Békés Megyei Népújság, 1988. április (43. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-26 / 98. szám
1988. április 26., kedd o izniiUkfiW Most ültessük az örökzöldeket! Kevesen tudják, hogy amikor a gyümölcsösökben a fák rügyet, lombot bontanak, akkor van az örökzöldek, tűlevelűek, virágzó és talajtakaró cserjék ültetésének legideálisabb ideje, bár a tenyészedényben nevelt fajták egész évben telepíthetők. Képünk a Békéscsabai Városgazdálkodási Vállalat díszfaiskolai lera- katánál készült, ahol a most telepíthető edényes növényeket készítik elő a vásárlók számára. ! Fotó: Veress Erzsi Kihez forduljon a kistermelő? Békéscsabán, Újkígyóson és Szabadkígyóson, de a megye más településein is — ahol angol WC-re tették a hízósertéseket és a májra hizlalt libákat — bajban vannak a kistermelők. Megteltek a vizes- hígürüléket gyűjtő ciszternák, sőt helyenként ki is öntöttek, mivel a békéscsabai szennyvíztisztító telep nem fogadja, sőt megtagadta a tartálykocsik, szippantok további ürítését. Becslések szerint 1300 kistermelő munkáját veszélyezteti a 4-5 héttel ezelőtt hozott intézkedés. Nem valószínű, hogy aki ebben az ügyben csak úgy ukmukfukk döntött, átgon- dolta-e a következményeket? Néhány nappal ezelőtt kezembe került a Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalat 1987. évi teljesítményéről összeállított anyag. Ebben többek között az áll, hogy a vállalat tavaly 26-27 millió dollár értékű exportot bonyolított. Ennek kétharmadát a kistermelőktől felvásárolt baromfifélék adták. Ennek a kétharmadát viszont a májliba hozta, melyet kizárólag a kistermelők állítottak elő. Bárhogyan is számolom, ez az összeg 12 millió dollárt jelent. Ennyi pénzre, ekkora értékre igazán illene odafigyelni, hogy aki megtermeli, kitermeli, milyen gondjai adódhatnak? De meg sem (kérdezik, sőt, ha gondja, problémája van, meg sem hallgatják. Mondom, már ötödik hetébe lépett ez a szippantós ügy. A termelők jelezték gondjukat a Békéscsabai Városi Tanács termelésfelügyeleti osztályára, sőt Náfrá- di Zoltán szippantós kisiparos is kért helykijelölést a rakomány leeresztésére, de még választ sem kapott. Három héttel ezelőtt, amikor a szerkesztőség közkedvelt Vonalban vagyunk szolgáltató ügyeletét tartottuk, közérdekű bejelentések formájában több olvasónk jelezte: ha nem intézkednek az illetékesek, egy fia libát sem hizlalnak a továbbiakban. A telefonhívások értékelése után magunk is felkerestük a békéscsabai tanács termelésfelügyeleti osztályát, ahol sürgős intézkedést kértünk a lehetetlen állapot megszüntetésére. Harmadik hetébe lépett az ügyintézés, eddig nem sok eredménynyel. De legyünk pontosak: nem minden válasz nélkül. A békéscsabai kisiparosnak és a békéscsabai szippantósoknak azt mondták, vigyék a hígürüléket Doboz és Sarkad közé valahova. A háromszáz forintos fuvarból így lesz 1000 forintos ... Ennek a trágyalének közelebb nincs helye, nem lehet elhelyezni... A termelő mindenesetre azt a következtetést vonta le, hogy az általa előállított termékre nincs szükség. Olyan helyzetet teremtettek, amiből erre egyértelműen következtethet. Az a 12 millió dollár, amit ez az 1300 kistermelő az országnak hoz, vajon kit érdekel? Az elmaradt intézkedések immár ötödik hete őrlik az emberek idegeit, tekintettel arra, hogy a kistermeléssel összefüggésben más gondok és problémák is adódnak. Így ez az egy, ez a mostani csak tovább növeli a megoldatlanokat. De már nem sokáig, mert ebbe a trágyaügybe nemcsak a termelési kedv vész el, hanem más is, az export utáni dollárbevétel... D. K. A Gyulai Szabók Szövetkezetének új eleki kétszintes üzemcsarnokában varrják az eleki lányok és asszonyok a többnyire NSZK-ba és Franciaországba készülő ruhákat. Jelenleg az eleki üzemnek 60 dolgozója van. s emellett 25 Gyuláról bejáró elsős ipari tanuló vesz részt gyakorlati oktatáson. 1988 első negyedéve eredményesen zárult — igaz sok túlóra és kevés szabad szombat árán — tudtuk meg Szilágyi Ferencné telepvezetőtől t— bányai — Nagyobb szerepet a reálértelmiségnek! Interjú dr. Tóth Jánossal, az MTESZ főtitkárával A közelmúltban rendezték meg a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége Békés Megyei Szervezete megalakulásának 25 éves, jubileumi emlékünnepségét, melyen részt vett dr. Tóth János, az MTESZ főtitkára is. Mint elmondotta, a kormány elnöke — az állami vezetés új munkastílusának fontos mozzanataként — 1987 augusztusában elsők között folytatott párbeszédet az MTESZ-szel. Ezen a megbeszélésen fogalmazódott meg, hogy a kormány rendszeres konzultációt kíván fenntartani a társadalmi szervezetekkel, így az MTESZ-szel is. A megállapodás értelmében a közeljövőben kerül sor egy, a tavalyihoz hasonló párbeszédre. A hivatalos találkozó előtt arra kértük dr. Tóth Jánost, az MTESZ főtitkárát, nyilatkozzon lapunknak, milyen témakörökben folytat eszmecserét a kormány elnöke és az MTESZ? — Elöljáróban szeretném kiemelni annak jelentőségét, hogy az MTESZ-nek egyáltalán lehetősége nyílott arra, hogy rendszeresen tájékoztassa a kormányt a reálértelmiség helyzetéről, hangulatáról, problémáiról. A múltkorihoz hasonló, formalitásoktól mentes, őszinte, az ország, a műszaki fejlesztés, a reálértelmiség ügyét szolgáló párbeszédet kívánunk folytatni a jövőben is. A soron következő találkozón szeretnénk megvitatni, hogy mit tett, tesz és tehet a jövőben az MTESZ a műszaki fejlődés meggyorsításáért, hogy szervezetünk miként ítéli meg a műszaki fejlesztés és a tudományos kutatás hazai pozícióit, hogy milyen jogosítványok kellenének az érdekfeltáró, érdek- közvetítő és érdekképviseleti tevékenységünk minél hatékonyabb gyakorlásához. Ugyanakkor szeretnénk őszinte véleményt hallani arról, hogy a kormány megítélése szerint szükség van-e egy önálló politikai arculatú, a reálértelmiség érdekeit képviselő MTESZ-re, mint társadalmi szervezetre? — Melyek azok a konkrét területek, amelyek a kormány és az MTESZ közötti együttműködés korszerűsítését igénylik? — Az MTESZ területi szervei, a tagegyesületek már eddig is számos érdemi együttműködést alakítottak ki az állami irányító szervekkel. Sok területen érzi a reálértelmiség, hogy nemcsak végrehajtóként, de a gazdaságpolitikai döntések résztvevőjeként is számítanak munkájára. Mára viszont már az a tarthatatlan gyakorlat alakult ki, hogy több száz előterjesztés kerül véleményezésre az MTESZ-hez, s ilyen nagyszámú dokumentum kezelésére már képtelen szervezetünk. Ehelyett úgy érezzük, hogy inkább a fontos, a stratégiai döntések előkészítésében lenne indokolt kikérni az MTESZ véleményét. Ilyen esetben még azt is elképzelhetőnek tartjuk, hogy a nagy horderejű gazdaság- politikai témakörökben alternatívákat dolgozna ki a szövetségünk. — A magyar gazdaság teljesítőképességének kulcskérdése a minőség. Ennek minden területre kiterjedő javulását miként lehetne elérni? — Valóban. A magyar munka nemzetközi leértékelődésének fő oka, hogy termékeink minőségi színvonala rendkívül alacsony. Sok a kifogás és a reklamáció áruinkkal szemben. Emiatt jelentős pénzügyi veszteségek érik az országot. Az eddig megtett állami és társadalmi erőfeszítések sajnos nem hozták meg a kívánt fordulatot. A magyar tudás pedig világhírű. Ám a gondolat és a realizáció között óriási űr tátong. Ezt a rést a lehető leggyorsabban ki kell töltenünk ahhoz, hogy versenyképesek lehessünk. Európában hamarosan már 500 millió ember dolgozik, s több mint 5 milliárd dollár értéket termel. S nekünk, magyaroknak ezzel a hatalmas európai piaci kínálattal kell majd versenyeznünk. Mindez a XXI. század technikai, technológiai fejlettségével párosul. Az MTESZ útjára indította a Magyar Márka mozgalmat. Fórumot kívántunk adni az új eljárások, technológiák, korszerű minőségszabályozási módszerek népszerűsítésére, elterjesztésére. Ügy érezzük, hogy a közelmúltban kialakított minőségtanúsítási rendszer csupán a KGST piacán elfogadható. Célszerű lenne az NSZK és Ausztria minőség- politikájának és módszereinek hazai adaptációját megoldani. A hazai piaci viszonyok, az árrendszerünk viszont még ma sem képes kellő ösztönzést, illetve kényszert kifejteni a minőségi színvonal növelésére. — A minőségjavító intézkedések mellett, egy másik fontos területen, az oktatásban is szükséges a korszerűsítés... — Kétségtelen. Szövetségünk aktívan közreműködik a felső- és középfokú szakmai képzés, illetve a szakmunkásképzés korszerűsítésével összefüggő gyakorlati feladatok megoldásában. Megítélésünk szerint a középfokú szakképzésben, de mindenekelőtt a szakmunkásképzésben az oktatás színvonala elfogadhatatlanul alacsony. Indokolatlanul nagyfokú a szakosítottság, a tananyag 10-15 éves késéssel követi a technika fejlődését. Az intézmények szerszám- és gépparkja elavult. A szakmunkásképzést igen erőteljes bírálatok érik a vállalatok részéről is. Úgy gondolom, itt kell említést tennem az MTESZ azon szerepéről, melyet a szakmai tájékoztatásban (szakmai előadások, viták, tanácskozások, kiállítások) végez. Szakembereink döntő többségének — akiknek anyagi lehetőségek hiányában nincs módjuk külföldi konferenciákon részt venni, vagy nem beszélnek idegen nyelven — ezek a konferenciák jelentik a hazai és a nemzetközi szakmai vérkeringésbe való bekapcsolódás legfőbb formáját. Éppen ezért javasaljuk a kormánynak, hogy az át- és továbbképzést, a szakmai konferenciákon való részvételt tekintse a munkaidő értékes részének. — Nem ejtettünk még szót a kutatás -|- fejlesztés hazai helyzetéről... — A tudomány, a műszaki fejlesztés és a kibontakozás meghatározó tényezői. Ezért sürgős feladatnak tekintjük e pozícióknak az erőteljes javítását, bővítését. Ügy látjuk, hogy szavakban már elismerik a K -(- F társadalmigazdasági jelentőségét, ugyanakkor az anyagi feltételek tovább romlanak. A K 4- F ráfordításokon belül a költségvetési pénzeszközök részaránya ma Európában — Jugoszláviát nem számítva — Magyarországon a legalacsonyabb. Az európai országokban ez az arány 40 százalék feletti, míg hazánkban mindössze 20 százalék. A vállalati szférában a rövid távú érdekek, a beruházási lehetőségek szűkülése háttérbe szorította a kutatást, a fejlesztést. A kutatóhelyek tehetségmegtartó képessége rohamosan csökken, s nő azoknak a kiváló kutatóknak a száma, akik a kiutat a külföldi munkavállalásban látják. Álláspontunk a következő: a kutatások finanszírozásában növelni kell a költség- vetés arányát. A költségvetés a valódi, előremutató, a gazdasági-társadalmi fejlődés szempontjából fontos és színvonalas kutatásokat támogassa. A finanszírozás szempontjából elsőbbséget kapjanak azok a feladatok, amelyekben a fejlesztési és a realizálási háttér, a hazai szakmai erők maximális ösz- szefogása adott. A szerény teljesítményt nyújtó intézetek támogatását csökkentve növelni kell a hatékonyan működő intézmények kutatási alapjának forrásait. — Végezetül milyen támogatást kér az MTESZ az eredményesebben végezhető érdekképviseleti munkához? — Kívánatosnak tartjuk elkerülni, hogy az állami szervek a műszaki fejlesztést, a reálértelmiséget érintő döntések meghozatalakor ne vegyék figyelembe az MTESZ-nek e témával kapcsolatos véleményét. Javasoljuk, hogy a jövőben, az MTESZ-t érintő kérdések tárgyalásakor kapjunk lehetőséget a kormányülésen való tanácskozási jogú részvételre. Bízom abban, hogy szövetségünk rendszeressé váló konzultációja a kormánnyal, az egyesületeink tagságát arra ösztönzi majd, hogy tudásuk legjavát adják, tevékenyen részt vállaljanak a kormány stabilizációs munkaprogramjának kialakításában, valamint a gazdaságitársadalmi kibontakozás megvalósításában. Bacsa András Fotó: Gál Edit
