Békés Megyei Népújság, 1988. április (43. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-01 / 78. szám
o 1988. április 1.. péntek „Nálunk mindig történik valami” II. rész Békéscsabai fúvósok Krakkóban Pontosak voltunk, mégis elkéstünk Lám — akárcsak őseink a Kárpát-medencét —, mi sem találtuk meg egyből igazi otthonunkat Krakkóban. De kedd este, második honfoglalásunk végre sikeresnek bizonyult. A balszerencse-sorozat igaz, itt sem ért véget, de legalább volt hol fölmelegednünk, s kipihennünk az egész napos fáradalmakat. Ha hagytak minket pihenni... De erről később szólnék, most idézzük fel a szerdai eseményeket! A tékozló fiúk megtérése Ügy hiszem, nem voltam egyedül a véleménnyel: életemben nem kóstoltam any- nyi kekszet, ropit, süteményt, amennyit szerdán délelőtt — vezetőnk biztatására —, a Szkawinai Élelmiszeripari Vállalatnál tett üzemlátogatáson megízlelhettem. A fogadtatás a szó szoros értelmében meleg volt, hisz nagykabátban, s rajta fehér köpenyben vonultunk el a kemencék között. S később, a városka impozáns kultúrcentrumá- ban a szó tágabb értelmében is átélhettünk egy meleg fogadtatást. melyre máig is szívesen emlékezik a zenekar minden tagja. Annál is inkább, mert finom, tejszínes fagylalt vólt az itt tartott hangulatos előadás jutalma. Különösen Flender Lea érdemelt figyelmes kiszolgálást, hiszen őt, otthonától távol, Lengyelországban köszöntötték társai, névnapja alkalmából. Az izgalomból is kijutott ezen a délutánon. A zenekar négy — szerencsére már felnőtt — tagja, hogy, hogy nem elkeveredett a kisváros forgatagában. Lengyelországban még nálunknál is jobban dívik az autóstopp, így Sebők Tomit, Zsilák Tibit, Nánási Lacit és Orosz Janit — a négy tékozló fiút —, Krakkóban láthattuk viszont. Megtérésüket egy jószívű buszsofőrnek köszönhettük, aki felvette az út szélén integető négy fiatalembert. Az esti program ezúttal éjszakai fürdőzés volt. Az ifjúsági palota uszodáját a „jegesmedvék” és a „sarki rókák” polóviadala tette hangossá. (Az elnevezés még régi szálláshelyünk faházaiból maradt fenn.) A lányok — a pingvinek — biztatása a jegesmedvék csapatának hozott győzelmet. Még egy kellemetlen meglepetés Nowa Huta. Krakkó legfiatalabb, legdinamikusabban fejlődő városrésze. 1950-ben kezdték építeni a Krakkó környéki kis falvak helyén e hatalmas fémkohászati kombinátot, mely azóta mintegy 160 ezer lakosú ipari városrésszé terebélyesedett. A Piac Centralnyt, a központi teret kerestük, hiszen itt található az a modern, méreteiben is megkapó kultúr- centrum, melyben azt az előadást tarthatnánk, amiért tulajdonképpen a meghívást kaptuk Lengyelországba. S mivel „nálunk mindig történik valami”, ezúttal is kellemetlen meglepetés ér minket: igaz, minden elmondott és leírt programunk szerint 2 órára kellett az előadás helyszínére érkezni — ott» is voltunk időben —, mégis elkéstünk. A nagyszabású úttörő (ott cserkészeknek hívott) rendezvényre — melyet a Ta- deusz Kosciuszko vezette nagy nemzeti felszabadító felkelés tiszteletére rendeztek —, délelőttre vártak minket. így történt, hogy pontosak voltunk, ezért elkéstünk ... Azaz a nézősereg fele már elment, mire a mieink (a fesztivál zárása után) a színpadra léphettek. Ám a rá jellemző derű most sem hagyta el a társaságot. Sőt. Úgynevezett „laza” programjuk végén a közönség soraiból néhányan még táncra is perdültek, jókedvükben. így hát kellemes emléket vihettünk haza Nowa Hutából, s másnap, mikor ismét itt jártunk, a helyi zeneiskolában mindent feledve fújták a mieink. Hatalmas sikerrel! A hangverseny, a bemutatkozás kölcsönös volt, hiszen hogyan is érthetné meg egymást két zenekar, ha nem a muzsika nyelvén . .. A szakáll marad Ránk virradt hát az utolsó, Krakkóban töltött nap, a péntek. Meghívóink becsületére legyen mondva ez utóbbi három nap már magyar tolmácsunk is akadt, így krakkói, városnéző délelőt- tünkön idegenvezető segítségével ismerkedhettünk a Wawellel. Fantasztikus élményben volt részünk! A lengyel királyok székhelye, a királyi palota és a székes- egyház ámulatba ejtett mindenkit, s bizony — szégyen, nem szégyen — a meghatottságtól könnybelábadt a szemem, mikor Báthori István szarkofágja mellett valaki elkezdett énekelni, s egy pillanat múlva mind a negyvenöt torokból zengett a magyar Himnusz ... Délután még elsétáltunk a gitár formájú, Planty-val (parkövezettel) szegélyezett óváros szívébe, a főpiacra. Morzsát szórtunk a galamboknak, megcsodáltuk a virágárusok portékáit, s meghallgattuk — még egyszer utoljára — a „hajnalt”, aztán visszatértünk szálláshelyünkre. A búcsúesten még tanúja lehettem Zsilák Tibi — a társulat mókamestere — szeniorrá avatásának, majd a vidám szertartást követően megpróbáltam nyugovóra térni. Ezúttal sem sikerült, hiszen — azt hiszem erről az együttesről ez jut majd eszembe mindig — a zenekar tagjai az éjszaka kellős közepén voltak a legelevenebbek. Bezzeg másnap! Hajnali hat órakor ültünk autóbuszra, s hazavezető utunk első öt percében már az egész társulat (egy kislány, Marancsik Olga kivételével) mély álomba zuhant. Talán még a vámvizsgálatot is végigszundikálták volna, ha Beliczai Karcsi szakálla nem kerül halálos veszedelembe. Ütlevélképe ugyanis, korántsem hasonlít mostani, szakállas mivoltára, s csak hajszál híja, hogy nem kellett nekem — mert más vállalkozó nem akadt volna a szomorú feladatra — ollót fogni, s régi képéhez igazítani a mostanit. De minden jó, ha jó a vége. _A társaság — immár magyar földön — végleg álomba szenderedhetett, hogy este, ha besötétedik, ismét újult erővel kezdhessék a mókát, a kártyázást, a beszélgetést, amíg csak haza nem érünk ... (Vége) Kép, szöveg: Nagy Ágnes Előadás a 145-ös számú iskola tornatermében A Posztócsarnok egyik bejárata Hétvége Kondoroson Gulyás Pálné, a művelődési ház gazdasági vezetője veszi fel a telefonkagylót a 67-38-852-es kondorosi telefonszámon. A kérdésre, hogy mi lesz, mi történik ezen a hét végén Kondoroson, a művelődési intézményekben, halkan és egyértelműen válaszol: semmi. Aztán, hogy nem adjuk fel, hogy ez a „semmi” azért biztos, hogy nem általánosítható, hogy van olyan szombat és vasárnap, amikor vonzó program várja a kondorosiakat, nos, miután tovább érdeklődöm, kiderül: a helyzet koránt sem olyan elszomorító. Akad azért bőven afféle „objektív akadály”, amelyeken még az állítólag hegyeket mozgató lelkesedés sem tud áttörni. — A múlt vasárnap rendeztük meg a táncvizsgát, nem túlzás, hogy nagy sikerrel'. De hát hol nem siker egy kurzus vége, amikor bálázni lehet? A semmit is korrigálnom kell, hiszen április 2-án, szombaton délelőtt az angol és a német nyelvtanfolyamaink három csoportja vesz részt foglalkozáson a könyvtárban, összesen 41-en. Diszkó? Amiből pénzt lehet csinálni? — A diszkó, és ezzel együtt a szombat-vasárnap általában a vendéglátósoké a községben. Pénteken a csárdában, szombaton a presszóban van diszkó. Ezekkel mi nem vehetjük fel a versenyt. Hogy miért? Mert nálunk nincs szesze s ita 1 - kimérés. Diszkó meg kóla, az nem divat. Különben is, nem tudjuk megfizetni a diszkóst. Ha csak ötvenen jönnek el, mér ráfizetés . . . Megpróbáltuk, hogy egy időben a vendéglátósokkal. Képzelheti, mi volt az eredmény. A kiscsoportok progtamjaiból sem jut hét végére? — Alkalmanként. Farsangidőben, karácsony táján. Akkor előfordul, hogy a színjátszók, vagy a bábosok, netán a pávakör. De különben nem. A hét vége — most már, hogy itt a tavasz, reméljük — a kerteké, a házi munkáké. a földeken. Az ősz a betakarításé. Soroljam? Meg aztán pénz sincs már annyi, mint volt. És nemcsak a lehető vendégeinknek, látogatóinknak, nekünk, az intézménynek sem. A múltkor, képzelje, 30 ezret kért egy pesti hakni (valami kabaréféle) egy előadásért. A nagytermünk 280 férőhelyes. 120 forintos jegyeket (mert eny- nyit kellett volna kérnünk!) senki nem vesz meg Kondoroson. Még az 50-60 forintos jegyek is csak úgy kelnek el, ha a munkahely besegít 50 százalékkal. De hát ez nem megoldás! Fizetni azért, hogy valaki elmenjen? őskori módszer, szerintem. De ha nincs, akkor nincs közönség sem. És a mi színházunk, a csabai Jókai? — Több éve már, hogy lemondtak rólunk. Kicsi a színpad, le kell vágni a díszletekből, egyebek. Kifogás mindig akad bőven. Szerintem az a baj, hogy a 250 férőhelyes nagytermünk és a színház anyagi igénye nem egyeztethető. Persze, azért járnak színházba a kondorosi emberek is. Az Egyesült Tsz hozza-viszi őket autóbusz- szal, Csabára. Ha most csendesebb is a hét vége, mire készülnek? — Április 25-én a telekgerendási szlovák klub jön hozzánk szomszédolni, és itt lesz Béres Ferenc nótaénekes is. Április 30-án az áfész tartja nagytermünkben évzáró ünnepségét és a szokásos vacsorát. Különben kérdezte a kiscsoportokat. Ilyen nálunk rengeteg van! A híres pávakör, aztán a gyermek-citerazenekar, a modellezők, a színjátszókor (legutóbb remek előadást rendeztek), a kötőszakkör és még vagy két tucatnyi. De szombat- vasárnap általában — csak a csend. A 67-38 852-es kondorosi telefonállomást ezzel visszaadjuk a közforgalomnak. * Sass Ervin Lett nyelvi kurzus fiataloknak A Lett Állami Egyetemen megkezdte a tanulást a Szovjetunió valamennyi köztársaságából érkezett fiatalok csoportja, akik a lett nyelv alapjainak elsajátítása után a nemzeti szépirodalom remekeinek fordítói lesznek. A jelölteknek szigorú zsűri, a Szovjet írószövetség köztársasági és területi részlegei előtt kellett vizsgázniuk. A Lettországba érkezett csoport tagjai között találjuk az irodalmi versenyek győzteseit, a Szovjetunió népeinek irodalmával foglalkozó, a fordításban már többé-kevésbé járatos fiatal költőket és írókat. — Az első évfolyamra azokat vesszük fel, akik sikeresen fejezik be az előkészítőt — mondta Guntisz Valujevsz, a lett irodalom tanszék tanára. — Az általánosan kötelező tantárgyak mellett a hallgatóknak mindennap tartunk lett nyelvű foglalkozásokat is. Nem fenyeget tehát már az a veszély, amelyre a múlt században Rudolf Blauma- nisz, a lett irodalom klasz- szikusa hívta fel a figyelmet, hogy még a legnagyobb lett költőknek, íróknak is alig van valami esélyük, hogy nevüket Lettország határain túl is megismerjék. Jan Reinisz, Vilisz Lacisz, Ojar Vacietisz, a munkásságáért Lenin-díjra felterjesztett Imant Ziedonisz alkotásait széles körben ismerik az országban és a Szovjetunió több népének nyelvére lefordították. (APN) kútfúrás teljes felszereléssel, motorcsatlakozással, minden anyag hozzáadásával (cső, szűrő, pumpa) két év garanciával. Irányár: 10 m mélységig 40 mm-es csővel 4000,— Ft, minden további méter 80,— Ft. 50 mm-es csővel 4500,— Ft, minden további méter 100,— Ft. 63 mm-es csővel 5500,— Ft, minden további méter 120,— Ft. Eredménytelen fúrás esetén a megrendelőt nem terheli semmilyen költség! KÖZÜLETEKNEK IS. Sánta Béla kútfúró kisiparos, 6726 Szeged, Marostői u. 33. Telefon: (62) 26-342.
