Békés Megyei Népújság, 1988. május (43. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-14 / 114. szám
1988. május 14,, szombat o Es az elvtárs hogyan látja? A hutákban sohasem alszik ki a tűz Orosházi Üveggyár. Az Üvegipari Művek és Békés megye legnagyobb üzeme. A hatvanas évek elején épült, jelenleg 3 ezer embert foglalkoztató gyár a tröszt ösz- szes termelési értékének 30, nyereségének 40, létszámának pedig 30 százalékát teszi ki. Nemcsak gazdasági, hanem jpolitikai jelentősége is nagy. A csaknem 500 kommunista felelősséget érez munkahelyének jövője iránt. A racionális fejlesztés, a korszerű vezetési módszerek, a minél jobb ^erkölcsi és anyagi megbecsülés programját hirdetik, és ehhez igyekeznek megnyerni a pártonkívülieket is. Április második felében megújult az .üzemi ípártbizottság, amely 15 tagból áll. Ezen az ülésen összegezték a párttagsági könyvek cseréjének alkalmából megtartott beszélgetések tapasztalatait. A nyílt, őszinte és kritikus vitában figyelemre méltó észrevételek, javaslatok születtek. Az olvasztár Az éjjel-nappal működő hutákban 1400 fokon izzik az üveg. Fülsiketítő a zaj, a levegő gázos, nehéz a lélegzés. Az öblös gyáregységben vagyunk, amely a gyár nyereségének a 70 százalékát adja. A konzervesüve- gek, a fehér és a zöld palackok keresettek a hazai és a külföldi piacon, az export viszont olykor veszteséges. A forró kemencéket ellenőrzi Csontos Kálmán csoportvezető olvasztár, aki nyolcadik éve dolgozik az üzemben és 1985 óta alapszervezeti párttitkár. — Mi úgy döntöttünk — kezdi a beszélgetést —, hogy négy alapszervezet kommunistái egy összejövetelen mondják el észrevételeiket, mert így a véleményeket jobban lehet összegezni. Sokan hozzászóltak a párt vezető szerepével foglalkozó tézisekhez. Feltették a kérdést: van-e a pártban any- nyi erő, hogy garanciát vállaljon a megújhodásra, vajon az apparátusoknak érdekük-e az új módon való gondolkodás, a bürokratikus vonások és a hivatalnoki stílus visszaszorítása. Elmondották: a hibás politikai döntéseket az egyszerű párttag nehezen tudja megítélni. Azt viszont éreztük, hogy a jó döntéseknek nem mindig sikerült érvényt szerezni. A Központi Bizottság 1986. novemberi ülésén feltárták a hiányosságokat, de a végrehajtást már nem kérték számon. Hibának tartjuk, hogy az 1987. július 2-án napvilágot látott gazdasági-társadalmi kibontakozási programról a párton belül nem rendeztek vitát. A szeméhez emeli a fényvédő üveget, nézi a nagy robajjal feltörő lángokat. Üj- ra felénk fordul: — Ugyanakkor szó esett a gyáron belüli gondokról is. Itt van mindjárt a kádermunka. Vagyis a megfelelő középvezetők kiválasztása. Sok ezen a területen a kompromisszum, a „felfelé bukás”, az erkölcsi hibák elkendőzése. Nem eléggé tervszerű az utánpótlás. Ezért több vezetői munkakörben gyenge képességű emberek vannak, előtérbe került az egyéni érdek, a nem megfelelő életvitel. — A pályázati rendszer sem jó megoldás? — A pályázati rendszert és a határozott idejű kinevezéseket formális elemek jellemzik. Több jelöltből kellene választani, de nincs jelentkező. Meghirdették az egyik üzemvezetői állást, hiába. Másutt egy évre kinevezték az üzemvezetőt, és a papíron már 3 év lett belőle. Valaki elgépelt a számokat, mondták. Nem a személye ellen van kifogásunk, csupán a módszer nem a legszerencsésebb. Igen, baj van a demokráciával. Vizsgáltuk a termelési osztályon ennek az érvényesülését, nem sok sikerrel,1 hiszen az osztályvezető majdnem személyes sértésnek vette. — Valószínűleg úgy gondolja, hogy első a munka. — Ezt nekünk nem kell hangsúlyozni. Naponta mérik a teljesítményünket, csak nincs elég becsülete a nyolc órai munkának. A normát viszik fölfelé, az átlagjövedelem viszont nem emelkedik. Az idén a gyárban az átlagos bérfejlesztés 10 százalékos volt, mi azonban 3,5 százalékot kaptunk. A prémiumot is év végén osztják ki. Nem jó az anyagi ösztönzési rendszer, képtelen kibontakoztatni a képességeket. A feltételekről csak annyit: az év első négy hónapjában az üzem 30 milliós lemaradásban van. Rossz az alapanyag, sok az állásidő, alkatrészhiánnyal küszködünk. Nagyobb önállóságra lenne szüksége ennek az üzemrésznek is. Az üzemvezető A síküveggyáregység valamivel csendesebb. A gépsorokon méltóságteljesen gördülnek a hatalmas üvegtáblák, Ennek a terméknek a gyártása a float-üveg világméretű terjedésével nálunk is értékesítési nehézségeket jelent. Nem eléggé jövedelmező a gyártás. Ugyanakkor vannak keresett, külföldön is jól eladható termékeik. A húzóüzem vezetője Bánhegyi László. Kohómérnök. Papírok, kimutatások között lapozgat. — Tíz éve is elmúlt, hogy átléptem a gyár kapuját, 1981 óta vagyok párttag — emeli fel a tollat. — Ha arra kíváncsiak, hogy milyen a kommunisták hangulata, akkor azt kell mondanom: kissé pesszimista. Vagy inkább bizonytalan. Nem tudják az emberek, hogy milyen irányba megyünk. A mi alapszervezetünkben különösen hangot kapott a mű-' szaki értelmiség helyzete. A tudást nem fizetik meg. Szavakban elismerik, hogy javítani szükséges az anyagi és az erkölcsi megbecsülésünket, de a gyakorlatban semmi nem történik. Én 1986 áprilisa óta vagyok üzemvezető, szakmailag kielégít a munkám, elégedett vagyok. Elmosolyodik, tétován a mennyezetet! nézi, majd ismét megszólal: — A havi bruttókeresetem 9500 forint és a prémium. A főgépész, akinek szakmunkás-bizonyítványa van, többet keres nálam. De ne csak magamról beszéljek. A csomagoló és a gépész jövedelme között csekély a különbség. Csoda-e, hogy művezetőnek seki sem jelentkezik. Igaz, minden hónapban 160 ember között elosztunk 200-300 ezer forint mozgóbért, del igazából képtelenek vagyunk differenciálni. A teljesítményt szigorúan számonkérik, a tervek a plafonon vannak, kevés a munkáskéz, a folyamatos műszak sokat kivesz a dolgozókból. Az árak alakulásába viszont nem tudunk beleszólni. Az üzemi .pártfórumokon egyre többet beszélnek manapság a nagyvállalat és az orosházi gyár viszonyáról. Kifogásolták többek között: nem ismeri az itteni párttagság, hogy az Üvegipari Műveknek milyen stratégiai, kibontakozási terve van, létezik-e ilyen egyáltalán. Az volt a vélemény: nem gazdaságossági megfontolások alapján döntenek a fejlesztésekről. Nyíltan kimondták: a merev államigazgatási irányítás helyett jobb lenne az önállóság. Dobi Imre, a műszaki-kutatási-fejlesztési osztály vezetője régi párttag. A közelgő országos pártértekezlet állásfoglalástervezetét tartja a kezében. Erről is van mondanivalója: — Nem tekintek nagy várakozással a pártértekezlet elé — lapozza a megjegyzésekkel teleírt brosúrát. — Sok függ attól, hogy milyen személyi változások _ lesznek, mert az igazi megújulást csak .így tudom elképzelni. Illúzió lenne azoktól ugyanazt elvárni, akik hibákat követtek el. Ezért, amikor a gyár helyzetét elemzem, nem tudok elvonatkoztatni az országos állapotoktól. — Mire gondol? — Arra, hogy az orosházi gyár tőkeszegény, szűkösek a fejlesztési lehetőségek. Még a 3-4 évvel ezelőtti időket is visszasírjuk. Jelenleg évente 13-15 millió forintot fordíthatunk kutatásra, fejlesztésre beruházások nélkül. Ebből sokat elvisz az áfa, az infláció. Az önállóság nagyobb versenyhelyzetet teremtene. A főgépész Bánfi Antal főgépész a 2- es gyáregység húzóüzemében. A gyárban 1976 óta dolgozik. Volt pártcsoportvezető, vezetőségi tag. Most az üzemi pártbizottság tagja, küldött az országos pártértekezleten. Sok mindenről szó esik. A későn született gazdasági döntésekről, a személyi garanciákról, a felelősség elhárításáról. Leginkább azonban az önállóság kérdését feszegeti. — Nemcsak az én véleményem, hogy bonyolult a mostani vállalati szervezeti rendszer, nagy az átfedés. Szalagon az izzó üveg Fotó: Veress Erzsi Bánhegyi László Csontos Kálmán Lovas Julianna Bánfi Antal És ez politikailag .sem kedvező. Megszűnt a nagyvállalati szakszervezeti bizalmi testület, létrehoztak egy intéző bizottságot, amelynek az ég világon semmi hatásköre nincs. Megalakult az igazgatótanács, ennek két fizikai dolgozó a tagja. Orosházát egyetlen munkás képviseli ezeken az összejöveteleken. Ezen csak mosolyogni lehet. — Ha van kedve hozzá ... — Nekem nincs. Ugyanis éppen a KB-határozatok szellemében felmértük az önállóság lehetőségeit, az akkori üzemi párt vb állást foglalt ebben a kérdésben, de elvetették a javaslatunkat. A vállalat vezetőjének joga van ehhez. Ugyanakkor a gyáron belüli egyes üzemrészek önállósításában sem tudunk előrelépni. Pedig ez hasznára válna a gyári közösségnek és a népgazdaságnak is. Juhász Elemér két éve igazgató Orosházán. Sajó- szent péteren 18 esztendőt töltött ebben a beosztásban. Most azt vetik a szemére, hogy nem tudja megteremteni a felső vezetés egységét. Cigarettát vesz elő, rágyújt, és határozottan kijelenti: — Ez így általános megfogalmazás. Szemtől szembe kell szólni a gondokról, a suttogást nem . szeretem. Két éve vezetem ezt a kollektívát, idő szükséges az egység megteremtéséhez is. A gazdaság állandó mozgásban van. ellentmondásaival együtt szabad csak vizsgálni, hiszen az adott piachoz kell alkalmazkodni. A cél viszont csak egy lehet: az eredményes munka. Amikor idekerültem, a nyereség nem fedezte a kifizetett bért. nem volt béremelés, a termelőberendezések elhasználódtak. Megkezdtük a kemencék felújítását, nőtt a tőkés export, a műszaki és a kereskedelmi vezetőnek ugyanaz a törekvése, mint nekem, az eredményesség. Mit vétettem, tönkretettem a gyárat? Ha így van, nem szabad tovább itt tartani. — Azt mondják, nem lehet íróasztal mellől megfelelő döntéseket hozni, ki kell kérni mások véleményét is. Hogyan volt azzal a krém 21-gyel? — Látja, ez az íróasztal- legenda sem fedi teljesen az igazságot. Valójában alig vagyok az irodámban, rengeteg az összejövetel, a tanácskozás, a fórum. Igaz, az üzemrészekben keveset vagyok, mert úgy vélem, hogy abban a zajban nem lehet beszélgetni, és utálom a képmutatást. A vezetői tanácskozásra is 21 embert hívtam meg, ebből lett a krém 21. Nem volt több hely a teremben, mégis jöttek dupla annyian, hozták a széküket. Valamiféle egzisztenciális ügyet csináltak az egészből. Ha jön az osztály- vezető, legyen ott a helyettese is alapon nem lehet üzemi népvándorlást rendezni. A műszaki konferencia a műszakiak fóruma, mások mit keresnek ott. Lehet, hogy ez is kioktatóan hangzik, de nem annak szánom. Ilyenkor kibújik belőlem a pedagógus. hiszen mellesleg matematika-fizika szakos tanár vagyok. — Milyen a kapcsolata az üzemi pártbizottsággal? — Segítem a demokratikus fórumok működését, ott vagyok ezeken, elmondom az álláspontomat. A pártbizottságnak joga van az igazgatót beszámoltatni, javasolni a leváltását. De dönteni nekem kell. Azt szeretném, ha megértenék: prémiumot is csak akkor tudunk fizetni, ha fedezete van, az új módszerek bevezetését akkor sem szabad elvetni, ha átmenetileg csökken a munkások fizetése. Az irányítást csak ebben a formában tudom elképzelni. Az önálló ajkai és a parádi gyár csak kínlódik. Viszont a mozgásteret bővíteni kell a műszaki fejlesztésben, a kereskedelemben. A vegyes vállalatok, társulások létrehozását helyeslem. Vallom, á szemléleten mindenképpen változtatni szükséges, de nemcsak az igazgatónak. A párttitkár Az újólag megválasztott üzemi pártbizottság titkára. Lovas Julianna, önkritikusan elismeri: — A gyári gondokat néhányszor elhallgattuk, nem mindig jutott el oda, ahol a döntéseket hozzák. A központi határozatokat lassan, mechanikusan alkalmaztuk, de ennek megvolt az oka. Mindenekelőtt a következetlenség, a párttisztviselők felkészületlensége, a konfliktusoktól való félelem. Ez sokszor egészségtelen megalkuváshoz vezetett. — Van elég információjuk? — Nem mondhatnám. Orosháza párttagságának 12 százaléka az üveggyárban dolgozik, a városi pártbizottság apparátusi értekezletére mégsem hívnak meg. Az Üvegipart Művek párt- bizottságával nincs kapcsolatunk. Nem szeretnénk elvtelen vitákba keveredni. Gyorsabb, nagyobb léptékű fejlődést szorgalmazunk a gyár kommunistáinak a nevében. Ez a fiatal gárda képes erre. Délutánba hajlik az idő. A hutákban sohasem alszik ki a tűz. Mert ez jelenti a munkát, az életet. Több mint 3 ezer ember jövőjét. Seres Sándor
