Békés Megyei Népújság, 1988. április (43. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-29 / 101. szám
1988. április 29., péntek Ki kap a „nagykalapból”? Letéti számla közösségi kezdeményezések támogatására ..Szeretnénk, ha minél több pályázat érkezne ...” Fotó: Fazekas Ferenc A KISZ KB és az Állami Ifjúsági és Sporthivatal a helyi ifjúsági szabadidős közösségi kezdeményezések támogatására megyénként 1,3 millió forinttal letéti számlát hozott létre. A letéti számlák kezelésére szakértői csoportokat kért fel, ezeket Kozák Ferenc, a megyei tanács ifjúsági és sportosztályának helyettes vezetője irányítja. Tőle érdeklődtünk a pénz felhasználásáról. — A legfőb cél az, hogy a gyermek- és ifjúsági közösségi kezdeményezéseknek jobb anyagi feltételeket biztosítson. Kísérletről van szó, mely az anyagiak új. az eddigi gyakorlattól eltérő elosztását célozza. Az elképzelés az, hogy a jövőben kevesebb központi pályázat kerül kiírásra, s a döntési szint lejjebb kerül. így azok, s ott döntenek a pályázatokról, akik jól ismerik az adott közösség munkáját, körülményeit. s akik segítséget is nyújthatnak az elnyert ösz- szeg minél hatékonyabb fel- használásában. Erre hivatott a szakértői csoport. — Kik tartoznak ebbe a csoportba? — Az alaptámogatást nyújtók megyei képviselői. a számlát kezelő intézmény, vagyis a békéscsabai Kulich Gyula Ifjúsági és Üttörőház vezetője, illetve olyan szakemberek. népművelők, akik a helyi közművelődést jól ismerik. Természetesen a szakértői csoport munkájában számítunk a megyei tanács művelődési osztályának képviselőire is. hiszen a letéti számla összege a művelődési és a rfti osztályunk által nyújtott támogatással növekedett kétmillió forintra. — Ez azt jelenti, hogy a számla nyitott? Bárki hozzájárulhat, aki egyetért, s támogatni kívánja e nemes célkitűzéseket? — Igen, ez az elképzelésünk. A számlára támogatást utalhat át bármely országos, megyei, helyi szerv, illetve szervezet. termelő- egység. költségvetési intézmény, társadalmi szervezet, vagy egyesület. — Mondana erre példát is? — Mint már említettem, a megyei tanács művelődési, illetve ifjúsági és sportosztálya megyei célkitűzésekre már átutalt 700 ezer forintot. De el tudom képzelni, hogy például a SZÜV támogatná számítógépes közösségek. táborok szervezését, s ennek érdekében a számla javára felajánlana egy bizonyos összeget... — Akkor beszéljünk a lényegről, a pályázatokról. Ki kap a „nagykalapból”? — A szakértői csoport első összejövetelén, az elmúlt év végén döntöttünk arról, mi kerüljön a pályázati kiírásba, hiszen a számláról adott támogatások elosztása pályázat útján történik. Azóta megfogalmazódott a végleges felhívás is. Jelenleg hat pályázati lehetőség van -a támogatás elnyerésére. Az első négy országos célkitűzéseket tartalmaz. a maradék kettő pedig megyeieket. — Hallhatnék ezekről bővebben? — Az országos céloknak megfelelően, kiemelten támogatjuk azokat az autonóm gyermek- és ifjúsági közösségeket — főként helyi egyesületek, társaságok alakulását és működését —, melyek többféle szabadidős tevékenységre szerveződnek. Ezalatt kulturális, szórakozási, életmódbeli, sport-turisztikai, technikai és tudományos kezdeményezéseket értünk. Különösen diákközösségek, csoportok jelentkezésére számítunk, akik újszerű kezdeményezésekkel — közösségi nyelvtanulás, számítástechnika —, a hagyományokat ápoló, illetve az egészséges életmódot népszerűsítő tevékenységekkel próbálkoznak úgy, hogy munkájuk tágabb környezetükre, lakóhelyükre is kisugározzon. Gondolok itt táncházat tartó tánccsoportra, fellépést vállaló amatőr együttesre vagy kulcsosházat üzemeltető sportegyesületre ... — A második pályázat? — Úgy tapasztaljuk, hogy az utóbbi években megerősödött a fiatalokban a közösségteremtő szándék. A csökkenő szabad idő társas eltöltésében új igények fogalmazódtak meg. Az új szervezeti keretek legmagasabb formája az egyesület. Az elmúlt év végén alakult például Békéscsabán az Ifjúsági Művészeti Művelődési Egyesület, s ez év elején az Ifjú Motorosok Egyesülete Szarvason. Nos, hogy e kezdeményezéseknek követői is akadjanak, második pályázatunk ifjúsági egyesületek alakulását, folyamatos működését támogatja. — A szabadidős intézmények, ifjúsági és művelődési házak anyagi segítésére nem gondoltak? — De igen. Harmadik pályázatunkra azon intézmények jelentkezését várjuk, melyek munkájában meghatározó szerepe van a gyermekek és fiatalok közösségeinek. melyek segítik a társaságok önállósodását, kezdeményezéseik megvalósulását. Mindezek mellett — ez már a negyedik, központi célkitűzést megfogalmazó pályázati kiírás — kiemelten támogatjuk a közösségi videózást, a videotechnika terjesztését, tehát az olyan közösségeket, melyek a videót nemcsak nézik, hanem Hétvége Gerlén Valahogy így összegez** hetném azt a beszélgetést. melyet a minap Nagyné Falucskai Annával, a ger- ilai közművelődési felelőssel folytattam. — A művelődési házat évekkel ezelőtt lebontották. A könyvtárat egy tanteremben működtetjük. Van egy nagytermünk, ugyancsak itt az iskolában, ahol 80 embert tudunk elhelyezni. És van egy klubházunk, a régi tűzoltószertárat alakították át erre a célra. Ez utóbbiban tartja összejöveteleit a nyugdíjasklub. — Mi lesz Gerlán e hét végén? — Lesz egy diszkó szombaton, a vendéglőben. — Más? Hiszen vasárnap május elseje van! — Más nincs. — Valamilyen kultúrműsor? — Nem tudok róla, hogy lenne. — Majális? — Az sincs. És felvonulás sincs Gerlán ... — De hát ha én mégis szórakozni szeretnék és ott élnék? — Nézze! 1986 júliusa óta csinálom ezt a munkát. Voltak kísérleteink. Próbáltunk videovetítést tartani, de csak akkor nem lett volna veszteséges, ha legalább 20 ember eljön. Nem jött el ennyi. A könyvtárat is próbáltuk munkaidő után, este fél 7-ig nyitva tartani. Hát mit mondjak? A férjem volt itt velem, hogy ne féljek, olyan egyedül voltam . . . — Mi a magyarázata ennek a nagy érdektelenségnek? — Az ok egyszerű. A lakosság zöme, helyi munkalehetőség híján Békéscsabára jár dolgozni. Ott vannak a barátok, az ismerősök, és persze különb művelődési, szórakozási lehetőségek. Természetes, hogy ott tölti szabad idejét a lakosság. Ide csak este jönnek haza. — És a nyugdíjasok? — Mint említettem, ők klubba járnak, de nem hét végén, hanem hétfőn jönnek össze. — Tehát marad hét végén a diszkó? — Igen és persze Békéscsaba. Mert a lakosság zöme biztos, hogy ott tölti a május elsejét. X, A. Május 7—20-ig: „Éneklő Elek” A hagyományokhoz híven az idén is megrendezik Eleken megyénk gyermekkórusainak találkozóját május 7-én 10 órától a művelődési házban. Az eleki gyermek- kórus ebben az évben ünnepli újjáalakulásának 15. évfordulóját, ezért a korábbi évektől eltérően nem a résztvevő kórusok közötti megmérettetést, hanem születésnapi hangversenyt terveznek a vendéglátók. Meghívják mindazon együtteseket, akik az „Éneklő Elek” rendezvényeken a 14 év során legtöbbször és legsikeresebben szerepeltek. A születésnapi műsoron részt vesz a nagyszénási Czabán Samu Általános Iskola, a Kétsopronyi Általános Iskola, a szeghalmi Sebes György Általános Iskola, a Gyulai 1. Sz. Általános Iskola, a vésztői Szabó Pál Általános Iskola, a békéscsabai Conrado Benitez Általános Iskola kórusa és a vendéglátó eleki gyermek- kórus. Természetesen arra most is lesz mód, hogy a használják is életük dokumentálására, közös műsorok szervezésére. — Gondoltak a kistelepülések videoellátásának ja- vítá.sára? Mert erre lenne talán a legnagyobb szükség ... — Azokat a falusi, művelődési intézményekben működő közösségeket, melyek némi saját anyagi erővel és technikai feltételekkel rendelkeznek, segíteni tudjuk. Számukra egy videolejátszót biztosítunk, melyet természetesen a közösség javára kell felhasználniuk. Az első négy pályázat beküldése folyamatos, ám a megyei támogatások felhasználását célzó pályázatok — így a kistelepülések videoellátását javító pályázat is — beküldési határideje május 15-e. Fontosnak tartjuk a diákok nyári, szünidős programjainak bővítését, hatodik pályázati felhívásunk ezt ösztönzi : „Olyan pályázatokat támogatunk, melyek bővítik a meglevő táborozási lehetőségeket és elsősorban népi hagyományok ápolásához, környezet- és természetvédelemhez, újszerű idegen- nyelv-gyakorláshoz kapcsolódnak.” — Bizonyára beszélgetésünk nyomán sokakat érdekel majd, hogy e pályázatokat miként kell benyújtani? — Az általános feltételekről röviden annyit mondok, hogy az írásban elkészített pályázatnak tartalmaznia kell a közösség megnevezését, működésének alapelveit, létszámát, a vezető nevét és címét. A pályázók röviden írják le célkitűzéseiket, s jelöljék meg az igényelt támogatás összegét, valamint saját erőforrásaikat. Azt, úgy hiszem, mondanom sem kell, hogy az elnyert összeget csak a pályázatban megfogalmazott cél megvalósítására használhatják fel, — Hová kell küldeni a pályázatokat? — A gyermek- és ifjúsági letéti számla Békés megyei szakértői csoportjának címére, 5600 Békéscsaba, Der- kovits sor 2. Egyébként bármilyen egyéb információt a megyei tanács ifjúsági és sportosztályán megadunk. — Lesz nagy telefoncsörgés, ha ez a cikk megjelenik . . . — Állunk elébe! Szeretnénk, ha minél több pályázat érkezne, s így valóban új, érdekes kezdeményezésekhez nyújthatnánk anyagi és szakmai támogatást abból a bizonyos „nagykalapból”. — Döntés? — Május 15-e után ülünk össze a pályázatokat megtárgyalni, ezt követően kéthavonta dönti el a további pályázatok sorsát a csoport. Nagy Agnes kórusvezetők egymással szakmai véleményt cseréljenek. Május 8-án 18 órától ugyancsak a művelődési házban az eleki édesanyákat köszöntik a kisdobosok és a gyermekkórus. Május 20-án, szintén a nagyközségi művelődési házban 18 órától Törzsök Attila művét mutatják be „Oratórium a szabadságról” címmel. Közreműködnek: az eleki gyermekkórus, a Madrigálkórus, a békéscsabai Pamflet zenekar, és sokan mások. Vezényel: Törzsök Attila. Május 7-e és 20-a között még több zenei rendezvényt terveznek Eleken. A községi könyvtárban sor kerül előadásokra, és lesz kollektív zenehallgatás. Az elképzelések között szerepel egy találkozó is, olyan volt eleki énekkarosokkal, akik kapcsolatban maradtak a művészetekkel. Az „Éneklő Elek” rendezvénysorozat az elmúlt években egyre inkább a nagyközség lakóinak közös ügyévé lett. Bizonyítva, hogy a kezdeményezés hasznos, és az elképzelések megvalósulásával sokat tehetnek az énekkultúra terjesztéséért, melynek eddigi eleki sikerei reményt adnak a továbbiakra is. sz. m. Kerámiák — fehérben Jegyzetek Kovács Éva kiállításáról A békéscsabai Kner Nyomda központi üzemének kiállítótermében május 6-ig tart nyitva Kovács Éva keramikus kiállítása. Mindezt azért bocsátjuk előre — mert a kiállítást érdemes megnézni. A tárlat helyszíne valamiféle zártkörűséget sejtet, holott erről szó sincs, a kiállított kerámiákat bárki megtekintheti; az üzem azzal, hogy időről időre kiállításoknak ad otthont, fontos kulturális-művészeti missziót teljesít. Még úgy is, hogy a kiállítóterem adottságai messze vannak az ideálistól, a Kovács Éva- kerámiákat bemutató tárlat is zsúfolt, körüljárhatóságra alig, vagy egyáltalán nincs lehetőség, túl sok a poszta- mensekre helyezett alkotás. Pedig — figurális művekről lévén szó — a körüljárhatóság lehetőségét valamiképpen biztosítani kellett volna. Nem voltak irigylésre méltó helyzetben a kiállítás rendezői: jó lenne minél több kerámiát bemutatni a tárlatlátogatóknak, ugyanakkor nem lehet mellékes a „tálalás”, a rendezés sem. Félreértés persze ne essék: ez a kiállítás, bizonyos rendezésbeli hiányosságai ellenére is, fontos eseménynek számít a megyeszékhely képzőművészeti életében. A legenda szerint az első . fazekas az ördög volt. Gyömöszölte, törte, gyötörte szegény pára az agyagot, de nem sikeredett belőle semmi. Amikor az ördög feladott immár minden reményt, ráborult az alaktalan agyagkupacra, és nagy köny- nyekkel keservesen sírni kezdett. S csodák csodája, a meleg könnyekkel öntözött agyag formázhatóvá-gyúrha- tóvá vált, csinált is az ördög szilkét, bütyköst, díszcserepet — mindent, ami eszébe jutott. Kovács Éva, a Szentendrén élő és alkotó keramikus lírikusa lett ennek az „ördögi” mesterségnek. Lírikusa, abban az értelemben, hogy alkotásai a világról vallott személyes vallomások: mély, igaz emberi tartalmakat hordoznak. Gyönyörködtetnek és figyelmeztetnek: arra csodálkozzunk rá, ami szép és értékes az életben. S milyen rétegei lehetnek ennek az esztétikumnak! Látszólag egyszerű a Kovács Éva teremtette világ. Sapkás, kendős, kalapos lány-, asszony-, gyermekfigurák, gyerekkocsiban fekvő ikrek, táncoló lányok, kocsihajtó lányok, lovagló pár. Finom, groteszkbe hajló stilizáltsággal megformálva. Kompozíciói bár jelzik, hogy Kovács Éva mesteri fokon ért a korongozáshoz, kilépnek a korongozott, vagy a koongozásra direkt módon visszavezethető plasztika világából. (Erre utalni fölösleges a növényi ágakat, gyökereket sejtető, s különösképpen nem is megnyerő néhány faliképről.) Ami talán a legegyénibb Kovács Éva művészetében: a fehér szín használata. E kiállítás címe akár lehetne: líra fehérben. Ugyanakkor a fehér és sóhajtásnyi árnyalatainak uralkodása — a minimális halványkék és barnák használata mellett — rejtélyes-sejtelmes drámai- ságot is kölcsönöznek a kerámiáknak. („Kiállítássze- rűbb fényviszonyok közepette, a fények-árnyékok jobb mobilizálásával mindez valószínűleg még jobban érvényesülhetne.) Mindent összevetve tehát nem összegezhetünk e tárlat darabjait végignézve, hogy csupa derű e művészet. A csillagszemű nők nemcsak mosolyognak, hanem arcukon ott bujkál a keserű ránc, a boldogság mellett a bánat is jelen van ezen a kiállításon. Nem teátrálisan, de mégis nyilvánvaló módon. így teljes Kovács Éva művészete: drámaiság és boldogság, mosoly és keserűség együtt, egymás mellett van jelen. Mint az életben. Szabó János
