formái alakultak ki, elég csak a népfőiskolákra utalnunk, ám napjainkra ezek korszerűtlenekké váltak, elsorvadtak, vagy használhatatlanokká üresedtek. Említsük meg például az ezüstkalászos gaz- datanfolyamokat, bár jól betöltötték hivatásukat, nem követhették végig a társadalmi mozgásokat, tartalmuk és létük egyre szűkebb szakmai, speciális igényeknek felelt csak meg. Ez a szétaprózottság, az ezerféle igényeknek való szolgáltatás napjainkban is eleven gondja a közművelődésnek. Az emberek többsége erején felül is munkát vállal, hogy megélhessen, hogy előteremtse családja számára a mindennapi betevő falatot, s a közművelőmintegy időtlenné változott képpel. 2. Az abszurditás és a groteszk kifejeződési lehetőségei az „egyperces” műfajában — egy szabadon választott Örkény István-novella értelmezése Örkény István az 1960-as években alakította ki és tette népszerűvé a nevéhez fűződő új kisepikái műfajt: az egyperces novellákat. Ezekben a rövid terjedelmű művekben korunk alapvető problémái groteszk módon jelennek meg. A novellák hatása sokrétű, összetett: derűs, mulatságos elemek, szellemes humor és torz, érthetetlen, félelmetes, vagy kellemetlen mozzanatok egyaránt hozzátartoznak. A művek cselekménye gyakran fantasztikus, képtelen elemeket tartalmaz. (Nincs semmi újság. Nászutasok a légypapíron. Ballada a költészet hatalmáról, stb.); a hangsúlyozottan köznapi és a rendkívüli mozzanatok keverednek. A szöveggyűjteményekben található egypercesek közül célszerű kitérni a Használati utasítás és az Arról, hogy mi a groteszk címűre, de feltétlenül meg kell mutatni a műfaj sajátságainak érvényesülését a cselekményes művekben is. A groteszk látásmód elterjedésének, „divat”-jának társadalmi okait, az értékek válságát kell látni a jelenség mögött. Örkény ezt az értékrendbeli elbizonytalanodást. több művében nagyfokú líraisággal ellensúlyozza. 3. Értelmezze Kosztolányi Dezső Hajnali részegség című költeményét! A leginkább egyéni értelmezésre Kosztolányi Dezső Hajnali részegség című, összegző műve ad lehetőséget. A költemény jellegzetesen könnyed hangvétellel indul, s a csapongó lírai gondolatmenetet követve feltárul Kosztolányi sajátos látásmódja, a valóság és az álmok, csodák világának különbözősége. dés lehetőségeit csak akkor veszi igénybe, ha hasznát látja. Méghozzá rövid időn belül. A kulturálódó«, a művelődés időt és pénzt kívánó tevékenység. Sajnos, egyértelműen'azok az önművelődési, s egyben közösségteremtő formái sorvadnak látványosan, amelyekre ma már a fenntartó intézmények anyagi keretéből nem futja; kórusok, amatőr színjátszócso- portok szűnnek meg egyik napról a másikra. Néhány évtizede még az állam magára vállalta a teljes mecenatúrát, az intézményhálózatot is úgy alakította, hogy csodapaloták épültek a művelődés hajlékaiként, s meglehetős szélsőségek szabdalták fel a közművelődés térképét. Ma a pénzhozó rendezvények uralják a mezőnyt; lakodalmak, nótaestek, videotanfolyamok, diszkók minden mennyiségben. Változott a gazdálkodás megítélése, szerepe és környezete, hát a kultúrában sem lehet ez másképpen. Kinek kellenek ma már irodalmi estek? Rossz és csapnivaló színházi tájelőadások? Erre toborozzanak hallgatóságot? Árusítsanak jegyeket? Dehogy lesz ezeken telt ház, a bevétel a világítás és a fűtés költségeit sem fedezi! Különben is a tévé, a rádió ontja a hasonló és aránylag jó színvonalú műsorokat, rendezvényeket, a tehetősebbek videón, saját karosszékükből élvezhetik. Valahogy. úgy tűnik, az egész intézményhálózat a levegőben lóg, lassú vegetálásra ítélve, mert se felszáA lírai én helyzetének, állapotának ismertetése után a költő a környező, lenti világ hétköznapi képeinek sorát vetíti elénk, hogy aztán annál káprázatosabb, ünnepibb legyen a fönti csodák, színek és hangok bemutatása. A gyermekkorral eltűnt teljesség képeit idézi vissza Kosztolányi ezekkel a pompás, gazdag szecessziós képekkel; a felnőtt lét mindennapos szürkeségét ellensúlyozza az ünnep, az égi bál leírásával. A lenti és fönti világ, a lelki fásultság és az ünnepi elragadtatás szembeállítása, a valóság és látomás képei, a rímek játékossága együtt vezetnek arra a felismerésre, hogy az élet mégis megismételhetetlen csoda (Kosztolányinak egyéb verseiben is találkozhatunk azzal a gondolattal, hogy a lét értelme csak az utolsó pillanatban válik láthatóvá, a lét végtelenségét csak életünk végességének, múlandóságának tudatában érezhetjük át). 1. Arany János balladáinak művészi kompozíciói — szabadon választott művek értelmezése alapján. A címben jelölt tétel arra a kérdésre vár választ, hogy milyen magatartást választott Arany János a nyomasztó társadalmi-nemzeti tragédia után, az önkényuralom éveiben, hogyan fejezi ki a drámai helyzetet a balladák sajátos, feszült hangulatával, a párhuzamos és lineáris szerkesztésmóddal, példát mutatva ezzel népének a forradalom és a szabadság- harc hagyományainak őrzésére. A tétel kidolgozása feltétlenül megkívánja a ballada műfajának formai ismeretét. 2 'a Ü j művészeteszmény, új kifejezésmód Kassák Lajos (Mesteremberek (1913) című költeményében. A második tétel két választásra adott lehetőséget. Az egyik a fenti cím, a másikat pedig befejezésül ismertetjük. molni nem tudjuk, de intenzíven, hasznosan működtetni sem. Nehéz pontos képet alkotni arról, hogy a mai közművelődési hálózat, intézmény- rendszer mennyiben tudja jövőt formáló funkcióját betölteni. Bűn lenne azonban, ha elfeledkeznénk arról, hogy a kultúra, a művelődés nemcsak pénz- és időigényes szórakozás, hanem jó értelemben vett nemzetvédelem is.' Hiába a kibontakozási program, "a termelési célkitűzések holnapra és holnap- utánra; hogyan válthatók ezek valóra képzett, kulturált emberek nélkül? Éppen az utóbbi évek tőkebefektetésének iránya árulja el (Tajvan, Dél-Korea, Hongkong), hogy nem elsőrendű szempont az olcsó munkaerő. hanem inkább az dönt, képzett-e, művelt-e a munkásosztály, tud-e megfelelően bánni a szupertechnikával? Ahol pedig nincs magas színvonalú, bővített újratermelés, ott szocializmus sincs, hiába is bizonygatjuk. Kár lenne egy elhibázott, értelmiségellenes demagógia alapján az egész közművelődési hálózatot, szakember- gárdát szélnek ereszteni, vagy hagyni, hogy addig pá- colódjon keserű levében, ameddig cselekvési, megújuló képességét elveszíti, s hitehagyottan számolgatja a napok múlását a jelenléti vigaszdíjért. Törvénytisztelő, országot emelő kultúrára van szükségünk, olyan generációkra, amelyek tovább viszik a munkát, a haza építését. A krajcár os kultúrának később fizetjük az árát. Az igazi számlát a jövő nyújtja be. Ma még felbecsülhetetlen ez. Hiszen töA századforduló után jelentkező új világszemlélet és életérzés hatására kibontakozó avantgarde művészet jegyében alkotó költők — közöttük a magyar Kassák Lajos — új formát teremtő műve felhívja a figyelmet a forradalmat alakító munkásosztály szerepére és jelentőségére, amely majd József Attila költészetében kap igazán hangot. E tétel kidolgozásakor be kellett számolni az avantgarde irányzatokat előidéző társadalmi, világméretű forrongásról, valamint a művészeti formák átalakulásáról, az új költői jelrendszerek megjelenéséről Kassák költeményének elemzésével párhuzamosan. Ugyanakkor Kassák expresz- szív hatású verséből fel kellett ismerni a mához is igazodó új művészeteszményt és kifejezésmódot. 2 b Az újjászülető emberi kapcsolatok ábrázolása a párbeszédek és a leírások szerkezeteivel: Déry Tibor Szerelem című novellájának értelmezése. Mint már jeleztük, ezt a tételt is választhatták a második tétel mellett döntő szakközépiskolás érettségizők. A feladat helyes megoldása elvárja a dolgozat íróitól a novella pontos műfaji ismeretét. Déry sajátos hangulatú művével egy oly kor — az ötvenes évek — légkörére utal, amelyről a tanulók történelmi tanulmányaik során is ismereteket szerezhettek. A novella megtanít arra — ezt jó, ha a jelölt a dolgozatában felismeri —, hogy az adott műben kifejezett szituációban a szerelem az emberi magatartás értékmérője. Az értelmezés során az írói gondolatok formai megjelenítésének módját a tanulmányok során megismert fogalmi rendszer alapján kellett ismertetni. (Lapunk holnapi számában ismertetjük az írásbeli matematika tételek megoldását.) meges jelenség, hogy csak az anyagiakba kapaszkodnak az emberek, a gyarapodást tartják életük értelmének, igazolásának, amikor az álértékeket természetesnek fogadják el, hogy a professzor kevesebbet -keres a segédmunkásnál. Ez a legtökéletesebb pazarlás, amikor nemcsak az anyagi javaink devalválódnak, de a közösségek értékítéletei és — sajnos — az erkölcsi is. Zsákban futtatjuk szellemi erőink jó részét. Ettől így semmiképpen nem várható nemzeti megújulás. Félő, hogy alacsonyabb rendű társadalomként kezeljük a kultúránkat, lesöpörve évtizedek óta halmozódó gondjait azzal a szándékkal és indoklással, majd ha gazdaságilag jól állunk, akkor többet áldozunk rá. Létrejött egy túlméretezett intézmény- rendszer, amelyet a régi módon és a régi eszközökkel, s annyi anyagi ráfordítással már ,nem üzemeltethetünk tovább, s ugyanúgy, mint a gazdaságban, a kultúrában is foggal-körömmel, de szerkezetátalakításra kerül sor. Nem az a kérdés, fontos-e a kultúra, hiszen az nélkülözhetetlen. Különben, ha rövi- debb-hosszabb ideig gúzsba is kötik, egyszer szétszakítja a köteleit, de nekünk egyáltalán nem mindegy, hogyan. Ezért lenne üdvös, .ha az új kezdeményezések, módszerek, mint például a bokormozi, erőteljesebben kibontakoznának. A szakemberek nem tőlünk várják a megoldást, s nem akarnak feltétlenül a zsebünkbe nyúlkálni, de a megértésünket és cselekvő támogatásunkat igénylik. Nyújtsunk kezet. Sz. Lukács Imre Verseghy Ferenc költő és nyelvtudós emlékét ápolva országos nyelvművelő versenyt rendeztek a hét végén Szolnokon. A felső tagozatos általános iskolások számára kiírt szellemi vetélkedőt a város híres szülöttének nevét viselő megyei könyvtár szervezte meg, a Művelődési Minisztérium, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a TIT és a KISZ Központi Bizottsága támogatásával. Az országos döntőt megyei versenyek előzték meg, s az ott legjobban szerepelt diákok vettek részt — közel fél- százan — a finálén. A magyar nyelv és irodalom iránt érdeklődő tizenévesek két kategóriában — 5—6., illetve 7—8. osztályosok — mérték össze tudásukat. A helyesírás szabályainak ismeretéből és a nyelv választékos használatából „vizsgázva” írásbeli és szóbelit feladatokat oldottak meg. Az ünnepélyes eredményhirdetésre vasárnap a Tallinn körzeti általános iskolában került sor. A zsűri döntése szerint az 5—6. osztályosok közül Szép János, a szolnoki Mátyás király úti Iskola, míg a 7—8. osztályosoknál Pastyiík Petra, a dnuapataji Kodály Zoltán Ének-zene Tagozatos Iskola tanulója szerezte meg az első helyet. Gúzsba kötött kultúra?
