Békés Megyei Népújság, 1988. április (43. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-21 / 94. szám
1988. április 21., csütörtök NÉPÚJSÁG „Nem öltünk díszmagyart” Megjelenés előtt a Köröstáj Kiskönyvtár első kötete, egy versantológia Másfél éve, hogy megalakult Mezőberényben, az ott rendezett Köröstáj-napon a Békés Megyei Népújság Köröstáj Baráti Kör. A már több mint 80 tagot számláló kulturális egyesület elmúlt évi programjában többek között az is szerepelt, hogy kiadják a Köröstájban publikáló költők új verseinek antológiáját. A kötet szervezését és szerkesztését megkezdték, a kézirat már nyomdában van. A baráti kör vezetősége az alakulás utáni első ülésén úgy döntött. hogy Köröstáj Kiskönyvtár címmel sorozatot indít, s ennek lesz első könyve a versantológia. Fülöp Béla, a baráti kör elnöke, a sorozat szerkesztője az orosházi Táncsics Gimnázium és Szakközépiskola igazgatója. Itt kerestük fel és kértük: tájékoztassa olvasóinkat, az irodalomba- rátokat a kiadvány tartalmi jellemzőiről, szerkesztési elveiről és arról, hogy mikor vehetik majd kézbe azok. akiket érdekel: hogyan ala- kul-változik az e vidéki irodalom? — Amikor megszületett a gondolat, hogy a baráti kör 1987- évi tervébe vegyük fel egy versantológia megjelentetését, elsőként azt kellett eldöntenünk, hogy kik legyenek szerzői ennek az antológiának? Hamar úgy döntöttünk, hogy tükröznie kell a Köröstáj teljes versvalóságát, mégsem nélkülözhetünk bizonyos megfelelő szinten megszabott mércét, mely a közlés alapvető feltétele kell hogy legyen. Közben úgy is döntöttünk, hogy a kötetben helyet kaphatnak olyan versek, amelyek már megjelentek a Kö- röstáj hasábjain, és olyanok is, amelyeket szerzőjük esetleg még sehol sem publikált. Ez a döntés azt tette feladatunkká, hogy költőinket levélben is felkeressük, megírjuk szándékainkat és verseket kérjünk közlésre. Mintegy ötven — az évek folyamán a Köröstájban megjelent — költőnek írtunk, csekély kivétellel mindenki jelentkezett és küldött újabb verseiből. Ezután az előkészítő szerkesztő bizottság, Jagriné Somi Éva, Sass Ervin és jómagam több hónapos munkával ösz- szeállítottuk a kötet első változatát, amelyet aztán a felkért lektorok: Dér Endre József Attila-díjas író és dr. Varga Imre író véleményeztek. Javaslataikat figyelembe véve jött létre a versantológia végleges változata. Egy kötet címe sok mindent eldönt, a lehetséges sikert is, de visszafoghatja ugyanakkor egy jó kötet fogadtatását. A Köröstáj Kiskönyvtár első kötetének milyen címet választottak? — A könyv egyik szerzője Tomka Mihály. A kötetben is szereplő „Nem öltünk díszmagyart, Petőfi Sándor” című verséből született meg a köteteim: „Nem öltünk díszmagyart". Azt hiszem, a gondolkodó elme, a versszerető olvasó azonnal megérti, mit akarunk ezzel kifejezni. A továbbiakban öt ciklusban sorakoznak a költemények. Végül is 37 költő 80 verse lesz a kötetben, mely az utóbbi időkben kissé meg- bonvolódótt nyomdai helyzetekben is örvendetes módon ez év májusában elkészül. Ezerötszáz példányban adjuk ki, ára 35 forint. A Kiadói Főigazgatóság engedélyével országos terjesztésre szánjuk, nemcsak m>i, lektoraink véleménye is az, hogy sok szempontból reveláns kiadvány lesz. Az, hogy májusban megjelenik, a Kner Nyomda gyulai Dürer üzemének köszönhető; úgy tapasztaltuk, nemcsak üzletet láttak a nyomdai munkálatban, hanem kulturális misz- sziót is, enélkül ma gyors könyvkiadásra egyszerűen nem is számíthatnánk. Harminchét költőt említett: igen magas szám. Valamennyien itt élnek, a Körösök vidékén? — Nem, mert az innen elszármazottak és a valami módon ide kötődők is szívesen jelentkeztek, adták közlésre költeményeiket. így szerzői névsorunkban található majd Polner Zoltán, Káldi János, Simái Mihály, E. Kovács Kálmán, Pardi Anna, Katona Judit és sokan mások. Az itt élők szinte valamennyien helyet kaptak az antológiában, mely — hangsúlyozom — igazi meglepetés ' lesz, meggyőződésünk. Mi újság még a baráti körben? — Tervezzük, hogy a Köröstáj Kiskönyvtár második köteteként előkészítünk egy, a környező népek irodalmát bemutató prózai kötetet: műfordítással is foglalkozó tagjaink már megkezdték a kitekintést. Hamarosan felkérjük őket: tegyenek javaslatokat lefordítandó művekre, írók bemutatására. Még ezenkívül? — Készülünk a tavaszi Köröstáj-napra, melyen a baráti kör 1988. évi közgyűlését is megtartjuk, megvitatjuk az elmúlt év tevékenységét, az 1988-as esztendő munkatervét, melynek fő célja az lesz most is, hogy betöltsük célkitűzésünket: hozzájárulni a körösi régió irodalmi, művészeti, közművelődési életének fellendítéséhez. A nehéz körülmények ellenére is. bizakodva elképzeléseink megvalósulásában. (—n) Esztétikus, míves bőrtárgyak Zajách Tamás iparművész kiállítása Békéscsabán A műanyagok korában megnyugtató öröm a természetes anyagot kézbe venni, gyönyörködni a fa erezetében, a kavics alakjában, vagy egy bőrdarab felületében, A Képcsarnok Munkácsy Mihály termében egy olyan képviselője mutatkozott be az iparművészetnek, aki a bőr művészi lehetőségeit kutatja. Zajách Tamás másfél évtizede foglalkozik intenzíven e műfaj rejtelmeivel. Elsősorban a vastag bőrből létrehozható plasztikai formák izgatják, de használati tárgyakat is készít. Bőrreliefjein újraalkotja a természet formáit a fa ágazatainak kombinációjával. A művészi alkotómunka éppen e művek készítése kapcsán érhető tetten: az ágak elrendezésének mikéntje a térformálás örömét nyújtja számára. Az így komponált alkotásról készül az a lenyomat, amelyet a néző lát. A vékonyabb bőrökkel való foglalkozás során kiderült, hogy ez az anyag mindennél érzékenyebben tudja tükrözni a növényi ornamentika legapróbb rezdüléseit, legalábbis a kiállító megmunkálásában. Eddigi munkássága leginkább figyelemre méltó alkotásai a gyűrt eljárással, kemény bőrből készült faliképek és tükörkeretek. Az anyagszerűség és a matériától elemelkedő költőiség ellentéteire próbál építeni a szabálytalan alakú faliképek esetében. Áztatja, nyújtja, préseli, hajlítja a bőrt, felszínre hozva annak egyedi erezetét, karaktert adva az esetleges formáknak. A használati tárgyak zöme — elvesztve hagyományos funkcióját — a szem esztétikai és a lélek bensőségesség Iránti vágyát elégíti ki. A kerék és ovális alakú dobozkák megalkotásánál érzékelhetjük azt a szintézist, amelyben együtt az esztétikum és a funkció, a műalkotás szépsége és a köznapi tárgy használhatósága. A kiállítás érdekessége az a nagyméretű, kb. hat négy- , zetméteres falikép, amely meggyőzi a nézőt arról, hogy Zajách Tamás számára a kemény és vastag bőr könnyed, képlékeny anyag, amit a mesterségbeli tudás biztonságával ural. A kiállító egy-egy műve Las Vegastól Koppenhágán át Moszkváig külföldön. Soprontól Pécsen át Miskol- cig itthon már látható volt. Első önálló tárlata azonban Békéscsabán tekinthető meg április 23-ig. —csikós— Fotó: Gál Edit Tipográfusok fóruma Megvalósult kiállítás, mely nemcsak a nyomdászat dicsérete Hazánkban mind ez idáig páratlan kiállítás zárta be kapuit a napokban a békéscsabai Kner Nyomdában. A nyomdászat dicsérete címmel megrendezett I. országos tipográfiai kiállítás anyagát egy héten át tekinthették meg a szakmabeliek és az érdeklődők. Bár a nyomdászat, s ezzel együtt, a tipográfia már öt évszázados művészet hazánkban, a mai magyar tipográfusoknak mindeddig mégsem volt saját művészeti fórumuk. A társ iparművészetek — a kerámia, a textil, vagy a zománc mesterei — már mind létrehozták a maguk művészeti kiállítási rendszerét. Szinte törvényszerűvé vált tehát, hogy a nyomdásztradíciók gyökeréből — olyan kiváló elődök, mint Hess András, Tótfalusi Kis Miklós, vagy Kner Imre szakmai nagyságából — táplálkozó műfaj mai művelői is megteremtsék a maguk bemutatkozási lehetőségét. Talán az sem véletlen, hogy ez a kezdeményezés éppen a nyomdászd'inasztiájáról híres Békés megyéből indult útjára. A tipográfusok seregszemléjére meghirdetett pályázat Gécs Béla, a Kner Nyomda tervező tipográfusának ötlete alapján kelhetett életre. így talán természetes, hogy őt kérdeztük, abból az alkalomból, hogy az általa megálmodott tipográfiai fórumra készült művészi alkotások a budapesti, debreceni bemutatkozást követően a Kner Nyomdában is láthatók voltak. — Az iparművészetben 10-12 éve bekövetkezett pozitív fordulat óta folyamatosan izgatott a dolog, hogy a tipográfia művészetének bemutatkozási fórumot kellene adni. Az emberek többsége tipográfia alatt csupán a könyvek esztétikai kivitelét érti. Ez a művészeti ág va-. lójában ennél sokkal szerteágazóbb. Bár a kiállítás alapötletét számomra is a Lipcsében megrendezendő Nemzetközi Könyvművészeti Kiállítás — az IBA — szolgálta. Lenyűgözően hatott rám, hogy a Lenin-cente- nárium évében ezt az egy témát 50 különféle tipográfus milyen szerteágazó ötletességgel volt képes megoldani. De ismétlem, a tipográfia nemcsak könyvművészetet jelent a nyomdász szakmában. Ugyanilyen igényes tervezés szükséges a plakát, az apró nyomtatványok (névjegyek, meghívók), elkészítéséhez, hogy a csomagolóanyagok vonzerejéről ne is beszéljek. — Milyen támogatókra talált A nyomdászat dicsérete című, akkor még tervezett kiállításhoz? — A nyomdászszakszervezet megalakulásának 125 éves jubileumi rendezvény- sorozata propagandaanya- 'gainak nyomdai megtervezésére kértek fel. Ekkor álltam elő szándékommal, amely a legnagyobb örömömre pártfogókra talált. Támogatta az elképzelésemet a Nyomda-, a Papíripar, a Sajtó és a Könyvkiadás Dolgozóinak Szak- szervezete, az Ipari Minisztérium, a Magyar Bibliofil Társaság, a Papír- és Nyomdaipari Műszaki Egyesület. a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése, a Nyomdaipari Egyesülés, valamint a Gutenberg Művelődési Otthon. — Milyen volt az érdeklődés a pályázati felhívásra? — Minden ismertebb nyomdába névre szólóan küldtünk felhívást a tipográfusoknak. Az idő rövidsége ellenére 58 alkotótól 88 pályamű érkezett be. Ebből a neves tipográfusokból álló bírálóbizottság végül is 19 alkotónak 35 művét javasolta a kiállítás anyagául. Ez volt látható most Békéscsabán, s bízom benne, hogy a kollekciót az ország más nyomdász hagyományairól híres városában is bemutatják a közeljövőben. — Tervezik-e folytatását? — Azért, hogy a nyomdaiparunk kellően magáénak érezhesse a tipográfia művészetének ügyét, hasonló kiállításokat két-három évenként szeretnénk rendezni, változó helyszínekkel. Egy-egy ilyen bemutatkozás jó lehetőség a tipográfia hírverésének, mely tovább gyarapíthatja a nyomdász szakma gazdagságát, és egyúttal színesítheti a sokoldalú hazai iparművészet palettáját. Reménykedem abban is továbbá, hogy a nyomdász szakszervezet egyre bővülő nemzetközi kapcsolataival talán ez a kiállítási anyag eljuthat a közeli és a távoli országokba is, s ezzel növelheti hírnevét a magyar tipográfia. Bacsa András Fotó: Veress Erzsi Virág, színház, könyv Fiatal dalosok találkozója Állítólag a hetvenes évek elején, amikor az olajválság miatt a gazdag nyugati országokban is szorosabbra kellett húzni a nadrágszíjat, Svájcban közvélemény-kutatást rendeztek: ki miről mond le, ha kiadásait csökkenteni kell. Svájcban a sorrend ez volt: virág, színház, könyv. Nem tudom, nálunk többen vesznek-e már most három szál helyett egy szálat, mint tavaly ilyenkor, de azt tudom, hogy a színházak nézőszáma már évek óta csökken, a könyvesboltok forgalma pedig január eleje óta, pedig az idei, lehetséges áremelésnek még az elején vagyunk. A színház- igazgatók mindenesetre nem akarnak emelni, még gondolkodnak. Akárcsak a múzeumi gazgatók. A múzeumlátogatás Magyarországon hagyományosan olcsó. Büszkék is vagyunk rá. De a büszkeségből — tudjuk — nem lehet megélni. Az illetékes hivatal a múzeumi belépőt szabadárassá tette, a Művelődési Minisztérium pedig felszólította az intézményeket, hogy „határozzák meg újólag” a díjakat. S jó példával járt elöl: az általa kiadott ingyenes belépőket megszünteti. Jöttek a hírek a buzgó múzeumok felől a belépők árának radikális emeléséről. Aztán jött az ajánlás, a szombati ingyenes belépés áthelyezéséről másik napra: szombaton jön a legtöbb külföldi — fizessenek. Azért a szombati ingyenes belépésről nekem nemcsak a külföldiek jutnak eszembe (mellesleg nemcsak a magyar turista spórolja meg a schönbrunni belépőt, ha lehet: némely közeli országból olyan kevés forinttal jöhet hozzánk a vendég, hogy ebédre is alig jut neki, nemhogy múzeumra) — szóval nekem eszembe jut az is, hogy a szombat sok családban a közös program napja, amikor apa, anya kézenfog- ja a gyerekeket, és nekiindulnak a városnak. Eddig egy négytagú család szombaton a múzeumban megspórolt 40 forintot, ezután — mert a gyerek is fizetni fog — 40-50-et kiad. A különbség elviselhető, de nem elhanyagolható. Mert lesz gyerek, aki talán éppen emiatt nem ismerkedik meg őseink csontjaival, fegyvereivel, lakóhelyének múltjával, s főleg szegényebb lesz egy-két családi prog- .ram élményével. A veszteség ezért nagyobb a 40 forintnál, mert egy gesztus értéke, tekintélye tűnik el a szombati ingyenes nappal, a sok kis- és öregdiák díjtalan belépőjével. Mert ugye se diákoknak, se katonáknak nem lesz ugyanannyi idejük és kedvük, mondjuk, kedden múzeumba járni, mint volt szombaton. Persze, ha itt is „a fogyasztás visz- szafogása” a cél, akkor érthető az intézkedés. Kérem a múzeumigazgatókat (s ott fenn: a művelődésügyet és a pénzügyet), gondolkodjanak még egy kicsit, valóban ennyire szegények vagyunk-e? Gárdonyi Tamás A KISZ Központi Bizottsága, az Országos Közművelődési Központ Módszertani Intézete, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat Bravo Szerkesztősége, a KISZ Fejér Megyei és Székesfehérvári Városi Bizottsága, Székesfehérvár Város Tanácsa, valamint a Velinszky László Ifjúsági és Üttörőház június 25. és 26-án rendezi meg — tizenhatodik alkalommal — Székesfehérváron a fiatal dalosok országos találkozóját. A rendezvény célja az idén sem változott: népszerűsíteni az új dalmozgalmat, s lehetőséget biztosítani az ifjú dalosok tapasztalatcseréjére. A találkozóra csak amatőr dalosok nevezhetnék, saját szerzeményű mozgalmi, forradalmi, közéleti dalokkal, megzenésített versekkel, a népzenét alkotó módon felhasználó szerzeményekkel, s a hétköznapokat feldolgozó városi népzenével. A találkozót kazettapályázat vezeti be. A legfeljebb tízperces műsorösszeállításokat értő zsűri hallgatja meg. Véleményük alapján kapnak meghívást az előadók a székesfehérvári rendezvényre. Áz érdeklődők — nevezési lappal és kazettával — május 1-jéig jelentkezhetnek az Országos Közművelődési Központ tánc- és zenei osztályán (Budapest, Corvin tér 8. 1251.)
