Békés Megyei Népújság, 1988. április (43. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-19 / 92. szám

1988. április 19., kedd

o

Az OKHB Rt. ez évi tervei

Érdekünk az infláció megfékezése

Az Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt. 1987. évi üzleti tevékenységéről és a további feladatokról Budapesten a közelmúltban tartotta 1988. évi rendes közgyűlését, a részvényesek és az OKHB Rt hivatali vezetőinek a részvételével.

Üzletfeleink száma 1987- ben 2600 volt, amelynek többsége a mezőgazdaságban, az élelmiszeriparban és a belkereskedelemben gazdálkodik. Rövid lejáratú hitelállományunk mintegy 80 százaléka is e három területre összpontosult. Üzleti tevékenységünk 14 százalékkal bővült, mérlegfőösz- szegünk az induló 141 milliárd forintról 161 milliárd forintra emelkedett, nyereségünk 5,2 milliárd forint. A leírtak ellenére nem mondhatjuk, hogy eredményünket ellentmondásoktól mentesen értük el országosan és Békés megyében egyaránt. Ezért — jóllehet a társaság működéséről kell most beszélnünk — csak úgy adhatunk hű képet erről, ha a gazdasági-pénzügyi környezettel összefüggésben íesz- szük ezt. A népgazdaság helyzete, az ezzel kapcsolatos likviditási gondok bankunkat is nehéz feladat elé állították.

Ez az OKHB Rt. esetében a jegybanki refinanszírozási hitel csökkentését is jelentette, és ez a folyamat év végétől kezdődően drasztikusan felerősödött. Ily módon bankunk kettős prés alatt állt és áll jelenleg is: a monetáris irányítás szigora, valamint a kereskedelmi bankoktól bővülő és rugalmas bankszolgáltatásokat váró reál szféra szorításában.

Ügy gondolom, hogy minden gazdasági intézkedés, vagyis a monetáris szabályozás is csak akkor lehet jó és hatékony, ha időt enged az érintetteknek (a vállalatoknak és bankoknak) az észszerű alkalmazkodásra. Másként a szándékoktól eltérő eredményre vezethet. A feszültségeink nagyságrendjét jelzi, hogy az 1987. év kezdetéhez képest december 31-ére 51 milliárd forintról 11 milliárd forintra csökkent több lépcsőben a refinanszírozási hitelállományunk. Ennek fele váratlanul az esztendő utolsó két hónapjában ért bennünket,

és olyan helyzetet teremtett, hogy a rövid lejáratú kölcsönállományt csak 25 milliárd forint büntető kamatozású kényszerhitellel tudtuk fenntartani. Adalékként csupán egy adatot: bankunk 63 milliárd forint rövid lejáratú kölcsönéből közel 50 milliárd forint hazánk élelmiszerkészletét finanszírozza. Ezzel magyarázható, hogy a bankunkra kirótt kötelezettséget, a kényszerhitel túl gyors és drasztikus leépítését egyszerűen nem tudtuk szelektív módon végrehajtani.

Ma a kereskedelmi bankoktól elsősorban azt várják el, hogy mindent szelektíven végezzenek, miközben valószínű, hogy ez a már- már jelszóvá előléptetett fogalom nincsen kellőképpen kiérlelve. (Ki állíthatja ma — amikor az adórendszer és egyéb változások egyelőre még nem ismert átrendeződés hordozói —, hogy ismeri az igazi szelekciós szükségletet?) A feszültségek részleges ellensúlyozására a jegybanki forrásokon kívül forrásaink bővítésére törekedtünk, így felemeltük az alaptőkét, éltünk a bankközi kölcsönfelvétellel, aktív kamatpolitikával ösztönöztük a betételhelyezést, úgy érzem, ennek köszönhetjük viszonylagos mozgásterünket.

Ilyen körülmények között kellett, a banklikviditás és biztonság betartása mellett, nyereséget elérni és üzletfeleinket megtartani. Kezdettől fogva versenyben voltunk ügyfeleinkért és a köl- csönforrásokért. Ez motiválta a hagyományos banki tevékenységek megújítását, a kölcsön- és kamatfeltételek rugalmas, üzleti jellegének erősítését. Űj üzletágakat indítottunk be (lízing, factoring, váltó, kötvény, bankári tanácsadás stb.). Elősegítettük a pénzügyi rendszer megújulását, a piaci és a szabályozási rendszer fejlődését, a tőkeáramlás élénkítését. Munkánkkal — a belső és külső realitásokat, a jövedelmezőséget, valamint bankunk belső érdekeit is figyelembe véve — a gazdaság egyensúlyának helyreállításáért küzdő gazdaságpolitikai törekvéseket szolgáltuk.

Az 1988. évre szóló feladatok a terv- és hitelpolitikai irányelvek, a Magvar

Szocialista Munkáspárt kibontakozási és a kormány munkaprogramjának megvalósítását célozzák, amelyek orientációt, feladatokat és lehetőségeket tartalmaznak számunkra. Mind az 1988. évi népgazdasági terv, mind a kormány stabilizációs programja elkerülhetetlenné teszi a szigorú pénzpolitika folytatását. A vállalatoknál, szövetkezeteknél mindenekelőtt arra van szükség, hogy csökkentsék felesleges készleteiket, a tartós készleteikre nagyobb arányban használják fel forrásaikat. Tegyék ütemesebbé értékesítésüket, érjenek el jobb eredményeket a konvertibilis exportban. Határozottabban törekedjenek a követelések érvényesítésére, hogy ezen keresztül a pénz forgása gyorsulni tudjon. A korábbinál erőteljesebben szükséges fejlesztenünk hazánk gazdasági mechanizmusát, érvényre 'kell juttatni az áru-, pénz- és piaci viszonyokat. Továbbra is ösztönözni célszerű a vállalati és lakossági megtakarítást. A megfelelő feltételek megteremtésével indokolt előmozdítani a konvertibilis export fokozását, és a gazdaságos importkiváltást. Szükségessé válik bankunk fokozott részvétele a kooperációk és a vegyes vállalati kapcsolatok bővítésében és a meglévők elmélyítésében.

Hiteleink segítsék elő a kiemelt célok megvalósítását. Ilyen cél pl. az olyan konvertálható exportárualap- növelő fejlesztés, amely 60- 70 százalékban minden piacon értékesíthető árut eredményez, és forintban számítva a nettó devizahozamból 5 esztendő alatt megtérül. Kormányunk stabilizációs programjának teljesítése múlik azon, hogy sike- rül-e kordában tartani, netán visszájára fordítani a kedvezőtlen gazdasági folyamatokat vagy sem. Elemi érdekünk fűződik ahhoz, hogy a teljesítményeket ne lehessen fogyasztói áremelésekkel helyettesíteni, ezért is támogatjuk a kormány inflációellenes harcát, és megvan bennünk a veszteséges tevékenységek fokozottabb visszaszorítására irányuló elszántság is.

Pocsai László,

az OKHB Rt. békéscsabai bankjának igazgatója

Új otthon takarékbetét az OTP-nél

Az Országos Takarékpénztár április 18-ától, hétfőtől Új otthon elnevezéssel új betétformát vezetett be a lakáscélú megtakarítások elhelyezésére. Ilyen betétet nyithat a 14. életév betöltése után bárki saját magának, vagy bármilyen korú kedvezményezettnek, illetve a munkáltató a dolgozója részére.

Ha a befizetett összeget lakásépítésre vagy -vásárlásra használják fel, az első öt évben évi 6,25 százalékos kamatot fizet az OTP, a hatodik évtől pedig — visszamenőleg is — évi 12 százalék kamat jár.

A betét kamata adómentes, ha a megtakarítást lakás céljára használják fel. Ebben az esetben ezen felül a betételhelyező adókedvezményben is részesül, vagyis a takarékoskodás ideje alatt az évente befizetett pénz 20 százalékával — legfeljebb azonban évi 7200 forinttal — csökkentheti személyi jövedelemadóját. A betét után külön kölcsön is jár, amelyet lakás céljára, illetve áruvásárlásra lehet felhasználni.

Óriási siker volt: óriási siker volt:

Közkívánatra

21-én, csütörtökön 21 órától ismét

CINTULfl

szuperdiszkó

Asztalfoglalás: 26-064.

RÓZSAFA

n

5 3. s

I I I I I I I I I I I I I I ★★★★★★★★★★★★★★-( •( •( •t « t- C • -í K

• C

Hajtóművek és Festőberendezések Gyára Sz. Gyár, Békéscsaba,

munkatársakat keres felvételre

számviteli, pénzügyi osztályvezetőt (felsőfokú szakirányú végzettséggel) könyvelőt, kalkulátort (közgazdasági szakközépiskola)

gyártmánytervezési osztályra villamosmérnököt,

ill. villamos-üzemmérnököt csoportvezetői

munkakörbe

valamint tervezőket

gépelni tudó adminisztrátorokat.

Jelentkezés:

Hafe 3. Sz. Gyár, Békéscsaba, Berényi u. 134 Személyzeti vezető.

(Telefon: 24-566.)

★★★★★★★★★★★★★★

*

*

I

Folytatódnak a hutafelújítások

Az Orosházi Üveggyár nem a legjobb feltételekkel kezdte az 1987-es gazdasági évet, piivel 1986-ban nem mindenben ,tudták teljesíteni tervüket, ;a korábbi időszakról áthúzódó .terhek miatt. Tavaly a jelentkező nehézségek ellenére iis sikerült jó évet zárniuk. Tel kellett újítaniuk az első fél évben a legnagyobb üveggyártó .'kemencéjüket és iá hozzá tartozó gépsorokat. Ez a kemence adja az ország taúzottsíküveg-termelésének felét, s emellett igen jelentős a tőkés exportja is.

Á gyár feladata az elmúlt évben az volt, hogy kielégítse a belföldi csomagoló- és építészeti üvegigényeket, és 7,1 millió dollár exportteljesítéssel járuljon hozzá

az Üvegipari Művek eredményéhez. Olyan belső érdekeltségi rendszert alakítottak ki, amely ösztönözte a dolgozókat az .eredmény növelésére, az export túlteljesítésére. Rendszeres elemzéssel, értékeléssed segítették a folyamatos termelést. Ésszerű létszámgazdálkodásra törekedtek.

Mint Czövek László gazdasági igazgatóhelyettes elmondotta, termelési értékük a bázishoz viszonyítva 6,4 százalékkal, a tervhez viszonyítva 2,5 százalékkal emelkedett, s elérte a 3,2 milliárd forintot. Javult az üvegek minősége is. Ezt igazolja, hogy az árukihozatali mutató a bázisnál 2,4 százalékkal jobb. Az Orosházi Üveggyár eredménye tavaly 486,5 málllió forint volt, csaknem 30 millióval több a tervezettnél. Kiemelkedő a tőkés export alakulása. A tervezett 7,1 millió dollárral szemben 8,7 millió dollár értékű üveget szállítottak a nem rubel elszámolású piacokra.

Az építőanyagok iránti nagyobb kereslet a hőszigetelő üvegek iránti igényeknél is megmutatkozott. A tervezett 270 ezer négyzetméterrel szemben tavaly 350 ezer négyzetmétert gyártottak. A síkhuta felújítása miatt nem

tudtok eleget tenni valamennyi szállító igényének, ezért több rendelés teljesítése átcsúszott 1988-ra.

Ami az idei tervet illeti; a népgazdasági szabályozók változása miatt jelentős mértékű eredménycsökkenésre számítanak. A termelésben meghatározó lesz az I-es kemence és a hengerelt síkkemence felújítása. A fentiek alapján várhatóan 1,5 százalékkal csökken az 1987. évihez képest termelési értékük. A tervezett termelés 85 százalékát belföldön, 15 százalékát tőkés piacon kívánják értékesíteni. Jelentős, 10 százalékos tőkés exportnövelést szeretnének megvalósítani, elsősorban a csomagolóüveg és a húzott- síküveg-termékcsoportban. Legnagyobb vevőik közé tartozik az NSZK, Anglia. Jugoszlávia, Szaúd-Arábia és Libanon.

. Az idén 163 millió forintot fordítanak beruházásra. Többek között az üveggyártó automata gépek korszerűsítését, az osztályozás és csomagolás modernizálását, valamint a levegő- és villamosenergia-el látás javítását valósítják meg. Folytatódik az élelmiszeripari csomagolóüveg gyártásfejlesztési programjának harmadik üteme. Felújításra mintegy 400 millió forintot költenek.

V. L.

Az ország húzottsiküveg-termelésének fele az Orosházi Üveggyárból kerül 'ki Fotó: Veress Erzsi

Magyar hütöipar

Ha verseny — legyen verseny

A Magyar Hűtőipari Vállalat elmúlt évi árbevétele 4,2 milliárd forint, tiszta nyeresége 500 millió forint volt, tőkés exportjának értéke pedig elérte az 1,2 milliárd forintot. Az viszont biztos, hogy ezekhez hasonló, az eredményt kifejező im-, ponálóan magas számokról a jövőben le kell mondani, ugyanis a Hűtőipari Vállalat tavaly december 31-én megszűnt. Pontosabban hét önálló vállalatra bontották szét a korábban tíz gyáregységből álló országos nagy- vállalatot. Az illetékesek természetesen bíznak abban, hogy az önállóságot kapott gyáregységek megállnak majd a saját lábukon, és az önállóan eltöltött első év után összességében legalább akkora nyereséget produkálnak majd, mint korábban a központosított nagyvállalat. Hogy ez valóban így lesz-e? Túl sok e területen is a kiszámíthatatlan tényező.

TRÖSZTÖK HELYETT KISVÁLLALATOK

A Hűtőipari Vállalat szét- darabolása szervesen illesz- •kedik abba a koncepcióba, amely 1982-ben indult, s ez- idáig már kilenc élelmiszer- ipari ágazatban, valamint a mezőgazdasági termelőeszköz-kereskedelemben megszüntette a tröszt szervezeti keretet, azaz a centralizált óriáscégekből több apró, önálló vállalatot hozott létre. A decentralizációs folyamat indoka leegyszerűsítve az, hogy a kisebb egységek rugalmasabban tudnak működni, gazdálkodásuk, nyereségük alakulását jobban figyelemmel lehet kísérni.

Könnyebb megállapítani, hogy a versenyben ki menynyit teljesített, mely üzemek valóban az erősek, s melyek a gyengék. Az átszervezések

— a trösztök földarabolása

— az agrárágazatban eleddig eredményesnek mutatkoztak, a mezőgazdasági kormányzat ezért is tart ki a decentralizáció mellett, és döntött az elmúlt évben a hűtőipar kétfelé választásáról is.

Az önállóan működni képes vállalatokat szárnyra kell bocsátani, s engedni kell őket repülni. Amennyiben a decentralizáció ezt a gazdasági törvényt szolgálja, úgy progresszívnek tekinthető. De vajon mindig szükséges a szétaprózás?

DÖNTSÖN A PIAC

Anélkül, hogy a hűtőipart szétbontó döntés helyességét most megkérdőjeleznénk, érdemes néhány olyan gondolatot összegyűjteni, amelyek e vállalat megszűnésekor másokban is felvetődhettek.

Tény, hogy az MHV — ahogy a hivatalos értékelések megfogalmazták — tulajdonképpen megfelelt a vele szemben támasztott követelményeknek; önálló külkereskedelmi jogának birtokában jó eredményeket ért el az exportban is. Vagyis, ezúttal nem arról volt szó — mint korábban a legtöbb esetben —, hogy egy alapvetően rosszul, tartósan gazdaságtalanul tevékenykedő óriás vállalatot kellett, a gazdálkodását javítandó, átszervezni.

Többen kifogásolták az időzítést is, mondván, hogy a szervezeti átalakításhoz nem a legmegfelelőbb a pillanat az adóreform bevezetésének időpontja. Igaz ugyan az is, hogy az üzemegységvezetők többsége a szervezeti korszerűsítés decentralizációs változatára szavazott, de az is igaz, hogy voltak olyanok is, akik nem nézték jó szemmel a „fölülről kezdeményezett és irányított” átalakítást. S ez utóbbinál álljunk meg egy pillanatra.

A kormány gazdaságpolitikája egyértelműen a verseny kiszélesítését szorgalmazza; egy-egy vállalat, gazdálkodó egység sorsáról döntsön a piac. Az erős, piacgazdasággal rendelkező tőkés országokban is van természetesen decentralizáció. De centralizáció is. Ügy alakul nagyból kicsi, apró üzemből óriás- vállalat, ahogy ezt a hatékony gazdálkodás, a nagyobb nyereség elérésének reménye megköveteli.

A TAGOK AKARJAK

Hasonló gyakorlatra kell felkészülni idehaza is, ha egy tröszt vállalatai le akarnak válni az „anyáról”, hát tegyék szabadon, de fordítottjának is járható útnak kell lennie. A lényeg: az érintettek kezdeményezzék a változást.

De térjünk vissza a hűtőiparhoz, ahol azonban nem minden területet decentralizáltak. Az export-import tevékenység, valamint a kutatás, fejlesztés nagyon is igényli a közös fellépést,1 a koordinációt, az erők összegyűjtését. Az MHV-ból tehát nemcsak hét üzem jött létre, hanem megalakult a Mirelité Külkereskedelmi Közös Vállalat, és a Hűtőipari Fejlesztési és Minőségvizsgáló Intézet. Az új Mirelité

— amint a nevéből is látszik

— közös vállalat, amelyben az alapító tagok között a hét önálló hűtőipari cégen kívül van tszj konzervgyár, bank is. Szó van arról, hogy ez a cég hamarosan kereskedőházzá, vagy részvény- társasággá alakul1 majd. Remélhetően: kizárólag a tagok akaratából.

Horváth L. István